Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-31 / 257. szám
Politikai könyv»aook Újdonságok A politikai Irodalom seregszemléjének ma van ünnepélyes megnyitója Budapesten és a megyei központokban. Országszerte könyvvásárokon, -bemutatókon kínálja magát 23 könyvújdonság, melyeket a párt kiadója összesen télmillió példányban jelentetett meg. Hagyományt teremtett a Kossuth Könyvkiadó, hiszen már. a huszonötödik alkalommal rendez politikai könyvnapokat. Az idei jubileumi könyvünnep is jelzi. hogy a Kossuth Kiadó továbbra is felelősséggel vállalja a szerepet, amelyet a politika terjesztésében a párt rábízott. Hiszen abban, hogy hazánkban a politika ma már a tömegek sajátjává vált, igen nagy része van a politikai könyvkiadásnak. Társadalmi elkötelezettséget, műveltséget és szórakoztatást egyaránt jelentenek ezek a kötetek, korunk kérdéseire válaszolva segítik a gondolkodás és a szemlélet formálásit. Könyv és politika elválaszthatatlan egymástól, még ina is, a széles látókörű, olvasott ember jobban eligazodik napjaink bonyolult politikai viszonyaiban, hamarabb megérti az esemé- nyek hátterét. De az is fontos a politizáló ember számára, hogy szókincse gazdagodik, hogy meggyőző érvekkel tűd vitába szállni. Erre manapság is szükség' van, hiszen tapasztalható történelmi utunknak polgári szemléletű, vagy nacionalista átértékelésére való törekvés, téves eszmék hirdetése korunk alapvető kérdéseiben, — ahogyan arra pártunk legutóbbi kongresszusán is felhívták a figyelmet. Politikai könyvki ad ásunk egyrészt a marxizmus—Ie- ninizmus klasszikusainak műveit adja közre, hozzájárulva ahhoz, hogy a marxista ideológia meghonosodjon, beépüljön népünk műveltségébe. Másrészt színvonalas és időszerű művekkel a múltat idézve szól a jelenről a jelenhez. Az idei politikai könyvnapok kínálatának egyik jellemzője, hogy több alkotás is példányban elemzi a harminc esztendővel ezelőtti tragikus eseményeket, amelyek a legifjabb nemzedék számára már történeim« távlatban vannak. Ám azok, akik átélték azokat a heteket, hónapokat, szintén nagy érdeklődéssel keresik a magyarázatot a történtekre, megismernek újabb részleteket, összefüggéseket, tanulságokat. És olvasmányaikban újra végigjárják a szocialista megújulás három évtizedének fontos állomásait. A gazdag választékból ízelítőül csak három nevet ragadunk ki: Kádár János elmúlt harmincévi írásainak és beszédeinek gyűjteményét; egy korábbi korszakból Togliatti Előadások a fasizmusról című kötetét; és a századunkkal majd’ egyidős Balogh Edgár erdélyi író, publicista félszáz írását tartalmazó emlékezést. Reméljük, hogy minél többen lesznek kíváncsiak a további részletekre. és keresik a ma kezdődő politikai könyvnapok újdonságait. I. E. Rávertek a pásztói vasasok Százhatvannyolc tonna acél a kemenceátépítéshez o bányásznapé munkauersenyt Mini, azt korábbi számunkban is közzétettük, a Nógrádi Szénbányák mozgalmi és gazdasági vezetése felhívással fordult az üzemek dolgozóihoz. s újabb, szakaszos munkaversenyt hirdetett a XXXVI. bányásznap tiszteletére. A kezdeményezők között volt a László Sándor által vezetett kányási Gagarin brigád is. Célul tűzték ki a termelés növelését, a tervek gazdaságos túlteljesítésével, balesetmentes munkavégzéssel, a költségek csökkentésével és a minőség javításával. A kiil'ön- verseny megfogalmazta a nép- gazdasági szénigény kielégítését. valamint az eredmény- terv túlszárnyalását is. \ részfeladatokat minden ®zem megkapta azzal a kitétellel. hogy amennyiben nem teljesítik az elvárásokat, kiesitek a jutalmazásiból. A három hónapos verseny — július, augusztus és szeptember — eredményei alapján kimagasló teljesítmények egyik üzemben sem születtek. Ká nyáé - ba nyaüzem széntermelési mutatója közel 7000 tonnával maradt el a kívánatostól. Ezen belül a belkereskedelem igényétől mindössze löOO tonna a lemaradás. A külfejtési bányaüzem három feladatából csak egyet, a fajlagos szénönköltséget hozta. A nagybátonyj gépüzem szintén csak egy szempontot teljesített. A krsterenyei vállalkozási üzem viszont sem az árbevételi, sem az eredmény- tervét nem közelítette meg, sőt az utóbbi ban közel 1«8 millió forint a lemaradás. Örvendetesen alakult a ménkesi mérleg; a tervezett 62 ezer tonnával szemben 66.5 ezer tonnát küldtek az osztályoséba. A vágafttvaj'lás szintén jól sikerült, hiszen a célkitűzésben szereplő 831,6 méter helyett 920 méter bányaíolyo- sót hajtottak. Hasonló jó eredmény született a szorospaíaki bányaüzemben is. Több mint 1700 tonnáival több szenet termeltek, az elóvájási brigádok pedig 75.6 méterrel hosszabb vágatot építettek a munkaverseny három hónapjában. Négy üzemiben — a szoros- pataki, a ménkesi. a nagybá- tonyj és a külfejtési üzemben — javult a baleseti helyzet. Ezek figyelembevételével a két említett bányaüzem 300— 300 ezer forint célprémiumot fizet ki dolgozóinak. A nagyba tonyi gépüzi^fnben 150. a külfejtési bányaüzemben 53 ezer forint kifizetését hagyta jóvá a versenybizottság. Oruszi Gábor (középen) és társai szemrevételezik a műszaki rajzot. Megtartó erő Mind több vállalati vezetőnek okoz ismétlődő fejtörést, hogyan tarthatja meg biztosabban a munkaerőt, hogyan lehet a ma belépő pályakezdő mérnököt, az újfelvételest, vagy a végző ipari tanulót a vállalathoz kötni. Nyilvánvaló, ezt a törekvést csak akkor koronázza siker, ha a vállalat és a dolgozó érdekei nagyjából fedik egymást. Ha a munkakörülmény, az érdekeltség, a légkör és az elvégzendő feladat egyaránt vonzó, továbbá a juttatások és a teljesítmény, illetve a jogkör és a felelősség mértéke is összhangban áll egymással. általánosságban könnyű ezt megállapítani, elvárni, de a gyakorlatban érvényesíteni annal nehezebb. A magas kereseti lehetőséggel csábító álláshirdeteseket olvasva (és tudva, hogy az effajta toborzás hatékonysága csekély) köztudott; nem csupán bérkérdésről van szó. Jól tükrözik a helyzet összetettségét azok a vállalati felmérések, amelyeket a kilépő dolgozók megkérdezésével, az ő indokaikból állítanak össze. Az állásváltoztatás fő okai között — mindjárt a bérezés elégtelensége után — a munkahelyi bánásmódot, a szervezetlenséget, vagy a kedvezőtlen műszakbeosztást, az érvényesülés, az egyéni értékelés anomáliáit jelölik meg a távozók. A hangnem, a törődés, a dolgozók véleményének figyelembevétele, a csoportvezetőtől a vezérigazgatóig, alapvető vezetői követelmény, mégis a valóságban a kelleténél kevesebbet gyakorolják. Köztudott pedig az is, hogy a dolgozó nemcsak a jövedelmével, hanem a munkájával, annak hasznosságával is lehet elégedetlen. Mit szóljon az a fiatal kőműves, például, akit a brigád lényegében segédmunkásként foglalkoztat? Ha a csoportnorma jóvoltából vastag is a fizetési borítéka, csak ideig-óráig viseli el a méltatlan helyzetet, lekezelő bánásmódot, s az első adandó alkalommal törvényszerűen más beosztást vagy vállalatot keres magának. Olyan, ahol alkotómunkáját és a szaktudását veszik igénybe és fizetik meg. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a munkahelyi vezető időnként kényszeredetten érdeklődjön emberei hogyléte felől, s megértéssel kezelje magánéleti gondjaikat, hanem olyan vállalati légkör kialakításáról, ahol minden alkalmazott a szó teljes értelmében munkatársnak érezheti magát. Vagyis olyan kapcsolatok alakulhassanak ki műhelyekben, irodákban, építkezéseken, hogy a vezető szakmunkásoktól a kisegítőkig mindenki részesülhessen a jól végzett munka örömében, s a hangnemtől, a bérezésig kézzelfoghatóan, tapasztalja: itt számítanak rá, s meghallgatják észrevételeit is. A fentieket bizonyítja az a közismert tény, hogy a vállalatok legrégibb, legáldozatosabb dolgozói, a törzsgárda zöme az összeszokott, egymásra is figyelő közösségekben találhatók. Ahol a munkaközi, szakmai kapcsolatokon kívül igen gyakran baráti szálak, közös élmények is összefűzik az embereket. Zs. Cs. Szövetkezeti kereskedőház A magyar gazdaságban eddig egyedülálló vállalkozás jött létre: 95 ipari szövetkezet, 20 állami vállalat és 3 pénzintézet 630 millió forintos induló tőkével Trade-Coop néven szövetkezeti kereskedőházat alapított. A Trade-Coop alaptőkéjéhez az OKISZ 150 millió forinttal járult hozzá, ezen kívül vállalta, hogy minden egyes szövetkezet, illetve szövetkezeti vállalat tőkehozzájárulását saját forrásából, vissza nem fizetendő formában megduplázza. így a 95 szövetkezet és az OKISZ ösz- szesen 463 millió forintot fizetett be. A mostani új vállalkozás célja a termelés és a piaci munka eddigieknél jobb összehangolása. Nélkülük nem termelhetnének a hazai üveggyárak. Ok készítik azokat a szerszámokat, készülékeket, gépeket és berendezéseket, amelyek nélkülözhetetlenek az üveggyártáshoz. Az ő feladatukat képezi az üveggyártó kemencék felújításához, korszerűsítéséhez, ritkábban új kemencék építéséhez szükséges acélszerkezetek összeállítása. Az Üvegipari Művek Szerszám- és Készülékgyárának vasasai nemrégiben is egy ilyen megbízatásnak tettek eleget. — A salgótarjáni síküveggyár Zagyva—III-as kemencéjének átépítéséhez százhatvarr nyolc tonna acél tartószerke- kezetet kellett szállítanunk — mondja Mikuska Miklós termelési osztályvezető. — Értékben ez hétmillió-nyolcszázezer forintra rúgott. A kötelezettség teljesítésén átlagosan huszonötén fáradoztak; darabolok, hegesztők, lakatosok, festők. Áprilisban kezdték és szeptemberben fejezték be a munkát. Mennyire volt jelentős ez a tennivaló? Az osztályvezető válasza: — Amikor a hetvenes évek közepén megépítették a kemencét, közel hatszáz tonna acélszerkezetet rendeltek tőlünk. A most legyártott acéllal tehát a létesitmény tartó- szerkezetének az egyh armadát szándékozzák kicserélni. Még annyit: az ország legnagyobb üveggyártó kemencéjéről van szó, melyhez hasonló teljesítményű csak Orosházán üzemel. Az acélgyártó műhely a mindennapos életét éli. A hatalmas, csupa beton, csupa üveg csarnokot betölti az acélok csengése-bongása, a köszörűk vijjogása, a villamos ívhegesztők sercegése. A levegőben a vas és az olaj szaga keveredik. A vasasok csapata teszi dolgát: acélidomokat vág méretre és varr ösz- sze hegesztéssel szerkezetté, régi berendezéseket javít és újakat gyárt. A délelőtti műszak irányítója és felelőse Sándor Imre főművezető. A középkorú férfi 24 éve dolgozik a gyárban, s ez idő alatt sok jelentős feladat végrehajtásából kivette a részét. — A síküveggyári megrendelést a legszámottevőbbek között tarthatjuk majd számon — magyarázza. — A határidő meglehetősen szoros volt, úgy hogy rá kellett verniük a vasasoknak. Olykor túlórázniuk is muszáj volt. A lényeg: határidőre, jó minőségben elkészültek a vasszerkezetek. A munka dandárját a Gagarin Szocialista Brigád végezte. Fiatalemberek, 30 év N<agg tstván brigádvezető egy* mondatos összegzése így hangzik: — Összesen háiomszázöt- ven órát dolgoztunk. Kisvártatva hozzáfűzi: — Jelenleg két üvegfelszedő gépet készítünk. A vasmunkákat már befejeztük, ám a vezérléshez tartozó pneumatikus és hidraulikus egységek hiányzanak. Holott az október végi határidő vészesen közeledik. Feltétlenül szeretnénk eleget tenni a megbízatásunknak. de egyelőre kilátástalannak tűnik a helyzet. Az új gépeket a salgótarjáni . síküveggyárban helyezik majd üzembe. Régi masinák is vannak itt a húzóüzemből, mivel esedékessé vált a fel* Sütő Lajos (bid oldalt) és brrgádtársa munka közben. Lézerek a mezőgazdaság szolgálatában Szovjet Közép-Ázsiában lézer segítségével készítik elő a sztyeppföldek művelésbe vételét. Fényinyalábbal irányítják a földgyalut és gondoskodnak a jövendő gyapotmezők precíz kialakításáról Lézer irányítja azt a gépet is. amely polietilén alagcsö- veket rak le meghatározott mélységben. Most az öntözőcsatornák tisztítására használt iszapágyúk irányítására „képezik ki” a lézereket. Közép-Ázsia árasztásos öntözésében az elektronikát is eredményesen alkalmazzák. Helybéli szakemberek eredeti módszert dolgoztak ki a gyapot vázszü kség létének meghatározására. A vegetáció idején közvetlenül a mezőről érkeznek a számítógépbe a talaj nedvességtartalmára, a napsugárzásra. a levegő hőmérsékletére vonatkozó adatok, a növények biometrikus állapot jellemzői. Ezek alapján számítógép határozza meg az öntözés és a vízfelhasználás optimális üzemmódját. A közép-ázsiai aszályos éghajlat és vízszűke közepette a tudományos-műszaki haladás eredményeinek felhasználása révén évente több mint százezer hektárnyi szántó vonható be a mezőgazdasági termelésbe. alattiak alkotják a Vállalat kiváló brigádja címmel elismert kollektívát. A hét lakatos egyik vezéralakja a vasasszakmát tizenhetedik éve művelő Oroszi Gábor. — Óriási, több mázsát kitevő idomacélokat mozgattunk. Esetenként kaptunk csak targoncát. No, ne értse félre, ezt korántsem panaszképpen említem. Sajnos, ilyenek a lehetőségek. Azt azonban kissé nehezményezzük, hogy nem mi építjük be a kemencébe az acélszerkezeteket. Mert mi erre készültünk, nekünk ezt mondták. Aztán hallottam: a hőteehnikai vállalat miskolci üzemigazgatóságának szakemberei kapták meg a munkát. Szívvel, lélekkel csináltuk volna... Az ugyancsak a Vállalat kiváló brigádja címmel kitüntetett Szabadság brigád „csak” besegített a gyártásba. újításuk. Nemcsak a Zagyva—III-as kemencét építik át tehát a gyárban, hanem a gépparkot is felfrissítik. — Mii egy vágógépet gyártunk, egy letörőgépet javítunk a salgótarjániaknak — közli Sütő Lajos, a Dózsa György Szocialista Brigád vezetője. Ez a munkaközösség is a Vállalat kiváló brigádja cím birtokosa. — De korántsem zavartalan a munkánk, mert anyaghiánnyal küszködünk. Remélhetően mihamarabb megoldódnak a felemlegetett gondok, s a pásztói vasasok maradéktalanul, mindenki megelégedésére teljesíthetik kötelezettségüket. Rajtuk úgyszólván semmi nem múlik. Ha kell, ők ismét rávernek... Kolaj László Fotó: Rigó Tibor NÓGRÁD — 1986. október 31., péntek 3
