Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

I tartalékai r Az utóbbi időben, amikor gazdaságunk az előirányza­toktól szerényebb eredmé­nyekről tud számot adni, a fejlődés tartalékai érthető mó­don az érdeklődés homlokte­rébe kerültek. Közülük is —, főleg a kormány július 17-i határozata óta — különösén sok szó esik a munkaidőalap védelméről, a munkaidő jobb kihasználásáról. A kimunká­lás alatt lévő végrehajtási in­tézkedések iránt, megyénkben is várakozás tapasztalható. A vélemények sokszínűek, ab­ban azonban általános az egyetértés, hogy a munkaidő hatékonyabb kihasználásával jelentős, pótlólagos energiák állíthatók a termelés, a gaz­dálkodás szolgálatába. A me­gyei pártbizottság szeptember 26-i ülésén ebből kiindulva tűzte napirendre a munkaidő- alap kihasználásának hely­zetét, javításának további fel­adatait. Főbb veszteségforrások Széles körű vizsgálatok ta­pasztalatai azt mutatják, hogy a társadalmi munkaidőalap hosszabb időszak óta me­gyénkben is csökkenő. Mérté­ke az utóbbi öt évben 5—6 százalékot tett ki. A foglalkoz­tatottak számának mérséklé­séből valamint a heti munka­idő 40 órára történő csökkené­séből, eredő kieséseket a mun­ka termelékenységének emel­kedésével, s a kisegítő gazda­ságban végzett tevékenységek bővítésével még sikerült ellen­súlyozni. Mindez azonban a gazdasági hatékonyság kívá­natos mértékű emelkedéséhez már nem bizonyult elegendő­nek. Ennek egyik alapvető okaként a pártbizottság a munkaidőalap kihasználásá­nak nem megfelelő színvona­lát jelölte meg. A törvényes munkaidő statisztikailag is ki­mutatott kiesései tíz év óta, közel azonosak, 16—17 száza­lék körül ingadoznak. Megbíz­ható becslések szerint leg­alább ugyanekkorák a belső szervezetlenségből, fegyelme­zetlenségből származó vesz­teségek is. A nem munkával töltött idő legnagyobb tételét — me­gyénkben 89—90 százalékát — a szabadság és a táppénz al­kotja. Bár, ezek társadalmi vívmányok, törvényes járan­dóságok, az igénybevételük körül kialakult gyakorlat min­denképp említést érdemel. El­kerülhető veszteségek szár­maznak abból, hogy a hét vé­ge közeledtével, rendszeresen megnő a szabadságon, és a betegállományban lévők szá­ma. Emiatt a munkanap-ki­használás mutatója a kedd— szerdai 83—84 százalékról, péntekre már 80 százalék alá esik. Kritikát kapott, hogy a mun­káltatók kevés gondot fordí­tanak a szabadság tervszerű kiadására. Gyakori az utóla­gos engedélyezés annak elle­nére is, hogy a jogszabály sze­rint a szabadság kiadásának időpontja felől, a munkáltató határoz. Sokan azt a szabályt sem tartják be, hogy egybe­függő két hetet minden kö­rülmények között biztosítani kell, pedig ez a munkaidőalap védelmét és a dolgozók pihe­nését egyaránt szolgálná. Javuló munkakörülmények ' A szabadság elaprózásának mérséklése ugyanakkor, ja­vítaná a termelés programoz­hatóságát, ütemességét, el­kerülhetővé tenné a munka- torlódások, a túlmunkák egy részét, s kedvező hatást gya­korolva az egész munkafolya­mat szervezettségére. A táp­pénzes arány az utóbbi évek­ben elfogadhatatlanul magas­ra nőtt, annak ellenére, hogy az egészségügyi ellátásban, a munkakörülményekben is ja­vulás tapasztalható. Jelenleg, naponta a dolgozók 6,9 száza­léka van betegállományban, ami kerek fél százalékkal ha­ladja meg az országos átla­got. Ehhez a lakosság általá­nos egészségi állapotának romlása és egyes területeken a még mindig kedvezőtlen munkafeltételek is hozzájá­rulnak. Ezért érdemi előre­haladást csak az egészség­ügyi ellátás további fejleszté­se, a betegségmegelőzés ki­bontakoztatása, a munkavéde­lem javítása eredményezhet. A testület felhívta a figyel­met, hogy számottevő veszte­ségforrások a két-három na­pos—, zömmel a hét vége kö­rül megjelenő, ezért nehezen ellenőrizhető, és visszaélések­re is alkalmat adó —, úgyne­vezett betegszabadságok. In­dokolatlanul magas arányuk visszaszorítása a keresőkép­telenség orvos-egészségügyi el­bírálásának, s a munkáltatók betegellenőrzési tevékenysé­gének szigorítását egyaránt igényli. Hangsúlyt kapott, hogy bár a szabadsággal, betegál­lománnyal meghosszabbított hét végeket a dolgozók zöme, értékteremtő munkával tölti, alapvető érdekeink mindenek­előtt a társadalmilag szerve­zett tevékenység hatékonyab­bá tételéhez fűződnek. A megyében végzett vizsgáló­dások azt mutatják, hogy az utóbbi tíz évben 9,6 százalékról 7,9 százalékra mérséklődött az egyéb (tanfolyamok, állampol­gári és társadalmi kötelezettsé­gek, magánügyek stb. miatti), egész napos hiányzások mun­kaidő-kiesésekből való része­sedése. Néhány szervezet he­lyi intézkedéseket tett a dol­gozók munkaidő alatti kilé­pésének mérséklésére. Több kezdeményezés tör­tént a munkafegyelem meg­szilárdítására is. A gazdálko­dó egységek megszigorították az alacsony munkamorálú dolgozók felvételét. Néhányan (SVT, BRG NÁÉV. Magyar- nándori ÁG), a kötelezően e'ő- írtnál szigorúbb automatikus joghátrányokat alkalmaznak a munkafegyelmet súlyosan megsértőkkel szemben. Jelen­tős részben, a magánügyek kö­vetkezetesebb elbírálása, va­lamint a munkakezdés és -befejezés betartására hozott intézkedések eredményeként, 1983 óta évi 8,3 óráról 7,4 órára csökkent az egy főre jutó törtnapi munkaidő-kiesés, Elégedettségre, megnyug­vásra azonban még sem le­het okunk. Jogosak azok a fel­vetések, hogy még mindig lé­nyegesen csökkenthető lenne egyes munkaidőt terhelő el­foglaltságok — rendezvények, értekezletek, mozgalmi és sportesemények — mértéke. Hangot kapott az is, hogy a közvetlen munkahelyi veze­tők sokszor elnézőek a mun­kaidőn és kapun belül fe- gyelmezetlenkedőkkel, az ita­los állapotban munkára je­lentkezőkkel, a későkkel, a korábban távozókkal szem­ben. Hatékonyabb feltárást A munkaidőalap igen nagy hányadát emésztik fel a szer­vezetlenségből, műszaki okok­ból és a technológiai fegye­lem be nem tartásából szár­mazó veszteségek. Több év táv­latában nyilván mérsékelte ezeket a megye gazdaságában bekövetkezett műszaki-techni­kai színvonal-emelkedés, s az is, hogy — különösen a kötöt- tebb technológiájú munkahe­lyeken —, nagyobb figyelem fordult a hatékonyabb mun­kaszervezési módszerek alkal­mazására. Potenciálisan ma is rendkí­vül sok idő megy veszendőbe azért, mert több üzemben nincs megfelelő összhang a technológiai folyamat elemei között. Az intézkedések elle­nére nem kevés javítanivaló akad a munka szervezettsé­gén. a fegyelmezett munka megkövetelésén Jellemző a kisegítő munkafolyamatok ala­csony gépesítettsége, az állás­idők — szakértelem hiányával is összefüggő — növekedése, az indokolatlan műszakváltá­si veszteségek. A munkaidőalap kihaszná­lásának javítására, az e té­ren meglévő tartalékok fel­tárására. a gazdálkodó szerve­zetek az indokoltnál kevesebb figyelmet fordítanak. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a legtöbb munkáltatónál egyszerűen hiányzik az olyan komplex és rendszeres vesz- teségidő-feltáró tevékenység, amely a helyi intézkedések kiindulási alapjául szolgálhat­na. Ebben az SKÜ, az SVT, a Salgótarjáni Ruhagyár, vagy a BRG jó színvonalú gyakor­lata inkább csak a szabályt erősítő kivételként jelenik meg. Pedig a munkaidő-ki­használás javítása hatékonyabb veszteségfeltárást, ehhez meg­felelő mérési kultúrát is fel­tételez. Külső és belső feltételek A pártbizottsági ülés vitá­jában nagy hangsúlyt kaptak azok a külső és belső felté­telek, amelyek a munkaidő- alap „házon belüli” kihaszná­lását befolyásolják Nem ke­rülte el a figyelmet, hogy a munkahelyi rend és fegye­lem szorosan összefügg a gazdaság egészében uralkodó állapotokkal. Nehéz jól szer­vezett munkát végezni, ha gond van az anyagellátással, a szállítási fegyelemmel, a kooperációval, ha nem mű­kődnek kielégítően a piaci mechanizmusok. Több meg­alapozott vélemény hangzott el arról is, hogy a gazdasági szabályozás sem mindig te­remt megfelelő érdekeltséget a munkaerő, ezen keresztül a munkaidő optimálisabb hasz­nosítására. Az utóbbi időben kedvező változások történtek a külső feltételrendszer helyileg ala­kítható elemeiben. Ebben a tanácsok kezdeményező szere­pet vállaltak. Olyan ügyfélfo­gadási rendet vezettek be, amely a lakosság nagy részé­nek lehetővé teszi a munka­időn túli ügyintézést. Előrelépést jelent azt is, hogy a kereskedelmi és lakos­sági szolgáltató szervek több­ségének nyitva tartása a ko­rábbinál jobban igazodik az igényekhez Ugyanez mondha­tó el azokról az óvodákról, bölcsődékről is, ahol —álta­lában a nyújtott ügyfél-foga­dási, illetve nyitvatartási na­pokon — meghosszabbított munkarend bevezetésére ke­rült sor. A tapasztalatok ugyanakkor azt is mutatják, hogy az em­berek ezeket a helyi lehető­ségeket nem ismerik eléggé. Sem a dolgozók, akiknek él­ni kellene velük, sem a köz­vetlen munkahelyi vezetők, akiknek a távollétek indo­koltságát kell elbírálni. Ezért az eddigieknél lényegesen jobb tájékoztatásra van szük­ség. A feltétel rendszer további javítását szolgálja a már em­lített kormányhatározat is. Előirányozza, hogy a lakos­sággal ügyfélként kapcsolat­ban álló szervezetek (hivata­lok, szolgáltatók) nyitva tartá­sa és munkarendje a már felsoroltakon túl is nagyobb lehetőségeket teremtsen a munkaidőn kívüli igénybevé­telhez. Növekszik például a képviselet (jogsegélyszolgálat, ügyvéd stb.) útján intézhető ügyek száma, Lényeges, hogy a jövőben a lakáson végzett szolgáltatásokat, főleg mun­kaidőn túl, szorosabban egyez­tetett időpontban kell elvégez­ni. Szigorodnak a munkából való távolmaradás jogcímei. Növekszik a gazdasági veze­tés felelőssége, a feladatokhoz jobban igazodó munkarend ki­alakításában és a munkaidőn belüli veszteségek mérséklésé­ben. A megvalósítást foko­zottabb állami ellenőrzés is segíti. Jogszabály nélkül is lehet A pártbizottság kiemelte, hogy megyénkben is legfon­tosabb tennivaló a miniszter- tanácsi határozat gyors, ma­radéktalan végrehajtása. Szá­mos területen nem szükséges a jogszabályok megjelenésére várakozni sem. A munkaren­dek felülvizsgálatára, a mun­kakezdés és -befejezés be­tartására, a munkára kész ál­lapot megkövetelésére, a tá­volmaradás gondosabb elbí­rálására irányuló helyi lépé­sek enélkül is megtehetők. Azt is látni kell, hogy a központi intézkedések elsősor­ban rásegítő mechanizmussal szolgálnak a perspektivikus, helyi tennivalók számára. A munkaidőalap védelmét, a munkaidő jobb kihasználását célzó intézkedések akkor ér­hetik el a kívánt hatást, ha párosulnak a termelés, a gazdálkodás tartalmi elemei­nek javításával, s az általuk nyert hasznos munkaidőala­pot hatékony munka tölti ki. Ehhez a munkafeltételek minden oldalú biztosítása, kor­szerű szervezés és hatékonyan működő érdekeltségi rend­szer szükséges. A felvázolt tennivalók meg­oldása nem lesz könnyű fel­adat, hiszen évtizedes szoká­sokkal, kényei mességi szem­pontokkal kell megbirkózni, s magatartásunk, cselekvési gyakorlatunk igényel változ­tatásokat. Fontos, hogy megfelelő fo­gadó- és cselekvőkészség meg­teremtésével segítsük a mun­kaidő jobb kihasználására irá­nyuló törekvéseket, ezáltal is újabb pótlólagos erőforrást ál­lítva a gazdaság előtt álló feladatok megvalósításának szolgálatába. Balázs Miklós az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának gazdaságpolitikai osztályvezetőj e A Mátraaljai Szénbányák részére harminekétminió forint értékben tíz darab szállítószalag hajtódobjának szerelését végzik az Országos Bányagépgyártó Vállalat Salgótarjáni Bányagépgyárában. A külszíni fejtéshez szükséges alkat­rész szerelését — képünkön — Király Béla végzi. —Rigó— | TESZ ÖV-elnökségi ülés Mezőgazdaságunk kiállja az országos összehasonlítást Pénteken ülést tartott a TESZ ÖV elnöksége. Megvi­tatta az elnökség beszámo­lóját a IV. kongresszus óta végzett termelőszövetkezeti, társulási és szövetségi tevé­kenységükről, valamint ősz- szeg ezte a termelőszövetke­zetek V. kongresszusa irány­elveivel kapcsolatos tapaszta­latokat. Megyénk termelőszövetke­zeteinek tevékenységét a nö­vekvő tervszerűség. a válto­zó körülményekhez való gyorsabb, rugalmasabb al­kalmazkodás. a kezdeménye­zőkészség. a fokozódó koc­kázatvállalás jellemezte. Az életszínvonal-politiká­ban az eredményekkel össz­hangban alakultak a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyei, javult a tagok szocális ellátottsága. A beszámoló szerint szélesedett és telje­sebbé vált a szocialista de­mokrácia. sokrétűbbé, ered­ményesebbé vált a TESZÖV érdekvédelmi, szervező- és mozgósítómunkája. A beszámoló megemlítet­te azokat a feszültségeket is, amelyek zavarták a gazdál­kodást, ugyanakkor felsorol­ta az üzemek munkájában meglévő hiányosságokat is. Az írásban előterjesztett beszámolótervezettel kap­csolatos vitában dr. Szabolcs István, a gazdaságpolitikai, Katona Karóin, a szövetke­zetpolitikai bizotbság veze­tői e, a bizottságban elhang­zott véleményeket. kívánsá­gokat. észrevéte’eket. kifogá­sokat és a módosító íavas­iatokat tolmácsolta. Varga Lajos, a káliói termelőszö­vetkezet elnöke elismerte, hogy az anyagban, az üze­mek. véleménye jól megta­lálható, a TESZÖV önkriti­kusan számol be tevékeny­ségétől. Biró Miklós, a Karanxtvós igazgatója javasolta, hogy a> küildöttgyűlés elé kerülő be­számolóban erőteljesebben szerepeljenek a feszültsége­ket kiváltó okok. az egyszerű újratermelést veszélyeztető, akadályozó tényezők. Jelen­tős belső tartalékok várnak még felhasználásra. Ferke Józsefné, a TÖT munkatár­sának javaslatai is bekerül­nek a küldöttgyűlés elé ke­rülő beszámolóba. Ozsvárt József, a megyei pártbizottság titkára beve­zetőjében szóit a népgazda­ság és a megye gazdaságának első kilenchavi teljesítésé­ről. érzékeltette, hogy a jö­vő fejlődésének szempontjá­ból milyen fontos tényező megyénk termelőszövetkeze­ti mozgalma. Közölte, hogy az irányító szervek vezetői elismerik a megye mezőgaz­daságának VI. ötéves terv­ben elért szép eredményeit, a nagyüzemek tevékenysége kiállja az országos összeha­sonlítást. Végül nyomatéko­san felhívta a figyelmet a belső tartalékok mielőbbi h asznosí tására. A felvetett kérdésekre De­ák Pál. a TESZÖV titkára és Tersztyánszky Rudolf, tit­kárhelyettes válaszolt. Az el­nökség úgv döntött, hogy a vitában elhangzottakat be­építi a küldöttgyűlés elé ke­rülő beszámolóba. Új székházba költözött a salgótarjáni számítóközpont Űj székházba költözött a Számítástechnikai és Üzem- szervezési Vállalat salgótar­jáni központja. A salgótar­jáni SZÜV eddig ideiglenes épületben dolgozott. Az új háromemeletes székház alap- területe a réginek mintegy kétszerese, emellett a belső funkcionális térkialakítás, a korszerű légkondicionáló be­rendezés. a modern szociá­lis létesítmények a munka feltételeit nagymértékben megjavították. Az 1977 óta működő intéz­mény kapacitásának 50—60 százalékát Nógrád megyei, fennmaradó részét budapesti vállalatok megrendeléseinek kielégítésére fordítja. Idei bevétele eléri a 40 millió, nyeresége pedig a 8 millió forintot. Az új székházban mód nyílik tevékenységének bővítésére is. Bevezetik például a mág­neses adatrögzítést. A föld­szinten számítástechnikai üz­letet nyitnak, amelyben vál­lalatok, intézmények kisebb személyi számítógépeket, mi­nigépeket. segédanyagokat, s nem utolsósorban szoftvere­ket (programokat) vásárol­hatnak. A SZÜV a szolgál­tatások körét kiegészíti szer- vizhálólat kiépítésével. El­vállalja a megyében működ­tetett számítógépek és tar­tozékaik karbantartását, ja­vítását A salgótarjáni számítóköz­pontot két év alatt. határ­időre és a tervezett — het- venmillió forint — költségen belül a Nógrád Megyei Ál­lami Építőipari Vállalat épí­tette föl. NÚGRÁD — 1986. október 25., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom