Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

ÚT MŰSOR A NAGYCIRKUSZBAN r Nagy sikerrel mutatta be új műsorát a Fővárosi Nagy- rirkusz „Cirkusz szárazon és vízen” — címmel. Képeink a január közepéig látható látványos produkció néhány moz­zanatát rögzítették. Naptárak — 1987-re A gém esküitől a búvórszívaV yűrg Lesz-e kútmúzeum ? Mi leltet szép egy kútban, kivált ha eddig észrevétlen ácsorgott utcasarkokon ? Mi lehet szép, ha szolgálatukat megunván, falun és városon egyaránt, kihajítják azokat a szemétbe, jobb esetben föl­ajánlják a MÉH-nek? Mi le­het szép bennük, ha csak ad­dig volt rájuk szükség, amíg az éltető vizet adták kanná­ba, vödörbe? Nem gondolkodtam rajta egészen idáig. Addig, amíg a Nógrád Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat balassa­gyarmati üzemmérnökségéről nem kerestek telefonon. A vonal végén a nevét meg­mondani nem akaró asszony így kezdte: — Nem én találtam ki, amit mondani akarok, csak tolmácsolnám. Segítséget ké­rünk tulajdonképpen. — Miben? — Van nekünk egy kút- múzeumunk. — Egy mijük...? Ez persze még csak a kezdet, még nem igazi múzeum, de szeretnénk, ha az lenne. — Miben segíthetünk? — Sok helyütt kidobják ezeket a régi, szép. öntött és kovácsoltvas közkutakat, pe­dig formájuk és a bennük levő munka megérné, hogy megőrizzük néhányukat. Eh­hez fogott most hozzá az egész üzemmérnökség. Szeré­téiből, kedvtelésből. Már nyolc régi kutat állítottunk helyre, a hiányzó alkatrésze­ket dolgozóink elkészítették, de az is megtörtént, hogy egyfajta kútból többet sze­reztünk és így állítottuk ösz- sze a működőképes példányt. Kint áll már a nyolc kút a szabadban. Szépek. Pénzünk nincs, tehát megvásárolni nem tudjuk, de ha fölajánlják nekünk, mi elmegyünk érte. Van egy régi katalógusunk, abból azonosítani tudjuk eze­ket a régi szerkezeteket. Be­pillantást engednek a múlt­ba, nem? — Kútmúzeumunk. Meg- — De — mondtam és le­győződhet róla bárki, aki a tettem a kagylót. Elkarikáz- városszéli vízmüvünk felé jár. tam a vízmű felé és a keríté­sen keresztül megnéztem a megmentett kutakat. Tény­leg szépek. Azután megtud­tam, hogy ez a lelkes kis csa­pat már címet is adott a még nem létező kiállításnak, ami­nek létrejöttében viszont na­gyon bíznak. A cím a követ­kező: A gémeskúttól a búvár- szivattyúig. Ha segítenének nekik — gondoltam —, meg is fogják csinálni. Epv kis technikatörténet, egy kis tör­ténelem. Jó kísérő fölhívhat­ja majd a látogatók figyel­mét a formákra, de a föl­használt anyagra, azok előál­lításának módjára, s némi fölkészültséggel kis korrajzot adhat a múlt század vége, a századforduló vagy a harmin­cas évek életéről... Eddig jutottam az álmodozásban. Egyelőre nincs kútmúzeum. de lehet. Lehetne. Aki segíteni akar, írjon levelet a balassa­gyarmati 75-ös postafiók cí­mére. Hívja a kútmúzeum szakembereit, ha megmentés­re érdemes kutat talál vetia- bofl — h — Hétköznapok ÉLTEK HARME A Tanács úti fák Salgó­tarjánban éltek harminc évet, tizenkettő volt még belőlük. Amikor a szem­közti háztömb túloldalán kivágták a magas, a szél­ben engedelmesen hajlado- eó kanadai nyárfákat, az ott tanyázó madarak ezekre telepedtek át. Az ablakaink előtt levő fán feketerigó- pár rakott fészket, a töb­bieket vadgalambok, cser- fes verebek és időnként cinkék birtokolták. Szom­szédságuk nem volt mindig békés, mert sokan voltak, a helyért gyakran vereked­tek. A legerősebb galamb­pár szinte területvédelemre rendezkedett be. Békés ter­mészetüket meghazudtolva vészes, károgó vijjogással rontottak az idetolakodókra, s taposták a bemerészkedő, menekülő rigókat. A minap mindannyiukat „kilakoltatták”. Október 11- én sorra döntögették ki a fákat. Nem ment nehezen. A játékszernek tűnő moto­rosfűrész fel-fel horkanva, haragosan mart vastag tör­zsükbe. A toronymagas fák — jajkiáltás helyett — han­gos reccsenéssel, port fel­verve dűltek az útra. S fe­küdtek ott, mint kiterített halottak. Törzsüket legaly- lyazták, feldarabolták, el­szállították. Délutánra ez az utcarész — az ittlakók jóvoltából is — már tisz­tára söpörve várta a vasár, napot. A fák sorsa még mindig vita tárgya. Elfogadható­nak látszik az érv, hogy meg kellett halniok. Ártat­lan élniakarásukban hosz- szúra nyúlt gyökérzetükkel csatornákat dugaszoltak el, falakat rongáltak meg, ve­szélyeztették a közeli bér­ház épségét. Lehet... Hirtelen haláluknak szá­mos nézője akadt. Nem tud­ni, az idősebbek, a régen itt lakók közül megsajnál­ta, s befelé netán még meg- siratta-e őket valaki. Ki láthat a gondolatokba? Nekem hiányozni fognak. Tavasszal és nyáron, meleg őszi napokon hűvöst adó árnyékuk és valamikori lombjaik közül kora hajna­lonként a messze tűnt ri­gófütty. Most. ha kinézek az ab­lakon. még rálátok a cson­kolt tönkökre. Emlékeztet­nek a lefűrészelt törzsekre, amint csorog, folyik belőlük a felszívott nedvesség. Emlékeztetve, hogy elvé­reztek a fák... — habonyi — A naptár az idő múlása mellett egyéb információkat is tartalmaz. A Képzőművé­szeti Kiadó az 1950-es évek elején adta ki az első — művészeti alkotások repró - dukcióval díszített — fa­linaptárt. Most 38-féle művé­szeti asztali- és falinaptár ke­rül az üzletekbe. mintegy másfél millió példányban. A művészeti naptárak száma tíz évvel korábban még a fél­milliót sem érte el. A gazdag kínálatból emlí­tést érdemel a Kovács Margit csodálatos kerámiáit. vala­mint Kolozsvári Tamás és az európai színvonalú MS mes­ter oltárképeit bemutató fa­linaptár. A már hagyományos népviseleti naptár aszínpom- pás lakodalmi öltözetekben gyönyörködtet, g újdonság­nak számít Eugene Grasset (1841—1917) francia művész szecessziós nőalakjaival díszí­tett falinaptár. Ezek a női figurák az aktuális hónap vi­rágaival vanak körülvéve. Ügy tetszik, a kiadó meg­szívlelte a gyermeknaptárak hiánya miatt évek óta el­hangzó kritikát, hiszen 1987- re a háromféle áüat-posz- ternaptáron kívül kifestő és stancolt falinaptárt is gyár­tott. A jövő évi (hagyomá­nyosnak számító) városképes falinaptár kilenc város fotó­jával készült. A négyféle határidőnapló közül említést érdemel az er­délyi fejedelmeket ábrázoló vízfestményekkel. illetve egy másik. Raszter Károly gra­fikusművész finom vonalú virágrajzai-val díszített napló. Évente egy-egv tájegységet bemutató asztalinaptár is készül Tulajdonosát Dél-Du- nántiúil kalauzolja. A mini asztalinaptár Borsod-Abaúj? Zemplén megyét kívánja be­mutatni. Említést érdemel az is, hogy a Képzőművészeti Kiadó 27- féle rekláimnaptárt is készí­tett. kereken 220 ezer, s kár­tyanaptárt csaknem 700 ezer' példányban. A napokban pedig már nyomdába kerülnek az 1988. évi naptárak első változatai. Csemegének számít majd a népszerű tv-rlportereket be­mutató naptár, újra lesz Va­sarely reprodukcióival dí­szített falinaptár. a hagyo­mányos népviseleti sorozat­ban pedig a Dráva-men e öltözékeivel ismerkedhetün k meg. De előbb — várjuk 1987 naptárait. Jel a táppénzes lapon Eseményjáték az alkoholról és egy orvosról, akit „kiütött” a bürokrácia Martins 11- 19 óra 30 pere. Kopogtatnak a sebészeti ambulancia ajtaján. Az asz- szisztensnő betessékeli a tán­torgó, alkoholgőzös, vérvörös- szemű beteget. Fűrészgéppel barkácsolt otthon és levágta két ujjának körömpercét. Gyors érzéstelenítés, a cson­kok ellátása, bőrlebennyel fedése, Tetanus megelőző in­jekció. Ellátása után a „Kö­szönöm” elmarad. Erőnléte is alig van ahhoz, hogy részeg­sége miatt a lábain megáll­jon. Március 11- 23 óra 13 perc. A koraesti részeg sérül­tet a mentők hordágyon hoz­zák. A kocsmában verekedett, sérült kezéről letépték a kö­tést. A megvarrt sebék fel­szaggatva, az apró artériák­ból spriccel a vér. Üjra ér­zéstelenítés, újra sebellátás. A gyógyulás lehetősége lénye­gesen romlott. Üjra kötözés, koponya rtg. A mentősök megértésén, a személyes ba­rátságon múlik, hogy haza­viszik. Március 12- 12 óra 10 perc. A tegnapi ujjsérült a sebé­szeti szakrendelőben jelentke­zik, betegállományba-vétel- re. Másnapos. A feje fáj, hányingere van, szemei vö­rösek, körülöttük lila foltok, az arca puffadt, az orra be­dagadva, deformált. Az esti verekedés nyomai. A sérült kezén ismét nincs kötés, a sebek szabadon, egy-egy vér- csepp leesik a kőpadlóra. — A kötés? — kérdi az or­vos. Vállát vonogatja, arcát ta­pogatja. Állcsontja is fáj, alig tudja kinyitni a száját. A se­bész szakorvos (az előző na­pon a kórház sebész ügyele­tes orvosa) az alkoholos álla­potban elszenvedett sérülé­sek, a kötéshiányok miatt három napra jutó táppénz megvonását javasolja és ezt a táppénzes lap felső sarkába piros tollal megjegyzésként ráírja. A beteg nyolc hétig volt betegállományban, mert se­bei elgennyesedtek. A plasz­tikai úton rátett lebenyeket a váladékozás és a fertőzés to­vábbterjedésének megaka­dályozására el kellett távo­lítani. A szabadon sarjadó sebek hosszabb ideig gyógyul­tak. A gyógytorna ideje is meghosszabbodott. mert a hosszabb kötözési idő alatt az ízületek elmerevedtek. Május 12. A beteg a szakrendelő se­bészorvosát azzal a kéréssel keresi fel, hogy a részére ki­állított táppénzes lap helyett újat adjon, mert a munkahe­lye nem számolt el három napot. Rövid szóváltás, újabb pa­pír nincs. Május 13. A kórházigazgató hívatja a sebészorvost. A történtekről kér tájékoztatást, bekéri az ambuláns forgalmi naplót, a táppénzes kartonokat. A be­jegyzéseket tanulmányozza. A megtörténtekkel egyetért. Május 16- 11 óra. A beteg a szakrendelőben felkeresi a sebészorvost, mert a munkahelye visszaadta a táppénzes lapját azzal, hogy írasson újat. Olyat, amelyre nincs piros tollal megjegyzés írva. Az orvos a kérést meg­tagadja. Május 16., 13 óra. A kórházigazgató hívatja a sebészorvost. Közli, hogy a beteg jelentkezett nála, mert a táppénzes lapját elveszítet­te, a szakrendelőben már volt, de nem kapott másikat. Az igazgató utasítja a sebészor­vost, hogy írjon egyet. A táppénzes napok megvonásá­val egyetért. Kéri, hogy a lap felső sarkába, piros tollal is­mét kerüljön rá a megjegy­zés. Az igazgató is aláírja, lepecsételi a dokumentumot. A beteg tombol. Május 29. A kórházigazgató hívatja a sebészorvost. Géppel írott la­pokat mutat, a megyei egész­ségügyi osztály kivizsgálást rendelt el ebben az ügyben. Ismét elolvassák a feljegyzé­seket, az időpontokat ponto­sítják. A válaszjelentés el­készül. Június 5. A kórházigazgató közli a sebészorvossal, hogy már har­madszor kérnek telefonon a megyéről kiegészítő adato­kat, véleményezést. Legyint és mosolyogva továbbmegy. Június 12. A kórházigazgató hívatja a sebészorvost. Vastag iratkö- teget tart elé és kéri, hogy ol­vassa végig. A beteg levele a papírhalomban. Fenyegetöd- zik, hogy ha nem rendezik le a táppénzes lapját, a sebész­szakorvos ellen becsületsérté­sért feljelentést tesz. Állít­ja, hogy ő az első esti és az éjszakai ellátás során is szín józan állapotban érkezett az ambulanciára. A kocsmai ve­rekedés során agyrázkódást szenvedett, emiatt vált bi­zonytalanná a járása, a be­tegség elhatalmasodott rajta, azért nem volt képes felállni. Ismét előkerül az ambuláns napló és a tény: az alko­holos befolyásoltság fokára vonatkozó, a külső fizikális jeleken, a reflexpróbákon, a könnyített és nehezített tesz­teken — összegezve: AETHY- LES — az ellátás módján kí­vül egyéb nem került bejegy­zésre. Június 20. A kórházigazgató részére felszólító, fenyegető hangú levél érkezett a megyei főor­vos-helyettes aláírásával. Első bekezdés: Figyelmezte­ti a főorvosasszony a sebész alapképzettségű kórházigaz­gatót, aki egyben a kisváros főorvosa, a terület egészség- ügyi felelőse is — tudhatná (és itt hat paragrafus felso­rolása), hogy mely esetekben vonható meg a táppénz az arra jogosulttól. Második bekezdés: Ittas az, akitől véralkohol-vizsgálatra mintát vettek és laboratóri­umban, számokkal kifejezhe­tő értékkel az ittasság mér­téke kimutatható. Harmadik bekezdés: Ha en­nek feltételei nincsenek meg, akkor a beteget a 40 kilomé­terre levő kijózanító-állomás­ra kell szállítani, ahol szak­orvosi vizsgálattal vélemé­nyezik, milyen fokú az it­tassága. Negyedik bekezdés: Ameny- nyiben ezek hiányában az it­tasság nem igazolható, úgy a „tiszta” táppénzes lap kiállí­tása indokolt. Ötödik bekezdés: A beteg sértettsége a bizonyíthatatlan- ság esetén jogos. A sértett egy munkáját tisztességgel végző bányász, akire a leg­égetőbb szükség van az ener­giaigényes világban. Június 22. A kórházigazgató hivatja a sebészorvost, összegzi az ed­dig történteket és csak annyit tesz hozzá: „Azt ajánlom, írj egy „tiszta” táppénzes iapot. A fenyegetés, a feljelentés, a bíróságra járás lehetősége, a molesztálás már nem éri meg. Az alkoholizmus végső meg­oldása össztársadalmi feladat és nem elsősorban egészség- ügyi. Amennyiben az egész­ségügyet megelőző terület nem vállalja fel azt teljes súllyal, az egészségügy aa alkoholizmus-probléma meg­oldásában mint a legutolsó le­hetőség, még tehetne valamit. De, mint láthatod... A sebészorvos megírja a „tiszta” tánpénzes lapot. Dr. Jánosi Gábor 4 NÓGRÁD — 1986. október 25n szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom