Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-13 / 216. szám

Endrei Walter—Zolnay László: Társasjáték és szórakozás a régi Európában Wem éppen „blickfangos” cím — kinek van ma türel­me ennyi szöveget végigol­vasni, ahogy szemével átfut az önkiszolgáló, közértszerű polcok kihajtott címlapjain és gerincein? Jan Huizinga, a félszázad előtti idők nép­szerű, sőt, divatos középkor­kutatója, a feltűnő és jöl megjegyezhető Homo ludens címet adta filozófiai jellegű elmefuttatásának, amely az emberben rejlő játékos alap- természetről szól, de itt az irodalomjegyzékben sem sze­repel már neve. ígv múlik el e világ dicsősége. Nem, mint­ha a szerzőpáros, a technika­történész és a régész ne is­merné Huizingát — csak épp az ő tényekre, forrásokra irányított szemléletmódjuk­ba nemigen , fért bele a szel­lemtörténeti bölcselkedés. Ok ugyanis inkább képben- szóban elmondják, milyen volt a játék, a testgyakorlás, a szórakozás a középkorban. Hogy ez miért fontos ne­künk? Amikor félezer év vá­laszt el munkát e századok­tól? Azért, mert a középkor embere jó néhányunkban ben- xte él. Még csak nem is kell a vallásháborúkra vagy a nagy boxmérkőzések, kung- fuvetélkedők „lovagi tornái­ra” utalni. Elég annyi, hogy a tévéhíradó, a látásra-hal- lásra épülő tömegkommuni­kációs műsor bizony a ván­dor énekmondó, a vásári kép­mutogató fejlettebb techni­kával és nagyobb hatásfok­kal dolgozó utóda. A különb­ség azonban csak mennyisé­gi — a minőségi különbség a gondolattársítások és logikai következtetések elemét is be­iktató olvasás. Ez viszont, akárhogy is korai temetni Gutenberg találmányát, bi­zonyos mértékig' háttérbe szorul. A könyvvásárlás sta­tisztikái csalókák: nem tudni meg belőlük, hány eladott kötet lesz polcdísz. A Tasnádi László tervezte Társasjátékok... a polcok hasznos dísze lesz: alapos és informatív összefoglalása ez néhány évszázad mulatságai­nak. E századokban az euró­pai — legyünk pontosabbak: nyugat- és közép-európai — társadalom főként fiatal em­berekből állt: a fiatal embe­rek meglehetősen sok szabad idővel rendelkeztek, tekintet­tel az egyházi ünnepekre: a szorgalom puritán kultusza még a jövő zenéje volt. Az egyház óvakodott attól, hogy túl sok kellemes dolgot te­kintsen bűnös léhaságnak — a legbuzgóbb szerzeteseket és inkvizítcvrokat kivéve, in­kább csak általában ítélte e! a szerencsejátékot, mint a kapzsiság és harag bűnének forrását ám ezek a dörge­delmek is csak azt bizonyít­ják, hogy a világiak külön­böző rétegeiben egyaránt szí­vesen csörgették a kockákat a leborítandó pohárban ... És hányféle, azóta jófor­mán csak nevéről ismert, vagy éppen ma is népszerű játék dívott! Endrei Walter és. a nemrég elhunyt Zolnay László nem is tudta őket tö­kéletesen csoportosítani — a gyermekjátékok, szerencse- játékok, taktikai szerencse- játékok, taktikai játékok, fej­törőrejtvények, szabadtéri játékok, labdajátékok, do­bó- és célzói átékok, ügyessé­gi játékok, sportok meglehe­tősen átfedik egymást: mi történik, ha gyermekek sza­badtéren, ügyességüket fej­lesztve, labdával célba do­bálnak? De a felosztás ke­vésbé lényeges, mint a tárgy- mutatószerűen gazdag, rész­letes tartalomjegyzék, mell­ből mindent megtudhatunk: s azt is, miként érvényesül­tek az európai szokások ná­lunk? Kétszáznál is több szí­nes és fekete-fehér illusztrá­ció teszi teljessé falra futó, kopját törő. ostáblázó. koc­kavető elődeink kellemesen eltöltött — olvkor azonban véres verekedéssel végződő — óráinak tartalmas és ol­vasmányos krónikáját. (Cor­vina, 1986.) Sz. A. já villányi nsobráss-nlkotótele pen aa idén nemcsak egyéni alkotások születtek, hanem e*y nagyszabású közös tereprendezéshez is hozzáfogott a nemzetközi művészcsoport A »zabadtéri alkotótelepen angol, román, magyar, francia szobrászok dolgoztak, a meg­kezdett munkát a résztvevők jövőre folytatják. A képen: Mary Kenny, angol szob­rász müvével. Tudósok a békéért■ Interjú Berényi Dénes akadémikussal, a magyar Pugwash-bizottság elnökével Pugwash... Pugwash — az elmúlt héten szinte naponta bukkant elő valamiképpen ez a szó a hírekben. A világ har­minckilenc országából százötven tudós tanácskozott Buda­pesten olyan fontos kérdésekről, mint a háború és a béke, a fegyverkezés és a leszerelés stb. Fővárosunkban tartotta soros konferenciáját a Pugwash-mozgalom. A tanácskozás­ról Berényi Dénes akadémikust, a Debreceni Atommagku­tató Intézet igazgatóját, a magyar Pugwash-bizottság elnö­két kérdeztük. — Mindenekelőtt néhány szót szólnék magáról a moz­galomról. Mint ismeretes, Al­bert Einstein és Bertrand Rus­sel kiáltvánnyal fordult a vi­lág tudósaihoz, s ebben a nuk­leáris fegyverkezés veszé­lyeire hivták fe a figyelmet. A tudósok először 1957-ben találkoztak egy Pugwash ne­vű kanadai falucskában, in­nen kapta a mozgalom a ne­vét. A Pugwash nem egy szokásos békemozgalom, sok­kal több annál. A világ te­kintélyes tudósai lassan im­már három évtizede azon munkálkodnak, hogy meg­szabadítsa az emberiséget a háború, a fegyverkezés vesze­delmeitől. A tudósoknak sza­kítaniuk kellett a régi elefánt- csonttorony-mentalitással, te­vékenységük során mindig számolniuk kell azzal, hogy a tudomány eredményei rend­kívül nagy mértékben hat­nak a társadalomra. A mos­tani találkozáson nagy figyel­met szenteltünk a nukleáris’ kísérletek teljes betiltásá­nak, az amerikai űrfegyver­kezési programnak, a kelet- nyugati kapcsolatok alakulá­sának, a nemzetközi gazdasá­gi viszonyok kihatásának a békére. — Milyen vélemények hangzottak el az amerikai űrfegyverkezési programról? — Általános a vélemény, hogy ez egy kivihetetlen és értelmetlen program, amely állandósítja a világpolitikai feszültséget. Az amerikai kol­légák pontokba szedve bizo­nyították be az egész prog­ram ■ irrealitását. Nem tart­ják kivihetőnek azt, hogy se­gítségével egy feltételezett konfliktus esetén meg lehet­ne védeni az amerikai népet Másrészt a program elképesz­tő pénzekbe kerülne évtize­deken át, s hosszj d> re kon­zerválná a fegyverkezési ver­senyt az egész világon. Erre aztán megkérdeztem az ame­rikai kollégákat, hogy egyál­talán mit mond az, aki a program mellett van. Nevet­séges, de válaszukban ez volt az első, amit érvként felhoz­tak: bizonyos körök azért forszírozzák az Egyesült Álla­mokban az űrfegyverkezési programot, mert a Szovjetunió nem akarja. Másrészt sokan azt mondják,. hogy a lézer, a hírközlés és sok egyéb ha­sonló dolog költséges fejlesz­téséből előbb-utóbb biztos, hogy kijön valami. Hangsú­lyozom, hogy amerikai kollé­gáink is nevetve szóltak ezek­ről az „érvekről”. Ugyanak­kor szomorú, hogy ezzel a programmal olyan fontos energetikai kutatásoktól von­ják el a pénzt, mint a nap­energia, a fúziós energia, amely pedig tényleg döntő lehet az emberiség jövője szempont j ából. — Mit szóltak a tudósok az ismét meghosszabbított szov­jet atomkísérleti moratórium­hoz? — Mindenki pozitívan ér­tékeli, s mindenki arra biz­tatta a szovjet kollégákat, hogy a jövőben is ösztönözzék a további meghosszabbítást. Egy ország presztízsét nem az atombomba adja meg, ez a moratórium hihetetlen mértékben megnövelte Ü Szovjetunió tekintélyét. — Köztudott, hogy a Pugwash már több jelentős egyezmény megalapozásában vett részt. Elképzelhető-e, hogy mostanában valamilyen területen hasonló tevékeny­séget fejt ki? — Most a mozgalom egyik fő törekvése, hogy elérje a teljes atomcsendet. Hogy ez lehetséges, annak alátámasz­tására már több tanulmányt készítettek tudósaink. Más­részt a Pugwash rendkívül nagy erővel küzd az űrfegy* verkezési tervek ellen, s meg kell mondani, hogy ebben a harcban igen aktívak az ame­rikai tudósok. A Pugwash szívügve, hogy a tudomány eredményei az emberiség ja­vát szolgálják. Első lépés­ként tulajdonképpen a telJ jes leszerelés az igazi célunk,' de minden apró eredménvnek örülünk. Látni kell, bogy napjainkban az emberiség fordulóponthoz érkezett. Aki mások fölött uralkodni akar, az saját népét is elpusztítja a mai fegyverekkel, tehát ön­ámítás azt hinni, hogy a kö­vetkező háborút bárki meg­nyerheti. Az emberiség léte forog kockán, ahhoz, hogy holnapunk legyen, száműz*- nünk kell az ellenségeskedés ás a gyűlölet légkörét. Meg­győződésem, hogy az ellensé­geskedés és a gyűlölet ve­szélyesebb a modem techni­kánál. Mi, tudósok, ha össze­jövünk, egy nyelven beszé­lünk. A tények elsöprik a gyűlöletet és az ellenségeske­dést. — Valóban komolyan gon­dolja, hogy mai világunkból ki lehet irtani a gyűlölkö­dést...? — Azt gondolom komolyan, hogy ez at egyetlen kiút. Nincs más megoldás. Min­den értelmes, becsületes em­bernek ezért kell cseleked -ve. — Köszönöm a beszélgetést) K. M. TÓTH KRISZTINA: K A L Beröpülök a mozdulataidba legyen tenyered fészek összezárt tíz ujjad kalitka Ruháid közé költözöm illatodat, hogy el ne vesszen magammal viszem bőrömön I T K A Megnövök benned, mint a kétely beköltözöm az ereidbe megszólítlak a szívveréssel s a gondolatok pattogzó falára írom minden nap újra fel, hogy hadd maradjak itt bezárva. Karancslapujtői tárlatok ■Hf^. » -* ■ «- ^----V-1AÜ T WO RfiBUlllU frSACU Emi* ‘Utast is megnyitottak «Sep­tember 4-én Karancalapuj- üón, a harmadszor megren­dezett Karancsi Napok alkal­msából. A Japánból Magyaron1 szág­ma települt szobrászművész, Vlishiza Wa Akira, a Nóg- flúdban élő Bobály Attila ka- , enara tárlatait, valamint a helyszínen dolgozó népi fa­ifaragók, Szász Levente, Sze- %ekovszky László, Czár Já- mos. Cseri Antal, Kurunczi •István, Kovács László és (Papp István népművészek munkáit tartalmazó bemuta­tót, amelyek elemi természe­tességgel gazdagították a hr sratásos művészek műtárgya­it, Havas Ferenc, a Nógrád [Megyei Tanács elnokhelyette- tse. Urbán György festőmű­vész kiállítását Menyhárt ÍAszló kritikus nyitotta meg. ■Havas Ferenc külön is hang­súlyozta: „Napjainkban, ami­kor a mezőgazdasági nagy­üzemek korszerűsítésének ne­héz küzdelmeit éljük meg, különösen jelentős vállalko­zás, ha tudatosan, elhatáro­zott szándékkal foglalkozik egy-egy gazdaság a kultúra •gyével is. Szerencsére a ka­ra ne svölgyiek példája nem egyedüli megyénkben, tiz­einkben, állami gazdasága­ink a termelés intenzifikálá- eának bonyolult viszonyai kö- Bött is energiát, pénzt, mun­kát szánnak műalkotások lét­rehozására, könyvek megje­lentetésére, intézmények ki­alakítására, fejlesztésére. De- hát nem függ ez össze lé­nyeg szerint azzal a folya­mattal, hogy javltjuk termé­keink minőségét? Bizony ösz- szefügg és a közeli, s a tá­voli jövőben segíti azt A tu­dás. a kulturáltság, a minő­ségibb élet egyre nagyobb mértékben*" befolyásolja az anyagi javak termelését.” Ezek után szólunk röviden a kiállítások néhány jellem­zőjéről, a kiállító művészek törekvéseiről. Nishiza Wa Akira A hazánkban élő japán művész 1974-ben fejezte be egyetemi tanulmányait a to­kiói Tama Művészeti Egyete­men, annak mesterképzőjébe is beiratkozott, itt 1976-ban végzett s megszerezte a Mű­vészetek Mestere címet. Szá­mos tárlaton szerepel 1973 óta. Műveit a többi között Niteatenben, majd a Nicuten- kdállításokpn, s a bibakeni tárlaton mutatta be. A Csiba megyei kiállításon elnyerte a Kjóikucsó-, valamint a Sórei­df>at 1973-ban. A következő évben kiállított a Csiba vá­rosi tárlaton is. Magyarországra 1981-ben ka­pott meghívást a nagyatádi faszobrász művésztelepre, ahol két nagyméretű faszobrot ké­szített. Előző évben már az európai szobrászatot tanul­mányozta Párizsban és Mad­ridban, hosszabb időt töltött Görögországban is. A hajósi művésztáborba 1984-ben hív­ták meg, s még ebben az év­ben résztvett Jugoszláviában a prilepi fa-kő-bronzszob- rász szimpóziumon. Magyar- országon szintén több kiállí­tást rendezett, s köztéri plasz­tikáit is több helyen felállí­tották. Bár készít szobrot már­ványból, terrakottából és bronzból is, legszívesebben a faszobrászatot műveli. Ka- rancslapujtőn szintén faplasz­tikáit állította ki. Ezek a sa­játosan távol-keleti foganta- tású és jellegű alkotások rendkívül gazdag jelképrend­szer hordozói, formanyelvük kristálytiszta és gyakran rusz­tikus. Egyébként, maga a fa eredendően japán anyagnak számít, gondoljunk a Buddha- szobrokra, hogy csak ezt az egyetlen példát említsük. A tável-keleti szobor elsősor­ban fekvő jellegű (szemben az európai álló szoborral), ami a japán horizontális „ szerve­ződésű gondolkodásmódnak jobban megfelel, jóllehet pél­dául a japán írás éppen füg­gőleges menetű. Nishiza Wa Akira karancslapujtői bemu­tatkozása egy ősi fafaragó­hagyományt hoznak közelebb a látogatókhoz. Bobály Attila A Somoskőn élő művész ezúttal tíz művét állította ki a termelőszövetkezet székhá­zénak átriumában. Itt van­nak a más kiállításokon már megismert és megkedvelt szobrok, a Kutyás, a Tavaszi szél, a Női fej, a Harcos, a Menekülők, az Áldozati ko­csi, a Falum emléke, a Cso- hány Kálmán emlékének, a Minden szekér emléke és a Kocsi. Miként a címek is jelzik, Bobály Attila művei gondo- latiséigukkal és utalásaik ösz- szetettségével elsősorban a Kárpát-medencére jellemző kultúra kifejezői, ősiségük- kel a kereszténység fölvéte­lével eltűnt — vagy megfo­gyatkozott és töredéke« — ősi magvar hitvilágból merí­tenek. Ebben az értelemben szoros szellemi rokonságban állnak a magyar népmesék legősibb rétegeivel, a népda­lokkal és a népszokásokkal. Természetesen, nem azonos­ságról és még kevésbé „il- lusztráció”-ról van szó, ha­nem a szuverén gondolkodás­ból következő, s a mesterség­beli tudással megalapozott önálló plasztikai világról. A kis tárlat másik rétege a paraszti világ emlékeinek fölmutatása, nem a konzer­válás (ez nem is lenne le­hetséges), hanem a megőrzés igényével. Ez a világ külö­nösen közel áll a művészhez, aki hosszú ideig maga is két­kezi munkásként kereste ke­nyerét. Kötődése a falu vilá­gához indokolt, maga is fa­lusi indíttatású, így ezek a művészi megnyilatkozások is hitelesek és értékelendők. Urhán György A szobrok után olaj képek. Urbán György festőművész több mint egy tucattal állított ki belőlük a székház folyosó­in, Az idén ötvenéves művész (1936-ban született Sátoralja­újhelyen) tavasszal figyelmet keltő önálló tárlattal mutat­kozott be Budapesten, az Ernst Múzeumban. Főnyi Géza és Pór Bertalan tanít­ványaként 1961-ben diplomá-í zott a Képzőművészeti Főis­kolán, 1962 óta állít ki. Ön­álló kiállítása volt többek között a Műcsarnokban, a Fé­szek Klubban, a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, Sze­geden, Zalaegerszegen, Auszt­riában, Franciaországban és az NSZK-ban is többször mutatkozott be önálló anyag­gal. Munkásságában érdekes a látásmód alakulása, s ezzel összefüggésben főként a mű­vészi ábrázolás változása. Művészetében úgyszólván egyidőben van jelen a kubis­ta és a konstruktivista ele­mekből táplálkozó absztrak­cióból kifejlődő természetel­vű felfogás. Ez izgalmassá teszi ezt a festészetet. Tema­tikailag pedig ugyancsak ezt eredményezi a keleti (indiai) hatások beszüremlése piktú- rájába. Ez a szintetizáló művé­szet sajátos látványt, gondo­latilag pedig dinamizmust eredményez Táj és ember egyaránt jelen van a képe­ken, s gyakran utalásként mindaz, ami az ember léte­zésének bizonyítéka és hor­dozója ezen a szép és kusza bolygón. Ügy véljük, a Karancs Termelőszövetkezet az idei szeptemberben izgalmas ás nemes élménnyel ajándékoz­ta meg önmagát, dolgozóit, s mindazokat, akik Karancs- lapujtőre látogattak. T. E fe NÓGRÁD - 1986. szeptember 13., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom