Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
A zt mondtad, maid pintszunk a Balatonra mind a négyen. A hegyre mentünk biciklivel, én mögötted ültem a csomagtartón, Sándor meg apu mögött. Zötykölős volt a hegyi út, sütött a nap, és akkor még azt hittem, mindig így lesz. Együtt megyünk mindenhová, esténként odaülünk a tévé elé, és apu segít neked mosogatni. Apu nagyon szeretett téged, de amióta elmentél, nem engedi, hogy rólad beszéljünk. Nagymama öreg és beteg, lihegve kacsázik egyik szobából a másikba, és panaszkodik, hogy fájnak a lábai. Ö sem emleget, de tudom, hogy gondol rád néha, mert rendet rakott a szekrényedben, szénen összehajtogatta minden ruhádat, és néha megállt a keze, elgondolkodott. Amikor elmentél, azt mondta. soha többet nem akar látni. Most mégis úgy érzem néha, szeretné, ha még egyszer visszajönnél. Te nem tudod, hogy belebetegedtem. Talán ha akkor látsz, visszajösz, és nem hagysz el soha. Ültem az iskolában és erősen fogtam a pad szélét, mert nem akartam, hogy meglássák, mennyire reszketek. Előtte a szünetben azt mondták a gyerekek, hogy te rossz nő lettél, és elvittek a rendőrök. És, hogy másik városban vagy valahol. Én nem hittem el. Megrúgtam azt a gyereket, aki mondta. de a többiek is rámtámadtak és megvertek. Nem az fáj, hanem ahogy rólad beszéltek. Ültem az osztályban, és arra gondoltam, hogy itt mindenkinek van anyukája, csak nekem nem. A tanárnő felszólított, és azt mondta: — Zoli, ide sem figyelsz? Mondd meg szépen, miről beszéltünk az előbb? Én arra gondoltam, nem ffeaz, hogy másik Tárosban Vagy. Könnyen lehet hogy itt járkálsz valahol a közelünkben, csak nem mersz hazajönni, nehogy apa megverjen. S talán arra vársz, hogy megkeresselek. Ezért nem mentem másnap iskolába. Elindultam reggel Sándorral rendesen, mint máskor, de aztán fegyszenesak elfutottam tőle és árt thagytam. Kiabált utánam, ide nem fordultam vissza, ő (nem-értette volna meg; mert {kicsi ér különben te aztakar- *tam, hogy elmenjen as iskolába. Én kiszaladtam a menőre, a táskámat eldugtam egy bokorba és elindultam, hogy megkeresselek. Azt hittem, talán arra járkálsz valahol, vagy ülsz egy ssombékos dombon és énekelsz, mint otthon szoktál. Egész nap csavarogtam, és még csak azt sem éreztem, bogy éhes vagyok. Arra gon- ídbltam, talán neked sincs mit tenned, és akkor milyen jó leime, ha megosztanám veled m. tízóraimat. Amikor kiderült, hogy már ■napok óta nem voltam iskolában. apu megvert a szíjjal. Tudod, amivel téged is szokott. Először könyörögtem, (mert nagyon féltem, de aztán már smfltor vert. nem ts éreztem annyira, összeszorítottam a fogaimat és nem sírtam. Nagymama este megsimogatta a fejemet, azt mondta, ő tudja, hogy nem vagyok rossz kisfiú. És, hogy ezentúl majd 6 elkísér reggelente az iskolába, és nem lesz semmi baj. Sajnáltam szegényt, de tudtam, hogy hiába minden. Én oda többet nem megyek, ahol mindenkinek van anyukája. és ahol kicsúfolnak miattad. Másnap tényleg elindult velünk szegény nagymama a fájós lábaival és szépen beszélgetett velünk, de amikor a mező széléhez értünk, én megint futásnak eredtem, és otthagytam őket. Hallottam, hogy nagymama mennyire kiabál, és észrevettem, hogy megpróbál futni utánam, erre én felgyorsítottam, hogy minél előbb eltűnjek a szeme elől, és ne kínlódjon. Megmagyarázni úgysem tudtam voltba ■ ezt. Te .talán megérted, hogy kerestelek. Valahogy úgy képzeltem, én meg tudlak találni, senki más, csak én. Tudtam, hogy apu este _ megint előveszi t a szíjat,: és úgy gondoltam, nem is megyek haza. Általában úgysem vagyok éhes, az a két szendvics, amit nagymama reggel készített, sokáig elég nekem. Estefelé bementem az erdőbe, és ott aludtam egy kidőlt fa rönkön kuporogva. Sokáig nem tudtam elaludni, rád gondoltam, meg a rég! életünkre. Aztán reggel már magasan járt a nap, amikor felébredtem. Apu állt előttem, meg két rendőr és egy nagy kutya. Azt hittem, mind járt megvernek és el akartam futni, de az .egyik rendőr megfogta a ke- aemet és azt mondta, nem .«Babad megijedni, nem akar senki ' héntanfl. Akkor már raem. ii tana vittek. hanem ide. ex in töretbe Nem tudom, mf le—velem, és azt sem. hogy mi Vesz veled. anyu. Sokáig nagyon rossz volt itt, és sírtam, aztán kértem papírt meg ceruzát az egyik gondozónőtől. Levelet írtam haza nagymamának, meg apunak. Bocsánatot kértem tőlük, amiért így megszórnom'to ttam őket, és azt írtam, hogy ha eljönnek értem, talán el tudom mondani, miért csináltam. De a levelet nem tudtam elküldeni haza. Itt nincs egyetlen polc, amelyik az enyém, nincs egyetlen fiók. A levelet tárejtettem a párnahuzatomba. de észrevettem, hogy amikor nem vagyok a szobában, a többi gyerek kiveszi és elolvassa. Most mSr tiszta rongy az a papír, amire a levelet írtam, és alig lehet elolvasni. Sokáig vártam, hogy apu vagy nagymama meglátogat. A gyerekek itt eleinte nem álltak szóba velem, de aztán megbarátkoztam egyikkel, akinek meghaltak a szülei. Ö azt mondja, mindent megtenne, ha lenne hova hazamennie. ha lenne családja, de hiába, nincsen. Kicsi kora óta itt van az intézetben. Azt mondtam neki. hogy ha engem meglátogatnak, és hoznak va’amit, akkor a felét neki adom. De, aztán hiába vártunk. Mentek a napok, a hetek, mások levelét is kaptak, vagy látogatták, én hozzám senki nem jött. Lehet, hogy apu most azt tiltotta meg otthon, hogy kiejtsék az én nevemet. Nagymama talán az én ruháimat is elrendezte a szekrényben, mint annak idején a tiédet, és amikor becsukta a szekrényajtót, olyan volt, mintha eltemetett volna örökre. Most akkor két halott van otthon, te meg én, anyu. Minden ami ránk emlékeztet, bent van a szekrényekben és nem nyitják ki soha többet. Azt mondták, tizenyolc éves koromban elmehetek innen. Az még nyolc év. Elhatároztam, hogy akkor azért is megkereslek. Majd elmegyek dolgozni, lesz pénzem, és tudok utazni. Megkereslek és együtt élünk majd ketten. Lehet, hogy az még soká lesz, de én nem felejtek. Tudom, te sem. Hogy miért mentél el, nem tudom, de azt hiszem, ha megkérdeznélek, meg tudnád magyarázni, és akkor megérteném. Az ember semmit nem tesz ok nélkül, csak az a baj hogy nehezen tudja elmesélni másoknak, miért tette. De, mi ketten maridig megértettük egymást Emlékszel, anyu, én azelőtt is esek neked tudtam mindent elmondani. Tegnap itt volt nagymama és megint olyat csináltam, amit magam sem értek. Tudod, már lemondtam mindenről. Nem írtak, nem látogattak meg, és azt gondoltam, már annyira megharagudtak rém, mint amennyire terád. Már nem gondoltam arra, hogy valamikor látom még őket. S, akkor képzeld, anyu, fociztam a barátommal az udvaron. A kapu felé nézek, és azt hittem, álmodom, nagymama kacsázott felém, és mosolygott a régi kedves mosolyával. Egyik gondozónő kísérte, leültette a pavilonban és kiabált nekem, hogy menjek oda. Először majdnem ftrtnf kezdtem, de aztán mintha megbénított volna valami, csak lassan indultam el. Nagymama mosolygott, fáradtan ült a pavilonban egy piádon, és azt mondta, menjek oda, rántott csirkét hozott, meg kólát nekem. Elő is vette, zsírpapírba volt csomagolva. Kiterítette a rántott csirkét maga mellett a piádon és elővette a kiské- sét. Vágott nekem egy darabot és integetett, de valahogy földbegyökerezett a lábam. Megálltam tőle bizonyos távolságra, és csak néztem rá, de nem tudtam közelebb menni hozzá. Nagymama bekapott egy falatot, hogy engem is buzdítson, és még mindig nem értette mi van velem. Láttam, hogy kicsordulnak a könnyei. A gondozónő hitetlenkedve bámult rám. aztán vállat vont és otthagyott. Nagymama sírva kérlelt, hogy menjek oda, és egyek vele, de én nem mozdultam. Arra gondoltam, hogy otthon te is, anyu, meg én is, be vagyunk zárva a szekrényekbe és ezt tiszteletben kell tartani. Mi soha nem jövünk ki onnan. Ezért nem mehetek oda, nem beszélgethetek vele. és nem kóstolhatom meg, amit hozott. Hallottam, hogy a gondozónő azt mondta egy nagyobb fiúnak, hogy én menthetetlenül gonosz vagyok. Hogy ő még ilyen megátalkodott gyereket nem látott. Egyedül a sötétzárka való nekem, és rántottcsirke helyett, kenyér meg víz. Sokáig üldögélt ott nagymama sóhajtozva, és a köny- nveit törül getve. Aztán az igazgató odajött hozzá, és azt mondta, taxit hívtak, amivel kimehet a buszállomásra. Így elment Már nem szólt, hogy menjek oda, csak végtelenül szomorú volt az arca, és nehezebben járt, mint máskor. Hazavitte a rántottcsirkét, amit nekem hozott. Akkor odajött a barátom, akinek azt ígértem, megfelezem vele, amit kapiok. Nem kérte számon, miért nem teljesítettem az ígéretemet. Azt mondta. hogy ha kikukucskálunk a kőkerítésen, még megláthatjuk az utcán nagymamát, amikor beszáll a taxiba. Ügy is tettünk, és majdnem kiabáltam utána, mert hirtelen nagyon megfájdult a szívem, de már nem volt idő rá. A kocsi ajtaja becsukódott, és a taxi elindult, elvitte nagymamát. Azt hiszem, többet soha nem jön meglátogatni. És apu sem. H a tizenyolc éves leszek, én sem keresem őket, csak téged, anyu. Majd' mindent elmesélünk egymásnak és együtt élünk. Ha csak velem leszel, tudom, nem mész el többet sehová. És én sem. Most nem tudom, hol vagy, ahogyan talán te is otthon keresel gondolatban, de egyet biztosan tudok: megtaláljuk egymást. Nekünk nem kel] olyan sokat magyarázkodni, közöttünk soha nem lesznek félreértések. Bán Zsuzsa: Gyere haza A bürokrácia halhatatlan végén egy kenőképp hivattánofci modorú hölgy árutje az A bürokrácia valóiban az a mesébe® sárkány, melynek ha «gy fejét sikerül is levágná, hé* újabb nő helyette. Talán •egyetlen témában sem piszkolódott be army! papír és fáradt -wei hangszalag, minit a bürokrácia qálkiapasníinftk esepülésé- ífoon, s lám, nézzünk körül közel és távol, a bürokrácia él lés vénái, aktáinak, soráíllásBánalk, pecsétjeinek se vége, se ?he**aa. Valamikor azt hittem, a modem techmfca, a számi- taógépefc korszaka egyszer majd csak véget vet az oetóber jség, a Jeücnsmeret lenség, a rossz szervezés rémuralmának, jde hosszas tartózkodásom a világ legfejlettebb ipari á fiama- ■jabam arról győztek meg, hogy a bürokrácia nem magyar be- -tegség, «épen virul az a legkorszerűbb technika bártcfcáben ■jjs. A mai ember életének tetemes részé* különböző torma- ■anyomfegivapyok kötöttére, igaróttatása és láttamoztatta» te- «zS bt, legyen szó adásvételről, kölcsönről. atazáargL Sbér tr- már az a csodálatos, bogy ebben a papfcdamneefcen, ebben a szabályőserdőben még egyáltalán lehetséges a lét, {hiszen sokszor már maga a hivatal sem érti, mH máért tesz, (■miért kell éppen így tennie. Rossz sorom és nyughatattan természeteim ügy hozta, hogy ,m flöldhávatalnál kellett egy bizonyos tulajdona lapot beszereznem. Az első napon csupán a felderítésig jutattam el: ‘látván^hogy az utcáig tart a sor, ügy döntöttem, a le^oö- .aelébbr DStfogadási idő kezelésére fogok megjelenni. Így is «á harmincadik: lettem és türtáecnmtá végigácsorogtam ezt sx órácskát, míg előkeresték az én iratomat !s.'Észre «beillett vennem, hogy az okkal mogorva személyi** a pultok mögött az okiratok tárolásának bég ősibb kartotékrendszerében fejti ki áldásos tevékenységét: mikor is jutna el a számítógépes adatkezel és oda. ahová az isten te teremtette volna?! Azt viszont örömmel konstatáltam, hogy a jó öreg xerox már eljutott ebbe a hivatalba, mely a zordon hatóság puritán szigorával kezeli az állampolgárokat, akik va- ijttk őgpeüdafti az Ó -nyugalmát xnegsaenisógtelenitík- A sor okmány- (bocsánat!) illetékbélyegei, magamban felkiáltok, ó’ haladás, regen ilyenkor szokták elküldeni a pxügárt a két kilométerre fekvő trafikba vagy postára eaért, de én, illetve ügyvédem, mindenre gondoltunk, én elhoztam a kétszer hetven forint értékű bélyegei, biztos, ami biztos. Rám kerülvén a sor, tárebegem, hogy én hoztam okmánybélyeget, miire a hölgy csak úgy, rám sem pillantva: azt én nem fogadhatom el. S már szakítja le tömbjéről ugyanazokat a címleteket, már ragasztja is, és békászirozza az én száznegyven forintomat. Nos, nem tagadom, sok minden megfordult ekkor a fejemben. Az erőszakosabb megoldásokat nem részletenem. Végiggondoltam a pemasztevés lehetősé- geiit. Megkereshetem a hivatalvezetőt, ha ugyan bent van, és bejutok, talán meggyőzhetem arról, hogy nevetséges, törvénytelen, felháborító és jogtalan, amit beosztottja művel, tó tudja, miért, talán jutalékot kap a saját okmánybélyeg felhasználásáért, ki tudja? De nem vagyok mai gyerek, nekem is van más dolgom, okmánybélyeg meg folyton kell valamire ebben a nyomorult világban. Talán meg is lincselnének a mögöttem nyomakodók, ha ilyen semmiséget szóvá tennék. De most, ráérő időmben, szóváteszem. De ugyan minek? Nem kívánom, hogy átalakuljanak ügyfélszolgálati irodává. A lakótelepünkön például megszűnt, ez* is mo6t, ügyintézés közben tudtam meg: már a tanács is rádöbbent, • nem kell annyira szolgálni azt az ügyfelet. El tud az jönni öt kilométerrel odébb is. Én meg, botor állampolgár, arról ábrándozom, hogy egyszer majd mindent egy helyen lehet intézni, pillanatok alatt, okos gépiek terminálja előtt, kölcsönösen mosolyogva. Ma azonban a hivatalban az ülőhelyek hiánya, a dohányozni tilos táblák, és az izzadtságszag a jellemző. Az ügyfelek izzadtságának a szaga. , • Szentmitalyi Szabó Péter I Szentgyörgyi Kornél festményei ANDREJ GYEMENTYEV A jellem Hogyha férfi vagy, csak jellemes légy. Csendes, mint a kráter: mélyen rejtsék öbleid a lángolásokat. Hogyha férfi vagy, csak jellemes légy, tisztán nézz, s a kezed bátran add. A szívedet soha meg ne égesd. Tárd ki lelked embertársaidnak s gyűlni benned a gonoszt ne hagyd. Hogyha férfi vagy, csak jellemes légy. S hogyha az vagy — hát az is maradj! Szokolay Károly fordítása kálbt János Az adriai hajó Még látszik — hófehér rózsaként — a messzeségben. Aztán beleveszik az égbe tökéletesen észrevétlen. Itt volt még tíz perccel előbb a piarázsló móiló előtt? Ki tudja? Hy gyorsan áflam és remény is alig osonhat. Az élet múlására — e hajó tűnésénél — nincs is hűbb és finomabb hasonlat. biGGRAD - 1986. szeptember 13., szombat 9
