Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-08 / 211. szám

¥1UG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1; AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLII. ÉVF., 211. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1986. SZEPTEMBER 8„ HÉTFŐ Mai számunkból: Milyen szolgáltatási nyújt a Boscoop? Hasznos-e a megye mezőgazdasági üzemeinek a terme­lési rendszerben való részvétel? Erre ad választ inter­júnk a 3. oldalon. Csilla Mi történt az átlagosnál tehetségesebb kislánnyal? Be­tegségére találnak-e gyógyulást? Ki segít a szülőknek? írásunk az 5. oldalon. , «. Bányásznap jubileum jegyében Rendelkezünk szükséges a továbbfejlődés feltételeivel Szirák szereplői A nemzetközi sakk verseny résztvevői közül mutatunk be néhányat összeállításunkban a 7. oldalon. Börzsöny-napok harmadszor Értékőrzés tájegységi szemlélettel Havasi Ferenc látogatása Nógrádban Táiházavató, táncos gála, vár játék Megyénk bányászai szombaton Salgótarjánban és Bátony- ■terenyén tartották meg a 36. bányásznap ünnepi megemlé­kezését. a vállalat fennállásának 125. évfordulója jegyében. Ez alkalomból került sor Salgótarjánban a bányamúzeum névadó ünnepségére. Zsuíía Miklós, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányák vezér­igazgatója köszöntötte az ünnepségre érkezett Havasi Fe­rencet, az MSZMP Politikai Bizottság tagját, a Központi Bi­zottság titkárát, dr. Kapolyi Lászlót, a Központi Bizottság tagját, ipari nrnisztert, Géczi Jánost, a Központi Bizottság tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, Kovács Lászlót, a Központi Bizottság tagját, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkárát. Deák Gábort, a Központi Bizott­ság tagját, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökét, állam­titkárt, Kásán é dr. Kovács Magdát, a SZOT titkárát, Dev- csics Miklóst, a Nógrád Megyei Tanács elnökét, Pothomik József özvegyét, családját, a szocialista országok testvérvál­lalatainak küldötteit, valamint a párt-, állami, tömegszerve­zetek és intézmények képviselőit. Elmondotta, hogy a salgó­tarjáni föld alatti bányamúzeum létesítése a maga idejében, — 1965-ben — európában is párját ritkító kezdeményezés volt. Azóta idegenforgalmi látványosság lett, amit bizonyít, hogy évenként 35 ezren keresik fel. kodással, az öntudatra ébre­dő, tudatosodó, munkásmoz­galmunkat gazdagító bányász­élettel. Ezért a bányászok nagy családjának véleményét is ki­fejezi az az elhatározás, hogy a salgótarjáni bányamúzeu­mot Pothornik Józsefről ne­vezzék el. A múzeum gazdag anyagát a névadó osztályhű- ségével; életútjának tanulsá­gaival együtt ajánlotta a mai és a felnövekvő nemzedék­nek. Ezt követően leleplezte a névadó domborművét, ame­lyet idős Szabó István, Kos- suth-dijas szobrászművész ké­szített. A domborműre Pothornik József özvegye és a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója koszorút helyezett el. Pothornik József nevét viseli a bányamúzeum Ezt követően dr. Gordos János a Nógrád megyei párt- bizottság titkára mondta el avató beszédét. Többek között hangsúlyozta: talán már nem idegen fülünknek az, hogy szénbányászat és kultúra. Ezért sokat tett a vállalat az­zal, hogy a bányászati kultú­ránk fejlődésében játszott szerepét bemutató emlékek gazdagságát összegyűjtötte, vé­delmébe vette és méltó körül­mények közé helyezte a föld alatti bányamúzeum. majd az ezt kiegészítő kiállítás meg­szervezésével. Az állandó bányatörténeti kiállítás gazdagon, jól rende­zetten mutatja be a 125 küz­delmes év legfontosabb tör­ténéseit. A kiállításon láthat­juk és olvashatjuk, hogy hosz- szú volt az út amíg a nógrá­di bányászok a kenyérkereső munkától, a termeléstől, az ösztönös megmozdulástól el­jutottak a fegyveres harc vál­lalásáig. A bányászok nevel­ték forradalmárrá Pothornik Józsefet is, akinek neve, éle­te, munkássága, mozgalmi te­vékenysége szorosan összeforr a megyében folyó bányász­Az ünnepség Bátonytere- nyén folytatódott. Az ünnep­lők népes részvétele mellett a párt- és állami. társadalmi szervek, valamint a vállalat vezetői a felszabadulási em­lékműnél elhelyezték a hála és a megemlékezés koszorúit. A felújított művelődési házon emléktáblát leplezett le Kó- sáné dr. Kovács Éva. Beszé­dében érzékeltette, hogy a ház folyamatosan szolgálja a bá­nyászok művelődését, kulturá- lódását. Nem sokkal később a zsú­folásig megtelt művelődési ház nagytermében került sor az ünnepi nagygyűlésre. Zsuffa Miklós bányászokat és vendé­geket köszöntő szavai után Havasi Ferenc mondott ünne­pi beszédet. Társadalmi méretekben kell fegyelmezettebben dolgozni Bevezetőben a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága és a kormány üdvözletét tolmácsolta a nagy­gyűlés résztvevőinek, s min­den magyar bányásznak, aki­ket, mint hangoztatta, az or­szág dolgozóinak figyelme, el­ismerése, tisztelete és szerete- te övez. A nógrádi bányászok ebben ez évben évfordulót is ünne­pelnek, 125 évvel ezelőtt indult meg a nagyüzemi szénbányá­szat fejlődése. A többi magyar szénmedencéhez hasonlóan, a nagyüzemi bányászkodás Nóg­rádban is jelentős gazdasági­társadalmi és politikai válto­zásokat hozott. A medence ipara is fejlődésnek indult, a gyárak sora épült fel. A gaz­dasági változások növelték a munkásság számát, alakították a környék társadalmi arcula­tát. A tőkések és a bányászok közötti társadalmi ellentétek hatására a bányászság forra­dalmi erővé szerveződött, a környék munkásmozgalmának élére állt. Méltatta a Tanácsköztársaság védelmi harcaiban részt vett bányászok és munkások tette­it. akik megállították, majd a nógrádi medencéből kiverték 0 jól felszerelt burzsoá csapa­tokat. Emlékeztetett a két vi­lágháború közötti sztrájkokra, * 66 évvel ezelőtti éhségme­netre, az 1944. novemberében végrehajtott karancslejtősi ak­ciók résztvevőire. Utalt arra, hogy a felszabadulás után a bányamunkásság lelkesen üdvözölte és támogatta a fi­atal népi demokratikus rend­szerünket. A bányászok meg­indították, majd győzelemre vitték széncsatáikat. Salgótar­jánban, 1945-ben, a választá­sokon 70 százalékos kommu­nista győzelem született Most 30 éve a nógrádi bányászok a népi hatalom védelmében is­mét fegyvert fogtak, majd élenjártak a politikai konszo­lidáció megteremtésében és a megújhódott szocialista épí­tőmunkában. Most a 125. év­fordulót a vállalat munkasi­kerekkel ünnepelte, elnyerte a Kiváló vállalat megtisztelő címet. Rátérve napjaink gondjai­ra, feladataira, elmondotta, hogy sem a világ történései, sem a gazdaság változásai, sem a természet nem kedvez nekünk az utóbbi években. Ezek hatásaiból eredő vesz­teségeinket egyrészt azért kell megemlíteni, mert ezek jelen­tősek, másrészt pedig azért, hogy a maguk helyén legye­nek kezelhetők, ne vegyülje­nek el munkánk tőlünk függő hiányainak következményei­vel. A világra és az időjárásra nem vagyunk hatással, de az, hogy az általuk okozott káro­kat, veszteségeket hogyan minimalizáljuk és pótoljuk, az jórészt rajtunk múlik. Lassan itt az éves szám­adás elkészítésének ideje. Ko­rai még véleményt alkotni, mert értékes hónapjaink van­nak hátra, de az már látszik, hogy kiadásaink ez évben is meghaladják a bevételeinket. Helyzetünk megítélésében a közvélemény, a közgondolko­dás érthetően nem egységes. Egyesek —. „valahogy mindig volt” alapon — bagatellizálják, elbizakodottan szemlélik gond­jainkat, másokat a kilátásta- lanság, a kiúttalanság hangu­lata tart hatása alatt. Ezek szélsőségesek, de nem ártal­matlanok és hatástalanok a nagy és reálisan gondolkodó többségre. Ez a többség él, dolgozik. végzi mindennapi munkáját, de több aggoda­lommal, mint régebben, s ta­lán még nagyobb féltéssel eredményeink védelmezhető- sége iránt, s ez a többség haj­landó még többet tenni azért, hogy gondjainkon úrrá tud­junk lenni. E többség cselek­vési készségét, tenni akarását kell mederbe terelni, kell szá­mára irányokat kijelölni, utat mutatni. E kérdésekkel foglalkozik most az ország vezetése, fon­tolgatja, . elemzi, hogy mit lehet és mit kel! tenni a gaz­daságban, a politikában, az irányításban és a végrehajtás-' ban. Nagy megrázkódtatások­nak, negatív fordulatoknak, válsághelyzeteknek az elmúlt 30 év során nem engedtünk teret. Ma is rendelkezünk a talponmaradás és továbbfej­lődés minden szükséges felté­telével: politikai programmal, gazdasági tervekkel, népünk bizalmával, útkereső törekvé­sünkben nemzetközi, baráti támogatással. A szorgalmas és eredmé­nyes munka e feltételei, e fontos és elengedhetetlen tar­tozékai, az önmagukban ked­vező körülmények azonban nem tudnak kellőképpen hasz­nosulni,- ha csak úgy dolgo­zunk, mint eddig és nem ja­vítunk a munkán. Társadal­mi méretekben kell jobb, fe­gyelmezettebb munkát végez­ni: hogy egy újabb 30 évig tartó felemelkedés alapjait megvessük. Az iparpolitikában a célki­tűzésünk az, hogy az energia­szektor fejlesztését a haté­konyság növelésével együtt hajtsuk végre. Ez vonatkozik az energiahordozók kitermelé­sére, átalakítására és felhasz­nálására egyaránt. (Folytatás a 2. oldalon.) Nógrád községben szomba­ton zenés ébresztő tudatosí­totta: megkezdődtek a Bör­zsöny-napok. A nagyszabású programra szép számú sokaság gyűlt össze a Börzsöny vidé­kéről. Pest ég Nógrád megye térségéből. A Börzsöny-napok nagyszerű eseménysorának ugyanis épp az a lényege, hogy a megyehatártól, a köz- igazgatás szabta választóvo­naltól függetlenül a tájegység azonos kultúrával, hagyomá­nyokkal bíró népe „randevú­zik”. A tájegységi azonosságtudat megtestesítője az a Börzsöny Baráti Kör, amelyet három esztendeje alapítottak Pest megyei kezdeményezésre. A mára százharminc tagot szám­láló közösség a hegység ter­mészeti és kulturális értéke­inek őrzését, az ott lakók éle­tének jobbítását tűzte célul, öt szakbizottság kulturális és propaganda, közellátási és gazdasági, településmegőrző és -fejlesztő, környezet- és természetvédelmi, turisztikai és üdülési szekció működik. Létezésüknek, hathatós mun­kájuknak csak egyik — bár kétségkívül leglátványosabb — bizonysága a Börzsöny-na­pok, amelyet ezúttal harma­dik alkalommal rendeztek meg. A Pest megyei Nagybör­zsöny, majd Kemence után ismét Nógrád és Dlósjenő kö­zösen adott teret az esemény­nek. Az alkalomból előbb Töl­gyesi János tanácselnök kö­szöntötte a vendégeket, majd Berki Mihály, Nógrád Megye Tanácsának elnökihelyettese nyitotta meg a programsort. Beszédében többek között méltatta a tájegységben élők hagyományőrző tevékenységét, kitért Nógrád — a megye' névadó községének — történe­tére, s felavatta azt a honis­mereti gyűjteményt, amelyet egy régi parasatházikóban ala­kítottak ki a helyiek. Berki Mihály egvűttal megnyitotta a rendezvénysorozat alatt lát­ható számos kiállítást: az is­koláiban és a művelődési ház­ban természetvédelmi, vártör- tónefci, idegenforgalmi, a két megye üzemeinek termékeiből rendezett kiállítás várta az érdeklődőket Nógrádon. míg Diósjenőn pipakiállítást, a kenderfeldolgozás népi esz­közsorát és Szentgyörgyi Ist­ván életútját bemutató kiállí­tást rendeztek. A megnyitó után Nógrádon közgyűlést tartott a baráti kör. Az elmúlt évben végzett munka értékelése után bronz- plakettel köszönték meg a leg­aktívabb tagoknak a Börzsö­nyért eddig végzett munkát. Az első alkalommal kiosztott plakettet négyen kapták: Tóth István erdőmémök post hu* mus, Nagybörzsöny és Kemen­ce falu közössége, valamint Pongrácz János, Kemence ta­nácselnöke. Nógrádon és Diósienőn köz» ben szinte egymást érték a közonségcsalogató jobbnál jobb programok. A nógrádi sport­pályán lövés zversen y, sár­kányrepülő- és repülőmodell-, valamint haditechnikai be­mutató szórakoztatta a kö­zönséget. Diósjenőn nyolc út­törőcsapat képviselői a Bör­zsöny hegységről szerzett is­meretekről adtak számot a hónapokkal ezelőtt elkezdett felmenő rendszerű vetélkedő fináléján. Délután bevonul­tak a színpadra a hagyo­mányőrző együttesek, nyolc börzsönyi falu képviseleté­ben, akiket a salgótarjáni Nógrád táncegyüttes és a Düvő népzenei együttes kö­vetett. A haditorna-bemutató után a várban reneszánsz es­küvőre és a Bakfark consort műsorára volt hivatalos a közönség. Vasárnap sportprogramok­kal folytatódott az esemény mindkét községben, délután Losonc város operetteevüt.te- se, az Imitálták és Sándor György szerepelt Nógrádon, Diósjenőn a katolikus femo- lomban Lehotíka Gábor orgo- n.aestjén tapsolhatott a zene­értő közönség. A program videodiszkóval zárult. (Képriportunk az 5. otdalov.) A hallgatóság, a művelődési házban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom