Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-04 / 208. szám

Folytatódott at el nem kötelezettek csúcstalálkozója Anti’mperialista hangnem a felszólalásokban A küldöttségvezetők felszó­lalásaival folytatódott szerdán a zimbabwei fővárosban az el nem kötelezett országok 8. csúcsértekezlete. A plenáris üléssel párhuzamosan folynak a viták a politikai és gazda­sági kérdésekkel foglalkozó bizottságokban, ahol a tanács­kozás záródokumentumait ké­szítik elő. Az emberiség jövőjével kap­csolatos legfontosabb kérdé­sek, a fajgyűlölet felszámolá­sa és a mozgalmon belüli vi­ták voltak szerdán is a felszó­lalások fő témái. Valamennyi hozzászóló aggodalmát fejez­te ki a fegyverkezési hajsza folytatódása miatt és különö­sen súlyos gondnak nevezték a nukleáris, illetve űrfegyver­kezés kérdését. Mengisztu Hailé Mariam etióp államfő felszólalásában elítélte a dél-afrikai fajgyű­lölő rezsimet. Sürgette az el nem kötelezett országokat, hogy nyújtsanak az eddiginél nagyobb pénzügyi, anyagi és politikai támogatást a dél-af­rikai és a namíbiai hazafiak­nak. Szinan Haszani jugoszláv elnök kiemelten foglalkozott a béke és a leszerelés kérdése­ivel. Hangsúlyozta, hogy a szilárd béke és a biztonság megteremtése nem lehet csak a nagyhatalmak ügye, az eny­hülés csak olyan egyetemes folyamatként hozhat gyümöl­csöket, amelyben minden or­szág részt vesz és felelősséget vállal. A Dél-afrikai Köztársaság agressziójának következmé­nyeit ecsetelte Samora Ma­ciiéi mozambiki és Jósé Eduairdo dós Santos angolai államfő. Samona Maehel — aki az emberi jogok „intézmé­nyesített megerőszakolásá­nak" nevezte a fajgyűlölő re­zsimet — felhívta az ed nem kötelezett országokat, hogy adjmak meg minden támoga­tást az Afrikai Nemzeti Kong­resszusnak és az apartheid el­len küzdő többi demokrati­kus erőnek. Dos Santos azt hangsúlyozta, hogy Angola Kuba segítsége nélkül vívta ki függetlenségét, a kubai .csapatok mostani jelenlétére a dél-afrikai agresszió miatt van szükség Angolában. A dél-afrikai és a namíbiai ha­zafiak fokozott támogatását sürgette Yoweri Museveni Ugandái köztársasági elnök is. Thomas Sankara szá­zados, a Burkina Köz­társaság elnöke sajtóér­tekezletén az el nem kötele­zettek összefogását sürgette az imperializmus, a fajgyűlö­let; és a cionizmus elleni harc­ban. Nahimov katasztrófája Folyik a kutatás a túlélők után A Fekete-tengeren tovább folyik a kutatás a szovjet ha­józás legnagyobb szerencsét­lenségének lehetséges túlélői után. A legutóbbi hivatalos jelentés szerint 79 személyt holtan emeltek ki a tenger­ből, 319 főt pedig eddig még nem találtak meg a mentő­osztagok. Az elsüllyedt „Na­himov tengernagy” nevű szovjet tengerjáró személy­szállítón 888 utas és 346 fő­nyi legénység tartózkodott, amikor augusztus 31-én éjjel Novorosszijszk kikötőjétől mintegy 8 tengeri mérföldre, nekiütközött a 33 ezer tonnás „Pjotr Vaszjev” nevű szovjet teherhajó. A helyszínen kormánybi­zottság vizsgálja a baleset okait, irányítja a mentési munkálatokat, amelyben 50 hajó, számos helikopter, re­pülőgép vesz részt. A szovjet televízió kedd esti híradójá­ban a tengeri flottaügyi mi­niszterhelyettes reményét fe­jezte kii. hogy számos eltűn­tet megtalálnak még. A ten­gem nyugodt, a víz 20—22 fo­kos. Bér a szerencsétlenség okai­ról még nem lehet biztosat mondani, az Izvesztyija hely­színi riportja teljesebb képet ad az eseményekről. A „Nahimov tengernagy” fekete-tengeri körútra indult Novorosszijszk kikötőjéből, fedélzetén többségükben Moldáviából, szovjet Kö- zép-Ázsiából és a Balti köz­társaságokból érkezett turis­ták tartózkodtak. Gennagyij Geraszimov, szovjet külügvi szóvivő keddi közlése sze­rint külföldi állampolgár nem volt a hajón. Augusztus 31-én, 23 óm 15 perckor a gabonát szállító „Pjotr Vaszjev”, a „Nahimov tengernagy” közepének ütkö­zött. A szerencsétlenség előz­ményeiről az egyik matróz a következőket mondta: „Rend­ben elhagytuk Novorosszijszk .kikötőjét, majd a távolban megláttuk a téherhajót és észleltük, hogy felénk tart. A fedélzeti segédtiszt rádión hívni kezdte őket. A teher- hajót bemértük és kiderült, ha nem változtat irányt, egyenesen nekünk jön. Né­hány perc múlva válaszoltak a Pjotr Vaszjevről: ne ag­gódjatok, elmegyünk egymás mellett, minden rendben lesz. Kis idő után újból hívtuk a teheúhajót, mert változatlan irányban haladt. Aztán na­gyon közel került, hátrame­netbe kapcsoltak, de már ké­ső volt...” Hatalmas lökés rázta meg az utasszállítót. Az utasok többsége már kabinjában tar­tózkodott. A villany kialudt, a hajó rendkívül gyorsan süllyedni kezdett. A kapitány mindvégig az irányítókabinban maradt, megpróbálta a hajót kormá­nyozni, de a kormány nem engedelmeskedett. A 174 mé­ter hosszú, 21 méter széles „Nahimov tengernagy’’ 14— 15 perc alatt elsüllyedt, je­lenleg, mintegy 40 méter mélységben, a tenger fene­kén fekszik. Az idő rövidsé­ge miatt nem tudtak minden mentőcsónakot vízre bocsáta­ni. A legénység a nőket és gyermekeket igyekezett első­sorban menteni, A kikötőből azonnal hajók indultak a szerencsétlenül jártak segít­ségére. A víz olajos volt, ami nehezítette az emberek kiemelését. A mentésben a „Pjotr Vaszjev” legénysége is részt vett. A teherhajón tar­tózkodók nem sérültek meg, a hajó az ütközés után Is a vízen maradt. Elutazott az ENSZ főtitkárhelyettese A Pugwash- kanferencia szerdai napja A Pugwash -mozga 1 óim bu­dapesti tanácskozásának má­sodik napján a résztvevők zárt plenáris ülésen foglal­koztak a kölcsönös bizton­ság kérdéseivel. Az Oloi Paume svéd politikus emléké­nek szentelt ülésen — ame­lyen Maj-Britt Theorim, svéd külügyminiszíóriuimi álilam- íilikár elnökölt — Anatolij Gromiko szovjetunióbeli, Richard Garwiim egyesült ál- lamok-beli, és Essen Galal egyiptomi szakértő tartott előadást. A szovjet tudós ismertet­te a jelenlegi szovjet bizton­ságpolitikát, részletesen szólt az atomrobbantási kísérletek moratóriumáról. Az amerikai szakértő elítélte az Egyesült Államok kormányának maga­tartását, amiért az nem haj­landó csatlakozni a szovjet kezdeményezéshez. Szerdán a munkacsoportok zárt szekcióüléseken foglal­koztak az atomfegyverkezési verseny, az európai biztonság kérdéseivel, s a szövetségi rendszerékbe nem tartozó ál­lamok szerepével a nukleáris veszély elhárításában. Ösz- szehasonlítva a szovjet és az amerikai katonai doktrínát elítélték az amerikai csiHa«- háborús terveket. Foglal­koztak a defenzív védelem problémáival, beszéltek a Varsói Szerződés és a NATO haigvománvos fegweres erői­re1'- egyen=ű!vi kérdéseiről. Este a Pngwnsh csonor^ie’r.aik fariéi tntstko- zón vitatták meg a mozgalom­mal Vancsoia+os technikai Befejezte ötnapos ma­gyarországi látogatását és szerdán elutazott Jan Mar- tenison, az EiNSZ főtitkárhe­lyettese, aki az Országos Bé­ketanács vendégeként érke­zett Budapestre. Jan Mantensont Sebestyén Nándorné, az Országos Bé­ketanács elnöke és Barabás Miklós, az OBT főtitkára tá­Gőzerővel dübörög a közel­keleti diplomácia gépezete. Akármerre fordul a figyelő tekintet, a világ egyik legzak- latottabb térségében fantasz­tikus aktivitás figyelhető meg. A tevékenység egyik fókusza Líbia, amely újabb amerikai fenyegetések célpontja. Ver­non Walters tábornok ameri­kai ENSZ-nagykövet szüntele­nül utazik, és nem titkolja, hogy célja „Kadhafi helyze­tének gyengítése”. Nem tudni — csak sejteni — hogyan fo­gadták körútját Párizsban és Brüsszelben (alighanem ért­hető aggodalommal), de Mad­ridban nyilvánosságot is ka­pott, hogy Gonzales kabinet­je „igyekezett fékezni” Wal­ters lendületét. Ez azonban nem befolyá­solta az amerikai haditengeré­szet (és a hatodik flotta nem akármilyen erőt képviselő lé­giereje) Líbiát fenyegető „me­diterrán mozgását”. A spanyol főváros közelében lévő, újabb Q—15-ös vadászbombázók szálltak le, hogy csatlakozza­nak a Líbiát fenyegető ame­rikai fegyveres demonstráció­hoz. Érkezésük után nyomban jékoztatta arról, mit tesz a magyar békemozgalom az ENSZ által meghirdetett nemzetközi békeév sikeréért. Az ENSZ főtitkárhelyette­sét magyarországi program­ja sarán fogadta Várkonyi Péter külügyminiszter, Poze- gay Imre, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára és Horn Gyula kül- üg.vminisztériumi államtitkár. Körkép, kérdőjelekkel elhagyta Cadiz melletti tá­maszpontját a Kennedy nevű amerikai repülőgép-anyahajó és — kísérőhajókkal együtt — „ismeretlen úticél” felé in­dult. .. Spanyol lapértesülések sze­rint a katonai nyomás mellett Walters a gazdasági „bekerí­tést” is szorgalmazta Hispáni­ában, és ezt az „ötletét” Mad­ridban éppúgy ideges bizal­matlansággal fogadták mint a katonai jellegűeket. Az érthe­tően jól értesült Wall Street Journal úgy tudja, a katonai és a gazdasági mellett Reagan „egy harmadik fronton” is aktív: a Cl A újabb parancso­kat kapott a líbiai vezető elleni „mindenoldalú tevé­kenységre”. Walters utazása közben — nyilvánvalóan egy az egész térségre kiterjedő stratégiai terv keretében Murphy ame­rikai államtitkár egyiptomi— izraeli csúcstalálkozó, és le­hetőleg egy „Washingtonnak kedvező Jordániái gesztus” ösz­kérdéseket. 2 NÓGRÁD - 1986. szeptember A., csütörtök Magyar—lengyel... A rigmust folytatni kell. Te­hát magyar—lengyel két jó barát, együtt harcol, s issza borát. A mondóka igencsak régi. Azokból az időkből szár­mazik, amikor a két ország fiai oly sokszor húztak együtt szablyát, s a magyar bornak igen nagy becsülete (és piaca) volt Lengyelországban. Ez utóbbit őrzi a lengyel nyelv is: az igazi jó bort vengzsin- nek, azaz magyarnak mond­ják. Hogy a mai borexportunk eléri-e az egykori minőséget, nem tudom megmondani, de azt bizton állítom, hogy a varsói Amfora borszaküzlet előtt, ha véletlenül magyar bor érkezett, mindig hosszúra nyúlt a sor. E barátságnak és a kölcsö­nösen előnyös kereskedelem­nek meglehetős hagyományai vannak. A magyar—lengyel kapcsolatok iratai vaskos kö­teteket töltenek meg, s e kap­csolatok nem választhatók el a régebbi és újabb történelem­től manapság pedig a min­dennapok eseményeitől. Az új­ságíró, akinek alkalma volt közelről szemlélni az elmúlt néhány eV lengyelországi ese­ményeit bizton állíthatja: a politikai viharok és a gazda­sági nehézségek ezt a barátsá­got nem rendítették még. Nem tehették ezt, mert együttmű­ködésünknek — építve az év­százados tradíciókra — szilárd rendszere és sűrű szövevénye alakult ki. Üzemekben járva, vendéglá­tóim nem egyszer a magyar testvérvállalattal való együtt­működéssel kezdték a tájé­koztatót. Ilyen információt a legkülönbözőbb ágazatokban kaphattam: a Wroclaw köze­lében lévő Jelez Autógyárban a Csepeli Autógyárral, illetve az Ikarus Művekkel közösen gyártott városi autóbusszal is­mertettek meg. A Varsó mel­lett Piasecznóban tévéképcsö­veket gyártanak — magyar beruházás segítette a korsze­rűsítést, hazánk a legnagyobb megrendelő. s a képcsövek egy részéért cserébe szállított kittekből Polcolor-Video ton márkájú színes tévéket állí­tottak össze. (Igen keresett volt. különösen a képmagnó­tulajdonosok körében). De a példát folytathatnám akár me­zőgazdasági üzemekkel is: egy poznani vajdasági állami gaz­daság magyar partnerével to- vábbtenyésztésre vadakat cse­rélt. A varsói kereskedelmi ki- rendeltség az elmúlt években egyre több munkát kapott: a forgalom igen gyorsan nőtt, s mind nagyobb hányadát a kooperációs együttműködések teszik ki. A már említett gép­járműprogramhoz csatlako­zott az elektronika is. A len­gyelek átvettek néhány ere­deti magyar találmányt is, például a csatornák karban­tartására szolgáló Superaqua eljárást. Ez különösen krakkói műemléknegyedben hasznos. Műemlék! A lengyelek a res­taurálásnak valóban mestere!. Nem véletlen, hogy szakembe­reik részt vállaltak a buda­pesti Opera szépítésében. Munkájukat joggal illette di­cséret. A kapcsolatok sokszerűség# miatt szinte lehetetlen min­denről szólni, de egyvalami mindenképpen említést érde­mel: ez a testvérmegyék — városok kapcsolata. Katowi­cétől Lub’inig, Lództól Varsá­ig (és persze Miskolcon, Deb­recenben, Szegeden és Buda­pesten is) ennek a helyi ve­zetők és lakosok egyaránt nagy jelentőséget tulajdoní­tanak. A rendszeres találko­zók kulturális cserék, gyer- meknyaraltatások mind-mind a régi barátság új tartalom­mal való kitöltését szolgálják. A mindennapos kapcsolatok­nak újságnyelven szólva — megfelelő politikai alapjuk van. A két testvérpárt és az állam vezetői rendszeresen ta­lálkoznak. Ezek a találkozók a tapasztalatcsere, az egymás megismerésének, a közös le­hetőségek kutatásának alkal­mai. Megjegyzendő, hogy a legfelsőbb szintű éves munka- találkozók épp a legutóbb! négy évben váltak rendszerré. Zbigniew Messner kormányfő mostani látogatása beleillik ebbe a hasznos menetrendbe. Budapesti tárgyalásai nyomán minden bizonnyal újabb ele­mekkel bővülhet együttműkö­désünk. Miklós Gábor Afganisztánról Szovjet—amerikai szakértői tárgyalások Könnygázgránát a Metropolitanben Könnygázgránát robbant ked­den este a New York-i Met­ropolitanben, öt perccel az- i után, hogy a szovjet Mojsze- ; jév-együttes elkezdte 15 fellé- i pésből álló. amerikai'’turriéjá- nák í első előadásét.' A felt há­zas elAwrtás'ifmni,égy -410« né­zője rövid időn belül elhagyta a nézőteret. A gránát felrob­bantását egy telefonáló az úgynevezett Zsidó Védelmi Li­ga nevében vállalta. A zenekar eljátszotta az amerikai és a szovjet him­nuszt, majd elkezdődött az előadás, öt perccel később könnygázgránát gurult a Met­ropolitan Opera nézőterén az ülőhelyek közti folyosóra. A robbanás Után az előadás megszakadt, a zenekar és a tánckar levonult a színpadról. Füstmérgezéssel huszonhat embert kellett elsősegélyben részesíteni, négy embert kór­házba szállítottak. A Metropolitan szóvivője közölte, hogy az előadást szer­dán este tartják meg. szehozásán fáradozik. A Pe- resz—Mubarak találkozó talán egy héten belül realizálódik, Husszein pedig — alighanem a Murphy-javaslatokról — Londonban tárgyal. Nyílt ti­tok, hogy Murphyt — „mini­mális siker esetén” maga Shultz külügyminiszter követ­né a Közel-Keleten. A körkép Libanon nélkül nem teljes, és úgy tűnik, ott is nőtt Washington diplomáci­ai aktivitása, amely szeretné ellensúlyozni a sokat szenve­dett kis országra gyakorolt Szíriái befolyást. Számos meg­figyelő részben ennek jeleit tapasztalja a tíz hónapos szü­net után először összeült li­banoni kabinet néhány tagjá­nak állásfoglalásaiban is. Túlzás lenne azt állítani, hogy a térségben megélénkült események kaleidoszkópszerű kavargása elegendő lenne bár­milyen valós prognózis meg- kockáztatásához, ehhez egysze­rűen sok a kérdőjel. Ami biz­tosnak látszik: az amerikai diplomácia (és katonapolitika) nagy offenzívába kezdett Camp David feltámasztására, tehát egy Washingtonnak — és csak Washingtonnak — kedvező „kibontakozás” elérésére. Harmath. Endre A szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri találkozót szolgáló konzultáciÓ6orozat keretében Moszkvában ked­den és szerdán szakértői szirr tű tárgyalások voltak az Af­ganisztán körüli helyzetről. A szovjet küldöttség élén Jurij Alekszejev, a szovjet külügyminisztérium közép- ázsiai ügyekben illetékes osz­tályának vezetője állt, az amerikai küldöttséget Ar­találkozó Magas szintű NDK—belga tárgyalások kezdődtek szer­dán Berlinben. Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az Államtanács elnökének meg­hívására Wilfried Martens belga kormányfő kétnapos, hivatalos látogatásra érke­zett az NDK fővárosába. Mar­tens személyében — a kana­dai, a görög, az olasz és a francia . után — immár az ötödik NATO-állam kor­mányfője tesz hivatalos láto­gatást Berlinben. A külön­böző társadalmi szervezetek közötti és miniszteri tárgya­lások után ez az első magas szintű találkozó az NDK és Belgium képviselői között. A diplomáciai kapcsola­tok felvétele — 1972 decem­bere óta — szinte minden te­rületre kiterjedően ütemesen fejlődtek a két ország kap­csolatai. Az NSZK után Belgium a szocialista német állam második legfontosabb gszdasági partnere a NATO államok közül. A kétoldalú árucsere-forgalom tavaly nőid Raphel külügyi állam* titkárhelyettes vezette. Sevardnadze szovjet és Shultz amerikai külügymi­niszter találkozóját szeptem­ber 19—20-ra tűzték ki Washingtonba. Mint Ga­rasai mov szovjet külügyi szó­vivő korábban kifejtette, ezen a találkozón összegzik majd a széle« körű szovjet— amerikai konzultációsorozat eredményét, és döntenek a Gorbacsov—Reagan csúcsta­lálkozó felé vezető útról. Berlinben meghaladta a 4 milliárd va­luta márkát. Honecker és Martens talál­kozójukon egyöntetűen hang­súlyozták a béke megszilár­dításának és a nukleráis há­ború elkerülésének fontossá­gát. Egyetértettek abban, hogy az egyenlő biztonságot, a fegyverkezés minél ala­csonyabb szintjén kell elér­ni. Az NDK vezetője rá­mutatott, hogy a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésének nincs más elfogad­ható alternatívája, ezért a politikai párbeszédet még intenzivebben kell folytatni. A kétoldalú kapcsalatok- ról szólva megállapították, hogy azok mindkét fél erő­feszítéseinek köszönhetően jelentősen bővültek. A belga kormányfő tár­gyalt Willi Stoph miniszter- elnökkel a kétoldalú gazda­sági együttműködés elmélyí­tésének lehetőségeiről. Wilfried Martens csütörtö­kön látogatást tesz a lipcsei vásáron. Walters az NSZK-ban Szerda délután a nyugatné- gan elnök különmegbízottia- met fővárosba érkezett Ver- ként Líbiáról tárgyaljon non Walters amerikai ENSZ- Genscher külügyminiszterré nagykövet, hogy Ronald Rea- és Kohl kancellárral. Honecker—Martens

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom