Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-04 / 208. szám
Hány lábon áll a birka? Hánj' lábon? — kérdezhet Tissza bárki? Hát természeteién négyen. Igaz, is, meg nem is. A termelőszövetkezetek, amelyek jnhtartásra adták a fejüket, már évek óta veszteségei könyvelnek ei emiatt. Az alapvető ok? A kedvezőtlen közga^dasagi feltételekben keresendő — vélik a szakemberek. A Nagyorosziban lévő Egyetértés Termelőszövetkezet ki- lencszáz anyajuha darabonként ezer forinttal csökkenti evente az eredményt. A tehenészet — átlagosan ötszáz jószággal — hatvanezer forintot hozott tavaly fedezeti ösz- szegben, az állattenyésztés és allami támogatásokkal együtt kétmillió forinttal járult hozzá az eredményhez. Ebből azután nem nehéz kiszámítani. hogy „segítség” nélkül ugyancsak veszteséges lenne az ágazat. Váncsa Jenő miniszter nemrégiben jelentette be a jövő évtől érvényes fölvásá.rlásiár- változásokat. A tej fölvásárlási ára harminc fillérrel, a gyapjú kilójáé tizenhét forinttal lesz több. — Ez azt jelenti a korábbi intézkedésekkel együtt, hogy törődnek az állattenyésztéssel. Tudják, hogy segítségre van szüksége, különben még nagyobb lesz a baj. Két szippantás között mondja ezt Ostoróczky József, az Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke, majd elnyomja a cigarettát. Azután hozzáteszi: — Persze ez nem old meg önmagában semmit. Erről is szó esett a legutóbbi megyei aktíván. Bólint erre a főállattenyésztő, az ölestermetű fiatalember, Sasinszki István is. — Az ágazati árbevételünk egész évben tizannégymilMó forint körül van, ezek az intézkedések körülbelül négy- százezer forintot jelentenek, azáz jelenthetnek... A két szakember egymásra pillant, azután az elnök folytatja a félbe' hagyött mondatot: ' ’ ’*■' ‘ *' — Mert csak a dolgok egyik felét ismerjük, a föl vásárlási árak változását. Nem tudjuk viszont, hogy januártól hogyan alakulnak az elvonások. Abban egyetértünk, hogy az enyhén szólva mostohán kezelt állattenyésztés még a kevés forintnak is örül. — Nem tudjuk például, hogy miként képzelik az ágazatban bevezetendő műszakpótlékot — gondolkodik hangosan a főállattenyésztő. — Szó, ami szó, nálunk nagyon mostoha körülmények között kell dolgoznia tehenésznek, juhásznak egyaránt. Igazán megfizetni nem tudjuk. Ahol pedig nincs a szakértelemnek megfelelő pénz a borítékban, onnan elvándorolnak az emberek. Aki helyükre lép, sokszor a felét sem éri... A „púpos” Moszkvics a dombok között zötyög, s egy völgyben a delelő gulyák egyikét szemlélgetjük. Jól tejelő vörös Holstein-fríz fajták, már az R,—R2-es keresztezésnél tartanak. Tíz éve tartja kézben a dolgot Sasinszki István. Név szerint keresgéli, szó- longatja a jószágokat. — Ötezerötszáz liter az átlagunk tehenenként, a kétszáz tejelő jószág évente egymillió litert ad. Ez a fajta olyan egyedekkel is bír persze, amelyik hétezer liter fölött „teljesít”. A mi állományunk genetikailag nagyon jó, csakhát a technológia... Már a telepen járunk. A hatvanas években épült, amolyan nagyranőtt háztáji istállók. Nemcsak az állaggal van baj — beszakadt tető, kátyús betonpadló —, hanem a célszerűséggel is. Minden szűk. Itt még villával etetnek és almoznak, talicskán, kézi kocsin fuvaroznak. Gép nem fér be. — A mai technológiák éppen arra épülnek, hogy kizárják az emberi tévedés és hanyagság lehetőségeit. De nálunk. .. ? — kesereg a főállattenyésztő. — Valahol a sor végén kullogott mindig az állattenyésztés, amikor kapnia kellett volna. Ezekre az épületekre nem költöttünk hosszú esztendők óta. Itt az utolsó óra, mert már az újratermelés is veszélyben van, nemhogy a bővített újratermelésre lenne csak esélyünk is! Megpályáztuk a rekonstrukciós pénzt. Húszmillióból kialakíthatnánk egy olyan telepet, ahol a jószág ösztönös biológiai órája szerint élné a napjait, s csak néhány ember munkálkodna körülöttük. A másutt már jól bevált technológia szerintem legalább ötszáz-hatszáz literrel növelné a tejhozamot egyedenként! Nagyorosziban a fejlesztési alap évente nagyjából hárommillió forint. A központi támogatás nélkül hét évre lekötnék azt a rekonstrukcióval. Egyetlen gépet nem vehetnének, egy öltöző falát föl nem húzhatnák. Az elnök és a főállattenyésztő abban is teljesen egyetértett: csak ez segíthet a tehenészet mai helyzetén. Egyébként? Tovább romlanak az épületek és a mostani korszerűtlen technológiát sem tudják tartani. Az évi majd’ egymilliós veszteséget „termelő” juhágazat? Nos, ott másként fest a helyzet. Egy széljárta völgyben szinte vadonatújak az épületek, korszerűek. A meri- nói gyapjasok között néhány fekete lábú, nyurgább jószág is szálazza a szénát. — Szerintem ott eszik a jövőnk — mutat rájuk Sasinszki István. — Bulgár, pleveni fajta. Hegyvidéken élt az őshazájában. Amikor a kedvezőtlen árak szinte felére csökkentették a juhállományt a megyében, mi igyekeztünk három lábra állítani a juhásza- tot. A tenyésztői munka mellett jó pénzért értékesítjük a bárányokat ez valutát hoz az országnak. Fizetnek a gyapjúért, s jóval húsz forint fölött jár egy liter juhtejért. Hát fejünk is, most már rendszeresen, géppel. Ez a pleveni fajta pedig jól tejelő. Most fogtunk hozzá a tenyésztéshez. Az nem létezik, hogy három lábon ne tudjunk megállni. Csakhát ki lát a jövőbe? Tény, hogy a gyapjú fölvásárlási árának változása a nagyüzemi juhtenyésztést aligha lendíti föl. Csak a veszteségeinket csökkenti. A meredeken fölfelé ívelő műtrágya- és növényvédőszer- árak, a dráguló gépalkatrészek költségei „begyűrűznek” az állattenyésztésbe és egyelőre sok helyütt segítség nélkül nem látszik remény a padlóra került ágazat talpra állására. A korábbi állami ösztönzők is vétkesek abban, hogy ott tart az állattenyésztés ahol, de nem kevésbé vétkes bizonyos szűklátókörűség sem. Nagyorosziban mint sok helyütt a megyében, az állami támogatás iránti kérelmük elbírálását várják. Ha a válasz „nem”, dönteniük kell. Vagy fölszámolják a pénzéhes ágazatot, vagy megteszik a régóta elmaradt lépéseket a fejlesztésben. Utóbbit szükséges választaniuk mindenképpen. H. % Megszavazható vagy elvetheti hozzájárulás Nem újabb adókötelezettség Az Országgyűlés település- fejlesztési és környezetvédelmi bizottsága szerdán Straub F. Brúnó elnökletével a Kiskunhalasi Állami Gazdaság oktatási központjában ülést tartott. A tanácskozás munkájában részt vett Sarlós István, az Országgyűlés elnöke is. Az ülés első napirendi pontjaként a településfejlesztési hozzájárulás bevezetésének tapasztalatait tekintették át a bizottság tagjai. Az előadók rámutattak: a hozzájárulás bevezetését nehezítette, hogy a tanácsok nem mindig jelölték meg helyesen a lakosságot leginkább érintő közérdekű célokat. Nem sikerült mindenütt egyértelművé tenni, hogy nem újabb adókötelezettségről, hanem megszavazható vagy elvethető hozzájárulásról van szó. Ennek ellenére az ország 3079 települése közül 2740-ben szavazták meg a tehát. Az előkészítő munka néhány településen még tart. A bizottság a második napirendi pontként az ország elmaradott településeinek fejlesztésével kapcsolatos feladatokról tárgyal. Nyolcadszor Nógrádker-napok Immár nyolcadik alkalommal böngészhetünk abból a széles programajánlatból, amelyet a megye iparcikk■-kereskedői állítottak össze a szeptember 4. és 13. között tar- 1andó Nógrádker-napokra. Talán a tavalyi érdeklődők meglepődnek az új elnevezés hallatán, de mint az köztudott, a Nógrád Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat ezentúl Nógrádlter néven szerepel. Mintegy harmincnyolc vállalat teljes árukínálatból válogathat a megyeszékhelyre, Balassagyarmatra és Bátonytere- nyére látogató vásárlóközönség. Egy kis ízelítő. Salgótarján ezekben a napokban vásárvárossá alakul. Pultok kerülnek az ÉVI, a Lakberendezési és a Pécskő Áruházak elé. Valószínűleg már most sokan áhítoznak a bútorok között kiállított Trabant személygépkocsi után, amelyet a vásárláshoz kapott sorsjegyek alapján húznak ki szeptember 18-án a Pécskő Áruházban. A „Húszból egy” akció, minden huszadik vásárlója, aki most vásárolja meg színes televízióját, visz- szanyerheti készüléke árát. Szinte sorolni is nehéz mindazokat a „fogásokat”, melyeket az üzletek kínálnak. Az ÉVI-áiruháaban először mutatkozik be a DUNATEX- TIL, a Pécskő Áruházban megtanulhatjuk a sminkkészítés fortélyait a CAOLA segítségével, s aki megszomjazik, annak a Hosszúhegyi Állami Gazdaság kóstolóval egybekötött üdítőital-bemutatóját ajánlhatjuk. Ugyancsak itt kötési és csecsemőöltöztetési tanácsadás várja a lányokat, asszonyokat. Milyen lesz a jövő háziasszonyának tárháza? Megtudhatjuk a Lakberendezési Áruház „így öröm a háztartási munka” bemutatóján, melyhez kapcsolódik a Nagy hozzáértéssel kezelik a különféle bérén dczéseket a fiatalabb és az érett korosztályhoz tartozó szakemberek a balassagyarmati kábelgyárban. Bartha Miklós — képünkön — korábban a kereskedelemben és a bankszakmában dolgozott, de az üzemi munka jobban fizet és a nyugdíjba vonulása után magasabb összegű ellátásra számít. Markó Mihály 18 esztendővel, ezelőtt választotta a kábelgyári munkát. Még Szegetlen tanulta a vezetékgyártás fortélyait, majd 1970-től Balassagyarmat a kenyéradója. Gép. kezelőként nagy értékű és nagy teljesítményű gyártósort irányít, fokozott figyelmet igénylő tevékenységétől a termék kifogástalan minősége függ. — kulcsár — Jubilál a salgótarjáni áfész A repülőterek tűzvédelme A Nemzetközi Tűzmegelőzési) és Tűzoltási Műszaki Bizottság végrehajtó tanácsénak szeptember 4—7. közötti, Budaipesten sorra kerülő üléséről adtaik tájékoztatót a sajtó munkatársainak szerdán délelőtt a Budapest Szállóban. A mostani ülés témaköreiről, a közösen elért eredményekről s a szervezet terveiről Varga Károly tűzoltó vezérőrnagy, a tűzoltóság országos parancsnoka, a műszaki tanács alelnöike tájékoztatta az újságírókat. Mint elmondotta, a budapesti tanácskozásra 26 ország jelezte részvételét. A kétnapos program szakmai jellegű megbeszélésein többek között szó lesz a repülőterek tűzvédelméről. A tűzmegelőzéssel foglalkozó szekció az építőelemek, építőanyagok éghetőségének összehasonlító tanulmányozásáról is tárgyal majd. hangulatos terítési variációkat felvonultató kiállítási rész. Főként a fiatalokat csábítja Balassagyarmaton az Ipoly Áruház, változatos — és zsebhez mért — kínálata. A hagyományos népművészeti cikkek mellett a legújabb termékeit is elhozza a Palóc Háziipari Szövetkezet. A bátonyterenveiek bányásznap! programjához csatlakozik a Nógrádker-napok „Jó szerencsét” elnevezésű vásári akciója. Mindenesetre igaz, hogy akárkik is lesznek Fortuna kegyeltjei ezen a tíz napon. senki sem fog távozni keserű szájízzel a Nógrádker üzleteiből. Mától mégiscsak azért izgulunk, kié lesz a fődíj, a Trabant gépkocsi? A Salgótarján és Vidéke Áfész idén ünnepli alapításának 40. évfordulóját. A fel- szabadulás után Salgótarjánban és környékén a szövetkezés gondolatát a földművelők, agrárproletárok, törpebirtokosok, kis- és középparasztok vésték gondolatukba. Az országos mozgalommá vált földműves-szövetkezéshez Salgótarján 1946 őszén csatlakozott. A szövetkezet első ügyvezető elnöke, Faragó János volt; az alapítókból ma már csak Kovács Gyula él. Alaptevékenységük a kereskedelem, a vendéglátás, a begyűjtés, felvásárlás, ipari és szolgáltatótevékenység volt, s ebbe a széles körbe belefért még a tartalékföldek hasznosítása, valamint a vas- és fémgyűjtés is. 1967-ben a SZÖVOSZ VI. kongresszusa határozata alapján megváltoztak a földműves- szövetkezetek elnevezései. A megyeszékhelyen a Salgótarján és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet nevet vette fel. A hálózat bővítésének első lépcsője a Tarján vendéglő megépítése volt 1968-ban, majd kisebb boltok is létesültek. A második lépcső 1973- ban volt. amikor a Klapka téren, a MESZÖV-székház alatt megnyílt a 8. sz. ABC-kisáru- ház. A harmadik lépcsőben 1975-ben munkásszövetkezeti szekcióban megépült a Gor- kij-telepen a 19. sz. ABC és a 119 sz. eszpresszó. A hálózatbővítés újabb jelentősebb szakasza 1977-ben kezdődött, amikor Salgótarjánban és környékén újabb egységek nyíltak. A szövetkezet gazdasági fejlődésében 1971-ben következett be ugrásszerű növekedés, amikor sikerült üzembe helyezni Salgótarjánban az első ropi- üzemet. A városi hálózatfejlesztés mellett nem hanyagolta el az áfész a vidék fejlesztését sem. Már az V. ötéves tervidőszakban fejlesztette Ka- rancskeszi, Karancslapujtő, Sóshartyán és Vizslás bolthálózatát. A VI. ötéves tervidőszakban újabb látványos hálózat- fejlesztés: Salgótarjánban megvalósult a Beszterce-telepi élelmiszerbolt, majd az ABC áruház és az Urpin söröző és ételbár. A város központjában delikáteszbolt. divat- szaküzlet épült. Vidéken Kis- hartyánban, Sóshartyánban Karancslapujtőn, Karancsbe- rényben. valamint bővítették számottevően a hálózat boltját Cereden. A középtávú tervidőszakban megtörtént a Nógrád Megyei Zöldért Vállalat eszközeinek részleges átvétele is. Tizenkilenc bolt, a salgótarjáni központi telep, összes tartozékaival és a Ponyi-pusztai szeszfőzde is az áfész tulajdonába került. Az árbevétel 1979-ben 32,2 millió forint volt, 1985-ben már 790,9 millió forint. A nyereség az 1970. évi 1 millió forintról 1985-ben 15,3 millió forintra növekedett. A dolgozók éves átlagkeresete az említett időszakban megháromszorozódott. A salgótarjáni áfész egyre nagyobb szerepet tölt be a megyeszékhely kiskereskedelmi és vendéglátóipari ellátásban. A célrészjegyek és a tagsági részjegyek befizetése mellett a jövőben méginkább szükség lesz a szövetkezeti tagság anyagi támogatására az ellátás további javítása érdekében. A jubileum alkalmából csak azt kívánhatjuk, hogy a szövetkezet tagsága, választott vezetőségi tagjai, a szövetkezet dolgozói érjenek el évről évre kiemelkedőbb eredményeket, társadalmunk, a szövetkezet és a tagság javára. n. p. NÓGRÁD — 1986. szeptember 4., csütörtök 3
