Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

Nógrádgárdonyi kísérlet

Utógondozás és „elveszett” betegek

Ecsegen elkezdték

Szövetkeznek a diákok

Korszerű berendezésekkel mérik a szervezet teherbíró képességét. Képűnkön dr. Bajkay Anna és egy infarktus utáni beteg

Ä nyugati országokban » Szívinfarktuson átesett betegek harminc százaléka rokkantnyugdíjas, hetven százalékuk a .gyógyulás után ismét munkába áll. Nálunk ez

az arány fordított, pedig az egészségügy sokat tesz a rehabilitáció érdekében. Akkor

hát mégis, hol szakad meg a folyamatosság?

☆

Nógrádgárdony, tüdőgyógyintézet. Bizonyára sokan (vagy kevesell?) tudják, hogy 1980- b'an az épület egyik szárnyában kardiológiai utógondozót, úgynevezett rehabilitációs részleget alakítottak ki. Az elgondolás lényege az volt, hogy a még munkaképes korú, infarktuson átesett embereket aktív kezeléssel, korszerű módszerek alkalmazásával hozzásegítsék a gyógyuláshoz, az állapotuknak megfelelő munkavállaláshoz.

Infarktus, az azt követő állapot, a felépülés lehetőségei. Dr. Bajkai Anna kardiológus főorvos, az intézet vezetőhelyettese így nyilatkozik korunk rettegett népbetegségéről;

— Az infarktus kialakulásához vezető tényezőket, az úgynevezett rizikófaktorokat úgy gondolom — mindenki jól ismeri. A feszített munkatempó, a napi stresszhatások, a szervezet túlzott igénybevétele, a rendszertelen életmód, a rendezetlen magánélet, az 4'Ikohol, mind-mind az okok között szerepelnek. Nálunk például nagyon sok gépkocsi- vezető megfordul, főleg olyanok, akik teherautón dolgoznak. Naponta tíz-tizenkét órát ülnek a volán mögött. És állandóan koncentrálnak a vezetésre, néha bekapnak valami hideg ételt, ha jut rá kiejtik. Ez a túlfeszítettség előbb- utóbb megbosszulja magát. De ide sorolhatnám a szellemi munkát végzőket is, akik szintén nem érnek rá a saját egészségükkel törődni. Nincsenek számadataim, hogy a megyében évente hány infarktus fordul elő, csak azt tudom, hogy hozzánk évente 100—110 embert utalnak utókezelésre.

Néhány évtizede azt tartották, hogy az infarktusos beteget legalább öt—hat hétig fektetni kell teljes nyugalomban. Ez a módszer időközben helytelennek bizonyult. A nyugati országok mintájára nálunk is bevezették az aktív, úgynevezett terheléses gyógyítást.

— Valóban, az utókezelés lényege, hogy a beteget fokozatosan terheljük, miközben mérjük a teljesítőképesség alakulását. Erre kiváló gépeink, műszereink vannak. Jó szolgálatot tesz a kerékpár- ergométer, amelyet a beteg a hathetes itt tartózkodás alatt hússzor próbálhat meg. Hajtja a pedált, s közben a műszerek mutatják a szívritmus, a vérnyomás, a fizikai terheltség alakulását Az erdei to mapályán a betegek csoportosan végzik a gyakorlatokat, s terveink között szerepel egy úszómedence építése is.

Van tehát lehetőség arra, hogy az infarktus után az ember visszanyerje munkaerejének egy részét és nem kár- hozik arra, hogy visszatérve a mindennapi életbe, rokkantnak, a társadalom számára feleslegesnek érezze magát.

— Lehetőség van, csakhogy nem mindenki él vele. És most itt nem elsősorban a betegekre gondolok. Az alapvető problémánk, hogy nem kerül hozzánk minden infarktuson

átesett munkaképes korú ember. Pedig az intézet' kapuja bárki előtt nyitva áll. Csupán a kardiológiai szakrendelés, vagy a körzeti orvos javaslata, beutalója kell a gyógykezeléshez. Nem küldjük el az idősebbeket, a nyugdíj as- korúakat sem. Ennek ellenére a harminc ágy kihasználtsága lehetne jobb is. A legtöbb beteg a megyei kórházból érkezik, Pásztoréi csak elvétve egv-egy, és Balassagyarmat sem szorgalmazza az utókezelést.

Hogy miért? A főorvosasz- szony sem tud elfogadható választ adni. Valahol az egészségügy útvesztőjében elveszik a beteg. Mint ahogy az orvosi munkastílusban sincs meg sokszor az összhang. Íme erre egy példa. A gyógyult embert Nógrádgárdonyban rehabilitálják, vagyis munkaképesnek nyilvánítják, feltüntetve a zárójelentésen a terhelés mértékét is. A körzeti orvos ennek ellenére táppénzben tartja az egyént, néhány hónap elteltével pedig rokkantnyugdíjba küldik.

— A tőlünk távozott emberekkel levelezésben állok. Mindenkit megkérek, írjon, hogyan alakul a sorsa. Harminc-negyven százalékuk rokkantállományba kerül. Mert, sajnos, a vállalatnak, a munkaadónak nem érdeke a rehabilitált foglalkoztatása, sokkal kényelmesebb „leírni a listáról”. Ilyenkor dühöngünk, mert kárbaveszettnek tekintjük hat hét kemény munkáját, arról már nem is beszélve. hogy amit a gyógyult emberben pszichésen felépítettünk, azt' a mindennapok gyakorlata pillanatok alatt lerombolja. Mert: „ha rokkant vagyok, beteg vagyok, ha nem dolgozhatok, nem számítok teljes értékű polgárnak.”

A keserű tapasztalatok alapján indult a kezdeményezés a betegektől, pontosabban egy ember ötletéből. Ha a munkahely nem hajlandó rehabilitálni, rehabilitáljuk önmagunkat! A kezelés ideje alatt indítsunk valamilyen tanfolyamot! Eddig mintegy hatvan ember végezte el a gárdonyi intézetben a kazánfűtő tanfolyamot, amelyről bizonyítványt kaptak, az országos kazánfelügyelőségtől.

Íme a leleményesség, amely szembeszegül a rossz társadalmi gyakorlattal, a\ téves előítéletekkel. Csakhogy!

A gárdonyi gyógyintézet kardiológiai osztályán évente mindössze 100—110 embert gondoznak. De mi történik az „elveszett betegekkel”? Ök azok, akik nem kapnak támaszt, segítséget. Ök azok, akik talán akaratukon kívül — emelik a rokkantnyugdíjasok számát.

Kiss Mária

Játék a szakszervezeti hét alkalmából

„Döntsön a bizalmi" II.

A Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsa szeptember 29—október 5. között rendezendő szakszervezeti hét alkalmából két fordulós tesztjátékot hirdet a szakszervezeti bizalmiak részére.

A bizalmiaknak felelősség- teljes munkájuk során naponta kell dönteni ügyes-bajos kérdésekben. Dönteni azonban mindig csak széles körű tájékozottsággal, az ismeretek birtokában és lehetőségek tudatában lehet. Reméljük a teszt teljes megoldása is hozzájárul majd az ismeretek felfrissítéséhez, a tájékozottság növeléséhez. A játék 2 fordulós. Részt vehet benne minden bizalmi, aki vállalja, hogy mindkét forduló kérdéseire válaszol és a megoldást a jelzett határidőig eljuttatja a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsához. (Salgótarján, Tanácsköztársaság tér 1.)

A feladat, hogy a felsorolt, állítások mindegyikéről el kell dönteni, hogy igaz, vagy hamis. A megoldást nyílt levelezőlapon, vagy levélben kell beküldeni, vagy személyesen is lé lehet adni az SZMT portáján. A kérdések sorszámának feltüntetése mellé írják oda a megfelelő szót, tehát: igaz, vagy hamis. A borítékra, levelezőlapra kérjük írják rá: „Döntsön a bizalmi!” Az első forduló beküldési határideje: 1986. szeptember 30., 12.00. (A helyes válaszokat a NÓGRÁD később

közti.) Azokat a bizalmiakat, akik mindkét forduló kérdéseire helyes választ adnak ezúton tisztelettel meghívjuk 1986. október 2-án 14.30 órakor a József Attila VMMK- klubjába a NÉPSZAVA munkatársaival rendezendő fórumra.

KÉRDÉSEK

1. A vállalatirányítás egyik lehetséges új formája a vállalati tanács. A vállalati tanácsok azonban munkajogi, munkaviszonnyal kapcsolatos érdekvédelmi kérdésekben nem dönthetnek, mert ez nem hatáskörük.

2. Rendelet írja elő, hogy ha a munkavégzéshez szükséges egyéni védőeszközök nem állnak rendelkezésre, akkor a munkavégzést meg kell tiltani. Amennyiben a dolgozó nem viseli az előírt biztosított védőeszközt, akkor el kell tiltani a munkától.

3. A bizalminak nem feladata, hogy a dolgozókkal a kollektív szerződés rendelkezéseit kielégítő mértékben ismertesse, mert a kollektiv szerződés megismerése mindenkinek egyéni érdeke.

4. A szakszervezeti mozgalom kiadványait a Táncsics Könyvkiadó jelenteti meg. A kiadó 1982-ben átszervezte eddigi tevékenységét és azóta szépirodalmi művek megjelentetésével is foglalkozik.

5. Személyi jutalom odaítélésénél minden esetben a bizalmi egyetértése szükséges. Kivétel az érdekeltségi- alap tferhére történő jutalomadás, mert ez nem bérjellegű kifizetés.

6. A bizalminak a vitás kérdésekben általában a csoporttaggyűlésen nyílt szavazással kell megismernie a többség álláspontját Ezt akkor is képviselnie kell, ha ő maga a kisebbség véleményével ért egyet.

7. A közelmúltban befejezte munkáját a XI. szakszervezeti világkongresszus,

amelynek elnökéül egyhangú szavazással ismét Gáspár Sándor elvtársat választották meg.

8. Ha valaki nyugdíjba megy a szakszervezeti tagsága a munkáltatói alapszervezetnél vagy másutt továbbra is fenntartható.

9. A közvélemény mindig a vélemények összességével azonos. A közvélemény és a közhangulat ugyanazt a jelenséget meghatározó szinonimák.

10. A bizalmi egyetértési joga vonatkozik azokra a vezetőkre is, akiknek munkaviszonya választással létesült.

11. A bizalmi véleményezési, javaslattételi jogával, élhet túlmunka vagy készenléti szolgálat elrendelése esetén.

12. A bizalmi saját területén segíti a gazdasági munkát, a mozgalmi feladatok végrehajtását, szocialista szellemben formálja a dolgozók gondolkodását és cselekvését.

13. A képen -látható szállítóeszközök a fennállásának 125. évfordulóját idén ünneplő nagyvállalat székhaza előtt láthatók. _

Nemrégiben látott napvilág got a Minisztertanács 16/1986. számú rendelete, amely az iskolaszövetkezetek munkáját szabályozza. Várhatóan ezen intézkedés , hatására tovább fejlődik e mozgalom, amely minden bizonnyal szóba kerül a közelgő SZÖVOSZ-kong- resszuson is. Miként valósul meg a rendelet a gyakorlatban? — erről érdeklődtünk Csonka Józseftől, az Ecseg és Vidéke Takarékszövetkezet elnökétől.

— Szövetkezetünk igazgatósága tanulmányozta a tennivalókat, s jó lehetőséget lát a helyi alkalmazásra — mondotta Csonka József. —. Ügy gondoljuk, hogy ez az új ágazat tovább színesítheti, bővítheti a szövetkezeti „palettát”, s a mozgalom a legfiatalabbak körében is népszerűvé válhat. Kezdeményeztük, hogy az ecsegi, a jobbágyi és a mátraverebélyi iskolában alakítsanak diákszövetkezeti csoportokat.

— Hogyan fogadták az iskolák mindezt?

— Azt mondhatom, hogy kedvező visszhangra talált körükben kezdeményezésünk, s már az iskolakezdés első napjaiban hozzáláttak a szervezéshez. Elsőként székhelyünkön. az Ecsegi Általános Iskolában alakították meg a diákszövetkezetet. nyolcvan tanuló részvételével. A közgyűlés szervezeti és működési szabályzatot fogadott el, valamint héttagú intéző- és öt tagú ellenőrző bizottságot választottak.

— Mennyire önálló az iskolaszövetkezet ?

taképpen a csoport „anya-í szövetkezete”. Megállapodásban vállaltuk, hogy megtanítjuk a tisztségviselőket es az ügyintézőket szerepkörük gyakorlására. Egyébiránt a diákszövetkezeli csoport önálló egységként működik az iskolában, önkormányzattal! Tagja lehet valamennyi tanuló, s korlátozott létszámmal a tanárok is, ám az intézőbizottság elnöke csak a taJ nárok közül kerülhet ki.

— Mi a csoport feladata?

— Egyetlen mondatba ösz- szefoglalva: a tanulók köré-* ben a betétgyűjtés és különféle pénzügyi tevékenységeié végzése. Ennek révén bevételekhez juthatnak, amelynek felhasználásáról maguk a szövetkezők döntenek. Egyetlen megkötés van csupán, hogy a felhasználás közösségi célt szolgáljon. Őszintén szólva, takarékszövetkezetünk nagy reményeket fűz a szövetkezés gme új típusához. Hogy mu ért? A gyerekek saját kis sate vetkezetükben. a gyakorlatban tanulhatják a közéleti szerepet. Maguk működtetila a szövetkezeti demokrácia fórumait, döntéseket hoznak, 9 vállalják annak következményeit. És az sem mellékes, hogy a takarékos életvitelt elsajátítják.

— Lesznek-e újabb szövetkezetek?”

— Nagyon remélem. Sőt; információim szerint a napokban Jobbágyiban és Mát- raverebélyben újabb diákszövetkezeti csoportok alakulnak — mondotta befejezésül Csonka József, az Ecseg és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke.

<ta—i .

— A takarékszövetkezet volA sipeki mesemondó

HOL NEM VOLT.

[jS§ Kicsit zavarba is jövök, olyan rosszallóan néz IzÍbX rám. Amikor aztán eJ- oszlik a félreértés, s kiderül, hogy nem szerepelni hívom, csak egy kicsit beszélgetni jöttem, mindjárt mosolyra derül. Fáradt már Csizmadia István, egészségét rs kikezdte a közel 80 év. Pedig még nemrégen is de sokat járt mesét mondani, mindenfelé! Nemcsak oz országban, de külföldön is.

Nem tudni már hormon, kitől vette hírül dr. Kovács Ágnes néprajzkutató, hogy él a Cserhát egy kis falujában egy idős ember, aki úgy tud mesélni, hogy csudájára járnak a környéken. S milyen meséket! Nincsenek olyanok egy könyvben sem leírva. A' néprajzkutató valóban kincset talált.

— Ö fedezett fel 1972-ben - emlékezik vissza Pista bácsi, a népművészet mestere. — Azóta számtalan helyen voltam már mesélni. A rádióba is sokszor hívtak, meg a tévében is voltam. Filmben is szerepeltem.

Emera néni, a felesége huncutul mosolyog, vastag szemüvege mögül, miközben a tea- vizet vigyázza a sparheltea.

— Mondták is a faluban, hogy merem elereszteni olyan messzire. De én tudtom, hogy hazajön minndig becsületesen.

— Itthon is itt von o kocsma száz méterre, de én még nem láttam belülről — teszi hozzá Pista bácsi, hogy tud jóm, miről rs von szó.

A hazajöveteleit pedig rom- dig dicsőséget is jelentettek, mert nem jött el úgy sehonnan, hogy első díjat ne hozott volna. Nemcsak a meséfés hozta a sikert, de a nógrádsipeki nép* zenekar is, amit maga alapított még 1929-ben, amikor idekerült Sipekre. Volt idő, amikor a Sebő együttessel együtt járták az országot.

De hát, hogyan is tett Csizmadia Istvánból prímás és mesemondó? A gyerekkorban kefl kutatnunk a gyökereket. Cserhátsurányban született,

majd sokáig Herencsémyben lakott. Szülei cselédek voltak, apja vizsgázott kertész és vincellér. Nem volt könnyű oz öt gyerek felnevelése. A hegedű 5 éves korában került először a kezébe, azóta barátok. Azt

meg, hogy mikor hallotta oz első mesét, mór a feledés homálya fedi. De, hogy kitől, oz élesen él oz emlékezetében ma is. öreg pásztoremberek szájából hangzottak el azok a szavak, a betyárról ágról szóló történetek, amelyek aztán örökre mélyen beivódtak a kisgyerekbe. Ma is ugyanúgy jönnek elő, mint egykor. Alig von nagyobb bosszúsága Pista bácsinak, m nt amikor megmásítják a meséit.

— Itt von például ez a könyv — mutatja, a hat éve, Nógród- sipek mai fatklárjáról megjelent könyvet. — Amikor elolvastam belőle a fattyú Jóbrál szóló mesémet, földhöz ütöttem. Nem úgy volt, ahogy én elmondtam. Arról szól, hogy a szakácsné, a Morkó terhes lett. A könyv ezt írja, hogy megesett. Pedig én őzt mondtam, hogy hasba vál- lasodott, mint a pók. Nem mindegy oz! Nem lehet abból kihagyni se hozzátenni se.

Talán azt gondolhatná valaki, hiúság, kicsinyeskedés ez, semmi más. Pedig szó sincs ilyesmiről. Csizmadia István meséi nem az ő szabadjára engedett fantáziájának szüleményei. Olyan mélyen gyökerező hagyományok megtestesítői, amelyek sohasem múltak egy. egy ember szeszélyéin. Szigorú; évszázados értékrendet az a te, kori világ megmásíthatatlan értékrendjét hordozzák magukban. Ahogyan nem mindegy, milyen motívumok és milyen rendben kerülnek a festett népi tányérra, ugyanúgy megvannak ezeknek a meséknek is a belső törvényei.

Az utóbbi időben mór nem szívesen vállal szereplést Csizmadia István. Négy évvel ezelőtt, súlyos gyomorvérzéssel kezdődött a betegsége, amiből azóta sem sikerült kilábalnia. Ahogyan oz öreg ház kopott konyhájában fekszik — vékony, törékeny test, a nadrág szárai valószínűdé mii vézna lábakat rejtenek —, nagyon megfáradtnak látszik. De mikor arra kérem, meséljen, kinyílik. Életre kel az aszott arc, kifényesednek a kék szemek. S jön az egyik legkedvesebb meséje. a Putypuruty. '

— Hol »oft, haj nem volt,..

K. E.