Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
mm A NÓGRÁD MÁTRATERENYÉN Szudánban. valahol a Níhis bölcsője tá* ján, szomjúhozik az expedíció. Vizet kérnek egy kunyhónál. ,,... vén boszorkány jelent meg parányi fazékkal a kezében. A fazékban kotyogó folyadék. Piszkos, fekete színű volt, szaga záptojáséhoz hasonlított. Botrányt csaptam, amire az öregasszony előhívta a főnököt. Ennek a parancsára, azután három asszony — fején göpibölyű agyagkorsóval — elindult, hogy vizet hozzon. Két teljes órába tellett, amíg visszatértek. A víz azonban ugyanolyan piszkos volt, mint amilyent a banya hozott. Neifi maradt hátra, mint ahogy ezzel is beérjük.” Lépni kei! Ezekben a csövekben érkezik majd a víz Párádról Ezt olvasom a gari garik életéből egy útbeszámolóból. Matraterenyén ivóvízgondok vannak, pontosabban Homok- terenyén és Nádújfaluban. A Köjál gyakori látogató itt. Vizsgálják a kutak vizét: nitrát, nitrit és más egészségre káros anyagok találhatók a kutakban. Aztán olvasom a következő mondatot: A víz fogyasztása tilos!... Mindezek papíron állnak, elolvashatok Homokterenyén, a nagyközségi tanácsnál. Az óvodákba Mátranovákról hozzák az egészséges vizet kannákban, gépkocsikban. A csecsemők egyéves korukig Karancs-vizet kapnak, literes palackokban, térítésmentesen. Régóta kísért ez az állapot, de hamarosan egyszer s mindenkorra ennek a végére járnak. Elvékonyult az önbiztató hang: megöregedtem és íme, itt vagyok. A kútvíz nem ölt meg. Valóságos tény azonban, hogy az országban nem áll jó az egészség dolga. Gyakoribb most az elhalálozás. Ez a környék sem kivétel. A huszonharmadik órában vannak, lépni kell. Ez rágja a nagyközségi vezetőket. Amikor több sikertelen próbálkozás után törpe vízműre. vezetékes ivóvízre gondolnak. Érdemes volna körüljárni, hol-merre iártak. kivel tanácskoztak, gyürkőztek a víz ügyében. De erre csak regény lenne képes. Vágjunk a közepébe. A lakosság kimondta az igent. 77 százalék döntött úgy, hogy jöjjön a víz Párádról, mert hogy onnan vezetik majd ide. Jöjjön a víz 'még akkor is, ha a zsebbe kell nyúlni. Ha csak 52 százalék mond igent, akkor is lehet startolni. De ilyen többség, már nem egyszerű akarat, hanem parancs, vezetőknek imponáló társadalmi győzelem. 1chcrvisdés, körültekintően Jelentős milliókkal segít a megyei, a helyi tanács, az intézmények, ez azonban nem elég. Kell a lakosság tevőleges támogatása is. Hatvan- millióba kerül a beruházás. Lesz olyan idős ember, kis- ■yugdíjas. aki nem tud fizetni, de sokan igen. 25 000 forint jut egy családra, amit 10 év alatt kell havi, vagy más részletekben kifizetni. — Na és ha valaki építkezik, történetesen beteg — szegezem a kérdést Kotroczó Bélának, a nagyközségi pártbizottság titkárának. — Számolnunk kell ezzel Is Két-három évre a vízmű- társulás felfüggesztheti a fizetési kötelezettséget és építkező biztosan lesz. A VII. ötéves tervben 120 házzal számolunk. A telkek részben már elő is vannak készítve, ide is kell majd a víz. A győri tervezővállalat már elkészítette a távlati terveket, fokozatosan kialakul a községközpont. A tanácsnál csak annyit mondok, hogy a víz miatt jöttem, s már is soron kívüli a fogadtatás. Szabó Nándor vb-titkár is nagy mecénása a vízhálózat kifejlesztésének. Régóta dolgozik a közigazgatásban, s mert itt, Mátraterenyén sok még a megoldandó tennivaló, idejön. Hívnák a szomszéd szobába tanácskozásra, de nem tud elszakadni, sorolja a részleteket: melyik vállalatot bízzák meg a csövek fektetésével, kik dolgoznak majd a községben, hová épül majd a két, egyenként 250 köbméteres ivóvíztároló, folytatja azzal, hogy szinte megmozdult a két falu, tanácstagok, tanácstagjelöltek, pedagógusok járták a házakat, szólaltak fel gyűléseken, rendezvényeken. Nem volt könnyű, a felvilágosítás estékbe nyúlt. Volt, ahová kétszer kellett menni, olyan is akadt, aki nemet mondott, majd később mégis kopogott a titkár ajtaján. — Tudod Nándi, meggondoltam, mégis csak belépek a társulásba. — Aztán azon derülünk, amit az egyik belépő mondott a szomszédnak. — Te Erzsó, jól vigyázz, te már nem 25, hanem 30 000 forintot fizetsz kamatostól. Meg is hökkent a szomszéd, aztán szaladt a tanácsra be- iratkdzni. Pedig hát szó sincs büntetőkamatról, meg effélékről. De hát a hiszékenység, az is valami. A homokterenyei ovisok, akiknek még a játék a legfőbb életelemük Mit mondanak az emberek? őszi napsütésben járom a Homokterenyei főutcát, az egyik helyen egy tisztás terepen, hosszú csövek gúlába rakva. Van vagy 10 méter hosszú egy-egy. Műanyagfelületükön csillog a fény. Ezeket nagy gépek fektetik maid a földbe, amíg el nem érik a parádi tározót, ahonnan majd a vizet kapják. > A bisztróba is betérek. Rossz emlékem van, valamikor voltam itt egy kávéra, átutazóban. Pangott a nagy eszpresz- szó, kopott, avitt bútorok, elfakult falak néztek vissza. Innen sietni kellett. Most egy fiatal házaspár jár ide Pétervásáráról, Bocsi Mikló- sék. Élet költözött a presszóba, az étterembe, délben 180 ebéd talál gazdára, ki itt fogyasztja, ki elviszi. A víz azonban itt is vékonyan csordogál, ami a csapból jön, csak mosogatásra, takarításra jó. A házaspár számára azzal kezdődik a reggel, hogy 60 liter vizet töltenek a kannákba, s mindennap azzal érkeznek meg autóval. így van ebéd, a KÖJÁL kritikáját is kiálló higiénia. Tartósan azonban sokáig nem mehetne így. S ja igen. Ideérkezik Pásztóról a Ka- rancs-víz, itt veszik át a kismamák a literes palackokat. • — Csak látná mennyit ei- pekednek ezek az asszonyok, 10—15 liter vizet, is visznek egyszerre, van aki a gyerekkocsival jön érte, m«rt hát mindennap a község másik végéből fáradságos lenne a séta Bekukkantunk az óvodába is. Gyermekzsivaj, eleven ka- carászás fogad. Fiúk-lányok vagy hatvanam Alig győzzük • L’ ' 4 .. . * * < ■ > í*:*: $- ■ ■ 'v, * * 'f. •: .... 'iy':' * £■. * rff.: . ' 1 ■ : , i ' ' ; $• ’'• a • V,v -• ' vm •>. h • < ' | v í , fsf : 1 > iip : , •í<< ' Az áfész udvarán levő kút vize is csak arra jó, hogy felmossák vele az italbolt, vagy a zöldségesüzlet kövezetét túlkiabálni egymást, Kürti Jánosnéval, a vezető óvónő helyettesével. Ide Mátrano- vákról hordják a vizet, ugyancsak kannákban, autóval, a tanács fizet érte. Mutatja is a műanyag flakonokat, ott sorakoznak a pedáns szép konyhában, ahol már vaj került a 10 órais kenyérszeletekre. — Mi lenne, ha nem kapnának jó vizet Novákról? Kürti Jánosné. meghökken, hirtelen keresi a szavakat, aztán magára talál. 60 családban gond támadna. Valakinek otthon kellene maradnia a családból. Elvékonyodnának a fizetések. Fúrt kútból vezetéken is jön ide a víz, a kis kézmosókat így lehet használni, de a főzésre. az ivásra tilalom van, s ezt be is tartják. Nézem a kis szöszfket, barnákat, a virgonc ebadtákat. Mi'yen jó. hogy ők még ilyen gondtalanok! Nem tudják mivel gyürkőzik két községben is a felnőttvilág. ToWbb. Nádújfalun a Táncsics Mihály utcában járok. Petróczi Józsefné, a kis Zsanettel jön a presszóba Karancs- vízért, ahol mint a kép is tanúsítja kedvességben sincs hiány Messziről feltűnik egy gémes- nene. Az Ady Endre utcában kút, elhagyatottan álldogál lakik, ősi egytaktusos házban, magára maradva, közelebb s ha víz kell, ő is megcsavar- évre látom az okát, a kút ja a kerekes kutat. De, mibetonnal lefedve, s a keríté- kor emltíjük a társulást, kisen figyelmeztető tábla, nem' csit megszeppen, ivóvíz! A járda elfogyott, földúton visz a lábunk. Kis ház Aranyoskáim, nekem könyököl ki a szűk utcára, nagyon kicsi a nyűgei jam, gazdája idős asszony. Már le- 2100 forint. 46Q forintról in- het olyan hetvenéves, de dúltam. Ebből , nem telik a amikor a vízről beszélek, zavarba jön, sőt, fél. Még a nevét sem árulja el. — Nem, én nem tudok miit mondani, a fiam nincs itthon, de nem is mondok semmit. — „Nadrágos” városinak néz. Talán valami régi emlék zárja le ajkait, az sem enyhít a dolgon, hogy eláruljuk, kik vagyunk, vagyis az újságtól. S, ahogy állok bénán, tűnődve, vitatkozásra leszek figyelmes. A fotóriporternek kattog a fényképezőgépe, de valaki élljt kiabál. Marcona ötven-hatvan közötti férfitől jön a hang. ö a néni szomszédja. — Hogy gondolja —, fordul a fotóriporter felé —, kért maga engedélyt arra, ró^í neBe hogy fényképezzen?! Már úgy érzem segíteni kell, mert ez a váratlan kitörés meglep egy pillanatra. A férfi kezében bicska, meg egy alma. Hát, éppen vendégnek nem érezhetjük magunkat. A társalgás rövid tőmondatokból áll, némelyik végén felkiáltójel. — Nem/kell a víz régen is mondták, akkor sem kellett, jó az én kutam. Látjuk, nincs értelme a beszélgetésnek, odébbállunk, s közben arra gondolok, azokra a tanácstagokra, jövőt akaró emberekre, akik sorra lenyomták a házak kilincsét és ébresztgetjték az új gondolatokat, a jövőt, amelyhez, mint a jó levegő, úgy kell a víz. Tudomásul kell vennünk, sokfélék vagyunk. Van, akinél megállt az időkerék... Jóarcú nénike álldogál a nádújfalui áfész közelében. Nevekről tudakolódunk, s oly kedvesen válaszolgat, hogy közelebb kell menni hozzá. Ügy ismerik a faluban: Rózsi vízvezetékre. — Már most átvesszük a tanácstagok szerepét, s közöljük, hogy ezt a tanács sem várja el. Ismét kipirul a határban barnásra égett arca, s hálálkodna a megnyugtató szóért, búcsúzunk el. Sándor Zoltán, Homoktere- nye, Zagyva útja 5. Hatvankét éves, a bánya nyugdíjazta. Szavai szerint jó a víz a kútjukban, van hidrofor is. A víztársulásra azonban régebben igent mondott. — Nézze, a motor is felmondhatja a szolgálatot, s akkor kezdődnek a bajok, Régóta akarták már itt a vizet, s ha az én kutam jó is, azt mondom, jöjjön a vezetékes víz. Tudom, sok helyütt nem úgy van, mint nálam. A terhet csökkenti is az, hogy amíg a részleteket fizetjük,' nincs szó tehóról. Hamarosan sor kerül az ivóJ víztársulás megalakulására, ahol megválasztják majd a tisztségviselőket. Ekkor kap teljesen zöldutat a nagy elhatározás. De addig még van mit tennie a tanácsnak. Versenytárgyalások következnek építőkkel. — Most van kapacitás, lehet válogatni, kacsint rám huncutul Szabó Nándor vb- titkár. Ha minden úgy halad, mint eddig. 1988. december 31-én, de már lehet az is, hogy a második felében parádi víz folyik _ a csapokból. Akkor majd úgy olvassuk a ma krónikáját, a nitrátról, meg a nitritről. mint az útibeszámolót Afrikáról. Ebbe az épülő új házba Is Gulyás Ernő 1 bevezetik a parádi vizet Felvételek; Eulesár József J