Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

Havonta hetvenkét vagon búzából őrölnek lisztet a Balassa­gyarmati Gabona- és Malomipari Vállalat érsekvadkerti ma­lomjában, amelyet a környező sütőipari üzemekbe szállíta­nak. —RT— Ankét az Elzettnél Munkavédelmi ellenőrök, munkahelyi vezetők és szocia­lista brigádta^Ök vettek részt az Elzett Szécsényi Zárgyártó Vállalatánál tartott tanácsko­záson. A munkavédelmi efóírások- ■*ak megfelelő munkavégzést, lfm a szabályok betartását hang- *súlyozó fórumon Lafoonez ICőrinc, a gyár igazgatóhelyet- ‘tese ismertette a résztvevők­kel a soros feladatokat. Pin­tér Sándor, munkavédelmi vezető hozzászólásában a munkavédelmi őrök tevékeny­ségének továbbfeljesztésére tett javaslatot. A munkavé­delmi hónap tegnapi rendez­vényén Fejes Balázs, az SZMT munkavédelmi főellen­őre a Nógrád megyei tapasz­talatokat összegezte. Utalt a vezetői ellenőrzés fontosságá­ra, s szólt a baleseti veszély­források megszüntetésének szükségességéről. A munkavédelmi ankét vé­gén a munkavédelmi felada­tokat példásan ellátó szak- szervezeti aktívák közül 13-at részesítettek jutalomban. «Hogyan tovább? Vendéglátós fiatalok A Nógrád Megyei Vendég­látó Vállalat, párt-, szakszer­vezeti és KISZ-bizottságának szervezésében ifjúsági tagozat alakult a vállalatnál. A szak- szervezet mellett működő, de a KISZ-től sem teljesen füg­getlen platform a 30 éven aluli fiatalokat tömöríti, azo­kat, akik nem tagjai az if­júsági szervezetnek. A 350—400 fiatalt egybefogó ifjúsági tagozat három kör­zetben kezdi meg munkáját a jövő év elejétől. A hónap folyamán meg­választották az ötfős irányí­tói tagozatot is, melynek ve­zetője Péter Katalin lett, a központ elszámolta tó ja. Minőségi munkára van szükség Beszélgetés Dercsics Miklóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével — A munkamódszerek szer­ves . része, hogy egy-egy terü­leten ily módon tekintjük át tervek megvalósítását, ezzel összefüggésben pedig a to­vábbi teendőket — mondotta elöljáróban Devcsics Miklós. — Célja az ilyen találkozás-, nak az is, hogy erősítsük a megyei tanács és a 'helyi ta­nácsok közötti közvetlen mun­kakapcsolatot. A helyszíni ta­pasztalatszerzés a tervek vég­rehajtásának áttekintése mel­lett lehetőséget nyújt a fe­szültségek feltárására. A mun- kajellegű véleménycsere so­rán pedig azt is lemérheti a megyei tanács, hogyan reali­zálják döntéseit. Végső soron tehát műhelymunkáról van szó. A véleménycserével egy­részt befolyásolható a további tevékenység, másrészt olyan tapasztalatok is felszínre ke­rülhetnek, amelyek másutt is hasznosíthatók. Ez a munka- módszer alapvetően javíthat­ja a tanácsi munkát, ezért az a célunk, hogy — különö­sen a járások megszűnése óta — mind gyakoribbá te­gyük az ilyen jellegű találko­zókat. — Milyen tapasztalatokat hozott a salgótarjáni „szemle- út?” — A VII. ötéves terv első esztendeje, 1986, s az elfoga­dott legfőbb teendők munka­asztalon vannak, épülnek, vagy előkészítés alatt áll­nak. Nagy figyelmet szentel­tünk a lakásépítésnek, s a megállapítások szerint a vá­ros több területén megfelelő az ütem, azonos a tervei kins első évének elképzeléseivel. A kép rendkívül színes, hi­szen beletartozik a családi há­zak és a félkész lakások épí­tése is. örvendetes, hogy a Gorkij-telepen koncentráltan, tömegesen és jól rendezetten folyik a családiház-építés. Ez azért is fontos, mert a város­kép alakításában, a minőségi igények kielégítésében is elő­relépés történt, örülni le­het annak is, hogy közel van a befejezéshez a Gorfeij-tele- pen a nyugdíjast* háza. A* átadás előtt álló szociális ott­honnal együtt jelentősen hoz­zájárul ahhoz, hogy a salgótar­jáni egyedülálló nyugdíja­sok életét számottevően meg­könnyítse. A nyugdíjasok há­za lehetővé teszi, hogy kelle­mes körülmények között, a helybeni étkezés és orvosi el­látás előnyeit élvezve éljenek az idős emberek. Szólni kell arról is. hogy jó színvonalon, Hogyan valósulnak meg terveink, milyen módon használ­ják fel a rendelkezésre álló pénzt, a célok maradéktalan el­érése érdekében milyen intézkedésekre van szükség — e kérdésekre a legalaposabb válasz a helyszínen kapható. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a Nógrád Megyei Tanács vezetői a közelmúltban egy napon át Salgótarjánnak szen­telték a figyelmet. A megyeszékhely vezetőinek társaságá­ban úgynevezett helyszíni bejáráson vettek részt: sorra járva a nagyobb építkezéseket, megtekintve a városközpontban, a lakótelepeken és a peremkerületben zajló munkálatokat. Az indíttatásról és a tapasztalatokról Devcsics Miklóssal, a Nógrád Megyei Tanács elnökével, Salgótarján északi város­részének országgyűlési képviselőjével beszélgettünk. igén vés lakásokat épít ’ a STÉSZ a Gorkij-telepen. Jó kezdeményezés első gyümöl­csei Baglyasalján a félkész lakások, amelyek a család gya­rapodásával tovább építhe­tők Ezt a módszert érdemes tovább fejleszteni. A város- központ lakásainál is azt lát­tuk: jó minőségben zajlik a kivitele? és. — Mindez azt jelentené, hogy a lakásépítésben min­den rendben van? — Néhány, az előrelépést szolgáló, észrevételünk azért akad. A városközpontban ja­vítani lehetne az építkezés szervezettségét, szükség lenne a gyorsabb ütemre is. A fo­lyamatok gyorsítása minden­képpen szükséges, a nyugati városrész 10 emeletes előkészí­tése például túlzottan elhú­zódott. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a családi házak kivitelezése kapcsán komoly minőségi problémák adódnak, ezzel alaposabban most kezd foglalkozni a ta­nács. , Arról van szó, bogy a nagy értékű, jelentős anyagi áldozatét kívánó családi há­zak bosszúság forrásaivá válhatni k a kivitelezők gon­datlansága miatt. A minősé­gi előírások be nem tartása, á szakszerűtlen falazás és szigetelés később öröm he­lyett kellemetlenségeket okoz. Az állam polgárok gyakran sa­ját érdekeiket sem képvise­lik, a tanács segítséget ezzel kapcsolatban a kivitelezők alaposabb ellenőrzésével ad­hat. — Salgótarján egyik fontos beruházása a gimnázium épí­tése. Mit tapasztaltak itt? — Az érdeklődés közép­pontjában áll ez a beruházás. A megkülönböztetett figyel­mei pedig az indokolja, hogy a jövő tanévben ennek az in­tézménynek működnie kell. A demográfiai hullám levezeté­se érdekében erre mindenkép­pen szükség van. Megszívle­lendő tanulság, hogy gyor­sabb munkára volna szükség a megvalósításhoz, a kivitele­ző a vállalt kötelezettséget csakis nagyobb tempóval tud­ja teljesíteni. A városközpont kapcsán összefoglalóan úgy látjuk, hogy az építkezések — gimnázium, lakások, MHSZ- székház, tanácsi épület — és felújítások — például a kol­légium — révén kialakulhat a belváros végleges formája, képé. — A látogatásnak színhelye volt a Beszterce-lakótelep Is. Ügy véljük. Itt egészen má­sok a teendők, mint a Gor­ki j-lakótelepen. — Alapvető a különbség, hiszen itt a befejező munká­latok folynak. A tér kialakí­tásával megkapja a lakótelep a végleges formáját, bár meg kell jegyezni, hogy a munka minősége nem mindenben megnyugtató. — A peremkerületi télepü- Jések szervesen együtt élnek a várossal. Kifejezte ezt az is, hogy a megyeszékhely szemleútja ugyancsak foglal­kozott az ottani eredmények­kel, gondokkal. — Somoskőújfaluban és Zagyvarónán gyűjtöttünk ta­pasztalatokat. A településré­szek problémái a korábbi közéleti fórumokon is felve­tődtek, s ezek megoldása sze­repel is a tervekben. Egyér­telműen látszik, hogy So­moskőújfaluban például ja­vult az ellátás. Most vizsgál­tuk annak lehetőségét is, ho­gyan lehetne tető alá hozni egy korszerű mozgalmi házat. Az ellátás, a rendezettség meg­teremtése természetesen még további teendőket ad, pl. itt is le kell bontani elavult, helyre nem állítható korsze­rűden lakásokat. Zagyvaró­nán felújítás révén megújul a település középső részén a kereskedelmi ellátás, itt jó színvonalú munkát - végeznek. Megkezdődik a művelődési ház korszerűsítése, a tervidő­szakban új orvosi rendelő is lesz., Az alapvető ellátási gon­dok ezzel megoldódnak. A művelődési ház felújítása kapcsán érdemes azonban egy kis kitérőt tenni. Az épület csak huszonöt éves, s az akko­ri szakszerűtlen munka miatt most teljes átépítésre van szükség. Intő példa ez a mai építőknek: a gondatlanságért nagy árat kell fizetni. — Eddig a konkrét pélJ dákból szemelgettünk. Ho­gyan foglalhatók össze a hely­színi bejárás általános ér*; vényű tapasztalatai? — A városfejlesztés kép® színes, a beruházások építési üteme általában jó, s ennek! nyomán gazdagodik környe­zetünk. Az építkezés után azonban sokáig rendezetlen a terület, nehezen készülnek a párkok, nemegyszer pedig az elültetett fának nincs gazdá­ja. Végső soron arról van szőj hogy az építés üteme általá-> ban jobb, mint a megterem-* tett értékeink védelme. Nem-* csak Salgótarjánban, hanem! másutt is megszívlelendő ta­nulság, hogy nem fordítanak kellő gondot a minőségre, a minőségi munkavégzésre.1 Holott köztudott: nem va­gyunk olyan anyagi helyzet­ben, hogy a mulasztásokat plusz anyagi forrásokkal kor­rigáljuk. Még egyértelműb­ben: nincs annyi pénzünk; hogy egy létesítményt kétszer építsünk. Előrelátóbb gaz­dálkodásra, minőségi munkára van szükség, ez valamennyi-* ünknek, minden állampolgár érdeke. Itt előrelátásra és rendszerszemléletű gyakor­latra van szükség. Valahogy úgy, mint a városközpont ed­digi építése, vagy ami az SKÜ környékén most elkezdődik: Körülbelül 600 milliós prog­ram révén megújul a nagy-* üzem belső rendezettsége és külső környezete. Oly’ módon; hogy a régi patina és a kor-* szerűség szerves egységbe® formálja a város képét, hoz-* záahdrítja a területet a város* központhoz. Mindent egybe* vetve: a salgótarjáni helyszí-* ni _tapásztalatgyűjtés nyo­mán is világosan látszik, hogy előrelépés a tervszerűség. a minőségi munka, a takarékos és átgondolt gazdálkodás ré­vén- lehetséges — mondotta befejezésül Devcsics Miklós, a Nógrád Megyei Tanács elnő* ke. K. G. ' S zálas alakja, egyenes tar­tása az életerős embert mutatja. Hatvaniéves. 0« munkálkodik az idő is. 3yérülő haja már csak kere­set ad a fejének. Talán a sze­nében is megtört kissé a ma­gabiztosság, amiből oly’ só- tóig tetterő, optimizmus su­gárzott. Nagy. erős lélek él­tette, persze azért most is na gab ízó Bodnár József. Egy reggelen rosszul ébredt. Ügy érezte, nincs levegő. Nehezen telt fel az ágyról. Erőnek srejével tornászott. A gyanút íz tán az orvos igazolta. — Baj van a motorral... Kíméld magad. A belső zsebéből kis fiolát vesz elő. Benne orvosság. Azért ma sem tétlen az egy­kori pártbizottsági titkár, a volt járási tanácselnök. Csak­nem belső munkatársa a vá­rosi pártbizottságnak. Szemi­náriumot vezet, járja az alap­szervezeteket. fogadónapot tart, tagja a pártbizottságnak. — Elfoglaltság nélkül nem tudnék élni. Ilyenkor talán a bajomat is felejtem. Kis vályogházban látja meg a napvilágot öt testvérrel együtt. Agrárproletárok. A mának ezt úgy kell fordítani, hogy falusi nincstelenek. S ná­luk ez naigyon igaz. Az éh­kopp nem ritka vendég, a vi­zes szobából kihalt két test­vér. Egy lépcső vezet a családi otthonba, de az is lefelé. A falakra szivárgó víz fest tér­képet. Innen az indulás. A századforduló előtt két évvel Az idő sodrában Az élet volt a tanítómestere született as. apa. Dolgozik kő­bányában, arat, napszámba jár, fát vág a nagykereske­dőnél, de amikor az uradal­mi szérűn szántás közben megsérül a keze, akkor még inkább összeszűkül körülöttük a , világ. Csak az ötödik osz­tályig jut el. Üres az asztal otthon. Bejutni valahová nagy szó. Jó fél év múlva kacsint rá a szerencse. Neki csak egy protekciója volt. Tudták, hogy dolgos családból való. Akko­riban a 'harmincas években egy pengő a kaszás napszáma és 5 hatvan fillért kap, a ‘--rtcsénvi téglagyárban a mű­szak tíz óra. Morgolódnak a telepen, főleg a családos em­berek. Szerveznek is egy de- putóciót Donnerheiz, ö a szó­vivő. Persze mindenki naigyon megvan szeppenve a mérges tekintet Láttán. Belőle is alig tör elő a szó. — Donner úr, csak egy fil­lért emeljen. — A tulajdonos dúl-fúl, s nevét tudakolja. — Majd kint a gyárban meglesz a válasz. . . És meglett. Kemény tar­talmú borítékot nyomtak a kezébe, benne a munkakönyv, meg egy levél, amely az azon­nali elbocsátást tudatja ve­le. Ma mindez már epizód, de az akkord gyerekemberben már beérett valami. Kifakad magsa előtt: —* Ez a világ nem mehet így. De hogy hogyan, miiként le­hetne orvosolni a bajt, art még nem tudja. Apjára gon­dolt, aki olykor családi együitt- létkoc, mikor körülvették az asztalt, beszélt neki az orosz frontról, arról, hogy mért volt vöröskatona. Háború van ek­kor is. de ez már a második' világháború. Az apát behív­ják, neki levenitemundért adnak. Hajtanák a frontra, de egy kis csellel * megszökik többedmagával. Lükéről az­tán együtt mennek Radvánsz- kj Jánossal, Berki Mihállyal, Percze Józseffel németeket ki­játszva,, aknamezőn, a Ménes- patak nádasában haladva ér­nek az egyik cimbora tanyá­jára. ahol nagy olajos ruhá­ba öltözik át. Az otthon. Szé- csénv azonban még nem nyújt oltalmat. A város ötször cse­rél gazdát. Jelentkezik a szov­jet parancsnokság felhívásá­ra. aztán három hétig hírét sem haPiiáik. hidat építenek, javítják az utakat. Ismét téglagyár. 1947-ben az apja hazajön a hadifogságból. Vele érkezik a reméi.v is. Kö­rülveszik. mint régen, s ak­kor mondja az öreg Bodnár: — Olyan viliág lesz itt, mint ti zenkilenoben. A lázadó téglagyári fiút szá­mon tartják. Az egész család­dal belép a Magyar Kommu­nista Pártba. A 47-es válasz­táskor a szavazatszedő bizott­ság elnöke. Huszonegy éves. 1949-ben a téglagyárban szak- szervezeti választás. Egyönte­tű az emberek véleménye. — Bodnár Józsi kell ne­künk. — Felgyorsul minden. Hí­vatják a pártibizottságra. Ál­lamosítás a téglagyárban. Emlékezetes ez szánjáéra, mert hajnal háromkor nem éppen szokott időbén vitték értekezletre, eligazításra. A munkás-hatalom nevében reg­gel 9 órakor ő húzza le a ma- gánvilág rolóját a községi pa­tikában. A malom, a tégla­gyár után a gyógvsizertár is a nép tulajdona. Megint a pártbizottságra hívatják. Párt- iskola következik. De már egy­éves. Távirat jön az iskolába: boldogság önti el a szívét: fia szfi’etett. Itt valahogy a be­szélgetés aztán más irányt vesz. mozgolódik a széken, be­lesimít a hajába. Valami szo­rongatja. — Nem engedtek haza. Ez . ütött először fejbe,.. Ma már jól tudjuk, akikor nagy bajok voltaik. Fólrecsúszik a politika, ami­nek egyenes következménye 1956. De addig is járja a vi­déket. Az éjfél gyakran éri Rimócon, Lükén vagy más­hol. Sokszor hetekig nem pi­heni ki magát. Ez bizony nem kedvez az egészségnek, s va­lami már akkor támad a szer­vezete ellen. És még át kell élni az ellenforradalmat. Ami­kor kitör, tudja, hogy áz. Nem zetőrség alakul, benne régi tisztek, előjönnek az egykori jómódúak, vannak .köztük elé­gedetlen, de megtévesztett em­berek is. Kicsiben ismétlődik a történelem. Egy volt hor­thysta tiszt fehér lóra ül, s járja a falvakat. Szalmater- csen felszólítja a tsz-gazidá- kat, hogy hagyják el egykori birtokát. Nem hiányzik az at­rocitás. Minden, ami piros szimbólum, a földire hull. Ab­laka alatt újságot égetnek, ha­mu lesz a csehszlovákiai Üj Szóból, amit ők hoznak át a határon. Csak titokban tud­nak találkozni, kinek-kinek a lakásán. Figyelik minden lé­pését. A nemzetőrök ávóstisz- tet ütlegelnek, s a nemzet szét­osztják maguk között szoligá-* lati jutalomként. Éppen hogy sikerül megoltalmazni a is» vagyonát. Megalakul a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. De­cember 3-án végre levegőhöz lehet jutni, megalakul a töfob- tagú intézőbizottság. Tagjai a legjobb harcosok. Bodnár Jó­zsefet, mint egykori téglagyá­rit, egyhangúlag választják a pártbizottság titkárának. Ren­deződik az élet. A haza meg­köszöni a helytállást. Több kitüntetést kap. Utoljára az Április 4-e Érdemrendet. De még további harcos évek kö­vetkeznek a járási tanács élén. Itt is rendet kell teremteni. De innen mór betegen kerül személyzetisnek, s 1980-na azonban előrehalad a betegsé­ge, s ekkor kerül végleg rok­kant nyugdíjba. M égegyszer kísért a múlt,' a téglagyár, össze kell szedni az éveket. Dcn- ner annak idején csak egy napot jelentett egy hónapból az OTI-nak. Bíróságnak kell tisztáznia a múltat, az elvesz­tett éveket. Kérdezi is a bíró Bodnár Józsefet, miért éppen ő emelt szót Donnemél a fi­zetésért? De erre már nem 5 váll aszóit, hanem az egykori munkatársa. — Kérem, mi családosok voltunk, nem mertünk szól­ni. .. G. E. ’ NÓGRÁD - 1986. szeptember 27., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom