Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-17 / 219. szám

_L Több szakma több tudás A Ganz-MÁVAG mátrano- ráki gyára több modern technikájú gépet vásárolt a közelmúltban, amelyeket csak jól felkészült szakemberek irányíthatnak. A gépek túl­nyomó része numerikus számjegyvezérlésű, kezelé­sük teljes figyelmet kíván. Ezért a vállalat munkaügyi osztálya tíz fiatalembert is­kolázott be az új berendezé­seket kezelő tanfolyamokra. Ezenkívül rendszeresen fel­készítik a dolgozó fiatalokat szakmunkásvizsgákra is. Szer­kezetlakatosnak húsz, he­gesztőnek pedig tíz fiú ta­nul. Közülük sokan már a második szakmájukét szer­zik meg. A technikusképzés kerete­in belül gyümölcsöző kap­csolatot építettek ki a sal­gótarjáni ‘Stromfeld Aurél Gépészeti és Gépgyártástech­nológiai Szakközépiskolával, ahol a közeljövőben tízen szerzik meg a technikusi ok­levelet. Intenzíven foglalkoznak a különböző betanító jellegű tanfolyamokkal. Ezen kerete­ken belül darukötözőket, da­ruvezetőket, valamint betaní­tott ívhegesztőket képeznek. Jelenleg huszonötén járnak a szakmunkások szakközép- iskolájába. a bátonyterenvei ipari szakmunkásképző inté­zetbe. Érettségijét azonban van, aki a budapesti közle­Aulóval jár a kukoricaíoSvaj lakótelepek A hagyományos vilniuszi városképre jellemző épületek mellett 10 évvel ezelőtt kezd­tek feltűnni a 15 emeletes monolitbeton lakóházak. A város lakói vegyes érzelmek­kel fogadták az új épületeket. Az új építési mód fele annyiba kerül, mint a pane­les. A ház felépítéséhez jó­val kisebb építési terület kell. A monolitbeton házakat ke­ramitből készítik, amelynek a kavicsnál és betonnál elő­nyösebb tulajdonságai van­nak. Mivel a ház az építke­zés helyszínén készül, feles­legessé válik a házgyárakból az építkezés helyszínére tör­ténő szállítás. Az új típusú házak lakói nagyra értékelik a lakások fokozott hő- és hangszigetelő képességét. Őszi csend az Ipoly-parion Segítségei vár a tábor H Elcsendesedett az ifjúsági tábor Ráróspusztán. A tábor* vezető, Pusztai Kálmán szobájában a naplók őrzik, hogy; akik itt töltötték a nyári szünidejüket, milyen emlé. ekkeí tértek haza. A szegedi diákok írták: „Csodálatosan szép nad pokat töltöttünk itt”. A Heves megyeiek: „Az erdőnek ezen rejtett szépségében, a tábor mindennapos zsongásában gyort san teltek a napok, amelyek felejthetetlenek maradnak szád murikra...” A Nógrád megyéi fiataloknak* még a humorra is tellett, amikor elmondták: olyan jól érezték magukat, hogy; a legádázabb ellenséggel, a szúnyoggal sem törődtek. Ez az ifjúsági tábor már hagyományos nyári pihenője á fiataloknak, s kitavaszodás titán nyomban megtelik. Ekkor a felnőttkorhoz már közelebb kerültek költöznek ide tad nulni, sportolni, és egyéb más művelődési célokkal. Aztánl az iskolai szünet után megindul a megyéből, az egész or szagból a diákok serege az Ipoly-partá tábor felé. Kik voj nattal, kik gyalogosan hátizsákokkal felszerelve érkezne kJ És akik egyszer itt jártak, visszatérnek, mert olyan vonzóan szép, hívogató ez a környék azoknak. Valamikor ötven esztendővel ezelőtt táboroztak itt le vámdog fiatalok talán először. Az erdőben egy kis tisztáson, a fáié alatt. A sátor akkor luxus volt. Azóta nagyot változott » helyzet Ráróspusztán is. Pusztai Kálmán táborparancsnok a legilletékesebb bemutatni a végbement változást. A tábor gazdája a szécsényi városi tanács, amelynek a» építkezéskor a legfőbb célja volt az erdő védelmébe rejá teni a kijelölt helyet. Ez sikerült is, mert minden zavaró zajtól távol a madarak fütyülnek ébresztőt a táborlakóin nak. Csinos kis faházak négy személy és tíz személy kényel­mes elhelyezését szolgálják. Kiépített utak, bevezető és tád boron belüli egyaránt. És egy kis csörgedező patakocska, fi-* nőm vizű forrásvíz. Százszemélyes étterem a követeimé-* nyéknek megfelelő felszereléssel. Ilyenkor, amikor a gyerekek elvonulnak a. táborból, szint« egymást követik ott a különböző vállalatok, brigádok tanácskozásai. Itt senki nem zavarja a megbeszéléseket, amelyek ebben a környezetben nem olyan fárasztóak mini másutt. Ebben a táborban tehát szép a nyár, de még ennél is szebb az ősz. Színesbe fordul az erdő és ráborul áz őszi csend a tájra. A nappalok fényesek és melegek. Nem csoda, hogy az ország különböző helyeiről sokan érdeklődnek őszi találkozások rendezésének lehetőségéről. Felfigyeltek a tá­bor vonzerejére az IBUSZ és az Express utazási irodák. Jog­gal, hiszen sokan vágynak ilyen környezet után. Szó van arról is, hogy kihelyezett napközis iskolát lehetne indítani itt. A környezet, a levegő, bizonyára jó hatással lenne a gye-, rekekre. Van a tábornak egy nagyon szorgalmas, jó kedélyű, a tád bor rendiéért és nyugalmáért mindenre kész gondnoka Kálmán Dezső személyében. A tisztaság, a rend őre ő, ami­nek hasznát a mindenkori táborlakók élvezhetik. A tábor anyagi helyzete nem könnyű. Nem egészen hét­százezer forinttal gazdálkodnak. A szűkös anyagiak szüksé­gessé teszik a társadalmi összefogást. A KISZ, a szécsényi gazdasági-műszaki ellátó szolgálat 40—40 ezer forinttal, az Állami Ifjúsági és Sportbizottság 60 ezer forinttal járult hozzá ennek jegyében a sportpálya kiépítéséhez és külön­böző bútorok felújításához. A társadalmi munkások is több ezer forint értékű munkát végeztek. Ezek között kima­gaslik a szécsényi kábelgyár, az Elzett, a márkaszerviz, a KPM, a költségvetési üzem, a Sikk Ipari Szövetkez.et. De részt vállaltak a táborért a magánkisiparosok is. Kolosi Ferenc, Tresó Antal, Újvári András. És jó az, köszönet érte, de még többre lenne szükség. Mielőtt elbúcsúzunk, a következő hónapokra gondolunk. Arra, milyen szép lenne ez a tábor téliesítve. Hogy a hó va­rázsa megragadja és vonzza ide az embereket. Rnbál Gyula NÓGRÁD — 1986. szeptember 17., szerda kedésgépészeti szakközépis­kolában és a salgótarjáni szakmunkások szakközépis­kolájában teszi le. A felsőfokú oktatásra is nagy figyelmet fordítanak. Ebben az évben két mérnö­kük szaküzemmérnöki to­vábbképzésen vesz részt Du­naújvárosban, a Nehézipari Műszaki Favetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Karán. A budapesti közgazdaságtudo- mánvi egyetemre egy dolgo­zójuk jár. Mind a leendő szakmunká­sok. mind az érettségizők és a diplomáért küzdők társa­dalmi ösztöndíjasai a Ganz- MÁVAG mátranováki gyá­rának. Városépítési tervező intézet munkatársai a monolit lakó­házak építésének problémáit vitatják meg. Nemzetiségi könyvkiállítás Rétságon Szlovák nyelvű szakkönyv­kiállítás nyílt tegnap délután a rétsági Asztalos János Mű­velődési Központban. Dr. Gallyas Csatba, a Mezőgazda- sági Könyvkiadó irodalmi vezetője köszöntötte a megje­lenteket. Jón Braun, a Pri- roda Kiadó irodalmi vezető­je megnyitó beszédében szólt a pozsonyi könyvkiadó mun­kájáról, majd felajánlotta a kiállított, több mint kétszáz — mezőgazdasági témájú — könyvet a rétsági nemzetiségi báziskönyvtárnak. A nagyköz­ség olvasóinak nevében Hesz Mihály, a Hazafias Népfront helyi elnöke köszönte meg az ajándékot. Az ünnepélyes megnyitó után a nézsai vegyes kórus szórakoztatta — szlovák és magyar nótáikkal — a kiállí­táson egybegyűlteket. A Seskene- lakótelep. A keres kedelmi központ hátterében monolitbeton házak. Vilniuszi Női csizmák Olasz fazon alapján új típusú női csizmák gyártá­sát kezdték meg a Salgó Cipőipari KTSZ-ben. Az év második felében harmincöt- ezer pár divatos téli csiz­mát készítenek négyféle színben, amelyből tizenöt­ezer párat NDK megren­delőknek szállítottak. A ha­zai piacra húszezer pár női csizma kerül, amelyet Tel- lia, Gleccser, Kamilla fan­tázianévvel a Skála áruhá­zak fognak értékesíteni. Az itt dolgozó cipőkészítők nagy pontossággal készítik az új fazonú terméket. Bal oldali képünkön Kovács Márta cipőfelsőrész-készítő a divatos csizmák szárát varrja össze. Mintegy két­száz pár csizmát varr ösz- sze naponta Berki Márta — alsó képen — akinek Haj­dara Béláné művezető segít a szalagközi munkában, míg Huszár Tibor — felső képen — az exportra kerü­lő csizmák talpát erősíti feL —Rigó— Régen csősz, ma mezőőr A mezei javak őrzői, pász­torai a csőszök. Ügy képzel­jük, hogy már kicsit öregek, ám még elég fürgék. Kunyhó­juk valahol a határban, szem elől rejtve búvik meg; van jó szimatú kutyájuk, egy jókora furkós botjuk, no meg látó­fájuk, melynek égbenyúló te­tejéről kifürkészhetik a set­tenkedő tolvajokat. Am akivel Sámsonháza hatá­rában, a Benkes-dülő alján találkoztunk, rácáfol az illúzi­óra. Skrabák Józsefet, a helyi Kis-Zagyvavölgye Termelőszö­vetkezet mezőőrét, a többhek­táros kukoricatábla beugró­jában alig vesszük észre; keki- szinű egyenruhája a környezet színeihez szelídül. Vállát bőr­tokba bújtatott puska és egy jókora oldaltáska súlya húzza féloldalra. És nem is olyan ko­ros. mint képzeletünk vén csősze. — Hány hold a birtok? — Tszén ha csak holdak len­mének. de hektárokról van •zó, mégpedig ezekről — mond­ja akkurátusán. A jó csősz egyik erénye, hogy ismeri a rábízott határt, mint a tenyerét. így van ezzel Skrabák József is, aki szüle­tése óta a közeli Bede-pusz- tán élt, csak pár éve költöz­tek be Nagybárkányba, a fa­lu ba. — Nehéz az őrző dolga? — Fárasztó. Ezen a vidéken még most is sok a szarvas- marha a háztáji gulyában. Azok meg nem nézik merre mennek, ahonnan a friss fű illatát érzik, oda tülekednek. Ébernek kell lenni errefelé, mert a kukoricás nagy része a köves út mellett van. A mai tolvaj kérem autóval jár, be­ugróba rejtőzik vele, és csak dobálja bele a zsengébbjét. Bár nem annyiszor, mint ré­gen, azért még ma is többször ki kell nyitni az oldaltáska csatját. Kérdések hangzanak el ilyenkar és pironkodva, szemlesütve elrebegett vála­szok kerülnek a jegyzőkönyv lapjaira, de sokszor nyomda­festéket nem tűrő szavak is jutnak a mezőőr fülébe. Volt olyan esete, mikor a támadó tolvajokat csak a rájuk tar­tott puskacsővel tudta elűzni a közös földről. Tud olyanról is, mikor valakinek ötszáz fo­rintjába került egy hát szal­ma. — Hát érdemes?! Fillére­kért megvehette volna. Min­denkinek van kertje, soknak háztáji földje, mégis a másé után ácsingóznak. Némelyik­nek sose elég, amije van. A közöséből akarja megszerezni az egész évi táplálékot az ál­latainak — mondja indulato­san. — Hosszú még a szolgálat? Vállán rántva egyet igazít a táska szíján, és mint a hi­vatalos emberekhez illik, meg­fontoltan válaszol: — A hat­vanhetet betöltöttem. Idén át­adom a posztot fiatalabb sze­mű, fürgébb lábú Utódnak, vele a puskái és a „pótsze­met" .... T. K_ Biztosítási kedvezmény új autót vásárlóknak Újfajta kedvezményt nyúj­tanak mostantól a takarék­szövetkezetek a személygépko­csit vásárlóknak. Azoknak, akik a takarékszövetkezetek kirendeltségeinél fizették be az új gépkocsi vételárának felét, és legalább egy éve várakoznak járműre, a kocsi átvételekor felajánlják, hogy ha Casco - bi ztosí tás t kívánnak kötni, ennek legalább három­havi díját kifizetik helyettük. A jobb anyagi helyzetben lé­vő takarékszövetkezetek en­nél hosszabb időre. — akár 6—12 hónapra — is vállalhat­ják a havidíj kifizetését au­tóvásárló ügyfeleik helyett. A takarékszövetkezett kirendelt­ségek ezekben az esetekben a biztosítási szerződés megköté­sét is elintézik a tagok szá­mára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom