Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

A TITANIC-STORY

Mini-tengeralattjáróval a hullámsírban

Korabeli metszet a Titanic elsüllyedéséről

— Hölgyeim és uraim, azt hiszem, nem kíméltük az «rönkét, és talán szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy jó formában voltunk.

Ez a jellegzetesen amerikai fogalmazási! mondat az utóbbi idők egyik legszenzációsabb sajtókonferenciáján hangzott el. A színhely Washington volt, a nyilatkozó pedig a negyvennégy esztendős Robert Ballard oceano- lógus, az amerikai Woods Hole tengerkutató intézet neves munkatársa, aki két társa, Martin Bowen és Ralph Hollis kíséretében, a legkorszerűbb technika segítségével napjaink Orpheuszaként leszállt egy valószínűtlen világba: a hetvennégy esztendeje elsüllyedt Titanic hullámsírjába,

A „FENEGYEREK TEDDY" HAJÓJA

A történet közismert: 1912. április 15-én, hétfőn hajnali két óra húsz perckor elsülly- lyedt az akkori idők legnagyobb — 42 238 tonnás, 68 000 tonna vízkiszorítású — és leggyorsabb utasszállító hajója, amelyet konstruktőrei és tulajdonosai elsüllyeszthetet- lennek nyilvánítottak. Az 1911- ben Belfastban készült és Southamptonból első (és utolsó) útjára indult kolosszus úszó luxuspalota volt, uszodával, bárokkal, tánctermekkel, szalonokkal, koncertteremmel, és a műszakiakon kívül 461 főnyi személyzettel, akik csakis az első osztályon — az útért az akkor hatalmas pénznek számító 800 dollárt fizető — utazók kényelmét szolgálták. Edward Smith kapitány, akit szakmai körökben „Fenegyerek Teddy- nek” beeéztek, nem is titkolta, hogy már az első útján el akarja hódítani a leggyorsabb Európa—Amerika átkelést jutalmazó híres Kék Szalagot.

A többit tudjuk. Azon a hajnalon, a fogvacogtatóan hideg ködszitólásban Űj-Fund- kand hófödte partjaitól délkeletre hirtelen — nagyon is hirtelen — felbukkant a* a mindent eldöntő jétfhegib

a mélység „üzenete”

A katasztrófa térségében rendkívül mély az óceán és az év nagy részében rendszeresek a viharok. Sokáig az is alig volt elképzelhető, hogy egyáltalán pontosan megállapítsák a hullámsír színhelyét.

A műszerek csak 1980-ban jelezték megközelítő pontossággal, a mintegy hatezer (!) méter mélyben nyugvó hatalmas test létezését, és újabb hat esztendőnek kellett eltelnie a mostani szenzációs sajtókonferenciáig.

Az Atlantic II. nevű ultramodern kutatóhajótól, néhány hete vált el a zord észak-atlanti vizeken az Alvin nevű mini-tengeralattjáró, hogy megkezdje fantasztikus kalandját. Az eredmény egyebek között 54 ezer jó minőségű fénykép és több kilométer (!) hosszú videofelvétel. Ezek elemzése természetesen még hosszú időt vesz igénybe, de a csodálatos — és a világgal ugyancsak a modern technika segítségével megosztott, így a magyar televízióban is bemutatott — élmény mellett máris jó néhány fontos tudományos tapasztalatról is beszámolhatott az Alvin bátor stábja. A legérdekesebb ilyen felismerés az, hogy az eddigi verzióval szemben, a Titanic nem attól süllyedt el, hogy a jéghegy átfúrta az óriás oldalát, hanem attól, hogy a szuperkarambol nyomán szétnyíltak a hajótest vaslemezeinek hegesztései.

ROBOTKAROK ÉS KRISTÄLYCSILLÄROK

— Első merülésünkkor — mondta Ballard — azt hittük, hogy kudarcot vallunk. Hiába cirkáltunk, mindenütt átha- tolhatatlanul meredt felénk a hajó hatalmas fekete acélfala. Végre feltűntek az első kerek ablakok — sértetlen üveggel! —, majd a harmadik óriás kémény mögött elénk tárult, amire vártunk: a gigászi testen tátongó rés. Ekkor indítottuk útnak a technika egyik csodáját, a külsejét tekintve fura fűnyíró gépre emlékeztető, elektronikus kábelvezérlésű érzékeny kamerákkal megtűzdelt, általunk Ja- sonnak becézett robotot.

Nemsokára Ballardék másodszor érezték úgy, hogy a kudarc elkerülhetetlen: Jason —, miután kameráival végigpásztázta a Titanic tisztjeinek kabinjait és az utasok tágas tornatermét — beszorult két makacs lemez közé és órákig tartott a kiszabadítása. Utána viszont már jól mentek a dolgok, és a derék Jason lélegzetelállító képek egész sorát közvetítette tizenkét merülés során az Alvin „agyközpontjába.” A híres kristálycsillárok épen maradtak, a nem kevésbé híres famunka viszont nyomtalanul eltűnt, az 1513 utashoz hasonlóan.

— önök— mondta remegő

hangon Ballard — tudják, hogy az óceán minden szeres anyagot felfal,

...1912. április W-én a Budapesti Hírlap úgy értesült, hogy „a Titanic páncélszekrényében amerikai kereskedők által Aversben vásárolt, 25 millió font értékű gyémánt volt”. Jason robotkarjai sikertelenül próbálták felnyitni a széfet, de sikerrel helyeztek el egy emléktáblát az utókor kegyeletével. Ott, ahol „Fenegyerek Teddy” kapitány az asszonyokkal és gyerekekkel telt mentőcsónakok leeresztését irányította, és ahol az utolsó pillanatig lassú melódiákat játszott a hajózenekar.

H. B.

Mennyit kiütöttünk? Többet mint gondoltuk

A tervezettnél több bevételük volt az év első felében a salgótarjáni könyvüzleteknek. A 353. számú Nógrádi Sándor kömyvboltban megtud- tudtuk: sok év óta — az első hat hónap mérlege alapján — az idei ígérkezik legsikeresebbnek. Bár vásárlójuk nem több a nyári hónapokban sem, mint az esztendő más időszakában, mégis például a júliusra tervbe vett másfél millió forint helyett több mint 1,7 millióért értékesítettek könyvet, hanglemezt és műsoros kazettákat.

Ez évben a terv tízszázalékos túlteljesítését tűzték ki célul. Eddig már célkitűzésük 85 százalékát sikerült teljesíteniük. Az év első felére eső könyvértékesítési forgalmat 8 millió 450 ezer forintban szabták meg, a tényleges árbevétel padiig meghaladta a tízmillió forintot is.

Az árbevétel tekintélyes hányadát az a százötven könyvárus tette a könyvüzlet asztalára az első fél év során, akik a megye üzemeinél, köz- intézményeinél könyvterjesztéssel foglalkoznak. Eredményes fél évet tudnak maguk mögött például a BRG, az SKÜ, a Volán vagy a Sziráki Általános Iskola könyvterjesztői.

A megyei könyvterjesztési hálózatban dolgozó könyvárusok az első hat hónap során négy és fél millió forint értékben adtak «1 az olvasnivalókból.

A 354. számú pavilon- Bori könyvesbolt is szép évközi eredményekről adhat számot. Itt valamelyest nőtt a vásárlók száma is a nyári időszakiban. Sok átutazó, megyénk helyiségeiben nyaraló vendég is szívesen böngészget a Tanácsköztársaság téri parányi üzletben. A vevők — szabadságuk, vakációjuk ideje alatt — előnyben részesítik a szórakoztató irodalmat, a gyerekek pedig főként a fantasztikus és a mesekönyvek iránt érdeklődnek.

A pavilonsori könyvesbolt az első fél évre 3 millió 450 ezer forint árbevételt tervezett. Ám a könyvvásárlásból, illetve -eladásból származó árbevétele közel négyszázezer forinttal több lett. mint amennyit terveztek.

tuza

ŰJ MŰVELŐDÉSI HÁZ SZÉCSÉNYBEN

Ötvenhatmillió forintos beruházással új művelődési ház épül Szécsényben, amelyet a helybeli termelőszövetkezet szerelő* és építőipari részlege épít. Az új intézményben 348 fős színházterem és egyéb szakköri, valamint kisegítöhelyiségek kapnak helyet- Az építők jelenleg a födémszerkezet hőszigetelésén dolgoznak, és különböző szakipari munkálatokat végeznek az épületen.

— R —

Aki a vendég pénzére pályázik

J6 negyedórája heseegetjülk már a pimasz támadásba lendült legyeket, szólni azonban senki nem szól hozzánk. Társam az éhezésben így, hét átveszi a kezdeményező szerepet:

— Ebédelni szeretnék,

asszonyom.

— Étel esaik előfizetéseseknek és csoportoknak! — szól vissza futtában a fiatalasz- ezony.

Jegyünk win«, esoportnak ketten aligha minősülhetünk.

— Mégis, hol lehetne itt ebédelni?

— Menjenek Rétságra!

Éhesen keltünk fel az asztaltól, így, hát azt sem tudhatjuk, sajnálnunk kell-e az elmaradt ebédet, vagy sem. Az aprócska történet egyébként a Börzsöny Áfész diós- jenői Vén diófa vendéglőjében esett meg. Nem tudom, van-e a megyében még egy melegkonyhás egység, ahol ai út fáradt-éhes vándorának nem adnak enni — ez mindenesetre olyan. Az üzlet szerződéses vezetőnője a körülményekre, ez állapotokra panaszkodik, szétnézve a roppant elhanya. goit vendéglőiben, alighanem joggal, csakhogy a korgó

gyomra betérőt ez aligha érdekli.

Véleménye szerint itt semmi igény az á la carte étkezésre. Nem tudom. Annyit azonban tudok, hogy ottlétünk negyedórája alatt még két vendéget küldtek Rútságra ebédelni.

bed

Tény, hogy a vendéglátás feltételei nem közömbösek a vendég fogadásának színvonalára —, de nem is egyedül meghatározóak. (Gondoljunk csak a régi Kis kulacsra, mely küllemében egyáltalán nem volt vonzó, konyhája azonban akkor is a legjobb hírűek közt szerepelt!)

A mostani nyári Idegenforgalmi szezonellenőrzés során is ez az egyik tapasztalat, melyet a megyei tanács kereskedelmi felügyelői megállapíthattak. A vizsgálat csak a nyári főszezon végén fejeződik be, ám az iparcikküzle- tetoben, élelmiszerboltokban,

vendéglátóhelyeken és strandokon látottak már félidőben is jól jellemzik Nógrád vendégfogadó készségét. S, amit legfőképpen érdemes előrebocsátani, az az, hogy a tárgyi feltételek és a személyi adottságok együtt határozzák meg, jól érzi-e magát nálunk a vendég, avagy megkeseredett szájízzel hagyja el a megyét

Az országos tapasztalatokkal szemben Nógrád megyében az előző évhez képest élénkült az idegenforgalom. A fogadásukkal, ellátásukkal foglalkozó szervek felkészültek a szezonra, kirívó gonddal, szabálytalansággal nem találkoztak az ellenőrök. A kifogásolható jelenségek nem kimondottan az idegenforgalmi szezonnal kapcsolatosak, inkább a kereskedelem örökzöld problémái,

o o o

Nézzük, mit láttak, hallottak, tapasztaltak a felügyelők eddigi útjaik során?

Kínzó a kánikula, sör tehát nincs, vagy alig van. Ez nem újság, akármelyik meleg nyáron felüti tejét a sörmizéria. (Nines rá perdöntő bizonyíték —, hiszen az üzletkötés szigorúan négyszemközti —, de a megye kereskedelmi berkeiben széliében, hosszában panaszolják, hogy a sörösök üvegenként egyforintos „felárral” hajlandók lepakolni a keresett árpalét.) Nem újdonság, de immár több mint bosszantó, hogy az üvegvisz- szaváltás továbbra is a vásárlók és boltosok majdani infarktusának jelentős rizikófaktora. A boltokat kötelezték a visszaváltásra, a szállítók azonban lazán kezelik a kérdést: csak annyi üreset raknak fel a kocsira, amennyi töltöttet letettek.

Az élelmiszerboltok árukínálata megfelelőnek minősíthető, az ajándéktárgyakat forgalmazók választéka visszont észrevehetően javult. A salgótarjáni népművészeti bolt és a pavilonsori ajándékbolt kínálatán meglátszik, hogy számítanak a turistákra.

A nógrádi fagylaltfronton a nyári csata kiegyensúlyozott erőviszonyok mellett folyik: a fagyialtosok árpolitikája szolid, maradt a gombóconkénti háromforintos ár, s ezért az esetek túlnyomó többségében pontosan mérnek és nemcsak a szívüket teszik bele a masz- szába. Űj színfoltok jelentek meg a nyári csemege kínálatában- Ilyen a balassagyarmati olasz fagyizó, mely nem drágább, mint a többi, a gép azonban különleges finomságú, krémszerű anyagot kever.

Ami az osztályba sorolási feltételeknek való megfelelést illeti, jó és rossz példákkal egyaránt találkozhat a vendég. Most, már valóban tetszetős a bánfci Bárka, csinos a diósjenői Kőszirt, leromlott viszont a balassagyarmati Aranykalász, a Határ presszó és a 125-ös a mozi mellett, valamint a Somoskőújfalui Bambusz. Elhanyagoltságuk elsősorban a mellékhelyiségek állapotán és a berendezések avittságán mérhető le.

A pult mögött állóknak idén sem mindegyike angyal, egyikük másikuk nem riad vissza egy kis fogyasztói megkárosítástól. A Somoskőújfalui Sport büfében az előírt 40 fokos helyett 35 fokosra hígított barackpálinkát mértek, nem kell hát rossz indulat a félté'élezéshez: vizezték a szeszt. A pásztói strand cukorkaárusa három kis tételnél nyolc forinttal „nyomta meg” a számlát.

0 0 0

És ismét Diósjenő, ahol állítólag nincs igény az étlap szerinti étkezésre- A Kőszirt vendéglő tulajdonosának olyannyira más a véleménye, hogy a napi étlap mellé külön kívánságlistát is készít a vendégnek: mi az, amit óhajára étlapon kívül is elkészítenek. Dalkó András két éve szerződést kötött az idegenforgalmi hivatallal, a partnere által küldött csoportoknak tízszázalékos engedményt ad az árból. Jönnek is rendesen, júliusban a Kőszirt két dolgozója 120 ezer forintos ételforgalmat bonyolított le. Igaz, amíg szezon van, szünnapot nem tart a vendéglős. Étele jóízű, az adag tisztességes, az itgl hűtött.

Amivel semmi egyebet nem bizonyít a Kőszirt, mint azt, hogy aki ma a vendég pénzére pályázik, ezt sikerrel csak kifogástalan minőségű szolgáltatással, gondos kiszolgálással teheti.

Saendi Márta

4 NÓGRÁD - 1986. augusztus 9„ szombat