Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

forintok Ha házépítő lennék Szó, ami szó, igencsak életrevaló, leleményes „hú­zásra” vállalkoztak a bá- tonyterenyei tanács vezetőd, amikor megszületett a gon­dolat: miért is ne lehetne a lakosságtól összegyűjtött fo­rintokat megfiaztatni. Az tör­tént ugyanis, hogy a tele­pülésfejlesztési hozzájárulás egy részéből tanácstagi ala­pot képeztek, amely évente 250 ezer forint. A pénzt pá­lyázat útján nyerheti el az a körzet, amelyik a legtöbb és a legközhasznúbb társa­dalmi munkát ajánlja fel. Mit tettek a tanácstagok? Tudván, hogy „egy fecske nem csinál nyarat”, lakóte­rületenként összefogtak né- gyen-öten és a közös elkép­zelések alapján nyújtották be a pályázatot. Nézzük, milyen ajánlatot tett például a Nagybátony falusi községrész! ;• — Mielőtte ezt elsorolnám, hagy ecseteljem néhány mondatban a régi falurész helyzetét. Bizony, ú.gy érzik errefelé az emberek, hogy hátrányos helyzetbe kerül­tek a központ fejlesztése mel­lett. Megszűnt itt az iskola, de azt sikerült kiharcolni, hogy megmaradjon az or­vosi rendelő, a gyógyszertár, az üzlet. Jól tudjuk. hogy a várossá válás szándéka sok terhet ró a tanácsra, sokba kerülnek a kiemelt beruhá­zások, mégis azt szeretnénk, ha az ófalu is dinamikusan követné a fejlődés menetét — mondja Kerekesné Vörös Erzsébet gyógyszerész, a 2. számú körzet tanácstagja. Négv tanácstag összedugta a fejét, s a lakosság köré­ben végzett röpke közvéle­mény-kutatás nyomán eldön­tötték, melyek azok a meg­oldásra váró ügyek amelyek szinte mindenkit érintenek. — Az első javaslatunk egy gyaloghíd építése a patakon át, amely nem csak a ket­tes, de az ötös választókerü­let lakóit is foglalkoztatja. A Fűtőbertől kértünk ehhez segítséget, ahol igent mond­tak. A játszótér szépítését, a környék rendbehozatalát a gépüzem támogatásával kí­vánjuk megvalósítani. Idő­vel egy KRESZ-park is he­lyet kapna itt. A harmadik ajánlatunk valamennyiünk szívügye, két új buszmegál­ló és buszváró kialakítása. A Volán támogatást ígért, a Pentamer pedig anyagot a buszváróhoz. Végezetül a pá­lyázatba bevettük a Petőfi út ivóvíz-átkötési tervét. Hát ennyi az elképzelés, amely­hez jól jönne az a 250 ezer forint. Íme a leleményesség, amely a fentiek szerint nem csu­pán a tanácsra, de a bátony- terenvei tanácstagokra is jel­lemző. Mert a falusiak azt is nagyon jól kitalálták, hogy az emberek társadalmi mun­kájához megnyerjék a nagy­üzemeket, a településen mű­ködő vállalatokat, a „közös erővel könyebben megy” elv alapján. — Az ittélők gyakran mon­dogatják: mi annak idején felépítettük a bányavárost, elvárhatjuk, hogy most tő­lük kapjunk segítséget — jegyzi meg Kerekesné Vöröa Erzsébet. S hogy kika riválisok? Úgy hírlik igencsak mozgolódik a Mátra-lakótelep is, ahol hat tanácstag elképzelései alapján fogalmazódott meg a pályázat. Hogy ki lesz a győztes? Azt a szeptemberi tanács­ülésen szavazzák majd meg, de úgy gondoljuk, ennek a kezdeményezésnek vesztesei nem lehetnek. Mert az a kö­zösség, amelyben ennyi erő, tartalék és ötlet rejlik, úgy­is keresztül viszi az elkép­zeléseit. Ha kell, „harcok” árán is.... Távol a Megyünk a lajtos kocsi után. Vajon hová vezet az út? Hová vihetik ki a hegyek­be, a szomjat oltó vizet? Biz­tosan valami üdülőkörzetbe — döntjük el a vitát, mivel az erdők egyre sűrűsödnek körülöttünk. Már vagy három- négy kilométert megtehettünk a nagybátonyi elágazótól, ami­kor megáll a ló. Házak jobb­ról, balról. Az egyik éppen épülőfélben. Meglepődünk. Eddig úgy tudtuk: a tanyavilág, a napok nyüzsgésétől elzárt települések kihalófélben vannak. Itt meg, ezen az isten háta mögötti he­lyen új otthon készül? A munkálkodók a lajtos ko­csinak megörülnek. Nekünk kevésbé. Csak feltartjuk ókét a felesleges beszéddel... Az­tán a gazda, Sasvári László mégis megnyílik. Elmondja, hogy a nagyközségtől távol eső, de ahhoz tartozó Len- gyend-tanyán vagyunk, ahol egykoron Almássy méltósá- gos asszony volt az úr. A kas­télya, bár romokban heverve, még ma is áll. Tény, a méltóságos asszony tudta, hol kell a kikapcsoló­dást keresni, mert a táj le­nyűgöző. Együtt van minden, ami a nyugodt élethez szük­séges. A hegyek, az enyhet adó erdők, mi több, úszóme­dence (amelyben tíz évvel ez­előtt Tolnai Klári művésznő is megmártózott) a hegyek és a völgy találkozásánál. Sasvári László a lányának építi az új házat. Ő maga negyven esztendejét itt élte le a tanyán. Édesapja erdész volt, s a ma is itt lakók szin­tén mind erdei emberek. Milyen itt az élet? Sasvári László esküszik rá, hogy cso­dálatos. Nem járnak autók, villamosok, nem fertőzte meg őket semmiféle civilizációs ártalom. Semmi pénzért nem költözne be a városba. Mint ahogy a lánya, a veje is ra­gaszkodik ehhez a vidékhez. Ezért építkeznek. — Mit gondol, egy fővárosi festőművész mennyi pénzt adna ezért a házért, ha meg­gondolnánk magunkat? — Kérdi a vő. — Hát! Megfizethetetlen, az biztos. De más a nyaralás, a hétvégi kikapcsolódás és más a köznapi élet. — Rengeteg a dolgunk. Fó­liázunk, állatot tartunk, a ke­nyerünket az erdészetnél ke­ressük. mint ahogy a mellet­tünk élő öt család. S a gyerekek? ök kilencen Iskolások, óvodások. A jó idő­ben gyalogosan járnak a bá­nyavárosba. Télen pedig, ami­kor hó van, kemény az idő, kocsival. Mert az igazsághoz tartozik, hogy minden ház előtt autó áll. Nem élnek rosz- szul a tanyai emberek. Ha meg kikapcsolódás kell, város, zsongás? Megoldható. Csupán fél óra utazás. — Játsszuk el a követke­zőt! Tegyük fel, hogy én egy házépítő vagyok, felkeresem önöket teli pénztárcával és az épülő ház tervével. Itt szeret­nék mindent megvásárolni. Kérem a segítségüket, a hasz­nos tanácsaikat! — Jó. Akkor kezdjük az alapnál. A mész és a cement kivételével kapható kő, bur­kolóanyag, márvány, falazó­anyag. betongerenda. Tudunk adni tetőanyagot, festékeket, belső burkolót, lambériát, csa­tornákat, méretre vágott le­mezeket, parkettét, tapétát, fürdőszoba-berendezést, a vil­lanyszereléshez szükséges kel­lékeket, de még napernyőt is a leendő teraszra. — Ezek szerint önöknél nincs hiánycikk? — Hiánycikkekről ritkán beszélhetünk, inkább a vevő egyéni igénye okozhat gon­Egészségiinkért! Úgy kezdődött, hogy... — a tanácson meghány­ták vetették, ráférne az egészségügyi központra egy kis felújítás. Első­sorban a tetőszerkezet át­alakítására gondoltak a vezetők, de időközben ki­derült, hogy az épülettel egyéb gondok is vannak. A kényszer szülte alakít­gatás. építgetés eredmé­nyeként olyan korszerű egészségügyi központ szü­letett a bányaváros köz­pontjában, amelynek a környéken nehéz lenne párját találni. A 14 mil­liós felújítás nyomán ki­alakítottak négy általá­nos orvosi, négy fogorvo­si körzetet, két gyermek- rendelőt, tanácsadót, fi­zikoterápiát és egy mini­labort. Az épületben he­lyet kap a mentőszolgá­lat Is. Sok feszültséget és gon dot okozott a másfél évig tartó szétszórtság, az al­kalmi rendelők nehéz kö­rülmények között tudták ellátni a betegeket. Ért­hető hát a bátonytere- nyeiek öröme, a kíván­csiskodók hada, akik a ma még üres épületet na­ponta bejárják, nézelőd­nek: mi, hol lesz ezután. És örülnek az orvosok, egészségügyi dolgozók Is, mert a korszerű környe­zet, a jól felszerelt épület nem csak a gyógyító, de a megelőző, egészségne­velő munkát is lehetővé teszi. Amely, különösen a fogászatban, a szálblgié- niás programban eddi" is sokat hallatott magáról. Az ú,i egészségügyi köz­pontot július 31-én átad­ták az építők. Már csak a beköltözés van hátra, s megkezdődhet az Igazi munka a bátonyterenyei- ek egészségéért. Levél az Alföldre „Kedves anyu! Most arról írok neked, milyen at a kör­nyék, ahol táborozunk. Ugyanis a minap gyűjtőmunkára in­dultunk, hogy megismerjük a település történetét. Minden házba bekopogtunk, kérdezősködtünk. Az idősebbek el­mondták, hogy bányászok lakták a vidéket, de aztán telepí­tettek nagy üzemeket is. Sokan már ott dolgoznak. Képzeld, még a bányában is jártunk, aminek a neve Szorospatak. Itt van mindjárt a táborunk közelében. Voltak nénik, bácsik, akiktől köcsögöt, régi kötényt, cifra ruhát, dagasztóteknőt kaptunk." A fenti levelet a szorospataki tábor egyik lakója írta hajdúnánási otthonába. Hatvan gyerek csereüdülés útján került a táborba. Csegöldi Lászlóné táborvezető elmondta: öt éve járnak Nógrádba, nagyon kedvelik a vidéket, a he­gyeket. Hozzájuk, az alföldi gyógyvizek partjára, a litkei karancslapujtői gyerekek látogatnak rendszeresen. A hajdúnánási táborozók nem panaszként, de megje­gyezték, hogy ráférne a területre egy kis felújítás. Ugyanez a véleménye a bátovyterenyei tanács vezetői­nek, akik szeptemberre összehívják a városkörnyék tanács­elnökeit, hogy közösen, közös pénzből tervet készítsenek a szorosi tábor fejlesztésére, a környék üdülőkörzetté alakítá­sára. Olyan váltótábort szeretnének, amely lehetővé teszi, hogy cserébe a környék gyerekei eljuthassanak az ország szép vidékeire. dot. Ha mondjuk a békési cseréphez ragaszkodna, az nem biztos, hogy mindig van. Vagy sokan keresik a süttői burkolót, amely gyorsan el­fogy a boltból. A faanyaggal az a problémánk, hogy kevés a hely, nem tudjuk hol tárol­ni. — A vásárlás mellett ka­pok-e valamilyen szolgálta­tást? — Van gépkölcsönzőnk, a vasanyagot igény szerint mé­retre vágjuk, a téglát vagy bármit időre házhoz szállítjuk, de hét végékre darut is tu­dunk adni az építkezéshez. — Akkor hát jól jár, aki ide betér? — Népszerű a boltunk, nem csak a megyében. Járnak hoz­zánk Hevesből, Pestről, Szol­nok megyéből. A fenti beszélgetést a kis­tér .»nyei házépítők boltjában Körei Róbert üzletvezető-he­lyettessel folytattuk, aki azt is elmondta, hogy a havi for­galmuk 10—13 millió forint. A bolt egy éve nyílt a Nóg- rádker és a Budapesti Sptek gondozásában. Hasonlót leg­közelebb Egerben és Vácon találunk. Nem véletlen hát a népszerűség, az egyre növek­vő forgalom. — Szoktak-e szakmai taná­csot kérni az építkezők? — Gyakran. Főleg akik egyéni tervezés alapján akar­ják megoldani a fészekrakást. A típusterveknél kevesebb a probléma, ott segít az előre összeállított jegyzék. — A házépítők boltjának vezetője saját építésű házban lakik-e? — Tanácsi lakásom van. De ha házat építenék, én is itt vásárolnék. ^ Bányagép a Sulyom-hegyen Művelődési ház új köniösben Nagy sürgölődést találunk a bányavárosban a művelő­dési ház környékén. Megfe­szített erővel dolgoznak az építők, hogy szeptemberre el­készüljön az épület második szekciója. Szeptemberre, a bányásznap tiszteletére. Nagy esemény lesz ez a település életében, hiszen egyben a Nógrádi Szénbányák 125. év­fordulóját is ünnepük. Végigjárjuk a már elké­szült épületrészt, s kicsit irigykedve szemléljük a ki­váló ízléssel megtervezett és kivitelezett színháztermet, a tágas galériát, a kiscsopor­tokat váró szobákat. A készülőben lévő másik szárnyban is lázas munka folyik. Költözik a könyvtár. Immáron végleges helyére. Nagy Bakos Istvánná könyv­tárvezető elmondja, hogy éveken keresztül vándorol- tatták a 23 ezer kötetes ál­lományt, amely 1400 olvasót szolgál. Most a földszinten a felnőtt-, — az emeleten pe­dig a gyermekkönyvtár ren­dezkedik. Lesz fonotéka, vi­deo! ánc, színes tv. Már meg­kezdték a könyvállomány felfrissítését, a nyelvleckék gyűjtését. A SZOT-díJas könyvtár funkciója igen sokrétű. Amel­lett, hogy a nagyközség ol­vasóit kiszolgálja, szakszer­vezeti könyvtár, és jelentős bányatörténeti irodalommal rendelkezik, óriási feladat a könyveket szakszerűen. igé­nyesen polcozni. A könyvtá­rosok nem is számítanak ar­ra, hogy a nyitás előtti he­tekben a nyolcórás munka­idő leteltével hazamenjenekj Mégis lelkesen csinálják,1 mert tudják, megéri a fá­radságot. Mint ahogy tudják, azok a szocialista brigádok is,’ amelyek a hét végeiket szen­telik arra, hogy a művelő-- dési ház szeptemberre elké­szülhessen. Senkii nem tilta­kozik a társadalmi munkai ellen, amely a közösség ja­vát szolgálja. Végezetül egy kis ízelítő a bányásznapi, az évfordulós programból. Szlovák amatőr képzőművészek munkáiból nyílik kiállítás, szeptember 3-án. 6*án délelőtt ün­nepélyesen felavatják á művelődési házat. Ugyan­ezen a napon a Sulyom- hegyen emlékműként egy bányagépet helyeznek el; jelezvén a hely ipartörténeti múltját. Ezt követik a bá-’ nvász kulturális és sporthe­tek színes rendezvényei, ame­lyekre természetesen a naev- kőrség lakóit is szívesen vár­ják. 1 Villanások AMT TETSZIK... — egyre több a játszótér a Mát­ra-lakótelepen, a gyerekek nagy örömére, — a boltokban jó az áruválasz­ték, élelmiszerekből hiánycikk szinte nincs Is, —• a hasznoshulladék-gyűjtési ak­cióban a bátonyterenyeiek me­gyei. harmadik helyezést értek el, s az ezért kapott kétszázezer fo­rintot egy új népfrontkörzet ki­alakítására szánják a Mátra-lakó- telepen, AMT NEM TETSZIK... — a lakótelepek, teleoíilésrészek környékén sok a szemét, rende­zetlenek a parkok, s még a No­vember 7. nevet viselő szabadidő­központ tőszomszédságában ts szeméttelepre bukkan az arra- járó, — a társadalmi összefogással épült bátonyterenyd óvoda össz­képét egy, az udvar előtt kiala­kított maszekzöldségesbolt (akár­minek Is vélhetjük) megbontja, — a kisterenyelek panaszolják? rossz az autóbusz-közlekedés Kis- terenye és Nagybátony között, mert délután öt-hat óra tájban a pár kilométer távolság megté­tele csak hosszú várakozás után lehetséges. írta: Kis* Mária Fényképezte: Bábel László NÚGRÁD - 1986. augusztus 9„ szombat $

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom