Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

Fekete Nagy Béla kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában Hazaterve részt vett a Szo­cialista Képzőművészcsoport újjászervezésében annak a szürrealizmus és absztrakt mű­vészet felé utat kereső szár­nyában. A második világhá­ború alatt az illegális balol­dali mozgalom egyik köz­pontjában, a Henger utcai kerámiaműhelyben dolgozott, Hamis papírokkal számos ül­dözött életét mentette meg. A felszabadulás után meg­újult erővel kapcsolódott be­le a mozgalomba, a Munkás Kultúrszövetség egyik meg­szervezője és társelnöke, a Képzőművészek Szabad Szak- szervezetének alelnöke volt. 1945-ben részt vett az Európai Iskola megalapításában, 1946- ban pedig aláírta a Duna­Cím nélkül völgyi Avantgárdok alapító- levelét. 1946—47-ben kiállí­tott az Elvont Művészet I—II. magyar csoport kiállításán, miután stílusa teljesen non­figuratív irányba fordult. A tárlaton felvonultatott első, még a felszabadulás előtti években papírra vetett raj­zai a szürrealizmus és konst­ruktivizmus formajégyeit vi­selik magukon Barcsay, Vaj­da, és Korniss erős hatása alatt, de fellelhetők köztük a francia kortársak ihletésére készültek is. 1944-ben a konst­ruktív vonások jutottak elő­Női akt térbe művein. Némely mun­káján az egymást átható for­mák erőteljes, vastagon hul­lámzó kontúrjaikkal bizo­nyos romantikát hordoznak dekoratív felfogásban az ösztönök hatalmát szimboli­zálva. A természet rejtett ar­cát kereste későbbi, már konstruktív rendbe kénysze- rített tájképi parafrázisain is. A természeti formák és tárgyak helyét mindinkább imaginárius jelek vették át. Ugyanazt a motívumot több­ször megrajzolta, így mindin­kább átalakult önálló életet kezdett élni, a bikát, vagy a jövő városát jelképező tér­rácsok, magas házak, szinte építészeti jellegű konstrukci­ói. Emlékezés A dogmatizmus évei alatt magával meghasonolva le­tette a rajzkrétát. Évtizedekig a Magyar Gyárépítő Vállalat­nál, később pedig a 21. Épí­tőipari Vállalatnál tevékeny­kedett; hőerőműveket terve­zett. Csak nyugdíjazása után, a hatvanas évek közepén tért vissza újra a festőművészet­hez. Művei inkább vonalrit­mussal teli, lágy átmenetek­kel színezett geometrikus struktúrák, félbemaradt mér­nöki szerkezetekkel a végte­len térben. B. I. Napjainkban egymás után fedezik fel a felszabadulás után rövid ideig fontos szere­pet játszó, ma már szinte művészettörténeti ■ kategóriá­vá lett Európai Iskola fél­árnyékába került kismestere­it. Középük tartozott a ma kül­földön működő Marosán Gyu­la, akinek most a Budapest Galériában láthatók művei. A Magyar Nemzeti Galéria vi­szont az 1983-ban elhunyt Fekete Nagy Bélának szolgál­tat késői igazságot munkássá­gának végleges helyét az Eu­rópai Iskola absztrakjai közt kijelölve. lis kiáltványokat illusztráltak. 1936-ban a Tamás Galériá­ban kiállítást is rendeztek Űj realisták címmel. Munká­ik túlnyomó része az expresz- szionizmus stílusához állt kö­zel. Fekete Nagy Béla 1936-ban ismerkedett meg Kállai Er­nővel, aki nagy szerepet ját­szott a művész szürrealizmus felé fordulásában. 1938-tól kezdve a szentend­rei fiatalokkal kötött" barát­ságot. Vajda Lajos munkás­sága hatott rá soha el nem felejtett konzekvenciákkal. 1938—39-ben Franciaország­ban élt: a kortársak művé­szetével, elsősorban Picas- sóéval ismerkedett. Az 1905-ben, a Mecsekal* ján született művész nagy utat járt be élete folyamán. Először gépészmérnöknek ké­szült, majd pályamódosítás­sal, a képzőművészeti főis­kolán szerzett diplomát, és művésztanári állást vállalt. Baloldali meggyőződésű lé­vén 1933-ban a ma már le­gendáshírű Kommunista Kép­zőművészeti Frakció alapí­tói közé tartozott, 1934-ben ő is ott volt a Szocialista Kép­zőművészek Csoportjának megszületésekor. A csoport tagjai az új valóságlátás ki­alakításán fáradoztak, illegá" Gátak (Hauer Lajos felvételei) A levéltárak és a közművelődés Hit csinálnak a levéltárak az idén ? A történettudomány és a rokontudományok számára alapvető forrásanyagot, az immár több mint 800 éves írásbeliség közeli és távoli emlékeit döntő többségében a levéltárak gyűjtik, őrzik, ke­zelik, védik és tárják fel az érdeklődők számára. Napja­inkban, amikor egyre töb­ben érdeklődnek szűkebb pátriájuk története, múltja ii ánt, megnőtt a megyei le- véltárak szerepe és jelentő­sége. A megyei levéltárak, amelyek korábban szinte ki­zárólag csak a történeti do­kumentumok megőrzését te- k ntstték alapvető feladatuk­nak, egyre jelentősebb sze­repet töltenek be az adott megye társadalmi és közmű­velődési életében; levéltáro­saink tudományos és közéleti tevékenysége egyre határo­zottabb arcéit ölt. A már több éve bevált formák mellett új, hasznos próbálkozások, kísérletek és eredmények szü­lettek. A cél: a levéltár ér­tékeinek megismertetése és hasznosíttatása a széles kö­zönséggel. A levéltárak közművelő­dést szolgáló tevékenysége irkrétű: levéltári helytörté­neti kiadványok, olvasóköny- Hmk, dokumentumkötetek köz­readása: levéltári kiállítások rendezése; levéltári napok szervezése; történeti adattá­rak kiadása, iskolai és isko­lán kívüli történelemszakkö- lök, „Ifjú történelembarátok köre” vezetése, levéltári tör­ténelemórák tartása középis­kolásoknak; az üzemi törté­netírás segítségével a szocia­lista brigádok ilyen jellegű tevékenységének szervezése és irányítása; a krónikaíró­mozgalom szervezése; hely­történeti pályázatok Írásának támogatása, részvétel a zsű­rizésben stb. Ami az 1986. esztendőt il­leti, sok mindennel büszkél­kedhetnek a levéltárak. A Baranya Megyei Levéltár már évek óta irányítja a „Baranyai Krónikaírás”-t. A Békés Megyei Levéltár Gyu­lán belső levéltári kiállítás­ban mutatta be legértéke­sebb és legmutatósabb for­rásait. Szekszárdon kiállítás nyílt a Tolna Megyei Levél­tár kincseiből. Ügyszintén nevezetes a soproni várostör­téneti kiállítás. Debrecenben tizedik alkalommal rendez­ték meg a hajdú-bihari le­véltári napokat, amely ese­ménysorozat szorosan kap­csolódott Debrecen várossá nyilvánításának 625. évfor­dulójához. A Vas Megyei Levéltár 1984 óta, évente rendszeresen levéltári napo­kat szervez. Az ülésszakon többek között bemutatták a Vas megye múltjából III. Le­véltári évkönyv című kiad­ványukat. Bár nem a Komá­rom Megyei Levéltár volt a szervező, számos levéltáros aktív közreműködésével és részvételével zajlott le ápri­lis 1—2-án a Buda visszaví- vásának 300. évfordulója al­kalmából rendezett, „A ma­gyarországi felszabadító há­borúk és Európa” című kon­ferencia. Nagyon érdekes a Nógrád Megyei Levéltár kezdemé­nyezése: egységcsomagot ál­lít össze a levéltári anyag­nak az oktatásban való köz­vetlen hasznosítása céljaira a közép- és az általános is­kolák számára. A Bács-Kis- kun, a Fejér, a Heves, a Tol­na Megyei Levéltár folya­matosan segítette a történe­lem középiskolai tanulmányi versenyen indult diákokat munkájukban. A Borsod Aha- új-Zemplén Megyei Levél­tár a TIT-tel közösen szer­vezi meg Miskolcon és Sá­toraljaújhelyen a középisko­lai történelembaráti körök találkozóját. A Veszprém Me­gyei Levéltár ifjú történe­lembarátok köre elnevezésű szakkört működtet, magas szinten. A Csongrád, a Fejér, a Somogy, a Szabolcs, a Tol­na Megyei Levéltár helytör­téneti órák tartásában, vetél­kedők levezetésében, levél­tárismertető videofilm készí­tésében emelkedik ki. A Pest Megyei Levéltár hagyomá­nyainak megfelelően az idén is meghirdette a megyei hely­történetíró, krónikaíró pályá­zatot. A Heves, a Somogy, a Vas megyei levéltárak a me­gyeszékhelyükön működő fő­iskolák hallgatóit készítik fel részben a helytörténeti ku­tatásra, részben általános le­véltár-ismertetést tartanak nekik, részben pedig segítik a szakdolgozatot író fiatalo­kat kutató- és feldolgozó munkájukban. A levéltáraknak a saját maguk számára kitűzött és az igényekből adódó felada­tai a felsoroltaknál is széle­sebb körűek. A tervek meg­valósítása során ez évben még számos kiállítás nyílik meg, és egyéb módon is részt vesz­nek a levéltári dokumentu­mokban rögzített történeti is­meretanyag népszerűsítésé­ben és hasznosításában. Müller Veronika Jegyzeísorok két tanév között A megye óvodáiban, általános és középiskoláiban a tan­testületek által elvégzett összegzések alapján megállapít­ható, hogy iskoláink nyugodt, kiegyensúlyozott tanévet zártak. A nevelő-oktató munka tartalmi célkitűzései és az iskolai élet napi gyakorlata közelebb kerültek egymáshoz. Társadalmi összefogás A nevelési és oktatási intézményeket működtető tanácsok a rendelkezésre álló fejlesztési lehetőségeiket az alapellá­tás, s abban is kiemelten az iskolák működési jeltételeinek javítására fordították. A lakosság társadalmi munkája és az üzemek, termelőszövetkezetek segítsége is hozzájárult ehhez. Általános iskoláinkban a most befejeződő és az ősszel kezdődő tanévben a legmagasabb a tanulók létszáma. A több éve folyó tervszerű feijesztések eredményeként a nö­vekvő gyermeklétszám idején is javultak a nevelőmunka személyi és tárgyi feltételei. A tanulók mindössze 1,9 szá­zaléka tanul délelőtti, délutáni váltakozásban. A szaktaná­rok által tartott tanítási órák aránya 89,9 százalék. Az ál­talános iskolai nevelők mindössze 2,9 százaléka képesítés nélküli. Más megyék helyzetével összehasonlítva is igen jelentősek ezek az eredmények. A tárgyi és személyi feltételek fejlődése kedvezőbb hely­zetet teremtett a nevelő-oktató munkához, az eredményes­ség fejlődésében azonban döntő szerepük a pedagógusok­nak volt. Fáradtságot nem ismerő, lelkiismeretes és igényes munkájuk tette lehetővé az óvodákban a jó iskola-előkészí­tést, az általános iskolában az írási, olvasási, és számolási alapkészségek kialakítását, a gyermekek szocialista szemé­lyiségvonásainak megalapozását. A nevelőmunka közép­pontjában az erkölcsi és világnézeti nevelés, a korszerű történelemszemlélet kialakítása áll. Nagy hangsúlyt kap a munkára nevelés, annak tudatosítása, hogy a tanulók leg­főbb munkája a tanulás. Egyre hatékonyabb erőfeszítések történnek az ifjúság edzettségének, erőnlétének fokozása, egészséges életmódjának kialakítása, az iskolai testnevelés és a tömegsport feljesztése érdekében. Iskoláink a tanul­mányi munkán túlmenően mind több teret és lehetőséget adnak a gyerekek kultúrálódásóra, esztétikai érzékük fej­lesztésére, színházi, múzeumi, hangverseny- és filmélmények szerzésére, továbbá a különböző diákművészeti körökben végzett oktatómunkára. Mind az általános, mind a középiskolákban kiemelt fi­gyelmet fordítanak az idegen nyelvek oktatására. A nyelv- oktatás hatékonyabbá tételében fokozatosan lehetőséget te­remtünk arra, hogy a nagy létszámú — 30 főn felüli — osztályok két csoportra bontva tanulhassák, gyakorolhassák az idegen nyelvet. Minden középiskolánk és az általános iskolák többsége rendelkezik személyi számítógépekkel. A pedagógus-tovább­képzés keretében gyorsított ütemben folyik a tanárok szá­mítástechnikai kiképzése. Kettős követelmény A tantervi korszerűsítés jó alapokat teremtett a közép­fokú képzés továbbfejlesztéséhez. Megyénkben a tartalmi fejlesztéshez és a társadalmi, gazdasági igényekhez iga­zodva folyik a középiskolai szerkezet alakítása. Kettős kö­veteimén ynek kell megfelelni: szilárdabb és korszerűbb ál­talános műveltséggel, az erre épülő szakmai alapismere­tekkel rendelkező, tudásuk továbbépítésére képes embereket képezzünk, és — a növekvő tartalmi követelményekkel párhuzamosan — felkészüljünk arra, hogy az évtized vé­gén és a 90-es évek elején a jelenleginél mintegy 30 szá­zalékkal több tanulóval foglalkozunk. A jelenleg megkezdett, illetve a jövő évben kezdődő fej­lesztések eredményeként a 90-es években már évente mint­egy 100 fő gépipari és 50—50 fő építőipari, illetve mező­gazdasági technikusi végzettségű szakember állhat mun­kába a megyében. A műszaki-technikai fejlődés, az ipar korszerűsítése mind felkészültebb, szakmaváltásra alkalmas, magas műveltségi szinttel rendelkező szakembereket igényel. A salgótarjáni 211. Sz. Ipari Szamunkásképző Intézet és Szakközépisko­lában jelenleg két, a jövő tanévtől 3 szakmában — erős- áramúberendezés-szerelő, gépjárműszerelő, és műszerész — nyílik lehetőség arra, hogy érettségi vizsgával záruló, 4 éves képzés keretében, évente min begy 100 fő szerezzen szakmunkás-bizonyítványt. Ennek a korszerű, a jövő kö­vetelményeinek megfelelő szakképzési formának a fokoza­tos bevezetését tervezzük a többi megyei szakmunkásképző intézetben is. Fokozatosan bővítjük a gimnáziumi nevelés, oktatás le­hetőségeit és feltételeit. A megye gimnáziumai igen jól készítik elő a tanulókat a felsőoktatási intézményekben való továbbtanulásra. A gimnáziumokban szerezhető ma­gas színvonalú általános műveltség lehetővé teszi, hogy azok, akik nem jelentkeznek továbbtanulásra, a legkülön­bözőbb munkahelyeken végzendő feladatokra gyorsan és hatékonyan betaníthatok legyenek. Jelenleg idegen nyelvi — orosz és angol —, zenei és testnevelési speciális kép­zést adó osztályokba lehet jelentkezni. Tervezzük a speciális képzési lehetőségek bővítését is: francia tannyelvű gim­náziumi, tváibbá pedagógiai speciális osztály indítása van előkészületben. Minőségre összpontosítva A következő tanévben, továbbá az évtized végéig ter­jedő időszakban, elsősorban a tartalmi pedagógiai munka minőségének fejlesztésére kell törekednünk. A tanulók ne- veltségének javításával, szocialista személyiségjegyeik erő­sítésével, tudásuk és munkafegyelmük szilárdításával kell felkészülni a 90-es évek elejére jelentkező újabb fejlesztési szakaszra, amikor á magas létszámú korosztályok közép­fokú intézetekben történő nevelését kell megoldani. A közoktatást irányító szerveknek, az iskolákat fenntartó helyi tanácsoknak arra kell törekedniük, hogy a nagyobb, nehezebb feladat ellátásának személyi és tárgyi feltételeit biztosítsák. A párt-, állami és társadalmi Szervek együttes segítségé­vel, a gazdaság és az oktatás összefogásával kell elérni, azt hogy a pedagógusok erejét, energiáját ne a nehézségek leküzdésére, hanem a nevelő-oktató munka korszerűbb tartalmi elemeinek önálló, alkotó kiteljesítésére, a minőségi elemek kibontakoztatására lehessen fordítani. A tanulók, a pedagógusok, a társadalom és a jövő közös érdeke ez. Dr. Szalánczay György NÓGRÁD - 1986. augusztus 16., szombat 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom