Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

Cigány voltamat

MAGAMBAN HURCOLOM

Mottó: „Itt vagyunk hát segédmunkás-dinasztiát csiszolni magunkból”.

(Balogh Attila cigány költő)

Gépek között, munkaruha- loan ismertem meg, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhely gyár sajtolóüzemének boszorkánykonyháján. Műszak végére beszéltük meg a találkozót. Időben indultam, nehogy elvétsük egymást a műszakváltás kavalkádjában. A gyári öltöző ajtaján olajtól foltos munkásnők szállingóztak befelé, majd pár perc elteltével szappanillatot hozva magukkal, sorakoztak a kijárat előtt, fáradtan, türelmesen.

Akiit vártam, nem láttáim köztük, úgy hittem, meggondolta magát. Aztán elém penderült:

— Hét észre sem vesz?

Ámulok a változáson. Virágos-fehérbe öltözött, korzóra illő, üde-vidám asszonyt látok. Csonka Zoltánná, az SVT betanított munkása, alig túl a harmincon.

— Megijedtem ám nagyon, amikor keresett! Azt gondoltam, valami baj van velem, hogy rosszul csináltam valamit — magyarázkodik. — Pedig mindig igyekszem rendesen dolgozni, hisz’ hálával tartozom a gyárnak.

— Nyolc évvel ezelőtt baleset ért, mindkét karom eltört. A két kicsivel gyesen voltam éppen. A férjemet nem engedte otthon maradni velünk az orvos. Nem tudtuk mihez kezdjünk. Végül fizetetten szabadságot vett ki az uram. De gyesből negyed- magammal nem tudtunk megélni. A gyári szakszervezet segített, akikor három hónapig látott el bennünket. Hát ezért is hálás vagyak a. immkahelyemnefe.

— Miiért még?

— Mert itt befogadtak a munkatársak, mert itt nem néznek össze a hátam mögött.

Indulata csillapul, fel merem tenni a halogatott kérdést.

— Hátrányát érzi származásának?

Zavar nem látszik rajta, csak szeme szomorú.

— Abban feltétlenül, hogy

csak hat osztályt végezhettem. Hatévesen én még nem beszéltem magyarul. Mire megtanultam, már késő volt, osztályt keltett ismételnem. Tizennégyet betöltöttem, mire a hetedikre került volna sor. Vágyam az volt, hogy fodrász leszek, de álom maradt csupán — s önkéntelenül rövidre vágott, barna hajához nyúl. — Cigány voltomat, a másságot magamban hurcolom. >

A gyári könyvtárban megtudtuk, hogy a hat osztályt végzett asszony egyike a legtöbbet olvasóknak.

— Kitől tanulta a betűk szeretetét?

— Ha tudom, hogy erről kérdez, nem állok kötélnek — szabódik pironkodva —, mert tudja, cigány a cigányt még most is megszólja. ha könyvet lát nála. Azt mondják: „Hát mán te is urad- zol?” Nem értik, hogy azokból pótolom, amit iskolában elmulasztottam.

Könyvekről kérdezem, de sorsát is beleszőve idéai a múltat:

— Öten voltunk testvérek. Apánk szigorú, akkurátus ember volt. Tőlünk, süldő lányoktól tiltotta az írott szót, merthogy rosszat tanulunk a könyvekből. Azóta rájöttem, azért tiltott, mert a népek dologialannak kiáltották az olvasót. Apám is itt a gyárban dolgozott, harminc esztendeig. Mikor éjszakás volt, alig vártuk anyámmal, hogy leérjem a dombról. Felcsavantuk a füstös-kormos petróleumlámpát, és fél éjszaka faltuk a betűket. Egyszer apám rajtakapott, elvert ám nagyon érte. Azóta is — bár máir nem kellene — titokban, lopva olvasok.

— A család mit szól a könyvimád áthoz ?

— Az uram sokszor meghallgatja a történeteket. Fájdalmamra a gyerekek közül, csak a legidősebb mutat hajlandóságot az olvasásra.

— A többieket is szeretné nászoktatni ?

— Nagyon. A magamfajtának a könyv nem csak olvasmány, ami szórakoztat vagy tanít, — élénkül meg tekintete.

— Hanem?

— Egy más életforma.

Míg beszél, keze ruhája

virágjait dédelgeti.

— Köztünk, aki könyvet vesz kézbe, hát még ha gyűjti is, az ritkán néz a pohár fenekére, sose lopja el a másét és rendesen dolgozik Annak a gyereke tán már nem lesz segédmunkás, mint közülünk annyian.

— A maga gyerekei?

— A legnagyobb kijárta a nyolc osztályt, az ISZI-ben kezd ősszel. Szakmája lesz.

— Beszélnek cigányul?

— Okulva a magam sorsán, nem tanítottam őket. Ám az elődökről, cigány őseinkről sok történetet mondok nekik. Ismerjék a múltat is, hogy jobban érdekelje őket a jövő amiért nekik is dolgozniuk kell.

A gyárkapu mér percek óta ontja a délelőttös műszakot. A tóduló emberáradat körülöleli, magával sodorja Csonka Zdtánnét is. Ságújfe- luiba siet, ahol három gyermeke várja ajkáról a múlt, de mégis inkább a jelen megnyugtatóbb történéseit.

Tu** RataTta

Csesztvet pillanat ok

Ki a „nomád", úttörők?

remtö módon fedezik fel maguknak évrőlévre hazánk

//

Egyszer volt, hol nem volt, a Tiszán innen, a Dunán túl, a főváros XX. kerületében, egy iskolában tanárkodott négy-öt fiatal pedagógus. Ki technikát, okított, ki rajzot, ki történelmet a külváros panelerdejében cseperedő nemzedéknek. Ami a szokványos munkatársi viszony szálait szorosabbra fűzte, az közös szenvedélyük, az országjárás.

1981-ben indultak először túrára, s azóta hagyományte* lon fed« évrőlév szépfekvésű vidékeit, természetvédelmi körzeteit. Jártak már a Bükkben, a Bakonyban, a Duna-kanyarban az idei nyáron pedig Csesztvén ütötték fel sátrukat. A fák mögött megbúvó hangulatos kis tábor ott jártunkkor vidám gyerekzsivajtól volt hangulatos. A számháborúban kifáradt nebulók a kondér körül sürgölődtek, ki fát hozott, ki fokhagymát pucolt, ki a húst szeletelte. Mire minden sátorba bekukkantottunk, s bekalandoztuk a pedáns rendben tartott táborhely minden zegét-zugát, már a friss pecsenye fölséges illata csalogatta asztalhoz a társaságot.

— Tíznapos turnusokban üdültetjük itt a Nagy László

Alkalmi breakbemutató a táborban.

• (Fotó: Rigói)

Általános Iskola és Gimnázium tanulóit — mondja uzsonna közben Kalász György, a tábor egyik vezetője. — Jelenleg húsz gyerekre felügyelünk; láthatóan tetszik nekik ez a „nomád úttö- rősdi”... Program? Tájolás, táborozási ismeretek.., De, mondjátok ti, srácok!

— A tanár bácsi olyan príma gulyást főzött... — Én az akadályversenyt élveztem.. — Én a rókavadászatot... — Láttuk a Madách-kúriát... — Voltunk a nyírjesi tónál... A breakbemutató volt a legjobb. .. A kipirult arcokon vidám percek emlékei suhannak.

A domboldalon „idegenek” tűnnek fel. Szülők jönnek látogatóba. Szétoszlik a társaság, ki-ki a dolga után néz. Miközben lefelé ballagunk, arra gondolok, lám ez a szabadban eltöltött néhány nap mimindenre jó. Alkalom a szórakozásra, ismerkedésre a természettel, rendre és fegyelemre szoktat. S ami a legfontosabb, közösséget teremt. A szó nemes értelmében.

— vas zári ~ j

Színész, őse szerepében

Bagration címmel film készült az 1312-es Napóleon elleni háborúról. Rendezője, a grúz Giuli Csohonelidze, népének sorsát követi nyomon. A háborúban részt vevő grúzok történetéhez az Er- mitázs festészeti gyűjteményében folytatott környezettanulmányt. Egy 1812-es eseményeket ábrázoló miniatura láttán Cso- honelidzének a lélegzete is elállt. Levan Iasvili tábornok képében gyerekkori barátját, Revaz IasviWt vélte felfedezni. Mint utóbb kiderült, valóban van köztük rokoni kapcsolat, az orvos Revaz IasviH — a hajdani generalis leszármazottja.

Áldoz a termelőszövetkezet is

Szügy, a nsgywMflrtú, Balassagyarmat melletti település — a XVIII. század elején egy ideig Nógrád megye székhelye volt — művelődési házában időnként olyan rendezvényeket szerveznek,

amelyre nemcsak a környékbeli falvakból jönnek el, hanem a városból is. A helybeli tanács tavaly, koncentrálva a rendelkezésre álló anyagiakat, közösségi célokat szolgáló előadótermet építtetett a kultúrház mellé. Ez a helyiség még házasság- kötések lebonyolítására is alkalmas. Bútorzatát a helyi Madách Imre Mezőgazdasági Termelőszövetkezet vásárolta meg — 100 ezer forintért..

A falu egyetlen gazdasági egysége egyéb formában is támogatja a kulturális életet. A művelődési ház számára évente 36 ezer forintot utal át a tartalmi feladatok elvégzésének segítésére. Az átutalás időpontja december, amikor még lehetősége van a népművelőnek az összeget a következő évi tervébe beépíteni. '

A gyermekintézmények tanulói — az óvodások és az általános iskola napközisei — rendszeresen a szövetkezet konyháján étkeznek. Ez évente 50—60 ezer forintos támogatást jelent.

▲ gaadaság 331 eaer forintos szociális-kulturális alapjának a fenti összegek természetesen csupán töredékét teszik ki. Az alapból fedezik a dolgozók kirándulásainak, üdüléseinek, sportrendezvényeinek költségeit. Ezek együttesen meghaladják a 110 ezer forintot. A kirándulások célpontja —, mint a legtöbb megyei szövetkezet, üzem, intézmény esetében — egy-egy melegvizű fürdőhely és a főváros, de jártak már külföldön is, a szomszédos Szlovákiában. Legutóbb a nógrád- marcali szövetkezetiek és családtagjaik Zsóri-fürdőt keresték fel, a szügyiek Gyula gyógyvizével és muzeális értékeivel ismerkedtek. Budapesten színházi előadásokat néznek meg.

Az alap nagyobb, 60—65 százaléka szociális jellegű kiadásokra fordítódik, s rendkívüli és szokásos segélyek formájában kerül a tagság, az alkalmazottak és a nyugdíjasok, járulékosok kezébe. Figyelemre méltó a nyugdíjasokról való gondoskodás. Számuk évről évre emelkedik, ma már meghaladja a kétszáz főt. Karácsony tájékán mindegyikük —, mintegy ajándékképpen — 500 forint körüli összeget kap.

Külföldi produkciók a tv-ben

Űj külföldi filmsorozatok vetítését kezdi meg a következő hónapban a televízió- Szeptember 2-án kezdődik, s 15 egymást követő héten, kedd esténként láthatják a nézők a Rabszolgasors című brazil produkciót. A Bernardo Gimaranz regénye alapján készült film a XIX. század végén játszódik, s egy rabszolga nő életét kíséri nyomon.

Szeptember 6-tól sugározzák Élet a Földön címmel az

angol televízió 13 részes ismeretterjesztő sorozatát. A mai élővilág kialakulásának több mint 2 milliárd évre visszanyúló folyamatát felelevenítő, a növény- és állatvilág rendkívüli gazdagságát bemutató film epizódjait szombat délutánonként vetítik.

A hónap közepétől Sidney Lumet amerikai filmrendező 9 híres filmjét láthatják az érdeklődők.

NÖGRÁD - 1986. augusztus 16., szombat

Tovább tart nyitva a tárlat

A nyugdíjasévekre gondolva

Kedvezően fogadják az előtakarékosság lehetőségét

Augusztus húszadikáig hosszabbították meg a nagy érdeklődésre való tekintettel a rétsági Asztalos János Művelődési Központban azt a kiállítást, amelyen két nemzetiségi képzőművész, Vizur László és Bauer János táblaképeivel és faszobraival ismerkedhettek meg a látogatók. Az Aba- ligeten és a Szőnyben alkotó művészek tárlatát, — akik a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségében működő képzőművészeti szekció tagjai — eddig több mint ötszázan keresték fel. Számos nemzetiségiek lakta településről szerveztek csoportos látogatást termelőszövetkezeti dolgozók, üzemi kollektívák és a tanulóifjúság részére.

(Kulcsár József felír.)

Űj szolgáltatást vezetett be az év közepén az Országos Takarékpénztár: a nyugdíj- előtakarékossági betét élet- biztosítással, illetve anélkül köthető meg. A kezdeményezés újszerűségéről kérdeztük Zsidai Lászlót, az OTP Nóg- fád, Megyei Igazgatóságának vezetőjét.

— Ez a betétforma, amely- lyel egyébként csak a takarékpénztár foglalkozik, a nyugdíjba készülőknek előnyös — mondotta elöljáróban az igazgató. — Lényege, hogy a nyugdíj előtt álló dolgozók még aktív korukban, a befizetési időszak alatt részletekben gyűjthetik össze jövedelmük egy részét. A kamatos kamattal növelt pénzükről pedig a takarékossági időszak végén dönthetnek: felvehetik egyszerre, nagyobb összegként, vagy járadék formájában kiegészíthetik havi nyugdíjukat. Az új betét kat- matfeltételei egyébként nagyon kedvezőek. Alapvető cél az így lekötött pénznél, hogy a vásárlóérték ne csökkenjen, illetve az érintettek többletjövedelemhez jussanak. Ez a célkitűzés reális, hiszen a kamatos kamat a biztosítással egybekötött esetnél évi 13,9 százalékos, a biz- sosítás. nélkülinél pedig évi 16 százalékos hozamnak felel meg.

— Kikkel és milyen feltételek mellett köt az OTP ilyen betétszerződést?

— Életbiztosítással a 35— 50 év közöttiekkel, anélkül pedig az ötven év felettiek- kel szerződünk. Mindkét esetben feltétel egy induló alapösszeg elhelyezése, ez a leg- kevesbb 10 ezer forint. Ehhez tíz éven keresztül rendszeresen legalább havi 300 forintot kell elhelyezni, így a takarékossági időszak salait 46 ezer forint gyűlik össze. A betétre az életbiztosítási változatnál 9 százalékos kamatot fizetünk. Ez a tíz év alatt összesen 35 ezer forint, így az ügyfél összesen 81 ezer forinttal rendelkezik. A pénzintézet a kamaton felül további 1 százalékot, az élet- biztosítás fedezetére számol el, a biztosítási szolgáltatásért tehát külön díjat nem kell fizetni. A betét ezért is újszerű. A szerződés kezde- ményezettje az induló alapösszegtől és a befizetések

időtartamától függően étet- biztosítási összeget kap, ha 60 éves kora előtt baleset éri, s ennek maximuma 150 ezer forint lehet.

— Az említett összegektől eltérhet-e az ügyfél?

— A 10 ezer forint és a havi 300 forint a legalacsonyabb betéti összeg. Felső határ nincsen, csak az a szabály, hogy az alapösszegnek ezer forinttal, a havi befizetésnek pedig száz forinttal oszthatónak kell lenni. A szerződésben vállalt alapösz- szeget, valamint a havi részleteket azonban módosítani és kiegészíteni nem tehet. Még egy tudnivaló: ha a betét tíz év után is a takarék- pénztárnál marad, akkor az érvényben lévő legmagasabb kamatlábhoz plusz egy százalék prémiumot számolunk.

— Hogyan alakul az ötven éven felüliekkel köthető betét kamata, amelyhez nem kapcsolódik életbiztosítás?

— A biztosításra fenntartott egy százalék a kamatot növeli, tehát ebben az esetben a betét után 10 százalék kamatot fizet az OTP

— Mennyire rugalmasak a szerződések? Mi történik például, ha valakinek a 10 év lejárta előtt szüksége van a pénzre, vagy nem tudja tovább fizetni a részleteket?

— Harmincnapos felmondási idővel a betét mindkét formája megszüntethető és a befizetett összeg felvehető. Egy éven belüli felvételnél azonban kamattérítés nincs. A továbbiakban az időtartamtól függően a takaréklevélnek megfelelő kamatozás az érvényes. Indokolt esetben a befizetés egy évig szüneteltethető, ezzel azonban a befizetési időszak meghosz- szabbodik.

— Végezetül: milyen az érdeklődés az új típusú pénzügyi szolgáltatás iránt Nóg- rádban?

— Számos intézményhez és szervezethez eljuttattuk tájékoztatóinkat, s ennek eredményeként élénkül az érdeklő* dés. Csaknem félszázan már meg is kötötték fiókjainknál a szerződéseket, s ez az arány megfelel az országos átlagnak — mondotta befejezésül Zsidai László, az OTP Nógrád Megyei Igazgatóságának vezetője.

— k —