Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
A nemzetközi művészt step vendégei IV. Kistelepülések megtartó ereie Aitei nem érti meg a csend lényegét, semmivel sem pótolható fontosságát az emberré, azaz gondolkodó lénnyé válás folyamatában, mert még sohasem érintette meg a belső csend, s talán soha nem is fogja érinteni, az valójában értetlenül áll az élet nagy kérdései, s a kultúra bármely megnyilvánulása előtt. így az emberiség sok évezredes művészeti megnyilatkozásai előtt is. S, még szerencse, ha ez az értetlenség nem lépi át a boldog tudatlanság kegyelmi állapotának határát, s nem torkollik — teszem azt — agresszivitásba minden iránt, ami számára érthetetlen. Mert erre is sok példa van a történelemben és mindennapjainkban. Századunk ugyancsak „szemléletes” példákat szolgáltatott arra, mi következhet az ember belső világa, értelmi és érzelmi tartományai elhanyagolásából, az ember belső csendjénék hiányából. Igaz —, nem én találtam ki, sokan megfogalmazták már — a kultúra nem örökölhető. Meg kell szenvedni érte. Ez vállalás kérdése. S, még csak azzal seré kecsegtet, hogy feltétlenül boldogabbá tesz. Legfeljebb emberré. Hatalmas rang. Változatlanul időszerű program. Hogy mennyire az volt korábban is, arról az emberiség nagy szellemeinek máig hangzó üzenetei tudósítanak. De maradjunk csak a hazáiban és mostani évtizedeinkben. A magyar művészettörténeti és műveszetkrntikai irodalom egyik nagy egyénisége, Rabi- novszky Máriusz írta naplójába ezeket a sorokat 1946- ban: „Gyakran úgy érzem, hogy az elmélyülő gondolkodás ma szerfelett időszerűtlen. Ezért időszerű: a felelőtlenség, még a jó szándékúaknái is. Az emberiségnek égetően szüksége volna egy esendárára, hogy magéra eszméljen, és bírálva gondoljon végig minden gondolatot. Ma az a benyomásom, hogy az emberiség borzongva menekül a gondolkodástól. A cselekvés láza — az indulatok vagy sekély érdekek által determinált cselekvésé — fűt, és kapkodóvá, hebehurgyává, meggondolatlanná, sőt gondolatellenessé teszi az embert”. Négy évtized alatt sóikat változtak a történelmi körülmények, a társadalmi, gazdasági változások mind a világban, mind idehaza hatalmas léptékkel mérhetőek. Ugyanakkor azonban jócskán zaklatottabbá vált a kor, fe- nyegetettebbé az ember. A szó legteljesebb értelmében válaszút előtt áll az emberiség. És — úgy tetszik — kevés a „csendóra”, több a türelmetlenség. Több az emberellenes indulat, a riasztó jelenség századunk vége felé is. Mit tehet a művész? Mivel szolgálhatja az embert a művészet? Természetesen, érzékeli a kort, s a benne élő ember riadalmát is. De, ha komolyan veszi magát, mégsem csak riaszt, hanem hív is. A világosság tiszta pillanatainak megragadásával, a létezés egyszeri élményének kifejezésével, s mindazon csodák felmutatásával, amelyek küzdelmei, munkálkodásai során, rosszindulatai ellenére körülveszik az embert, snéha még a harmónia gyorsan múló örömét is kínálják, amikor csend van —, ha nem is körülöttünk — bennünk. Badacsonyi Sándor azon művészek közé tartozik, akik tisztában vannak a csend lényegével, amelyben megszülethetnek a mítoszok és a mesék, szárba szökkenhetnek az ember gondolatai önmagáról és a világról, s talán megbújhat a remény. Ceruzarajzaitoan, rézmetszeteiben, s az utóbbi évek ecsetrajzaiban, vegyes technikával készült lapjaiban a klasszikum és a fantasztikum egyéni ötvöződésében, egymásba játszásában gyönyörködhetünk. Szamomra nemcsak rettenetességükben is a szomorú szépség emlékét őrző Lédái, de a testi kttakartságukban is elképesztően önmagukba zárt nőalakjainak szívszorító elérhetetlensége is az emberi kapcsolatok ellehetetlenüléséről, a kontaktushiány riasztó méretűvé válásáról mondanak fontosat. Különös módon, mégsem tesznek boldogtalanná. Legfeljebb szomorúvá, miként 'egy másik, elmúlásra ítélt ember arca. Nincs ennél szebb és szomorúbb látvány. Badacsonyi Sándor elemző igényű grafikus, aki megfontolt áhítattal köszönti az élet sokszínűségét. Finom rezigná- cióval, elmélyülten és rejtett örömmel hódol az élet változatos gazdagsága, a régi és az új, a születő és az elmúló dolgok ismétlődő csodái előtt. Nemcsak tájat, kertet, házat és hegyet, hanem érzelmeket, különleges hangulatokat jelöl. Mátraalmási mese című, vegyes technikával készülő lapján is minden meseszerű és valóságos. A hegyi táj látóhatára füstszerű és gomolygó. A lakóház szinte légiesen lebeg, a tájban, a lap egyik sarkéban pedig biblikus nyugalmú emberpár jelenléte mélyíti el a mesebeli vidék élményét. Nagy csendet rajzolt és festett a művész e lapba, amely szinte mágnesként vonzza hatalmas nyugalmával a megfáradt embert. Badacsonyi Sándor 1949-ben született Budapesten. A képzőművészeti főiskolán 1974- ben fejezte be tanulmányait, Ék Sándor, Raszler Károly ég Rozanits Tibor voltak a mesterei. A sokszorosító grafikai szakon végzett, önálló kiállítása volt 1979-ben Hamburgban, idén pedig Salgótarjánban. Ez volt első magyarországi önálló tárlata. A csoportos kiállításokon rendszeresen szerepel Budapesten, Miskolcon, Salgótarjánban, Szegeden, Zalaegerszegen, Torinóban, San Franciscóban, Chicagóban, New Orleansban, Oslóban, Koppenhágában és másutt. Nívódíjat kapott 1975- ben, 81-ben és 83-ban, stúdió- díjat 1976-ban, Ezüstgerely- küdöndíjat 1984-ben. Tóth Elemér — A falunkban sok a mozgékony, a közélet irányába nyitott, a kultúra iránt érdeklődő ember — sorolja az alig ezer lélekszámú Csécse lakóinak ismérveit Szász Judit, a pásztói 2. sz. ABC élelmiszer-eladója, a csecsei művelődési kör tagja. — Milyen céllal alakult a kör? — Kellett valamilyen művelődési formát találni az itt élő embereknek, hogy a meglévő kulturális igényeket ébren tartsuk. Legmegfelelőbbnek a művelődési kör látszott, figyelembe véve a lakosság kor és foglalkozás szerinti összetételét, azt, hogy társközsége vagyunk Ecsegnek — foga'mazza Szász Judit, aki az alapító tagok egyike, tagja a kör vezetőségének, maga is csecsei. 1985-ben megyei kezdeményezésre kisérleti jelleggel alakult és azóta is működik Csécsén a művelődési kör. Mint a pásztói művelődésügyi osztályon megtudtuk, a terület egyik legjobban működő csoportja a csécseieké. — Változott-e a településen élők művelődési lehetősége? — Azóta van kulturális téren is hosszú idők óta élet a faluban, amióta a kör megalakult — veti közbe Hényel Istvánné, egy karonülő kisbaba édesanyja. — Az egész falu népe megmozdul, ha valamilyen rendezvénye, vagy műsora van a körnek. Mi is voltunk többször, de az idősebb korosztály is válogathat a szórakozási lehetőségekben. — fűzi még hozzá a csécsei fiatalasszony. — Programjaik? — Nem rendezvénycentrikus a mi művelődési körünk, adagolva csepegtetjük a kultúrát. Elsőként azt akartuk, hogy beszokjanak. visszaszokjanak az emberek a művelődési házba. Azt szerettük volna, hogy közösség alakuljon ki a különböző rétegek, korosztályok tagjaiból — feleli Szász Judit. — A közösség mára már kialakult. Nemcsak az érték- közvetítést, de az értékteremtést te feladatának érzi a művelődési kör. Népdalkörüket, citerazenekarukat egyre több helyütt említik elismeréssel a megye helységeiben. — Egy éve alakult a népdalkor és mi nagyon megszerettük — mondja büszkén a népdalkor egyik tagja, Harangozó Éva. — Nekünk, a dalok előadóinak nagy örömet jelent, hogy a népdalkor által fennmaradnak a másként feledésbe merült „nóták”, vagy felszínre kerülnek a rég levetett népi ruhadarabok. De, a falu lakói is szívesen látnak minket színpadon, ha máshová megyünk műsort adni. a fél falu elkísér bennünket, csakhogy láthassanak, hallhassanak minket — teszi még hozzá a csécsei kislány. — Eredményeik? — szól a kérdés Szász Juditnak. — Látványos eredményeink még nincsenek. Sikernek könyveljük el azt, hogy a falu népe a szabad idejét hasznosan, kulturáltan töltheti. Azt is, hogy a meglévő művelődési igényeket helyben tudjuk kielégíteni, mert másképp elhalnának. Ügy gondoljuk, ha helyben megtalálja a falu népe a szórakozást, akkor ez a fiatalok szempontjából egyfajta megtartó erőt is jelent. — Terveik? — Szeretnénk az általános iskolával a kapcsolatot szélesíteni. Az ő korosztályuk a legnyitottabb, ők lesznek később a mi utódaink. A vezetésben is, de az aktív művelődésben is. Többet akarunk velük tőrődeni. — Pedig eddig is sokat köszönhetünk a körnek — szól közbe ismét az általános iskolát most befejezett Harangozó Éva. — Mert, milyen lehetőségünk volt nekünk eddig? Nem sok. Most szórakozhatunk, művelődhetünk. Szüléinknek nem kell izgulni, hogy merre kószálunk. Tudják, hogy jó helyen vagyunk, a kör rendezvényein. Mérhetetlen lehetőség rejlik a csécseiek művelődési körében. Ereje egyrészt a szórakozási, művelődési lehetőségek kínálatában, másrészt közösségteremtő erejében rejlik. Nemcsak az önművelés, önnevelés terén, de a közélet számos területén is bizonyítanak csécse lakói. t. k. A Cserhát virágos dombjai között — Kalló Lapról lapra Miről ír a Szovjetunió júliusi száma ? Az elmúlt 65 év alatt, a vf- lág harmincnál több országából több mint 200 ezer emigrációba kényszerült örmény tért vissza hazájába. A Hazatérés című cikk bepillantást nyújt a repatriált családok életébe, bemutatja, hogyan segítette és támogatja ma is a szovjet állam a forradalom előtt földönfutóvá lett örmények hazára találását, beilleszkedését az új környezetbe. Vessük össze: Nagybárkány—Nemti Nem stimmel valami... Egy napon két véglet elemzésére indulok. Legyszerűsítve: egy dolog jó és rossz oldalára vagyok kiváncsi. Illetve, azok okait keresem. Aztán végül is oda lyukadok ki, hogy nagyjából ugyanazokat az okokat találom a jó és a rossz oldalon is. Akkor mégis mi teszi a különbséget? Nagybárkány és a hozzátartozó települések — Kisbár- kány, Bedepuszta, Márkháza, Nagykeresztúr, Sámsonháza — lakosainak táppénzes helyzetét a jók között emlegetik. A táppénzes arányszám itt jobb a megyei átlagnál. — Nálunk már 24 éve ugyanaz a körzeti orvos dolgozik — mondja Sánta Zoltán, a nagybárkányi tanács elnöke. — Bár, ez lehetne akár negatív tényező is, ha egy bizonyos táppénzre járó „kuncsaftkor” már kialakult volna az orvosnál. Községünk körzeti orvosa azonban már nagyon jól ismeri az itt lakókat. Pedig nincs könnyű helyzetben a nagybárkányi körzeti orvos: 2800 ember gyógyítása a feladata itt. S, ez az arány rosszabb, mint az országos átlag. Az egészség- ügyi ellátást ennek ellenére a községben jónak ítélik meg. Minden községben megtartották az orvosi rendelőket, g legalább kéthetente mindegyik Nagybárkányhoz tartozó településre eljut a körorvos. — Én ugyanúgy végzem a munkámat, mint tíz évvel ezelőtt — feleli dr. Varga László, Nagybárkány körzeti orvosa. — Ahhoz, hogy valaki megismerje körzetét, legalább öt év kell. Huszonnégy éve vagyok itt, s én egyértelműen előnynek tartom azt, hogy egy körzeti orvos régóta dolgozik ugyanazon a településen. Ennyi idő után már olyan helyzet alakul ki, mint a házasságban: az orvos igazodik a betegeihez, s a betegek is az orvoshoz. Nagybárkány jellemzőiként emlegetik, hogy rengeteget dolgoznak az itteniek. Dolgos nép ez, nagyon is hajtósak. Jó tulajdonságként könyvelhető el az is, hogy nem any- nyira „dörzsöltek”, hogy valamilyen maszek munkára táppénzes napokat keressenek. — Tudom, kinek mennyi háztájija van, ki mikor építkezik. Tudom azt is esetleg, hogy tegnap még kaszált, s másnap táppénzre jelentkezik —I mondja dr. Varga László. — Előfordult, hogy valaki maszekmunkában érdekelt, kinyögte, mit akar, de azért nincs ilyen megkörnyékezés. Igyekszem kézben tartani a táppénzes helyzetet körzetemben. Ehhez nagy segítséget jelent a rendszeres, hetenkénti orvosi felülvizsgálat. Ügy gondolom, ha a felülvizsgáló orvos a betegek felét kiírja, abban a körzetben már nem stimmel valami. A táppénzbe vétel orvosi ügymenetét tehát nem kifogásolhatjuk. A tanács is feladatának érzi, hogy gazdája legyen a községnek. — Többször ellenőriztük a közelmúltban a kon tár jellegű munkákat — veti fel az elnök. — Ezzel egyben, visszaszorítottuk ezt a szabálytalan munkavégzést, de kizártuk annak a lehetőségét is, hogy betegállományban lévők dolgozzanak ilyen munkán. Táppénzes, persze mindig lesz, Nagybárkányban is. Legtöbben az ital miatt esnek ki a munkából. A hétfői bete* gek nagy része pedig a hét végi .otthoni balesetek miatt jelentkezik az orvosnál. — Nem tudom, miért mi vagyunk a legrosszabbak a megyében, hiszen a kiutalt táppénzes napok száma nem tér el lényegesen a többi orvosi körzettől? — így kezdi dr. Pilmayer Nándor, Nemti körzeti orvosa. S, előveszi mindjárt a statisztikát is, vessük össze. A 2800 lakosú Nagybárkányban a múlt évben 15 154 volt a kiutalt táppénzes napok száma, míg a 2500 lelket számláló Nemtiben és Dorog- házán ez 22 131 volt. Hát?! — Táppénzes szempontból magam is feltétlenül pozitívnak ítélem meg, ha egy körzeti orvos több évet tölt el egy körzetben — mondja dr. Pilmayer, aki húsz °ve dolgozik Nemtiben. — Hogy nálunk ilyen sok a táppénzes, annak egyik oka az is, hogy igen magas a foglalkoztatottság. Még a hetven éven felüli nyugdíjasok is eljárnak dolgozni, s ha betegek lesznek, jár a táppénz. Sokan kerülnek táppénzes állományba különböző törések, otthoni balesetek miatt. Megesik, hogy egy barátságos fo- cimecs után hétfőn hárman is valamilyen sérüléssel jönnek rendelésre. — Mit tehet a tanács a táppénzes ügyben? Nem sokat. Az általános felügyeleti jog ezeket a kérdéseket nem érinti — válaszolja Bakos János, Nemti tanácselnöke. — Mi is tudjuk, hogy községünket ebből a szempontból a rosszabbak között említik. Ennek okát abban látom, hogy például Dorogházáról nagyon sokan dolgoznak nehéz körülmények között a szénbányában. Emellett elég sok nyugdíjas is dolgozik. A megelőző orvosi tevékenységet nem látom most rosszabbnak nálunk, mint más településeken. De, hát mint nagyon sok dolog mögött, itt is sok a szimuláns. Ha olykor-olykor szétnézek a rendelő körül, szinte majdnem mindig ugyanazokat látom a váróban ... Az okokról tovább fagga- tódzva itt, Nemtiben is felmerül az alkohol, az ebből eredő betegség, sérülés, ami nem a táppénzes helyzetet jobbító tényező. Ügy gondolom, a két község eltérő viszonyainak okaira, a dolog nyitjára nem bukkantam rá. Egy momentumot azért mégis érdemes lenne továbbgondolni: az ellenőrzéseket, a táppénzmegvonás gyakorlatát. Az orvos azt is mondhatja erre: foglalkozásától valamelyest idegennek érzi, hogy betegének táppénzmegvonásával is ő törődjön. Pilmayer doktor úgy emlék- szik, volt olyan esete, amikor gondolt erre, de nem került rá sor. Dr. Varga a közelmúltból említ egy esetet, amikor egy verekedő beteg táppénzének megvonására tett javaslatot ... Zsély András Üzembe helyezték a Moszkva környéki Saturában a SZUTA technológiai lézerkutató központjának tudományos, kísérleti, termelési és technológiai intézetét — adja hírül a Lézerközpont című írás. A kutatóintézet munkatársaira az a feladat vár, hogy új generációs lézereket, különböző népgazdasági ágazatokban hasznosítható technológiákat fejlesszenek ki. Lehet, hogy a jövőben sikerül kisebb gyógyszerdózissal is orvosolni a betegségeket? Ha ugyanis elérnénk, hogy csak a meghatározott helyre juttassuk a gyógyszereket, megoldódna az emberiség egyik dilemmája: a gyógyszerek túladagolása. A Lett Tudományos Akadémia fizikai intézetében E. Blum professzor vezetésével kidolgoztak egy eljárást, mágneses folyadékkal kevert kapszulákat juttatnak a szervezetbe, s a kezelésre szoruló góchoz kívülről mágnest illesztenek. A gyógyszerrel megtöltött apró kapszulákat a külső mágnes a gyógyítandó felülethez vonzza. A Folyékony mágnesek című írás emellett arról is beszámol, hogyan igyekeznek hasznosítani a folyékony mágneseket más, főként műszaki területen. Miként lehet például kis méretű, akusztikus hangszórót, avagy for» górész nélküli villamos gen*^ rátört szerkeszteni. 4 NÖGRÁD - 1986. július 12., szombat
