Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

Samesz a málnásban

f Lehet tán’ negyven fok is fcz ipolyszögi málnásban. A perzselő napon az ember már alig-alig érzékeli a felfelé kúszó celsiusokat, csak a szédítő (orróságtól szenved.

Pedig nem elég itt sóhajtozni. A Somosi család se azért jött ki az apai örökségként kapott, málnával betelepített földre, hogy a kánikulára panaszkodjon. Szedni kell a pirosló szemeket, különben ott sül össze mind a tűző napon.

— így is leégett a bokrok teteje, kevés az eső — mutatja Somosi Sándor a bar- nálló ágakat. — Próbálkoztunk már ezen a gyenge ho- mokoe sok mindennel, egyedül * Xflálnát tartja el úgy ahogy. Leszerződtünk a gyarmati áfésszel, legyen egy kis kiegészítés a vasutaspénzhez. Most aztán hajladozhatunk napszámra, úgy kell nekünk! Talán csak elveri a maradékot a jég!

Utolsó megjegyzéséhez arcát !s jellegzetes fintorba rándítja. így aztán hamar rájön az idegen: amit az 51 esztendős vasutas mond, azt nem feltétlenül szükséges szó szerint venni.

A balassagyarmati üzemfőnökségen így beszélt a dejtári állomás forgalmi szolgálattevőjéről Somogyvári Lajos vezető :

— Csak nincs tán* valami baj a Samesszal? Mert rendes gyerek az nagyon!

Itt meg, az Ipoly-parti málnásban az izzadó homlokú Somosi — anélkül, hogy tudna a gyarmati állomáson elhangzottakról — rímel rá:

— Somogyvári irányította 5de? Rendes gyerek, igazán mondhatom.

Ezek után alig hiszem, pedig igaz, hogy Somosi Sándort az egész vonalon amolyan nagyszájú embernek ismerik. Olyannak, aki kertelés és tapintatos csomagolás nélkül közli véleményét, ha nem hízelgő, akkor is. Ha látja, hogy főnöke rosszkedvű, legfeljebb másnapra halasztja — ennyiben aztán ki is merül minden taktikázása. Ez azonban éppen elegendő ahhoz, hogy lem

dejtári kis-, sem gyarmati nagyfőnökével még össze nem veszett soha.

Huszonhat esztendeje szegődött a vasúthoz az apa nélkül nevelkedő Somosi-fiú. Azóta véglegesen, hiszen már kamasz kölyökként is a MÁV- hoz került, hogy aztán rövid kerülővel újra a sínek mellett találja magát. Tizenhat évesen biciklivel kerekezett a vonat után, mint tűzőr, Ipoly- szögtől Balassagyarmatig követte a szerelvényt. Figyelnie kellett, nem kap-e lángra egy kipattanó szikrától a pálya melletti gabonatábla. Ez volt az első beosztása a vasútnál.

— Voltam aztán pályamunkás. Krampácsoltam, talpfákat cseréltem. Később fékező lettem, majd forgalmi és kereskedelmi tanfolyamra küldtek. Aztán felügyeleti szolgálat Dej táron, önállósító vizsga, úgy lehettem forgalmista.

Azóta minden másnapját reggel héttől este nyolcig a dejtári állomáson tölti. Tizenhárom személyvonatot, meg jó pár teher szerel vényt indít, fogad, jegyet ad ki, kocsielszámoltatást csinál — egyszóval mindent, amit egy ilyen állomáson tenni kell. Ebbe a váltókezelő helyettesítése is beletartozik.

— Nehogy aztán bakternak írja! — tekint fel megrovón a málnabokor aljából Somosi Sándor. — Agyon is vágnának érte a kollégák! Amúgy nem mondhatnám, hogy bele kell szakadni a munkába, de a felelősség, az igen nagy. Csak egyszer értsem rosszul, amit a szomszédos állomásról a telefonba mondanak, máris beleeresztem a vonatomat • egy másikba. Hát ilyen, szerencsére még nem volt.

— Meg fegyelmid se, de még késésed se! — szól át a sor túloldaláról a felesége. — Képzelje el, egyszer el volt törve a lába, hát amúgy gipszcsizmába állt ki a sínek mellé, hogy legalább nézhesse a vonatokat!

— Unatkoztam, na — veti oda kelletlenül az ura.

— Mindjárt el is hiszem! — cserfel az asszony. — Nyugodtan bevallhatod, nem bírod

te ki vasút nélkül!

— Még, hogy nem! — folytatja az ember a szópárbajt. — Csak nyugdíjaznának már végre, mezítláb jönnék haza örömömben Dejtárról!

— Papucsot húznál és máris fordulnál vissza! — torkolja le azonnal Somosiné, jelezve egyben azt is, hogy mint minden rendes családban, az övékben is az asszonyé az utolsó szó.

Edit lánya, Gábor veje csendesen kuncog a szomszéd sorban. Ha valaki, a két fiatal igazán tudja, mit jelent Somosi Sándornak a vasút. Persze, el nem ismerné semmi pénzért, de ez most más kérdés. Csak Buksi, a család ötödik tagja nem fejti ki véleményét a kérdésről, de a vizslagyanús ebnek éppen elég dolgot ad, hogy a lassan vonuló árnyékot kövesse szénfekete bundájával.

Az efféle tréfás szócsata mindennapos Somosiéknál. A házaspár huszonhetedik évét tölti együtt, nincs már szükség nagy kitárulkozásra ahhoz, hogy tudják egymás gondolatát.

— És még mindig kibírjuk egymást —teszi le a verdiktet ebben az ügyben is Somosi. El is indul nyomban a sor végére, hogy kiürítse a málnával telt műanyag vödröcs- két. Az időzítés tökéletes, további véleménynyilvánításra nincs alkalom.

— Nem is akartam vasutas lenni — közli visszatérvén, ami bizonyára a ládáknál jutott az eszébe. — Tanfolyamra se akartam menni. Ha Vagi Józsi bácsi, az oktatótisztem nem erősködik annyira, nem is megyek. Hogy ragadtam itt ennyire mégis, magam sem tudom.

Tudja pedig, csak nem kenyere a hangzatos, nagy vallomás. Tudja, hogy nagy zsarnok a vasút. Akit egyszer rabul ejt, azt többé nem ereszti. Ezért volt muszáj a dejtári forgalmi szolgálattevőnek törött lábbal a sínekhez sánti- kálnl. Muszáj volt látnia az elhúzó szerelvényeket.

Szendl Márt*

ősszecsengS vélemények étapfén

Pőrtdemokrácia a Salgdtarjini Kohászati Üzemekben

A huzalmű gyárrészleg termelő berendezésének nagyjavítását végzik a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A június utolsó harmadában elkezdett munkálatok gondos, összehangolt tervezést igényelnek, hiszen három hét alatt kell elvegeim a felújítást.

MÓDOSULÁS AZ AGRÄR- ÉS ÉLELMISZERTERMELŐ

Ágazatok jövedelem- szabAlyozAsAban

A Pénzügyminisztérium módosította az agrár- és élelmiszertermelő ágazatok jövedelemszabályozásának néhány elemét.

A teljesítményekkel aránytalan keresetek kiáramlásának elkerülésére, továbbá annak megakadályozására, hogy az amortizációt más célra, például adó fizetésére használják fel, a rendelet arról intézkedik, hogy ilyen esetben a kereseti adó akár többszörösére is nőhet. Az amortizációból befizetett adó összegét azonban a gazdáko- dó szervezetek a következő évben visszaigényelhetik, ha azt, nyereségükből pótolták.

A konvertálható árualap >k bővülését elősegítő hitelek kamata után a jövedelemadókedvezmény mintegy 50 százalékkal nőtt. A terme.és szempontjából előny ose ob

S7uszpenziós műtrágya elállításának és felhasználásának ösztönzésére az ilyen műtrágya termelési adója megszűnt.

Ä Salgótarjáni Kohászati Üzemek 19 pártái apszervezetében taggyűlésein elemezték a pártdemokrácia érvényesülésének tapasztalatait. A tanulságokat összegezte a nagyüzemi pártbizottság, és ezekről a közelmúltban számot adott a párt megyei végrehajtó bizottságának is. Milyen szerepe van a demokráciának a pártiéletben, mennyire él jogaival, teljesíti kötelezettségeit a párttagság? A demokrácia továbbfejlesztésében milyen tennivalókat látnak a gyári kommunisták? Erről beszélgettünk Krajcsi Józsefiéi, a nagyüzemi pártbizottság titkárával.

— Milyen fontosabb tapasztalatokat őszszegeztek a pártdemokráciáról a kommunista közösségek?

— A legfontosabbnak azt tartom, hogy a párttagok értik a demokrácia lényegét, ismerik és többségük helyesen értelmezi jogait, felelősségét is kötelezettségei teljesítésében. A demokráciát a pártélet fejlesztésének fontos eszközeként tartják számon. Látják azt is, hogy a párton belüli demokratikus, nyílt, politizáló légkör, jótékonyan hat az üzemi demokráciára, a munkahelyi légkörre, az egész gyári közéletre.

— Szólna arról Is, hogyan jelenik meg mindez a mindennapi munka gyakorlatában?

— Ügy látom, egyre inkább a pártalapszervezetek gyakorlatává válik, hogy a politikai munka megtervezésétől kezdve egészen a közösen hozott döntések végrehajtásáig, számolnak a párttagok véleményével, tanácsaival, s természetesen tevékenységükkel. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy ismerjenek minden olyan kérdést, amelyben határozniok kell. S mert a végrehajtásban nem csak a 900 párttag, a három és fél ezer gyári dolgozó igyekezetére alapozunk, fontos, hogy ők is ismerjék, értsék döntéseinket.

— Akik a gyárban dolgoznak tudják, hogy a hengermű gyárrészleg sok szempontból meghatározó jelleggel bír gazdálkodásunkban. Tavaly a 235 milliós gyári nyereség több mint a felét ez az üzemrész hozta. Csakhogy a legjelentősebb gépek, berendezések negyedszázada üzemelnek, korszerűsítésük nem várathat tovább magára. A pártszervezet a kommunisták véleményét kérte, hogyan lehet ezt a munkát a lehető leggyorsabban, s a legeredményesebben elvégezni. A korszerűsítés természetesen a műszakiak dolga. Azt azonban, hogyan lehet pótolni a hiányzó termékeket a megújult gépekkel, azok tudják legjobban, akik dolgoznak rajtuk.

— Lassan azt is megtanuljuk, hogy a politikai munka akkor eredményes igazén, ha döntéseink a realitásokon nyugszanak, a tennivalók megoldását segítik. Ebből következik az is, ha a körülmények változnak, a politikai munka gyakorlatának követnie kell a változásokat. Még 1980-ban történt, hogy a nagyüzemi pártbizottság úgy határozott, hogy a tervszerűbb, az eredményesebb munka a folyamatos munkarendet követeli meg a hengerműben. Akkor az üzem vezetője voltam, s hozzáláttunk tehát a szervezéshez. Nagyon gyorsan kiderült, hogy az elképzelés megvalósíthatatlan. Eleve nem hozhat többleteredményt, mert nincs hozzá elegendő, felkészült ember. A teljesíthetetlen követelmények a fegyelem bomlásához vezettek, s néhány, ember el is ment tőlünk. Végül megváltoztattuk a korábbi állásfoglalást.

— Az eset tanulsága óvatosságra, körültekintésre intett bennünket. A pártbizottság, de az alapszervezetekben dolgozó kommunisták is jobban meggondolják, hogy a döntésnek milyen politikai hatásával kell számolni. Ezért nem csodálkoztunk azon, hogy amikor a nagyüzemi pártbizottság a gyár VII. ötéves tervét értékelte, igen élénk volt a vita, s néhány kérdésben megoszlottak a vélemények. Hiszen az érdemi vita felelős gondolkodásra készteti az embereket, s ez többnyire ió ügyet szolgál.

— A legfontosabb mégiscsak az. hogy a közösen hozott döntések közös akarattal valósuljanak meg. Mit tesznek ennek érdekében a gyári pártszervezetek és személy szerint a kommunisták?

— A pártszervezetek azt tartják legfontosabb feladatuknak — s a pártcsoport-be* szélgetések, a taggyűlések tapasztalatai erősítik ezt —, hogy megteremtsék a munka politikai feltételeit. Mindinkább ügyelnek arra, hogy a párttagok személy szerint is tudják, mit miért tesznek, mikor mi a dolguk. Ügy gondolom, ez az első lépés a döntések végrehajtásához, de nem maga a végrehajtás. Mind gyakrabban megtörténik, hogy a párttagokkal együtt keressük a legjobb, a leghatékonyabb módszereket a tennivalók megvalósítása során.

— Sok-sok éves gyári tapasztalatunk, hogy a párttagok személyes példája, a pártmegbízatások rendszere hasznosan segíti, hogy határozatainkból valóság legyen. A 900 párttagból 750—760 állandó megbízatást kapott,’ Termelőüzemről lévén szó, ezek nagy része a gazdasági feladatok eredményes megoldását segíti. Körülbelül 70 párttag a szocialista brigádok tevékenységét irányítja. A megyei, a városi, a helyi párttestületek mellett sok kommunista kapott feladatot a munkásőrségben, a gyári tömegszervezetekben.

— A munka ellenőrzésének sokféle formája honosodott meg nálunk. Azonban az is igaz, hogy a párttagok joggal igénylik, legyünk még következetesebbek az ellenőrzésben, nyíltabbak a hibák feltárásában,' egyértelműbbek a felelősség megállapításában, a mulasztók számonkérésében. A vezetők beszámoltatása a testületi üléseken, a taggyűléseken rendszeressé vált. Ügy látjuk, hogy az ellenőrzés leghatékonyabb forr máját a pártcsoportokban sikerült megvalósítani. összejöveteleik rendszeresek, a bér szélgetések nyíltak. A párttagok elvárják; hogy ki-ki saját munkahelyén, beosztásában tisztességesen, felelősséggel lássa el munkáját, s tevékenységüket személy szerint mH nősítse is a kommunista kollektíva.

— Az elképzeléseket emberek alakítják ki,

s ők változtatják valósággá is. A folyamatban meghatározó szerepe van azoknak, akik vezetésre vállalkoztak. Mennyire érvényesül a demokratizmus a vezetők vá-. 1 ásításánál? 1

— A pártbizottság, a* alapszervezetek káJ dermunkáját alapvetően a demokratizmus jellemzi. Ez a hatáskörök decentralizálásában, érvényesítésében éppúgy megnyilvánul, mint a párttisztségviselők, vagy a vállalati tanácsválasztás előkészítésében, a több jelölt állításában, a választások tisztaságában. A vezetők kiválasztásánál a pártszervezetek többnyire széles körben tájékozódnak, véleményt kérnek azoktól is, akik majd együtt dolgoznak a jelölttel, s döntés az összecsengő vélemények alapján születik. Természetesen a gazdasági vezetők és a párttisztségviselők jobb együttműködésére még sokféle lehetőség kínálkozik a kádermunkában: Szélesíteni lehet a vezetői utánpótlás körét is, s az is hasznos volna, ha a pártfórumo- kon többen mondanának érdemi véleményt a vezetők, vagy a leendő vezetők tevékenységéről.

— Hogyan összegezte a pártdemokrácia fejlesztésének további lehetőségeit a nagyüzemi pártbizottság és hogyan szóltak erről a párt megyei végrehajtó bizottságának ülésén?

— A pártcsoport-beszélgetések, a taggyűlések tapasztalatai közül azt tartjuk legfontosabbnak — és ebben megerősített bennünket a párt megyei végrehajtó bizottsága is —, hogy olyan politikai légkör legyen a gyárban, amely valamennyi párttagot jogai gyakorlására, kötelességei teljességei teljesítésére ösztönöz. Ez együtt jár azzal, hogy a pártfórumokat mindenütt gondosan készítsék elő, a munkaprogramok, az üléstervek valóban közös véleményt tükrözzenek és a testületi üléseken a legfontosabb, politikai döntést igénylő kérdésekkel foglalkozzunk, 3 vegyük komolyan fontolóra minden észrevételt, jobbító szándékú tanácsot, kritikát is.

— Ugyancsak lényegesnek tartom kapcsolataink további erősítését a párttisztségviselők és a párttagság, a párttagok és a pártonkívüliek között. Meggyőződésem ugyanis, hogy a pártdejnokrácia fejlesztése a párttagok cselekvő egységét erősíti.

V. G. 1

Nem járnak palotást...

Megjelent a dinnye a piacokon. Nem árulják olcsón. A dömping a következő hetekben lesz. Nógrádban egy kézen megszámolható, hogy hol foglalkoznak dinnyetermesztéssel. Az idén először láttak neki a Palotáshalmi Május 1. Termelőszövetkezetben. Három, szakértelemmel rendelkező hevesi család összesen 45 hektáron gondozza, aszályos, meleg időben öntözi a diny- nyeföldeket. Bár sokat dolgoznak, jól jövedelmez. Különösen, ha van piac. És éppen itt a bökkenő.

A palotási közös gazdaság

^vezetői (amikor új útra léptek), úgy vélekedtek, hogy

nem lehet gond a dinnye eladásával. Termesztéséne4 Még! ác*ban nincs hagyomá nya, viszont épp úgy szeretik fogyasztani, mint szerte e hazában Ennek jegyében az év elején levélben számos forgalmazónak felkínálták a dinnyét. Még választ sem kaptak. Bizonyára azért, mer*

megdrágult a postai bélyeg.

Piackutatást végeztek a nógrádi áfészeknél is. Vajmi kevés sikerrel. Inkább távolabbról, Hevesből vásárolják meg a közkedvelt csemegét, csakúgy, mint a magánkereskedők, holott tetemes a szállítási költség. De tehetik, mert átháríthatják a vásárlókra. Arra is gondoltak, hogy dinnye- árusító-helyet alakítanak ki a 21. számú országút mellett. Ám ettől is elment a kedvük, mert az illetékes hatóságtól olyan előírások garmadáját kapták, melyek száma meghaladta a harmincat.

Mostanában már az illetékes minisztériumban és a dinnye külkereskedelmével foglalkozó Hungarofruct-nál kilincselnek, hogy piacra leljenek. A TESZÖV illetékesei szerinl utóbbinál kecsegtetőek a, kilátások. Az NSZK- ban ugyanis kedw’ik a savanyú dinnyét. A két-három- kilós palotási dinnye ehhez

nagyon megfelelő, mert a 8—10 kilósakra a németeknek nem fűlik a foguk. A lényeges az, hogy a görögdinnye ne legyen súlyosabb 3 kilónál, belseje ne nélkülözze a piros színt és határidőre szállítsanak.

Bár Palotáson dinnyeügyben sem csürdöngölőst, sem palotást nem járnak, azért már bizakodnak. Ügy látszik, rájuk is érvényes a rossz beidegződés, az előítélet: senki sem próféta a saját hazájában. Pedig jövőre öntözéses eljárással — ami pedig fehér holló Nógrádban — akár T00 hektáron is tudnának görög- és sárgadinnyét termeszteni. Remé>- jiik, hogy nem megy el tőle a kedvük... (rozgonyi)

| NÖGRAD - 1986. július 12., szombat

b