Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-23 / 172. szám

i-íík Július 71-n. 0 ■■ 4í' Szovjet—NSZK tárgyalások Hans-Dietrich Genscher sajtóértekezlete Tamássy Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A kelet—nyugati párbeszéd, a háború és béke kérdései, a nemzetközi helyzet időszerű problémái, valamint a kétol­dalú kapcsolatok fejlesztésé­nek lehetőségei álltak Eduard Sevardnadze és Hans-Dietrich Genscher tárgyalásainak homlokterében — hangsúlyoz­za a júliús 21—22-én Moszk­vában megtartott szovjet— nyugatnémet tárgyalásokról kedden kiadott közlemény. A külügyminiszteri tárgya­lásokon Sevardnadze részlete­sen kifejtette tárgyalópart­nerének a szovjet békekezde­ményezések lényegét, a bizton­ság kérdéseiben képviselt álláspontot. A szovjet külügy­miniszter újólag megerősítet­te, hogy országa nem veszi jónéven az NSZK részvételét az SDI programjának megva­lósításában. Sevardnadze kiemelte, hogy a bonni kormány sokat te­hetne egyebek között a nukle­áris kísérletek beszüntetéséért, a szovjet moratórium bizto­sította lehetőséget kihasznál­va. A szovjet külügyminisz­ter kijelentette: Amennyiben az NSZK-ból vagy más nyu­gat-európai országból kivonják az amerikai rakétákat, ter­mészetesen a Szovjetunió is megfelelő válaszintézkedéseket tesz. Genscher egyetértett abban, hogy lényegi előrelépésre van szükség a leszerelés területén. Az új szovjet javaslatokat ér­deklődéssel fogadták nyugaton — hangsúlyozta, s utalt arra, hogy kormánya elkötelezte magát a konstruktív párbeszéd, a béke mellett. A két külügyminiszter amel­lett foglalt állást, hogy mi­előbb, lehetőleg még az idén be kell fejezni a vegyi fegy­vereket betiltó konvenció elő­készítését. A nem nukleáris fegyverzet kérdésében Se­vardnadze külön felhívta Genscher figyelmét a Varsói Szerződés legutóbbi Budapest­ről keltezett felhívására. Sevardnadze és Genscher a stockholmi értekezlet sikeres egymás álláspontjának meg­értésére irányultak. A láto­gatás igazolta Bonn előzetes várakozásait. A nyugatnémet diplomácia vezetője a továbbiakban meg­állapította. hogy az atom­befejezéséért, valamint a korban a biztonság csak együt­bécsi fórum eredményes meg­rendezéséért szállt síkra, hangsúlyozva, hogy az osztrák fővárosban sorra kerülő hel­sinki utótalálkozón résztvevő államoknak, a megnyitón kül­ügyminiszteri szinten kellene képviseltetni magukat. A gazdasági téren a kül­ügyminiszterek szerint lehe­tőség van a kétoldalú együtt­működésre a nukleáris ener­getika nemzetközi biztonsági rendszerének kialakításában, az irányított termonukláris szintézis alkalmazása terén, valamint a környezetvédelem­ben is. Moszkvában kormányközi megállapodást írtak alá a Szovjetunió és az NSZK kö­zötti tudományos-műszaki tes erőfeszítések árán szava­tolható. Ehhez pedig együtt­működés szükséges politikai, gazdasági és egyéb téren. Az NSZK különösen érdekelt a közép-hatótávolságú atom­fegyverekről folytatott tár­gyalások előremenetelében, továbbá a genfi csúcson és az 1985 januárjában tartott szovjet—amerikai külügymi­niszteri találkozón alapuló szovjet—amerikai tárgyalá­sok eredményeiben. Leszögezte: az NSZK és a Szovjetunió egyaránt a vegyi­fegyverek betiltásáról folyta­tott tárgyalások sikeréért lép fel és elérhetőnek tartja e fegyverek általános betiltását. A NATO külügyminiszte­reinek halifaxi tanácskozásá­A SAtT-szerzőtfések jövőjéről együttműködésről, valamint val és a Varsói Szerződés po- közös jegyzőkönyvet főkon- litikai tanácskozó testületé- zulátusok megnyitásáról — a nek budapesti felhívásával Szovjetunió Münchenben, az kapcsolatban úgy vélekedett, NSZK pedig Kijevben létesít hogy vannak egybecsengések, képviseletet. Az NSZK kül- melyek alapul szolgálhatnak ügyminisztere bonni látogatás­ra hívta meg Sevardnadzét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. ☆ Az NSZK és a Szovjetunió kölcsönösen érdekelt kétoldalú kapcsolatainak bővítésében — jelentette ki keddi moszk­vai sajtókonferenciáján Hans- Dietrich Genscher, nyugat­német alkancellár és külügy­miniszter. Elmondta, hogy a szovjet vezetőkkel összesen ki- — Ennek jegyében gyakrabban lene órát tárgyalt, ebből hár- tartunk külügyminiszteri tá­rnát Gorbacsov főtitkárral, lálkozókat. Az első ilyen meg­hatót Sevardnadze külügy- beszélés Ne.w Yorkban. az miniszterrel. Ezek az eszme- ENSZ-közgyűlés ülésszakán, a cserék konstruktívak voltak, második az NSZK-ban lesz. az előrelépéshez. Genscher kifejtette, hogy noha Bernben és a budapesti kulturális fó­rumon nem született összege­ző okmány, a? elért eredmé­nyek nem veszhetnek kárba, érvényesíteni kellene azokat Stockholmban és később Bécsben, az európai bizton­sági és együttműködési utó­találkozón. A szovjet féllel megállapod­tunk párbeszédünk intenzí­vebbé tételében — mondotta. Dól-Afrlka A fekete ellenzék tiltakozik ' A dél-afrikai fekete ellen­pék vezetői hétfőn közölték: nem tárgyalnak Geoffrey Ho­ve brit külügyminisz­terrel, aki közös piaci küldött­ség élén kedden érkezik Dél- Afrikába, hogy közvetítsen a pretoriai kormány és a fe­kete ellenzék vezetői között. Allan Boesak tiszteletes, az Egyesült Demokratikus Front elnevezésű apartheid-ellenes szervezet egyik irányítója, Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) bebörtönzött vezetője és Des­mond Tutu püspök; Nobel- békedíjas polgárjogi harcos •gyarán.t kijelentették, hogy bojikottálni fogiáik a brit kül­ügyminiszter látogatását. Ciprusi évforduló ’ A szigetország lakói nagy­szabású megmozdulásokon em­lékeztek meg a török csapa­tok partraszállásának 12. év­fordulójáról Míg a török ré­szen valóságos örömünnepet tartottak, Nicosiában, mint­egy ötvenezer görög ciprióta tiltakozó nagygyűlésen hall- gata meg Szpirosz Kiprianu köztársasági elnök beszédét. Az államfő kijelentette: a megosztott szigetország leg­fontosabb problémáit nem­zetközi konferencián, vagy a ciprusi görög és török vezetők találkozóján kell rendezni, de bármiféle megállapodás elő­feltételeként Törökországnak ki kell vonnia csapatait Cip­rusról. az azóta betelepült tö­rököknek haza kell térniük hazájukba és el kell ismerni a török megszállás alatt álló területről elmenekült ciprusi görögök jogát a visszatérés­hez. Peresr Marokkóban Simon Peres* toráéit kor­mányfő hétfőn eete Marok­kóba érkezett, ahol azonnal tárgyalásokat kezdett II. Hasszán marokkói uralkodó­val, — jelentették egybe­hangzóan nyugati hírügynök­ségek. Az izraeli katonai rá­dió „jeruzsálemi diplomáciai forrásokat” idézve hírül ad­ta, hogy a látogatás negyven- nyolc órás lesz, a megbeszé­lések témáját azonban nem közölte. (A tárgyalások szín­helye egyébként pem Rabat, hanem a marokkói királynak az ország középső részén lévő iráni rezidenciája.) II. Hasszán a második arab vezető, aki a nyilvánosság előtt tárgyalóasztalhoz ül, egy izraeli kormányfővel. A néhai egyiptomi elnök, An­var Szadat 1977 novemberé­ben járt Jeruzsálemben. Egyiptom ennek nyomán 1979-ben különbekét kötött Izraellel, aminek következté­ben kizárták az Arab Ligá­ból. Az ötvenhét éves II. Hasszán volt annak idején az egyetlen arab államfő, aki, hivatalosan is üdvözölte a Camp David-i arab—izraeli —amerikai hármas megálla­podást, és korábban már többször találkozott toraeíl vezetőkkel. Ezeket a találko­zásokat azonban a mostani­nál sokkal nagyobb titoktar­tással kezelték. Időközben Szíria után Al­géria, Libanon, Líbia és Irán is elítélte Peresz látogatását, míg Hoszni Mubarak egyip­tomi elnök Kairóban nyilat­kozatban üdvözölte a találko­zót. Az algériai kormány keddi nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Peresz marokkói fogad­tatása nem a béke ügyét szol­gálja, hanem újabb rést üt az arab államok sorában. Rasid Karami libanoni mi­niszterelnök kijelentette, hogy a marokkói—izraeli meg­beszélések csak „elmélyítik az ellentéteket az arab or­szágok között és nemzetközi síkon is”. Szíria, amely Peresz láto­gatása miatt megszakította kapcsolatait Marokkóval, kedden hazarendelte rabat! nagykövetét és a külképvise­let személyzetét, és felszólí­totta Marokkó damaszkuszi nagykövetét és a nagykövet­ség tagjait, hogv egv héten belül hagyják el állomáshe­lyüket. Rendkívüli ülésszak kezdődött Genf ben A TASZSZ jelentése sze­rint kedden Genfben meg­nyílt annak a szovjet—ame­rikai állandó konzultatív bi­zottságnak a rendkívüli ülés­szaka, amelyet annak idején rakétavédelmi rend­szerek korlátozásóról szóló szerződés, a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozá­sáról szóló megállapodások, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti atomháború kitörése veszé­lyének csökkentését szolgá­ló intézkedésekről szóló egyezmény céljai és rendel­kezései előmozdítására ala­kítottak meg. A rendkívüli ülésszakot a szovjet fél javaslatára hívták össze, minthogy az Egyesült Államok elutasította a ha­dászati támadó fegyverrend­szerek korlátozásáról szóló 1972-es ideiglenes egyez­mény (SALT—I) és 1979-es szerződés (SALT—II) továb­bi teljesítését. Nyugati hírügynökségeit úgy tudják, hogy az első tanácskozáson a két kjildätt- ségvezető, Vlagyimir Med­vegvev szovjet és Richard El­lis amerikai tábornok eljárá­si kérdéseket vitatott meg, majd délután teljes ülést tartott a két delegáció. Mind­két részről közölték, hogy csupán az ülések megtartá­sát jelentik be, a tárgyalások részleteiről nem tájékoztat­ják sajtót. Vietnam Kongresszusi készülődés Megváltozott vezetés, vál­tozatlan célkitűzések — így lehetne talán a legrövidebben summázni a vietnami belpoli­tika jelenlegi helyzetét. Nem­csak a közelmúlt szomorú eseménye, Le Duan halála okozta a sorok átrendezését Hanoiban, hanem — a marit azt a Központi Bizottság leg­utóbbi plénuma után beje­lentett sorozatos személycse­rék is jelezték — a tudatos törekvés a nélkülözhetetlen­nek tekintett reformok to­vábbvitelére, a mindenek­előtt a gazdaságirányítás te­rén elhatározott lépések vég­rehajtására. dolgozása és széles körű meg- Nem elég gyors még az a tu-’ vitatása már az elmúlt hóna- dati átállás sem. amelyet a pókban érdemleges, hosszabb hosszú háború után egy mó- távom is érezhető követkéz- dosult, a békés fejlődés te* menyekkel járt. A tanulsá- endőit előtérbe állító kor- giok levonása nem nélkülözte szak hozott magával. E tények az őszinte kritikát és önkriti- ismeretében könnyen felső­két, a közelmúlt nem egy in­tézkedésének felüjlbírálatót. Támadások érték például a tavalyi pénzcsere lebonyolítá­sát, az annak előkészítetlen- sége, elhamarkodott volta miatt kialakult helyzetet. Módosuló feladatok Tolhatjuk a legsürgetőbb gon­dokat: az immár 60 millió kö­rül járó lakosság életkörülmé­nyeinek javítását, az élelmi­szertermelés növelését. az ipari, energia- és közlekedési ágazat talpraállítását, az ok­tatási és egészségügyi elma­radottság felszámolását, a né­ha rejtett, máskor szembeöt* lőbb munkanélküliség vissza­szorítását. Az alapvető szándék, a gazdaságirányítás korszerű- Eltérő feltételek sítése, ennek ellenére csorbí- A pértfőtitkéri poszton tör- _ tatlan. Ám úgy tűnik, hogy Őszinte kritikák tént csere — Truong Chinh került a Vietnami Kommu­nista Párt élére —, illetve nyolc új miniszter kinevezé­se természetesen csak kísérő­je, személyi vetüdete annak az átalakulási folyamatnak, amely a távod-keleti baráti ország mindennapjait jel­lemzi. A figyelem, az érdek­lődés most nagyobb a szoká­sosnál is, hiszen Vietnamban lassan finisébe ér a komgresz- szusd készülődés. A tervek Hanoiban — s erre épp a kongresszusi felkészülés nyújt jó néhány bizonyítékot — ter­jedőben a felismerés: helye­sebb a gondos, előkészítő munkára nagyobb hangsúlyt fektetni, semmint csupán az adminisztratív intézkedések­től remélni a gyógyírt min­den problémára. Megoldásra váró feladat, s ez is a vietnami vezetés tisz­Látható, Vietnamban —« minden örvendetes eredmény ellenére — más léptékűek a gondok, gyökeresen eltérők a feltételek, mint az európai szocialista államokban. Ért­hető tehát, hogy a közelgő ha­todik kongresszuson is más eszközökkel, más módszerek­kel kell, hogy számoljanak. Ami biztos: Hanoiban már aa egész vezetés tisztában van «*­zal a .megterheléssel, amit <jz elkövetkező évek a baráti tánlátását jelzi, akad bőven. Az évtizedeken át szabadsá- indokínai nép számára jelen szerint az őszi hónapokban gáért és függetlenségéért, majd tenek majd. Maga a felismerés (pontos időpont még nincsen) az országegyesítés gondjával is méltánylandó: az drszág rendezik meg a VKP soron küzdő délkelet-ázsiai ország- előtt álló teendők — legyer» következő kongresszusát, ahöl nak egyszerre kell megbírkóz- szó a szövetkezetesítésről. . a minden bizonnyal a fejlődés nia a demográfiai robbanással, tervezés tökéletesítéséről, a kulcskérdései, a továbbhala- az agrárszféra fejletlenségével vállalati önállóság bátorításá- dás iránya és tempója kerül éppúgy, mint a külső környe- ról, vagy az új ár- és bér­zet diktálta kényszerlépések­kel. a Washington által követ­kezetesen fenntartott diplo­máciai és pénzügyi „karan­tén” kedvezőtlen hatásával. többek közt a tanácskozás nanirendiének élére. A gazdasági és társadalmi feladatok kijelölése, a kong­resszusi dokumentumok ki­rendszer létrehozásáról —nem halogathatóak. a késlekedés csak növelheti a nehézsége­ket. Szegő Gábor Nakaszone ismét miniszterelnök A japán parlament két há­za kedden ismét Nakaszone Jaszuhirót választotta az or­szág miniszterelnökévé. Na- kaszonet mind az alsóház­ban, mind a felsőházban tar­tott szavazás során, a kon­zervatívok tekintélyes par­lamenti többségének köszön­hetően nagy fölénnyel vá­lasztották kormányfővé, noha az ellenzéki pártok kivétel nélkül ellene szavaztak. A parlamenti szavazást követő­en Nakaszone Jaszuhiro meg­alakította az új kormányt. Politikai manőverek Libanonban Abdullah Raszi keresztény miniszter — 27 hónapos ha­bozás után -*- kedden hivata­losan is átvette a libanoni belügyminisztérium irányítá­sát és a nap folyamán részt vett az eddig csak muzulmán miniszterek által látogatott, úgynevezett miniszteri bizott­ság ülésén. A keresztény jobboldal Raszi részvételét a miniszteri bi­zottságban —, csakúgy mint az egész bizottságot — alkot­mányellenesnek tekinti. Ca­mille Samun maronita keresz­tény miniszter arra hívta fel muzulmán minisztertársai fi­gyelmét, hogy az államfő akár az egész kormányt meneszt­heti. A miniszteri bizottság ülé­sén, majdnem kizárólag Nyu- gat-Bejrút biztonságáról volt szó. Karami miniszterelnök ki­ti falucska a maronita pát­riárkák hagyományos pihenő­helye — ahova azonban pát­riárka 1976 óta nem tette be a lábát: a terület szíriai el­lenőrzés alatt van. Bejrutban kedden egyedül Rasid Karami miniszterel­nök kommentálta érdemben NOGRÁD - 1986. július 23., szerda jelentette, hogy a — Szíria Simon Peresz izraeli kormány­ánál is támogatott — bizton- fő marokkói látogatását: ez a sági terv végrehajtását sem- vizit nemcsak arabközi, de miféle incidens nem fogja nemzetközi tekintetben is fo- megakadályozni. Naszrallah kozza a közel-keleti válságot, Szfeir pátriárka az észak-li- mondotta, miután Szíria meg­bánom Diman üdülőhelyre szakította kapcsolatait Ma­utazott. Az önmagában sem- rokkóval. Bejrútban minden- mitmondó hír nagy figyelmet esetre megerősítették az őr­keltett muzulmán körökben, séget a marokkói nagykövet- Diman, ez a cédrusok mellet- ség körül. meg- a leg­Craxi után Craxi? Amikor a múlt hónap végén az olasz parlament vonta a bizalmat Bettina Craxi kabinetjétől és ezzel újabbkori Itáliában egyáltalán nem szokatlan kormányvál ságot kirobbantotta, még kevesen sejtették, hogy bő három hét .múltán ismét a szocialista párti politikus próbálkozhat a miniszteri igárda kialakításával. Ám így történt, mivel a tapasztalt, veterán Andreotti kísérletei eredménytelenül végződtek, Cossiga államfő az olasz viszonyokhoz mérve meglehetősen hosszan kormányzó Craxit kérte fel a hálát­lan feladatra. Nem véletlenül nevezhetjük hálátlannak a kormányala­kítási tárgyalásokat, hiszen a már említett Andreottinale is beletörött a bicskája. Pedig, ha valaki, akkor ő rendel­kezett reális esélyekkel — 40 éves politikai múlttal a háta mögött —, hogy elfoglalja a kormányfői bársonyszéket. Hosszas huzavona után sem tudott azonban megegyezni az eddigi kormánykoalíció öt pártjának képviselőivel. Mégpe­dig elsősorban azért, mert a koalíció, s egyben Olaszország legnagyobb pártja, a kereszténydemokrata párt többéves szünet után ugyan ismét magának követelné a miniszter- elönki tárcát, a lényegesen kisebb szocialista párt viszont hallani^ sem akar egy esetleges kereszténydemokrata kor­mányfő által képviselt politikáról. Megfeneklettek hát a kereszténydemokrata Andreotti egyensúlyozó manőverei, s kezdődhet minden elölről. Vagy talán mégsem? Talán segít Bettino Craxinak a mielőbbi csapatalakításhoz, hogy jelenleg ö a legnépszerűbb politikus Itália-szerte, s akinek már sokízben sikerült kivezetnie a zátonyok közül a kabinet hajóját. Igaz, ez a népszerűség egyre növekvő irigységet váltott ki a kereszténydemokraták részéről, s a jelen helyzetben sok függ attól: eltekint-e — legalábbis ideiglenesen — hatalmi ambícióitól a Democ- razia Cristiana, zöld utat engedve ezzel Craxi kísérleteinek. Akárhogyan is, a kijelölt kormányfőnek nem lesz könnyű dolga. A fentieken kivul az is nehezíti helyzetét, hogy Itá­lia második legjelentősebb pártja, az Olasz Kommunista Párt figyelembevétele nélkül mindig is problémát jelen­tett stabil kormányzást biztosítani. S, bizonyára így lesz ez a jövőben is, annak ellenére, hogy a Craxi-koalíció évei alatt a kommunisták kevésbé kritikus álláspontot képvisel­tek. Ha pedig a legújabb próbálkozások is zsákutcába ke­rülnének, akkor igen-igen nagy valószínűséggel idő előtt a szavazóurnákhoz járulnak majd az ország választópolgárai. Daróczi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom