Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-23 / 172. szám

Lesz még több is Mi is akkor örülünk. Az ötszörös győztessel — A gyengébb területeken, így a dejtári homokos része­ken kezdtük meg az aratást — vág a téma közepébe Pin­tér Ferenc, az Érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barát­ság Termelőszövetkezet elnö­ke. — Eddigi mérési adatok igazolták aggályunkat: — akad olyan tábla, amelyről alig valamivel többet mint 18 mázsát takarítottunk be egy hektárról, míg másutt, ugyan­csak homokos talajon meg­haladta a 30 mázsát — közli nem éppen kitörő lelkesedés­sel. Termelőszövetkezet kiváló dolgozója kitüntetéssel ren­delkező szakember. — Mi is akkor örülünk, ha sok a ga­bona, mert csak ilyenkor keresünk jól. Jó lenne az idén hazavinni legalább tíz-, vagy tizenötezer forintot — mondja, miközben Busái Ferencre, a kombájnosok brigádvezetőjé­re tekint kérdően. A válasz nem késik. — A kettő között lesz az összeg .. — Ha jól megy minden, akkor naponta tíz vagonra való gabonát engedek ki a járműre, majd a sokszoros, győztes kombájnos újra a nyeregbe pattan. Pár perccel később társát. Kovács Istvánt állítjuk meg egy kis kényszerpihenőre. A melegtől kissé megviselt fi­atalember öt évvel ezelőtt vállalkozott először e nagy nyári munkára. Először dol­gozik ezzel az E—516-os kombájnnal. Előtte csak ki­sebb teljesítményű masinát bíztak rá. — Eddig még jól haladtam. Csupán egyszer kellett leáll­Kisvártatva a következőkkel folytatja: — A jobb területek­re ezután kerül sor, azokról nagyobb eredményre számí­tunk — válik bizakodóbbá a hangja, majd a gondolatot be­fejezve, szinte önmagának mondja: — Akárhogy is szá­mítottuk a munkatársakkal, mindig az jött ki, hogy a ter­vezett mennyiségtől sajnos el­maradunk. Ebben része van annak, hogy egyes fajták pél­dául megégtek... ☆ Közben megérkezik a vé­kony termetű, közvetlen, ba­rátságos Tóth József, a nö­vénytermesztési főágazat ve­zetője, aki rövid tömörséggel közli az elnökkel az aratás­sal kapcsolatos legfrissebb ta­Kényszerpihenőt tart Zsiga Gyula. A gépszerelővel együtt javítják a szeletelő-meghajtó lemezt. Tóth József hozzáértően vizsgálja a learatott búzaszeme­ket. pasztalatait. Ezután együtt megyünk a Sírpatak dűlőhöz, ahol egy csapatban dolgoznak a kombájnosok egy 76 hek­táros búzatáblán. Már mesz- sziről látszik, hogy az E—516- osok egymás mellett haladva, katonás rendben fogyasztják az érett búzakalászokat. Erdős János a gép kabinjá­ból lefelé jövet, belemarkol az új termésbe, majd pár pil­lanattal később, bennünket is megkínál. — Kopogtatjuk az életet adó új gabonát, miközben Tóth József a következőket mond­ja: — Nagyon szép a színe, jó a szárazsága, szép a gabo­nánk ... A középkorú, jő erőben lé­vő, mosolygós kombájnos a reá jellemző szerénységgel mondja: — Eddig vagy ötször voltam első a kombájnosok versenyében, kétszer pedig a második. Hogy mivel végző­dik számomra az idei év, arról még korai lenne nyilat­kozni. — Eddig még nem volt bajom az új masinával — hangsúlyozza a húsz éve kom- bájnosként tevékenykedő tartályból —, mutat a mellet­te álló gépmostrumra. — Most a gyengébb földön aratunk, de lesz még ettől jobb tábla is — mondja bizakodással a hangjában. Míg beszélgetünk az életet adó búzaszemek átkerülnek a kombájnhoz simult szállító­Űjabb utasítás a CB-rádió segítségével a kombájnosok nak, (Fotó; Bábel László) nőm, amíg a kasza pengéjét kicseréltem... Nem örül viszont a búza­tábla szélén pihenő gép ve­zetője, Zsiga Gyula. Berzen­kedő hangon mondja: — Ez a fatuskó — mutat egy na­gyobb darab fahasábra — miatt kellett megállnom. — Eltörte a szeletelő-meg­hajtó lemezt — válaszolja a gépet javító Jakubovecz István gépszerelő. — Ez a legöregebb masina — veszi vissza a szót a kom­bájnos. — Előtte Erdős Pista járt vele. Jól viselte a gond­ját. Igaz, ma már sok baj van vele, de még mindig jobb segítőtárs, mint a korábbi ki­sebb teljesítményű masina. Ügy számolok, hogy 130 va­gonra való gabonát takarítok majd be segítségével — mond­ja, miközben félszemmel gép­szerelő kollegájára néz, hogy kell-e valamiben segítenie. Ezt követően közösen, rész­letesebben megvitatják az E—516-osok előnyeit, majd egyöntetűen így zárták a dis­kurzust: a leggyengébb része a motor. Hamar tönkre megy, s ilyenkor falja az olajat. — A nagy szárazság és gyors érés miatt az idén a tervezettnél tíz nappal előbb kezdtük meg az aratást — tájékoztat a növénytermesztési főágazatvezető. — Ha minden jól megy, akkor két hét múl­va befejezzük. Addigra csak­nem 2200 hektár területről ke­rül le a búza és a tavaszi ár­pa. Másodvetés? — ismétli a kérdést, majd a gépkocsi mö­gé mutat, s ezt mondja: — Ide. ebbe a porba? — Nem próbálkozunk meg vele — ér­ződik némi keserűség Tóth József hangjában, aki tizen­hatodik éve vállalja ezt a szép, de nem könnyű munkát. Tőle az idén 70 millió forint árbevételt vár el a tagság. Abban bízik, hogy amit a rossz időjárás elvett a gabo­nából, azt visszaadja az őszi kapásoknál. Venesz Károly Közélet munkaidőben? lent át divatba jöhetne a munfeanap­IdlSlUI fényképezés. Mindenesetre jó lenne tudni, hogy mit csinálunk mi í ka idő alatt, amikor nem dolgozunk. Mag:' rügyet intézünk telefonon, vagy személyese „há­zon kívül”. Gyakran anya>gra, szerszámra, feladatra várunk, s előfordul, hogy érteke­zünk, közéletet élünk. A jó fényképen az­után a részletek kinagyíthatok, a veszteségek elemezhetők. Ezúttal csupán egy kérdésre keressük a választ. Miért gyakoriak a társadalmi ren­dezvények, az értekezletek munkaidő alatt? A felelet kézenfekvő: felértékelődött a sza­bad idő és leértékelődött a munkaidő. A szabad idő ára forintban is kifejeződik a vállalati gazdasági munkaközösségek mint- egy 2,5-szeres bérszorzóival. Sok család rá­kényszerül különmunkák végzésére, hogy korlátozott jövedelemforrásait ezáltal bővít­se. Mindenki rohan munkaidő után. Külön­böző céllal, eltérő indíttatással ugyan, de stí­lus- és ritmusváltás történt. Ami nyolc órán át mellékes volt, az egyszerre fontossá vált, és fordítva. A súlypontok, a sorrendiek tet­szés szerint nem cser eher élhetők. A munkaügyi szakemberek mind határo­zottabban felvetik, hogy a munkaerőnek nem lehet kettős ára: egy magas szabad­piaci, és egy nyomott „állami”. A főidős munkabérek fel kell, hogy zárkózzanak a vigm-k, a kisvállalkozások és más külön munkák színvonaléra. Csiafc így lehet — ál­lítják — rendet, fegyelmet, teljesítményt követelni, a „vatta”-munkaer őt kiszorítani. Bizonyos felfogások szerint a munka és a politizálás eleve kizárják egymást. Vannak, aásiik az erőteljes ösztönzésben, valamiféle bérmunkás-mentalitás kialakításéiban látják a megoldást. Pedig a közéletiség problema­tikája, az értekezések ügye nem rendezhető automatikusan a főmunkaidő és a munkaerő felértékelésével. A japán tapasztalatok, az élenjáró külföldi üzemek próbálkozásai, pél­dái, tapasztalatai félreérthetetlen módon bi­zonyítják, hO'gy a magas színvonalú, igényes munkához az anyagi ösztönzésen túl olyan erkölcsi mozgatórugók, érzelmi motivációk is szükségesek, mint amilyen a munkával, az üzemmel, a dolgozó kollektívával való azonosulás. A szocialista gazdaság nem mondhat le a dolgozók magasfoikú tudatosságáról, érzelmi, politikai elkötelezettségéről. A gazdasági fej­lődés élénkítéséhez ugyanis nem elég a fe­gyelmezett végrehajtás, hanem minden szin­ten öntevékeny, kezdeményező, felelős ma­gatartás szükséges, olyan vezetők és beosz­tottak kellenek, akik megértik és vállalják korunk parancsoló követelményeit. Nem vé­letlen. hogy a vállalati kollektíváik t-úlnyo. mó többsége éppen napjainkban önkormány­zatra, az igaizigatófc megválasztására, nagy horderejű ügyek eldöntésére .kapott lehető­séget. A demokratizmus érvényesítése pedig minden munkahelyen és minden politikai- térsadialmi testületben idő- és fórumigényes. Ha érdemi eredményéket akarunk elérni, nemcsak a gazdaságot, hanem a közéletet is új fejlődési pályái« szükséges állítani. Itt is szakítani kell a mennyiségi szemlélet­tel, a rendezvényoentrilkussággal és min­dennemű öncélúsággal, merevséggel. A köz­élet legyen lényegretörő, vonzó, ne általában segítse az országos politikai célok megis­mertetését, elfogadtatását, hanem a helyi politikával szoros egységben úgy hogy a közvetlen feladatok megoldásának is tevéi kény részesévé váljon. Eleve a politikai, társadalmi rendezvényei^ értekezletek kritikája, ha rájuk munkaidőben kerül sor. mert máskor nem jön össze a kellő számú résztvevő. Komolytalanná válik min­den jó szándékú érvelés például a fegyel­mezett, szervezett, hatékony munka mellett,' ha valamilyen munkaidőt rabló rendezvényen hangzik el. Hasonló a helyzet, mint amikor az alvó embertől kérdezik meg, hogy feléb% r esszék-e? Nem szalbad a régi sémáikban gondolkodni; a tájékoztatást a tudatformálási feladatokat értekezletek szervezésével „kipipálni”. Elő-» fordulhat — mondjuk meg, nem is ritkán —J hogy nincs más alkalmas közLési lehetőség, fórum. A testület tájékozta tó»a, átlásfoglalá-» sa, a demokratikus vita nélküle elképzelhet tetten-, ilyenkor viszont az izgalmas, közén» dekű téma, aiz érdekes előadásmód legyen ál munkaidőn kívüli tanácskozásra a közönség» csalogató. Természetes dolog, hogy lakógyűlést, fca»' nácstagi, képviselői beszámolót nem leheli szervezni csak akkor, amikor az állampol­gár ráér. Volt idő, amikor lasszóval fogták az embereket. Mostanában mór egyre gya­koribbak az érdeklődést felkeltő, felelősséget, beleszólási igényt felébresztő lakóhelyi ősze- jövetelék. Az idő pénz — tartja a szólásmon- dés, s a szabadidős-rendezvényt joggal aszerint értékelik az emberek, megérte-e ró elmenni, vagy sem? Sokfelé mégis mintha az idő nem lenne pénz. A felesleges tanácskozások sorát ren­dezik házon belül és kívül, kizárólag mun­kaidőben, tehát ott és akkor, amikor az idő bérköltségekben, teljesítéskiesésben mérhető. Kimutatható törvényszerűség: a hierarchia szintjével, a beosztás nagyságával egyenes arányban nő az értekezletek száma és hasz­na. Érdemes egy-egy tanácskozáson gyors- fényképet, „kasszát” csinálni, összeadni a jelenlévőik egy órára vagy egy percre jutó keresetét. Így mechnikusan mérhetővé vá­lik, hogy miibe kerül a tanácskozás, egy-egy felszólalás. (Azért csak mechnikusan, mert’ az időveszteség okozta teljesítményikiesés ha­tása pontosan nem kimutatható.) és megyei rendezvényekra már sor került néhány, szór hét végi szünnapokon. A munkahelyeken, szakmai körökben az ilyen gyakorlat ma még nagyon ritka. Ha olykor találkozni is társadalmi-politikai összejövetelekkel mun- idő előtt vagy után. „A szakmai, a hivatali tanácskozás az munka, így beleszámít a nyugdíjba” — mondják. A társadalmi és a szakmai munkát általában könnyű megkü­lönböztetni egymástól. A szembeállítás, az értekezletek igényszint-’ jenek egyoldalú leszállítása ama hivatkoz­va, hogy az egyik „munka”, a másik tár­sadalmi elfoglaltság, nem szerencsés. Nem­csak azért, mert_ a végiggondolatlan és ha­szontalan szakmai értekezéseknek szintén van bérköltség- és veszteségvonzata, hanem azért, mert a követelmények lazításával tohasatják a társadalmi aktivitást, az értel­mes áldozatvállalást hiúsítják meg. A munka és a közélet szoros egységben léteznek, csak egymást segítve, erősítve, a negatív hatásokat kölcsönösen nyesegetve fejlődhetnek. K. .1. Országos A start jól sikerült 0 Generál SIU Kisszövetkezet első fél éve Meg 1985-öt írtunk, ami- kor a Szervező, Tervező és Lebonyolító Mérnöki Iroda GM tagjai merész lépésre ha­tározták el magukat. Ügy döntöttek: eggyel följebb lép­nek a létra fokán és kisszö­vetkezetet alakítanak. Az elgondolást tettek kö­vették. 1985. november 15* en megtartották alakuló köz­gyűlésüket. Az indulás ne­héznek bizonyult, hiszen a 15 alapító tag által beadott kéthavi fizetés képezte a szö­vetkezet induló vagyonát. Az­óta fél év telt el, s az építés- tervezési tevékenységgel, le­bonyolítással és döntő több­ségében kivitelezéssel fog­lalkozó kisszövetkezet mos­tani közgyűlésén már volt mit értékelni. Az eltelt időszak alatt a Generál BAU összes árbevé­tele közel 6 millió forintot tett ki, a fél évre előirányzott összeget 10 százalékkal túl­szárnyalva. Kevés emberrel, — hiszen mindössze 38 tagot számlálnak — sok munkát végeztek. A tagok meg is ta­lálták számításukat, hiszen az egy főre jutó átlagos havi bé­rük eléri a 8 ezer forintot. Ez ugyan túllépi a tervezett mértéket, de a mögötte lévő munkateljesítmény és az ár­bevétel fedezetet nyújt rá. Az árbevétel növekedését jelentették a szövetkezeti ta­gok által Mátraszlén elvégzett csatornázási, felszíni vízel­vezetési munkák és egy szol­gálati lakás felújítása, a Nóg- rád Megyei Nyomdaipari Vál­lalat és a Nógrád Volán te­herfuvarozási telephelyének gázellátási munkái. De a sal­gótarjáni síküveggyár meg­bízásának is eleget tettek, itt a központifűtés-szerelés és a vízellátás felújítási munká­it végezték el. A szerződés­ben vállalt legnagyobb fel­adatok közé tartozik egy bá- tonyterenyei szolgálati lakás felépítése, melyet a tervezés­től a teljes befejezésig vállalt a szövetkezet. Az éves 9 millió 700 ezer forintos tervhez képest a kis­szövetkezet idei szerződésben vállalt munkája 13 millió fo­rintot tesz ki. Megbízásuk te­hát bőven akad, most már a tagokon a sor, hogy bizonyít­sanak. Fácániskola Gyönsvöspiiszián Húszezer fácáncsibét ne­velnek fel az idén a Vajs/.ló közelében fekvő Gyöngyös­pusztán, a Mecseki Erdőgaz­daság fácántelepén. A na­pokban érkezett meg az idei utolsó „fészekalja” csibeszál­lítmány, amelyet hónomsza- kaszos, úgynevezett angol­házas tartási rendszerben nyolc-tíz hét alatt nevelnek fel. A kis fácánokat tíz napig kemencével fűtött meleg épü­letben tartják, majd hat­nyolc hetes korukig az emlí­tett angolházakban. A há­lóval fedett kifutótérrel bő­víthető, gázfűtésű mű­anyákkal felszerelt szabad­téri sátrak alatt nevelkednek a fácánok, majd a kifejlett madarakat, hatalmas há­lókkal védett, bekerített te­rületre helyezik, s itt már, természetes körülmények kö­zött élnek szabadon bocsátá­sukig. A felnőtt madarakat a legfinomabb csemegékkel csalogatják vissza az erdőbe a gondozók, magokkal szór­ják fel az oda vezető utakat, de a „fácániskola” leghűsé­gesebb növendékei még évek múltán is vissza-vissza láto­gatnak egykori otthonukba. (MTI) — koma — NÓGRÁD - 1986. július 23., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom