Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
Táborról táborra Rókatánc Ráróson Olyan, mint egy kis falu: középen a köves út, jobbra- balra apró házacskák. Nagy a nyüzsgés, folyik benne a honfoglalás. — Ezt a párnát vidd át a fiúkhoz, onnan hiányzik egy. Magván mindenkinek az ágyneműje? — szervez, irányít Szaniszló Katalin, a nógrád- kövesdd klubkönyvtár igazgatója. Körülötte gyerekek futkosnak, mások már az ágyukat próbálgatják, látható élvezettel. No, igen, hisz idén ez az első tábor, sőt, van, akinek életében ez az első. Itt, Ráróson fogja megtapasztalni, milyen is az a tábori élet... Fél hármat üt az óra, a hangszóróban felhangzik Weiner Rókatánca. Az áradó zenére a gyerekek hada lassan egyirányba indul, az ebédlő felé. Nem megy túl gyorsan a gyülekező, a gyerekek fecserésznek, ugrabugrálnak. Braun Miklós, a megyei néptánctábor művészeti vezetője nem elégedett. — Szeretném, ha megtanulnád, hogy erre a zenére gyülekezünk. A mostaninál kicsit gyorsabban. Most egyébként azért jöttünk össze itt az ebédlőben, hogy minden csoport bemutatkozzon a többiek előtt. Valaki előbb elmondja, mit kell tudni az ő tánccsoportjukról, s aztán egy-egy tánc következik. A nagylóciaJk kezdik. A Csepü-lapu-gongyola televíziós vetélkedő idején alakultaik, 1983-ban. Igen sok sikert értek el azóta, többször jártak már Csehszlovákiába is, idén tavasszal részt vették Sátoraljaújhelyen, az észak-magyarországi gyermekitáncfeszitivá- lon. Következnek a küvesdi- ek. A Hegedűs táncegyüttes tavaly alakult, épp ezért különösein értékes a megyei fesztiválon szerzett előkelő helyezésük. — A bátoayd gyerekek bajban vannak — magyarázza Braun Miklós, a megyei művelődési közipont munkatársa. — ök ugyanis nem táncosok. Valami fatális tévedés folytán főleg a rajzszakkörös gyerekeket hozták el, mert a táncosaiknak más programjuk van. Két nevelő ide kísérte őket, aztán már fordultak is vissza. Indul ft karikásó Braun Miklós vezetésével. Improvizálnak a nagylóci táncosok. Kínosan érintette az incidens a táboriakat. Az ötéves hagyománnyal rendelkező néptánctáborban az a ldalakult rend, hogy a tábori szakmai munkát a csoportok vezetőire építik. A foglalkozások egy részét a saját csoportjánál tartja a táncpedagógus, máskor meg másik közösséget tanít új lépésekre, koreográfiákra. A nehézséget úgy hidalják át, hogy a bá- tonyá gyerekek egy részének oktatását vállalta Braun Miklós, a többiekét pedig Ispán Anna, a nagylóci gyerekek vezetője. De ez csak akikor megoldás, ha a váratlan helyzetbe hozott gyerekek hajlandóik egyáltalán táncolni. Lel- kedést mindenesetre nem lehet elvárni tőlük. A tábor a megyei úttörőelnökség és a József Attila Városi-Megyei . Művelődési Központ közös ügye. Milyen céllal szervezik évről évre? — Áz elmúlt években új lendületet kapót! a gyermeknéptánc. Sok csoport alakult, a gyerekek lelkesen vállalkoznak a közreműködésre, s a színvonal is egyre jobb. Ennek a megújuló, kibontakozó mozgalomnak szeretnénk segítséget adni a táborral — fejtegeti a művészeti vezető. — A gyerekek sokféle versenyen, bemutatón, fesztiválon találkoznak egymással, de megismerkedni csak itt van módjuk egymással. Szeretnénk új ismeretekhez juttatni őket: eredeti táncokat tanítunk. S módszertani segítséget adunk a csoportvezetőknek a tanításukhoz. Lehetőség van rá, hogy videofilmen eredeti táncokat nézzünk és elemezzük. A táncprogram persze nem egyeduralkodó. Ahhoz, hogy a különböző táncokat, elhelyezhessék, köthessék népekhez, néptánccsoportokhoz, tájakhoz, néprajzi előadások is elhangzanak majd. Ebben elsődleges segítőtársunk Kapros Márta, a balassagyarmati Palóc Múzeum munkatársa. De lesznek népi mesemondó, népdalónekes vendégei is a tábornak. Nem száműzik azonban a sportot, a játékot, a tábori élet egyéb kellékeit sem. Második látogatásunk idején épp vacsora- készítésihez készülődtek a táboriak. Kedden maguk főzték szabad tűzön az ízletes pásztortarhonyát. Újra láthattuk táncolni a hetvenfőnyi gyereksereget. Vannak köztük egészen kicsikék, akik épp az első osztály padjait hagyták el. Főleg ők kérik esténként, takarodó után a táibor felnőtt vezetőitől az „ainyucipuszit”... De nap közben vidámak, még a perzselő napsütésben is élvezik n táncot. Tibay András, Ispán Anna, dr. Gulyás Zsuzsa és Braun Miklós vezetésével. A rajzszaíkkörösöik is úgy, ahogy megbarátkoztak a helyzettel. Ez persze az ő alfcad- mazkodók-észségüket és a tábor vezetőinek pedagógiai érzékét dicséri, s semmiképp nem lehet felmentés, azoknak r pedagógusoknak, akik ide- küldték őket abból a meggondolásból. hogy ne vesszen el az úttörőelnökség által biztosított ingyenes tábori férőhely. (veszprémi) < Kisközségek öféves tervei Nagyobb lesz az elöljáróságok önállósága Háromezer ember életét érintik az Ecsegi Községi .Közös Tanács elképzelései, a VII. ötéves tervben. Ennyien laknak ugyanis a székhelyközségben és két társközségében; Csecsén és Kozárdon összesen. A tanács céljai között első helyen áll a hagyományos csa- ládiház-építés elősegítése, a megfelelő teiekeilátás kialakítása. Az előző tervciklusban hetvenhat lakás készült el, ami kiemelkedő eredménynek mondható. Ha a következő öt évben ezt sikerül kevéssel túlszárnyalni, a megépült lakásokhoz céltámogatásra is számíthatnak. Különös figyelmet fordítanak a fiatalok építkezésének segítésére. Az idén 85 ezer forintot szánnak támogatásukra. A másik fontos középtávú cél, a tanácsi úthálózat fejlesztése. A három községben az utak kiépítettsége 50 százalékos: van hát mit tenni. Már befejezéséhez közeledik az ecsegi Don kő út építése, amely 1 millió 300 ezer forintba kerül. Még az idén elkészülnek a csecsei Madách út építési tervei, s szeretnék megoldani az Erzsiké út közvilágítását. Járdakészítésre Csúcsén 20. Kozárdon 10, Ecsegen pedig 30 ezer forintot fordítanak. Jövőre tervezik — mintegy 400 ezer forint értékben — az ecsegi iskola felújítását. Hasonló munkálatok lesznek a társközségek művelődési. házaiban és óvodáiban. Fejlesztésre az öt év alatt 6 millió 169 ezer forintot szánnák. Ilyen jellegű munka lesz — az alsóioldi tanáccsal közösen — az intézményes szemétszállítás megszervezése. A társközségek elöljáróságai és az ecsegi tanácstagi csoport önálló pénzeszközökkel is rendelkeznek. Dönthetnek a járdafelújításokra és a renfcívüU szociális segélyezésre szánt pénz felhasználásáról. Növekszik az elöljáróságok mozgástere azzal is, hogy — az eddigi gyakorlattól eltérően — a gazdálkodási tartalékból Csécse és Ecseg 20, Kozárd pedig 10 ezer forinttal rendelkezik, melyet saját belátásuk szerint költhetnek él a települések javára. A tervek szerint a következő öt évben a községi közös tanács összesen 64 millió 431 ezer forinttal gazdálkodik. Az eddigieknél sóikkal nagyobb szerep jut — a tanácsoik új gazdálkodási rendjének megfelelően — a szabálvozott helyi bevételeknek. Ezék a bevételek 83 százalékát teszik ki. Hozzászólás: „Könyvek az alagsoron** Örömmel olvastam a június 7Ji NÓGRÁE-ban megjelent dr. Molnár Pálné Tőzsér Marikáról szóló szép újságcikket. Örömmel egészítem ki, mint a hatszáz pártiroda- lom-terjesztők egyike. Huszonhárom éve ismerem Marikát, a segítőkész, kedves munkatársat, barátot, aki segített, tájékoztatott és ajánlott könyveket, éppen azt amire nekem vagy válla- 1 latunk dolgozóinak szüksé- j ge volt. Tanuláshoz, politikánk még jobb megismeréséhez, a műveltség fejlesztéséhez. De ajánlott jó szórakoztató könyveket is. Mindig jó volt lemenni hozzá az alagsorba, ahol a lényéből fakadó közvetlen kedvességgel fogadja az elszámolni érkezőt, a könyvet vinni szándékozót, de ugyanolyan kedvességgel, megértéssel fogadja, ha terjesztő könyvet visz vissza, amit nem tudott eladni. Ez alatt a huszonhárom év alatt még nem fordult elő, hogy a könyvelésben hiba lett volna. Pontos, precíz munkát végzett mindig, ezért is örültem, amikor ezért a lelkiismeretes jó munkáért megkapta a Művelődésügyi Minisztériumtól a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa határozatával alapított Kiváló Munkáért jelvényt. Az Ingatlankezelő vállalat pártirodalom-terjesztője Salgótarján ! Arcok közelről Küzdelmes, de szép munka Balya Pál rendőr ezredes portréjához ünnepélyes parancskihirdetésre került sor tegnap Salgótarjánban, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságon. A parancsnoki állományt, a meghívott vendégeket, köztük Géczi Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagját, a Nógrád megyei pártbizottság első titkárát, Ladvánszki Károly rendőr altábornagyot, a Magyar Népköztársaság belügyminiszter-helyettesét, az Országos Rendőr-főkapitányság vezetőjét, Polják József alezredest, a besztercebányai rendőr-főkapitányság helyettes vezetőjét, a megye igazságügyi szervezeteinek vezetőit Szerémi Sándor rendőr ezredes, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője köszöntötte. A Magyar Népköztársaság belügyminisztere a Belügyminisztérium állományában végzett munkája elismerése mellett a felső korhatárt elért Balya Pál rendőr ezredest, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének közbiztonsági helyettesét 1986. június 3(H hatállyal nyugállományba helyezte. Ebből az alkalomból a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa Balya Pálnak az Április Negyediké Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Ladvánszki Károly adta át. A belügyminiszter Egyed hajós rendőr őrnagyot a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének közbiztonsági helyettesévé kinevezte és rendőr alezredessé előléptette. Köszöntötte az ünnepi parancskihirdetés valamennyi résztvevőjét Ladvánszki Károly és Géczi János, aki a megyei pártbizottság nevében ajándékot nyújtott át Balya Pálnak. * A rendőr mindég a közérdeklődés figyelmében áll. Tevékenységét, munkáját nagy figyelem kíséri. A megjegyzések sokasága hangzik el nem is egy esetben az intézkedésekről. Balya Pál rendőr ezredes, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság helyettes parancsnoka mindezeket több mint három évtizede kibírta. Bármikor végig megy a megye- székhely, vagy kisebb település utcáján a megyében, mindenki sok szeretettel üdvözli, tiszteli és becsüli. Meg is érdemli. Küzdelmes, de szép munkát végez a főkapitány-helyettesi beosztásában. Maga vallja, hogy a fáradtságot mindig ellensúlyozta a sikerélmény. A kudarcokból is le kellett vonni a tanulságot. Bányászgyerekként indult útjára. Nagybárkányban született, s ahogy a szegénygyerekek sorsa alakult, úgy formálódott Balya Pál élete is. Korán özvegyen maradt édesanyja, árván a gyerekek, s aztán jött a mostoha élet. Cselédség, hosszú és göröngyös az életút, míg a kis batyuval, özvegy édesanyjával felszaíbadulás után Salgótarjánba érkezett. Egy szobában laktak. Haldáról gyűjtötte a szenet, s vitte a gazdagabb embereknek. Aztán az öblös- üveggyár. Behordó a zöld kemencénél, s ma is oly’ nagy szeretettel emlékszik Sulyok Sándor és Selmeczi János hutamesterekre, akiktől a szakmát tanulta, Csábi Imrére, akit mindig példaképül állít maga elé a mozgalmi munkában. És a vándorlás. Az akkori tűzhelygyárban mint gépformázó is megpróbálta a munkát. Lipták János főművezetőre ma is elismeréssel emlékezik. Aztán megkezdődött a haza, a dolgozó nép fegyveres szolgálata Balya Pál életében is. Először sorkatona a gyalogságnál. Aztán önkéntes ejtőernyős. Örvezető és rajparancsnok, s amikor leszerel, a katonai egyenruhát rendőrségivel cseréli fel. Nem volt ez az út sima. A salgótarjáni városi kapitányságon a bűnügyi alosztályon, mint nyomozó őrmester tanulta az alapokat. Rákos Jánostól, az akkori parancsnokától nemcsak a szakmát, hanem a Balya Pált most is jellemző emberséget is megtanulta. Aztán alhadnagy, a társadalmi és tulajdonvédelmi osztályon. Kezébe került a bűnüldözés is. Nehéz lenne a rendőr ezredes életútját úgy leírni, hogy ne essen szó az 1956-os ellen- forradalomról. Maga vallja és így is cselekedett, hogy feladata a szocialista társadalmi rendszer és vívmányai védelme, az eüenforradalmárok lefegyverzése volt. Teljes embert kívánó feladatok végrehajtására került sor. Nehéz napok, egy ember életében, de fegyvertársaival együtt helytálltak. Ahhoz, hogy az ezredesi rangig eljusson, bizony sokat tanult Balya Pál. Nagybár- kányból csak hat elemivel indult el. A munka mellett végezte el a 7. és 8. általánost. Aztán tiszti iskola, tiszti akadémia, a belügyminisztériumi főiskola, majd az esti egyetem elvégzése ugyancsak egész embert kíván, hiszen mindezt a munka mellett kellett elvégeznie. Persze így lehetett a bűnügyi nyomozóból alosztályvezető, aztán osztályvezető egészen 1979-ig, amikor a főkapitány helyettesének nevezték ki. Az ezredesi rangot 1984-től viseli váll-Lapján. Ahogyan beszélgetünk, a megyében mindenki által tisztelt ezredes nem tagadja meg önmagát. Mint mindig az életben, most is elmondja véleményét mindenről. A szakmáról csakúgy, mint a pártmunkáról, hiszen mint hivatásos rendőr, kötelességének érezte, hogy ott legyen a párttagok között, elmondja egyéni véleményét a taggyűléseken, a magánbeszélgetések során. A kissé őszülő férfi, aki szolgálata során elérte a felső korhatárt, fiatalosan emlékezik néhány nagyszerű rendőri munkára. A kazárt gyújtogató felderítésére ma is szívesen gondol. Bár nehéz, fárasztó munka volt, próbára tette az embert, de siker koronázta tevékenységét. Egyéves munkájába , került. Aztán ott volt az erdőtarcsai gyilkosság tisztázása. Öngyilkosságként jelentkezett az ügy, de Balya Pál nem nyugodott bele és fényt derített a családi öröklés okozta gyilkosságra. Aztán a csehszlovák fegyveres rablók elfogása. A zagyvarónai gyerekkeresés, helikopterekkel, a társ fegyveres testületek segítségével. Maga fogalmazta, hogy több, a közvéleményt jelentősen zavaró élet és vagyon elleni bűncselekmények felderítésének végére, a rendőri szervek, a társ fegyveres testületek, nem utolsósorban az önkéntes segítők és a lakosság együttműködésével lehetett pontot tenni. Már leírtuk néhányszor, de nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez a munka teljes embert kíván. Ehhez pedig a rendőr ezredes fogalmazott így: Jó családi háttér kell hozzá. Ez pedig a Balya családban végig megvan. A bányászcsaládból származó feleség jó partner, megértő, családszerető feleség és anya. Mindig többet vállalt magára a gyermeknevelésben, hiszen tudta, hogy férje, a hazát, a népet szolgálja távollétében is. Fia apja nyomdokain halad, főhadnagy a főkapitányságon, lánya pedig ma már háromgyermekes édesanya. Az 55. születésnapjára számos gratuláló levél és távirat érkezett Balya Pál rendőr ezredes címére. S ahogyan olvassa ezeket a meleg szavakat tartalmazó leveleket, ahogy előszedi kitüntetéseit, amelyek tartós, eredményes munkásságát bizonyítják, azért már a holnapra is gondol. Vallja: munka nélkül nem lehet élni. Nem szeretne elszakadni a közélettől, a közösségből. Ha be is fejezi hivatásos rendőri munkásságát, szeretné a barátait végig megtartani, társadalmi tevékenységet folytatni a közösségi és pártéletben, és most pótolni azt a családi életet, amit elmulasztott, s gyermekei helyett most már az unokák nevelésében vállalni a közössé-1 get. Balya Pál rendőr ezredes eddig is megjelent az utcán egyenruhában, civilben, s ha a sors úgy kívánta, melegítőben is. A több mint három évtizedes fegyveres szolgálat után is a nép, a lakosság igazi szolgálatát váilaja magas ra. Somogyvari László j NÓGRÁD m 1986. június 28., szombat
