Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
A NÓGRÁD KÁLLÓ Nálunk, eme természeti szépségekben, ma is romantikus erdőkben, magas és lágy hajlata hegyekben dús nógrádi tájakon — úgy hírlik — sokan tartják, hogy amolyan „kitett” világ e megyének a Pesttel és Hevessel határos része, a déli. Nos, ennek egyik kisebb központja Kalló s „csatlósai”, úgymint Erdő kiirt, Erdótarcsa. Élnek pedig itt — fogyó számban — már nem annyira háromezren, mint inkább csak 2800-an. S ha mind kevesebben és kissé elöregedve is, de talán okkal-joggal kérdezik, hogy nekik ugyan miért kell saját hazájukban a majdnem hontalanok szerepére kényszerülni...? Azért, mert közigazgatásilag Nógrád megyéhez tartoznak. s mint ilyenek, pásztói, salgótarjáni, nemritkán pedig miskolci ügyintézésre kényszerülnek, holott karnyújtásnyira tőlük Aszód, Gödöllő, Budapest, ahol a felnőttek fele dolgozik. ..? És ez az adott földrajzi helyzet, ez a közigazgatási kötelék miatti, afféle küszöbönállás bizony, hogy sok szempontból nyomasztó: ügyek intézési idejét növeli a normális sokszorosára, s pusztán ,.az idő pénz” igazsága szerint — alaposan meg is drágítja. A helyzet tehát már eleve, „ab ovo” feladja a leckét, de sajnos más súlyos gondok is keserítik a különben kedves, vendégszerető kál- lóiak — és kürtiek és tarcsaiak — amúgy sem könnyű életét. Ezek között egyáltalán nem utolsósorban szerepel — a mind a mai Elöljáró napig (ál)szemérmesen takargatott helyzet — nevezetesen a cigánylakosság nagy arányú jelenléte. Tény ugyanis, hogy többségük életmódja — tisztelet a kevés kivételnek — súlyos károkat okoz mind a munkamorálban, mind a közbiztonságban. Egyféle patthelyzet ez, amikor lépni kellene, de lépni — szinte — nem lehet. S e tény beárnyékolja a kemény munka által elért örömöket is. Azt, hogy akik — még — itt laknak, tulajdonképpen szépen és jól élnek. Ellátottságukra sok kifogás nem lehet, eredményesen, dicséretes nyereséggel dolgozik a termelőszövetkezet, és éppen most bontogatják szárnyukat az eddigieket lényegesen felülmúló művelődési lehetőségek. Élnek még és megfelelő őrizőkre leltek a palóc, a szlovák népi hagyományok, táncok, dalok, vizeletek. Él, lélegzik és életet terem ez a szép vidék. Ahová jó utak vezetnek már a korábbi, alattomos kátyúkat rejtegetők helyén, melyek fölé a nyár eme szép havaiban árnyas, zöld alagutat vonnak hátoldalról a lombos-koronás akácfák. S ezek, miként üde levelekben, hasonlóképpen hangos trillákban, madárfüttyökben sem szűkölködnek. És habár a dolgok nem mindig s nem mindenben alakulnak úgy. ahogyan kívánatosabb lenne, nemcsak kellemes, de talán hasznos is, ha felvillantjuk e világ — szerintünk — jellemző arcvonását. Határhelyzetek — Három megye határán vagyunk. Ez inkább jelenthet gondot, mint előnyt. Sok tekintetben közelebb .van Hatvan, mint Pásztó. Ha csak az egészségügyre, a kórházi ellátásra gondolunk, jobb lenne, ha Hatvanhoz tartoznánk. Közelebb van. A lakosok bevásárolni sem Pásztóra járnak, hanem Hatvanba, Gödöllőre. A közlekedés is inkább Budapest felé orientált — röviden ekképp jellemezte Kálié és a hozzá tartozó két társközség helyzetét Nyemcsok Mihály, a községi közös tanács elnöke. Jól példázzák a határhelyzetet az áramszolgáltatók. Az egy községi közös tanács há- rom községére három áram- szolgáltató jut. Kálién a hatvaniak, Erdőtarcsán a jobbágyiak, Erdőkürtön a nógrád- kövesdiek a gazdái az energiavezetékeknek. Jobb-e az egyik a másiknál? Nem tudni. Mindenesetig imázsás re a közvilágításban Erdőkürt van lemaradva. A régi, tányé- ros lámpatestek gyakran meghibásodnak. — Most a településfejlesztési/ hozzájárulást — családonként évi 500 forintot — a közvilágítás javítására szavazták meg az erdőkürtiek. Csak hát azt is mondták a falugyűlésen, hogy legalább minden harmadik oszlopon legyen égő. A határhelyzeteknek még jó néhány példáját sorolhatnánk. A szó szoros értelmében vett határhelyzetet viszont a termelőszövetkezeti nagyüzem jellemzi: a közigazgatásilag együvé tartozó három település mellé a Káliói Vörös Csillag Termelőszövet- kézet határa még Vanyareot is felölelik Bizonyára nincs ebben semmi különös. Csak annyit kell tudni, mire gondoljunk, ha a káliói tanácsról, s mire, ha a kállói téeszről beszélünk. kedvenc —. luxuskálífha Szinte az első szóra érhetett. Éppen arról érdeklődtünk, merre lakik, amikor máris ott állt előttünk. Hátán kosárral, kigombolt ingben. — Paprikát vittem az asz- szonyoknak az üzembe. A kertben fólia alatt termesztem ... —, így zajlik a bemutatkozás Czeba Lajossal, 'Erdőkürt község elöljárójával. Harminchárom évig, 1972- ben történt nyugdíjazásáig fegyveres testületnél szolgált lakóhelyén kívül. Mégis otthon mindenki ismeri: mert ■megint csak három évtizedig sportköri elnök (edző, gyúró, szertáros) volt a faluban. Ismeri a kürtiek apraja-nagy- j át. — Hét tagból áll az erdőkürti elöljáróság, közülük négyen nők, akik igen szókimondó teremtések. Főleg, a segélyügyekben, amiben a döntés a mi jogkörünk. Amikor társközség lettünk, sokáig társtalan községnek neveztük magunkat, mert úgy nézett ki, innen mindent visznek, de semmit nem hoznak. Most másképp van. Négyszáz méteres út épült az Árpád utcában, s az elöljáróság szorgalmazta azt is, hogy ki kell cserélni a réai utcai lámpákat, De, jóleső érzéssel mondv hatom, hogy elöljáróságunk nem vitatta annak jogosságát. sem, hogy Erdőtarcsán, a másik társközségben törpe vízmű épüljön. Teljes volt az egyetértés ... A három község középtávú tervére azt mondja: Szép terv, kalapot emelhetünk, ha azt végrehajtjuk. Rajta, az erdőkürti elöljáróság 64 éves vezetőjén bizonyára nem fog múlni. (Holott sildes sapkát visel, sportosan öltözik és dolgozik.) A gyakorlatilag öt éve önállóvá lett Kállói Építőipari Kisszövetkezet — mint arról időnként lapunkban is számot adunk — esztendőről esztendőre szépen fejlődik. Működési területén sok fontos feladattal birkózott már meg eredményesen. Megbízatásaiknak nagy részét —, mint azt Nándori Ferenc elnök elmondotta — versenytárgyalásokon nyerik el. A kor szellemének megfelelően jó munkával, okos, célszerű, a megrendelők elégedettségét kiváltó produktummal törekszenek mind jobb eredmények elérésére. Emellett nem félnek az újdonságoktól, a profilbővítéstől sem. Ennek kézzelfogható bizonyítéka legújabb termékük, melyet szinte üdvöskeként kezeinek jelenleg a kisszövetkezetben — egy cserépkályha. Olyan újfajta cserépkályha, amely amellett, hogy luxuskivitelű, még mozgatható is. Súlya két mázsa, nagyon szép, díszkovácsolt ajtóval készül, többszínű csempével. A tetszetős külső lényegében lemezkazánt takar. így, eme favorizált cserépkályha nemcsak igen tetszetős és megnyerő külsejű, de nagyszerű „melegkészítő szerkentyű” is egyben, garantáltan igen hosszú élettartammal. Dísze a helyiségnek, forrása az egyenletes, kellemes melegnek — tartják róla eddigi legnagyobb tisztelői, akik nem mások (egyelőre), mint maguk a luxuskályha készítői. Joggal bíznak azonban abban, hogy új termékük rövidesen meghódítja mind a hazai, mind a külföldi piacot, remélhetőleg még ez idén, mielőtt még beállnának a fagyos téli napok. A kultúra koncentrált központja lesz itt. EsS és helikopter Varga Lajos, a Kállói Vö- rös Csillag Termelőszövetkezet elnöke éppenséggel nem nevezhető vidámnak ezekben a napokban, és, hogy miért nem, az már első szavaiból kiderül. — Éppen most loptak el a parcellánkról vagy három mázsa újkrumplit, és a tetteseknek alighanem bottal üthetjük a nyomát. Ezt persze, még el lehetne viselni, de azt már nehezebb, hogy ez az év sem sikerült valami fényesen. A májusi kegyetlen aszály szinte mindenen nyomot hagyott. A zöldborsónk csak úgy 60—65 százalékos lett: mielőtt még megnőhetett volna, a csapadékszegény időben száradni kezdett. Terveztünk 36 mázsás termésátlagot az idei 200 hektár borsóból, de 22 mázsánál aligha lesz több. És nem biztatóbb a helyzet a kalászosoknál sem. Ahogy elnézem az Időjárás alakulását, július első hetének végén kezdhetjük aratni a búzát, 1830 hektáron — és „sülve”. Jó, ha négy tonna lesz a tervezett 4,6 tonnás termésátlagból. — Ezek szerint kevés a remény a tavalyi eredmény megismétlésére? — Az nem kifejezés — mo- solyodik el kényszeredetten az elnök. Mostanában szépet, jót nemigen lehet mondani, bár az tagadhatatlan, hogy a lucernások szépen adnak. Emellett reménykedhetünk a 200 hektár cukorrépában, a 400 hektár napraforgóban és a 220 hektár mustár is elfogadhatónak látszik. Viszont, a 250 hektáros tavaszi árpánk, szintén a szárazság miatt biztosan a tervezett alatt marad. Eső, eső kellene! És inkább ma, mint holnap, mert öntözés híján szomjasak a földek, koraérettek lesznek a növények, s velük együtt elhervadnak a remények. Hogy a kállói termelő- szövetkezet vezetői, szakemberei mégsem látják kilátástalannak a helyzetet, az a gazdasági társaságnak köszönhető, melynek már évek óta tagja a Vörös Csillag. Ez a társaság tavaly Is igen eredményesen működött, idén pedig 30 százalékkal hozotf eddig többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. A helyi kiegészítő tevékenységre is ezt lehet mondani: körülbelül egymillió forinttal jobb most a fedezeti mérleg, mint tavaly ilyenkor volt. — Akkor mégsem olyan sötét a helyzet, mint eleinte látszott — igyekszünk, jó . hangulatban búcsúzni Varga Lajostól, aki viszont erre az állattenyésztést említi. Azt, hogy a jelenleg 460-as tehén- állomány tejtermelési átlaga nőtt ugyan az idei év első öt hónapjában, de összességében még most sem mondható jónak. Ezen fajtaátalakítással szeretnének javítani, a mostani m agyartarka-áll omán y idővel vöröstarka holstein- frízre cserélődik ki. Emellett jelenleg megfelelőnek tartják a hízómarha-értékesí- téet és kedvező a szaporodás- biológiai helyzet is. — Sorolhatnánk ezt napestig — ad végül kezet az elnök —, de annyi bizonyos,’ hogy a költségekkel való takarékoskodásban még minden területen sokat kell tennünk, és ugyanezt mondhatom el a munkaidő kihasd nálásáról. Mert az az igazság, hogy ilyen nehéz időszakban minden forintot meg kell fogni. Mi itt — természetesen az ésszerűség határai között — erre törekszünk. Mondok egy példát erre: az energia- és anyagtakarékosság területén minden fillért megfogunk, de a növényvédelemre nem sajnáljuk a pénzt. Igaz — mosolyodik «4 végre szívből — «tekintetben is az „égiek” kegyeitől függünk. Hol esőt, hol kiadós napsütést remélünk, s ráadásul ezekhez nagyon elkelne még egy MÉM-helikopter. De mielőbb. Mert a növényvédelmen rengeteg múlik, és mi ezt megcsináljuk mind a közösben, mind a háztájiban. Mifelénk ugyanis — nemigen szív** leljük a kártevőket... Alvás után szép a kislány kállói oviban. Alkofóház a Kiszolgált az Iskola. Az 1770-ben épült barokk kastélyban 34 évig tanultaik az erdő- tarcsaiak. Most új tulajdonosra talált. A Magyar Tudományos Akadémia alkotóházat alakít ki a kastélyban. A faluban azt állítják, hogy 16 kastélyt is megtekintettek az akadémikusok, amikor tudósaiknak alkotóházat kerestek, és az erdőtarcsai tetszett meg nekik a legjobban. — Mi lehet ennek az oka? Talán mert a megtekintettek közül ez volt a legjobb állapotban, és mert közel van a főváros — mondja Markovich * Sándor iskolaigazgató, aki már az iskolai iratokat válokastélí/ban gatja, a kastélyiskolában készíti elő elszállításra. Összekötözve várakoznak itt a könyvtár könyvei is. Két hét múlva jöhetnek az épitők. Az iskola kiköltözött. Az erdötarcsaiak új iskolája — hol is máshol? — egy másik kastélyban lesz, ami egyben kultúrházként is szolgál majd. ősszel már itt kezdődik az oktatás. Dicséretre méltó a* értékmentés mostanában Erdőtarcsán. A dombokkal övezett csendes vidék meg is érdemli. Bizonyára ez volt az akadémikusok véleménye is. Es büszkék lehetnek erre Erdőtarcsán. Lányok a málnásban Lányok, igen, méghozzá szépek, üdék, frissek, fiatalok. Öröm nézni őket. Egyikük szőke, de a javából, és éppen csak, hogy 16 éves. Úgy hívják, Dóra Orsolya, a balassagyarmati egészségügyi szakközépbe jár, szeptembertől, immár másodikba. És a barna kislány? — Papp Annamária? — szép ő is, igen pompásan mutat a maga 17 évével, a pirosán mosolygó málnával telt lapos ládák között. Iskolás ő is még, az aszódi gimnáziuim harmadikos tanulója. Eddig rendben Is lenne minden. Igen ám, de, hogy kerül a csizma az asztalra, a két szép kislány, a szőke, meg a barna a termelőszövetkezet vanyarci málnásába. ..? Talán mert egy évvel idősebb, vagy talán csak cser- fesebb — Annamária szól előbb. Nem sokat, de keveset. Nem nagyot, de lényeget. Így hangzik: — Szerettünk volna dolgozni a nyári szünetben. A téeszben most málnaszezon van, így aztán idetettek bennünket. A mérésben segítünk, felírjuk a ládákat. Két fiú is dolgozik velünk, ők a rakodást is bírják, de ha szükséges, tudunk segíteni nekik. Most, azt hiszem, éppen Nagyrédére mentek, a hűtőházba... Szemmel láthatóan szívesen beszél erről a témáról, de nem titkolja azt sem, hogy a málnaszezon végéig akar dolgozni, egy kis pénzt keresni, mert számára a nyár java csak ezután kezdődik: előbb soproni sporttábor vár rá, később pedig mint ifivezető, általános iskolásokkal az NDK-ba utazik. — Szép program, biztosan kellemes lesz. — Az igaz, — szól a szőke —, de egy mondatot talán az is megérne, hogy reggel 7-re járunk dolgozni, és ha sok a málna, lesz este 7 is, mire hazaérünk. Igaz, megéri, pénzt keresünk, az pedig jól jön. Szőke lányka epret szed. tanévkezdésre, és egy kis kirándulásra, üdülésre. Én, sajnos, erre a nyárra nem tervezhetek nagy programot, de négy napot Hevesen tölthetek. Lehet, hogy kicsit rövid lesz; de remélem, annál emlékezetesebb. Mi egyebet mondhanánk: reméljük így lesz, s búcsút intünk a lányoknak, szőkének, barnának, s ha már egyszer itt találkoztunk, hát a málnásnak is, az éretten, szépen piroslónak. Irta: Kun Tibor, Zsély András Kép: Kulcsár József.
