Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
Gressai Sándor Kecskés László Lichner András (taksa. István A tűzhelyalkatrészeket zománcozzák. A legújabb fejlesztésű villamos tűzhely prototípusa. — Hittel vallottam és vallom, hogy a fizikai dolgozók tisztán és határozottan látnak, döntő részük mentes a spekulatív gondolkodástól, — pergeti vissza a közelmúlt történelmének lapjait, a mélypontról való kilábalás elején szerzett kezdeti benyomásait Gressai Sándor, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár igazgatója, aki olyan feladatot vállailt magára, amelynek megvalósítása során megsokasodtak az ősz hajszálai. — A gyárban igen magas volt a törzsgárdatagok száma — folytatja az előbbi gondolatot. Arra voltam kíváncsi, mi tartja ókét itt nálunk, ebben a nehéz, kritikus, a jövőt is megkérdőjelezhető időszakban, amikor bőven van munkahely-választási lehetőségük. Rájöttem, hogy szeretik gyárukat, megszokták, s bíznak a bizonytalan jövőben. Vagyis, az egy-két évtizede itt tevékenykedő fizikai munkásokkal aránylag rövid idő alatt tudtam a legkönnyebben szót érteni. Nagyrészük megértette, elfogadta, támogatta, nagyon sokszor pedig kezdeményezte a mielőbbi magunkra találást szolgáló határozott intézkedéseket. De soha sem akadályozták a végrehajtást. r — Mivel egy elavult, rossz vezetői módszeren kellett gyorsan túladni, voltak akik nem tudták ezt megérteni, nem voltak képesek váltani. Emiatt sóik vezetőcserére került sor. Az új igazgató mellé egy műszaki-gazdasági igazgatóhelyettes került, a főosztályvezetők zöme is a megújulás, a gyár magára találásának időszakában került új beosztásába. Közben többen nyugdíjba mentek, rendszeressé váltak a belső helycserék, amíg mindenki a neki megfelelő beosztásba került. Jelenleg a megfiatalított vezetői gárda átlagéletkora 42 év. — Az előbbiekből sejteni lehet, hogy nem volt köny- nyű megtalálni a kibontakozást szolgáló egyetértést. — Valóban nehezen alakult ki — folytatja mondanivalóját az igazgató — mert az erdekek nem mindig és eléggs nehezen találkoztak egymással. Vonatkozik ez a pártbizottsággal, és a szak- szervezettel folytatott vitákra, véleménycserékre, melyek végül is kölcsönös együttműködéssel zárultak. Az előbbiek miatt sok volt Uj főszereplőkkel a vasöntöde és tűzhelygyárban Csak addig maradhat meg vezető beosztásában... az összeütközés. Anyagi gond, probléma sűrűsödött össze, amelyeket csak hosz- gzabb távon lehet megnyugtatóan és eredményesen megoldani. A gyorsabb kibontakozásit nehezítette a szanálási eljárás elhúzódása, amelynek során nagyon sok ellentétes és szubjektív eiem is felszínre került, nélkülözve a kellő alaposságot. Végül is túljutottunk a kritikus nehéz időszakon. 1984-ben lezárult a belső útkeresés, s eljutottunk odáig, hogy a termelésben, a piac volt a meghatározó. Vagyis azt gyártottuk, amit a fogyasztók kértek, olyan áron és minőségben. ahogy elfogadták, illetve nekünk is előnyös volt. Zsarolni még a tőkés- exportnál sem hagytuk magunkat. Versenyképességünk fokozása, a gazdálkodás eredményességének javítása érdekében rövid idő alatt 70—80 százalékban kicserélődött termékeink száma, ugyanakkor több külkereskedelmi vállalattal teremtettünk üzleti kapcsolatot. — önt arról ismerik, hogy a határozott, következetes, és emberséges vezetői magatartása, párosul vezetőtársainak és dolgozóknak mesz- s/jemand anyagi megbecsülésével. — Igein, akik rászolgáltak a vezetők közül, többször részesültek kiemelt fizetésben — válaszolja határozottam, miközben szavait bizonyítandó egy kimutatást tesz elém. — Szerintem a vezetőnek meghatározó szerepe van a termelés és gazdálKodás színvonalában, eredményességének alakulásában. Ezért őket tisztességesen meg kell fizetni. Ma már nem jelent gondot, vezető beosztásba magas képzettségű szakembert szerezni. Egyet azonban nyomatékosan hangsúlyozok: — Mindenki csak addig maradhat meg vezető beosztásban, amíg megfelel a mindenkori — ezt nagyon fontosnak tartom — követelményeknek. A folyamat nem zárult le. Soronlévő tennivalónk a művezetői gárda mielőbbi megerősítése. — A szanálás befejező szakaszában jöttem ide — mondja Kecskés László, gazdasági igazgatóhelyettes. — Azt tapasztaltam, hogy a kollégák nagy része támogatja a jó ötleteket és a célravezető gyakorlatot. Nagyon meglepődtem, amikor egyetlen vezető társamnak se kellett az ésszerű, költséggazdálkodás szükségességéről beszélni. De rendezni kellett a feladatokat, kijelölni kinek, mivel kell foglalkoznia, miért felelős. Az új követelményrendszer teljesítését egy új, válóban serkentő ösztönzési rendszere segítette. A helyesen végrehajtott költség- gazdálkodás javulásának első eredményei már 1984-ben jelentkeztek, az érdemleges előrelépés viszont 1985 első felében következett be. Az előbb említett időszakokban oiyan napi operatív intézkedésekre volt szükség amelyek a termelés leállításának megakadályozását szolgálták, De előfordult, hogy a dolgozókat bizonyos időre, szabadságra kellett küldeni. Ilyen körülmények között stabilizáltuk kapcsolatainkat, kezdtünk hozzá mintabolt- hálózatunk országos kiépítéséhez. 1985-ben pedig átkerültünk, illetve vállaltuk a nagyobb követelményeket támasztó, de nagyobb lehetősegeket is biztosító keresetsz] nt.-szabályozást. Ennek eredményeként 80 milliós nyereséggel zártuk az évet, s 13 százalékkal tudtuk emelni bérszínvonalunkat. — Nem tudtam volna elképzelni, hogy más vállalatnál dolgozzam — hangsúlyozza Baksa István gépformázó, aki 1952 óta dolgozik a gyárban. — Nagy változás történt a vezetésben, amely a gyár előnyére váll Igaz, hogy sokkal szigorúbbak a követelmények, mint régen, a minőséget is hozni kell, de megérte, és megéri, mert két év alatt olyan béremelésre került sor, amire 20 éve nem volt példa. Amikor a gyár a mélyponton volt, a dolgozók akkor is tudták, hogy ez nem ő miattuk alakult így. Mostani igazgatónk lejön hozzánk, elbeszélget velünk, észrevételeink után mindig megszületnek s. közösség javát szolgáló intézkedések. A jogos kérések teljesítése mellett őszintén, kertelés nélkül megmondja azt is, ami nem tetszik neki. Munkatársaim, de jómagam is másképp állunk a munkához, mint azelőtt, sorainkban megszűnt a jövés-menés. Ami azelőtt lehetetlen lett volna, ma már az is megtörtént: mi magunk szerveztük meg a harmadik műszakot. Jóleső érzéssel mondom, hogy nincs ellentét a műszakiak és a fizikai dolgozók között. — így fogja össze a kibontakozás lényegét — saját tapasztalatai és munkatársainak véleménye alapján — a Mün- nich Ferenc aranykoszorús, valamint a Vállalat kiváló brigádja címet elnyert kollektíva vezetője, kétszeres Kiváló dolgozó kitüntetés birtokosa, akinek a havi keresete az utóbbi hat évben 1500 forinttal lett nagyobb. — Jó iránvba mozdult el a termékfejlesztői munka, melyet a piac igénye határoz meg. Ez nálunk egyrészt a meglévő termékek továbbfejlesztését jelenti. másrészt a meglévő technológiákra építve, a piacképesebb gyártmánycsaládok kialakításának érdekében ' licenc- . és know-how vásárlásokkal igyekszünk e téren fellelhető hátrányunkat mérsékelni. Ehhez megvan a szükséges szellemi fogékonyság, a szakmai becsvágy, a fogadókészség és egy jónak mondható ösztönzési rendszer. Változás tapasztalható az együttgondolkodásban is. Míg korábban az elkülönülés jellemezte a termelési gazdálkodást, jelenleg a vállalati szemmel való figyelés az uralkodó, melynek során a feladat minden áron történő megoldása szerepel — érzékelteti az előnyös változást kifejező, alkotó közszellem lényegét, Leichner András, a fiatal, nemrég kinevezett műszaki főosztályvezető. Bacsa Tivadar végigjárta a termelés különböző lépcsőfokait, s úgy jutott el a hidegüzemi gyáregységi vezetői beosztásba. A megújulást bizonyító változásokat a következőkkel próbálja érzékeltetni. — Az új vezetés egyértelműen kijelölte a célokat, meghatározta a követelményeket, s a teljesítéshez olyan feltételeket és anyagi elismerést teremtett, amely meg^ mozgatta a dolgozók cselekvő képességét. Az előbbiek nemcsak hozzájárultak a kollektíva stabilizálásához, hanem jelentősen felgyorsították az alkotói légkört, ösztönöztek az önálló kezdeményezésre, amelyről jómagam is csak felsőfokon tudok szólni. — Hosszabb távú céljain-: feat a VII. ötéves tervben foglaljuk össze. Az alapgondolat a stabil gazdálkodás megteremtése. Ennek nagyságát eredményességét két dolog: a 250 milliós adós ág visszafizetése, s a fejlesztési lehetőségek határozzák meg. Korszerűsítjük a hagyományos termékeinket, olyan licenceket vásárolunk, amelyek jól ráépülnek meglévő technológiánkra, hozzájárulnak a szakmai tudás bővítéséhez. Tovább kívánjuk fokozni termékeink feldolgozottság! fokát. Olyan nyerem ség elérésére törekszünk, arne’y évenként 5—7,5 százalék bérfejlesztést tesz lehetővé. Ennek érdekében 1986-ban, 90 milliós nyereséget kívánunk elérni. Fokozzuk piaci manőverezői képességünket, - hasznosítsuk belső tartalékainkat. Ügy érzem, rajta vagyunk a fejlődést szolgáló sínen, de azt is szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon meg kell kapaszkodnunk, hogy rajta maradjunk. A vállalati vezérkar, a dolgozókkal, együtt jó csapatot alkot, hosszabb távon is alkalmasak az újabb' sikereket kikovácsoló munkára — vallja meggyőződéssel Gressai Sándor, a vállalat igazgatója, akit a vállalati tanács egyhangúlag öt évre megerősített beosztásában, aki április 4-én, hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából munkája elismeréseként átvette a Munka Érdemrend ezüst] fokozatát. Venesz Károly ‘ bércük a Karancs 4 P típusú gáztűzhelyet. Az automata adagoló nehéz fizikai munkát helyettesít. _ w (Bábel lászia felvételei!
