Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

A munka tisztessége Elismerésekről szólnak a híradások. Olyan kollektívák, munkásemberek dicséreté­ről, akik a munka tisztességét, becsületét elsőrangú feladatuknak tartják. Akik a gazdaság megújításáról, teljesítőképességének javításáról nem csupán beszélnek, hanem a maguk eszközeivel segítik a gazdasági célok, a tervek valóra váltását. Ezt tették az elmúlt évben s így cselekszenek most is. Frontvesztett Mielőtt elérnénk a személy, szállító gumiszalagot, bányá­szok. egy csoportjába botiunk. Elhasználódott hevedert gön­gyölnek. s közben ^on tré­fálkoznak, hogy megszólják majd őket a kocsmában, hi­szen a kimért zsebpénzből egy „felessel” kevesebbre futja ezután. Továbbhaladva meg­érkezünk a fura szállító ..jár­műhöz”, mely a déli fővona­lon könnyíti meg a közlekedé­sünket. Alig tíz perc zötykö- lődés után fejükhöz verődő gumicsíkok jelzik a leszálló helyet. Még néhány méter és egy jobbra törő vágatban megpillantjuk a festékszagű elővájó berendezést, mely im­már második a kányási bá­nyaüzemben. Az acélmostrum könnyedén halad a sziklafalban; nincs itt másra gondja a bányász­nak, csak a biztosító „TH- ívek” összeillesztésére és, hogy jókorát csapjon a láncos von­szoló számára nehezen szál­lítható kődarabokra. A gép nyergében rutinosan mozgatja a kapcsolórudakat Radios Ferenc, pedig alig egy hete még csak hírből ismerte a masinát. No, nem mintha idegen lenne számára a tankra emlékeztető óriás, hi­szen dolgozott ő már F—6- oson is, úgy tíz évvel ezelőtt. — Akkoriban kellett volna ilyen szerkezet — mondja mo­solyogva, bár arcán némi ke­serűség nyoma fedezhető fel. — Tudja, fronton dolgoztunk idáig és most kényszerből kerültünk elővájásra. Hát ezt csináljuk... Kicsit szokatlan a Dózsá- soknak, hogy anyagra várnak és a teljesítményük attól függ, jön-e elegendő üres csilié. — Jelenleg folyik a moz­dony szállító fővonal átépíté­se. ezért akadozik az „üres ellátás” — fűz magyarázatot a történethez Balogh István, banyamester-helyettes. egyben Kísérőnk a bányajáráson. — Jelentősen javul majd a hely­zet. ha elkészül a lejtakna, melyen a szenet szállítjuk a szénmosóhoz. Akkor a mos­tani berendezések kizárólag a meddő elszállítására szol­gálnak majd. Jó egy éve került' át a Dó­zsa frontbrigád Tiribesről a kányási üzemhez. A vállalat érdeke kívánta így, mivel a meglévő és feltárt szénva- gyon alapján ez utóbbit fej­lesztették nagyobb ütemben. • Tiribesen idén megszűnik a termelés, tehát új munkahely kellett az ott dolgozóknak. A 96 bányász szomorú szív­vel vette tudomásul ezt a döntést, de —‘ lévén tapasz­talt csapat — felvették a harcot a legjobb kányási bri­gádokkal. Kézi frontfejtésük nem kecsegtetett kiugró ered­ménnyel, főleg, ha számítás­ba vesszük-, hogy a két ön­járó biztosítóberendezés eu­rópai színvonalú. A nemes csatát megnyerték és akkor nem várt fordulat követke­zett. .. — Távoli községekből já­runk ide, mégis mintha egy lakótelepen laknánk, olyanok vagyunk, a munkában .—■ kez­di a beszélgetést Lakatos Fe­renc brigádvezető. — Tiri­besen is az élen jártunk, itt sem vallottunk szégyent. Az­tán összehívott bennünket Erhardt Miklós főmérnök és közölte, hogy átcsoportosíta­nak minket, magyarul, mint firontbrigád megszűnünk és elővájási munkahelyre kerü­lünk. Gondolhatja, nem örül­tünk a bejelentésnek. Per­sze megígérte, hogy mihelyt megkapja az üzem az újabb önjárót, visszakerülünk a termelésbe. Közben többen is felfigyel­nek a beszélgetésre és lassan 6—8 főre duzzad a notesz kö­rül álldogálók száma. Csen­desebb helyet keresünk, mi­vel a szellőztetőgép zúgása elnyomja a távolban állók hangját. Lakatos Ferenctől megtudom azt is, hogy a Dó- zsások soha nem adták 100 százalék alatt, s mikor vég­legessé vált, hogy Kánvásra kerülnek, egynapos bányá- járás után már felvették a munkát a 23. számú fronton. Most ismét vállalati érdekre hivatkozva'kénytelenek elővá- jáson dolgozni. — Nehogy azt higgye, hogy megijedtünk a feladattól — így a brigádvezető —, koráb­ban a csapat háromnegyed része hajtott már vágatot. Tudjuk azt is. hogy ennél az üzemnél ez létkérdés. — No, de pénzben nem mindegy — ül közelebb Godó János, az „örök helyettes”. — Jani bácsi! Azért itt kiegyenesíthetik a derekukat — szól közbe Balogh István —, meg aztán az alapbér jóval magasabb. Két év múlva el sem akarnak majd menni in­nen. .. A Dózsa brigád jelenleg két részre osztva dolgozik: egyik fele egy robbanófül­két, a másik egy összekötő vágatot hajt. A napokban fe­jezik be mindkettőt, hogy az­tán az új géppel nekivágja­nak a készülő 42. számú front szállítóvágatának. — Akkor sem fogadtuk jó szívvel, a hírt — folytatja Godó János, s végigsimitja ősz haján a kezét. — Nem hittük, hogy mi leszünk azok, akiket „szétcsapnak”. Mert, hogy láthatták az eredménye­inket. .. — Elestünk jó néhány ezer forinttól — magyarázza Uta&i József. — Igaz, hogy jó az alapbér, 401 forint, de egy folyamatos termelésben mégis többet vittünk haza. — Aztán sújtott miniket a szakszervezet döntése, mi­szerint hétvégeken nem dol­gozhatunk. Korábban 36—38 műszakra is kijöttünk ha­vonta. Ezt a béremelés sem ellensúlyozta. — Nem panasz, de az ifjú­sági csapat megalakításakor elvették a legtehetségesebb fiataljainkat, akiket mi ne­veltünk — mondja a brigád­vezető. — Tőlünk jövőre ha­tan mennek el nyugdíjba, nem tudom lesz e utánpót­lás. .. A Dózsa brigád munkában összeforrott „talpasai” tudo­másul vették a kemény dön­téseket, s talán enyhíti meg­próbáltatásaikat, hogy átvehe­tik a 24 éve óh átjött magas kitüntetést: a Népköztársaság Kiváló brigádja címet, mely­re talán még példa sem volt a Nógrádi Szénbányák törté­netében. T. Németh László Még 1968-ban alapították a Magyamándori Községi Kö­zös Tanács Költségvetési Üzemét. A lassan két évti­zedes üzem egyre bővülő területen egyre szélesedő te­vékenységet lát el. Hat ala­pító tanács — Magyarnán- dor, Szügy, Szanda, Cserhát- surány, órhalom, Dejtár — közigazgatási területén 22 községben végez kisebb­nagyobb munkát. — Fő feladatunk ezekben a községekben a kommunális tevékenység, az intézményes szemétszállítás — mondja Kaszás István üzemvezető. — Tevékenységünk körülbelül 6600 lakást érint, egy évben 12 ezer köbméternek megfe­lelő mennyiségű hulladékot szállítunk el. Munkájuk so­rán dolgozóink, mintegy húsz­ezer emberrel kerülnek kap­csolatba. nem mindegy te­hát. hogyan végzik munká­jukat. Már csak azért sem mind­egy, milyen a munkavégzés a szemétszállításban. mert manapság megnőtt az embe­rek igénye telenülésük tisz­tasága iránt. Tudják ezt a magyamándori üzemben, s míg évekkel ezelőtt több mi­nőségi kifogás merült fel a szemétszállítók munkáiával kenosolatbsn. ma úgy látják lel ki Ismeretesebben vészi k munkájukat Pedig aoró’ékos munkát kíván a nagv távol­ságok bejárása legalább he­Tovább tart a fejlődési folyamat A falu szélén meghúzódó termelőszövetkezeti központ' ban csak elvétve találkozni vezető beosztású dolgozóval. Csaknem mindannyian kint vannak a határban, végzik a tavaszi munkákat. A szikár termetű, első benyomásra is rokonszenves Majer Antal­lal, a Drégelypalánki Szondi Termelőszövetkezet elnökével is, csak a kora délutáni órák­ban sikerült találkozni. Rög­tön a téma közepébe vágva kezdtük el a beszélgetést. — A pályázat útján el­nyert Kiváló termelőszövet­kezet címet, immár másod­szor kapta meg a szövetke­zet tagsága. Bár erre a meg­tiszteltetésre az 1985. évi eredmények jogosítottak fel, mégis azt kell i mondanom, hogy a VI. ötéves terv első éveiben megkezdett fejlesztői tevékenységnek köszönhetjük alapvetően. Az 1984. évi, ahogy mi mondjuk, böjti esztendő után, amikor csak 20 millió forint eredménnyel zártuk az évet, 1985-ben nye­reségünk elérte a 31 milliót. — Ebben döntő szerepe volt a 80 millió forint költség­gel felépített konzervüze­münknek, ahol a szörpön kí­vül ma már a rostos gyü­mölcslétől a befőttig mindent tudunk gyártani. Igen, a szakmai feltételek is meg­vannak hozzá. A beruházás révén a konzervipari főágazat 1984. évi 230 millió forintos bevétele 1985-ben 250—260 millióra növekedett. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy az alaptevékenység ágazatai sem veszteségesek, sőt gazdaságos­ságban a mostani természeti adottságaink ellenére a leg­jobbak közé tartozunk a me­gyében. — Ne vegye dicsekvésnek amit elmondtam, de nem len­ne helyes, ha elhallgatnám azt, amit elértünk. Például gabonából a szövetkezet fennállása óta rekordtermést takarítottunk be, amely egy­úttal 2,5 millió forint plusz nyereséget hozott. Olyan ösztönzési rendszert alakítot­tunk ki, amely minden te­kintetben a költségtakarékos gazdálkodásra és a nyereség növelésére serkenti a vezető­ket és dolgozókat. — Jórészt ennek köszönt­hető, hogy egy dolgozóra ju­tó termelési értékünk elérte a 650 ezer forinfot, ami or­szágos viszonylatban is el­ismerésre méltó — foglalja tömören össze az 1985-ben bekövetkezett előnyös válto­zások lényegét az elnök, aki néhány évvel ezelőtt még a berneeebaráti termelőszövet­kezetben dolgozott, mint el­nök. Mielőtt eljött a szövet­kezet tagságát hozzásegítette A szörpgyártó gépsorról két műszakban naponta három és fél öt vagon üveg kerül a rekeszekbe. Ez 70 ezer üveget jelent. a Kiváló termelőszövetkezeti cím elnyeréséhez. — A pártszervezet 1985. évi politikai * programjának összeállításakor a korábbi években elért jobb pozíció elérését tűzte ki célul, a gaz­dálkodás színvonalának eme­lése útján — kapcsolódik később az eszmecserébe Kiss János, a párta! apszervezet titkára. — Elérése érdekében szorgalmaztuk a temrékszer- kezet további finomítását. Ez az igényünk találkozott a gazdasági vezetés elképzelé­seivel. — A gazdálkodás hatékony­ságát szolgáló pártvezetőségi és egyéb megbeszélések, el­sősorban. továbbképzési jelle­gűek voltak, s mindenkor a kulcsfeladatokra irányították a figyelmet és az erőfeszíté­seket. Visszatekintve a megtett útra úgy látom, hogy elképzeléseinket az op­timum körül sikerült meg­valósítanunk. Ehhez a szeren­cse, azaz a jó időjárás is hozzá­járult. Például szamócából re­kordtermést takarítottunk be, burgonyából 250 mázsát, ter­meltünk hektáronként, állat: tenyésztésünk évek óta nem veszteséges. — A munkaszervezés jobb volt, mint azt megelőzően. Optimális időben végeztük el a talajmunkákat, a vetést és a betakarítást — egészíti ki az előbbieket Kiss Antal, a 25 tagú növénytermesztési brigád vezetője. — A többség belátta, azaz nem kell őket külön győzködni arról, ha a munka megkívánja, akkor szabad szombat és vasárnap is dolgozni kell. — Példaként említem, hogy nemrég hat asszonyt kértem meg szombati, vasárnapi krumpliválogatásra. . Tizen- ketten jelentkeztek —. mond­ja a naptó! cserzett arcú bri­gádvezető. aki 25 éve dolgozik a tsz-ben. Kisvártatva így folytatja: — Az asszonyokkal könnyebb szót érteni mint a férfiakkal, mert más az alaptermészetük. .. Leszoktunk arról, hogy nagy kérdésekkel foglalkoz­zon >a pártvezetőség. Vezető­ségi üléseinken a részterüle­tek problémáit tárgyaljuk meg. de azt széles körűen, és nagy mélységben. Bármi­ről legyen szó. előtte mindig kikérjük az ott dolgozó pá " tagok és pártonkívüliek v *- leményét. így tettük nem g amikor veszélyt jeleztek az állattenyésztési ágazatból. A kivizsgálás a gazdasági veze­tés részéről megtörtént, a felelősségre vonással együtt — érzékelteti a pártvezetóség munkájának lényegét és módszerét, Kiss Antal majd hozzáfűzi, hogy a tagság dön­tő többsége nemcsak példa­mutatóan dolgozik, hanem aktívan képviseli a pártalap' szervezet politikai állásfog­lalásait is. — Olyan ösztönzési rend­szert vezetett be a gazdaság vezetősége, amely arra buz­dít bennünket, hogy minél kevesebbet álljanak a gépek a műhelyben, minél kisebb létszámmal oldjuk meg fel­adatainkat — kapcsolódik a beszélgetésbe Jancsovics Jó­zsef. a traktorosbrigád ve­zetője. Hatására 15 százalékkal nőttek a teljesítmények csök­kent az üzemanyag-fel hasz­nálás. Nem, nem kellett sen­kitől sem levonni a rossz munkáért „. — Önvizsgálatunk során feltárt tények arra figyel­meztetnek, hogy ne értékel­jük túl magunkat. Még aki­kor sem, ha első negyedévi tervünket sikerült , túlteljesí­teni. Ügy néz ki, hogy ha az időjárás is segít bennünket, akkor ez évi elképzelésein­ket megvalósítjuk, s a ta­valyi évben bekövetkezett dinamikus fejlődési folya­mat to:vább tart — utal az idei esztendő eddigi bizta­tó lépéseire, bizakodva a további jó folvtatásban Ma­jer Antal. Venesz Károly Környezeti teaként egyszer, de mint a környezeti kultúrát alakító tevékenység az üzem felada­tai közül ez tekinthető talán a legjelentősebbnek. — Árbevételünk nyolcvan százaléka mégis az építőipari munkákból származik. Igaz, hogy ezek is apró feladatok, és az alapító tanácsok igé­nyei szerint évente legalább száz kisebb-nagvobb mun­kát végzünk különböző te­lepüléseken. Minden apró munkát megcsinálunk, még akkor is. ha tudjuk, hogy az majdnem biztosan gazda­ságtalan — tájékoztat az üzemvezető. Vannak azért nagyobb munkák is. amelyekre meg­rendelést kan az üzem. Ta- x'alvelőtt Magvarn ándorban * orvosi lakást, Deítáron kör­zeti megbízotti lakást épí­tettek. Ott voltak tavaly a cserhátsuránvi iskola, a szü- gvi tanáesház felújításánál. Részt vettek a balas«agvar- mati művelődési központ belső munkálataiban, a nóg- rádsá-donvi szanatórium kor­Q'7CkT'i'iQÍ+(á<5o D<*r]i-cf foVg­rno-frys ^foicrlaltcáiffot ielent c-z-nt-rp^'V rg rn*ce több k'i^eVnii1^­he»7. kaof^olóHik, terv tprmé- szetes, hogy a kistelepülési kultúráért program megvalósításában je­lentős reszt vállalnak. A ke­reskedelmi ellátást javítot­ták, amikor az elmúlt évben Patvarcon a kocsmát és az élelmiszerboltot harmadosz­tályú büfévé alakították át, Szügyben pedig az új házak közelében építettek perembol­tot, s felújították a régi üz­letet is. — De, ha buszmegállót kel] építenünk, akkor azt csinál­juk — említi meg Kaszás István. Az összesen hetvenfős üzemben tehát egy jól moz­gatható gárdának kellett ah­hoz összeállnía, hogy gyorsan és szakértelemmel végezzék el a tanácsi megrendelése­ket. És ma olyan dolgozók alkotják az üzemben a törzs- gárdát, akik megértik, hogy a feladat napról napra vál­tozó, s mindig a jelentkező új igényeknek kell eleget tenni. Számokban is hűen kife­jezhető a magyamándori üzem eredménves munkája: míg árbevételük 1981-ben 7.5 millió forint volt. ez a múlt évben már meöolad+a a 12.5 milliót. Hasonló feilödésf mutat a gazdálkodás nyere­sége is' öt évvel ezelőtt az iizem nvere«ére nem érte el a félmillió forintot, addig .tavaly már egymillió forint feletti nyereséget produkál­tak. Terveikben azonban nem állnak meg itt. A szemét- szállítás fejlesztésére új cél­gépek beszerzése érdekében már most pályázatot nyúj­tottak be. a megyei tanács támogatásának elnyeréséhez. Üj szolgáltatásként tervezik a jövőben bevezetni az épü­letek villamos vezetékeinek érintésvédelmi mérését. Már most foglalkoznak — a kör­nyezeti kultúra részeként — a körn vető községek belvíz­elvezetésének kialakításával, megoldásával. — A hetedik ötéves terv­ben a kommunális te”ékenv- ség fejlesztése a fő célunk — összegzi a terveket az üzem­vezető. — Még na'gvobb te­rület bekapcsol4«áva,l. új, kor­szerűbb ginekkel és mi« szervezettebb. kvalifikál­tabb munkaerővel kívántuk végezni a következő évek­ben feladatunkat. tír A Magyamándori Közsé­gi Közös Tanács Költségve­tési üzemének dinamikus fej­lődését ismerték el p-z1 hpmr g ]TI"rtq pv--v mából a HVrisíZ és az ÉT7,M elismerő oklevelét, vehették át. Zsély And rá* • Bit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom