Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
ElsSk a nemzetközi szocialista mun körverseny ben Hz Osztyapenko brigádnál Amit megbeszélünk, azt becsületesen, lelkiismeretesen végrehajtják Erősen süt a nyarat idéző, nap a Mátraaljai Állami Gazdaság sziráfci kerületének kijáró részéin is. Itt dolgozik a Nemzetközi Szocialista Brigád Szakma kiválója címet elnyert növénytermesztési trak*orosbrigád három tag- A brigádvezető: Mitzki József és két társa: Falta Károly és Géczi István. Kényszerpihenőjüket tartják, mert a brigadvezető által vezetett Rába Steiger traktorra kapcsolt tárcsánál a csapszegeket rögzítik, nehogy szétessen a munkagép. Ebben segítenek a brigádvezetőnek társai. — A múlt évben, amikor megkezdőtött az aratás, az SZKP XXVII. kongresszusának tiszteletére vállaltuk, hogy a betakarításnál egy százalékkal csökkentjük a veszteséget, javítjuk a minőségét, három százalékkal mérsékeljük az üzemanyag és kenőanyag felhasználását, összességében több mint 366 ezer* forint többleteredmény elérésére vállalkoztunk — pergeti vissza a közelmúlt krónikáiénak lapjait, a versenyt elindító momentumokat a megbecsült brigádvezető. — Vállalásunkat eljuttattuk a megye mezőgazdasági üzemeibe. Tizenkét brigád mondott igent. Ezen kívül elküd- tüik még csehszlovák barátainknak a nemeskosztolányi állami gazdaságba, valamint a szovjetunióbeli kemerovói testvérmegye Zárja nevű állami gazdaságba. Mindkét helyen elfogadták kihívásunkat. Nemrég kaptuk az értesítést, hogy a nemzetközi párosverseny első helyezettje mi vagyunk — mondja jóleső örömmel a hangjában Miitzki József. — Az elsőség megszerzésében szerepe volt annak, hogy a nagy nyári betakarításnál lassítottuk a kombájnok menetsebességét. ugyanakkor nem hagytuk üresen járni a gepeket sem — kapcsolódik a beszelgtésbe Falta Károly brigádtag. aki a megalakulástól kezdve tagja a kollektívának és 20 éve dolgozik együtt társaival. . — Aztán meg úgy ismerjük a területet, mint a tenyerünket, s ennek megfelelően tudjuk mikor, milyen irányban vezessük a gépeket — kér szót az ősz hajú Géczi István, aki a kollektíva első brigádvezetője volt. Kisvártatva a következőket mondja: — Eredményeink elérésében sokat segített a gépváltás is. A régi, elhasználódott masinákat újabb, nagy teljesítményű NDK-kombájnokra cserélték ki. Ezekkel nemcsak többet tudunk dolgozni, hanem kényelmesebben is ment a munka. A brigádra 4000 hektár szántóföld talajmunkájának a jó elvégzése, a vetések és a minél eredményesebb betakarítás hárul. Az úgynevezett holt időben oedig a brigád tagjai javítják komba injukat, nehogy másra tud jajnak hivatkozni, ha baj van. máskor meg a műtrágya vagonba való kirakásánál, raktárba való szállításánál tevéken yked nek. — Ezzel a 42 hektáros területtel — mutat körbe — délre végzünk — veszi vissza a szót a brigádvezető. — Utána pedig bent karbantartjuk a gépeket. A brigád az év elején úgy döntött, hogy a nagyobb eredmények elérése érdekében ketté válik. A nehézgépesek az Osztyapenko I.. a könnyűgépesek pedig az Osztyapenko II. kollektívát vallják magukénak. Befejezésül Gyalog Dénes kerületi igazgatótól kérdem, miként ítéli meg a brigád tevékenységét: — Velük kapcsolatban nyugodtan alszom. Amit megbeszélünk, azt becsületesen. lelkiismeretesen végrehajtják. Nemsokkal később mindhárman vasparipájuk nyergébe pattannak. A brigádvezető tovább tárcsázza a földet, Géczi István a gyomirtó szert dolgozza be a magágyba. Falta Károly pedig a szív- gyógyszer készítéséhez szükséges magot helyezi a jól előkészített földbe. V. K. Magas feszültségen... Húsz évvel ezelőtt az ÉMÁSZ Salgótarjáni Üzemigazgatósága üzemviteli osztályának fiatal dolgozói elhatározták: új szocialista brigádot alakítanak. No, de mi legyen a neve? — töprengtek. Nevezzük el Energiának! — javasolta valaki, s az ötlet mindenkinek tetszett. Elvégre mindannyiunk élete összekapcsolódik az energiával, nevezetesen : a villamos energiával. És az elképzelést tettek követték. .. Most pedig itt ülünk az üzemigazgatóság épületében, a portásfülke melletti kis helyiségben berendezett parányi „műhelyben”, s a brigád karrierjéről beszélgetünk. Mert valóban sikerekkel kikövezve telt el az elmúlt két évtized, Állításunk igazolására elegendő megemlítenünk: a kollektíva háromszor nyerte el a Vállalat kiváló brigádja és egyszer a Magyar Villamos Művek Tröszt Kiváló brigádja címet. Mielőtt részletesebben szólnánk a közelmúlt kiváló eredményeiről, vessünk egy pillantást a munkásközösség képzeletbeli önéletrajzára. — A létszámunk, az összetételünk az idők során alaposan megváltozott — mondja Tóth János brigádvezető. — Az alapítók közül már csak hárman maradtunk: Horváth József né, Mihalik Ferenc és jómagam. Igaz. Simon Adolf, Tóth László és Végh István egyaránt régi társunk, de Gál József is eltöltött már öt esztendőt közöttünk. Tehát heten vagyunk, de hamarosan nyolcán leszünk. Kovács István a próbaidejét tölti nálunk, s úgy gondoljuk, hogy a második fél évet már vele kezdjük. Az energiások az úgynevezett fogyasztói csoporthoz tartoznak. Ebből adódóan a villamos energia tervszerű fel- használásáért felelősök a megye egész területén. Tennivalóik sokaságát hosszú lenne felsorolni. Legyen elég any- nyi. hogy mérik az üzemek, gyárak, termelőszövetkezetek áramfogyasztását, kivizsgálják a panaszokat, kijavítják a mérőberendezések hibáit. Sokát vannak úton, úgy ismerik a településeket, a vállalatokat, akárcsak a tenyerüket. A kollektíva olyan hároméves ciklust tudhat maga mögött. melynek sikeres munkája alapján jogos reménynyel pályázta meg a Szakma (Ágazat) kiváló brigádja kitüntetést. — Brigádunk 1984. július 3- án felhívással fordult az Tóth János brigádvezető. iparág valamennyi közösségéhez — idézi vissza a történteket a csoportvezetői beosztásban dolgozó brigadéros. — Ebben kezdeményeztük, hogy hazánk felszabadulásának 40. évfordulója és az MSZMP XIII. kongresszusa tiszteletére tegyenek vállalásokat a villamosenergia-termelés és -szolgáltatás vesztesegének csökkentésére, az anyag- és energiatakarékosság növelésére a hatékonyság fokozására, a balesetmentes munkavégzésre. örömünkre, számtalan brigád csatlakozott a kezdeményezésünkhöz. A kollektíva a felhívásban szereplő felajánlásait kivétel nélkül túlteljesítette. — A hálózati veszteség csökkentése érdekében az előírt egy év helyett hat hónaponként hitelesítettük az egy megawatton felüli fogyasztókat — sorolja az önként vállalt kötelezettségeket a másik csoportvezető. Végh István. — A megtakarítás csaknem 1 millió 376 ezer kilowattóra. A már működésképtelen mérőórákból kiszereltük és újra felhasználtuk a még jó alkatrészeket. Egv-egy vidéki kőrútunkon igyekeztünk minél több fogyasztó ellenőrzését, mérőcseréjét elvégezni, akár a szabad időnkben is, ezáltal évente 15—17 ezer kilométer út idejét és költségeit takarítottuk meg. Jelentős újításoknak vagyunk a gazdái. Vállalásaink együttesen csaknem 2.4 millió forint értékkel gazdagították a vállalatunkat, a felajánlott 1,5 millióval szemben. Az elhangzottakhoz Simon Adolf hozzáteszi: — Az egyéb termeléssel, gazdálkodással kapcsolatos tevékenységünk további milliókat hozott az ÉMASZ-nak, végeredményben a népgazdaságnak. Élen jártunk a szabálytalan áramvételezések felde. rítésében és megszüntetésében. Gondot fordítottunk a mérőórák pontos működésére, a hibás mérések korrigálására. A brigád nemcsak erősárammal dolgozik, hanem magas feszültségen is él. — Nem túlzás, közéleti emberek vagyunk — közli Horváth Józsefné. — Tóth János szakszervezeti bizalmi, a munkaügyi döntőbizottság tagja, népi ellenőr, munkavédelmi ellenőr. Mihalik Ferenc az üszb sportfelelőse, az SZMT sportbizottságának tagja, lakóbizottsági tag. Simon Adolf DH-felelős. Tóth László a mátramindszenti sportkör gazdasági vezetője. Jómagam vöröskeresztes aktivista, közönségszervező, jogsegélyszolgálatos vagyok. — Évente fejenként és átlagosan száz óra társadalmi munkát végzünk — viszi tovább a gondolatsort Mihalik Ferenc, aki már háromszor megkapta az „50 ezer munkanapot Salgótarjánért” emléklapot. — Évek óta segítünk a házkörüli munka elvégzésében két volt vállalati dolgozónak, ma már idős nyugdíjazná® Térítés nélkül elvégeztük a villamosítást egy, az unokáját egyedül nevelő , koros, mozgásképtelen néninél. Hasonló jellegű munkákra vállalkozunk iskolákban, bölcsődékben, óvodákban, más intézményekben. Komolyan mondom: a feleségeinknek kel_ lene már adni valamilyen kitüntetést. amiért belenyugszanak. hogy olykor szombaton és vasárnap is távol vagyunk a családtól. Talán egyszer erre is sor kerül. Mindenesetre a brigád tagjai együttesen már annyi elismerést kaptak, hogy tele volna velük egy kisebb szekrény. ök azonban szerényen hallgatnak az oklevelekről, a jelvényekről, inkább teszik a dolgukat. Például képezik magukat. — Horváth Józsefné elvégezte a közgazdasági technikumot és az angol nyelvvizsga kezdő tagozatát. Végh István a szakközépiskolai érettségi mellé technikusi oklevelet szerzett. Simon Adolf és Gál József leérettségizett a szak- középiskolában. Mihalik Ferenc és Tóth József tanfolyamokon bővítette a szakmai, politikai tudását. A végére hagytam magamat: elvégeztem a szakközépiskolát, technikusi oklevelet szereztem, letettem a villanyszerelőmester-vizsgát — magyarázza Tóth László. Beszélgetésünk végén természetesen szóba kerül a jövő. A brigád tagjai egyöntetűen kimondják: szeretnének még előbbre lépni. , ☆ Az Energia Szocialista Brigád az elmúlt évek eredményei alapján megkapta a Szakma (Ágazat) kiváló brigádja cimet és a kongresszusi oklevelet. Kolaj László Munkamegbeszélés. Kellett mar egy szupersztár egy fűtő átszakítja a célszalagot, annak két magyarázata lehet: vagy jó időt futott, vagy gyenge, volt a mezőny — imigyen kommentálja a Kiváló vállalat elismerést Gsizek Ferenc, s ez tökéletesen rávall az ironizálásra mindig hajló gyárigazgatóra. Tizennégy esztendei kihagyás után most negyedik alkalommal részesül a kitüntető címben a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár. Viszontagságosak voltak ezek az évek, közülük nyolc kifejezetten sovány. Ez idő alatt nyögte ki a kollektíva a gyárépítésre felvett hitelt, s a teher olyan súlyos volt, hogy mellette sem komoly fejlesztésre, sefn említésre érdemes bérfejlesztésre nem jutott. Mozgástérhez csak az utóbbi két évben jutott a gyár. Szerencséjére, mert éppen akkor szűkült be a bútorpiac, a gyorsan változó körülményekhez pedig gúzsbakötötten aligha tudott volna alkalmazkodni. Kisütött a nap a vállalat felett: megszületett a Columbia Lux, az az elemes bútor, amely mára nemcsak az Ipoly Bútorgyár, hanem az egész hazai bútorpiac szupersztárja lett. Antalfi Zoltán a gyár „szabadúszó” formatervezője jó- időben ráérzett a változni még csak készülő vásárlói igényre. s előállt a luxus kivitelű elemes szekrénysor ötletével. Te-mészetes faborítással addig senki nem mert az országban elemes bútort tervezni. Az elemes bútor fogalma ugyanis összekapcsolódott a sima, egyszerű frontfelületek- kel. a dobozszerű kivitellel. Az már valóban szerencse, hogy a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát éppen az idő tájt hajtott végre olyan technológiai fejlesztést, melynek segítségével a természetes tömör fára megtévesztően hasonlító szekrényelemeket tudott készíteni. A lehetőség feltűnően kínálkozott. — Azonnal lecsaptunk rá — mondja Antalfi Zoltán. — Sejtettük, hogy ilyen alkalom nem lesz még egy. A vásárlók kereslete pedig nagyjából kiszámítható volt. Hiszen olyan sok az egyforma panellakás, legalább a berendezést formálhassák a saját képükre az emberek! Most éppen ezt teszi lehetővé a gyár a Columbia Lux vevőre gyártásával. Csízek Ferenc a maga szokott stílusával erre ezt mondja: — Ha bejön, amit tervezünk, az tökéletes bűntény lesz a szakmában! Ami alatt ezt kell érteni r sem a hazai, sem a közeli országok bútoriparában nincs olyan, hogy a vásárló egyedi kívánsága szerint szerelnék össze az adott elemekből a szekrénysort. Az Ipoly Bútorgyár nemcsak vállalkozott rá, hanem már csinálja is. Igaz, egyelőre kicsiben. A csarnok egyik elkülönített sarka most a Columbia szerelőbrigádé. A nyolctagú csapat névre szólóan szereli és csomagolja raklapokra a szekrénysort. — Az ott, mint látja, dr. Papp Imréé lesz. A vevő valahová Nyíregyháza környékére való — mutatja Jánoska Tibor brigádvezető. A brigád három hónapja alakult — kísérletképpen. Válogatott szakemberekből áll, Jánoska Tibor úgy mondja1 szívük van a bútorhoz. Ezzel a módszerrel egyébként is jobban lehet kímélni a terméket, mint a szerelőszalagon, ahol nagyban csomagolják a portékát. Csakhogy kezdenek egyre kevesebben lenni. Megindult a Columbia Lux szédületes karrierje, nem győzik a rendeléseket teljesíteni. Olyan ez a bútor, mint valami időzített robbanószerkezet, melynek ketyegőjét huzamosabb időre állították be. Akkor robbantott a piacon, amikor a bútorgyárban már- már azt hitték, nem lesz belőle semmi. Az 1984-es BNV-n mutatták be először. A gondolat, mely a termékben testet öltött, olyan új volt, hogy maga a szakma sem *udta értékelni, befogadni, visszhangtalanul ment el mellette. Egy esztendővel később a Columbia Luxé lett a vásári díj és a közönség díja is! — Akkor már tudtuk, nem akármi van a kezünkben — emlékezik vissza az örömteli időre Olexa Miklós üzemvezető. — Ez a csomagküldő szolgalatszerű dolog, a személyre szóló szerelés meg nagyon nagy trükk. Ezzel fel lehet bolydítani az egész hazai piacot. Sőt, nem lepődnék meg, ha előbb-utóbb az egész vállalati szervezetet is a Columbiához kellene igazítanunk! Addig azonban akad még egy-két tennivaló. Most mindenekelőtt az, hogy az egyre dagadó keresletre tempós gyártással tudjanak válaszolni. Márpedig abban a gyárban, ahol a sovány esztendőkben jócskán apadt a létszám is (Olexa Miklós üzemében például kilenc év alatt 30 százalékkal), nem is csekély feladat ez. — Nekünk annyi pénzünk ma sincs, hogy technológiai fejlesztéssel könnyítsünk gondunkon — mondja Olexa Miklós. — Legnagyobb lehetőségünk a józan paraszti ész, s ez nálunk eddig még mindig bevált. Olcsó szervezési szisztémákat dolgozunk ki, logikus mozgási irányokat, minimális szállítási útvonalakat. Szerencsére a létszámcsökkenés általában a „férgesét” vitte el, megbízható, jó mag maradt a gyárban. Számíthatunk munkásaink tapasztalataira is. A Radnóti Miklós nevét viselő szocialista brigád munkaidejének 60 százalékát tölti most a Columbiával. A 15 fős, háromszoros aranykoszorús, Vállalat kiváló brigád vezetője, Pintér István, a bútor munkaigényességét tartja a legfontosabb tulajdonságának. — Hogy mire kell vele vigyázni? Minőség, minőség, minőség... — válaszolja. — A vásári díj is sokat számit, a közönségdíj talán még többet. Nekünk garantálnunk kell, hogy tökéletes kivitelű bútort küldünk a vevőnek! Nem most kell a szerelés kézenfekvő módszereit meglelni, ezeket a három éve alakult Columbia gmk már kitalálta. — Mi a semmiből indultunk — közli Leszenyiczki Pál, asztalos, a gmk egyik tagja. — A gyárnak már az is nagy előny, ha a gmk tagjai megmutatják a jó módszereket a többieknek. A jó módszer pedig maga, az egész szerelés! Igaz, a mi közösségünk a legjobb húzóemberekből alakult, itt nemcsak a gmk-s munkában, hanem a napi termelésben sem kell nógatni senkit. Nemcsak tudják, vérükben is van: dolgozni kell, ebből élünk. Ezt a stílust átmenteni kicsivel nehezebbnek ígérkezik. Jánoska, Pintér és Leszenyiczki egyébként egy osztályba jártak az ipariskolába. Idén kapják meg mindhárman a 25 évi munkáért járó törzsgárdajutalmat. 0 hárít ni munkás negyedszázados hűséges ki- ■lul Mill tartása ezúttal jelképszerű. Mert annyi ugyan igaz. hogy a hangzatos nevű szupersztár nagy ívű karrierje jelentős szerepet játszik a mostani Kiváló vállalat kitüntetésben. De a Columbia egymagában aligha lett volna elég ahhoz, hogy az Ipoly Bútorgyár ilyen jó hírnévre tegyen szert a szakmában, a kereskedelemben. Ehhez bizony sok esztendő áldozatos munkája, küszködése kellett. A bútorgyári kollektíva állta a próbát, rászolgált az elismerésre. Szondi Márta NŰGRAD — 1986. május 1-, csütörtök 5
