Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-24 / 121. szám
Iskola és nevelőotthon Az érfelem lépcsőfokai táj ssépsége Sestíl ecsetjére kívánkozik. Terebélyes, százados fák, gondozott virágágyások, park, csivrteíó madarak zaja. S a májusi ve- hoíerry elárasztja a házat, a Wajlátti grófok egyfcoei ®a- öászkastélyút. — Ötvenkét saemSyes a® Sntéaet, s megiehetőeen szűkén vagyunk — mondja Bokák Valéria igazgatóhelyettes. Az épület inter nátus és fekoka egyszerre. A tantermek aprók, egy-egy bordásfalat áQftotttmk fel mindegyikbe, hogy legalább „tornatermünk” legyen. Műhelyhez nemrégiben jutottunk boezá, egy szolgálati lakást piák kottánk át. A cserhátsoráoyi foglalkca- fcrtó iskola és nevelőotthon története az 1950-es évek elején kezdődik. Sokáig idekerült minden értelmileg fogyatékos gyerek, s csak 1978- ban hajtottak végre profil- tisztítást. A debilisefc átkerültek Szátokra, míg az itteni intézményt teljes egészében a középfokban sérültek, szakszóval az imbecillisek számára rendezték be. Kegy szakképzett gyógype- Bsgógos, egy tanító és kilene képesítés nélküli nevelő ta- crit-neveL, foglalkozik az itt aß gyerekekkel, akik Mól M ni. Erre a legtöbbjük képes. — Ki állapítja ezt meg? — Nem mi. Mi jellemzést adunk a Dunakeszi Értelmi Fogyatékosok Országos Szociális Foglalkoztató Intézetének, ahol a javaslat és a gyerekek tényleges produktuma alapján döntenek. Aki „Próbáljunk tollasozni!” megfelelt a vizsgán, az a diósjenői szociális foglalkoztató intézetbe kerül. Vagy —, mert lehetséges még két variáció —, valamelyik szülő mellett, otthon dolgozik. Például az anyuka olyan bedolgoz« munkát vállal, amelyet a gyermeke is el tud végezni, illetve valamelyik fázisába be tud segítem. S a harmadik lehetőség pedig, hogy A tesfvérkapcsolafokra építve Beszélgetés ttyikolaj Vlagyimirovics Kosztyticsen kóval, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza igazgatóhelyettesével A tarjám ifjúság» mapo* és a Salgótarjáni Kohászati üzemek ifjúsági barátsághetének megnyitójára megyeszékhelyünkre látogatott N. V. Kosztyucsenko, a Szovjet Kultúra és fTttdomány Háza igazgatóhelyettese. Az alkalmat megragadva kértük a vendéget, uálaszotjo* lapunk munkatársa kérdéseire. — Közismert, hogya Szov- fásokon tál etjutnak-e yet Kultúra és Tudomány dezvényeikkel vidékre? ámen faárakig tartózkodhatnak a papa mellé megy dolgozni % vadászkastélya a sérült gyerekek otthona ma (Kulcsár József felvételei! a eserhátsurányi intézetben. Kéttucatnyit tesz ki a technikai személyzet száma; elsősorban helybeli nők, férfiak — főznek, mosnak, kertészkednek, karbantartanak.. Por tosan cöirt és meghatározott rendben zajlik itt ®z élet. A korlátozott szellemi és fizikai képességű gyerekek számára ez a kastély, meg a néhány száz négyzet- méter kiterjedésű birtok a mindenség. Haza csak alkalmanként mennek, rövid időre. Állandó figyelemre, fokozottabb gondoskodásra van szükségük, amihez nagy-nagy türelem, megértés és segítőkészség szükségeltetik. No és tapintat; mert ebben a helyzetben érzékenyebbek az emberek. — Nekünk az a feladatunk, bogy gyerekeinket felkészítsük a folyamatos munkára. Vagyis, mire elérkezik az idő, hogy innen el kell menniük, akkorra képesek legyenek folyamatosan dolgoza gyerek, a vállalathoz. Például apa és fia építőipari segédmunkás. Van ilyen esetünk is. — S mi lesz azok sorsa, akik egyik úton-módon sem boldogulnak? — Aki képtelen a folyamatos munkára, és a szülő sem tudja nevelését vállalni, mert olyan társadalmi, anyagi helyzetben van, az a ludányha- lászi szociális otthonba kerül. Bobák Valéria 13 esztendővel ezelőtt, amikor a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban leérettségizett, került a cserhátsurányi intézetbe. Tőzsgyökeres helybeli, gyermekszerető, tehát e lehetősé? természetesen vonzotta Csak testvérbátyja, aki azóta vegyészmérnök a fővárosban, morgolódott: Meg vagy te őrülve?!... — De most már megérti ő is — mondja a rokonszenves fiatalasszony. — Megszerettem nagy«t ezt a helyet, jólér zem itt magamat, nem vágyom el. Azt hiszem, nem tudnék mást csinálni... A sérültségen belül sem. Vagyis nem tudnék foglalkozni, mondjuk, debilisekkel, vakokkal. .. — így érzett, gondolkodott idekerülésekor is? — Hát, az első napok, hetek borzalmasak voltak, azt hittem, nem bírom ki, el kell menekülnöm innen. Sehogy- sem boldogultam a gyerekekkel. Miré sorbaállítottam őket, a végét, szétment az eleje, és fordítva. Nem győztem szaladgálni, kapkodni. Nehéz volt megszokni azt is, hogy értelmileg any- nyira alacsony szintre kell szállni. — Aztán mégsem futott el — Körülbelül egy hónap után kezdtem érezni, hogy megtaláltam a gyerekekkel a hangot, már azt csinálják, amit én akarok. És egyre inkább feltárult előttem a munka szépsége, értelme. Ezek a gyerekek nagyon igénylik a szeretetet. Nincs számukra nagyobb büntetés, mint mikor azt mondja nekik az ember; nem szeretlek. Mindent megtesznek a szeretetért. Persze, mint más gyerekeket, őket is az elején kell megfogni, másképp az ember tejére nőnek. A foglalkoztató iskolai program lényegében az általános iskolai tantervekhez hasonlít: tartalmazza a követelményeket, célokat, módszereket, eszközöket, csak az érvényesülésük, a használatuk sajátos, igazodik az értelmi szinthez. Koplányi Mihály 4 éve igazgatja az intézményt. A helyi általános iskola tanára volt korábban 23 évig. Gazdag tapasztalatait a másabh, sok szempontból nehezebb körülmények között kamatoztatja. Arra törekszik, hogy a gyerekek ne csak elméletben nevelődjenek a munkára, hanem a gyakorlatban is. Ezért kilincsel gyakran az ipari üzemekben, hátha tudnak megfelelő munkát adni. Valami egyszerűt, mechanikusát — összerakósdit. Eddig még csak — ezt fájlalják — a szan- dai műanyagipari üzem bízta meg őket. — Az ipari jellegű munka azért lenne fontos — magyarázza az igazgatóhelyettes —, mert Nógrád ipari megye, jó lenne ezt is megismerni a gyerekeinknek a biztosabb, jobb jövőjük érdekében. S Diósjenőn ilyen a munka. Egyébként a műhelyben, a kertünkben dolgozhatnak, és rendszeresen segítenek a házimunkában is. Búcsúzóul fényképalbumokat mutatnak. A képek az itteni ünnepekről, közös játékokról vallanak, felidézik a tanulmányi versenyek pillanatait. Tavaly az első ízben megrendezett országos versenyen a cserhátsuránvi gyerekek az előkelő harmadik helyen végeztek. Ezt a megyei művelődési osztály, ameiv felügyeli az intézményt, 2DQ ezer forinttal jutalmazta. A pénzt hasznosan költötték el; műhelyfelszereléseket vásároltak. Háza mindig gazdag programkínálattal, színvonalas kiállításokkal várja látogatóit. Kevésbé tud a nagyközönség viszont azokról a kapcsolatokról, amely a ház és megyéink, városaink között kialakultak. Kérem, beszéljen ezekről! Magyarország minden tájával van kapcsolatunk. Minthogy kialakult az a szép hagyomány, hogy országaink testvérmegyék, testvérvárosok révén is kapcsolatban állnak egymással, mi igyekszünk ezekre alapozni. Innen jött az az ötlet is, hegy kiállításon mutassuk be -a magyar megyéket, úgy, hogy nagy hangsúlyt kapjanak a testvérkapcsolatok erősítésére folytatott akciók. Fejér megyével kezdtük, s lassan mindegyik sorra kerül. Jelentkeztek azonban hasonló igénnyel Budapest kerületei is. Ebben az évben Józsefváros bemutatását tervezzük. — A házban tartott kiálU— Két nagy magyar szervezettel, a Hazafias Népfronttal és az MSZBT-vel állunk igen szoros kapcsolatban. Partnereinkkel együttműködési szerződést kötünk, melynek keretében évente megtervezzük közös munkánkat. A magunk eszközeivel segítjük a szovjet és magyar nép kapcsolatainak erősítése, ápolása érdekében szervezett megmozdulásokat. Szép példája ennék a mostani salgótarjáni rendezvény is. — Milyen arányban kap szerepet intézményük munkájában a tudomány és kultúra? — Elsőbbséget' élvez a szovjet tudomány ereden (ínyeinek megvalósításé ban nrüyen konkrét feladatok áUnaJc a ház munkatársai előtt? — Nagyon sok új lehetőséi get adott számunkra ez a kongresszus. A jövőben az eddigieknél is őszintébb, eredményeink hangoztatása mellett a hibákat, gondokat is nyíltan feltáró kapcsolatokra törekszünk magyar partnereinkkel. Ami a Szovjetunióban folyó kulturális tevékenységet illeti, megújulás kezdetén állunk. Nagyon fontosnak tartom például azt a törekvést, hogy a kultúra területén jobban figyelembe vegyék a dolgozó emberek, a munkások igényeit. — Ön az elmúlt húsz évben, a szovjet baráti társaságok szövetségében dolgozva, szinte minden szocialista országban töltött többkevesebb időt. Korábbanvégy évig volt hazánkban, az idén újra visszatért. Miért? — Elfogult vagyok Magyar- országgal szemben. Nagyon bemutatása, propagálása. Nagy megszerettem. Tetszenek a fejlődés tapasztalható országaink tudományos kapcsolataiban. s úgv gondolom, a jövőben egvre több közös vállalat. intézet' erősíti majd együttmídmd ősünket. — A XXVII. szovjet nárt- kongressztts határozatainak magyar nép szokásai, s ahogyan őrzi hagyományait. Feleségem. lánvom is szívesen él itt. A maavnr konvha szerintem csodálatos. Budapest pedig az egvik legszebb város. — Köszönöm a beszé1»“+őst. K. E. é Ui ismeretterjeszfési formák a TIT-ben A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Szervezete igyekszik lépést tartani a társadalmi és gazdasági élet változásaival. Ezért az utóbbi években — a hagyományos ismeretterjesztési formák mellett — új, nos javaslatokat tesznek a korszerű eljárásokra. Hasonló meggondolások alapján létesítették a fordítói és tolmácshálózatot. Szolgáltatásaikkal a nemzetközi kooperációban résztvevő üzemeket, intézményeket tudják illetve újszerű tevékenységi ’ hatékonyan segíteni. formák is megjelentek a szervezet munkájában. A társadalmi igényekre jobban alapozva, tekintettel a több mint ezerfős TIT- tagság szabad szellemi kapaKét éve működik a Gedőc- tetői csillagvizsgáló, s nagy népszerűségnek örvend. Az amatőr csillagászok, illetve érdeklődők megfelelő távcsövekkel, műszerekkel való A számítástechnikai képzés során a TIT jó kapcsolatokat épített ki a különböző oktatási intézményekkel, a MTESZ, a SZÜV, a Neumann János Társaság helyi szervezeteivel, szakembereivel. Az együttműködés továbbfejlesztése érdekében megállapodásokat kötöttek a munka jobb összehangolására, az eszközök, a gépek és a szellemi kapacitás ésszerűbb felhasználására. Az ismeretterjesztő szervezet olyan citására, nemcsak az érték- ellátását tesrilehetővé, a csij- elektronikai eszközöket szer közvetítésre, hanem az értékalkotásra is teremtenek lehetőséget. Ebből a célból szervezték meg a környezet- védelmi és műszaki szakszolgálatot, amely az igényelt környezetvédelmi problémák műszaki megoldásához nyújt segítséget. A szakszolgálat szakemberei tanulmányokat is készítenek az anyag és energia racionális felhasználásához, s egyúttal hasztagvizsgálómŰRzer-készifő műhely, amely országos igényeket is képes kielégíteni. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatallal közösen létrehozták a természet- és környezetvédelmi oktatási bázist, ahol az óvodás kortól egészen a felnőttig foglalkoznak az érdeklődőkkel. A képzés és továbbképzés anyagát az életkoroknak megfelelően, egymásra épülve alakították ki. zeit be, amelyekre alapozva új tudományos ismeretterjesztő formákat vezethettek be. Például bemutatók, gyakorló foglalkozások szervezése. A TIT-nek továbbra is az a törekvése, hogy tevékenysége megfeleljen a társadalmi követelményeknek és a művelődni vágyók legszélesebb rétegei igényeinek. Tanít és szórakoztat Mi van a postabélyeg mögött? A mindennapi életünkben gyakran találkozunk postabélyeggel, a küldeményekre ragasztva, lerójuk a postai szállítás és kézbesítés díját. Ezt a kis értékjegyet az elmúlt század negyvenes éveiben adták ki először Angliában, majd rövid időn belül használata elterjedt az egész világon. Hazánkban először a monarchia idején ragasztottak először bélyeget, majd 1871. május elsején készült H az első magyar postabélyeg a budai Állami Nyomdában, könyomatú eljárással. NÓGRÁD — 1986. május 24., szombpt Idén is van országos tanulmányi verseny. Nem tudni, mi lesz a vége. De bármi is legyen: szurkoljunk a su- rányi gyerekekért! S. L. A küldeményekre ragasztandó bélyeget általában meg is nézzük, és ha megnyeri tetszésünket, esetleg gyűjteni is kezdjük azokat. Hazánkban jelenleg több mint százhúszezer szervezett bélyeggyűjtő van, akik tagjai a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének. Ez a szervezet intézi a szép hobbinak hódolók ügyes-bajos dolgait. A MBOSZ több vidéki területi igazgatósággá! rendelkezik. Nógrád — ahol közel kétezer szervezett bélyeg- gyűjtő van — az Észjik-ma- gyarországi Területi Irodához tartozik. Mindez a közelmúltban, a megyei bélyeggyűjtőkörök küldötteinek közgyűléséin, a beszámolóban hangzott el. A salgótarjáni küldöttértekezleten számot adtak a bélyeggyűjtőkörök életéről, munkájukról esnem utolsósorban a gondjaikról. Valamennyi kömnél aggasztó, hogy mind kevesebb az utánpótlás, a tagok nagy része nyugdíjas, időskorú. A statisztika szerint igen jelentős ugyan az ifjúsági tagok száma — közel ezer fő —, de ők a középiskola elvégzése után elszakadnak e hasznos gyűjtőszenvedélytöl, amely tanít, oktat és egyben szórakoztat is. A kohászati üzemek kul- túrotthonában rendezett küldöttértekezlet meghívott vendége volt Bácskai István, a megyei postahivatal vezetője is. Hozzászólásában elmondta. véleménye szerint a posta és a helyi bélyeggyűjtőik között jó a kapcsolat. ígéretet tett, hogy a közeljövőben még szorosabb kapcsolatra fog törekedni a bélyeggyűjtőkörök tagjaival, és egyben felajánlotta a salgótarjáni központi postaépület tanácstermét esetleges postabélyeg- ki állítások megrendezésére. A megyében valamennyi vonzáskörzet székhelvén egy, Salgótarjánban pedig több bélyeggyűjtőkör működik. Amikor a városi bélyeggyűjtők létszáma rohamosan emelkedett, létrehozták az acélgyári, a tűzhelygyári, az öbilösü veggy ári, a megyei szakszervezeti és a bányai köröket. Jelenleg a felszabadulás után közvetlenül aJa- kulí salgótarjáni városi kör taglétszáma a legmagasabb, ők a városi-megyei művelődési központ klubjában minden hétfőn délután találkoznak és itt csereberélnek. Minden érdeklődőt is szeretettel várnak még akkor is, ha nem is tartoznak a klubtagok közé. A városi kör vezetősége mindent elkövet annak éröe- k^ben. hogy a bélyeggyűjtők között visszatérjen a régi aktivitás. Szeretnék az új tagok be? zervezésé v**! növelni a létszámot és mine) több fiatallal megszerettetni ezt a szép és hasznos e!foglaltságot. A bélyeg ugyanis mindig megőrzi értékét, sőt, idővel növekszik az. A Legújabb kiadású katalógus szerint egy 1932-ben nyomott Madonna postebélyag mai értéke százötvenezer forint. A felhasznált. de összegyűjtött és megőrzött postabél vegek hasznosak az utókornak is. emlékeztetve a kor kultúr áj áré, K. H. I
