Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

Lesz-e bolt Berkenyén? Hasznos munkaerőmozgás AUG tóz esztendeje még nem ▼óit kér­dés, hogy mikor és, mennyire hasznos a munkaerőmozgás? Csakis káros — követ­kezésképpen büntetendő — mozgást ismer­tünk, bár gyaníthattuk volna, hogy a piaci követelményekhez rugalmasan alkalmazko­dó termékszerkezet merev munkaerő-állo­mánnyal gyakorlatilag elképzelhetetlen. És mégis: számunkra akkoriban a 20—30 éves törzsgárdatagság volt az ideál; az egy és ugyanazon a munkahelyen megöregedett sza­kit tekintette követendő példaképnek min­den valamirevaló vezércikkíró. A rendeletal­kotók pedig ritkán tapasztalható találékony­sággal ötlötték ki a munkaerőpiac mozgá­sát nehezítő adminisztratív szabályokat. A munkaerőpiac persze már akkor is ön­törvényű mozgásvilágát élte, s a vándorma­daraknak titulált munkavállaló a saját ér­dekeit érvényesítettve cserélgette a munka­helyeit. S ez volt a baj, ez volt az igazán káros. Hogy tudniillik a mozgást csillapí­tandó, nagy-nagy igyekezetünkben végképp megfeledkeztünk a mozgásirányok valami­féle tervszerű, a gazdaság midenkori érde­keit szolgáló befolyásolásáról. S mert a munkavállalók szinte magukra hagyva téve- lyegtek a munkahelyek között — többnyire néhány fillérnyi órabéremelés reményében — egészen a hetvenes évtized végéig maka­csul tartotta magát a tévhit: nincs érdemle- leges különbség a káros és a spontán fluk­tuáció, valamint a gazdasági élet vérkerin­géséhez nélkülözhetetlen mobilitás között. Ezért is volt kínos meglepetés, hogy ami­kor — a nyolcvanas évtized elején — már elodázhatatlanná vált a termékszerkezet kor­szerűsítése, hirtelen kiderült, hogv ehhez gyakorta nemcsak a nélkülözhetetlen ter­melőberendezések, de méginkább a megfe­lelően képzett szakemberek is hiányoznak. Nem volt használható átképzési gyakorla­tunk és intézményrendszerünk, hiányzott a megfelelő munkaközvetítői hálózat, s egyál­talán: felkészületlenek voltunk egy mobi­labb munkaerőpiac kezelésére­Ráadásul: a mozdíthatatlan munkaerő- állománnyal kapcsolatos — és hadd kockáz­tassam meg: képmutató — elméletek lehe­tetlen helyzetbe hozták a vállalatok munka­ügyi szakembereit' is. Egyfelől szünet nélkül ostorozták őket, hogy nem képesek a raei- nális munkaerő-gazdálkodásra; hogy állan- dósutt munkaerő-tartalékra törekszenek, másfelől viszont — nyíltan kimondva vagy pedig hallgatólagosan — a vállalatokat tet­ték felelősssé a foglalkoztatási biztonság garantálásáért. E hamis felfogás szerint a munkához való jog munkahelyhez való jog­gal vált egyértelművé, holott már akkor is csak az állam felelhetett volna a teljes fog­lalkoztatásért. Ilyen eflentmondásos helyzetben született végre a korszakos felismerés: nincs korsze­rű gazdaság mobil munkaerő-állományi nélkül. Nincs termékszerkezet-váltás köny- nyen és célszerűen mozgatható munkaválla­lók nélkül. Egy csiaipásra lebontják a nagy gonddal felépített adminisztratív korlátokat^ megteremtik a mobilitás eszköz- és intéz­ményrendszerét, érvényüket vesztik a ko^ rábbi megbélyegzések, már nem kiátkozni- való, negatív figura, a munkahelyeket pró-1 bálgató pályakezdő, s anyagilag is támogat­ják a szakmai átképzést. Nagyot fordul a világ az ügyben is, hogy a korábban min­denkit számolatlanul magába szívó nagy­ipar hirtelen létszámleadó ágazattá vált, bi­zonyságául annak, hogy az ipar extenziv fejlesztésének egyszer, s mindenkorra vége. S milyen érdekes: amit annak idején oly* sokan követeltek, hogy tudniilik a tervszer rűbb irányítás eredményeként is mozduljon már végre a munkaerőpiac, az megint csak gondot okoz. Legfőképpen az ipari vezetők­nek. Évek óta és egyre hangosabban pa­naszkodnak az ipari munkavállalók számá­nak csökkenése miatt, s manapság már kö­vetelik e folyamat megállítását sőt vissza­fordítását. Gyanakvóan kérdezik, hogy ugyan hová tűnik el a tőlük elvándorolt munkás- sereg, s mintha nem vennének tudomást a tényekről. Először is: az ipari és az építő­ipari létszámveszteség jórészt nem a fluk­tuáció következménye, hanem bizony a tényleges veszteségé. A nyolcvanas évek elején drasztikusan csökkent az aktív kere­sők száma, mert majd1 százezren vonultak nyugállományba vagy haltak meg még a nyugdíjkorhatár előtt. A munkába lépő fia­talok pedig nem pótolhatták ezt a vesztesé­get. Ez persze nem vigasztalja a munkaerő- hiány miatt aggódó ipari vezetőket, ám mégis gyanítható, hogy az ipar foglalkozta­tási gondiai nem a mértéktelennek ítélhető spontán fluktuációra, még csak nem is a „gya­nús” irányú elvándorlásra vezethetők vissza. Következésképpen az orvoslás lehetőségét sem kizárólag a szűkebb értelembe« vett gazdasági szabályozás eszköztárában kell keresni — felelevenítve a „káros” mozgás­sal kapcsolatos korábbi elméleteket. — ha-1 nem inkább és mindenekelőtt a súlyosbodó demográfiai, egészségügyi, oktatási és kép-) zési bajokra van szó. MINDET persze előidézőié és eg»bun vetkezménye is a most már nyilvánvalóan egyre nyomasztóbb morális gondoknak is. A’ fő kérdés tehát nem az, hogy káros-e, vagy hasznos a munkaerőmozgás, hanem inkább,’ az, hogy milyen célok érdekében és mi mó­don befolyásolhatók a mozgásirányok’... Vértes Csaba Sülödé a kutatóintézetben A bír savét melengető: Berkenyén, ebben a nógrádi kisközségben úgy döntöttek az ott élők, „besegítenek” a bolt építésébe. Célrészjegyet vásároltak, amit a Börzsöny Áfész fölhasználhat a nagy munkához. Hanem, amikor a hír után a kis faluiba indul­tunk, az elöljáróság vezető­je, Laczhegyi Jánosné már nem fogad bennünket kitörő öirommel. A kora reggeli órá­ban a még csöndes iskola ne­velői szobájában telepszünk- le; S' hmidt József né, a ber­kenyéi elöljáróság másik tag­ja paksamétát tesz az asz­talra. — Attól félünk — kezdi a középen a tanítónő —, hogy elfogy az emberek türelme, mert a pénzüket ugyan már beszedték, de még a bolt ügyében nem történt semmi. bchmidtné teszi hozzá: — Pedig még márciusban elbontottuk a* útban lévő raktárt. Huszonnyolcán jöt­tünk össze reggel hatra, tíz órakor már végeztünk is. Voit teherautó a sittnek, mar­koló a törmeléknek. Minden! Most meg áll az ügyünk, nem mozdul. Menjünk csak sorjában. A Börzsöny Áfész lerongyolódott bolthálózatot örökölt. A SZÖVOSZ épp’ neki találta ki azt a támogatási formát, amelyik pénzt ad ezeknek a kis falvaiknak boltjaik rend- behózandó. A fogyasztási szö­vetkezet hároméves elképzelé­sében a berkenyéi üzletnek csupán a fölújítása szerepelt hatszázezer forinttal. Akkor döntöttek úgy a helybeliek, hogy a kétszáz esztendős, rossz állapotú épület,re fölös­leges pazarolni, építsenek inkább útat. Olywt, ahol a bolt mellett eszpresszó is akad, ahol a mostaninál kényelme­sebb körűimén vek között is lehet terefenéünd. Az öffleí a körzet politikai vezetőméi is vissahan-sna talált, ám a pénz Í teoft termét a bökkenő. De, ha a lakosság besegít..? Ekkor jótt ef a két asszony tdeie. 'A tanítónő és a termelőszö­vetkezet pénzügyesre etindntt * a faluban, szót érteni az em­berekkel Mindez még tavaly történt. A közösség egy em- barként á?lt az fa mellé. OM-óóer tizenötödikén az ^.TrttiAróság aláírt .papfr-nMcal V^mrtTffó forirrt^t fe­wfftf ft -rfi fxr-P*H TWO társadalmi munkára is Jótewt­Tsz-ben pénteken megkezdték az egyik legkeresettebb zöld- ségnövénynek. a pritamampap- rikénak ültetését. Hat géppel láttak munkához. A szatymazi közös gazda­ság szakemberei arra számí­kez+efc sokan, köztük kőmű­vesek, villanyszerelők, festők. — A vállalás fele szak­munka! — szögezi le Laczhe- gyimé. — Október harmincadikán minden érdekelt összejött — így Schmidtné. — Ott ki-ki elmondta, mit vállalhat. A közös tanács százezer forin­tot ajánlott föl, a termelőszö­vetkezet önköltségi alapon a fuvarozást, mi a munkát és a pénzt. Azután december ha­todikai! megjelent az áfész képviselője egy kis fecnivel, amin szerintünk egy ... egy istálló ra.iza volt. Hevenyész­ve. . . — csuklik el az asszony hangja az indulattól. — Hát, ez nekünk nem kellett! — A legutóbbi elöljárósági ülésen a fogyasztási szövet­kezet embere közölte: nincs egy fillérjük sem a boltunk­ra! — szol közbe mérgesen SchrniHtné. — Mi végül is most a baj? — kérdem tanácstalanul. — Május közepe van és áll minden. Április végére kap­tunk végre rendes tervet — teregetjük is rögtön ki az asztalra — Hát ez már szép, ez már nekünk is tetszik. De egy kapavágás nem történt. Itt mindenkinek málnája van, nyáron egyszerűen nem érünk rá mással foglalkozni. Félünk, hogy az idén nem lesz ebből semmi — vélekedik Schmidt­né. — Ha az emberek nem látják az anyagszállítást, ha nem kapnak feladatot, amit önként vállaltak, talán az ősszel esedékes újabb «Év­millió forint befiaetése is kérdésessé válhat. Scámidtné, ez a középkorú asszony szívügyének tekinti ezt a nagy vállalkozást írt a SZÖVOSZ-ba is, ahonnan Maráczi Béla osztályvezető ezt válaszolta: „Ügyüket as­zal tudjak előbbre vinni, hogy megtérítjük a szövetke­zet részére a korszerűsítés után «?edébv« 540 ezer forint összegű felöakaozási adót”. Nverges .limes, * megyei ta­nács esztálv-vesetóje is leve­let kopott Berkenyéről, arói- ben pályázati íáfnogfrtás fe­lől érdeklődnek a bofténftök, ám az idei pénzeket mér el­osztották, s ntncs arra biz­tosíték. hogr a fövő évi ke­retből Berkenyének hrtna. Az­az az áfésznak. hiszen az épület fönntartása, működ­tetése a fogyasztási szövet­kezet dolga lesz. Lesz? tanok, hogy az idei legfőbb árbevételi! forrásuk a 100 hek­táron termesztett, C-vrta- mámban rendkívül gazdag pri- taminpapriika lesz. A tsz együttműködési szerződést kö­tött a Szegedi Konzervgyár­ral. Tízmillió forintért két — Szeretnénk, ha lenne — mondja Demus István, a Rét­sági Börzsöny Áfész igazga­tóságának elnöke. — Én sze­mély szerint is nagy dolog­nak tartom a berkenyeiek lé­pését, összefogását. Pénzük természetesen kamatozik, akár egy betétkönyv, azt semmi másra, mint az építésre hasz­nálni nem fogjuk. Addig vi­szont egy beruházáshoz nem foghatunk, amíg annak be­kerülési költségeit pontosan nem tudjuk és fedezetét vi­lágosan nem látjuk. — Dehiszem már van egy terv! — El is küldtem azonnal két lehetséges kivitelezőnek — kér szót dr. Szimán László, ipari-beruházási főosztályve­zető. — Egyikük sem jelent­kezett még árajánlattal, pe­dig oda-oda telefonálok. Ne­künk hároméves programunk van a kisboltok rekonstruk­ciójára. abban Berkenye hat­százezer forinttal szerepelt. Huszonhat üzletet újítunk föl év végéig, összesen 19 m’ll»ó forint értékben, aminek több mint félét a szövetkezet biz­tosítja. Fejlesztési forintunk nincs: azt a napicikkáruház éveken át leköti. A berkenyéi boltot megénftiük! — De mikor? — Amint lesz költségvetés, amint minden forint biztosan együtt lesz. Ez folyamat, addig mindenképpen türelmet ké­rünk — igazítja nyakkendő­jét Demus István. — A felújításra szárat hat­százezer forintjuk? — A jogszabály nem era- gedii, hogy beruházásra for­dítsak. A berkenyeiek türelmetlen­sége érthető, az áfész óvatos­sága szintén. Az is bizonyos azonban, hogy ezt a, ritka ere­jű összefogást mindenkinek támogatnia ‘kell. hiszen jó ügy érdekében született. Akik frissek voltak márciusban aktatáskába összegyűjteni a háromrvegyedmilíió forintot, most legyenek frissek egye­bekben is — véfik a faluban Tatán kicsit többet te ajánl­hatott volna a nógrádi közös tanács társközségének gyara­podására, mint hatszázezer forintot? — kérdik néhánran. Mindezek meTlett is úgy tűnik, nincs ellentmondás Berkenye vállaTkozása és az áfész szán­déka között. A ritmuson vi­szont lehet és szükséges vál­toztatni. how valóban legyen összefogás Berirerrvén. Hortobágyi Zoltán feldolgozó gépsort szereztek be, s ezekkel félkész termé­ket készítenek. A paprikát felszeletelve adják majd el a konzerviparnak, megkönnyít­ve ezzel a gyár munkáját, ugyanakkor növelve saját be­vételüket. A gőzmozdony m mm 99 * ^ /ovo/er Angol szakértők véleménye szerint — a mostani olajár- csökkenés ellenére — a gőz­mozdonyok visszatérésére le­het számítani a világ sok ré­szén. A holnap gőzmozdonya mindenesetre sok szempont­ból különbözik: majd a ha­gyományostól. Rossz minősé­gű fűtőanyagot is felhasznál­hat — például a 30 százalék­nyi hamut, is tartalmazó kén- dús szenet, fahulladékot, akár a háztartási szemétből készült fűtőanyagot is. Az első sza­kaszban a szilárd tüzelőanyag- részecskék (— egyfajta fluid­ágyait formálva —) részben elégnek. A másik szakaszban a flui d ágyon áthaladó forró levegő, felfelé hatódva, egy­fajta ciklont alkot. Saját maguk által kineme- sített búzák őrleményéből sü­tött kenyeret kóstolhatnák az MTA Marton vásári Mezőgaz­dasági Kutatóintczstéiiek szakemberei, mert á tudomá­nyos intézményben sütöde is van. A sízobanaigyságú pék­ség villamos kemencéjében időnként sütnék cipókat a fajtajelöltek, .valamint a kül­földi búzafajták sütőipari mi­nőségének • kipróbálására. Nagyüzemi termesztésre. to- i vábbszaporitásra csak azokat a búzafajfófcat, fajtsjelöTtóket, törzseket ajánlják a kutatók, amelyek jól vizsgáznak a „há­zi sütés” során, azaz bizonyít­ják. hogy jó ízű. jó minőségű kenyér készíthető belőlük. A martorrvásári nemesftőtí általi előállított búzák sütő* ipari értéke sókat javult az utóbbi években, s a jelenleg termesztésben lévő martonvá* sári fajták mindegyike mefffe-’ lel a szigorú sütőipari előírá­soknak. Kistelepülések, üzletek Pritaminpaprika Csongtád megyében, a szaíy- mazi Finn—Magyar1 Barátság Csaknem 300 üzletet mű- esztendőben elsősorban az ködtetnek kistelepülésen élelmiszerek forgalma nőtt, a a nógrádi fogyasztási tervezett 39 százalék helyett szövetkezetek. A kistele- 51 százalékkal. A zökkenő- pülásen lévő boltok 90 mentes alapellátást két moz- százalékát kitevő szövetkezeti góbolt beállításával is segítik egységekben az utóbbi öt a szövetkezetek. Fém bányarácsok Fém bányarács gyártását kezd­te meg a miskolci December 4. Diütmuvek. Az NSZK-beli Blaser cégiül lízing »s.crzőües kerti o n átvett gép és eljárás segítségé­vel kéaztüt r*r*ozat jóval alkal- ma?abb a fva*»r-ibb életű bánya- va-gatok bei*»*e«eTe. birtosítására, mint az eddig használt dorong­fa, amelvnek beszerzése egyéb­kén: állandóan nehézségekbe üt­közik. A lizings/.« «'zöd'-st tavalv de­cemberben kötötték meg a Trans- elektro Külkereckeip-lmi Vállalat és a Külkete kedelmi B:?nk köz­reműködésével. A szerződés ér­telmében 9 miskolci üzem a gép és az eljárás feiében öt éven át evente 5ft0 ezer márka értékű, bányarács gyártásához való da­rabolt huzalt szállít az NSZK- ba. A drótművekben rekordgyor- sasággai szerelték fel és állítot­ták üzen,be az új gyártósort, s a második negyedév elején meg­kezdték a rácsok gyártását. M?. jus elejéig több mint száz tonna fémrácsot szállítottak a Borsodi Szénbányák Válla at részére, amelynek vezetői javasolták a drótmüveknek, hogv vezessék be a rácsozat gyárfását. A bánva- rácsot a December 4. Drctroűv-k bemutatja a rövidesen megov’ó BNV-n is további, más bánya­vállalatokkal kötendő üzlet remé­nyében A Senior Váci Kötöttárugyár pásztói gyárában a Furák Teréz Szocialista Brigád másodízben nyerte el a Vállalat ki­váló brigádja címet. A ko&ektíva feladata a minőségellenőrzés, a gyártásközi ellenőrzés. — — 1 NOGRÁD — 1986. május 17., szombat 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom