Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

Beszélő esztendők Tannak emberek, kfk ap­rólékos gonddal megváloga­tott szavakból összerakott, ékes mondatokban beszél­nek. Mjnt művész a művet, úgy alkotják meg mondan­dójukat. S, vannak olyanok, akik közlendőjükben puritán egyszerűséggel a legszüksé­gesebbekre szorítkoznak. A beszélj tetszetős fordula­tai persze megkapóak. Az én szívemhez mégis azok áll­nak közelebb, akik helyett munkájuk, életük beszéli el mindazt, amit róluk tudni érdemes. OOO fidós embernek mondták Criw Viktort. De egyetlen de­re* szál sem csillan dús, sö­tétbarna hajában. Tartása egyenes, a komoly barna szempár is fiatalosan villan. Csak a látó viselésének stí­lusa vall korosodó férfira. A szemüveg nyerge orra köze­lién ül meg, a két üveg fö­lött átnézve keresi a másik tekintetét. Ettől aztán mo­dora kissé tanárosnak hat. OOO Igazi üvegescsaládban nőtt föl az öblösüveggyár vas­esztergályosa. Üvegfúvó volt apja, akként kezdte két báty­ja is. A legkisebb Gritz fiú szíve szerint villanyszerelő­nek ment volna a , polgári után, miután azonban villa­nyosképzés akkor nem in­dult. útja törvényszerűen ve­zette az üveggyári kemencék­hez. Apja brigádjába állt be bankafúvónak. A Gritz család feje igen szigorú főnök volt. „Precíz, rendszerető em­bernek ismertük otthon is, ez üvegfúvócsaipaftban még inkább. A munka szent volt előtte, s engem még kemé­nyebben mért, mint másokat”. A munkáját elvégezte, de nem tudta igazán megszeret­ni az üvegfúvást Az akkori időben minden fid vaseszter­gályos, lakatos szeretett vol­na lenni. Vitte hát őt is a divat sodrása, meg saját kí­váncsisága egyenesen a bá­nyagépgyárba, ahol —, úgy mondták — vasesztergályos­nak tanítják a fiatalokat. Ott te maradt, míg a szakmun­káslevelet kezébe nem kapta. Nem, mint szakembert, ha­nem mint népszerű színját­szót csalogatták vissza az öblösbe. Merthogy Posza a színpadi játék minden ágá­ban járatos volt. (A Posza ne­vet kisgyermek koróban ra­gasztotta rá a szlovák ajkú szomszédasszony, aki nagy szeretettel dajkálhatta. Édes pofám, te! — becézgette a csöppnyi gyereket, s a ked­veskedés így hangzott: édes poszám. Hát Posza máig, öt­venöt éves fejjel is.) A gyári színjátszás akkor nagy dolog volt. Kéthetente tanultak be egy-egy új mű­vet, javarészt egyfelvonásos munkásdarabokat. Járták vele a megyét, felléptek fal­vakban, odabenn meg a hó­nap legjobb brigádjainak ad­tak jutalmul műsort a reg­geliszünetben. Míg a csapat falatozott, szólt a harmoni­ka, mondták a szép Maja- kovszkij-verseket, meg a kacskarimű csasztuskákat. „Mosolyog rajta, ugye? Ak­kor más volt. Dagadt a bri­gádtagok melle a büszkeség­től, és hallgatta a műsort az egész üzem.” Játszva játszottak. Az em­berek mohón kaptak a szó­rakozás után, hálásak voltak érte. A színjátszók maguk is élvezték a munkát. Nem kö­telességből, hanem örömmel mentek. OOO Kerek harminc esztendő­vel ezelőtt mestere, Spalek Ferenc vezette be a forma- készítés tudományába. Mert azt igazán megtanulni csak a gyakorlatban lehet. A for­ma mérete, fazonja leolvas­ható a rajzról. De, hogy mi­ként viselkedik az a darab több száz fokon vörösen izz­va — nos, azt készítőjének kell előre kiszámítania. Ez a mesterség igazi titka. Aki ezt tudja, mindent tud. amit erről a munkáról tudni le­het! Évekbe tett, míg Gritz, Viktor a titok tudója lett Ma már ő adhatja tovább a fi­ataloknak, mint a gvego-mű- hely kor- és rangidős meste­re. OOO 16 esztendősen lett párttag — 17 esztendősen zárták ki. Amint e régvolt történetre szó kerül, futó mosoly suhan át arcán. A tagrevízió idején tör­tént. A revíziós bizottság egy tagja megkérdezte tőle: na, mit gondolsz öregem, ezzel a revízióval most erősödik, vagy gyengül a párt? Ha olyanokat zárnak ki, akik nem odavalók, akkor erősö­dik — válaszolt ő. — Én azonban úgy látom, kidobnak elvhű, becsületes kommunis­tákat is. A felelet logikája hibátlan — a bizottságnak mégsem tétszett. A kizárás ténye —, hiszen lelkiismerete tiszta volt — nem rendítette meg a majdnem gyerek fiút. Egyet azonban elhatározott: többet nem ajánlkozik! Ha úgy ér­zik, mégis szükség .van rá, szóljanak ők! Szóltak. Ez 1966-ban kö­vetkezett el. Még csak párt­tagjelölt volt, de az alap­szervezet kinyilvánította akaratát: Gritz Viktor lesz a titkár, vagy senki! Külön engedélyt szereztek be, hogy megválaszthassák. Mert hiá­ba, hogy megbántották, a fiatalember nem a sértődött visszavonulással válaszolt. Hanem azzal, hogy nyakig vetette magát az ifjúsági mozgalomba. Nemcsak öröm­mel, hanem tehetségesen vé­gezte el a rábízott politikai feladatokat. Most már erről az oldaláról is gyárszerte is­merték Poszát. „Politizálni kell! Az érde­keket minden társadalomban a politika fejezi ki. Én meg kiváltképp szívesen teszem, hiszen ilyen családban nőt­tem föl, Gyerekkoromtól szí­vom magamba a politizálás levegőjét. Most is előttem a kép, amint ülünk az asztal körül. Apám, a két bátyám, meg jómagam, mint legki­sebb. Micsoda szócsaták, mekkora viták kerekedtek! Én ritkán szóltam bele, hi­szen keveset értettem hozzá. De a politizálás izét akkor szerettem meg”. Előbb alaoszervezetS párt- titkár, majd gyári párt-vb- tag, jelenleg a vállalati párt­bizottság titkárának társadal­mi helyettese. Ezen túl a mű­velődési ház társadalmi el­nöke, a gyári művelődési bi­zottság tagja, valamint a Harmadikok a fariak Pork lehet az egész falu Becze Lajos A történetet csak később ” ismertem meg, de be­érkezve a faluba, rögtön szembetűnt, hogy nem alszik ez a település. Ha küllemét óhatatlanul mutatnia kell. az átutazóknak, vagy odaérke­zőknek, nem mindegy, hogy milyen az első benyomás. Rendezett, tiszta utcák, gaz és lom nélküli árkok, sze­rény, de rendben tartott ke­rítések, gondozott házkülsők —, ez kerül elsőként a no­teszba. S, hogy mindez nem­csak úgy magától jött létre, igazolja az alábbi kis törté­net is. Alkalmi kocsiján a porta fölösleges limlomjait húzta maga után az egyik lakó. Út­közben azonban találkozott a tanácstaggal, aki megkérdez­te tőle: — Hová viszed a szeme­tet? A válasz nem lehetett va­lami határozott, de meggyő­ző sem, hiszen éppen akkor történt az eset, amikor a köz­ségiek egyik fontos célja ép­pen az volt. hogy a község­ben igencsak elszaporodott illegális szemétlerakóhelye­ket felszámolják. Annál meg­győzőbb volt a tanácstagi érv, így hát kiskocsijával megfordult az ember, s visz- szavitte a portára az össze­gyűjtött szemetet. Nem ma­radt azonban az sokáig ott­hon. Ma már mindenki tudja Taron, hogy az ősszel és ta­vasszal meghirdetett tisz­tasági-lomtalanítási akciók során megjelennek a teher­gépkocsik. s a kijelölt sze­métlerakóhelyre viszik a hul­ladékot. — Tavaly a népfronttal kö­zösen azzal a felhívással for­dultunk a tariakhoz: Tegyük tisztábbá a falut! — mondja Becze Lajos tanácselnök. — Az akciónak sikere volt. Ma ennél már továbbléptünk, a falukép kialakításában utcák versenye kezdődött el. A ház előtt a járdák melletti részen egyesek virágot ültettek el, s a jó példa ragadós. most már igen sokan csinosítják az út mellett az árkok kör­nyékét. Májusban kellene idejönni, akkor már virágok­tól díszeleg az utca! Az alkalom azonban most hív Tarra. Ez a 2350 főt szám­láló település öt év társadal­mi munkáját értékelve. a megyei versenyben harmadik lett. A számok mutatják: a közhasznú társadalmi munka értéke 36 millió forint, az egy lakosra jutó érték pedig meghaladja a 15 ezer forin­tot. Kiemelkedő időszakként említik az utóbbi három évet. — A múlt év legjelentősebb társadalmi munkája a szov­jet hősi emlékmű felújítása volt — tájékoztat a tanács­elnök. — Nagy feladatot vál­laltak ebben a község sírkö­vesei, akik teljesen térítés- mentesen készítették el és szerelték össze a helyszínen az emlékműt. A szakmunka mellett pedig többen is se­gítettek a segédmunkában. Büszkék Taron az óvodá­nál végzett társadalmi mun­kára is, ahol udvari játéko­kat javítottak, festettek, ön­kéntes munkával készült a járda a Kossuth, Petőfi, Sza­badság, Attila és Sport utcá­ban. A falu végében két buszöböl kialakítására Rózsa Lajos tanácstag szervezte meg a társadalmi munkásokat. A Gubis Ferenc munkásőregv- ség tari szakasza a Zalka Má­té utcában épített hidat tár­sadalmi munkában. A sporto­lók a sportpálya közelében árkot burkoltak, felújították az öltözőt... És lehetne még sorolni. vállalati igazgató tanács tag­ja. S, hogy mit jelent mindez számára? Tisztességet, fele­lősséget, s kilószámra ha­zahordott írásos anyagot. Gritznének ugyancsak résen kell lennie, ha be akarja kap­csolni a porszívót, mert azt akármikor nem lehet! „A minap ünnepeltük há­zasságkötésünk harmincadik évfordulóját. Elég idő ez ahhoz, hogy megszokjon, el-' fogadjon ilyennek, amilyen vagyok. Különben is, érti ő: a műhelyben dolgozni kell, a társadalmi munka ideje azután van!” Érdemeit sosem fitogtatta, de hiszen kitűntek azok úgy is. A mélybarna hajú, 55 éves férfi mindig csodálkozott, ha kitüntetés átadására szó­lították. 'Akkor a legjobban, amikor hírét vette, Salgótar­ján város díszpolgárának je­lölik. Még a városi pártbi­zottságra is bement. Miért? Hogyan, mi okból, kinek jut ilyesmi eszébe? Hát nem dolgoztál még eleget? — felelt kérdéssel a kérdésre az első titkár. Erre meg Gritz Viktorba szorult belé a szó. Csak hazafelé baktatva formálódtak világos­sá gondolatai: hogy hiszen nem a fényes érmekért teszi az ember a dolgát! Hanem sa­ját örömére, mások boldogu­lására! ★ (Gritz Viktor, a salgótar­jáni öblösüveggyár 55 esz­tendős vasesztergályosa felsza­badulásunk 41. évfordulója al­kalmából a Magyar Népköz­társaság Csillagrendje kitün­tetést kapta.) Szeadi Márta Játékok az óvodában. — bencze — Amikor említem Dobrovolni Mátyás kisiparosnak, hogy azt mondják, sok társadalmi munkát végzett tavaly a köz­ségért, rögtön azt válaszolja: — Megpályázzuk -ebben az évben is a jó helyezést a tár­sadalmi munkában. Itt szü­lettem. Szerelem azt a köz­séget. Nekem is érdekem, hogy ne álljon meg a fejlő­dés a faluban. És máris arról beszél, hogy a felszabadulási évforduló méltó megünneplésére milyen előkészítő, szervezői munkái lesznek, s említi azt is, hogy éppen a napokban betonoz­zák a kapufát a futballpá- lyán... ☆ Társadalmi munkáról szól­va, elmaradhatatlan a fásítás, parkosítás. A tariak azt mond­ják erre: nem kell külön park a községbe. Így igaz. Amilyen gondozott valameny- nyi hóz előtt a környezet, méltán lehet az egész Tar csinos park. Zsély András A fejlődés programja A töretlen fejlődésének programja — többek ■ú° között így minősítették Nógrád Megye Tanácsának legutóbi ülésén az elfogadott és véglegesített VII. ötéves tervet. A tanácskozással fontos időszak zárult le, a testületi állásfoglalás csaknem kétéves tervezőmunká­ra tett pontot. Jó okkal hangzott tehát el az alábbi meg­jegyzés is: az elmúlt év közepén újjáválasztott tanács ed­digi működésének legfontosabb kérdésében foglalt állást, amikor a VII. ötéves tervről, s az ezzel együtt előterjesztett hosszú távú terület- és településfejlesztési koncepcióról dön- tött. Az előkészítő munka sokoldalúan éreztette azt is, hogy nemcsak a tanácstagok kaptak bizalmat a kiteljesedő de­mokratizmus jegyében, hanem a tervkészítés is nyitottabbá vált. Rendelkezésre állt ehhez a megfelelő fórumrendszer is, így közép- és hosszú távú céljaink meghatározása ko­rántsem csak a tervező, valamint pénzügyi szakemberek ügye volt. Szemléletesen bizonyítja mindezt az a tény, hogy a társadalmi konzultáció révén a két tervjavaslatról csak­nem másfél százan nyílvánítottak véleményt. A tervezők, s az őket segítő „társadalmi konzultánsok”, a VI. ötéves tervi folyamatok és tendenciák elemzéséből, az elért eredmények és társad almi-gazdasági szükségletek egybevetéséből, a feloldásra váró feszültségek széles körű feltárásából indultak ki. Az elmúlt öt év summázata fjedig arra vezetett, hogy eredményes tervciklust zártunk. Nóg- rádban megőriztük a lakossági alapellátás színvonalát, né­hány területen —, ha szerény mértékben is — javítottuk azt, megvalósítottuk a kiemelt társadalompolitikai felada­tokat. E főbb célkitűzések elérésével pedig jelentős mér­tékben javultak megyénk lakóinak életkörülményei. E számvetés elengedhetetlen a fejlődés további irányá­nak meghatározásához. Ugyanígy alapigazságnak minősí­tették azt is. hogy a jó színvonalú tervteljesítés egyik nyit­ja volt: a közmegegyezésen alapuló terv valóra váltását si­került társadalmi üggyé tenni. Hasonlóképpen a végrehaj­tás feltételei között említhető, hogy az erőforrásokat a tes­tületek által meghatározott kiemelt feladatok következetes megvalósíására koncentráltuk; a fő irányoktól menetköz­ben a nehezedő körülmények ellenére sem tértünk le. A megyei tanács ülése nemcsak a korábbi tervciklusról véle­kedett így, hasonló kívánatos magatartást jelölt meg az előttünk álló öt évre is. A jövendő életünk alakulását alapvetően meghatározó tervdokúmén tűm érvényesíti a párt XIII. kongresszusa, a megyei pártértekezlet határozatait, támaszkodik a megyei pártbizottság területfejlesztési irányelveire, a VII. ötéves népgazdasági tervtörvényre. Jó okkal említették ugyanak­kor azt is. hogy az elmúlt időszak rendkívül gazdag volt társadalompolitikai eseményekben, s az itt elhangzott ja­vaslatok nagymértékben hozzájárultak a tervek megalapo­zottabb kidolgozásához. Bizonyára ezzel is magyarázható, hogy a szakmai vitákban és a társadalmi konzultáción meg- nyilatkozók egyaránt így vélekedtek: egyetértenek a meg* fogalmazott célokkal és feladatokkal, azokat reálisnak, meg­valósíthatónak tartják. S L - melyek a terület- és településfejlesztés most meghatározott főbb feladatai? A termelőága­zatoknál mindenekelőtt a minőségen alapuló, a hatékonysá­got növelő intenzív fejlődés kibontakoztatása, a gazdaság teljesítőképességének növelése a cél. A megye iparában alapvető igény a műszaki fejlesztés és a szerkezetátalakítás lehetőségeinek kihasználásával a jövedelemtermelő képesség fokozása. A mezőgazdasági termelés szerkezetének jobban kell alkalmazkodni a piaci igényekhez és a táj adottságai­hoz, erősítve a vállalkozói készséget is. A VII. ötéves terv — összhangban a kétfordulós tervké­szítés első lépcsőjeként az elmúlt év végén elfogadott terv- koncepcióval — egyértelműen megfogalmazta a kiemelt társadalompolitikai célokat is. így rendelkezik az alapellá­tás körébe tartozó intézmények működési színvonalának megőrzéséről, a lakásellátás és lakásgazdálkodás fejleszté­séről, az egészséges ivóvízellátás feltételeinek javításáról, a középfokú és az általános iskolai oktatás ellátóképességének bővítéséről. A további kiemelt célok között szerepel az egészségügy betegségmegelőző tevékenységének, gép- és mű- szerellátottságána> javítasa, az időskorúakról való gondos­kodás színvonalának növelése, a szennyvízelvezetés és -tisz­títás mértékének fokozása. Megállapította a megyei tanács a határozatában, hogy a VII. ötéves tervidőszakra kialakí­tott megyei szabályozás jól segíti a kiemelt társadalompo­litikai feladatok megvalósítását, megfelelő feltételeket biz­tosit a helyi önállóság kibontakoztatásához. A terv kötelező előírásai pedig megalapozzák, jól orientálják a helyi taná­csok tervezőmunkáját. A VII. ötéves terv megvalósítását szolgáló intézkedési terv, valamint a lakásellátásra és a közoktatásra kidolgozott társadalmi-gazdasági program a súlypontok kiemelésével a főbb tennivalókra irányitja a figyelmet. A terv az eredetileg elgondoltnál nagyobb összeg, 20 mil­liárd forint, felhasználásával számol. Természetesen ezzel sem elégíthető ki minden jogos igény, a vita nyíltan felvál­lalta: maradnak egyelőre meg nem szüntethető feszültsé­gek is. Az elfogadott terv így reális, ugyanakkor mozgósító erejű. Mozgósító, mert mind a tanácsoknak, mind pedig a lakosság széles körének pozitív programot ad, amelyhez sokoldalúan kapcsolódhatnak a gazdálkodó szervek, a társa­dalmi és érdekképviseleti szervezetek. A megyei tanács állásfoglalása egyértelműen úgy hang­zott, hogy a rendelkezésre álló anyagi erő biztosítja a fo­lyamatos fejlődést, a színvonalas intézményi ellátás mellett lehetővé teszi a lakossági ellátás további javítását. A terv tehát a megye töretlen fejlődésének a progsamja. A végrehajtáson, a megvalósításon a sor, ez pedig mind- annyiunktól a korábbinál is nagyobb erőfeszítéseket kíván. A tervjavaslatot együttes ülésen vitatta meg a tanácsülést megelőzően a párt és a tanács megyei végrehajtó bizottsá­ga. s ezen a fórumon is arra hívták fel a figyelmet: az élet- színvonal emeléséhez a gazdasági eredményekkel kell meg­teremteni az alapot. A tartalékok fokozottabb kihasználása, a hatékonyság javítása, a fejlődés minőségi jegyeinek kibon­takoztatása, a meglévő anyagi és szellemi potenciál kihasz­nálása lehet a terv valóra váltásának záloga. Minden terü­leten nagyobb szerep vár a kezdeményezőkészségre, a terv­szerű, tudatos és átgondolt munkára, a takarékos gazdál­kodásra. Vitád OS 1egyértelmű a teendő: a terv valóra váltá­, , “ sahoz a tanácsok, a gazdálkodó szervek, a társadalmi és tomegszervezetek kezdeményező és alkotó együttműködésére, a lakosság széles körű támogatására, cselekvő részvételére van szükség. Biztató az elmúlt terv- ciklus tapasztalata: akkor is több mint kétmilliárd forinttal segítette a településfejlesztést a társadalmi összefogás. A tervjavaslat előterjesztője így fogalmazott: „Tegyük társadalmi üggyé a terv megvalósítását, szélesítsük a megye­határon túl is el ismert összefogásunkat, mozgósítsuk a tár­sadalmi erőforrásokat”. Ez a járható út — a VII. ötéves terv idején is. K G. NÓGRÁD — 1986. április An péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom