Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

/ Bevetésen a Komarov brigád négyfős csoportja Fotó: Bencze Péter Talán első látásra ren­detlenségnek tűnik ez a sok ócskavas, de most itt tároljuk jobb híján, az ajtónk mellett a KISZ-eseknek gyűjtött hul- '.adékanyagot. Néha annyi összejön, hogy tíz-tizenötezer forintot is kapnak érte — magyarázza Tóth Miklós, a Xomaroy brigád vezetője. Zegzugos folyosókon, üveg­táblák kötegei mellett halad­va jutunk el a húzóüzemi tmk-csoport műhelyéhez. Az utcáról nézve nem is sejtené az ember, micsoda útvesztő­ket rejt a salgótarjáni sík­üveggyár Zagyva 3. üzeme; még szerencse, hogy kísérőm egészen a portától mutatja az utat. A pár perces séta alatt kiderül, hogy itt vala­mennyi dolgozó üveges, akár ténylegesen az a szakmája (persze nem a privát műhe­lyek mintájára), akár laka­tos, mint a Komarov brigád tagjai. — Hát megérkeztünk volna — tárja szélesre a hosszúkás műhely ajtaját. Enyhe olaj­szag hatja át a levegőt, s szinte mindegyik satu mel­lett serénykedik valaki. Las­san haladunk az iroda felé, s alapos szemlélődés nélkül is feltűnik, hogy mennyi ki­tüntetés, oklevél díszíti a fa­lakat. — Ezt a tablót akkor ké­szítettük, mikor megalakult a brigádunk — mutatja a patinás díszt —, hát nem tegnap volt; 23 éve. A másik, ott a szomszédjában már ké­sőbb került a falra, mivel az első már nem bírta a kitün­tetéseket, emléktárgyakat. Hogy nagy becsben tart­ják, az látszik, hiszen vitrin- féle óvja a nemes relikviákat az olajtól, portól. Az iroda ajtaja felett szinte már meg sem lepődök a harmadik — az eddigieknél is dekoraití- vebb — tábla láttán, melyen 1983-ig követhető a külön­böző elismerések, jelvények tucatja. Minden év hozott va­lamit a tarsolyba, s felcsi­gázva ülök le az irodahelyi­ségbe, hogy megtudjam Tóth Miklóstól a titkot: mi az a rendkívüli hajtóerő, ami eny- nyi szép siker forrása volt a ikét tucat esztendő alatt — Nézze! Ez például az egyik legfrisseb elismerés ar­ról, hogy az NDK-beii tor- gaui üveggyárral fennálló versenyben élenjáró brigád lettünk. De ne haragudjon, hogy elterelem a szót, látja, van itt annyi dokumentum, amit szeretnék megmutatni, persze mindhez egy nap is kevés. Hajtóerő? Két dolgot szeretnék elmondani ezzel kapcsolatban. Alaposan meg­hányjuk-vetjük, kit veszünk be a csapatba. Az alakuláskor hárman voltunk és a hetvenes években bővítettük a létszá­mot a mostani szintre. Akit beveszünk, attól elvárjuk, hogy becsületesen dolgozzon, ne legyen rá panasz a ma­gánéletben sem. Akiket lá­tott a műhelyben, gyakran segítenek egymásnak és nem sajnálják az időt a társa­dalmi munkára sem. Tehát munkában és azon túl is érezze, hogy feladatai van­nak. — Én 1970-től vagyok a brigád tagja — veszi át a szót Mátrai László, akit munka­társai csak „matyinak” be­céznek. Egy év próbaidő után léphettem be... — És az egyik legmegbíz­hatóbb emberem, csakúgy mint Mede Béla. aki szintén lakatos — vág közbe Tóth Miklós. — Mindketten jócs­kán kiveszik részüket a vál­lalt feladatainkból. Matyi rá­adásul játékvezető és sokszor megtörtént, hogy itthoni mér­kőzésen nem fogadta el a tiszteletdíjat. Béla pedig a csapat zenésze, de nem csak esküvőkön „haknizik”, ha a brigád összeverbuválódik, az ő muzsikájára énekelünk, tán­colunk. A rengeteg oklevél, elisme­rés egyikén felfedezem az újítómozgalomban elért kiváló eredményüket. Tóth Miklós nem késik a válasszal: — Évek óta csináljuk ezt is. Az egyik tagunk például kitalált egy lengőkaros szerkezetet, melyet a kilences húzógépen próbáltunk ki először. Az egész brigád részt vett a ki­vitelezésben. A módosított karokkal nemcsak az ott dolgozók munkáját könnyí­tettük meg, hanem csökkent az exportüveg minősítésénél fő szempontként jelentkező „hengerkarc” is. Még a la­bor kényes műszerei is alig mutatnak ki ilyen hibát... Sőt, azóta már öt gépen vezették be a kitűnő megol­dást. A megnövekedett igé­nyek — különösen a külföldi parnerek esetében —, meg­követelik az üveg minőségi javítását és ebben a folya­matban nem elhanyagolható Koroarovék újítása sem. Hol voltak ilyen igények a Zagy­va 2 idejében? örültek a tmk-dolgozók, hogy a gép el­megy 100—120 órát meghibá­sodás nélkül. Persze jött az ASAHI-technológia, mellyel a hibamentes üzemóra húsz­szorosára növekedett. No, és hol van már a városi gáz, amitől a nadrágon keresztül is kormos lett az ember lába szára, mikor javította. A földgázüzem szinte kórházi tisztaságot követel, mégis... — Akár városi, akár föld­gáz, a gép közelében, ahol javítanunk kell nyaranta nyolcvan fokra is felkúszik a hőmérő higanyszála — ma­gyarázza a brigádvezető. — Ha már az új technikánál tar­tunk, hadd meséljem el, hogy a gyár vezetői szerettek vol­na elküldeni tanulmányútra Japánba. Túl korán ráztam meg a fejem, mert féltem a repülőúttól. Később, mikor már a Szovjetunióba szer­veztek hasonló utat, dehogy mondtam nemet, és nem bán­tam meg. Itt, a brigádnapló­ban is megörökítettük a szi­bériai látogatást. Három album telt már meg a fényképekkel, dokumentu­mokkal. Beszélgető partnere­im szinte egymást túllici­tálva terelik a figyelmemet egyik lapról a másikra: kö­zös túrák, lepényevő verseny és magas beosztású embe­rek bejegyzései, mellyel mun­kájukat ismerik el. — Nézze! Láthat itt be­ragasztott színházjegyeket, meg egy sor ünnepségről, rendezvényről készült fotót. Én azonban úgy vélem, a- mai brigádmunkának a ter­melést kell segíteni elsősor­ban. Ebben látom a munka- versenyek értelmét, a meg­újhodás feltételét — zárja be a naplókat Tóth Miklós. Az ajtóban ugyanis feltűnt egyik fiatal kollegája, és szét­tárt kézzel mutatja, hogy a megrendelt csapágy még min­dig nincs raktáron... T. Németh László Megelőzés, szociális ellátás, korszerűsítés Egészségügyünk feladatai a VII. ötéves tervben Beszélgetés dr. juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyettessel Űjabb ötéves időszak kezdődött az egészségügyben is, amely csak úgy, mint a többi ágazat a megkezdett és be­vált célkitűzéseket folytatja és — előre megfontoltan — anyagi lehetőségeihez mérten szabja meg a feladatait. Mi lesz az, amit a betegek joggal elvárhatnak ezután is az egészségügyi ellátásunktól? Milyen gondokkal küzd a szak­ma és mi lehet a megoldás — erre kértünk választ dr. Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyettestől. — Az egészségügyi és a szo­ciális ágazat a felmerült gon­dok, nehézségek ellenére is sikeres VI. ötéves tervidősza­kot zárt le. Gondjaink min­denekelőtt a gazdasági nehéz­ségekből adódtak, amelyek természetesen tükrözték az egész ország gondjait. A ha­ladás mégis kézzelfogható. Ennek jele például, hogy a megyék többségében a leg­drágább beruházásokat, a mennyiségi fejlesztést befe­jezték. Az elmúlt öt év alatt, mintegy 8400-zal bővült a kórházi ágyak száma. Mára tehát alapvetően a kórházi ágyhiány az egész országban megszűnt. Egyes megyékben ugyan még vannak gondok, elsősorban ott, ahol a nagy rekonstrukciók nem zárultak le. Ilyen például Fejér vagy Hajdú megye. Azt azonban nyugodtan elmondhatom, hogy a fekvőbeteg-ellátás a körzeti orvosi és a gyermek­körzeti orvosi ellátás terüle­tén a tervezett mennyiségi fejlesztések befejeződtek. Sok új műszert is beszereztünk, de itt van ellentmondás is: az új műszerek mellett saj­nos, egyre nőtt az elöregedett műszerek aránya, ezek cseré­je lassúbbodott. Nyilvánvaló, hogy mindez nehezítette az egészségügyben dolgozók munkáiét, a betegellátást. — Hogyan készültek fel a VII. ötéves terv kidolgozásá­ra? — Természetesen az ered­ményekből és a gondokból kellett kiindulni. Meghatáro­zó szempont volt, hogy a la­kosság egészségi állapotában változatlanul két fő betegség- csoport okozza a legnagyobb gondot: a szív- és érrendszeri, illetve a daganatos megbete­gedések. Változatlanul ezek le­küzdésére kell elsősorban kon­centrálnunk, de természetesen nem lehetett figyelmen kí­vül hagyni a mindennapi életben egyre erősebb stressz­hatás okozta mentálhigiénés bajok ellátásának bővítését sem. Emellett természetesen továbbra is középpontban marad az anya- és csecsemő­védelem. Jelentős eredményre szeretném felhívni a figyel­met: míg a VI. ötéves terv­időszak kezdetén gondot je­lentett, hogy a szív- és ér - műtéttekre viszonylag hosszú ideig kellett várakozni, sőt a pace-makerek beültetése is tulajdonképpen ritkának szá­mított, mára már megoldot­tuk, hogy minden rászorulót időben, megfelelően tudunk kezelni. — Említette a két fő ve­szélyeztető halálokot és a felerősödött stresszhatást. Mit tehetnek ezek csök­kentésére? — Az egészségügyben a kö­vetkezőkben figyelmünket és feladatainkat az eddiginél jó­val erőteljesebben koncent­ráljuk a megelőzésre, a szű­résre, a betegségek időben való felfedezésére, ebben ugyanis nagy a lemaradásunk, ami bizonyos szempontból ért­hető is, hiszen ez a munka nem látványos, nem mérhető. Nyilvánvaló, hogy ehhez az orvosnál, a betegnél, sőt az egészségeseknél is más élet- szemléletet kell kialakítani. Azzal viszont számolni kell. hogy a látványos, mérhető eredmény csak sok év után várható. —- Milyenek az egészség­ügy gazdasági feltételei a VJI. ötéves tervidőszakban? — Ha a beruházásokat néz­zük 29 milliárd forinttal szá­molhatunk. A VI. ötéves terv­időszakban 24,5—25 milliárd forinttal gazdálkodhattunk. A növekedés nem nagy, de a felhasználás más a korábbi­akhoz képest; csökken a kór­házi ágyakra fordítható ősz- szeg. A VII. ötéves időszakban 5400 kórházi ágyat tervezünk. — Nagyobb erőnk marad tehát a korszerűsítésre. A fő cél a gép-, műszerállomány cseréje, bővítése, valamint a szociális ellátás javítása. Je­lenleg mintegy 11 milliárd forint értékű gépnél és mű­szerrel rendelkezik az egész­ségügy. Az előző öt évben már sok új' berendezést he­lyeztünk üzembe, mint pél­dául a műveseállomásokat, amelyek ma már teljes ellá­tást biztosítanak. Az előző öt év kezdetén két-három ultra­hangos vizsgálóberendezés volt hazánkban, mára már több mint 100 közepes nagyságú készülékkel rendelkezünk. — A gép- és műszerellátás­ban lemaradásunk azonban mégis nagy. Hogy miért mon­dom ezt? A laboratóriumi eszközök, az altatógépek bi­zonyos műtéti eszközök kö­zül sok már tíz-tizenöt éves. Elöregedőben vannak a ste­rilizátorok is. összességében gépeink, műszereink 30 szá­zaléka tízévesnél idősebb, és ez önmagáért beszél. A ter­vezéskor javasoltuk, hogy a központi feljesztés mellett a tanácsok is minél nagyobb erőt fordítsanak az egészség- ügyi gépek, műszerek kor­szerűsítésére, cseréjére. Sze­retnénk elérni azt is, hogy a most kezdődött ötéves cik­lusban — a betegek érdeké­ben — olyan műszercsopor­tok te kerüljenek az egészség­ügybe, amelyek a technikai fejlődés eredményeit tükrözik. az európai élvonalba tartóz, nak. Az már biztos, hogy rö­videsen három komputeres tomográf kezdi meg működé­sét és tanácsoltuk a megyék­nek, hogy két-három megye fogjon össze és közösen vásá­roljon, működtessen ilyen — elismerem nem olcsó — bérén- dezéseket. — Milyennek ítéli az egészségügyben a szakem- ber-ellátotságot? — Az ágazatban összesen 230 ezer ember dolgozik. Az elmúlt években jelentősen megváltozott a munkaerő- helyzet, s az erről alakult kép. Orvoshiány szerencsére már régen nincs, de voltak kisközségek, ahol hiányoztak Körzeti orvosok. Mára már ez is megszűnt, a múlt év végén a körzeti orvosi állásoknak nem egészen 2 százaléka volt betöltetlen, s az is csere mi­att. Azt el kell ismernünk, hogy hiányszakmák még min­dig vannak, a hagyománvos gondok (laboroshiány stb.), mellett patalógusokból, bőr­gyógyászokból. szemészekből és reumatológusokból van in­kább hiányunk Változott » kép a szakképzett feözépká- dereknél is. Á nem ipari te­lepüléseken kielégítő a szak­képzett dolgozók száma, mint például Zala megyében, de aa ipari körzetekben és a főváros­ban már korántsem ilyen jó a helyzet. Az itteni munkaerő- hiány oka az, hogy alapvető­en nők dolgoznak három mű­szakban, folyamatos munka­rendben és ez igen nagy meg­terhelést jelent: ha van vá­lasztási lehetőség, máshová mennek. A bérek sajnos, nem tartanak lépést a megterhe­léssel. — Kiemelten foglalko­zunk mostanában a szo­ciális ellátással. Mit tervez ezzel kapcsolatban a kö­vetkező öt évre az egész­ségügy? — Körülbelül hatezer szo­ciális otthoni hely fejlesztésé­vel számolunk, a tanácsok keresik a lehetőséget, hogy tovább növelhessék ezt a szá­mot. A szociális otthoni el­helyezés természetesen nem az egyetlen megoldása az idősek­ről való gondoskodásnak. Szá­mos formát lehet itt elkép­zelni — létrejött már például az első gondozóház Baranvá- ban —, ahol lényegében ön­költséges térítési díjért nyúj­tanak gondozást. A tervek szerint bővül az idősek klub­jának hálózata, s a házigon, dozás lehetőségei. Bővül a választék, formálódik tehát egy újfajta szociális ellátás —, amely átmenet a szociális ott­hon és a penzió között. Kell ez a változatosság, hiszen mga a nyugdíjasréteg sem egységes, tehát az ellátás sem lehet az. Ebből következik, hogy több lehetőséget kell kí­nálnunk, hogy ki-ki megtalál­hassa az igényeinek és lehe­tőségeinek megfelelőt. B. K. Országos értekezlet előtt Hogyan tevékenykedtek az MSZBT-tagcsoportok? ifjúságot és az értelmiségie­Országos értekezletre ké­szül a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság. A november 22-én megrendezésre kerülő plénum a nyolcadik lesz a sorban. Nógrád megyében 54 tag­csoport működik a munka­helyeken, oktatási intézmé­nyekben. Munkájukat a kü­lönböző pártfórumokon, ügy­vezető elnökségi üléseken, aktívagyűléseken elemzik. Bár az értékelés még fo­lyik, bizton megállapítható, hogy szervezetileg tovább erősödtek a baráti társaság tagcsoportjai. Mind széle­sebb körre támaszkodhatnak s különösen örvendetes, hogy sikerült aktivizálni az két. Ez feltehetően össze­függ azzal, hogy szerencsé­sen gyarapodtak a módsze­rek, gazdagodtak, korszerű­södtek a barátsági munka formái. A hagyományos is­meretterjesztő előadások mel­lett tartalmas, fórumokat, kiállításokat, baráti találko­zókat rendeznek Nem túlzás azt állítani, hogy az egyes térségekben működő baráti köröket jel­lemzi az is, mit tudnak jól szervezni ezek közül. Sal­gótarján például kiemelke­dik baráti találkozóival, és mivel itt példásan jó a tagcsoportok közötti együtt­működés, komplex progra­mok szervezésére is siker­re! vállalkoznak. Rétság ugyanakkor a magyar nyel­vű szovjet lapok terjesztésé­vel és a barátsági munkában való hasznosításukkal emel­kedik ki. Általában is elmondható, azonban a tagcsoportokról, h„py mind tágabb körű egy­re árnyaltabb ismereket terjesztenek hatékonyan — a Szovjetunióról. Míg ko­rábban inkább csak a szovjet békepolitika és a békezde- ményezések voltak az érdek­lődés homlokterében, már a széles körben érdekessé vált a Szovjetupió politikai, társadalmi, gazdasági kultu­rális élete. Ehhez hozzájárul­tak a Szovjetunióban zajló vá’tozások, majd pedig a XXVII. pártkongresszusra váló készülődés, illetve ha­tározatának ismerete. Változatlanul gondot okoz azonban, hogy meglehető­sen nagyok a tagcsoportok közötti színvonalbeli kü­lönbségek, s erősen hullám­zó a barátsági munka inten­zitása. Gyakran rendezvény- centrikusak a csoportok, s olykor tettenérhetők formá­lis törekvések. Szükség van a magyar—szovjet barátság elvi alapjainak tudatosítá­sára, mert így érhető el, hogy a célok, és ne a rendelkezés­re álló eszközök, módszerek határozzák meg a tagcsopor­tok munkáját. Nagyok a tar­talékok a színvonal emelé­sére abban a tekintetben is, hogy a barátsági munkában s tagcsoport tagjainak igé­nyeiből és ne a vélt elvárá­sokból induljanak ki. fi tagcsoportok önérté­ke'c munkája után október közepéig megrendezik a me­gyei értekezletet, ahol az összegző értékelés elvégzése mellett megválasztják az or­szágos értekezlet küldötteit, és az országos elnökség nóg­rádi tagjait. Szövetkezeti klubok Az ipari szövetkezeték me­gyei szövetségének pénzügyi támogatásán túl a szövetke­zetek is évi 5—30 ezer forin­tos összeggel segítik dolgozóik kulturális és sporttevékeny­ségét. A megyében jelenleg hét klubot működtetnek az ipari szövetkezetek — rend­szeres programmal. Kulturá­lis ajánlataikkal nemcsak a dolgozók illetve azok család­tagjai, hanem a település la­kosságának igényeit is kielé­gítik. Hasznos A Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói tavaly 20 újítást nyújtottak be elfogadásra. Az egysze­mélyi elbírálók a papírra ve­tett ötletek közül 14-et talál­tak alkalmasnak a gyakorlati bevezetésre, s nyolcnál a hasznosítás megtörtént. Az A letéti könyvtárak szolgál­tatásán kívül filmvetítéssel, amatőr együttesek műsorával, klubrendezvényekkel, TIT- előadásokkal szolgálják a sza­bad idő hasznos eltöltését. Az öntevékeny művészeti együt­tesek közül a zabari asszonv- kórus és az érsekvadkertj építők ifjúsági kamarakórusa idén is bekapcsolódott ~>7 OKISZ rendezvényeibe, de fellépnek saját településükön és más intézmények által szervezett programokban is. újítások újítások legtöbbje a termelés hatékonyságát fokozza, kettő a munkavédelmi helyzet ja­vítását segíti elő. Az újítások által elért gazdasági ered­mény 240 ezer forint volt. Az ötletgazdáknak 43 ezer forint újítási díjat fizetett ki a vál­lalat. 6 NÓGRÁD — 1986. április 4„ péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom