Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-08 / 82. szám

'önállóan, A pártvezetőség megtárgyalta R párí XIII. kongresszusának határoza­ta az alapszervezetek feladatait a következőkben jelölte meg: „A párt politikájának kidolgozásában, végrehajtásá­ban és ellenőrzésében lényeges szerepe van az alapszervezetek és a taggyűlések önálló, kezdeményező munkájának.” Ahhoz, hogy a pártáiapszervezetek, a taggyűlések maradék­talanul teljesítsék feladataikat, a pártmunka egészét tekintve kiemelt szerepük van az alapozervezeti vezetőségeknek. Közvetlenül irányítói, segítői és ellenőrzői a párttagok politikai tevékenységének, helyzetüknél fogva a végrehajtás első vonalában dolgoznak. Helyenként tapasztalni, hogy a vezetőség nincs teljesen tisztában saját hatáskörével. .A rendező elv az, hogy a vezetőség az alap­szervezet legfelsőbb fóruma, a taggyűlés megbízásából végzj két taggyűlés között az állásfoglalások és határozatok megvalósítá­sának operatív szervezését. Ezzel egyúttjáró kötelezettsége, hogy döntéseiről, áiiásfogiá- lásairól rendszeresen tájékoztassa a taggyű­lést, az wóiagos jóváhagyást kérve. Ezt sok helyen elhanyagoljak:, lényegtelennek tart­ják, vagy formálisan kezelik. Ezzel a maga­tartással nemcsak a döntéshozatali tevékeny­ségből resesztik ki a parttagokat, hanem ezzel együtt fel is mentik a kommunista kö­zösséget a politikai felelősség alól, emellett a vezetőség elveszíti a kollektív bölcsesség semmivel sem pótolható erejét. A pártvezetőségek által tárgyait napiren­dekkel összefüggésben sokszor felmerül, hogy a hozott döntésekről, a vitákról milyen körben kerüljön sor a tájékoztatásra. A ta­pasztalatok szerint a személyi kérdésekről hozott döntések — a dolog bizalmas termé­szeténél fogva — csak az arra illetékesekre tartoznak, a vezetőségre, az érintett sze­mélyre, tájékoztatásul vagy a döntés meg­erősítésére az alapszervezeti taggyűlésre. Más kérdésekben, gazdaságpolitikai, az adott munkahely sorsával, a társadalmi és tömeg, szervezetekben dolgozó kommunistákra vo­natkozó döntéseknél érdemes végiggondolni a tájékoztatás menetét. Először azt kell fi­gyelembe venni, hogy az adott területen a pánt politikájának neivi megvalósításában a pártvezetőség, a taggyűlés állásfoglalása, ha­tározata képviseli a politikai célokat. Ezek természetesen, nemcsak a párttagoknak mu­tatnak irányt, hanem a pártonkívülieknek is. Ezért, célszerű nagyobb nyitottságot tanú­sítani az egész kollektívát érintő kérdések­ben a tájékoztatásban. A pár tvezet őségek tevékenységében fontos! helyet tölt be az ellenőrzés, a beszámoltatás. A vezetőségnek kötelessége a területen folyó munka, a felsőbb pártszervek, a taggyűlés és saját határozatai végrehajtásának ellenőr­zése. Ezt a vezetőségek döntő többsége rend­szeresen végzi. Ugyanakkor tapasztalható, hogy nem mindenütt eléggé körültekintő a beszámoltatás témaválasztása. Sokszor for­dul elő, hogy nem a kívánt célt éri el. El­sősorban azért, mert men pontos a téma meg­jelölése, és így lehetőség nyílik arra. hogy a beszámoló készítői egyoldalúan esetleg csak. a számukra kedvező eredményekről számol­janak be, a gondokat, nehézségeket pedig kikerüljék. Ezért célszerű, már a munka téri vésésékor tisztázni, mi a napirend célja, mi­lyen kérdésekre terjedjen ki a beszámoltatás.' A vezetőségi ülésen tárgyalt napirendek, a hozott döntések és állásfoglalások a munka kezdetét jelenük a végrehajtásban. A vezető­ségi ülést _követően szükséges a pártcsoporti bizalmiakat tájékoztatni a napirenden szerep­lő kérdésekről, a döntésekről. A munkáméért szer fejlesztését szolgálja, hogy sok helyen a feladatokat, megfelelően elhatárolva, a tö* x megszervezetekben, -mozgalmi áoan dolgozó kommunistáknak differenciáltan határoz­zák meg.' Ennek során nagy figyelmet keU fordítani a páutagok rendszeres és időszakos pártmegbízatására, és arra, hogy azok el­végzéséhez megfelelő segítséget kapjanak a vezetőségtől és a pártcsoportoktól egyaránt. A párttagokat a vezetőség minél gyakrabban vonja be a vezetőségi ülések, illetve a tag­gyűlések előkészítésébe. Ha például meg akarják vizsgálni egy adott területen a mun­kafegyelem helyzetét, vagy a vezetők és a beosztottak viszonyát, akkor helyes, ha az a területen dolgozó párttagok egy csoportiéi megbízzák a tapasztalatok gyűjtésével, őszi szegzésével, a javaslatok kidolgozásával. B határozatok, állásfoglalások előkészít léséért az egyes vezetőségi tagok szel mélyileg felelősek, a határozatot kol­lektíván hozzák. A határozatok végrehajtá­sában az eredményes munka feltétele, az egyéni felelősség csak akkor valósulhat meg, ha a vezetőség tagjai megosztják egymás között a munkát, s az egyes vezetőségi ta­gok a reszortjukban teljes felelősséggel, ön­állóan, kezdeményezően dolgoznak. Czank János MSZMP KB munkatársa A KNEB a társadalmi tulajdon védelméről Negatív tapasztalatok az építőiparban Ugye ismerős szavak! Na­ponta több tucatszor hallja a művezető és van úgy, hogy legalább ennyiszer szegezi oda valaki, remélve, hogy előbb, vagy utóbb kezébe kerül az aprócska papírszelet, rajta a hőn óhajtott bélyegző és alá­írás. Nem sértésnek szánom, de ez egy olyan nemzet, amelyik szereti elintézni mindenfajta ügyét, gondját, baját a mun­kaidő alatt. Szó ne érje, leg­többen jogos indokkal teszik le a lantot a nyolc óra letöl­tése előtt, hiszen kölcsönt vesznek fel az OTP-től, bíró­ságra idézik az embert, te­metésre hív a szomorú köte­lesség és még sorolhatnám. A hatékony munkavégzés azonban társadalmi ügy. Alap­ja a munkával töltött nyolc éra .esetenként több, vagy ke­vesebb), s ennek megfelelően számos intézkedés született a munkaidőalap védelmére. Fel­mérések bizonyították, hogy a kilépővel távozók nagy része hivatali dolgát szeretné elin­tézni. Első lépésként megszü­letett az a rendelet, mely mó­dosította a hivatalok nyitva tartását, s ettől vártuk a meg­oldást. De hiába... Rém engedünk a 8-ból — Nézze! Ezen a területen évszázados beidegződést kel­lene levetkőzni — magyaráz­za Herczeg István, a Salgó­tarjáni Vasöntöde és Tűzhely- gyér személyzeti és szociális igazgatóhelyettese. — A mi gyárunkban különösen nagy problémát jelentett a dologidő alatt eltávozok számának csök­kentése. És ha ezt vizsgálom, elmondhatom, hogy a gazda­sági eredmények hatására sok tekintetben előbbre léptünk. — Megválogatjuk, kát ve­szünk fel, nem úgy, mint ko­rábban. hogy nem bántuk ki az. csak jöjjön, mert nincs munkaerő. Valahol itt indult el a munkaidőalap védelme. Fegyelmezett létszámmal ha­tékonyan lehet termelni és ez érződik is a mutatók készíté­sekor. Ám a dolognak két ol­dala van. Hiába a legszigo­rúbb ellenőrzés, a legátgon- doltabb utasítás, ha az intéz­mények bürokratizmusa, vagy inkább nehézkes ügykezelése Tengeri olajtömlö Szegedről Mintegy félmilliárd forin­tos költséggel korszerűsítik meg ebben az évben a Tau­rus szegedi gumigyárát. A cél a termelékenység és a versenyképesség javítása. A legnagyobb munka a főként exportcélokat szol­gáló gumitömlőgyártás kor­szerűsítése lesz. Ennek során megteremtik a feltételeit an­nak. hogy az eddigi 20—30 méteres gumitömlők helyett, 200 métereseket készíthes­senek, ugyanakkor a tömlők átmérőjét a jelenleginek a háromszorosára, egészen 600 milliméterig tudják majd nö­velni. Ilyen speciális gumi­csövekkel továbbítják a kő­olajat a tengerre telepített olajkutakból a tartályhajók­ba. illetve a parti gyűjtőál­lomásokra. Anyaguknak ellent kell állnia mind a kőolaj, mind pedig a tengervíz erős korrodáló hatásának: Minő­ség: szempontból követelmény, hogy 1000 atmoszférás belső nyomást is elviseljenek. arra kényszeríti a dolgozót, hogy csípjen le egy picit a nyolc órából, -mert mondjuk vidéki lévén, nem tudja fel­venni a személyi kölcsönt. A múltkor jön hozzám egy kol­léga, hogy engedjem el, mert családi házat vásárol és az OTP 11 órára hívta össze az érdekelteket. Jó, az ember az életben ritkán vesz házat, hát mit tudtam csinálni. Elenged­tem. És az sem igaz, hogy aki orvosi rendelésre távozik, azért megy el 10 órakor, mert lógni akar. Inkább az, hogy tudja, legalább két órát kell várakoznia, és még jó, ha négy előtt bekeveredik — fejtegeti Herczeg István. A példákat persze folytat­hatnánk. Tény, hogy a gyár vezetése hathatós intézkedé­sekkel próbál gátat vetni a munkafegyelem lazulásának. Rendszeres az alkoholszondás ellenőrzés és kilépőcédulát is csak meghatározott személy írhat alá. Az előbbi nemcsak a fizikai dolgozókra vonatko­zik, erre említhetjük példa­ként a múlt évben visszami­nősített osztályvezetőt, akinek már nem az első figyelmez­tetés került az asztalára ita­lozás miatt. A kilépőcédu- lákkal kicsit más a helyzet. Az engedélyező mindössze azt írja rá: magán-, illetvehivata. los ügyben távozik az illető. Az okok talán elsikkadnak, ezért Pintér Józseffel, a ren­dészet vezetőjével megkérdez­tünk néhány művezetőt, m: volt a kilépővel távozók in­doka. Egy pénteki napot vet­tünk alapul, amikor megnő a vásárlási kedv és különben is „itt a hét vége”... Kellemetlen kérdések Első utunk a „hagyományos” szereidébe vezetett. Mutatjuk a cédulákat, mire Piseh Fe­renc művezető megállapítja, hogy a kilépőket valóban ő írta alá és azért találta jogos­nak, mert a két dolgozója rosszul érezte magát és or­voshoz kéredzkedett. A har­madik szintén magánügyben hagyta el a gyárat. — Magánügyben csak akkor adunk kilépőt, ha halasztha­tatlan dolga van az illetőnek — veszi át a szót Godó Sán­dor, helyettes művezető. — De rrwt csináljunk akkor, ba a vidékről bejáró munkásunk pénzt szeretne felvenni és csak munkás járattal jut haza? A kérdés jogosságát nem firtatjuk, hanem következő ál­lomásunkat vesszük célba, az öntödét. Két cédula „tisztázá­sára” kérjük Máté knrét, mű­vezetőt. — Oláh Dezsőmé temetésre ment, vele nincs hiba. De az Oláh Györgyét nem én írtaim alá. Igaz, csak tíz perccel ment el korábban, mint a munkaidő vége. — Pedig Ät „Máté” askáirás szerepel — veti közbe Pintér József. — Márpedig ez hamisít­vány, mert az enyém ilyen — mutatja a hiteles kézjegyet. A kivizsgálás természetesen nem marad el, s mi utunk következő helyszínére sietünk. A kulcsöntödében megnyug­vással hallgatjuk Tőzsér Ist­vántól, hogy Oláh Elemérné magánügyben történt távozása is megalapozott volt. A mű­vezető elmondja, hogy a be­osztottja tárgyalásra ment azon a pénteken. A tmk-műheiyben még há­rom dolgozó hivatalos kilépő­jének okát kutatjuk. Pipó Ist­ván és Gordos Tibor tanfo­lyamra járnak, míg Deák László a vgm pénzügyeit in • tézte. Elmondása szerint ne­hézkes a pénzátutalás és nem a várt időben jön a pénz. És máshol.« ? Röpke tartozásunk ezennel véget ért. Nem járhattuk vé­gig az összes területet, hiszen harminc kilépőcédula után nyomozhattunk volna. A ta­nulságot ismét Herczeg fest­vén szűri te: — Talán az e®enűrzésból is látja, hogy nem egészen fel­hőtlen a központilag megha­tározott munkaidőalap-véde­lem. Örökösen a gyárakat szo­rítják emiatt, de kérdem én, hasonló vizsgálódást tesz e valaki, hogy megnézze, miért késik a tanár az áráról, az orvos miért nincs ott a ren­delési idő kezdetén és a ta­nácsi ügyintéző nyújtott mű­szak esetén miért vásárol be a munkaidő alatt... Magyar- csehszlovák vízügyi tárgyalások Magyar—csehszlovák víz­ügyi tárgyalások kezdődtek hétfőn Győrött. A két ország szakemberei a Rajka és Szob közötti közös Duna-szakaszt érintő folyamszabályozási, ár- vízvédelmi és hajózási kérdé­sekről tanácskoznak; értékelik a múlt évi munkát és meg­szabják az idei teendőket. A győri tárgyalások során döntenek az ipari kavicskot­rások helyéről, méreteiről. Határoznak továbbá az árvé­delmi művek bővítéséről. A programban szerepelnek a bős—nagymarosi vízlépcső­rendszer építésével kapcso­latos, mindkét országot érin­tő kérdések is. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság összefoglaló je­lentést készített a társadalmi tulajdon védelmének helyze­téről az építőiparban. A je­lentés a kérdéskört vizsgáié megyei népi ellenőrzési bi­zottságok tapasztalatait ösz- szegzi. A vizsgálatok országszerte 329 egységre, túlnyomórészt kis és közepes nagyságú épí­tőipari szervezetre terjedtek ki. A vizsgált szervezetek — mutat rá az összefoglaló je­lentés — rendelkeztek a mű­ködésükhöz, így a társadal­mi tulajdon megfelelő keze­léséhez is szükséges belső szabályzatokkal. Ezek azonban szinte sehol nincsenek teljes összhangban az érvényes jog­szabályokkal, • azokat néhány hónapos, esetenként többéves késéssel követik. Még ked­vezőtlenebb jelenség, hogy e szabályzatokat szinte egyet­len vizsgált szervezetnél sem tartották be. A belső sza­bályzatokhoz hasonló képet mutatott a gazdálkodó egy­ségek bizonylati rendszere. Itt általános tapasztalat volt, hogy a külső partnerektől be­szállított, közvetlenül az épít­kezésekre kerülő anyagok mennyiségi és minőségi át­vétele. illetve további fel- használása nem volt nyomon követhető. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a bevéte­lezett anyagok megfelelő tá­rolását és biztonságos őrzé­sét csak a raktárakban ol­dották meg. A szabadban tá­rolt anyagok viszont jelen­tős mértékben károsodnak, s az őrzés hiánya miatt nő a lopások száma is. Az építkezéseknél felhasz­nált anyagmennyiség meg­állapítása az anyagelszámol­tatás feladata lenne. Ezt, azonban — a vizsgálatok ta­núsága szerint — sehol se« végezték el kellő módon. Egyes szervezeteknél egyál­talán nem volt anyagelszá­moltatás, mások csak bízói nyos értékhatárok fölött, irt letve kizárólag bizonyos anyagfajták esetében számol­tattak el. Ez egyben az épít­tetők felelősségére is rámu­tat, mivel ae előírásszerű, folyamatos műszaki ellenőr­zés lehetővé tenné a pontos anyagelszámolást, csökken­tené az anyagpazarlást, reá­lisabbá tehetné az építési árakat. A népi ellenőrök több je­lentős hiányosságot tártak fe’ a gazdálkodó egységek leltározási tevékenységével kapcsolatban is: a vizsgált építőipari szervezetek 5—8 százaléka nem rendelkezett leltározási szabályzattal, 24— 32 százaléka pedig nem ké­szített leltározási ütemter­vet. A legjellemzőbb hibák közé tartozott, hogy a leltár nem volt tel.jes körű, az el­téréseket szabálytalanul egyenlítették ki, s az esetek zömében minden további in­tézkedés nélkül leírták a leltárhiányokat. A megyei vizsgálatok ta­pasztalatait értékelve. a KNEB összefoglaló jelentése leszögezte: a társadalmi tu­lajdon védelmének alappil­lére a gazdálkodó egység szervezettsége, a kellően el­határolt hatásköri és fele­lősségi rendszer, a hatéko­nyan működő ellenőrzési te­vékenység, a következetes számonkérés. Ezek érvényre juttatásához mielőbb változ­tatni kell azon a téves szem­léletmódon, amely bocsána­tos bűnnek tartja a közva- gvon megdézsmálását. Enél- kül — pusztán szabályzatok­kal — nem érhető el kellő eredmény a társadalmi' tu­lajdon védelmében. 3 T. Németh László A Kismotor és Gépgyár 5-ös számú, bajai gyára kétmillió — Lada gépkocsiba való — olajszűrőt gyártott az elmúlt két esztendőben. Ebből nemcsak a hazai gépjármű-tulaj­donosok vásárolhattak, hanem jelentős menn yiséget szállítottak a Szovjetunióba is. Az idén négyszáz-ezer olajszűrő jut el Bajáról a Lada-gyárba. A képen: Tornyai Antalné peremezőmunka közben. (MTI-fotó: Slekovics János felvételei-------------------------------------------—-----------------­I ] NÓGRÁD - 1966. április 8., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom