Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

vezető testületek a felszabadulás ünnepén resszusa most ismét megerősített. Népünk is azt vallja, hogy a szocializmus nem a fegyverek, hanem a példa erejével bizonyítja fölényét. A Szovjetunió által előterjesztett lesze­relési javaslatok a háborútól és a fegyverektől mentes világ megteremtésére kínálnak átfogó programot. Megköszönve a nemzeti ünnepünk 41. évfordulója alkal­mából küldött jókívánságaikat, újabb sikereket kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és Miniszter- tanácsának, a testvéri szovjet népnek a fejlett szocialista társadalom építésében, az SZKP XXVII. kongresszusán a béke és az alkotás jegyében megfogalmazott történelmi je­lentőségű program valóra váltásában. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára LÓSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Táviratváltás Kemersva és Nógrád megyék között A felszabadulás 41. évfordulója alkalmából táviratváltásra került sor a testvérmegyék, a szibériai Kemerovo es Nógrád között. A táviratok szövege a következő: „MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága első titkárának GÉCZI JÁNOS elvtársnak Magyarország Kedves Elvtársak! Magyarország fasizmus alóli felszabadulásának 41. évfor­dulója alkalmából forró üdvözletünket, szívből jövő jókíván­ságainkat küldjük , Nógrád megye kommunistáinak, vala­mennyi lakójának. Őszintén kívánunk önöknek sok sikert az MSZMP XIII. kongresszusa határozatának megvalósítá­sában, a fejlett szocialista társadalom építésében. Virágozzék Kemerovo és Nógrád népeinek megbonthatat­lan barátsága és testvéri együttműködése. N. SZ. JERMAKOV területi első titkár Az SZKP Kemerovo Területi Bizottsága efso titkárának lV. SZ. JERMAKOV eivtársnak, Kemerovo Kedves Jermakov Elvtárs! Nógrád megye lakossága nevébenI hálásan köszöntjük a hazánk felszabadulásának 41. évfordulójára küldött jókí­vánságaikat. Legnagyobb nemzeti ünnepünkön tisztelettel gondolunk a felszabadító szovjet hadsereg hős katonáira, kegyelettel őrizzük a népünk szabadságáért elesett hosok emlékét. Szívből kívánjuk, hogy az SZKP XXVII. kongresszu­sa. nagy jelentőségű határozatainak megvalósításával ér jenek el újabb sikereket a kemerovói terület sokoldalú feljeszté- teben. Éljen és erősödjön pártjaink, népeink Nógrád es Kemerovo elvtársi együttműködése, testvéri barátsága. GÉCZI JÁNOS megyei első titkár” ★ Aez ünnep atkaimából a kemerovói és a nógrádi állami szervek, a testvérkapcsolatban álló gyárak, üzemek és in­tézmények ugyancsak táviratokban tolmácsolták kölcsönös jókívánságaikat. Megőrizni és tovább gyarapítón i múltunk értékeit Romasz Adolf ünnepi beszéde Romasz Adolf, a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyet­tese ünnepi beszédének be­vezető részében utalt 1945. április 4-e jelentőségére, amely sorsforduló volt a ma­gyar történelemben. Kegye­lettel emlékezett az elesett szovjet katonákra, akik a leg­több áldozatot hozták a fa­sizmus elleni harcban. „A hősök tetteit soha nem fe­ledjük, emléküket nemzedék­ről nemzedékre megőrizzük” — mondotta a szónok. „Meg­hajtjuk a megemlékezés, a kegyelet zászlaját az egykori magyar ellenállók, az antifa­siszták, az önkéntesek előtt, akik a kommunisták kezde­ményezésére részeseivé váltak a felszabadításunkért vívott küzdelmeknek.” A továbbiakban a törté­nelmi eseményeket elevení­tette fel az előadó. Utalt ar­ra, hogy a kommunisták a sokszínű népi mozgalomnak helyes politikai programot adtak. Megtalálták a nem­zeti fejlődés irányát. Népünk olyan utat tett meg az új, a szocialista tár­sadalom építésének során — folytatta beszédét Romasz Adolf, —, amely minden té­vedése ellenére méltán te­kinthető nemzeti történel­münk legnagyobb fordula­tának. Saját elszántságunk azonban kevés lett volna az új élet megindulásához. De tapasztalhattuk a Szovjetunió mérhetetlenül sokoldalú tá­mogatását, amelynek köszön­hetően megindulhatott az or­szág gazdasági vérkeringése, megkezdődhetett a szocializ­mus építésének történelmi korszaka. Ezután az elmúlt négy év­tized fejlődéséről esett szó, hangsúlyozva a nemzeti köz- megegyezés és összefogás foritoságát, a mindennapi kö­zös gondolkodás és cselek­vés jelentőségét Magyarországon ma olyan viszonyok vannak, hogy or­szágunkat minden tisztessé­ges dolgozó ember hazájának érezheti, s tudja, hogy célja­iért, saját boldogulásáért ér­demes dolgozni. Az elmútt hetek, hónapok a magyar tár­sadalom minden területén a megmérettetés, az összegzés és a feladatmeghatározás ide­jét jelentették — mondotta az előadó. — Soha még nem volt ilyen aktiv politizálás, mint éppen az eltelt egy esztendő­ben. A közéleti események rö­vid áttekintése után a megyei tanács elnökhelyettese arról szólt, hogy Nógrád megye aktív, cselekvő részese volt a társadalmi építésnek. Az ipari termelés az országos át­lagot meghaladóan bővült. Köze! 45 százalékkal nőtt az export, javult a mezőgazda- sági ágazat teljesítménye. Kiegyensúlyozott volt a la­kosság áruellátása, s figye­lemreméltó tény, hogy közel 20 ezer család lakáskörül­ményei javultak az elmúlt években. Jelentős egész­ségügyi és közműfejleszté­sét* történtek, s több mint félszáz új általános iskolai tanterem épült. — Az eredményekért azon­ban a vártnál nagyobb árat le'tett fizetni. A visszafog #*t termelésnövekedés miatt ‘s lelassult a termékszerkezet korszerűsítése. A műszaki fejlesztés lehetőségei beszű­kültek, s ez az inflációval együtt feszültségeket okozott» — utalt a gondokra, az elő­adó. — Az elmúlt év és az idei első hónapok tapaszta­latai is érzékeltetik. hogy határozottabb. következete­sebb munkára van szükség a szocializmus eddigi vívmá­nyainak megőrzése, a to­vábbfejlődés érdekében. E törekvés tükröződik azokban az alapvető megyei pánt- és állami dokumentu­mokban is. amelyek az orszá­gos teendőkhöz kötődve meghatározzák tennivalóin­kat. A megye termelőüze­meiben is a legfontosabbak közé tartozik a gazdasági potenciál növelése, a haté­konyság, a gazdasagosság és az eredményesség javítása. A közlekedésben, a hírköz'és be«, a kereskedelemben, s a szolgáltatásokban kiegyensú- h'ozo'tlabb, színvonalasabb ellátásra van szükség. A lakossági életkörülmé­nyekről szólva a megyei ta­nácselnök-helyettes hangsú­lyozta, hogy a munkajövedel­mek növekedése mellett to­vábbra is a legfontosabb fel­adat a lakáshelyzet javítása. Amennyiben a népgazdaság teherbíró képességének ter­vezett javulása bekövetkezik, — mondotta, — az elkövetke­ző öt évben több mint 7000 lakás épülhet, amely a lakás­helyzet jelentős javulását eredményezné. Szeretnék meg­gyorsítani a községi törpe- vízmű-építési folyamatot. a közművesítést, az egészség­ügyben tovább javítani a megelőzést nyújtó feltétele­ket, s bővíteni a középiskolai ellátást. Továbbra is megkü­lönböztetett figyelmet fordíta­nak az idősek, a fiatalok, a szerényebb körülmények kö­zött élő emberek szociális helyzetének javítására. — Céljaink előre mutató- ak. Valóra váltásuk azon­ban nagymértékben függ a termelői munkától — mondot­ta a továbbiakban Romasz Adolf. — Emellett felbecsül­hetetlen értékű az a társa­dalmi összefogás, amelyet a lakosság nyújt a település- fejlesztésben. Országosan is példaszerűen bizonyította ezt megyénk — közte Salgótarján lakossága is — a társadalmi munkaversenyben elért or­szágos helyezésekkel, vala­mint a településfejlesztési hozzájárulás megszavazásá­val. Beszéde befejező részében az előadó fölelevenítette a Szovjet Kommunista Párt kö­zelmúltban megtartott kong­resszusának főbb gondolatait. Kiemelve a szocialista orszá­gok együttműködésének meg­határozó szerepét. Megyénk lakossága is nagyra értékeli azt a munkát — mondotta, — amit az SZKP elvégzett, és azokat a perspektívákat, ame­lyeket a jövő számára kije­lölt. — Az ünnep mindig a számvetés ideje, múlt és jövő szembesítésének pillanata is. De soha nem feledkezhe­tünk meg arról, hogy ezek­nek az eredményeknek, fel­adatoknak a hátterében ott az ember, aki mindennek hordozója, megvalósítója, a maga képességével és szor­galmával... Ennek az új tár­sadalomnak a felépítése nem egyetlen generáció felada­ta. Összefonódik benne nagyapáink, apáink közös múltja, gyermekeink, uno­káink feladatainak sokasá­ga. A mi munkánk: meg­őrizni mindazt, amit elér­tünk. Megalapozni mindazt, amit el kell érünk — zár­ta be ünnepi beszédét Ro­masz Adolf, a Nógrád Me­gyei Tanács elnökhelyette­se. Folytatta munkáját a BKP kongresszusa Csütörtökön folytatta munJ kaját a Bolgár Kommunista Párt XIII. kongresszusa. Déé; előtt, a plenáris ülésen a kül­földi delegációk köszöntötték a bolgár kommunisták leg­magasabb fórumát. A bolgár felszólalók több­sége arról számolt be, mi­lyen eredményeknek örül, milyen gondokkal küzd az a város, üzem, gazdaság, ame­lyet az adott felszólaló kép­visel. A felszólalók közül számo­sán igényesen, kritikus hang­nemben foglalkoztak azokkal a tapasztalatokkal, am el ve­ket a bolgár párt az elmúlt fél évtizedben a gazdaságban szerzett. Csütörtökön köszöntötte a kongresszust Petar Tanosev. a Bolgár Népi Földműves Szövetség (Parasztpárt) titká­ra. Részletesen foglalkozott a mezőgazdaság kérdéseivel is, hangsúlyozva, a komoly mi­nőségi változásoknak itt is megvannak a feltételei. Petar Djulgerov. a BoT°ár Szakszervezetek Központi Ta­nácsának elnöke felhívta a figyelmet az ellentmondásra a szakszervezeti munka tel­jes megújításának szükséges­sége és a folyamat lassú üte­me. nem kielégítő mélysége között feszül. Csütörtök délelőtt hang­zott el a kongresszus meodá- tumvizsgáló bizottságának jetentése is. Délután a BK.P XIII. kong­resszusa szekciókban foly­tatta tanácskozását. Ma a kongresszus újra plenáris ülést *art. * < A Magyar Szoctaitüste Mun­káspárt küldöttsége, amely Maróphy Lászlónak, a Politi­kai Bizottság tagjának. a Minisztertanács el mjfahei tet­tesének vezetésével részt vesz a Bolgár Kommunista Párt XIII, kongresszusán, csütörtökön délután -----a t öbbi külföldi delegációvá»! együtt — koszorúzás» ünnep­ségen vett részt. Ezt megelőzően. MaróSty László és a magyar delegá­ció tagjai részt vettek azon a fogadáson, amelyet Gyovai Gyula, hazánk szófiai nagy­követe adott: nemzeti ünne­pünk, április 4-e alkalmából a nagykövetségen. A magvar küldöttség ezt követően vidékre utazott. Rö­vid látogatást tesz Gabrovó- ban, ahonnan pénteken dél­ben tér vissza. á z biztos, hogy szép a ” méhes. Tizenhárom gon­dozott kaptár sorakozik szo­rosan egymás mellett. A nap­fény is a méhesre veti suga­rait, amikor kikukkant a fenyves mögül és egész napon át melengeti a kaptárakat. Nincs is ilyen méhese Rákó- ezi-telepen senkinek, csak Szegedi Sándornak. Bolondja a méhészkedésnek. Nem is azért amit hoznak a bogarak, hanem azért, mert olyan meg­nyugvást, mint ott a méhek között, sehol sem talál ma­gának. A piciny jószágok szor­gos zsongása mintha elrin­gatnák és vinnék sűrű ködö­kön át a viharzó világba. Va­lósággal beleolvad ebbe a le­begésbe. Pedig senki sem mondhatja, hogy valaha is elhagyta volna magát Szegedi Sándor. Most is, túl az élete javán, csákány. formálta vál­la, fürge a tekintete és aho­gyan beszél, úgy színesedik az arca. Legfeljebb a megritkult haja korának tanúja. Ar Tavaszt zsong már a méhes. Fényre vágynak a rovarok. Ki. hogy bírja erővel, tüle­kednek a világra. Szegedi Sándor pedig nézi-nézi küz­delmüket és mint akit meg­bűvöltek, beleszédül a né­zésbe. Ott, az a legerőszako­sabb, a szárnyát rezgető tes­tes bogár. Csapkod maga kö­rül. hátrálnak a többiek. Sze­gedi Sándornak a baglvasal- jai forró napokat juttatja Ék eszébe. Mintha zuhanna a múltba. Megjelent előtte ha­talmas termetével, csónaknak tűnő lábaival az a rettegést hordozó csendőr. Mindig tüle­kedett az emberek között, akár az a bogár a kaptár be­járatánál. Visszaemlékezett, ahogyan megmarkolja a nya­kát és belökte a fogdába. Or­dított, hogy majd ő megmu­tatja a kommunistáknak. Sze­gedi Sándor akkor még fiatal és tapasztalatlan volt. Csak azt tudta, hogy ezen az olda­lon állnak a munkások, a másikon az urak, a csend­őrökkel. Ott sütkérezett Andrián a ház előtti pádon, két kislány­nyal, amikor jött a csendőr- járőr. Pothomikék felé tar­tottak. Szegedinek megmoz­dult az ösztöne. Értesíteni Jó­zsit, mert elfogják. Bújva a házak mögött, sietve ért cél­jához. Lihegte: — Jóska, menekülj, jön­nek!!! Csupán gyerekeit csókolhat­ta meg Pothornik József és menekült. A szökés miatt Sze­gedire gyanakodtak a csend­őrök és azért kínozták ott a laktanyában. Üldözték, amíg csak le nem tűntek. A múltból riadva nézte a kaptár bejáratát. Már nem látta azt az erőszakos nagy­testű bogarat. Indultak a méhek tavaszi világot próbálni. Neki is in­dulni kellett akkor Baglyas- aljáról, mert nem volt nyu­galma. Ügy került ide a te­lepre. A Szurdokban, a bá­nyába kapott munkát. Nem is igen zaklatták, mert jó bányász volt. A Szurdok is jó bánya volt, csillogóan fekete szénnel. Csak a vetők, azok voltak a csákányos bányászok ellenségei. De birkóztak egy­mással, ahogyan a föld alatt a természet, meg az ember birkózik. A nagy lejtőn az osztót hajtották hárman: Szűcs Imre, Mecseki Lajos és ő. Az öreg Szűcs mogorva, kevés beszédű ember volt. Mecseki Lajos meg az ellenkezője. Fi­atal és pergő beszédű. Ö ku- tyázott azokkal a mindig ugató csillékkel. Hordta az ácsolatot. Szegedi Sándor ment utána, hogy segítsen neki. Fél úton , visszanézett az öreg Szűcsre, hogy nyug­tassa őt, iparkodnak majd vissza. Akkor szakadt le az a rettentő kőtömb, s maga alá temette Szűcs Imrét, az öreg bányászt Szegedi csak kiáltani tudott... Sikoltás vagy hörgés volt az inkább — Segítség!!. Rohant vissza, neki feszí­tette vállát a kőnek. oiro- karikák vibráltak szeme előtt az erőlködéstől, de a kő nem mozdult. Újból, mindent megfeszítve nekidőlt, mert meghalotta az öreg nyöször­gését. Megmozdult a kő. Aztán mégegyszer neki­feszült, élre billentette, de akkor már ott volt a kutyás és ketten lefordították az öregről a halált. — Gyorsan a mentőket... Szegedi Sándor kiáltott és az öreg alányúlt. De akár a rongy, esett le a teste a ke­zébe. Nem volt abban egy ép csont sem. Már csak azt suttogta. — Hagyjatok meghalni... A szunnyadó haragja mint a tűzhányóból a láng, tört te' Szegedi Sándorban. Me­gint feléledt a kommunista le'ke Fogait csikorgatva, ök­lei szorítva felordított: — Gazemberek! Gyilkosok! IVég meglakoltok! A bánya b tcr«ág semmit sem ért. akár az embe élete! Megint űzőbe vették Sze­gedit. De volt egy forgópisz­tolya, meg egy kézigránátja. A katonától kapta mielőtt megszökött a' háború vágó­híd járói — Addig élek. amíg ezek a szerszámok megvannak... — mondotta. Aztán már csak a moszkva» hírek tartották benne a lelket, meg az eltökéltség, 0 9 0 hogy egyszer vége lesz a szegény ember szenvedései­nek. it A méhest egyre jobban át­melegítette a délelőtti nap­fény. Élénkültek a bogarak is. Jöttek egyre többen k>- fe'é a kaptái sötétjéből.. Vükén fordított hátat a háborúnak Szegedi Sándor. Mire Rákóczi-telepre ver­gődött vízmosásokon, erdő­kön, bokros rejtekhelyen át, eiviharzott az öldöklés. Ott állott a telep közepén és nem is tudta, mihez kezdjen, eb­ben a csendben. Aztán hatan megalakították a kommunista pártot. Két dolog ösztönözte akkor Szegedi Sándort. Sze­net adni az országnak, és enni a bányásznak, hogy ere- ;e legyen a munkához. A Szurdok, az a híres szenelő öánva is megrokkant ebben az embertelen világban. De kaparták, tíz körömmel, ha keltett a szenet. Éjszaka meg mertek az ennivalóért, amer- -e sejtették, hogy van. Innen kezdődött az új éle- ’e Szegedi Sándornak, és lett az üldözött bányászból lő- mester és aknász. Nem a megpihenés évén keresztül hifott idáig mert csákánv­nyal kezében, testét mereví­tő erővel fejtette a szenet.’ Este pedig a könyv felett a gyötrően fájdalmas ál* mosságig görnyedve tanult; Mert neki tanulnia kellett, így rendelkezett a bánya vezetősége. És mert tudott, megmentette azon az éjjelen a biztos fulladástól társait. A Tüzes-sikló kigyulladt, ott a legmélyebben rejtőzködő bugyorban. A gáz — pedig hömpölygött alattomosan a légvágat felé, ahol a csapat dolgozott. Szegedi Sándor beleszippantott a levegőbe, amikor éjszakásban ment lefelé. És a lámpa, ez a leg­hűségesebb társa a bányász­nak erejét vesztve, lohadta n sötétedett. — Riadó, mindenki föl a felszínre.,. Így riasztott a<z aknász, Szegedi Sándor. Nem tört ki ki a pánik, mert ott volt. Mi­re a bányamentők megér­keztek, már sorakoztak kife­le a Tüzes-siklóból az embe­rek. A ztán szépen vége sza­** kadt ezen életének. De Szegedi Sándor ott ma­radt az emberek szívében. Amikor látják, mély tiszte­lettel köszöntik. Ö meg oi- henget kedvére a méhesben. A méhek zsongása pedig vissza ringatja őt emlékeibe, amelyek soha sem veszhetnek a feledésbe. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1986, április 4„ péntek V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom