Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
Nemzetiségi nyelvoktatás Lucfalvi példa „Haja, haja hajuski, f vari tnamka haluski, / brindzové, makové, / hnyegy budu hoto- 9é”. Valahogy így hangzik laikus fülnek az énekszó, a lucfal- vai óvoda nyitott ablakából. A vékony gyerekhangokat az óvó néni időnként megerősíti, nehogy a szöveg elakadjon. A Kis-Zagyvavölgyében élő hat község kétezer-ötszáz lakosának negyven százaléka ralija magát szlovák nemzetiségűnek. Nyelvi hagyományaikat máig is ápolják az óvodáskortól az öregkorig. — Irigylésre méltó helyzetben vagyunk mi att a völgyben a megye más nemzetiségek lakta településeihez viszonyítva, hiszen nálunk két óvodában is folyik szlovák nyelvű oktatás — mondja nem kis büszkeséggel Jakab Jó- zseiné óvónő. — Lucfalván és Sémsonházán is majdnem minden családban beszéli valaki a nyelvet, de a kicsik nagyon kevés szlovák szó • kinccsel érkeznek az óvodába. A mi feladatunk az, hogy előkészítsük, megalapozzuk szókincsüket. Munkánkhoz megfelelő tanterv áll rendelkezésre. aminek alapián szlovák nyelvi képzettségű óvónőink hatékony munkát tudnak végezni. Segíti az óvodai előkészítést h szülők jó hozzállása. hiszen nélkülük hiányozna a gyermekekből az a nagy lelkesedés, ami nélkülözhetetlen a eiyetvtamtásnáil. Alótámaszt- (ja ezt az a tény is, hogy az általános iskolában a gyéretek hatvan százaléka folytatja • spórák nyelv tanulását. — Különösen dicséri az óvónők munkáját az, hogy a nem szlovák nemzetiségűek gyermekei is évről évre nagyobb létszámmal kapcsolódnak a nyelvet tanulók táborához — veszi át a szót Pribisán Teréz, a Lucfalvai Általános Iskola tanárnője, aki négy év óta a szlovák nyelvoktatás szakfelügyelője is a megyében. — Luciáivá évek óta nagyon kedvező helyzetben van a tanítás személyi felételeit tekintve. Vannak nyelvszakos óvónőink, az iskolában pedig alsó és felső tagozatban is szakképzett nyelvoktatóink. Akkor sem lövünk zavarba, ha egy-egy kolléga néha hosz- szabb időre kiesik a munkából, betegség vagy gyes miatt, mert helyettesítésüket meg tudjuk oldani szakos tanárokkal, vagy a már nyugdíjas munkatársak segítségét vesszük igénybe. Hagyománya van az itteni iskolában a szlovák nyelvoktatásnak, hiszen 1949-től folyik ilyen képzés. Igény volt rá régebben is. attól kezdve pedig egvre inkább, hogy megnövekedett a két ország közötti turizmus és munkavállalás. De itthon is szükség van nyelvismerettel rendelkező emberfőkre. — A helyi termelőszövetkezetnek — folytatja a tanárnő — évek óta 1ó Vaneooip'-a van a lévai termelőszövetkezettel. amihez — hisszük — nyelvoktatásunk is hozzájárult. Salgótarjánban tanuló, volt diákjaink visszajelzései alapján tudunk arról is, hogy többször kérik őket tolmácsfeladatok ellátására, például a kereskedelemben, vagy az egészségügy területén adódó nyelvi problémák megoldásához. Az általános iskolában megszerzett tudásuk alapján, ha némi nehézséggel is, de meg tudnak birkózni a fordítási feladatokkal. Ám az ilyen tapasztalatok tudatosítják bennük a továbbképzés jelentőségét. Jelenleg nyelvgyakorlási lehetőség az általános iskolát végzetteknek csak a szűkebb és tágabb családban, vagy a Csehszlovákiában élő rokonoknál van. A TIT keretén beiül tudnák még magukat képezni a gyerekek, ha a jelentkezési létszám elérné azt az alsó határt, amennyivel nyelvtanfolyam indítható. — Marad a reményünk arra. hogv a határ menti városok. Balassagyarmat és Sal- gótartén középiskoláiban valamikor bevezetik, fakultatív nyelvként, a szlovákot is. Mi addig is folytatjuk azt a rési hagyományunkat. hogy neveljük iskolánk számára a nvelvszakos tanárokat. Jelenleg öt egykori tanulónk tanul tovább szlovák nvelvi ismereteit gvaranftva. közén- iskoláhan. óvónőképzőben, tanító- és tanárkénzöben. így pedagógus-utánoót.lásonk hosz- szű távra is biztosított. A Lucfalvai Általános Iskola gyakorló nyelvtanárai számára az lesz a legnagyobb szakmai elismerés, ha maid volt tanítványaikat kollégáikként üdvözölhetik az intézményben. Akkor érezhetik igazán, hogy erőfeszítéseik nem voltak hiábavalók. Tant Katalin A szépből élnek A szépből nem ■negélni manapság. A vásárló az áru hasznosságát, célszerűségét nézi min- ■óenekelőtt, a szemet gyönyör- ködtetőre akkor költ, ha előbbieken túl még jut rá. Ebben • helyzetben kell boldogulnia a szécsényi Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnek. Mint minden népművészettel foglalkozó termelő, a szécsényi szövetkezet is el- ■nondhatja: sok az eszkimó, kevés a fóka! Azaz bőségesen kínálják a piacon a legnemesebb népi hagyományokat folytató termékeket, s bizony nagy ügyesség, jó kereskedő- szellem szükséges ahhoz, hogy vevőt találjanak. ügy tűnik, idén mintha meg- lé'ejjcült volna Kissé a kj.-es- let a népművészeti hóm '. iránt. A Pa'óc szőve'első félévi teljesítőképessége csaknem teljes egészében rendeléssel lekötött, s ez nem könnyű csekély remény az idei évre tervezett 17 millió 200 ezer forintos árbevétel teljesü.é- sére. Érdemes volt a szövetkezet termékválasztékát megújítani, hiszen a vásárlóknak most éppen a nemrégiben tervezett nyers, és barna pamut, illetve műszálas típusú termékek tetszenek. Keresettek a len alapanyagú áruk, a szolid színek üdítő változatosságként hatnak a gazdagon színezett, mintázott termékek közt. A népművészeti ruhába öltöztetett babákból most nem győznek eleget készíteni a szécsér.yiek. Az előző években más volt a helyzet, sok bedolgozó ei ’3 ment a szövetkezeitől. s kezük munkája most ugyancsak hiányzik, némelyik rendelést nem is tudják elfogadni. Növekszik idén a kereslet a hímzett gyermekruhák iránt is. Az elmúlt év végén 210 termékét adta be a szövetkezet zsűrizésre a népművészeti zsűrihez, s csaknem 170 termék kapott zsűriszáooot. Az esztendő tehát új kínálattal indulhatott, mely a korábbiakhoz képest jobban alkalmazkodik a vásárlók igényeihez. Piaci biztonságát más módon is erősítette a szövetkezet: új szerződési formák alapján dolgozik az idén. Kapacitását hosszabb távon lekötő, éves megállapodásokat köt partnereivel', eszerint a vevő egyenletes ütemezésben fizet, viszont a kívánsága szerinti időben kapja a megrendelt árut. A választék megújítása nem fejeződött be a tavalyi zsűrizéssel. A továbbiakban elsősorban a gyermekruházati cikkekben hoz ki néhány újdonságot a Palóc szövetkezet, divatos fazonokat dob kis szériában a piacra. KozelVép a képviselőről Állandóan úton ... „Ha egy művész élete rövidre szabott: élete sűrű vérű, sűrű-idejű, hosszában mondja ei a rábízott mondatot". Étiek óta tekintetében hordozta a halált. Kesernyés, rekedtes, tiborcos orgánumának sohsem volt optimista kicsengése. Az örök elégedetlenség, a jogos felháborodás, olykor • fanyar gúny; de soha nem a megadó beletörődés. Csak most, utoljára nem volt már az igazi. Hangja megbicsaklott. elszíntelene- dett. S a rakoncátlan „szín- játékos”, a vad, kemény fickó a tangó andalító dallamára sem jött már lázba. Haláltánc volt —, ahogy Bacsó Péter kommentálta a jelenetet. A Róla írott nekrológok lapjai elsárgultak már, hiszen egy esztendeje, hogv hosszas bet*asén után eltávozott. Ha élete minden percének nem is, de utolsó napjainak Van egy világ, hol nincsen fájdalom Az utolsó tangó azonban tanúi lehettünk. A rádió egy káprázatos monológgal idézte őt, s most a televízió állított méltó emléket korunk egyik legnagyobb östehetségének. Szívszoritó próbákat láttunk. Bacsó Péter rendező, a Páskándi-novella olvasásakor már tudta: csak ő lehet Vekker úr, Weiskopf András, a zsidó órás. Ahogy ő mondta: Benne van a ketyegés. Magában hordja az órát. Már az első forgatási napon kiderült: kockázatos vállalkozásba kezdtek. A főhős szemNÓGRAD — 1986. április 4., péntek mel láthatóan halálosan beteg, s nap nap után lesz egyre erőtlenebb. Bacsó emberileg azt tette, amit e nagyság megérdemelt: egészséges szereplőként kezelve a maximálisát követelte tőle. Olyan hálaadást, olyan tiszteletet jelentett ez; olyan kábítószert, amelyet orvos már nem adhat ily súlyos betegnek. „Mert önmaga csak az lehet, aki mások helyett valamit magára vállal és az nyerj meg az életet, aki új játékba kezd a halállal” — így fogalmazza meg Vas István a szentenciát. Az örökösen húszezer volton izzó ember még égni akart. A párnája alatt Az Országgyűlés tavaszi ülésszakát követő első hétköznapon dr. Miklós Zoltán munkahelyén is a törvényalkotói tevékenység volt a fő beszédtéma. A Litkei Ipoly Termelőszövetkezet állattenyésztési ágazatának vezetője, országgyűlési képviselő, a szemtanú és aktív résztvevő hitelességével adhatott számot a munkáról. S, a rövid konzultációt. — a vitákra utalva —, ezzel zárták: a korábbinál is jobban kell előkészíteni a kormánynak egy- egy javaslatot. A honatya rendkívül egyszerűen berendezett termelőszövetkezeti irodájában természetesen nemcsak országo- gos ügyekről esik szó, érkezésünk előtt ért véget a heti munkamegbeszélés. — Ezzel kezdjük a hétfőt. Vita. szócsata itt is előfordul, akárcsak a Parlamentben. A dolgok rendjéhez pedig hozzátartozik, hogy e „pengeváltásban” adok is, meg kapok is... Megcsörren a telefon. A képviselő félbeszakítja a bemutatkozást, mert az állattenyésztőnek dolgoznia kell- a heti tehénszállításról kér pontos információt. Néhány perccel később az állatforgalmi és húsipari vállalattal beszél a kistermelőkhöz kihelyezendő vemhes kocákról, majd hozzáteszi: — örvendetesen megnőtt az érdeklődés, a tavalvinak a dupláját szállítjuk. Mindez persze annak is köszönhető, hogy kedvezőbb az ösztönző rendszer. A litkei téesz állattenyésztésére általánosságban is érvényes: óriásiak a változások. A lényeget az ágazatvezető röviden így fogalmazza meg: — Árutermelő telepből te- nyésztelepet teremtettünk. A hétköznapi munka nem fenékig tejföl. Az állattenyésztésre rossz idők jártak, az eredménytelenségért pedig a képviselőt is elmarasztalják. Gondot okozott a szarvasmarhat és a juhágazat, sikeres volt a sertéstenyésztés — erről váltunk szót, amikor feltűnik: dr. Miklós Zoltán itt is olyan elegáns, mint a Parlamentben. — Nem mindegy, hogyan jár az ember. Persze, amikor a telepen vagyok, sokszor a gumicsizma megmosására sincs idő. A közéleti megbízatás fontos, mégis a munkahelyen kell elsősorban helytállni. Az egyéb elfoglaltság miatt kiesett időt pedig úgy pótolja az ember, ahogy tudja: hajnalban kel. A képviselői munka tanulóévét járó dr. Miklós Zoltán már megtapasztalta, hogy mire vállalkozott egy olyan nehéz választókerületben, mint az övé. — A szívem már nem dobog annyira, ha belépek az ország házába, a feladatok azonban a háromnegyed év elteltével egyre sűrűsödnek. Salgótarján városkörnyékének lapuló forgatókönyv még tartotta Benne az erőt. Üj játékba kezdett hát. Hajszolta magát a tökéletes felé. Akkor is, amikor bizonyossá vált előtte: nyirokrendszerét megállíthatatlan kór támadta meg. Puritán, öntörvényű, szabad ember volt az „egyforintos Oskaján", akit nem kötött irányelv, s talán ezért talált nagyszerű barátra Latinovits Zoltánban. „A színész pap vagy bohóc” — írja valahol Oscar Wilde. Mi öt papnak láttuk, látjuk ma is: Thália felszentelt papjának. A szerepe szerinti halálos mosolyt sajnos, nem kellett az arcára erőltetnie. Azt hittük: az utolsó tangó, a párizsi, a marlonbrandonos felülmúlhatatlan. De a mienk, az őze l.ajosé is feledhetetlen már. Ő így táncolt ki ötvenévesen ebből a sérülésektől sem mentes világból Az ülésteremben Foci helyett — matematika Bnzafalvi Győző tíz tanácsa, tizennyolc települése szétszórtan, nagy távolságokra található. Ez épp úgy nehezíti a megismerést, a kapcsolattartást, mint az előadódó teendők megoldását Teendő pedig akad épp elég. A választókerületben egyre közismertebb a képviselő személye, mind gyakrabban keresik meg. Bárnába egyenesen távirattal hívták a minap. Együtt volt egy fél utca, a népfrontirodában tudtak szót váltani. Várták a segítséget, mert a távirat is így szólt: „Panaszunk van, beszélni szeretnénk a képviselőnkkel ...” A harminckilenc éves fiatalember pedig nem sajnálja az időt és energiát: megy a hivó szóra, vagy anélkül. — Képviselő — nagyon találó, kifejező ez az elnevezés. S, ha ennek eleget akar tenni az ember, akkor gyakorlatilag állandóan úton kell lenni. Nyolc tanácsnál falugyűlésen. tanácsülésen is megfordultam már, de az is igaz. hogy például Szilaspogor.yban még életemben nem jártam. Menni kell. közéleti fórumokra, a helyi vezetőkhöz — még akkor is, ha nagy a teher. Ügy gondolom, minden évben el keli jutni minden községbe, csakis így lehet eredményes a képviselet. S, ha még hívják is az embert, akkor az nem lehet teher, inkább „köszönöm a bizalmat”. Visszakanyarodva a legutóbbi ülésszakhoz, dr. Miklós Zoltán azt mondja: — A megélénkült vita miatt a Tisztelt Házban nemigen lehet aludni. Nagy a felelősség, a gyors döntés mellett is alaposan át kell gondolni hogvan szavaz nr ember. tgy volt ez legutóbb az illetékekről -zoló törvényjavaslat vitájában is. Képviselőtársunk módosító indítványa szimpatikus volt, de felmerült az aggodalom is: az a pénz majd hiánvzik a költségvetésből. A voksolás előtt a szomszédokkal ösz- szedugtuk a fejünket, s a vélemények iobbára igy hangzottak: védjük az idős embereket. — Ha nem titok, ön ho- evan foglalt állást ebben a vitában” — Támoeattam a módosító indítványt Azért is. mert összhangban volt ez az állásfoglalásom azzal, amivel az ülésszak előtt a választóim tpegbíztak. A részletekre Lrtke egyik takaros portáján Molnár László nyugdíjas tér vissza: — A Országgyyűlés előtt két nappal volt a képviselői beszámoló, amelyen szó esett a tervezett napirendről is. Igen, ezen a fórumon többek között én kértem: olyan illetéktörvényt szavazzanak meg, amely elismeri a munkával szerzett javakat, s „nem vágja agyon az öröklő gyereket”. — Most, a törvényalkotás után, hogyan vélekedik: érdemes volt a biztatás? — Hogyne! — válaszol határozottan. — Amit az élete munkájával összehozott az ember, azt méltányolja a törvény. A munka megbecsülését az illeték is tükrözi, persze, hogy elégedett vagyok. Sűríteni a találkozásokat,' tájékozódni és rákérdezni — így foglalja össze munkáiénak alapelvét dr. Miklós Zoltán, útban mihálygergei otthona felé. Tájékozódni — ez az igény ösztönzi a folyóirat-olvasóban eltöltött vasárnapi könyvtári órákra is. A plusz természetesen lemondással is jár, mindenre egyformán nem juthat idő. — Tizenhárom éves a lányom. nyolcéves a fiam. Az utóbbi igencsak rossz néven veszi, hogy újabban kevesebbet futballozhatok vele. Sajnálatomra, hiszen egyébként is kedvenc sportomról van szó. Az egyetemen, maid itt Mihálygergén versenvszerűen is kergettem a labdát. Mint mondja, nincs az a csatorna a televízión, amelyen az éppen közvetített, meccset meg ne nézné. Más szabad időre, egyéb kedvtelésre már nemigen iut. Esetleg még a kertre csíp el egykét órát. Szépen megmesztve a szőlő, a kicsiny fóliasátor alatt bokrosodik a saláta szedhető a sóska, s az univerzális *minikertészetb°n még egy tőke szőlő is fólia alatt halt. A nyolcéves fiú gyakrabban odaeibálná aput. az asztalifocihoz is. a közös iá- ték helvett azonban gyakran marad az ébresztő. — Én szoktam beállítani reg?«! fél ötre —' mondiá az apróság — Felvállaltam, csinálni tel1 —. fgv a kénviss'n — Ak'-o- is. ha rámegv az időm, s #v. kor iS. ha rmrnecaV tizánsokat szerez az ember. Kelemen Gábor 4
