Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-07 / 56. szám
Kádár János vezetésével "Párf&feottsógi ülés Battmylerenyén (1.) Hazaérkezett az MSZMP küldöttsége Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának vezetésével csütörtökön elutazott Moszkvából a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely részt vett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusán. A delegációt a vnukovói repülőtéren Viktor Csebrikov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottságának elnöke és Borisz Scserbina, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese búcsúztatta. Kádár Jánosnak. az MSZMP főtitkárának vezetésével csütörtökön hazaérkezett Moszkvából a »Magvar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely részt vett a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusán. A küldöttség tagja volt Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára és Rajnai Sándor, a KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete. A delegáció kíséretében volt Kótai Géza. a KB ragja, a KB külügyi osztályának vezetője, és Karvalics Lászíó, a KB agitációs és propagandaosztályának helyettesvezetője. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai: Berecz János, Horváth István, Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkárai, Kamara János belügyminiszter, a KB tagja. Urbán Lajos, közlekedési miniszter, Horn Gyula, a KB tagja, külügy- minisztériumi államtitkár és Őszi István, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Jelen volt Nyikita Dar- csijev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) Az SZKP programja (Folytatás a 2. oldatról.) után a program megállapítja, hogy a szocializmus, amely először a Szovjetunióban va- i ült meg, világrendszerré vált. Az elmúlt évtizedek — mutat rá — gazdagították a szocialista építés gyakorlatát, szemléletesen megmutatták a szocializmus világának sokféleségét. Ezeknek az évtizedeknek a tapasztalata ugyanakkor a szocializmus általános törvényszerűségeinek roppant jelentőségéről tanúskodik. Magából a szocializmus lényegéből fakad a szollal! sta országok mind nagyobb fokú közeledésének objektív szükségszerűsége. A kapitalizmus igen részletes jellemzése után a program leszögezi, hogy a jelenkor alapvető forradalmi osztálya a munkásosztály volt és marad. A munkásmozgalomnak, az összes viiágforra- dahni erőknek élcsapata a nemzetközi kommunista mozgalom. A háború és a béke kérdéseit elemezve az okmány megállapítja, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, a háború elhárítása, az emberiségnek a katasztrófától való megmentése lehetséges. A program első része korunk jellegének és alapvető tartalmának meghatározásával zárul; „Ez a kapitalizmusból a szocializmusba és a kommunizmusba való átmenetnek, a két társadalmi-politikai világrendszer történelmi versengésének, a szocialista és a nemzeti-felszabadító forradalmaknak, a gyarmati rendszer összeomlásának, annak a harcnak a korszaka, amelyet a társadalmi fejlődés fő mozgató- erői — a világszocializmus, a kommunista és munkásmozgalom, a felszabadult népek, a demokratikus mozgalmak, — folytatnak az imperializmus agresszív és elnyomó politikája ellen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért.” A program második része szabatos meghatározását adja a kommunizmusnak: „A kommunizmus osztálynélküli társadalmi rend, amelyben a termelőeszközök egységes össznépi tulajdonban vannak, a társadalom valamennyi tagja teljes szociális egyenlőséget élvez, amelyben az emberek sokoldalú fejlődésével egyidejűleg a tudomány és a technika szüntelen fejlesztése alapján növekednek a termelőerők, ahol bőven buzog a társadalmi gazdaság valamennyi forrása, és megvalósul i a magasztos elv: „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint”. A kommunizmus a szabad és öntudatos dolgozók kitűnően szervezett közössége, amelyben érvénvesú1 a társadalmi önigazgatás, amelyben a társadalom javára végzett munka mindenki számára elsőrendű létszükségletté, felismert szükségszerűséggé válik, amelyben minden egyes ember képességeit a neo szempontjából a legnagyobb haszonnal gyümölcsözte tik”. A párt gazdasági stratégiáját felvázolva a program megerősíti, hogy az ezredfordulóig meg kell kétszerezni a Szovjetunió termelési potenciálját, mégpedig annak gyökeres minőségi felújítása mellett. Sorban fejtegeti az ország tudományos-műszaki, potenciáljának növelésével, és hatékony kiaknázásával, a természeti erőforrások, a nyersanyagok, a fűtőanyagok, az energia jobb föl- használásával, a termékminőség javításával összefüggő feladatokat. Szerkezeti változtatásokat sürget a gazdaságban, külön hangsúlyt tesz a közszükségleti cikkek gyártásának és a szolgáltatások teljes körének gyorsított fejlesztésére. Az új szövegezésű program a párt társadalompolitikájának fő feladatait a következőkben jelöli meg; — a szovjet emberek élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása; — a társadalmi igazságosság elvének mind teljesebb érvényesítése a társadalmi viszonyok összes főbb területein ; " ■ ■ — az osztályok, a társadalmi csoportok és rétegek egymáshoz való közelítése, a szellemi és a fizikai munka, a város és a falu közötti lényeges különbségek kiküszöbölése ; — a nemzeti viszonyok tökéletesítése, az ország nemzetei és népcsoportjai közötti testvéri barátság erősítése. A párt kitűzi azt a feladatot, hogy a 2000. évig gyakorlatilag minden egyes szovjet családnak saját otthona — lakása vagy háza — legyen. Feltétlenül szükségesnek tartja a család megszilárdítását. Kilátásba helyezi, hogy rendszeres időközönként emelkedni fognak a nyugdíjak. A társadalom politikai rendszere fejlesztésének stratégiai vonala a szovjet demokrácia tökéletesítése, a szocialista önigazgatás fejlesztése, amelynek alapján a dolgozók, kollektíváik és szervezeteik nap mint nap, aktívan és hatékonyan részt vesznek az állami és társadalmi élet kérdéseinek a megoldásában. A program második részében végezetül feladatokat jelöl meg a tudományos világnézet erősítése, a munkára nevelés, a kommunista erkölcs érvényesítése, az ateista nevelés vonalán, részetes követelményeket támaszt a közoktatással, a tudománnyal, a művészetekkel szemben. A harmadik rész az SZKP külpolitikájának fő céljait és irányait a következőkben jelöli meg: — kedvező külső feltételek biztosítása a szocialista társadalom tökéletesítéséhez és a Szovjetunióban a kommunizmus felé történő előrehaladáshoz, a világháború fenyegetésének elhárítása, az egyetemes biztonság és a leszerelés megvalósítása; — a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok közötti együttműködés folyamatos bővítése és elmélyítése, a szocialista világrendszer erősítésének és haladásának minden erővel való elősegítése; — egyenjogú, baráti kapcsolatok fejlesztése a felszabadult országokkal; — a Szovjetunió és a tőkésországok közötti kapcsolatok fenntartása, fejlesztése, a békés egymás mellett élés, a kölcsönösen előnyös tárgyi együttműködés alapján; — internacionalista szolidaritás a kommunista és torrabalmi-demokratikus pártokkal, a nemzetközi munkásmozgalommal, a népek nemzeti-felszabadító harcával. Az SZKP következetesen töreksziK a háborús készülődés világméretű korlátozására és szűkítésére, arra, hogy a világűr ne legyen a katonai versengés színtere, a halál és a pusztulás forrása. Törekszik továbbá az atomíegyverkezés teljes kizárására, minden tömegpusztító fegyver gyártásának megszüntetésére, készleteinek felszámolására, az államok fegyveres erőinek csökkentesére, bolygónk leginkább robbanásveszélyes térségeiben a haderők és a fegyverzet befagyasztásara és korlátozására. „Az SZKP ünnepélyesen kijelenti: nincs olyan fegyver, amelynek kölcsönösségi alapon, hathatós ellenőrzés alkalmazásával történő korlátozására a Szovjetunió ne állna készen” — áll a programban. A harmadik rész utolsó fejezete az SZKP-nak a világ kommunista és munkásmozgalmában elfoglalt helyét vizsgálja. Az SZKP, amely alkotórésze a nemzetközi kommunista mozgalom n at, abból indul ki, hogy minden ország kommunistái önállóan elemzik és értékelik helyzetüket, függetlenül határozzák meg stratégiai irányvonalukat, politikájukat, a közeli és a végső célokért vívott harc különféle módszereit. Az SZKP úgy véli, hogy az egyes kérdésekben kialakult véleménykülönbségeknek nem szabad akadályozniok a kommunista pártok internacionalista együttműködését, egységes fellépését. Az új szövegezésű pártprogram negyedik része megállapítja, hogy törvényszerűen erősödik a párt vezető szerepe, felsorolja ennek indokait. Állást foglalva a kádermunka további javítása mellett, leszögezi: „Egyetlen pártszervezet, egyetlen pártmunkás sem maradhat kívül az ellenőrzésen”. Az SZKP síkraszáll a pártdemokráeia további kibontakoztatása. a kollektív vezetés elvének érvényesítése mellett, megköveteli a pártfegyelem erősítését. „A párt a népért vám, a nép szolgálatában látja tevékenysége értelmét... A párt kötelességének tartja, hogy állandóan megvitassa a dolgozókkal a bel- és külpolitika legfontosabb kérdéseit, hogy figyelmesen meghallgassa a közvéleményt, szélesebb körben vonjon be pár- tonkívülieket a pártszervezetek munkájába. A párt annál nagyobb hatást gyakorol a társadalotn fejlődésére, mi- .nél aktívabb támogatásban részesíti a nép”. A programhoz csatolt zárszóban a párt felhívással fordul a szovjet kommunistákhoz. minden dolgozóhoz: teljes erővel munkálkodjanak a kitűzött történelmi feladatok meg valósításán. Az eredmények ára Nem volt ugyan eredmény- j télén az elmúlt esztendő, de I a siker sem szegődött tartósan társul valamennyi üzem mellé. Így összegezte a városi jogú nagyközségi párt- bizottság az esztendős munka tapasztalatait Bátonyte- renyén, meg a környező településeken tevékenykedő ipari és mezőgazdasági üzemekben. A gazdasági vezetőkkel, a pártalapszervezetek képviselőivel beszélték meg azt is, hogyan lehetséges egyenletesebbé tenni a gazdasági egységek gyarapodását már az idén és még inkább a VII. ötéves terv következő esztendeiben. Az előterjesztésből — Lonsták Vilmos, a pártbizottság titkára mondta el — és a vitából egyértelművé vált: tartalék mé<* adódik bőven. Hz első lépések A termelés, a gazdálkodás eredményei végül is az üzemek többségében úgy alakultak, ahogy tervezték. A Fű- tőber bátonyterenyei gyárában, a Ganz-MÁVAG mát- raterenyei és a Páva Ruhagyár jánosaknai gyáregységében a tervezettnél többet termeltek. A Ganz-MÁVAG- ban és a Páva Ruhagyárban ügyeltek arra is, hogy termékeik közül mind több találjon gazdára a külpiacokon. Jánosaknán a sport- és szabadidő-ruhákból a korábbinál jó 10 százalékkal többet küldtek tőkéspiacra. A Ganz-MÁVAG-ban a vasúti kocsik forgóvázainak készítésében olyan jártasságra tettek szert, hogy egy év alatt tőkésexportjuk megduplázódott. Kedvező tapasztalat, hogy a műszaki fejlesztést több üzemben is úgy hajtották végre, hogy az eredményesen szolgálja a termék- szerkezet korszerűsítését. S figyelemre méltó, hogy egyetlen üzem kivételével a meglévő munkaerő ésszerűbb hasznosításával — nem pedig minden áron való gyarapításával —, oldották meg a feladatokat. Megtette első sikeres lépéseit az önálló gazdálkodás útján a Fűtőber bátonyterenyei gyára és ugyancsak Bátonyterenyén a Budapesti Harisnyagyár Délia leány- vállalata. Bár, a gondok nem kerülték el sem a Fűtőber, sem a harisnyagyár házatáját, jól éltek az önállósággal . Nemcsak szervezettebben, eredményesebben is dolgoztak, mint korábban. Kékesi Sándor igazgató magyarázta: a harisnyagyárban a termelési értékkel együtt nőtt — mintegy 50 millióra — a nyereség. Közben azonban a budapesti vállalat úgy döntött. Bátonyterenyén megszünteti a harisnyagyártást, mert számára előnyösebb, ha tevékenységét a fővárosban fejleszti tovább. Mindezt ké ség- be vonni aligha lehetséges. A Salgótarjáni Ruhagyár megvásárolta az üzemet, amely az esztendő végén már egészen más termékkel jelentkezik a piacon. Februárban elkezdték a munkásnők átképzését is. Ezzel akár napirendre térhettek volna a harisnyagyár „bezárása” fölött. Mégis szóba hozták, mert sok gondot, zavart okozott, hogy „elfeledkeztek” a mun kásnők tájékoztatásáról. Jó ideig nem beszéltek velük arról, hogyan is alakul sorsuk a továbbiakban. A termelőszövetkezetek is úgy növelték árbevételüket hogy egyszerre kellett megküzdeniük a kedvezőtlen termőhelyi adottságok, a korábbinál szigorúbb közgazda- sági feltételek és a szélsőséges időjárás következményeivel. Mátramindszenten ez olyannyira jól sikerült, hogy — nem is kívánnak maguknak soha rosszabb esztendőt. A 60 milliós termelési érték mellett a tervezettnél több, meghaladta a 9 millió forintot, a közös munkából származó nyereség. A szövetkezet életében —, ahogyan ezt Katona Károly, az elnök mondta — a legsikeresebb öt esztendő volt ez a mostani. Búzából átlagosan 46,6 mázsát termeltek egy-egv hektáron. A tejhozam évi átlaga pedig túlszaladt az 5200 literen, tavaly megközelítette az 5900 litert. Az esztendő zárásakor aztán az is kiderült, hogy 400 ezer liter tejjel többet értékesítettek, mint egy évvel korábban. A növénytermesztés és az állattenyésztés egyenletes gyarapodását jól szolgálta a kiegészítő tevékenység. Az esztendős munkáról alt kötött kép azonban nem minden szövetkezetben sikerült így. A mezőgazdasági üzemek mintegy 40 millió forintot költöttek különböző beruházásokra. Eredményeként több gép, korszerű épület szolgálja a sikeresebb gazdálkodást. Mégis, a legtöbb gazdaságban szerényebb nyereséget hozó, a termelés költségeit a vártnál jobban szaporító esztendőt zártak-. A mátraterenyei szövetkezetben pedig tetemes veszteség halmozódott föl. Az elmúlt hetekben szakemberekből álló bizottság kereste a sikertelenség konkrét forrásait, s a gondok oldásának legrövidebb útját, leghatékonyabb módszereit. Történet tanulságoktól Felelősen vetett számot az esztendővel Bátonyterenyén a partbizottság. Elismerték a sikeres tevékenységet, az üzemi kollektívák erőfeszítéseit, ahogyan megértették, felvállalták, s oldani próbálták a gondokat. Kecskés Bé- láné, a Páva Ruhagyár pártvezetőségének titkára tanulságos történetet mondott erről. Amikor a gyári vezetők szóba hozták, hogy a tőkés- piac megtartása érdekében nemcsak gyorsan, de pontosan és szépen is kell dolgozniuk, bizony nem voltak túlságosan népszerűek. Akadtak, akik nem vádelták a megfeszített munkát, egyszerűen továbbálltak. Szerencsére maradtak elegen, hogy elvégezzék amire vállalkoztak. Azért az sehogyan sem fér a gyáriak felébe, hogy a szigorú követelményeknek eleget tettek, a nyereséget megduplázták, a bérre fordítható összeg azonban nem lesz több a korábbinál. Természetesen ilyen gondokkal nemcsak a jánosak- naiak hadakoznak. Részben ez magyarázza, hogy a termelésben és a gazdálkodásban egyaránt késik a minőségi követelmények következetesebb meghonosítása. A testület ülésén gyakorta szóba került, hogy a gyárak, gváregységek —, a környék üzemei jórészt ebben a szervezetben dolgoznak — hatás- és jogkörét, döntési önállóságát az irányító vállalat szab-* ja meg. t Nem igazán érdekük A munkakollektíváktcl eM sősorban a termelés mennyiségi növekedését kérik szá' mon, gyakran a mérsékeltebb jövedelmezőség árán is. Így aztán a gyáraknak, a gyáregységeknek nem igazán érdekük, hogy gondosabban szervezzék a munkát, valamennyi gépet, berendezést bevonjanak a termelésbe, folyamatosan korszerűsítsék a technikát, a technológiát, takarékosabban bánjanak az anyaggal, energiával, s a bégekét jobban hozzákössék a végzett munkához. Igaz a meglévő lehetőségek hasznosítása sem sikeiült mindenütt egyformán jól. A pártbizottság ülésén mondtak példát arra is, hogy a gazdasági vezetők egyike-másika egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen tudja követni a közgazdasági környezet rendkívül gyors változásait. Hatékony intézkedések hi.ián kissé értetlenül szemlélik, hogy üzemük, szövetkezetük gyarapodása messze nem a régi. Korábbi egyenletes fejlődésük megtorpant visszaesett, s olyan gazdaság is akadt, ahol a termelés. a gazdálkodás a mélypontra zuhant. (Folytatjuk) V. G. Uj személyek az SZKP vezető szerveiben Az SZKP csütörtökön véget ért XXVII. kongresszusán megválasztott Központi Bizottság döntése értelmében több új személy került a párt vezető szerveibe — a Politikai Bizottságba és a titkárságba. A Politikai Bizottság tagja lett L,ev Zajkov, aki tavaly július 1. óta volt az SZKP KB titkára. Ezt megelőzően az SZKP leningrádi területi párt- bizottságának volt az első titkára. A Politikai Bizottság póttagjává választották Nyikola) Szljsmykovot, a Belorusz Kommunista Párt KB első titkárát, és Jurij Szolovjovot, az SZKP leningrádi városi pártbizottságának első titkárát. A Központi Bizottság öt új tagot Választott a titkárságba. Közülük Alekszandra Bir- jukova, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökhelyettese. Anatoli} Dobrinyin 1962 óta — mostani megválasztásáig — a Szovjetunió washingtoni nagykövete volt. Georgij Razumovszkij, a Központi Bizottság pártszervezési osztályának a vézetője. Alekszandr Jakovlev, a Központi Bizottság propagandaosztályának a vezetője, Vagyim Medvegyev pedig a Központi Bizottság tudománnyal és tanintézetekkel foglalkozó ' osztályának élén áll, s egyúttal az SZKP KB mellett működő Társadalomtudományi Akadémia rektori tisztét is betölti. (MTI) NŐGRÁD — 1986, március 7., péntek 3 r
