Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-07 / 56. szám

Befejezte munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) tennünk, elvtársak? Becsapni az ajtót? Nem kizárt, hogy éppen erre ösztökélnek ben­nünket. De mi pontosan fel­ismerjük az ország sorsa, a világ sorsa iránti felelőssé­günket. Éppen ezért nem szándékozunk azoknak a ke­zére játszani, akik rá akar­ják kényszeríteni az embe­riséget, hogy hozzászokjon a nukleáris veszélyhez, a fegy­verkezési hajszához. A szovjet külpolitika a köl­csönös megértés keresésére, a párbeszédre irányul; arra, hogy a békés egymás mellett élés, mint az államok közti kapcsolatok egyetemes normá­ja, kapjon megerősítést. Vi­lágos elképzelésünk is van arról, hogy mindezt miként lehet elérni és a béke meg­őrzését, megszilárdítását szol­gáló konkrét munkaprogra­munk is van. A Szovjetunió komolyan és nyíltan, aktívan és becsüle­tesen szerepel —, s továbbra is így fog szerepelni — a nemzetközi színtéren. Készek vagyunk arra, hogy kitartó, kezdeményező módon kiesz­közöljük a fegyverkezési haj­sza radikális korlátozását, hogy megbízható, minden állam számára egyenlő nem­zetközi biztonságot építsünk ki. Erőteljesen és bátran hangzott a kongresszusi kül­döttek felszólalásaiban a bé­ke megőrzésének, a fegyver­kezési hajsza megfékezésének parancsa. Ezt a parancsot a párt töretlenül végre fogja hajtani. Azzal a felhívással fordu­lunk a más társadalmi rend­szerű államok vezetőihez, hogy tanúsítsanak felelősséget a vi­lágpolitika mai kulcskérdésé­ben, a háború és a béke prob­lémájában. Az SZKP és a szovjet ál­lam vezetése mindent meg fog tenni azért, hogy biztosítsa népünk számára a tartós bé­ke és szabadság körülményei között végzendő munka le­hetőségét. Mint a korgresz- szus ismételten megerősítette, pártunknak, a szovjetek or­szágának sok szövetségese, követője és partnere van külföldön az emberiség bé­kájáért, szabadságáért és ha­lad S.3cií2 rt vívott harcban. Őszintén örülünk, hogy itt láthatjuk a szocialista álla­mok vezetőit. Engedjék meg. hogy a kongresszus nevében szívből jövő köszönetünket fejezzük ki ezen országok kommunista pártjainak és népeinek az SZKP-val, a Szovjetunióval vállalt szoli­daritásukért! Egész sor szocialista állam­beli testvérpárt számára ez az év szintén a kongresszus éve. Sokban hasonlóak azok a problémák és feladatok, amelveket maga a történelem fejlődése állít a hatalmon lé­vő kommunista pártok elé. Ezeket megválaszolva, minden egyes párt a m?ra részéről hozzájárul a vilá*srocializ- mus közös tapasztalatai kin­csestárának gazdagításához. Sok sikert önöknek, kedves barátaink! Az SZKP hálás azokért a meleg szavakért, amelyeket a kommunista, forradalmi­demokratikus, szocialista és szociáldemokrata pártok, a demokratikus, felszabadító, háborúellenes erők és moz­galmak képviselői intéztek hozzá. Nagyra értékeljük, hogy megértik és támogatják az átfogó nemzetközi bizton­sági rendszer létrehozásának a kongresszuson megfogalma­zott eszméit, a nukleáris fegyver századunk végéig tör­ténő felszámolásának tervét. Az SZKP meggyőződése, hegy ezek megfelelnek min­den nép. minden ország, az egész emberiség valódi érde­keinek. Elvtársak! Kongresszusunk megmutatta, hogy a társadal­mi fejlődés jelenlegi, fordu­latot jelentő időszakában a lenini párt történelmi felada­tainak magaslatán áll. Az egész pártunkat képviselő kül­döttek nevében, erről az emel­vényről ki szeretném jelen­teni: mi kommunisták, nagy­ra becsüljük a munkásosz­tály, a parasztság, az értel­miség, minden szovjet ember bizalmát. Számunkra a nén. a haza, a szocializmus és a béke érdek"' mindenek fö­lött állnak. Erőnket, energi­ánkat nem kímélve végre­hajtóik a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXVTT. kongresszusának határozatait. Az SZKP XXVII. kong­resszusa Mihail Gorbacsov zárszavának elhangzása után az Internacionáléval ért véget. biztonságért és az emberiség haladásáért vívott harcukhoz. A fogadáson beszédet mon­dott Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a Bolgár Ál­lamtanács elnöke. Beszédé­ben a következőket mondta: Engem ért az a nagy meg­tiszteltetés, hogy a külföldi vendégek nevében szívélyes köszönetét mondjak a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, ami­ért meghívott bennünket, hogy vegyünk részt az SZKP XXVII. kongresszusának mun­kájában, és amiért meleg ven­dégszeretetben részesített minket. A szovjet kommunisták legfelsőbb fóruma, amelyet nemcsak a szovjet emberek, hanem a haladó erők szerte a világon is nagy figyelem­mel kísértek, ma rendkívül eredményesen befejezte mun­káját. A kongresszuson elfo­gadott dokumentumok lenini módon határozzák meg az SZKP politikai irányvonalát, a szovjet társadalom fejlődé­sének távlatait az évszázad vécéig. Mély benyomást gvakoroH és továbbra is gyakorol ránk a kongresszuson megnyilvá­nult újítószellem és a gondo­latok mélysége, a szakszerű­ség, a nyíltság és egyöntetű­ség, az SZKP új szövegezésű programjának. a Központi Bizottság politikái beszámo­lójának és a többi dokumen­tumnak teljes támogatása. A XXVII. kongresszuson világo­san bebizonyosodott a szov­jet kommunisták, a szovjet nép egysége és összeforrott- sága. eltökéltsége, hogy meg­valósítja az ország társadal­mi és gazdasági fej1eszté«én«>k meggvorsítását célzó straté­giai irányvonalat. Hz SZKP szervezeti szabályzata Fogadás a Kongresszusi Palotában Gorbacsov és Zsivkov beszéde Az SZKP Központi Bizott­sága csütörtök délután a moszkvai Kreml Kongresz- szusi Palotájában fogadást adott az SZKP XXVII. kong. resszusára meghívott külföl­di vendegek tiszteletére. A fogadáson megjelentek kom­munista és munkáspártok, forradalmi-demokratikus, szo­cialista, szociáldemokrata és egyéb pártok, demokratikus társadalmi szervezetek képvi­selői. Ugyancsak jelen voltak « fogadáson az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, az SZKP KB titkárai, az SZKP KB tagjai és póttagjai, a Központi Re­víziós Bizottság tagjai. A külföldi vendégeket Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára köszöntötte. Üdvöz­lő beszédében a következőket mondta: Kedves Elvtársak és Bará­taink! A párt Központi Bizottsá­ga nevében üdvözlöm a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusá­nak itt összegyűlt külföldi vendégeit. Önök, akik részt vettek a kongresszus munká­jában, meggyőződhettek róla, milyen nagy a kongresszus jelentősége pártunk, népünk életében. A kongresszus rendkívül felelősségteljes, lényegében fordulatot jelentő fejlődési szakaszban határozta meg az SZKP általános irányvonalát, amely a gazdasági és társa­dalmi fejlődés meggyorsítá­sának, a világbéke megszi­lárdításának irányvonala. Megvalósítása minőségileg új szintre emeli a szovjet társadalmat, maradéktalanul felszínre hozza a szocializ­mus előnyeit a gazdaságban, a tudományban és a kultú­rában, a demokráciában, az emberek egész életmódjában. Önök érzékelhették a kong­resszus pártszerűen igényes, alkotó, tárgyszerű légkörét. A szovjet társadalom valameny- nyi rétegét, hazánk összes nemzeteit és népcsoportjait képviselő pártküldöttek telje­sen egységesek voltak az előt­tünk álló feladatok elvi ér­tékelését illetően, kifejezésre juttatták azt az akaratukat és eltökéltségüket, hogy vég­rehajtják ezeket a feladato­kat. Szeretném hangsúlyozni, hogy bármilyen belső vagy külpolitikai jellegű kérdése­ket old is meg a lenini párt, saját magát mindig az ösz- szes forradalmi, demokrati­kus, haladó erők elidegenít­hetetlen részének tekinti. Fi­gyelembe vesszük, hogy min­den sikerünk, az Október céljaiért és eszményeiért foly­tatott harcban kivívott min­den győzelem erősíti a béke és a társadalmi haladás po­tenciálját. Az SZKP, mint a kongresszus hangsúlyozta, ebben látja fő internaciona­lista kötelességét és ezt ma­radéktalanul teljesíti. A kongresszuson a központi helyek egyikét foglalták el a háborúnak és a békének, az atomfenyegetés megszünte­tésének problémái. A nuk­leáris katasztrófát meg kell akadályozni. Fel kell és fel lehet építeni a veszélytelen békét, a jószomszédság bé­kéjét, amelyben minden nép elfoglalhatja méltó és mások által tiszteletben tartott he­lyét. A Szovjetunió ilyen vi­lágra törekszik, annak része kíván lenni, és a kongresszus megerősítette ezt. Kedves elvtársak, baráta­ink! Önök nemcsak vendégei voltak kongresszusunknak, hanem —, úgy véljük — résztvevői is. Kivették részü­ket munkájából azzal, hogy támogatták a megújhodás szellemét, amely a kremli palota termében uralkodott, támogatták az SZKP külpo­litikai stratégiáját. Örömünkre szolgált, hogy az SZKP XXVII. kongresz» szusán ott voltak majdnem valamennyi kommunista, for­radalmi-demokratikus, vala­mint sok szocialista, szociál­demokrata és labourista párt képviselői, örömünkre szol­gál, hogy Moszkvába, kong­resszusunkra eljöttek korunk háború ellen küzdő fő társa­dalmi áramlatainak és moz­galmainak képviselői. Engedjék meg, kedves elv­társak és barátaink, hogy szívből megköszönjem önök­nek, pártjaiknak és szerveze­teiknek az együttműködést. Megköszönjem, hogy velünk voltak az SZKP XXVII. kongresszusának napjaiban. Jó egészséget, boldogulást, si­kereket kívánok önöknek, ba­rátaink, nemes munkájukhoz. Sikereket kívánok pártjaiknak a háború ellen, a békéért, a A Szovjetunió Kommunista Pártja a szovjet nép kipró­bált, harcos élcsapata, amely a munkásosztály, a szövetke­zeti parasztság és értelmiség legtudatosabb részét tömöríti önkéntes alapon — ezzel a meghatározással kezdődik az SZKP szervezeti szabályzata, amelyet a módosításokkal és kiegészítésekkel az SZKP XXVII. kongresszusa szomba­ton fogadott el. A módosított szervezeti szabályzatot csü­törtökön hozták nyilvános­ságra Moszkvában. Miként az előszó megálla­pítja, az SZKP, amely az osztályalapok és az ideológia tekintetében továbbra is a munkásosztály pártja — az egész nép pártjává vált. A párt a népért van, és a népet szolgálja. A párt a legmaga- sab szintű társadalmi-politi­kai szervezeti forma, a szov­jet társadalom politikai rend­szerének magja, vezető ereje. A párt meghatározza az or­szág fejlődésének fő távlatait, tudományos alapokból kiin­dulva irányítja a nép alkotó munkáját, szervezett, tervsze­rű és célirányos jelieget biz­tosít a nép harcához a vég­ső cél elérésért, a kommuniz­mus győzelméért. Az SZKP é.etének alaptör­vényei az eszmei és szerve­zeti egység, sorainak meg- bortthatátlansága, minden egyes kommunista magas szin­tű, tudatos fegyelme — hang­súlyozza a szervezeti szabály­zat. Rámutatnak, hogy bár­mifajta frakciótevékenység összegyeztethetetlen a mar­xista—leninista pártossággal, magával a párttagsággal. Al- kotóan továbbfejlesztve a marxizmust—leninizmust, az SZKP következetes harcot folytat — a forradalmi elmé­lettől teljesen idegen — re- vizionizmus és dogmatizmus bármilyen megnyilvánulása ellen. A Szovjetunió Kommunista Pártja a nemzetközi kommu­nista mozgalom alkotó része — hangsúlyozza a szabályzat. A párt szilárdan követi a proletár és szocialista inter­nacionalizmus kipróbált mar­xista—leninista elveit, cse.ek- vően hozzájárul a testvéri szocialista országok, a szoci­alista világrendszer, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom együttműködé­se és egysége megerősítéséhez, szolidáris a nemzeti és társa­dalmi felszabadításért. az imperializmus ellen, a béke megőrzéséért küzdő népekkel. Az SZKP szervezeti sza­bályzatának fejezetei ’•ögzítik a párttagok és tagjelöltek kö­telességeit és jogait, megha­tározzák a párt szervezeti fel­építését. Külön fejezetek fog­lalkoznak az SZKP vezető szerveivel, valamint a párt- alapszervezetekkel. A szervezeti szabályzat meghatározza az SZKP és az ország állami, valamint tár­sadalmi szervezetei közötti kapcsolatok elveit, a Kom- szomol — az ifjúsági tömeg­szervezet — pértirányításának elveit. Az össznépi vitát követően a XXVII. kongresszuson jó­váhagyott módosítások egy­részt arra irányulnak, hogy tovább bővítsék a párton be­lüli demokráciát, tágabb teret biztosítsanak a kommunis­ták aktivitásának és kezde­ményezéseinek; másrészt ar­ra. hogy magasabb követel­ményeket állítsanak a kom­munisták elé. növeljék min­den egyes párttag felelőssé­gét. A párt nemzetközi felada­taival foglalkozó programfe­jezet hangsúlyozza, hogy az SZKP fő céljai közé tartozik a kedvező külső feltételek szavatolása a kommunizmus felé való előrelépéshez, a há­borús fenyegetés kiiktatása, a szocialista világrendszer erősödésének és fejlődésének sokoldalú támogatása, a füg­getlenné vált országokhoz fű­ződő egyenjogú, baráti vi­szony fejlesztése. A párt arra törekszik, hogy szilárd elvtársi kapcsolatok és sokoldalú együttműködés jöj­jön létre a Szovjetunió és a szocialista világrendszer vala­mennyi állama között. A párt abból indul ki, hogy a szo­cializmus országainak össze- forrottsága megfelel mind­egyikük érdekeinek, s egyben a közös érdekeknek is. Az SZKP mindenekelőtt azért lép fel. hogy erősítse a Szov­jetuniónak a szocialista kö­zösség országaihoz fűződő barátságát és kapcsolatait. Az SZKP abból indul ki, hogy a korábban leigázott népieknek a függetlenbég út­jára való lépése és a tucat­nyi új állam megjelenése, a világpolitikában és a világ- gazdaságban elfoglalt súlyuk növekedése — a mai kor egyik megkülönböztető vonása. A párt azért lép fel, hogy e né­pek növekvő befolyása mind­inkább előmozdítsa a béke és a társadalmi haladás ügvét. A felszabadult országokhoz fűződő kapcsolatait a Szov­jetunió függetlenség és az egyenjogúság tiszteletben tar­tására építi, támogatja har-J cukat az imperializmus új- gvarmatosító politikája. á gyarmatosítás maradványai eben. segíti küzdelmüket a békéért és az általános biz­tonságért. Az SZKP szilárdan és kö­vetkezetesen ragaszkodik a különböző társadalmi rend- sze’’ű országok békés egvmás mellett élésének elvéhez — hangsúlyozza befeiezésül az SZKP új szövegezésű prog­ramja. (MTI) Hz SZKP programja Szavaznak a küldöttek. „Világ proletárjai, egyesül­jetek! A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának, az SZKP XXVII. kongresszusán elfo­gadott új szövegezésű prog­ramja” — ezt a címet viseld a Moszkvában csütörtökön nyilvánosságra hozott ok­mány, amely bevezetőből és négy részből áll. A bevezető megállapítja, hogy a marxizmus—leniniz- mus egységes forradalmi ta­nítás, s hogy az SZKP, mint marxista—leninista p>árt, a forradalmi cselekvés pártja volt és marad, majd áttekin­ti az 1903-as, az 1919-es és az 1961-es pártprogram főbb té­teleit. Rámutat, hogy az or­szág a fejlett szocializmus szakaszába lépett, s hogy a harmadik program elfogadása óta eltelt idő igazolta a program alapvető elméleti és politikai tételeinek helyessé­gét. A felhalmozódott tapasz­talat, az ország belső életé­ben és a nemzetközi színté­ren történt változások tudo­mányos értelmezése azonban lehetővé teszi a szovjet tár­sadalom fejlődési távlatainak, a végső cél, a kommunizmus elérése útjainak és eszközei­nek. a nemzetközi politika új történelmi feltételek közötti feladatainak pontosabb és konkrétabb meghatározását. „Az SZKP III. programja jelenlegi szövegezésében a szocializmus tervszerű és minden oldalú tökéletesítésé­nek programja, amely a szov­jet társadalomnak a kommu­nizmus felé való előrehaladá­sát irányozza elő, mégpedig az ország gazdasági és tudo­mányos fejlesztésének meg­gyorsítása alapján. Az új szövegezésű pártprogram a békéért és a társadalmi ha­ladásért vívott harc prog­ramja.” A közel másfélszáz oldalas dokumentum a következő négy részre tagolódik: 1. A jelenkor alapvető tar­talma: a kapitalizmustól a szocializmusba é« a kommu­nizmusba való átmenet. 2 Az SZKP feladatai a szo­cializmus tökéletesítésében és a kommunizmusba való foko­zatos átmenetben 3. Az SZKP feladatai a nemzetközi színtéren, a béké­ért, a társadalmi haladásért folvtatott harcban. 4. A párt a szovjet társa­dalom vezető ereje. Az első rész méltatja a naffv októberi szocialista for­radalmat és a szocializmus felépítését a Szovietunióban. majd áttekintést ad arról a harcról, amely a jelenkorban a haladás és a reakció erői között folvik. A program megállapítia. hogy a kapitalizmus az utol­só kizsákmánvoló rendszer az emberiség történetében. Az imperializmus szakaszában létrejönnek az anyagi feltéte­lek ahhoz, hogy a tőkés- termelési viszonyokat szocia­listákkal váltsák fel. „A regi társadalom forradalmi átala­kításának és az új társada­lom megteremtésének külde­tését a történelem a munkás- osztályra ruházta” — mondja a program. Az államosítás, az iparo­sítás, a kollektivizálás, a kul­turális forradalom jelentősé­gét, a nemzeti kérdés megol­dásának fontosságát méltatva a program leszögezi, hogy a Szovjetunióban a szocializ­mus teljes és végleges győzel­met aratott „A szocializmus történelmi vívmányává vált a Szovjet­unió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés szerveze­te és a NATO közötti kato­nai-hadászati paritás megte­remtése Ez megerősítette a Szovjetunió, a szocialista or­szágok és valamennvi haladó erő pozícióit, felborította az imperializmus agresszív kö­reinek azt a számítását, hogy győznének egy atom-világhá­borúban. Ennek az egven- súlynak a megőrzése komolv ténvezője a béke és a nem­zetközi biztonság biztosítá­sának” A szocialista társadalom is­mérveinek tételes felsorolás* (Folytatás a 9. eidalomi

Next

/
Oldalképek
Tartalom