Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-07 / 56. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETER! t'MP NÓGRÁD megyei bizottsága és a megyei tanács lapja XLII. ÉVF., 56. SZÁM ARA: 1.80 FORINT 1986. MÁRCIUS 7., PÉNTEK Kádár János vezetésével Hazaérkezett a magyar pártkültiüség Moszkvából (3. oldal) Befejezte munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa ÜHificaiS Gorbacsov lett ismét a KB főtitkára Csütörtökön délben Moszkvában befejezte munkáját a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa. Moszkvai idő szerint 12 órakor kezdődött meg a szovjet kommunisták kilencnapos tanácskozásának záróülése, amelynek kezdetén Mihail Gorbacsov köszöntötte a küldötteket. Bejelentette, hogy megtartotta első ülését az SZKP újonnan megválasztott Központi Bizottsága és Központi Revíziós Bizottsága, s megválasztották a párt központi testületéit es vezető tisztségviselőit. A választások eredményeinek ismertetése titán Mihail Gorbacsov megköszönte azokat az üdvözlő leveleket, sikeres munkát kívánó táviratokat, amelyek az ország különböző részeiből dolgozó kollektíváktól és a szovjet emberektől érkeztek a kongresszushoz. Köszönetét mondott a külföldről kapott, jókívánságokat tolmácsoló táviratokért is. Az SZKP KB főtitkára bejelentette, hogy csütörtökön délelőtt érkezett Franciaországból Moszkvába az a virágküldemény, amelyet az FKP küldött az SZKP kongresszusának. A küldöttek nagy tapsa közepette közölte, hogy a kongresszus elnöksége úgy döntött: a virágokat a közelgő nemzetközi nőnap alkalmából a kongresszus nőküldöttjei kapják. Ezt követően Mihail Gorbacsov, a Kongresszusi Palota szónoki emelvényére lépett, hogy elmondja kongresszusi zárszavát. Az SZKP köznonti vezető szervei A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága csütörtöki ülésén Mihail Gorbacsovot választotta az SZKP KB főtitkárává. A Központi Bizottság első ülésén megválasztották az SZKP KB Politikai Bízott" ságának tagjait és póttagjait is. A PB tagjai a következők: Mihail Gorbacsov, Gejdar Alijev, Viktor Csebrikov, Andrej Gromiko, Gyinmuhamed Kunajev, Jegor Ligacsov, Nyikolaj Rizskov, Eduard Sevardnadze, Vlagyimir Scserbickij, Mihail Szolomencev, Vitalij Vorotnyikov és Lev Zajkov. A póttagok a következők: Pjntr Gyemicsev, Vlagyimir Dolgih, Borisz Jelcin, Jurij Szoiovjev, Nyikolaj Szljunykov, Szergej Szokolov és Nyikolaj Talizin. A Központi Bizottság Titkársága a következőkből áll: Mihail Gorbacsov, a* SZKP KB főtitkára. A’ckszandra Birjuhova, Anaíolij Dobrinyin, Vlagyimir Dolgih, Aiekszandr Jakovlev, Jegor Ligacsov, V.igyim Medvegyev, Viktor Nyikonov, Ge- orgij Razumovszkij, Lev Zajkov és Mihail Zimjanyin. Mihail Szolomencevet választották a Központi Bizottság mellett működő El* lenőrző Bizottság elnökévé, Ivan Kapitonovot a Központi Revíziós Bizottság elnökévé. Mihail Gorbacsov záróbeszéde Feladatunk a társadalmi, gazdasági fejlesztés meggyorsítása, az egyetemes béke megszilárdítása Mihail Gorbacsov záróbeszédét tartja Kedves Elvtársak! A XXVII. kongresszus munkája befejezéséhez közeledik. A történelem feladata, hogy objektiven értékelje jelentőségét. De már ma elmondható, hogy a kongresszus a pártos elvszerűség és egység, az igényesség és a bolsevik igazság jegyében végezte munkáját, nyíltan feltárta a hiányosságokat és mulasztásokat, mélyrehatóan elemezte társadalmunk fejlődése , belső és külső körülményeit. Megadta a párt tevékenységének és az egész ország életének magas erkölcsi és eszmei alaphangját. A küldöttek, akik följöttek erre az emelvényre, nyíltan tették fel a kérdéseket, határozottan feltárták mindazt, ami akadályozza közös ügyünket, visz- szahúz bennünket. Nem kevés bíráló megjegyzést tettek a párt különböző szintű szervezeteinek, a központi és helyi állami és gazdasági szervek munkájával kapcsolatban. Lényegében életünk egyetlen területe sem maradt ki a kritikus elemzésből. Mindez, elvtársak, a legjobb párthagyományok, a bolsevizmus szellemében történt. Több mint 60 évvel ezelőtt, az OK(b) P XI. kongresz- szusán, a Központi Bizottság politikai beszámolójának vitáját lezárva Vlagyimir Iljics Lenin elvi jelentőségű gondolatot fejtett ki. Minden forradalmi párt, amely addig kudarcot vallott, azért vallott kudarcot, mert elbizakodott és képtelen volt felismerni, miben rejlik ereje, félt gyengeségeiről beszélni. De, mi nem vallunk kudarcot, mert nem félünk gyengeségeinkről beszélni és megtanuljuk leküzdeni e gyengeségeket. Éppen így, lenini módon tevékenykedtünk kongresszusunkon, s így fogunk tevékenykedni a jövőben is. A kongresszus választ adott azokra az alapvető kérdésekre, amelyeket az élet állított a párt elé, a társadalom elé; fölfegyverzett minden kommunistát, minden szovjet embert az előttünk álló feladatok világos felmérésének képességével. Megmutatta, mennyire helyesen cselekedtünk, amikor a Központi Bizottság áprilisi ülésén meghirdettük a társadalmi és gazdasági fejlesztés meggyorsításának koncepcióját. A meggyorsítás gondolata áthatotta a kongresszust megelőző egész tevékenységünket és a kongresszus figyelmének középontjában állt. Megfogalmazódott ez a Központi Bizottság politikai beszámolójában, a párt új szövegezésű programjában, a szervezeti szabályzat módosításában, az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésének a XII. ötéves tervidőszakra és a 2000. évig szóló fő irányaiban. Ezeket a dokumentumokat teljes mértékben támogatták és jóváhagyták a kongresszus küldöttei. A párt bel- és külpolitikájának elfogadott és megerősített általános irányvonala — az ország társadalmi és gazdasági fejlesztése meggyorsításának, az egyetemes béke megszilárdításának irányvonala — az SZKP XXVII. kongresszusának legfontosabb politikai eredménye. Mostantól ez a pártélet, minden egyes pártszervezet törvénye, cselekvési vezérfonal minden kommunista, minden dolgozó számára. Tudatában vagyunk, milyen nagy történelmi felelősséget, milyen hatalmas terhet vállal magára az SZKP, amikor meghirdeti a meggyorsítás stratégiáját. Ám, meggyőződésünk, hogy éppen ilyen stratégiára van legnagyobb szükségünk. Meg vagyunk győződve e stratégia reális voltáról. A szocializmus kimeríthetetlen lehetőségeire és előnyeire, a nép élő, alkotó munkájára támaszkodva végre tudjuk hajtani mindazt, amit elterveztünk. Végrehajtani az ország társadalmi és gazdasági fejlesztésének meggyorsítását azt jelenti, hogy a szocializmus közgazdasági rendszerének tökéletesítésével új, erős ösztönzést kell adni a termelőerők fejlődésének, a tudományos-műszaki haladásnak, működésbe kell hozni népgazdaságunk hatalmas tartalékait. Végrehajtani a meggyorsítást azt jelenti, hogy szorosan össze kell kapcsolni a dolgozók jólétének növekedését a munka hatékonyságával, az emberről való sokoldalú gondoskodást a társadalmi igazságosság elveinek következetes végrehajtásával, s ilyen módon tevékeny és erős szociális politikát kell folytatni. Végrehajtani a meggyorsítást azt jelenti, hogy el kell mélyíteni a demokráciát, töretlenül fejleszteni kell a nép szocialista önigazgatását, szélesíteni kell a nyilvánosságot a párt és a társadalom életében, s mindezek révén teret kell nyitni minden egyes dolgozó, minden dolgozói közösség kezdeményezései és önálló tevékenysége számára. Végrehajtani a meggyorsítást azt jelenti, hogy az ideológiai és szervezői munkát szorosabban össze kell kapcsolni az élet valós problémáival, meg kell szabadulni az üres szavaktól és az önelégültségtől, növelni kell a megbízatások végrehajtásával kapcsolatos felelősséget, s ilyen módon ezt a munkát közelíteni kell az emberhez, a nehézségek felszámolására, az előttünk álló feladatok gyakorlati megoldására kell irányítani. Mindezt elvtársak el tudjuk, és el kell végeznünk! Az SZKP szervezettebben, egybeforrottabban és harc- képesebben, átgondolt hosszú távú politikával lép a kongresszus utáni időszakba. Szilárd elhatározása, hogy az előtte álló feladatok bonyolult voltának, nagyságának és újszerűségének tudatában céltudatosan, a nehézségektől és akadályoktól meg nem riadva fog cselekedni. Meg kell értetnünk minden szovjet emberrel a kongresz- szus határozatainak lényegét és szellemét. Nemcsak elvi jelentőségű megállapításait kell megmagyaráznunk, hanem a kor követelményeivel összhangban meg kell szerveznünk a gyakorlati munkát. Kongresszusunkon és a kongresszust megelőző időszakban nagyon sok érdekes javaslat hangzott el, sok mély gondolat jutott kifejezésre. Ezeket gondosan meg kell vizsgálni, s el kell érni, hogy mindaz, ami értékes bennük és ügyünk sikerét szolgálja, a gyakorlatban is megvalósuljon. Most az a legfontosabb, hogy a gondolatok energiáját a tettek energiájává változtassuk. Igaza volt Vaszilij Jakovlevics Gorin belgorodi kolhozelnöknek, a kongresszus küldöttjének, amikor azt mondta: „Most az egész országban, minden dolgozó kollektívában végbemegy a megújulás és az átalakítás nem könnyű, de meggyőződésünk szerint visszafordíthatatlan folyamata. Ez hat a szovjet emberek értelmére és szívére, s mindenkitől teljes odaadást követel, elsősorban a munkában.” Igen elvtársak, a gyorsítás, életünk minden területének radikális átalakítása nem pusztán jelszó, hanem olyan irányvonal, amelyet a párt szilárdan, rendíthetetlenül követ. Sok küldött szólt arról, hogy az új, a haladó térnyerését komolyan akadályozza a hivatali szűklátókörűség, a helyi sovinizmus, az akta- gyártás és sok más bürokratikus baj. Biztosítom önöket, elvtársak, hogy a Központi Bizottság határozottan fel fog számolni minden, a társadalmi és gazdasági haladás meggyorsítása útjában álló akadályt, erősíteni fogja a fegyelmet és a rendet, megteremti az alkotószellem, a bátor útkeresés, a szocialista vállalkozószellem sokoldalú kibontakoztatásának szervezeti, erkölcsi és anyagi feltételeit. Biztos vagyok abban, hogy e tevékenységet széles körben és aktívan támogatni fogja az egész párt, valamennyi dolgozó. A kongresszus határozatainak végrehajtását a pártbizottságoknak kell megszervezniük, a legfelsőbbtől a legalsóbb szintűekig. Munkastílusuk legven konkrét, célratörő és következetes, jellemezze a sző és a tett egysége. Meg kell találniuk a leghatékonyabb módszereket és eszközöket, gondosan figyelembe kell venniük az emberek véleményét, okosan össze kell hangolniuk a társadalom ösz- szes erőinek cselekvését. Végleg le kell küzdenünka tehetetlenséget, a formalizmust, a közömbösséget, szakítanunk keli azzal a gyakorlattal, hogy a tetteket üres és véget nem érő, a lényeget kerülgetű szócsépiésbe fojtsák, véget kell vetnünk az átalakulásnak csak látszatát keltő magatartásnak. A kongresszus egyik legfőbb következtetése. hogy minden pártbizottságnak a politikai irányítás valódi szerveként kell cseleknie. A párt XXVÍI. kongresszusa által meghatározott fő irányvonal megvalósítását szolgáló egész munkánk sikere végső soron attól függ, hogy tudatosan részt vesznek-e a legszélesebb néptömegek a kommunista építésben. Minden tőlünk függ elvtársak. Eljött az energikus és egyseges cselekvés ideje. A párt felszólít minden kommunistát, minden szovjet embert, hogy aktívan vegyen részt a terveink megvalósítását. a szovjet társadalom tökéletesítését, szocialista szülőhazánk megújítását szolgáló nagy munkában. Elvtársak! A kongresszus ismét meggyőzően bebizonyította. hogy a béke és a szocializmus. a béke és az alkotás elválaszthatatlan egymástól. A szocializmus nem teljesítené történelmi küldetését, ha nem állna annak a harcnak az élére, amely azért folyik, hogy az emberiséget meg lehessen szabadítani a háborútól való rettegés és az erőszak terhétől. A szovjet politika fő célja: biztonságos és igazságos világot minden nép számára. A háború és a háborús készülődés, a gyűlölet és az erőszak hirdetése elleni harcot mi az összes nemzetközi kapcsolatok demokratizálásának, a világ politikai légköre valódi javításának elválaszthatatlan részeként tekintjük. A nukleáris veszély egy szempontból egy szintre hozta az államokat: egy nagy háborúban senkinek nem adatik meg, hogy kívülmarad- jon, vagy hogy hasznot húzzon a más bajából. Az egyenlő biztonság az idő sürgető parancsa. Ennek biztosítása egyre inkább olyan politikai feladat lesz, amelyet csak politikai eszközökkel lehet végrehajtani. Ideje, hogy az államok közti kapcsolatok a fegyvereknél biztosabb alapra épüljenek. Más alternatívát nem látunk és nem keresünk. Sajnos, a nemzetközi közösségben még mindig jelenvannak azok, akik különleges, csak az 6 igényeiket szolgáló biztonságot kívánnak. Erről tanúskodik a Washingtonban uralkodó észjárás. Ott a korábbiakhoz hasonlóan az erőről beszélnek, amelvet továbbra is a nemzetközi politika legmeggyőzőbb érvének tekintenek. Ügy tűnik, vannak, akik egyszerűen félnek a szovjet—amerikai kapcsolatok, az egész nemzetközi helyzet komoly, hosszan tartó felmelegítésének kiala- k",+ tehetőségétől. Nem először kerülünk szembe ilyen helyzettel. A militarista agresszív erők természetesen most is lobban szeretnék a szembenállást tar. tósftani. hosszát időre szólóvá tenni. Nos. mit kell nekünk (Folytatás a 2. oldalonj
