Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-07 / 56. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETER! t'MP NÓGRÁD megyei bizottsága és a megyei tanács lapja XLII. ÉVF., 56. SZÁM ARA: 1.80 FORINT 1986. MÁRCIUS 7., PÉNTEK Kádár János vezetésével Hazaérkezett a magyar pártkültiüség Moszkvából (3. oldal) Befejezte munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa ÜHificaiS Gorbacsov lett ismét a KB főtitkára Csütörtökön délben Moszkvában befejezte munkáját a Szovjetunió Kommunista Párt­jának XXVII. kongresszusa. Moszkvai idő szerint 12 órakor kezdődött meg a szovjet kommunisták kilencnapos ta­nácskozásának záróülése, amelynek kezdetén Mihail Gorbacsov köszöntötte a küldötteket. Bejelentette, hogy megtartotta első ülését az SZKP újonnan megválasztott Központi Bi­zottsága és Központi Revíziós Bizottsága, s megválasztották a párt központi testületéit es vezető tisztségviselőit. A választások eredményeinek ismertetése titán Mihail Gorbacsov megköszönte azokat az üdvözlő leveleket, sikeres munkát kívánó táviratokat, amelyek az ország különböző részeiből dolgozó kollektíváktól és a szovjet emberektől érkeztek a kongresszushoz. Kö­szönetét mondott a külföldről kapott, jó­kívánságokat tolmácsoló táviratokért is. Az SZKP KB főtitkára bejelentette, hogy csütörtökön délelőtt érkezett Franciaország­ból Moszkvába az a virágküldemény, ame­lyet az FKP küldött az SZKP kongresszusá­nak. A küldöttek nagy tapsa közepette kö­zölte, hogy a kongresszus elnöksége úgy döntött: a virágokat a közelgő nemzetközi nőnap alkalmából a kongresszus nőküldött­jei kapják. Ezt követően Mihail Gorbacsov, a Kong­resszusi Palota szónoki emelvényére lépett, hogy elmondja kongresszusi zárszavát. Az SZKP köznonti vezető szervei A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága csütörtöki ülésén Mi­hail Gorbacsovot választotta az SZKP KB főtitkárává. A Központi Bizottság első ülésén megválasztották az SZKP KB Politikai Bízott" ságának tagjait és póttagjait is. A PB tagjai a következők: Mihail Gorbacsov, Gejdar Alijev, Viktor Csebrikov, Andrej Gromiko, Gyinmuhamed Kunajev, Jegor Ligacsov, Nyikolaj Rizskov, Edu­ard Sevardnadze, Vlagyimir Scserbickij, Mihail Szolomencev, Vitalij Vorotnyikov és Lev Zajkov. A póttagok a következők: Pjntr Gyemicsev, Vlagyimir Dolgih, Borisz Jelcin, Jurij Szoiovjev, Nyikolaj Szljunykov, Szergej Szokolov és Nyikolaj Talizin. A Központi Bizottság Titkársága a következőkből áll: Mihail Gorbacsov, a* SZKP KB főtitkára. A’ckszandra Birjuhova, Anaíolij Dobrinyin, Vlagyimir Dolgih, Aiekszandr Jakovlev, Jegor Ligacsov, V.igyim Medvegyev, Viktor Nyikonov, Ge- orgij Razumovszkij, Lev Zajkov és Mihail Zimjanyin. Mihail Szolomencevet választották a Központi Bizottság mellett működő El* lenőrző Bizottság elnökévé, Ivan Kapitonovot a Központi Revíziós Bizottság elnökévé. Mihail Gorbacsov záróbeszéde Feladatunk a társadalmi, gazdasági fejlesztés meggyorsítása, az egyetemes béke megszilárdítása Mihail Gorbacsov záróbeszédét tartja Kedves Elvtársak! A XXVII. kongresszus mun­kája befejezéséhez közeledik. A történelem feladata, hogy objektiven értékelje jelentő­ségét. De már ma elmond­ható, hogy a kongresszus a pártos elvszerűség és egység, az igényesség és a bolsevik igazság jegyében végezte munkáját, nyíltan feltárta a hiányosságokat és mulasztá­sokat, mélyrehatóan elemezte társadalmunk fejlődése , belső és külső körülményeit. Meg­adta a párt tevékenységének és az egész ország életének magas erkölcsi és eszmei alaphangját. A küldöttek, akik följöttek erre az emel­vényre, nyíltan tették fel a kérdéseket, határozottan fel­tárták mindazt, ami akadá­lyozza közös ügyünket, visz- szahúz bennünket. Nem ke­vés bíráló megjegyzést tettek a párt különböző szintű szer­vezeteinek, a központi és he­lyi állami és gazdasági szer­vek munkájával kapcsolatban. Lényegében életünk egyetlen területe sem maradt ki a kri­tikus elemzésből. Mindez, elvtársak, a legjobb pártha­gyományok, a bolsevizmus szellemében történt. Több mint 60 évvel ez­előtt, az OK(b) P XI. kongresz- szusán, a Központi Bizottság politikai beszámolójának vi­táját lezárva Vlagyimir Iljics Lenin elvi jelentőségű gon­dolatot fejtett ki. Minden for­radalmi párt, amely addig kudarcot vallott, azért val­lott kudarcot, mert elbizako­dott és képtelen volt felis­merni, miben rejlik ereje, félt gyengeségeiről beszélni. De, mi nem vallunk kudar­cot, mert nem félünk gyen­geségeinkről beszélni és meg­tanuljuk leküzdeni e gyenge­ségeket. Éppen így, lenini módon tevékenykedtünk kongresszu­sunkon, s így fogunk tevé­kenykedni a jövőben is. A kongresszus választ adott azokra az alapvető kérdések­re, amelyeket az élet állított a párt elé, a társadalom elé; fölfegyverzett minden kom­munistát, minden szovjet em­bert az előttünk álló felada­tok világos felmérésének ké­pességével. Megmutatta, mennyire helyesen cseleked­tünk, amikor a Központi Bi­zottság áprilisi ülésén meg­hirdettük a társadalmi és gazdasági fejlesztés meggyor­sításának koncepcióját. A meggyorsítás gondolata átha­totta a kongresszust megelőző egész tevékenységünket és a kongresszus figyelmének kö­zépontjában állt. Megfogal­mazódott ez a Központi Bizott­ság politikai beszámolójában, a párt új szövegezésű prog­ramjában, a szervezeti sza­bályzat módosításában, az or­szág gazdasági és társadalmi fejlesztésének a XII. ötéves tervidőszakra és a 2000. évig szóló fő irányaiban. Ezeket a dokumentumokat teljes mér­tékben támogatták és jóvá­hagyták a kongresszus kül­döttei. A párt bel- és külpolitiká­jának elfogadott és megerősí­tett általános irányvonala — az ország társadalmi és gaz­dasági fejlesztése meggyorsí­tásának, az egyetemes béke megszilárdításának irányvona­la — az SZKP XXVII. kong­resszusának legfontosabb po­litikai eredménye. Mostantól ez a pártélet, minden egyes pártszervezet törvénye, cse­lekvési vezérfonal minden kommunista, minden dolgozó számára. Tudatában vagyunk, milyen nagy történelmi felelősséget, milyen hatalmas terhet vál­lal magára az SZKP, amikor meghirdeti a meggyorsítás stratégiáját. Ám, meggyőző­désünk, hogy éppen ilyen stratégiára van legnagyobb szükségünk. Meg vagyunk győződve e stratégia reális voltáról. A szocializmus ki­meríthetetlen lehetőségeire és előnyeire, a nép élő, alkotó munkájára támaszkodva vég­re tudjuk hajtani mindazt, amit elterveztünk. Végrehajtani az ország tár­sadalmi és gazdasági fejlesz­tésének meggyorsítását azt je­lenti, hogy a szocializmus közgazdasági rendszerének tö­kéletesítésével új, erős ösz­tönzést kell adni a termelő­erők fejlődésének, a tudomá­nyos-műszaki haladásnak, működésbe kell hozni nép­gazdaságunk hatalmas tarta­lékait. Végrehajtani a meggyorsí­tást azt jelenti, hogy szoro­san össze kell kapcsolni a dolgozók jólétének növekedé­sét a munka hatékonyságá­val, az emberről való sokol­dalú gondoskodást a társadal­mi igazságosság elveinek következetes végrehajtásával, s ilyen módon tevékeny és erős szociális politikát kell folytatni. Végrehajtani a meggyorsí­tást azt jelenti, hogy el kell mélyíteni a demokráciát, tö­retlenül fejleszteni kell a nép szocialista önigazgatását, szé­lesíteni kell a nyilvánosságot a párt és a társadalom életé­ben, s mindezek révén teret kell nyitni minden egyes dol­gozó, minden dolgozói közös­ség kezdeményezései és ön­álló tevékenysége számára. Végrehajtani a meggyorsí­tást azt jelenti, hogy az ide­ológiai és szervezői munkát szorosabban össze kell kap­csolni az élet valós problé­máival, meg kell szabadulni az üres szavaktól és az ön­elégültségtől, növelni kell a megbízatások végrehajtásával kapcsolatos felelősséget, s ilyen módon ezt a munkát közelíteni kell az emberhez, a nehézségek felszámolására, az előttünk álló feladatok gyakorlati megoldására kell irányítani. Mindezt elvtársak el tud­juk, és el kell végeznünk! Az SZKP szervezettebben, egybeforrottabban és harc- képesebben, átgondolt hosszú távú politikával lép a kong­resszus utáni időszakba. Szi­lárd elhatározása, hogy az előtte álló feladatok bonyo­lult voltának, nagyságának és újszerűségének tudatában cél­tudatosan, a nehézségektől és akadályoktól meg nem riad­va fog cselekedni. Meg kell értetnünk minden szovjet emberrel a kongresz- szus határozatainak lényegét és szellemét. Nemcsak elvi je­lentőségű megállapításait kell megmagyaráznunk, hanem a kor követelményeivel össz­hangban meg kell szervez­nünk a gyakorlati munkát. Kongresszusunkon és a kongresszust megelőző idő­szakban nagyon sok érdekes javaslat hangzott el, sok mély gondolat jutott kifejezésre. Ezeket gondosan meg kell vizsgálni, s el kell érni, hogy mindaz, ami értékes bennük és ügyünk sikerét szolgálja, a gyakorlatban is megvaló­suljon. Most az a legfontosabb, hogy a gondolatok energiáját a tettek energiájává változ­tassuk. Igaza volt Vaszilij Jakovlevics Gorin belgorodi kolhozelnöknek, a kongresszus küldöttjének, amikor azt mondta: „Most az egész or­szágban, minden dolgozó kol­lektívában végbemegy a meg­újulás és az átalakítás nem könnyű, de meg­győződésünk szerint visszafor­díthatatlan folyamata. Ez hat a szovjet emberek értelmére és szívére, s mindenkitől tel­jes odaadást követel, elsősor­ban a munkában.” Igen elvtársak, a gyorsítás, életünk minden területének radikális átalakítása nem pusztán jelszó, hanem olyan irányvonal, amelyet a párt szilárdan, rendíthetetlenül kö­vet. Sok küldött szólt arról, hogy az új, a haladó térnye­rését komolyan akadályozza a hivatali szűklátókörűség, a helyi sovinizmus, az akta- gyártás és sok más bürokra­tikus baj. Biztosítom önöket, elvtársak, hogy a Központi Bizottság határozottan fel fog számolni minden, a társadal­mi és gazdasági haladás meg­gyorsítása útjában álló aka­dályt, erősíteni fogja a fe­gyelmet és a rendet, megte­remti az alkotószellem, a bátor útkeresés, a szocialista vállalkozószellem sokoldalú kibontakoztatásának szerve­zeti, erkölcsi és anyagi felté­teleit. Biztos vagyok abban, hogy e tevékenységet széles körben és aktívan támogatni fogja az egész párt, vala­mennyi dolgozó. A kongresszus határozatai­nak végrehajtását a pártbi­zottságoknak kell megszervez­niük, a legfelsőbbtől a leg­alsóbb szintűekig. Munkastílu­suk legven konkrét, célratö­rő és következetes, jellemez­ze a sző és a tett egysége. Meg kell találniuk a leghaté­konyabb módszereket és esz­közöket, gondosan figyelembe kell venniük az emberek vé­leményét, okosan össze kell hangolniuk a társadalom ösz- szes erőinek cselekvését. Végleg le kell küzdenünka tehetetlenséget, a formaliz­must, a közömbösséget, sza­kítanunk keli azzal a gya­korlattal, hogy a tetteket üres és véget nem érő, a lé­nyeget kerülgetű szócsépiésbe fojtsák, véget kell vetnünk az átalakulásnak csak látszatát keltő magatartásnak. A kongresszus egyik leg­főbb következtetése. hogy minden pártbizottságnak a politikai irányítás valódi szer­veként kell cseleknie. A párt XXVÍI. kongresszusa által meghatározott fő irányvonal megvalósítását szolgáló egész munkánk sikere végső soron attól függ, hogy tudatosan részt vesznek-e a legszélesebb néptömegek a kommunista építésben. Minden tőlünk függ elvtársak. Eljött az ener­gikus és egyseges cselekvés ideje. A párt felszólít min­den kommunistát, minden szovjet embert, hogy aktívan vegyen részt a terveink meg­valósítását. a szovjet társada­lom tökéletesítését, szocialis­ta szülőhazánk megújítását szolgáló nagy munkában. Elvtársak! A kongresszus ismét meggyőzően bebizonyí­totta. hogy a béke és a szo­cializmus. a béke és az alko­tás elválaszthatatlan egymás­tól. A szocializmus nem tel­jesítené történelmi küldeté­sét, ha nem állna annak a harcnak az élére, amely azért folyik, hogy az emberiséget meg lehessen szabadítani a háborútól való rettegés és az erőszak terhétől. A szovjet politika fő célja: biztonságos és igazságos világot minden nép számára. A háború és a háborús készülődés, a gyűlö­let és az erőszak hirdetése elleni harcot mi az összes nemzetközi kapcsolatok de­mokratizálásának, a világ po­litikai légköre valódi javítá­sának elválaszthatatlan része­ként tekintjük. A nukleáris veszély egy szempontból egy szintre hoz­ta az államokat: egy nagy háborúban senkinek nem adatik meg, hogy kívülmarad- jon, vagy hogy hasznot húz­zon a más bajából. Az egyen­lő biztonság az idő sürgető parancsa. Ennek biztosítása egyre inkább olyan politikai feladat lesz, amelyet csak po­litikai eszközökkel lehet vég­rehajtani. Ideje, hogy az ál­lamok közti kapcsolatok a fegyvereknél biztosabb alap­ra épüljenek. Más alternatí­vát nem látunk és nem ke­resünk. Sajnos, a nemzetközi közös­ségben még mindig jelen­vannak azok, akik különle­ges, csak az 6 igényeiket szolgáló biztonságot kíván­nak. Erről tanúskodik a Washingtonban uralkodó ész­járás. Ott a korábbiakhoz ha­sonlóan az erőről beszélnek, amelvet továbbra is a nem­zetközi politika legmeggyő­zőbb érvének tekintenek. Ügy tűnik, vannak, akik egyszerű­en félnek a szovjet—amerikai kapcsolatok, az egész nemzet­közi helyzet komoly, hosszan tartó felmelegítésének kiala- k",+ tehetőségétől. Nem először kerülünk szembe ilyen helyzettel. A militarista agresszív erők természetesen most is lobban szeretnék a szembenállást tar. tósftani. hosszát időre szólóvá tenni. Nos. mit kell nekünk (Folytatás a 2. oldalonj

Next

/
Oldalképek
Tartalom