Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
I Kosztolányi — vita és vallomás Király István könyve Ma már vitathatatlan tény, hogy Kosztolányi Dezső, a huszadik századi magyar irodalomnak egyik legfontosabb alkotója. Ezt a tavalyi centenáriumi ünnepségek, a tudományos ülésszakok, a folyóiratok összeállításai egyértelművé tették. De egyértelmű az a felfokozott érdeklődés, az az olvasásban megnyilvánuló rokonszenv is, amellyel főleg az utóbbi tíz esztendőben találkozhatunk. Nem volt azonban mindig így. Mind életében, mind halála után a legszélsőségesebben ítélték meg Kosztolányit. Talán senki nem kapott annyi — néha szinte becsmérlő — szót, annyi lekicsinylést még szűkebb pályatársai köréből is, mint éppen ő. Mi volt ennek az oka? Elsősorban az, hogy élettmű- vének megítéléséhez, s emberi személyiségének minősítéséhez szinte kizárólag politikai cselekedetei és politikai nézetei szolgáltak alapul. Nem valami Kosztolányival szembeni igazságtalanság, aránytévesztés volt itt a meghatározó, hanem a magyar irodalom és irodalmi közélet máig eleven nagy hagyománya: irodalmunk átpolitizáltsága. Kosztolányi Dezső, az elsők közé tartozott, akik tudatosan szakítani próbáltak ezzel az átpolitizáltsággal, sőt ez ellenkező végletnek vált következetes hirdetőjévé. Nemcsak súlyos politikai hibáit akarta magyarázni, (hiszen azok 1919-ben inkább esak rövid közjátékot jelentenek életében), hanem 'egy Jellegzetesnek tekinthető huszadik századi értelmiségi magatartást kívánt képviselni mind életével, mint műveivel. A kulcskérdés e magatartás kialakulásában á személyiség és a társadalom viszonyának válsága. E válság tény, de e tény megítélése a huszadik század különböző szakaszaiban igen ellentétes megítélést kapott. Ezzel magyarázható a Kosz- toiányi-eieüTiű befogadásának számos szélsősége. Ügy látszik, a hetvenes-nyolcvanas évekre érkezett el odáig a magyar irodalomtudomány, hogy ennek ai. összetett kérdéskörnek érvényes magyarázatára törekedjen. Kiss Ferenc alapvető, nagyszabású monográfiája és Rónay László kismonográfiája után most Király István könyve jelent meg. Király Istvánt Ady-kutató- ként tartja számon a közvélemény, s bár a múlt évben könyvének jelentős része olvasható volt folyóiratokban, ismerve az Ady— Kosztolányi ellentétet, valószínűleg maga a témaválasztás is némi meglepetést kelt. A könyv teljes címe értelmezi és magyarázza is a. tárgyválasztást: Kosztolányi — Vita és vallomás. De, nem csupán a tárgyválasztás irányultságáról, hanem a választott műfajról is hirt ad ez a cím: vita és vallomás, azaz esszé ez a könyv, pontosabban összefüggő, azonos tárgykört vizsgáló esszék sorozata. Hazai irodalomtörténetírásunkban a személyesség jó ideje lenézendő, de legalábbis megmosolyogtató vonásnak számít. Pedig néha másképp elmondhatatlan dolgokat lehet a személyesség révén közvetíteni. Király István ismételten visszatér a maga elementáris ifjúkori Koszto- lányi-élményére, amelyben vele a világháborús évek értelmiségi ifjúságának nem kis része osztozott. Majd feltárja ennek az élménynek az 1945. utáni hirtelen fordulását. Az odaadás és az elítélés korszakai után jött el a tárgyilagos megítélés ideje, az igenek és a nemek dialektikus számbavételének lehetősége. A személyesség, az irodalomtörténészi műhely befogadói fejlődésrajza lehetőséget ad egy tágabb, művelődéstörténeti, eszmetörténeti jelentőségű nemzedéki kép felvázolására is, de természetesen nem ezek a vonások a dominálóak ebben a könyvben. Megszokhattuk már, hogy Király István munkái mindig műközpontúak. Így van ez most is. S, bár hangsúlyozottan nem monográfia, hanem esszétanulmányok sorozata ez a könyv, a legjelentősebb Kosz- tolányi-művek elemzése áll a középpontban. Olyanok, mint A szegény kisgyermek panaszai, a Halotti beszéd, a Számadás, az őszi reggeli, a Szeptemberi áhitat, a Hajnali részegség, a Marcus Aurelius című versek, a négy egyaránt híres regény, valamint az Esti Kornél-ciklus versben és prózában. E művek elemzéséből bontakozik ki — egyre gazdagabban és sokoldalúbban dokumentálva a könyv alap- gondolata: .Kosztolányi életművében a személyiségközpontú és a társadalomközpontú világkép vívta a maga huszadik századi harcát oly módon, hogy a személyiség állandóan elutasította a társadalmat, az ember az emberiséget, mégsem tudta, s talán nem is akarta sohasem elszakítani azokat a szálakat, amelyek mégis a társadalomhoz, az emberiséghez kötötték. Kosztolányi filozófiai pesszimizmusával állandóan feleselt, vitázott életigenlése, amelynek két legjellegzetesebb megnyilvánulása formája a részvétetika és a vendégje ttudat. Ennek az ellentmondásos, de az életidegenség helyett az életszeretetet választó életmű az összetett elemzésével Király István meggyőzően tudja bizonyítani, hogy a vita nemcsak szélsőséges álláspontokat képviselhet, s hogy a Kosztolányi-életműben lévő romolhatatian értékek nemcsak történelmá tanulsággal szolgálnak, hanem máig eleven esztétikai és etikai élménnyel. Minden filozófiai vitával együtt is számáraikra vaáó ívó Kosztolányi Dezső. • Y. Cl A Haliey nyomában ' Több mint harminc földi' Kbegfigyeloállomás kíséri figyelemmel a Szovjetunió legkülönbözőbb pontjairól a Halley-üstdköst, sőt szovjet csillagászok egy csoportja Bolíviába is elment, hogy onnan vegye „szemügyre” a 76 évenként erre látogató égi vándort. J. Jackrv, a Halley földi ínegfigyelését végző szovjet program vezetője elmodta, annak ellenére, hogy a megfigyeléseknek csak egy részét végezték el, tudósaik már most több információval rendelkeznek, miiit 1918-ben, a Halley előző látogatásakor.1 Ezeknek az adatoknak köszönhetően sikerült az üstökös - pályáját viszonylag nagy pontossággal kiszámítani, ami egy évtizede még fantasztikus eredménynek számított volna. Ezáltal sikerült a Vegákat, valamint a Giottót úgy az üstökös porfelhőjébe irányítani, hogy annak magját is «megláthassák”. A Halley-üstökös jelenleg szabad szemmel csak a Szovjetunió déli részeiből, például a Krim-félszigetről látható nem sokkal pirkadat előtt, májusban viszont északi területekről is látható lesz. Megújul a pécsi elefátitos tömb Helyreállítják a pécsi óváros egyik legjellegzetesebb részletét: a^ öt házból álló ele- fántos épülettömböt. A több utca és tér által határolt épületegyüttes alakja — felülné- zetból — leginkább egy pecsétgyűrűhöz hasonlít. A pecsét helyén a névadó elefán- tos ház emelkedik, nevét a homlokzatán lévő, cégérül szolgáló fehér elefántról kapta. A gyűrű szárát érdekes formájú épületek alkotják, köztük a patinás Sárkány-ház és Piatsek-ház. Az épületkomplexum házai részben középkori, részben török utáni eredetűek, a XIX. században azután átépítették őket. Stílusuk teljesen különböző — barokk, romantikus, klasszicizáló, eklektikus — mégis rendkívül egységes utcaképet alkotnak, bármelyik oldalról szemléli az ember. Igazi régi pécsi hangulatot árasztanak ezek a házak, értékes része lesz tehát az ele- fántos épülettömb a megújuló történelmi belvárosnak. A hetvenes évek elején súlyos támadás érte aiz öreg házcsoportot a pécsi „alvilág” részéről. A mélyben húzódó pincék, üregek, vízmosások következtében megmozdult a föld az épülettömb alatt. Olyan nagyfokú állagromlás következett be, hogy egyes házakat az életveszély miatt ki kellett üríteni. Még annak a gondolata is felmerült, hogy lebontják a sérült épület- komplexumot és újat emelnek helyette. Mivel ennek a városkép szempontjából meghatározó jelentősége van, a rekonstrukció mellett döntöttek. SZIKSZA1 KÁROLY: HAJNAL Vörös esik. Atvérzett kötés a kozmoszon. Mintha fejlövést kaptak volna a hegyek, a szél is félrebeszél ingemen, csak járkál, ahogy a félelem gondolata műtét előtt. Lassan fölsziváróg a fény, sűrű fátyötből képeket varázsol elém a harangszó. Torkomban megrekedt sötétség húzza szekerét hazáig, de ajtóm előtt még térdig éjszakában megint az átvérzett kötés, vagy csak én látok félre: hajnali kések között félárbocon a vers. - ' Jer Jer velem, Légy a társam: A magány határait Szűkebbre szabni Művészi tradíció, szüntelen megújulás Bemutat'uk a pécsi Nemes Endre Múzeumot A nevezetes pécsi múzeumutcában, a Káptalan utca 5. szám alatt láthatók Nemes Endre Svédországba települt és tavaly elhunyt magyar származású művész képei. A múzeumot 1984-ben avatták fel. és jelmezterveket készített a svéd Királyi Operába. Kiki- sérletezte a nagy hőingadozá- soikat elviselő zománcművek technológiáját. Márványin- tarziákat tervezett, köztéri szobrai állnak különböző svéd Nemes Endre sorsa hasonlatos sok közép-európai értelmiségi sorsához, akit a történelem országról országra űzött, s csak hosszú ideig tartó zaklatottság után találta meg helyét. Európa valamelyik országában, hogy újabb évtizedek teljenek el, míg ismét kapcsolatot talál Magyarországgal, ahová a nyelv, a kultúra, a hagyomány, s az érzelmek fűzték. Felvidéki tisztviselőcsalád volt a Nágel család; Endre 1909-ben született Pécsvára- don, de hamarosan visszaköltöztek Iglóra. Érettségi után Budapesten, Bécsben tanul, 1928-tól kezdve Nemes Endre néven a Kassai Munkás című újságba ír, verseskötete jelenik meg. (Testvére, Nágel Lajos a Gondolat című folyiórat szerkesztője volt. ma könyvkiadó, Svájcban él.) Később Prágába megy; a város akkor európai kulturális központ, sok emigráns él itt. Nemes Endre karikatúrákat rajzol, műkritikát ír. Ekkor ismeri meg a korabeli avantgarde irányzatokat, a szürrealizmust. Magyarországról Horthy elől menekült, Csehszlovákiából 1938-ban Hitler elől, mégpedig Finnországba — mavárosokban. A göteborgi kórház számára textiltriptichont tervezett. Igazi műfaja mégis a grafika és a festészet, mégpedig a szürrealizmusnak egy sajátos északi változata, amely jószerivel ismeretlen Magyar- országon, mert a magyar művészet és a két világháború közti évtizedekben és a felszabadulás után is más irányba fejlődött. Mindenesetre az a több mint 250 festmény, akvarell, gouache, rajz, kollázs és sokszorosított grafika, amelyet a pécsi múzeumnak ajándékozott a művész, nemcsak Nemes Endre ötvenéves művészi tevékenységét reprezentálja, hanem bepillantást enged a nyugati szürrealista festészet egyik áramlatába is. Nemes Endrét így jellemezte Németh Lajos művészet- történész pécsi kiállítása megnyitásakor: „A kortárs svéd festészet egyik legjelentősebb alakja iskolateremtő erővel és tekintéllyel van jelen északi hazája képzőművészetében. Nemes Endre ugyanakkor olyan művész, aki éljen bárhol is, a magyar kultúra elkötelezettje marad. Európai szellem, aiki nem vált kozmopolitává. Művészete sokgyökérzetű, mégis egységes, mivel képein együtt él a művészi tradíció és a szüntelen megújulás”. A kritikus, akár egy nagy " vízimadár, billeg be a tartott így Tóth-Máthé Miklós: z f n gatja a kezében, mint egy jól . megtermett hógolyót, látszik rajta, hogy legszívesebben a presszóba. Magasra ^csőrrel” vizslat körül, teljesen érthető, hogy megbotlik egy kinyújtott lábban. — Ülj le! — Perc Adorján behúzza a lábát, megvárja amíg a kritikus rál ebben szomszéd székre, majd a kezében tartott újságra bök. — Mi ez? — Újság — mondja a kritikus, mintha találós kérdésre válaszolna, majd az odaérkező felszol gá! ónőtől rendel egy kávét habbal. — Etet én is sejtem —mordul a színész, aztán mintegy tükröt, a kritikus elé tartja a lapot. — Mi ez az otrombaság, amit rólam írtál? — Jó színfoltja volt még az előadásnak Perc Adorján... — olvassa hangosan a kritikus, majd saját szavaitól megitta- sultan a színészre tekint. — Na mit szólsz, hát nem eredeti ? Perc Adorján rámered, aztán egy nagy gombóccá gyűri össze a? újságot. Megmankoltoritilkus arcába vágná, de mert alapvetően rendszerető ember, végül is zsebre teszi. — Ide figyelj barátocskám... — kezdi rekedten a dühtől —, én még ilyen kritikát életemben nem kaptam, pedig már megettem néhány kiló sót a pályán. Én már voltam jó, voltam rossz, voltam közepes, de színfolt még soha. És ezt kikérem magamnak! — De miért...? — képed el a kritikus. — Csak nem azt akarod mondani, hogy nem érted ennek a szónak a jelentését? — De igenis azt akarom mondani.... Sőt, nem is mondani, hanem kiáltani. Egyáltalán mi az, hogy színfolt? És ha színfolt, akkor miilyen & NOGRAD - 1986. március 22., szombat folt színfolt? Égszínkék, püspök- lila, hamuszüxke...? — Dórikám, ne marháskodj. Ebben az esetben a szín egyáltalán nem dominál... — Nem? Akkor ezek szerint én egy színtelen színfolt voltam? Ügy, akkor ón nem is látszottam' — Dórikám — esik kétségbe a kritikus —, miért evezel abszurd vizekre? Értsd már meg, én ezzel a jelzővel kiemelni, és nem lehúzni akartalak, eszembe sem jutott, hogy... — Akkor Tárkény Rezsőt miért nem színfoltoztad le? öt tíz sorban agyonmagasz- taitad, valóságos himnuszt zengtél róla, holott egyszerűen írhattad volna, hogy nagy színfoltja volt az előadásnak. Nagy büdös színfoltja! — Na ne viccelj öregem, Tárkány játssza a főszerepet. — Akkor főszínfoltja! Ha színfolt, akkor mindenkinek színfolt, lettél volna következetes. Ne csak egy valaki virítson színfoltként. Mert mit mond ajz olvasó, ha esetleg látta az előadást?. Megdöbben, mert nem emlékszik, hogy egy színfalt is játszott a darabban. Meghasonlik, elmeorvosi kezelésre szorul. De ha a főszínfolttól kezdve, a különböző apróbb foltokon keresztül levezeted a legkisebb pacndig, a jelentéktelen pöty- tyig, akikor belenyugszik, hogy az egész egy nagy baromság! — Dórikéin — áll fel sértetten a kritikus —, ne hat- ragudj, de én ezen nem vitatkozom ! — Mit gondolsz — emelkedik fel á színész is —, ha én most lehúznék neked egy éktelen nagy frászt, akkor milyen színfolt maradna a képeden? A kritikus idegesen hadonászik a felszolgálónőnek, majd amikor az odasiet, megkönnyebbülten mondja: — Egy kávém volt, habbal... ___ És egy konyak... —miiC tat üres poharára a színész —, amit felháborodásomban ittam. Csak nem képzeled, hogy ezek után majd’ én fogom kifizetői?! vízum nélkül. A helsinki festészeti iskola tanára lett, de 1940-ben száműzték az országból, előbb Svédországba ment, aztán baráti segítség révén Norvégia fogadta be. Beállt a hadseregbe, s amikor a németek leverték az ellenállást, Svédországba szökött, ahol internálták. Végül letelepedhetett, ismét festeni kezdett, újságot szerkesztett, tanított. Kiállításai voltak a világnak szinte minden táján: Prágában, Tokióban, az USA-ban. S, végül Budapesten: 1970-ben a Műcsarnokban a Huszadik századi magyar származású művészek külföldön című tárlaton vett részt. Három év múlva öpólló A pécsi múzeum megnyitásónak előzményeihez tartozik, hogy Nemes Endre 1935- től 1970-ig nem járt Magyar- országon : csak amikor Ortu- tay Gyula bíztatására hazajött, hogy részt vegyen az említett mű csarnok beli kiállításon. S, amikor a nyolcvanas évek elején elérkezett hozzá a Baranya Megyei Tanács vezetőjének ajánlata egy pécsi múzeum lehetőségéről, kész volt műveinek adományozására. hiszen hívta a szülőfalu, Pécsváirad is, aho! idős emberek még emlékeznek a Nágel családra. A Káptalan utca 5. számii házat a Nemes Endre-gyűjte- mény számára állították helyre. Az épület múltját nem ismerik pontosan a szakemberek, valószínűleg a közéo- korban épült, jelenlegi alakkiállítása nyílt Budapesten, 1982-ben gyűjteményes kiállítása Budapesten és Pécsett. Egyetemi díszdoktor, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetés tulajdonosa. Megpróbáltatásokban, fordulatokban bővelkedő élet, gazdag életmű. Szinte minden anyagot, műfajt kipróbált. Karikatúrákat rajzolt, díszletját a XVIII. században nyerte el. Egyemeletes, sátortetős. az ablakokat kőkeret szegélyezi. Kanonokház volt hosszú ideig. A múzeum kivételével nanonta 10-től 18 óráig tekinthető mes abban az utcában, ahol Victor Vasarely, Martyn Ferenc, Uitz Béla, Amerigo Tot művei és a Zsolmay gyár tárgyai láthatók, G. T. c
