Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

Bódy Irén a Műcsarnokban Kékfestcművészet A Soros-alapítvány segítségével Nem maradhat meg csodának r A magyar textilművészek — és a textilművészet — múltját kutatva többnyire 1968-ig nyúlunk vissza, ami­kor egy friss szellemű gárda „teljes fegyverzetben” először mutatkozott be az Ernst Mú­zeumban. A huszadik század egyete­mes textilművészetében azon­ban már előbb kirajzolódnak bizonyos vonások, amelyekre így utólag érdemes odafigyel­ni, ugyanis Bódy Irén művé­szete ezekhez kötődik anélkül, hogy bármelyikhez egyáltalán hasonlítana. Franciaország, mint a haj­dani textilművészeti alkotá­sok fellegvára, a húszas évek­ben kezd gobelinekkel meg­jelenni a kiállítótermekben. «Jean Lurcat újít e hajdani csatajeleneteket, vagy kasté­lyokat ábrázoló kárpitokon- de a technikát átveszi. Az Egye­sült Államok művészei — ők inkább a II. világháború után — a régi indián techni­kákkal vagy a hajdani be­vándorlók megmentett darab­jainak újrafogalmazásával — a dél-amerikaiak pedig a pe­rui, inka textilművészet ha­gyományaival foglalkoznak. Bódy Irén a 68-as magyar ;,kezdet” előtt jóval felfedez magának egy technikát: a kékfestést. Letelepszik Húsvét Lajos veszprémi kékfestő- mester mellé és megtanulja tőle a szakmát. Ez a mesterség kis mester­ség, háziipari jellegű még akkor is, ha vannak — vol­tak — gyárai, nagy manufak­túrái. A kék vászonra, indi- digókék alapra fadúcokkal nvomott minta szorosan kötő­dött a népművészethez. Ügy született, mini a hímzések, a p ingáit falak mintázat«: a természet, a fás-:, virágok, gallyal', levelek stilizált alak­jából. Amikor Bódv Irén meg­tanulja a mesterséget, elő­ször ugyanúgy méterárut ké­szít, mint a kékfestőmeste­Huszár (részlet) rek általában. Aztán kezd csak el játszani a dúccal: egy- egy letisztult, geometrikussá egyszerűsödött motívummal létrehozza azt, amiből a mo­tívum eredt, ökörfarkkórót ábrázol kékfestő falikárpiton apró, szabályos, sőt azonos virágok segítségével. Az Or- gonás is egyetlen virágmotí- -vum sokszorosára, a Király- gyertya is. Ahogy régen a kötények szélére bordűrt nyomtak, úgy alakult ki Bódy képeinek kerete. Azután felfedezte, hogy ezek az apróbb-na­gyobb geometrikus minták raszterként tudnak viselked­ni, ezért bármi előadható se­gítségükkel. De nem engedett a csábításnak, megmaradt a naiv művészet moíívnmvilá- gánál: huszárt épített fel kü­lönféle dúcokból, s az első emberpár alakját. Évát szív alakú szájacskával, a kígyót sormintából. És a Paradicsom teljes állatseregletét, nö­vényvilágát- Szarvast, alma­Kék paradicsom (részlet) fán fészket rakó madarat, pá­vát. bagóiyt, fák lombjában, virágok közt. Kék falikárpitjai teljesítet­ték ki, érlelték művészetté ezt a régi mesterséget. Amikor már a motívumról mindent tudott, új színekkel, új anyagokkal kezdett kísér­letezni, így született a feke­tén vörös, a kéken zöld so­rozata, a selymen nyomott sötét minta, pozitív-negatív egymásnak felel gető, mai la­kásainkba illő motívumvilág. A bársony még külön mély- meleg fényt ad a fadúcok mintázatának. A kiállítóterem a nagy, ha­tásos darabok számára alkal­mas hely. Bevallom mégis, hogy Bódy Irén textiljei kö­zül nekem azok a legkedve­sebbek, amelyek tenyérnyi fe­lületen is élnék, amelyek test­közeli, kedves, múltunkba vesző, mégis elíelejthetetlen hangulatot hordoznak. Torday Aliz Színvonalas program Óvodások elfoglaltsága Á Honismeret r A Honismeret című nép­szerű folyóirat ez évi első száma változatos tartalommal várja olvasóit. Dr. Bodolay Géza vázolja benne a Pető- li-kutaitás és -kultusz hazai helyzetét, s bejelenti a Pető­fi Sándor Társaság megala­kulását. Az Évfordulók ro­vatban Kun Bélára, Vas Ká­rolyra, Nagy Lászlóra és Csü- ry Bálintra emlékezik a lap. Szentesen, üveg alatt őr­zött, s eddig közületien Kos- suth-lev élről ad hírt dr. Fenyvesi László. Több fontos tudomány- és művelődéstör­téneti témát is találunk eb­ben a számban. A salgótarjáni ifjúsági- művelődési ház szinte min­den korosztálynak — különö­sen a gyerekeknek — kínál színvonalas ismeretterjesztő és szórakoztató programot. Idei terveik összeállításánáj is nagy figyelmet fordítottak az óvodás korosztályra, s tag­jainak négy kiscsoportot szerveztek. Folytatják a ko­rábban megkezdett angol nyelvi tanfolyamot, amely a London központú I.H-L.S.- tanfolyamra épül. A játszó­ház néven futó programjuk hét végén jelentkezik, s mi­nél több alkotócsoportot kí­ván életre hívni. Ugyanak­kor folytatódik a nagytermi bérleti sorozat is, amelyben színházi és mejemozi-előadá­sok várják a legkisebbeket. Ü-j szolgáltatásnak számít a logopédiai foglalkozás, ame­lyet a síküveggyárral közö­sen szerveztek, és amelybe bekapcsolódott a helyi óvoda is. Én ugyan egy szót sem ér­tettem az egészből, de el vol­tam bűvölve. Feltárult a ka­binet ajtaja, a tizenöt máso­dikos gimnazista bevonult, és innentől egy szó nem sok, annyi sem hangzott el ma­gyarul- Igaz, legtöbbet a ta­nárnő beszélt angolul. de nincs kétségem afelől, hogy tanítványai pontosan értet­ték, s amikor kellett, válaszol­tak is. Olykor nem is Zsibe- ráné Fekete Borbála tanárnő­nek, hanem a televíziónak. Ez az osztály ugyanis novem­bertől megkülönböztetett helyzetben van, képmagnó segítségével tanul angolul a tömbösített jdegennyelv-ok- tatási rendszerben. A salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban már három éve tömbösített formában tanulják az első két évfo­lyamon az. angolt és az oroszt. Ez azt jelenti, hogy két hó­napig, igen intenziven, csak az egyik nyelvvel foglalkoz­nak, majd a következő fázis­ban csak a másikkal. A for­ma igen eredményesnek bizo­nyult, híre ment az ország­ban, így nem volt véletlen, hogy a tanév elején őket is beválogatták a Soros-alapít­vány támogatottjai közé­A Soros-alapítvány évente egymillió dollárt jelent a honi kultúrának. Soros Györ.sy New Yorkban élő hazánk fia ennyit ruházott a Magyar Tu­dományos Akadémiára, hogy az belátása szerint támogassa belőle a legjobb, legfigyelem­reméltóbb kezdeményezése­ket. Az idegen nyelvek okta­tásának előtérbe kerülésével az alapítvány egy morzsája eljutott az iskolákba is. Kép­magnók és oíctatófcazetták for­májában. Hat fővárosi, kilenc vidéki középiskolában és négy budapesti magánnyelvisko­lában oktatnak a Soros-ala­pítvány révén a Follow Me elnevezésű programmal, ame­lyet az angol televízió dol­gozott ki. A tanárnő magyaráz, majd egy rövid jelenet következik képmagnóról- Kétszer-há- romszor megismétli/ majd el­hallgat a tévé, s a tanítvá­nyok közül hárman „utó­szinkronizálják” a látottakat. De ez csak egy, a program változatos felhasználási mód­jai közül. Nem volt irigylésre méltó helyzetben aznap Fekete Borbála tanárnő. Majdnem annyi megfigyelő volt jelen az óráján, mint tanítvány. S ráadásul, a dolog természeté­ből következően ki-ki véie- vényt is mondott óra után. (Csak mellékesen jutott eszembe, mit szólna az eszter­gályos, a mérnök, az orvos, ha ennyien figyelnék árgus szemekkel, közben folyton jegyzetelve, jól csinálja-e a Angolóra a Follow Me nyelvoktatási programmal. dolgát...) Az óra sikert ara­tott. — A tizenöt iskolában fo­lyó kísérlet nem a hagyomá­nyos értelemben az, hisz’ nin­csenek mellettük kontroll­csoportok. amelyekkel min­denben pontosan egybe lehet­ne vetni — mondja Medgyes Péter, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem tanára, aki az Országos Pedagógiai In­tézet megbízottja az alapít­vány iskolai felhasználásá­nak ügyében. — De azért nagyjából össze lehet ezeket a gyerekeket hasonlítani a hagyományos módon . tanu­lókkal, s megfigyelhető, a Follow Me-vei tanulók miben lesznek jobbak. Melyek azok a készségek, amelyek így jobban fejleszthetők. Be­szédkészség, metakommuni­kációs készség, hallás utáni megértés... — Én is ezzel a wcgram­mal tanítok — csatlakozik a szakmai megbeszéléshez Hardliné Molnár Erika, az egri Gárdonyi Géza Gimná­zium tanára. — Tapasztalatom szerint is a felsorolt készsé­gekre van a legjobb hatással, de én hangsúlyoznám a hal­lás utáni megértést, mert ab­ban egyedülállóan jó. S nagy előnye a képrnagnós oktatásnak, hogy betekintést nyújt az angol kultúrába, olyan sajátos angol szokáso­kat mutat meg, amiről a ta­nár keveset tud, és szóban hiába is próbálja átadni. — A nyelvtan tanításánál is megvan az az előnye, hogy nem kell magyarázgatni, az angol egy-egy kifejezést mi­lyen helyzetben, szövegössze­függésben használ. A bemu­tatott szituációból egyértel­műen kiderül — fűzi tovább a gondolatot Zsiberáné Feke­te Borbála­— Érdemes azt is boncol­gatni, hogy a tanárnak mi­lyen készségeit fejleszti i. videósoktatás — fogalmaz Finta István Heves és Nóg- rád megyei angol-szakfelügye­lő. — Az ugyanis nyilván­való, hogy ez az eszköz egy lehetőség, aminek meg kell találni a helyét az órán. Egy­részt alkalmas arra hogy a tanárnak mintát adjon, más­részt képes arra is, hogy át­vegye a tanártól az óra irá­nyítását. Az azonban bizo­nyos, hogy a tanárt több mun­kára kényszeríti, a fejlett technika hozza magával a többit; mint az órán is lát­tuk xeroxozott munkalapot az új ismeret rögzítésére, de ez csak egy a példák közül. — Az nyilvánvaló, hogy egyelőre csodaszámba megy a videósóra, mert nagyon új még. De a magam részéről nagyon sajnálnám, ha meg­maradna csodának. Az lenne a jó, ha a metodikai lehető­ségek feltárásával arányo­san terjedne — félti a jövőt Medgyes Péter- A módszerta­ni tapasztalatokat azonban nem hagyják elkallódni. A Follow Me-vél tanító nyelv­tanárok kéthavonta írnak je­lentést az OPI-nek, magyarul és angolul. A magyar válto­zatot itthon terjesztik, min­den kísérletben részt vevő ta­nár megkapja minden kollé­gája feljegyzését, az angol változatot pedig Amerikába továbbítják. Akár maga Soros úr is olvashatja, mire költik a pénzét az óhazában. Biztos­ra veszem, ha elolvassa, elé­gedett lesz. Jó lenne, ha va­laki azt is tudomására hoz­ná, hogy a Bolyaiban azért eddig is volt évente tíz-tizen­öt diák, aki úgy fogott hozzá az érettségihez, hogy közép­vagy felsőfokú nyelvvizsgája volt angolból, oroszból, né­metből. Veszprémi Erzsébet iittmiiismmiimitinimuMsiimiiiitiiimiiiiiifffMiMtniMimittiiiiiiiiiii' Illem és társadalmi együttélés U a hét-nyolc alma vagy »I** harack van a tálon hat nagyjából egyenrangú szer­tartásosan udvarias férfi kö­zött, aki elsőnek választ, azt fogja kiemelni, amelyet egy gyermek utolsónak választa­na. ezzel azt a látszatot akar­ja kelteni, hogy az összes vele levőket magánál érde­mesebbnek tartja, és nincs, akinek ne kívánna jobbat, mint saját magának. A szo­kás és általános gyakorlat te­szi ezt a divatos csalást oly’ természetessé, hogy képtelen­ségén meg se döbbenünk; mert ha az emberek ahhoz szoktak volna, hogy szívükből beszél­jenek és természetes érzel­meik szerint cselekedjenek-., aligha nézhetnénk a modor e komédiáját hangos nevetés vagy méltaiílamkodás nélkül” — írta Bemard Mandeville a XVIII. század elején. A hazugság és az őszinte­ség kérdése minden társada­lomban felmerül, mégpedig — a felszínen — sokszor úgy, mint generációs probléma A fiatalok nemegyszer az igaz­mondás hiányát vélik felfe­dezni az idősebbeknél, nevet­séges szokásaikról' beszél­nek. Ugyanakkor az „öregek” a fiatalok durvaságát, tapin­tatlanságát. erkölcstelenségét veszik észre. De térjünk vissza Mande­ville példájára- Valóban, jól nevelt ember ma sem emeli ki a legnagyobb almát a tál­ból, ha őt kínálják először. Képmutatás ez? Ha egy szó­val kell válaszolni, feltétlenül igent kell mondanunk. Csak­hogy nézzük meg fordítva: aki kiveszi a tálból a legszebb gyümölcsöt elsőként, nemcsak azt teszi, hanem — igaz, nem mondja ki, de a következőket érzékelteti: csak én számítok, az én érdekem mindenkinél elő-bbrevaló, én vagyok az első, mindenki utánam kö­vetkezik. Nos, ez a metakom­munikáció persze már senki­nek sem rokonszenves, pedig ebben a képmutatás nyoma sem fedezhető fel. Közismert dolog, hogy n gyerekek a felsorolást mindig az „én”-nel kezdik, József Attila Mama című versében gyermekönmagáról írja „én még őszinte ember voltam”. Csakugyan: felnőttko­runkra őszinteségünknek el kell vesznie? A nevelési, ta­nulási folyamat abból állna, hogy fokozatosan hazudni kell megtanulnunk? A kép­mutatásra kell szert tennünk? Mindjárt megnyugtatjuk az olvasót: erről szó sincs- Annak ellenére, hogy a ,-gyer­meki őszinteségen” tényle­gesen túl kell lépni, és bizo­nyos T- mondjuk ki — szoká­sokat el kell sajátítani. Min­den társadalomban létezik valaminő szokásvilág, mely persze nagyon sokrétű. Van­nak olyan szokások, melyeket ostobaság szó szerint értel­mezni. például a köszönések jó része ilyen. Ha „viszontlá­tásra” köszönünk, egyálta­lán nem jelenti azt, hogy az illetőt feltétlenül viszont akar­juk látni, ha jó napot kívá­nunk, nem óhajtjuk komo­lyan: igen sikeres, boldog nap­ja legyen. A szokások nagy része köz­vetlenül a gyakorlatból ala­kult ki. Az időseket, a gyere­keseket vagy éppen a gyere­keket nem azért illik előreen­gedni, mert idősek, mert gye­rekkel vannak, hanem azért, mert nehezebben mozognak, rosszabbak a reflexeik, nehe­zebben találják meg az egyen­súlyukat, több időre van szükségük például a fel- és leszálláshoz stb- Nos, e té­nyekből következik a szoká­sok rendje, mely a társada­lomban élő embertől elvár­ható magatartást eredménye­zi. A társadalom normális éle­téhez hozzátartozik a szoká­sok betartása. Persze ahogyan a társadalom változik, új és új szokások keletkeznek. Elég olyan autósszokásekra gon­dolnunk, melyek nálunk az utóbbi években alakultak ki. S ez esetben mindegy, hogy ez helyes-e vagy sem. de ilyen az, ahogyan a szembejövő au­tós a rendőri ellenőrzést jel­zi, vagy azt, hogy előreenge­di a másikat stb. A társadalom működéséhez tehát a szokások hozzátartoz­nak, a viselkedési módokat szabályozzák anélkül, hogy megsértésük valamiféle admi­nisztratív intézkedést vonna maga után. Az egyének szá­mára ezek mint illem, mint modor jelennek meg, s nagy­mértékben megkönnyítik a társadalmi együttélést. A szokásvilággal szakítani mindig valamiféle társa- dalmonkfvüliséget jelent, Gondoljunk a hippimozga- lomra. mely nem is olyan ré­gen a jólfésültséggél, a ren­dezett külsővel az elhanya­goltságot állította szembe, ezzel mintegy tiltakozva a fennálló társadalom egésze ellen. Felszínes, külsődleges tiltakozás az efféle, de mégis oda kell figyelnünk minden ilyen jelre­Egy-egy szokásvilág azon­ban megszűnik, ha a társada­lom válsághelyzetbe kerül. Bi­zonyára sokan ismerik Hubay —Ránki—Vas Egy szerelem három éjszakája című darab­ját, s az abban elhangzó Etikett dalt: „Az etikett, az etikett / Mire tanít az etikett? / Hát arra, hogy úri társaság­ban / A hölgyelvnek csókolj kezet. / De arról megfeledke­zett / Az etikett, az etikett, / Hogyan tisztelj gyerekes anyákat, / Ha rájuk dől az emelet.” S ugyaebből a dal­ból megtudjuk, hogy az eti­kett nem tartálmazza, hogy „Mi illendőbb az emberölés­hez: / Agyú, gáz. vagy bajo- nett?” Továbbá, hogy ha az embernek mindkét lába elvész, értelmét veszti a lakk- és az antilopbetétes cipő hordásá­nak szabálya. S ugyanígy ér­telmét veszti a szokásvilág egésze elemi csapásak, s egyéb társadalmat érintő tragédiák esetében. Ilyenkor mintegy fölfüggesztődik ' a szokások érvényessége, hogy a konszolidációval együtt is­mét elfoglalja helyét a társa­dalom mindennapjaiban. A nagy társadalmi változá­sok, a forradalmak is szét* zúzzák, legalábbis átmeneti­leg, a szokások világát- Ér­dekes ebből a szempontból Plehanov elemzése a nagy francia forradalomról. Ko­rabeli újságokból idéz, pél­dául a Les annales patriotf- quesből, amelyben egy cikk arról ír, hogy a kalapot csak akkor vegyük le a fejünkről, ha melegünk van, vagy ha egy egész gyülekezethez for­dulunk; köszönéskor ezt a szokást fel kell adni. mivel ez a szokás a szolgaság korából ered. A levelek végén pedig ne legyen, hogy „Legalázato­sabb szolgája”, mert az ilyen és ehhez hasonló kifejezések a régi rendre emlékeztetnek, és a szabad ember méltósár gát sértik. Ehelyett kívána­tos a ,.Maradok az ön pol­gártársa” vagy egyszerűen a „Mint önnel egyenlő” fordu­lat alkalmazása. Nos, az ilyen túlzások persze idővel lecsil­lapulnak. P lehanov helyesen jut * arra a következtetésre, hogy „csak annak van az em­ber számára illembeli jelen­tősége, mely élete és fejlődése számára hasznos: nem az ember van az erkölcsért, ha­nem az erkölcs van az em­berért. Hermann István NÓGRÁD — 1986. március 22„ szom bért J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom