Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-18 / 41. szám
Gépszerelők Könnyű vagy nehéz ma termelőszövelkezeti anyagbeszerzőnek lenni? Hát attól függ, mit kell beszereznie. Mert ha mondjuk gépalkatrészért indul az országnak..., akkor nehéz. Legalábbis ez derül ki Crsekvadkerten, a Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben Nagy József szavaiból. Ő csak tudja, ő a műhelyvezető, egyik felelőse annak, hogy a szövetkezet „motorral bíró” járművei üzemképesek legyenek. Negyvenen dolgoznak a gépműhelyben, egytől-egyig szakmunkás. S, hogy mennyit dolgoznak? A szövetkezet tulajdonában van negyvennégy tehergépkocsi, ugyanennyi traktor; s még kombájnok, kaszálógépek, silózók, várnak gyógyító kezekre, , nem beszélve a körülbelül 350 munkagépről. Műszaki vizsgára a nagyjából 110 masinából 70 kötelezett, közülük az egyharmadnál is több évente. Ez azt jelenti, hogy nem . csupa vadonatúj masinával dolgoznak a szövetkezet tagjai, alkalmazottai. A harminc pótkocsi ugyancsak a gyakran vizsgáztatandó állományt bővíti, ezzel együtt a „géphadsereg” felét bizony évente alaposan föl kell újítani. Van tehát munkája bőven a gépműhely szűkre szabott állományának. — Ügy nyolc-tíz év az amortizációs idő — mondja a íiatalemb'"'. — Nálunk ez úgy mut.H,.;ozik, hogy a gép- pa’-k lassan elöregszik. Munka van bőven, hiszen m tavaszi gépszemle már itt a nyakunkon. Vitéz István szervizvezetővel együtt sorolják, hogy a műszaki vizsgán ugyancsak magasak a követelmények, Példaként említik, hogy egy Rába- Steiger gumicseréje — kettő van belőle Érsekvadker- ten — potom 140 ezer forint, «s ha netán a motor is sorra kerül, az már háromszázezer. No. nem minden ilyen drága — ha kapható. — Van három Rába 180- ssunk — néz a kollégájára Nagy Jozsqij — Most rendben vannak. Igen ám, de hat éve olcsóbban vettük azokat a rendes áránál, s akkor az nagyon jó volt. Csakhogy közben a gyár befejezte a gyártást, elküldte a cikklistát, Na, most mit vegyünk meg az alkatrészekből? A raktárkészletünk így is magas. állandóan kapunk érte a főkönyvelőtől. — Prémiumot meg kevesebbet — teszi hozzá a kolléga —, mert az is egyik prémiumfeltételünk, hogy alacsonyan tartsuk a raktári készletet. — December végén hat és fél millió volt — veszi át a szót a műhelyvezető. — Sok, elismerem, de amikor néha azért áll egy gép, mert épp az az alkatrész nincs raktáron, ami kéne...? Akkor meg kevés. Ennyi masinánál már sok alkatrészre van szükség? És hát persze kapni se lehet némelyiket hónapokig. örökkön örökké kölcsön kérni? Az se járja! Ha mindig, biztonsággal lehetne kapni a forgalomban lévő gépek alkatrészeit, nem volna nekünk raktárkészletünk, csak fillérnyi! De így? Nem csunán érsekvadkerti példa: néhány kurrens darabkáért több ezer forintot eltelexeznek, telefonálnak, s ha az sem segít, hát három-négy ember indul az ország minden tája felé — no, nem gyalog! — beszerezni a mütyürkét. Talán jobb megoldás volna egy társulásos alapon létrehozott r,akitér, ahová némi számítás után a szükséges minimum alkatrészt fölhalmoznák, s csak oda kéne autózni érte. Ezt még számítógéppel is nyilvántarthatnák. s a jóelőre mutatkozó hiányt idejében beszerezhetnék. Nem halmozódna így fölöslegesen sehol, s másutt meg nem keletkezne mesterséges hiány. Ez persze csak álom, pedig némi „közgazdálkodás” után azt is kiszámíthatná valaki, hogy a fölöslegesen elautózott kilométereken elfogyasztott benzin, olaj menynyit ér a népgazdaságnak. Mindezt itt, a megyében. Több évre visszatekintve talán már elköltöttük a raktár árát...? Vitéz István bánata a három éve épülő szerviz is. Azt mondja — kollégáival egyetértésben —, hogy aki tervezte, az életében nem járt mezőgazdasági szervizben. Amikor a helyszínen mutatják a hibákat, hajlok igazuk felé. A szerelőaknába nem készült lépcső! Tán majd beugranak oda a szakemberek, meg kihúzkodják egymást? A fáradtolaj levétele ma már nem manufakturális módszerekkel történik, kivált egy modern szerelőcsarnokban. Itt? A tervező a vödrö- zés üdvözítő módszerét álmodta talán meg rajzasztalán. Vagy méteres betont fúrtak át célprémiumért a szövetkezet dolgozói, hogy a tartályhoz csatlakozó csöveknek helye legyen. Hiba van bőven, de már azt se bánnák, csak indulhatna a szervizcsarnok, annyira szűkén vannak másutt. Ennek ellenére is készen lesznek a tavaszi gépszemié- re I a szövetkezet járművei, gépei, vizsgára is fölkészítik amelyiket szükséges, annak rendje-módja szerint. Ez a dolguk — mondják. Tavaly hét és fél millióért vásároltak gépalkatrészt, s ugyanannyit „bedolgoztak” a masinákba, hogy minden rendben menjen. Nem egyszer maguk készítik el a hiányzó darabokat, az öntéstől az esz- tergálásig. Szegény ember vízzel főz. Ez persze ritka eset, hiszen például a Rába 180-asokban elektrohidro- pneumatikus öszvéregységek vannak, azt már ezermester se barkácsolhatja össze. Tiszaföldvárról szerezték az ötletet: a gépműhelyben dolgozzanak teljesítménybérben. Amikor van alkatrész, akkor lehet is keresni, ha viszont nincs... Nagy József azt mondja, hogy ez a módszer 20 százaléknyi javulást hozhat a termelékenységben, s miután kevesen vannak, ez sem elhanyagolható. Mit mond erre a „szaki”? — Tizenhat éve vagyok gépszerelő — így az ötven- hét éves Urbán Ignác. — Ha klappolnak a dolgok, akkor három-négv forinttal fölözöm az órabéremet. Érdemes hajtani, mert több kerül a bójátokba. A nyári aratással együtt —■ akkor kombájnra megyek — hétezerkétszáz körül jön össze. Még csak a tervek között szerepel, hogy a tehergépkocsikat szerződésbe adják. Ti- szaföldváron 50 százalékkal kevesebb alkatrész fogyott ennek bevezetése óta — járja a hír. Akkor az érsekvadkerti szövetkezet gépműhelye is fölszabadulna kicsit. Addig azonban azzal a kalappal köszönnek, ami van. Hortobágyi Zoltán ALICS JAMOS 1909 —1986 Életének között — 77. évében tragikus körülmények közlekedési baleset következtében tése pénteken (február 21-én), 13 órakor a salgótarjáni központi temetőben. Az lesz elSikeres szakácsolimpia Hétfőn a Duna Intercontinental Szállóban sajtótájékoztatón számoltak be a Magyar Szatócsok és Cukrászok Szövetségének vezetői azokról az eredményekről, amelyeket január 30-tól február 3-ig Luxemburgban megrendezett szatócsolimpián, magyar versenyzők értek el. Elmondták, hogy mind az egyéni, mind pedig a csapatversenyben jól szerepelték szakács- és cukrászművészetünfe legjobbjai a nemzetközi mezőnyben: 13 aranyérmet hoztak haza, ezzel az amerikaiak és a franciáik után a harmadik helyet érték el a részt vevő 18 ország között. Az egyéni versenyben is jeleskedtek a magyar szakemberek: a Világ Kupát Mátyás Rudolfnak, a miskolci Juno Szálló konyhafőnökének ítélte a zsűri gyümölcskörítéssel készített töltött borjúgerincéért. A kupa második helyezettje Kopcsdk Lajos, a kazincbarcikai cukrászüzem j vezetője, a'ki a díjat marcipán j desszertesdobozával nyerte el. A luxemburgi bemutatót a világ minden tájáról összese-j reglett csaknem 400 000 szakember és érdeklődő tekintette meg. — elhunyt Alics János, az illegális kommunista mozgalom egykori kiemelkedő harcosa, a Nógrád megyei pártélet és a szocialista építőmunka jeles egyénisége, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának tagja. TemeAlics János a kommunisták azon nemzedékéhez tartozott, akik a legnehezebb időben merték választani a világ emberibb arculatának megteremtéséért folytatott harcot, s akiket értől az útról soha és semmilyen körülmények között el nem téríthetett sem terror, sem üldöztetés. Az elvhűségét, a rendíthetetlen hitét nem kezdhette ki a börtönnel való fenyegetés sem, amikor a néphatalom védelme azt kívánta, habozás nélkül fogott fegyvert. Mindvégig kommunistához illő, példamutató, emberi magatartás jellemezte a szerényen élő Alics Jánost, aki a közösség szolgálatának tekintette munkáját. Fogékony volt az újra, tudott örülni sikereinknek és eredményeinknek, és vállalta közös gondjainkat is. Hogyan lehetne előbbre jutni? —állandóan ez a kérdés munkált benne, ennek érdekében biztatott, lelkesített másokat is. Az embert minden ízében próbára tevő, szép sikereket hozó élete volt Alics Jánosnak. Gyári munkásapa és földmunkáscsaládból származó anya gyermekeként született 1909-ben, a zlatnói üveggyárban, 13 éves korában már maga is üvegbehordóként dolgozott, könnyítendő a család, a hét testvér nehéz életét. Változtatni és nem beletörődni — ez a hit sarkallta, bárhová vetette is a sors, a kenyérkereset kényszere. Fiatal üvegfúvóként, 1930- ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba, kezdetben a ;szakszervezetben fejtett ki aktív politikai tevékenységet. A gazdasági világválság éveiben kényszerűségből külföldi gyárakban vállalt munkát. Személyiségéből eredően, ilyen körülmények között is sokoldalú kapcsolatot tartott a mozgalommal: egyik irányítója volt a külföldön dolgozó magyar munkások bérharcának, vállalva a sztrájk szervezésének összes következményeit is. A salgótarjáni öblösüveggyárba 1935-ben került visz- sza, azonnal bekapcsolódva az illegális kommunista párt munkájába. Az üveggyári Vörös Segély szervezője, s a „nem kívánatos” tevékenységre felfigyelő hatóságok katonai szolgálatra vonultatták be. A leszerelés után is azonnal folytatta az illegális munkát: megalapította a pártsejt politikai könyvtárát; felvilágosító és nevelőmunkát végzett; agitált, mozgósított a háború ellen. 1941-ben letartóztatták és rendőri felügyelet alá helyezték, 1944- ben pedig már tolmácsként segítette a Salgótarjánt és környékét felszabadító szovjet csapatokat. Egyszerűségét megőrizve, emberi kapcsolatait ápolva tette a dolgát ott, ahová a párt küldte, ahol szükség volt rá. Alics János felszabadulást követő életének ez volt a meghatározója. Az 1945. január 2-án megalakult ideiglenes városi pártszervezetnek szervezője és vezetőségi tagja. 1945 és 1949 között irányította a megyei pártbizottság különböző osztályainak munkáját. Ettől kezdve, 1953-ig vezető tisztségeket töltött be az üvegiparban, többek között igazgatója volt a salgótarjáni, a sajószent- péteri üveggyárnak, a pécsi porcelángyárnak, s az ajkai üveggyárnak. Mindvégig megmaradt azonban barátnak, az emberekkel szoros kapcsolatot ápoló vezetőnek. Az ellenforradalom idején Pécsett dolgozott, s kommunistához méltó helytállással, fegyverrel védte a Baranya megyei pártbizottság székházát. A párt újjászervezése, a termelés beindítása jelentette ezután a mindennapi munkát. 1958-ban ismét fontos megbízást kapott: nyugdíjazásáig, 1965-ig, a Nógrád megyei pártbizottság titkáraként nagy felelősséggel, a megye gazdasági életének fejlődéséért, a jobb életfeltételekért dolgozott. Ebben az időben kezdődött Nógrád megyében az ipartelepítés, amiért személy szerint is sokat hunyt elvtársai, barátai és tisztelői fél egytől róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. A gyászoló család, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága. tett, a megyeszékhelyen pedig hozzáfogtak a városközpont rekonstrukciójához. Azóta is élénk érdeklődéssel követte nyomon: hogyan válnak valóra az egykori tervek. A töretlen életutat, az emberért mindennél előbbre való munkát számos magas kitüntetéssel ismerték el. Több más mellett megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet, 75. születésnapján pedig — 1984-ben —1 a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki. Tevékeny életében mindig a szocializmus iránti elkötelezettség, a következetesség jellemezte; viselt bármilyen tisztséget, eredményesen munkálkodott a politika helyi feladatainak végrehaj fásáért. Nyílt és elvhű kom munistaként. kiemelkedő szerepet vállalva Nógrád me gye gyarapításában. Az oda adó pártmunkát, az ember társaiért, a közösségért való cselekvést az előrehaladott életkor, a nyugdíj sem akadályozta meg, élete utolsó percéig aktívan dolgozott. A megyei pártbizottság és a fegyelmi bizottság tagjaként, gazdag mozgalmi tapasztalatok révén segítette a testületek munkáját. Alkotó kapcsolatait mindvégig megtartotta, s ebben kiemelkedően fontos helyet szánt — az ö szavaival — az „üvegesek nagy családjának", józan helyzetmegítélés alapján pedig kiterjedt a figyelme az idősebb generáció mindennapi gondjaira is. Az internacionalista szellemű, több nyelven beszélő Alics János a legutóbbi időkben is oda- adóan fáradozott a középszlovákiai Besztercebányával fennálló együttműködés elmélyítéséért. A sokoldalú szolgálat ezernyi teendője között pedig mindig jutott ideje az annyira szeretett családra. Alics János személyében elkötelezett embert, elismert és megbecsült kommunistát veszítettünk el. Emlékét úgy őrizhetjük igazán, ha a munka folytatásaként merítünk példát adó életútjából. Felmérés az életmódról A Központi Statisztikai Hivatal márciusban széles körű felmérést kezd a lakosság időfelhasználásáról, életmódjáról. A kérdező biztosok mintegy nyolcezer családot keresnek fel, s mindenütt négy alkalommal részletesen feljegyzik, hogy az egyes családtagok az előző napot mivel töltötték. Ennek alapján, a statisztikusok olyan időmérleget állítanak össze, amely részletesen tartalmazza a magyar társadalom tagjainak időfelhasználását, azt, hogy mennyi időt töltenek munkával. illetve mire fordítják szabad idejüket. A felmérés kitér a családi munkaszervezésre, a család gazdálkodási szokásaira, s a fogyasztás struktúrájára. Az így kapott információk Választ adnak arra, hogyan élnek jelenleg a társadalom különböző rétegei. A felmérés során választ kérnek arra is, milyenek az étkezési szokások, hogyan alakulnak a rokoni és a társas kapcsolatok, milyen gyakran utaznak a megkérdezettek, milyenek üdülési szokásaik Az anyagfelvétel során információkat gyűjtenek a lakásviszonyokról, a lakókörnyezetről, valamint a vagyoni helyzetről is Mivel a legutóbbi statisztikai felmérést az időfelhasználásra, életmódra vonatkozóan a KSH a hetvenes évek második felében végezte, a jelenlegi adatok jó összehasonlítási alapot nyújtanak arra, hogyan befolyásolták az emberek életét a legutóbbi évtized társadalmi-gazdaság: változásai. Az épülő salgótarjáni könyvtár tartóoszlopait készítik a NAÉV lakatosüzemében. Az automata fedőporos ívhegesztő gépnél, Kovács Zoltán dolgozik. — bp — m ■ Örmény óscsiilagászok A? Örmény-felföld lakói már a civilizáció beköszöntésekor jól ismerték a csillagos égboltot, a Nap és a Hold mozgását. Ezt a tényt támasztják alá a szovjet kutatók által megfejtett 3—7 ezer éves sziklarajzok is. A régi Örményország lakói „Hold-Nap” naptárakat készítettek. Ezek a n aptár-szi kiara jzok (petrogli - fák) a nap, a hét. a hónap és az év hosszának megfelelő ábrákból álltak. Tudták már azt is, hogy egy napév 364 napból áll. Örményország volt a csilla, gásza.t egyik szülőhelye. Erről tanúskodnak a többi között a Szevszar-hegy Varde- nisz-vonulatán feltárt obszervatórium maradványai la.
