Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

Á Nógrád megyei múzeumok kiadványainak repertóriuma A Nógrád megyei történeti kutatás segédkönyvei címmel nem látványos, de alapvető fontosságú kiadványsorozatot indított útjára 1984-ben a sal­gótarjáni Nógrádi Sándor Mú­zeum. A történelmi múlt mi­nél hitelesebb feltárása, a kor igényeinek megfelelő szintézis megtermtése történelemszem­léletünkben természetesen el­sősorban a nagy. országos lép­tékű vállalkozásokba^ ölt tes­tet napjainkban, elég, ha most csak a Magyarország történe­te sorozatra utalunk. Ugyan­ekkor mind nagyobb jelentő­sége van annak, hogy az egyes régiókra vonatkozó is­mereteink is tovább mélyül­jenek, tudományos — ha úgy tetszik, szakmai — megala­pozottságuk folyamatosan erő­södjön. Ez szintén, nemcsak az adott régió (földrajzi tájegy­ség. megye, város stb) számá­ra fontos, hanem az egész ha­zai tudományosság számára is, hiszen legértékesebb eredmé­nyei szervesen kapcsolódhat­nak, illetve beépülhetnek az országos kutatásba. A Nógrádban folyó történeti kutatás további megalapozása szempontjából alapvető je­lentőségű az az úgynevezett aprómunka, amely az adott szakterületre vonatkozó rész- eredmények publikálásában, előtanulmányok elkészítésében és kiadásában stb ölt testet. Különösen figyelmet érdemel­nek azok a művek, amelyek elkészítését alapos forrásfel­tárás előzött meg. Az utóbbi időben ezek száma örvende­tesen gyarapodott. Mind a ku_ tatók, mind a helytörténet iránt érdeklődők, vagy egyszerűen a szőkébb haza múltját tisz­telő olvasók számára hasznos, ha egy-egy témakörben ren­delkezésre állnak a szükséges bibliográfiák és repertóriu­mok, amelyek jelentősen meg­könnyítik a tájékozódást. Ép­pen ezt a célt szolgálják a salgótarjáni múzeum segéd­könyvei is. A sorozat 1984-ben kiadott első füzete Nógrádi Sándor (1894—1971) életrajzát tartal­mazza és bibliográfiát ad köz­re. Az életrajzot Vonsik Ilona írta, a bibliográfiát Kakukk Marta állította össze. Ez utób­bi tartalmazza Nógrádi Sán­dor műveit, az önálló kötete­ket. a tanulmánykötetben, fo­lyóiratokban megjelent beszé­deit és cikkeit, valamint a Nógrádi Sándor életéről és tevékenységéről szóló műve­ket, hely- és névmutatót. A legutóbbi, második kötet múlt évben látott napvilágot A Nógrád megyei múzeumok kiadványainak repertóriuma címmel, Egyedné Ricset Anna állította össze. A kiadvány cí­mének megfelelően a megyei múzeumok tudományos publi­kációinak repertóriumát tar­talmazza. Kiadását többi kö­zött az is indokolja, hogy az eltelt két és fél évtized alatt a múzeumi szervezet sokrétű kiadványaiban valóban jelen­tős mennyiségű tudományos érték halmozódott fel, amelyet a megye múltjával foglalko­zók, s az érdeklődő olvasók nem, vagy nem kellően is­mernek. Miként a bevezető­ben is olvashatjuk, „e tudó~ mányos publikációk nemcsak a megyei történeti kutatást segíthetik, de bizonyos terü­leteken az illető szaktudo­mány egészében is nóvumot jelentenek. (Lásd pl. a Ma- dách-kutatást, vagy a közne­messég-kutatást stb).” Az összeállítás első része a kiadványok jegyzékét tartal­mazza, műfaji megoszlásban. Ide tartoznak a Nógrád me­gyei múzeumi füzetek, a Nóg­rád megyei múzeumi közlemé­nyek, a Nógrád Megyei Mú­zeumok Évkönyve, a fonréski_ adványok. a Múzeumi érte­kező, a Discussiones Neogra- dienses, a Tanulmányok Szé- esény múltjából, s a tanul­mánykötetek. Ugyancsak itt találja az érdeklődő az Iro­dalmi ritkaságok sorozat kö­teteit (Ferenczy Teréz min­den versei, Madách Imre vá. lógatott versei, Nógrádi kép­csarnok, Komjáthy Jenő vá­logatott versei, Szontágh Pál válogatott írásai. Bérczy Ká­roly kiadatlan versei), a szin­tén rendkívül kedvező vissz­hangot kiváltó hasonmás ki­adványokat, az egyebek kö­zött Nagy Zoltán gyűjtéseit tartalmazó köteteket, valamint a múzeumi állandó kiállítások vezetőit. Ez utóbbiak szintén tartalmaznak tudományos eredményeket is. Maga a repertórium a ki­advány második részét jelen­ti. Ez 1963-tól 1985-ig tartal_ mázzá az adott évben megje­lent múzeumi kiadványok minden írását. A harmadik rész a mutató, amely a cím­leírásokban található személy­neveket, földrajzi neveket, in­tézményneveket adja közre. A kiadványok, tanulmányok tar­talmát jelző tárgyszavak is találhatók benne. Impozáns az a tevékenység, amely az elmúlt negyedszá­zadban megyénk múzeumai­ban a tudományos kutató­munkában is kibontakozott, s amelyre ez a repertórium is utal. A kiadványok sokrétű­sége, tematikai változatossága jelzi, hogy a legkülönbözőbb szaktudományokban komoly tudományos eredmények szü­lettek megyénk múzeumaiban az eltelt 25 évben. Mindez jó alapot jelent a tudományos munka további elmélyítésé­hez. Ez a repertórium — mint már utaltunk rá — nemcsak a kutatók számára hasznos segédanyag, hanem a megye múltja iránt érdeklődők is kitűnő tájékozódási lehetőség­re lelnek benne. A repertóri­umban felsoroltak a megye múzeumaiban megtalálhatók, de ott vannaik a megyei könyv­tár helyismereti gyűjteményé­ben, s a nagyobb könyvtá­rakban is. T. E. A magyar tudomány vidéki műhelyei A szegedi biológiai központ A szegedi biológiai központ impozáns épülete Dr. Kari Csaba orvos, Novák Istvánné asszisztenssel ',A város neve mellé gya­korta már nem is írják oda, hogy Magyarország. A tudo­mányos életben már-már olyan népszerűségnek örvend, mintha Oxford vagy Camb­ridge nevét említenék”. Dr. Alföldi Lajostól, a Magyar Tudományos Akadémia sze­gedi biológiai központjának főigazgatójától hallottam ezt az „anekdotát”, amellyel szerte a világon a kutatóvá­ros szerepére és rangjára utalnak. Szeged ma valóban kutató­város, és ennek alapjait még a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert vetette meg, hogy a későbbi nemzedékek kitelje­sítsék néhány fontos tudo­mányág kibontakozását. — A nagy kibontakozás a hetvenes évek elején kezdő­dött el a városban — mondja dr. Alföldi Lajos —, a sze­gedi biológiai központ meg­építése teret és lehetőséget biztosított az alapkutatások számára. Az alapkutatások nem közvetlen gyakorlati problémákkal foglalkoznak, hanem általános törvénysze­rűségeket keresnek. Elsősor­ban a mezőgazdaság, a gyógy­szeripar hasznosítja munkánk eredményét. Áttételesen tehát kellőképpen szolgáljuk és se­gítjük a gyakorlati tevékeny­séget, nagy súlyt helyezve a tudomány és a gyakorlat kap­csolatára. Öt intézetünkben — biokémia, biofizika, gene­tika, enzimológia, növény- élettan — számos jelentős kutatási témát oldottunk meg eddig, és kutatunk jelenleg is. Az életfolyamatok szabályo­zása, a sejtekben lejátszódó biofizikai folyamatok vizsgá­lata a későbbi időszakban lesz majd kamatoztatható a gyakorlatban. — Milyenek jelenleg a ku­tatási feltételek? — A kutatás feltételei az elmúlt időszakban szigorod­tak, ám ha összevetem a fel- szabadulás előtti vagy az azt követő évekkel, óriási fejlő­désről kell számot adnunk. Nálunk jelenleg másfél száz kutató dolgozik. Sokan kül­földi meghívások alapján ha­zánktól távol végzik munká­jukat. 15—20 külföldi kutató pedig mindig található inté­zetünkben. A nemzetközi kap­csolatok ilyen komplexitása nagyban segíti a kutatók munkáját, ami végül is az ország javát szolgálja. jában néhány fontos ered­mény született az elmúlt hó­napokban. A csoport vezető­je, dr. Kari Csaba orvos, a többiek vegyészek. Név sze­rint dr. Simoncsdts András, dr. Kálmán Miklós és dr. Cserpán Imre. — Először tisztázzunk egy’ két fogalmat! Mi a génsebé­szet, az enzimfehérje-tervezés és a mesterséges génszinté­zis? Mexikó muzsikus követe Ismét Budapesten lépett fel • Mexikóban élő, lengyel származású, világhírű hege­dűművész, Henryk Szering... — Ezúttal Mexikó utazó muzsikus követeként érkez­tem a szép magyar ^főváros­ba — mondotta a művész, aki őszi európai hangversenyikör- útjának bevételét a mexikói földrengés károsultjainak ajánlotta fel. — ön jó néhányszor fellé­pett már fővárosunkban. Szí­vesen koncertezik nálunk? — Nagyon szeretem ezt a várost. Nézzen ki az abla­kon! Ilyen csodálatos pano­ráma kevés európai szálloda ablakából tárul a vendég elé. De természetesen nem csak ezért szeretem Budapestet, Magyarországot. Régi, gye­rekkori álmaimban gyakran megjelentek a magyar hege­dűsök, akikre mindig úgy gondoltam, mint akik hang­szerrel a kezükben jönnek a világra. De legalábbis zenei tehetséggel. És mindig szeret­tem volna hallani őket mu­zsikálni. Aztáp, ahogy meg­ismerkedtem a magyar zené­vel, az egyre fontosabb ré­sze lett a repertoáromnak. Bartók I. Hegedűversenye például rendkívül fontos mű számomra. Legjelentősebb le­mezfelvételeim egyikén is Bartóknak ezt az alkotását játszom az amsterdami Con- eertgebow zenekarával, Ber­nard Haitink vezényletével. A lemez sokféle díiat nyert Euróoa-szerte. Egyébként há­rom esztendeje megkaptam a Bariók Béla-emlékérmet, ami nagv örömót és megtisztelte­tést jelentett számomra. Igen tó barátságban voltam Ko- íalv Zoltánnal is. Őrzök egy ritka. szép -dokumentumot: fotót, amelv Kodály ott- ban készült a mesterről és rólam, amint átnyújtja ne­kem hegedűre és gondonkára írt Duóját. Ez 1957-ben volt, amikor persze még jóval fia­talabb voltam. Budapesten — úgy emlékszem — 1954-ben léptem fel először. Brahms Hegedűversenyét játszottam a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarával, Kórod! András vezényletével. Azóta pedig valóban nagyon szíve­sen járok vissza ebbe a szép városba. Azt pedig egy igen szomorú esemény idézte elő, hogy az utóbbi időben Ma­gyarország még kedvesebb lett számomra: Mexikó tra­gédiájára a magyar állam olyan nagylelkűen és spon­tán természetességgel reagált, amelyért ezúttal nyilvánosan is köszönetét szeretnék mon­dani. — Ügy tudom, régi kolle­giális, félig-meddig baráti kapcsolat fűzi önt mostani budapesti koncertpartnerei­hez, a Liszt Ferenc Kamara- zenekar tagjaihoz. — A lehető legjobb véle­ménnyel vagyok erről a ki­váló együttesről. Nagyon kel­lemes velük muzsikáim, mert nagy tehetségű művészek mimdaminyian, és emellett ki­tűnő kollégák. Barátságom a zenekarral és hangverseny- mesterükkel, Rolla János úr­ral 1973-ban kezdődött, ami­kor a Mermose-hajón ját­szottunk együtt a Földközi- tengeren. Később nagy sikert arattunk közös koncertünkön az Egyesült Államokban, ahol Vivaldi A négy évszak című művét adtuk elő, amit most a zeneakadémián is megszó­laltatunk. És Rolla Jánoshoz fűződő barátságom jeleként ezúttal vele is játszom Bach két hegedűre írott d-moll versenyművét is, Meghívtam az együttest Mexikóba, ahol Archív kép. 1975-ből, Kodály A hegedűművész mai portré. ja Zoltán és Henryk Szering bizonyosan nagy örömmel fo­gadják magas színvonalú já­tékukat. Sok magyar zene­művészhez is fűznek baráti szálak. Közülük egyik-másik, sajnos, már nines az élők so­rában. Ferenesik Jánosnak például nagy tisztelője vol­tam. Szerintem ő pótolhatat­lan vesztesége a magyar és az európai zenei életnek. — Mikor hallhatjuk ismét Budapesten? Még nem tudom, hiszen több évre előre szóló szerző­déseim vannak. Az idén minden koncertemet az euró­pai zenei év és a nemzetközi ifjúsági év keretében adom, így jutottam el Budapestre is a Fórum első napjaira. De amint időm engedi, nagy örömmel jövök ismét a ma­gyar fővárosba. Szomory György Hosszú évek óta példamu­tató együttműködésről adhat számot a biológiai központ biokémiai intézete és az Észak-magyarországi Vegyi­művek, valamint a Hosszúhe­gyi Állami Gazdaság. Farkas Tibor, a biológiai tudomá­nyok kandidátusa, az intézet főmunkatársa így összegzi a növények hidegtűrő-képessé- gével kapcsolatos kutatásai­kat: — Évekkel ezelőtt az álla­tok hidegtűró-képességét ku­tattam, azután hasonló kuta­tási téma került előtérbe a növényekkel kapcsolatban is. Munkatársaimmal megállapí­tottuk, hogy a növényeket is meg lehet tanítani a helyes „viselkedésre”. Az okot a sej­tek membránjainak megvál­tozásában kerestük. Egyszerre benne találtuk magunkat a búza hidegtűrésének kutatá­sában. Köztudott, hogy azok a növények viselik el a hi­deget. amelyeknek membrán­jai alkalmazkodni tudnak a hőmérséklet változásaihoz. Alacsony hőmérsékleti viszo­nyok mellett a sejtek életben maradnak, de csak akkor, ha membránanyagaik megtart­ják folyékony halmazállapo­tukat. A 20 fokon termesz­tett búza membránjai 2—3 ! foknál merevednek meg, míg a 2—3 foknál termesztett ga­bonáé mínusz 16 foknál. Ame­lyik növény nem tudja tarta­ni ezt a „szintet”, az elpusz­tul. Kérdés, hogy a genetikai határokon miképpen lehet túllépni, és a fagytűrő sejte­ket mire lehet kényszeríteni vegyszeres beavatkozással. A hőmérséklet szabályozásával olyan helyzetet , teremtünk a növénvek számára, amely le­hetőséget biztosít a kutatás ellenőrzéséhez. A téma ma már világszabadalom. Eddig több mint húsz országban je­gyezték be ezt a magyar sza­badalmat. Az eddigi eredmé­nyek nagv gazdasági haszon­nal jártak. A kísérletek alap­ján a várható fagyos időszak előtt permetezni kell, és így szinte teljes bizonyossággal megoldható a növények és gyümölcsfák védelme. A szegedi biológiai köz­pont genetikai intézetének mikrobiális genetikai csoport­— Mintegy harminc év« ismeretes, hogy a dezoxiribo- nukleinsav-molekula (DNS); hordozza a genetikai infor­mációt. Ez egy óriásmoleku­la, két szálból áli, amiket ha mesterségesen elválasztunk egymástól, önmagukban ön- maguktól újra összeállnak megfelelő körülmények kö­zött. A génsebészet viszonylag új kutatási módszer, kb. tíz­éves múltra tekinthet vissza. Lényege az, hogy a DNS óri­ásmolekulát bizonyos enzi­mekkel megadott helyeken el lehet hasítani úgy, hogy a hasítási végeken ún. ragadó* részek állnak ki. Ezek segít­ségével akár az eredeti kom­binációban, akár a kutató ál­tal előre megtervezett új kom- binációban a DNS óriásmole- kula újra összeállítható, ösz- szeragasztható. Ezzel a mód­szerrel tehát idegen, például emberi gének ültethetők be mikroorganizmusokba. nőé vénvbe, állatba. Az enzimter­vezés azt jelenti, hogy az en­zimek alapegységeit (az ami- nósavakat) egyes helyeken megváltoztatva az eredetinél hatásosabb enzimet nyerhe­tünk. — Mi újat tud az új sén- szintézis. és mi az előnye az eddig kidolgozott eljárásokkal szemben ? — A lényege az, hngv kom­bináljuk a kémiai DNS-szin- tézis módszerét, az enzimati- kus DNS-szintézissel. fgy je­lentő« kémiai munka taka­rítható meg, kisebb az alap­igénye, tehát olcsóbb és lé­nyegesen gyorsabb- Módsze­rünk alkalmasnak látszik olyan nagv gének szintézisé­re is, amelyeket az edd;?i módszerekkel nem, vagy csak naevon nehezen lehetne elő­állítani. — Kipróbálták már a mód­szert a gyakorlatban is? — Igazán nagy eénszinté- zisre még nem, de a módszer hatékonyságára jellemző, hogv az emberi inzulin A és B láncának géniét, ami 180 alap­egységből áll, csoportunk mintegy három hónap alatt szintetizálta. Kétségtelen, hoay mai lehetőségeink igen jelen­tősek. és a továbblépés lehe­tőségét kínálják. (P. Z ) I A

Next

/
Oldalképek
Tartalom