Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

Korszerű gépsorokon töltik a bogyós gyümölcsök levét üvegekbe. Zárszámadás előtt Drege!ypatánkon Egy dolgos esztendő után Drégelvpalánk 1986. január 20. A viharos szél lecsap a hegyekből. Tán még a köve­ket is megmozgatja a drége­lyi vár maradék/ romjain. Belekap a kémények füstjé­be, s nyargal vele, míg szét pem foszlik'. Fedél alá húzó­dik/ aki teheti. Talán ez is segíti a szerencsémet. Az iro­dában találom a szövetkezet vezetőit. Összejövetel volt, számvetésre készülnek. A meg­méretés időszaka ez a gaz­daságokban. Hogyan fizetett a múlt esztendő? Mi találtatott könnyűnek, érdemesnek? CSÍNJÁN A SZAVAKKAL A magas, nyúlánk elnök, Majer Antal szerényen jel­lemez. — Nincs dicsekedni-, de szégyellni valónk sem. — Ta­lálkoztunk már régen. Vala­miben nem változóit. Olyan !áki mindig csínján bánt a ■Szavakkal. Leállítja a nagyot- mondást. Számol, mérlegel, s gyakori aduja „attól függ, mihez mérten”. Háta mögött az agráregyetem. Felhozott már Pest megyében egy tsz-t, Drégelypalánkra évek­kel ezelőtt jött, kezdetben idejáró volt. Lehetett kóstol­gatás, vagy más de most már végleg idetalált. Még a csa­lád is. Megszerette a szor­galmas málnásokat, közvet­len munkatársait. Szót érte­nek. A munka nagy rosta, de ragasztóanyag is. Itt sincs ez másként. Tervezni, jövőt ala­kítani csak szorgalmas embe­rekkel lehet. Ez itt megvan. Most a beszámolót szövege- zik a küldöttközgyűlésre. Jöve­delem, beruházás, új techno­lógia, soralakulás — ez a té­ma. Ezek ugyan címszavak, de nekik minden szó vissza­idézi a múlt esztendőt. Gaz­dálkodni sosem volt könv- nyű, a mai időben különö­sen nem, itt mégis előre­léptek. Nyereséget, boldogu­lást hozott az elmúlt év. A tervezett 21 milliós nyereség 28—30 millióra sikeredett. Lehet, hogy több is van a tarsolyban, csakhogy ezek még előzetes adatok. Feb­ruár 14-én pontosabban le­het tudni. Ha nem is mond­ja az elnök bujkáló mosolyá­ból látom, ezt gondolja: a sajtónak most még elég eny- nyi. A tagság előtt azonban már minden visszavonhatat­lanul pontos lesz. Addig a véletlenül kihagyott részlet is változtathat a végeredmé­nyen. Én azt hiszem, felfelé. A titkot nem firtatom, legyen belőle meglepetés. Aprópénzre váltva a milli­ókat, kedvező volt az alap- tevékenység. Mármint a me­zőgazdasági termelés. Pros­perált a kiegészítő tevékeny­ség is. A húshozamú magyar­tarka két és fél, három­mázsás súlyban továbbra is kifizetődő. Erről a jövőben sem mondanak le. Van ele­gendő rét, legelő, tudják is okszerűen javítani. Úgyis mondhatnánk, ez amolyan önellátó ágazat. A szerves. trágya szintén nagyon kell a növényi kultúrákhoz. Fafel­dolgozója is van a Szondi Tsz-nek. A környező erdők fáját itt fűrészelik fel. A lá­dákat, a raklapokat itt töltik meg, s gépek emelik autóra, a vasúti kocsikba. Itt palac­kozzák, csomagolják a sza­mócaszörpöt. Az elmúlt évi számadásba tartozik az is, hogy ízesítő sűrítményeket gyártanak a tejipari vállala­toknak. Ez is a múlt évi elő­relépések egyike volt. AKI DOLGOZIK, BOLDOGUL Már felparcellázták nagy­jából a nyereséget. Jut beru­házásra, felújításra, de az emberek pénztárcájába is. Amíg a mezőgazdaságból kel­lett csuDán megélni, lassan csordogált a forint. Ez az alakulás utáni időkre esett, 1960—67-re. Voltak hatszá- z-an. 504 forint jutott egy hónapra dolgozónként. Egy évben valamivel több mint 6000 forint. Ha nincs háztá­ji, otthoni foglalatosság, vagy más kereső a családban, életre sem tellett volna. A szűk esztendők ellenére is tudtak lépni, ha kisebbet is, mint mostanában. Űj kultú­rák születtek, szamócát, bo­gyós gyümölcsöket termel­nek nagyban. A klíma, a föld kínálja ezt. Most az egy. tag­ra jutó jövedelem átlagosan 60 ezer forint. Igaz, a pénz gyengébb, de alapjában véve így is jóval több az egyéni jövedelem, mint az első évek­ben. Vannak szóródások, kép­zettségtől, hasznos munkától függően. Most az elszámolás­ra még 16 százalék jut, ha­sonlóan mint tavaly. A nyug­díjak átlagban elérik az ipa­ri színvonalat. Az idős em­berek sem tétlenek, legalább­is a magabíró, még jön a 70 éves is. A szép, sarkos, szél­bíró kazlak az ő munkáju­kat dicsérik. Azért nem feledkeznek meg arról, hogy vannak magá­nosok, gyengén ellátottak is. A nyugdíjasok csaknem 10 százaléka ilyen. Adódik ez a régebbi nyugdíjakból, s van­nak köztük betegek, egyedül élők. Jól látják a tsz veze­tői, hogy a megrendezett öre­gek napja, az időnként jut­tatott segélyek csak injekció, úgyhogy a szociális bizottság­nak volt is és lesz is prog­ramja. Becsülni csak úgy tudjuk magunk, ha a vi­szonylagos jólét nem rontja látásunkat, osztozni tudunk azokkal, akik előttünk tapos­ták az utat. Különben az öregség sokak számára gond és teher lesz. MEGALAPOZOTT REMÉNYEK Jó gazdák a Szondi György Tsz tagjai. Beosztok, takaré­kosak — mert előrelátóak. Itt már gyerekkorban ízlelgetik a munkát. Hol a málnaszüret­nél, hol a gyümölcsösben, felnőttkorra már ez termé­szetes. — Egy gazdaság jóval több az ember életében, mint egy diófa. Aki diófát ültet, az unokájára gondol. Ahol a gazdaság gyarapodik, ott a társadalomra, talán más or­szágokra is gondolunk. Tavaly, de korábban is tar­talékoltak. A pénzből tovább fejlesztik a szörpüzemet. Fel­sejlik, a későbbi, izmosodó konzervipari üzem. Az lebeg a vezetők szeme előtt, hogy amit itt termelnek, az itt ölt­sön testet végtermékben. Régi intelem. A szörp, az ízesítő tejipari alapanyagok után következik az új ter­mék, a dzsem. Ez lesz az új drégelypalánki szenzáció 1986-ban. Nem utazik any- nyit a gyümölcs, nincs szállí­tási veszteség, vagy alig. Szó szerint értékesebb lesz az emberi munka gyümölcse. A ma használatos szavak ide is bevonultak: termékvál­tás, új technológiák, koope­ráció, törekszenek az újra. a hasznosabbra. De a többi ágazat sem szorul háttérbe. Egyik-másik kapcsolódik is a legfőbb profilhoz. így nem lehet nagy meglepetés egy rosszul sikerült esztendőben. Ahogy otthon mondanánk: lesz mihez nyúlni. S már attól nem kell fél­ni, hogy nem lesz elég mun­káskéz. A fiatalok szép las­san szállingóznak haza. Ami­kor elmentek ezt mondták: jó a gyár, a pénz, a másféle életforma. S mikor visszajön­nek, zavarral az arcukon mást mondanak. A tapaszta­lat kezd megfordulni. Akik visszatalálnak, már a fonák­ját mondják: nem kell utaz­ni, pénzt itt is találni. De még a leendő lakás is látha­tóbb közelségbe kerül. Viszi a füstöt a szél, tisztul az ég alja. Sok esztendő ke­mény küzdelme után van itt valami, ami sokkal nagyobb a diófánál, azt hiszem a kró­nikás mellett majd a tagság is igaznak érzi Majer Antal szavait a küldöttgyűlésen. Beszámolójából írtam ki: — Drégelvpalánkon meg­szűnt a látástól vakulásig va­ló munka. Reális valóság lett a munkaidő. A fizetett sza­badság, a nőkről, a betegek­ről, az idősekről való gondos­kodás. Gulyás Ernő Most még a szörp, jövőre már dzsem a sláger! A precíz gépeket asszonykez ek irányítják. Jó megélhetési lehetőséget nyújt az üzem az itt dolgozók, nak. Újabb exportszállítmány készült el. Élen járó technika, higiéniku s körülmények, zamatos szörpök, ez jellemzi a drégelypa. lánki feldolgozóüzemet. — képek: kulcsár józsef

Next

/
Oldalképek
Tartalom