Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
r * XXI. téli úttörő-olimpia, '8ő Helyszíni jelentés a hóföldről I egforvtosabb hírünk: remek, napsütéses időben, csak- " nem ideális hóviszonyok mellett, jó rendezéssel zajlanak az országos téli úttörő-olimpia eseményei. A, csaknem négyszáz versenyző péntek reggel az eresztvényi pályákon megkezdte küzdelemsorozatát, hogy eldöntsék, ki a legjobb sífutásban, műlesiklásban, szánkózásban és sílövészetben. Zökkenők nélkül peregtek a programok, a terv szerint star, toltak a versenyzők, népes szurkolósereg gyűlt össze az eresztvényi dombokon. Nem hiányzott hát a buzdítás, s nem maradtak el a figyelemre méltó teljesítmények sem. összeg, zésről azonban még korai lenne beszélni, hiszen a vasárnapi eredményhirdetésig sok minden történhet. Alábbi képes összeállításunkban néhány pillanatot villantunk föl az események forgatagából. Száguldó szánparipán Hűséges ellenfelek — Jó szorosan rá kell feküdni a szánkóra... lábbal nem szabad fékezni, ha csak egy mód van rá! És a testmozgással kell gyorsítani a tempót — magyarázzák a szánkózás titkait a nagyoroszi csapat tagjai: Goor Mária, Drajkó Anett, Dobi Teréz, Dancsó Mónika, Kapás Attila és Fülöp Richárd. Közben már lesik a rendezőket, hogy a rajthoz mikor szólítják őket. A megyei bajnokságról négy aranyat hoztak el. Most? — Eddig három országos bajnokságot nyertek a nagyoroszi szánkósok — veszi át a szót edzőjük, Vass József testnevelő tanár —, szeretnénk szaporítani az érmék számát... Háromszáz gyerek közül válogattuk ki a legjobbakat, nálunk ugyanis nagy hagyománya van ennek a sportágnak. De készülnek ám a többiek is. A Heves és Borsod megyeiek, az alföldi szánkózók mint valami csodaszert simít- gatjak a „masinát”. aztán gyerünk a dombra fel! Perceken belül föltűnik az első. aztán a második, a harmadik versenyző... száguldanak, akár a paripa. Ám néha-néha bizony le kell tenni a lábakat, nehogy túlságosan kisodródjanak. Egyelőre csak az első futamra került sor, ma délelőtt még lehet hát javítani! Akik nem jöhettek el, azoknak: 2x30 perc a televízióban Tekintélyes stábbal vesz részt az olimpián a Magyar Televízió. Ott vannak kamerái valamennyi versenyen, a riporteri állásban pedig a népszerű tévés, Knézy Jenő, kommentálja az eseményeket. — Ezek szerint azok is láthatják az eseményeket, akik nincsenek itt? — kérdeztük. — Persze, kétszer harminc- perces összeállítást készítünk a három nap eseményeiről, s ha minden igaz, a jövő hét végén láthatják is a nézők. — Járt már Eresztvényben ? — Salgótarjánban többször is, de valahogyan ide még nem jutottam el. Egyébként, nagyon szép a környezet... s ahogyan operatőr kollégáim, mint gyakorló sízők, mondták, a hóminőség is remek. Első dolguk volt, hogy kipróbálják. — És hogy tetszik a verseny? — Erről még korai sokat mondani, a fiúk lesiklásai között volt egy-két figyelemre méltó teljesítmény... a többi meg majd kiderül az összefoglalóból! Legnagyobb létszámmal fővárosunkból érkeztek az úttörők: 24 lány, 25 fiú és 4 kísérő — edző — képviseli Budapestet. Majthényi Anikó, a sportszakbizottság vezetője az eddig megrendezett összes úttörő-olimpián részt vett. < — Szívesen jöttünk Salgótarjánba edzőtársaimmal, Majthényi Zsomborral, Futó Józseffel és Uzoni Károly- néval, szép élményekkel tértünk haza az öt évvel ezelőtt itt rendezett olimpiai játékokról is — mondta Majthényi Anikó. — Megvan még az akkor kapott pólóm is — mutatta Uzoni Károlyné. a Salgótar- ján-feliratos trikóját. —t Eredményesen szerepeltünk az akkori bajnokságon, örömmel emlékszem vissza — vette át a szót FuKérek egy frissítőt! Az úttörő-olimpia műle- siklópályái mellett hatalmas sátrakban árulnak forralt bort, üdítőitalt, szendvicset, meleg teát a Dornyai turistaház alkalmi dolgozói: Vágel János és Kadkót József. ■— Szinte óránként kell feltöltenünk a tea- és forraltborkészletünket. Hiába, a nagy hidegben a forró folyadékoknak van a legnagyobb piacuk. Ma reggel volt egy kedves sztorink: az egyik megye edzője megállt pultunk előtt és így szólt: — Fiúk, nincs valami frissítőjük? — Mi azonnal elkezdtük sorolni, hogy van jaffa, szőlőmárka. De, aztán kiderült, hogy vegyespálinkára gondolt ... Fájós bokával Mozdulj! Ez nem felszólítás, hanem az olimpia alkalmából megjelenő újság címe. A nyolc- száz példányban kiadott lap hasábjain bemutatkoznak a megyék csapatai, interjú olvasható Varga Lászlóval, a Magyar Üttörók Szövetsége főtitkárával, s egy írás a megye idegenforgalmi nevezetességei között kalauzolja el az érdeklődőket. Ezenkívül bemutatkoznak a házigazdák, köszöntő írás üdvözli a versenyzőket. Akiknek pedig kedvük és idejük van, azok „jósérzéküket” is próbára tehetik : tippelhetnek az eredményekre. A Mozdulj! képei az öt évvel ezelőtt, .szintén Salgótarjánban megrendezett olimpia eseményeit is felelevenítik. tó József —, ugyanis Nóg- rád megye sífutócsapata toronymagasan vezetett, az utolsó napon tanítványaimnak egész reggel egyfolytában meséltem, hogy még megnyerhetik a versenyt, a sííutóváltón. Addig iparkodtak, hogy eredményhirdetéskor ők állhatták a dobogó csúcsára. A sífutóváltó a legizgalmasabb, szédületes drukkolás megy a pálya szélén. Számomra a legeredményesebb az 1981-es olimpia volt, amikor hat sífutó „lányom” már csak egymással versenyzett és a díjkiosztó ünnepségen sorban szólították őket az érmekért, oklevelekért. — Ez a múlt, beszéljünk az idei olimpiáról is! — Jól kezdődött, már az utazásnál: gyorsvonattal jöttünk Hatvanig, de a vonatunk húszperees késéssel indult — magyarázta Majthényi Zsombor. — Telefonáltunk a hatvani vasútállomásra, hogy a salgótarjáni személyvonatra készülünk, rendkívül nehézkes volna a sok CSOliiag unkkal, sílécek- kel, szánkókkal egy újabb vonatra várnunk. A vasutasok teljes megértést tanúsítottak és nem indították el az ide jövő szerelvényt, amíg fel nem szálltunk. — Remélem, ezen az olimpián is jól szerepelnek versenyzőink. Ilyenkor rendkívül családias a hangulat, a versenyzők és mi, kísérő edzők jól ismerjük egymást, mindig örömmel találkozunk, pedig ellenfelek vagyunk. De jobb egy hűséges ellenfél, mint egy hűtlen barát — állapította meg Majthényi Anikó. Így kell ezt csinálni Sport és suli Együtt a Sokan drukkoltak a salgótarjáni Balogh Tamásnak, ám a sikeres célbaérkezést legjobban az anyuci és a nagymama várta. Amint a tizenegy esztendős legényke karcsú mozdulatokkal átsiklik a célon meg sem áll a szülőkig — a nagy izgalomra ilyenkor a legjobb egy gratulációs puszi. — Alig volt négy-, ötéves Tamás, amikor már magammal vittem eg.y-egy sítúrára — meséli az édesapa, Balogh József, aki egyébként az egyik szervezője-rendezője is az olimpiának. — Hamar megkedvelte a gyerek ezt a sportot. Gyakorta fe családdal családdal együtt megyünk síelni, nincs ennél nagyszerűbb kikapcsolódás ! Tamás közben a versenypályára pillant. Műlesiklásban indult, s 35 másodperc alatt tette meg a távot — kissé elmaradva egyéni csúcsától, de még van lehetősége a javításra. Nemcsak a sportolásban. hanem az iskolában is eredményes, hiszen jeles bizonyítványa van. — Sportoló szeretnél lenni? — Imádom a sízést, de csak hobbiból akarom csinálni — válaszol —, inkább építész- mérnök szeretnék lenni. Apró lányka fut végig síléceken a XXI. téli úttörőolimpia pályáján felderíteni a terepet, hogy rajtja után ne legyen ismeretlen az útvonal. Desseő Kinga, az olimpia legfiatalabb sífutója, ötödik osztályba jár a budapesti Városmajor Üti Általános Iskolába. — Ez az első olimpiád? — A budapestit leszámítva igen, azon indultam először és meg is nyertem. Háromévesen tanultam meg síléccel lesiklani, a sífutással csak két éve próbálkozom. Ha eljön a nyár „tájfutok” is és tornázom, de az természetesen független az időjárástól. — Melyik a kedvenc tantárgyad ? — Testnevelés után, a történelem. — Hol szoktál síelni? — Pesten, a Normafánál. Kicsit félek a mai futamtól, mert fáj a bokám. Nem tudom mitől, biztos meghúzódott, most is be van kötve — mondta, miközben a rajt felé mentünk. — Remélem, futás közben nem erre figyelek majd. Nyolc aranyérmet nyertek a nógrádiak ' Lapzártakor érkezett a hír, hogy a XXI. téli úttörőolimpián Salgótarjánban nyolc aranyérmet nyertek Nóg- rád megyei versenyzők. Galbács Sándor, Tóth Klára, Farkas Csaba, Ricler Katalin sífutásban, szánkó versenyszámban pedig Demény Ildikó, Lopatovszki Ottó, Dancsó Mónika, Ispán Zsolt ért el első helyezést. Farkas Csaba az első arany., ®rmes A sífutók rajtja Ágyúk talonban — Megkérem a versenyzőt, foglalja el helyét a startnál! — jön a több száz wattos erősségű hang valahonnan az égből, s hallani a messzi dombokon is. Czene Gyula, a salgótarjáni Petőfi iskola igazgatója nem csak „hozott" tizenkilenc versenyzőt magával. hanem tekintélyes - részt vállal a végrehajtásból is. Ö közli a rajtlistát, az időeredményeket. koordinálja a műlesiklás programját. De ott van a salgótarjáni síklub többi tagja is. mintegy félszá- zan dr. Sándor Gyula elnök irányításával. — Tömegsporttá vált a sí- zé$ Salgótarjánban — emljí- ti —, ma már hét végeken több ezer ember választja időtöltésül ezt a kellemes sportot. Sokat javultak a feltétetek, az eresztvényi jés a szilváskői pályákon öt felvonó működik. a klubtagság létszáma elérte a kétszáz főt — sorolja —, s ezek az emberek nem sajnálják idejüket, energiájukat. Itt például — mutat föl a hegyekre —. több tucatnyian dolgoztunk. hogy legyen elegendő hó megfelelő minőségben. De azért a rosz- szabbik eshetőségre is számítottunk — teszi hozzá —. két hóágyút kértünk kölcsön a pilisi erdőgazdaságtól... Ott állnak letakarva. Remélhetően úgy is maradnak. A programokról Hol? — Mikor? — Mit? A pénteki szabadidős-program legnagyobb izgalommal várt rendezvénye a salgótarjáni iskolákban zajlott le. Az intézmények a megyék és a főváros versenyzőit látták vendégül. Kicserélték élményeiket, bemutatták iskolájuk munkáját, elbeszélgettek. Este pedig neves élsportolók élménybeszámolóit hallgathatták meg az olimpikonok, majd gyorsan ágyba siettek, hogy pihenten folytathassák a mai küzdelmeket. Nézzük, mi lesz a mai és vasárnapi menetrend: Szombati program: 9—13 óra, Síiövészet Óriás-műlesiklás Szánkózás 16—18 óra, Filmvetítés 19—20.30 óra, Diszkó Vasárnapi program: 9.30—12 óra. Sífutóváltó 16.30. Ünnepélyes eredmény, hirdetés 19.30. Záróünnepély, gála-» műsor Tudósítottak: Tanka László, Vankó Magdolna (szöveg) Bábel László (kép)
