Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

Note&tAfvft Ügyiéi és munkaidő C vekkel ezelőtt történt, *“ azóta is eszemben van. Mostanában pedig még gyak­rabban felidézem magam­ban tapasztalt, idősebb ba­rátom kezdeményezését az egyik gyárban. Ügy látszik, ő tudta, hogy a társadalmunk követelte hiteles és pontos nyilvántartáshoz elenged­hetetlenek a személyi okmá­nyok. Igaz, akkor sincs nagy baj, ha lejárt határidejű sze­mélyi igazolvánnyal jövünk- megyünk. (s ki tudja, meny­nyien vagyunk így!), de a pontosság és megbízhatóság mégis csak a rend egyik lé­nyeges eleme. Tapasztalt, idősebb bará­tom azt találta ki, hogy a több ezres üzem dolgozói helyben, a munkahelyükön cserélhessék ki vagy érvé­nyesíthessék lejárt igazol­ványukat. Kétkedve figyel­tem akkoriban újszerű ötle­tének megvalósítását. Sike­rült neki. A napokkal előbb meghirdetett akcióra 150—200 igazolvány is összegyűlt, és szinte el nem veszett mun­kaidővel —, de munkaidő- ben! kaptak új, érvényes igazolványt a gyári dolgo­zók. Mi kellett hozzá? Felhívás, szervezés, pontos ismertetés, és az illetékes igazgatás- rendészeti hatóság jó alkal­mazkodása. | gén sokszor szerepel ma " különböző fórumok naoirendjén az úgynevezett I hangulatú diszkókat, munkaidőalap és annak vé- * - ­delme. Azt rossz Magasabbra kerül a mérce Nagy a forgalom kicsengetés után a Salgótarjáni formáljuk a közösséget. 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakkö- Persze, vannak, akik — zépiskola KISZ-bizottságának szobájában. A szünet ad- nincsenek velünk- Sok be­ta röpke szabad időben sokaknak akad elintéznivalója. járó otthon KISZ-tag, a fa" Egy magas, szőke fiú magnókazettát szorongat. Számo- lusiak és a városiak kicsit kát venne fel az itteni magnóról — hozakodik elő ké- elkülönült csoportot alkot- résével. Simon Andrásnak, a KISZ-bizottság titkárának. nak. Előfordul, hogy va- Két másik srác arról beszél, hogy szívesen részt ven- jaki teljesen közömbös a ne a számítógépes versenyben. A vetélkedőt a KISZ közösséggel szemben. Elha* KB hirdette meg szakmunkástanulókból és úttörőkből tároztuk hogy az idén szi- álló csapatok részére. Szomorúan veszik tudomásul, gorúak leszünk a tagkönyv- hogy nem nevezhetnek, mert ők szakközépiskolások, az megújításkor. Csak azok le- iskola erősáramú szakközépiskolás osztályában tanul- hetnek továbbra is köztünk, naakik vállalják a feladato­A jövés-menésnek a be* — mondja Vojtkovszky kát. csöngetés vet véget, már Györgyi alapszervezeti tit- — Titeket mi köt a moz- csak néhány KISZ-vezető kár, aki ruhakészítőnek ta- galomhoz? marad itt — beszélgető- nul. — A KISZ-bizottság — Az iskolában körülbe- partnereim. Láthatom, nagyszerű témákat ajánlott lül százan vagyunk, akik­mondják, milyen kicsi ez a vitakörökhöz az év ele- bek szívügye a KISZ — a szoba: ha tucatnyinál jén, mi ebből választottunk mondja Ancsán Tamara, többen jönnek be, ki lehet* ki összesen négyet. Nagyon — Szabad időnkben min- ne tenni az ajtóra a „meg* hasznos volt a szabad denféle programon kívül telt” táblát. Jószerivel nincs időnk eltöltéséről szóló, és gyakran összejövünk egy* más helyiségük a KISZ- igen érdekes a másik, egy spontán beszélgetésre, eseknek az iskolában, pe- amelynek a címe: Amiről a kisebb csoportokban. Jó dig hétszázan vannak. Igaz, csillagok mesélnek. a társalgóban le lehet ülni beszélgetni, de az azért mégsem csak az övék. Az alapszervezeti gyűléseknek marad a tanterem. (Tán’ ez is hozzájárul, hogy néha kísértetiesen hasonlítanak a Az előbbi vitakör előadó­ja Simon András volt. — Sok gyerek rosszul gazdálkodik a szabad idejé­vel indokolja a téma fon­tosságát. — Vannak, akik egymás között lenni. Elvi­tatkozunk mindenféléről, megbeszéljük ötleteinket, a KISZ-munkával kapcsolat­ban, meg más problémákat is. Az ifjúsági mozgalom * nem ismerik fel. hogy sa- legaktívabbjai nem annyi* , ját érdekük minden alkal- ra az alapszei vezetékhez két jo időben az udvaron mat dni ol el_ kötődnek, inkább a jól mu­t J? .I y! ] mtg 32 foglaltságokra, amely épü- ködő KISZ-bizottság köré ebedében, ahogy - havon- ,ésükre gzolgál Erről szerej._ csoportosulnak. Azt terve­tem volna őket meggyőzni. zik’ hogy az idén a blzott' ságot nem a küldöttgyűlés tanórákhoz.) Az ünnepsége' ta általában egyszer — a jó indulattal sem állíthatjuk, hogy ezt a feladatot az illetékesek — politikusok, munkahelyi ve­zetők, s maguk a dolgozók — nem veszik komolyan. Mégis a statisztikák adatai baljós képet mutatnak e té­mában : milliónyi elveszett munkaórát, s ehhez értéket is említenek. (De ez a dolga a statisztikának, a számok hűvös rendjét sokfélekép­pen egymás mellé rakni). Lé­nyegesebbnek tűnik az, hogy különféle kezdeményezé­sekkel teremtik meg a mun­kahelyeken azt a lehetőséget, hogy a munkaidő, munkaidő legyen, s azt tudásuk, kö­rülményeik szerint kihasz­nálják a dolgozók. Ma ez egyre inkább nem a tanácsokon, különböző ha­tóságokon múlik, ahol éven­te szinte mindannyian több­ször is megjelenünk. Hiszen például a tanácsnál több in­tézkedés kezdeményezésé­nek. bevezetésének tanúi le­hettünk az utóbbi években. Ügyfélszolgálati irodák nyíl­tak, a szakigazgatás-i osztá­lyokon is meghosszabított munkaidőben fogadnak ügy­feleket, a nagyobb tanácsok­nál szabad szombaton is le­het hivatalos ügyet intézni. Mégis, a szombati ügyfél- fogadásokon, a meghosszab­bított félfogadási órákban csak az ügyfelek elenyésző százaléka keresi fel a taná­csokat, más hatóságokat. Mi lehet a magyarázat? Való­színűleg sok minden. Min­denesetre az egyik az, hogy évtizedes szokásokat nehe­zen lehet megváltoztatni. Akár a munkahelyeken, akár az állampolgároknál. Ma a munkaidőalap védelmére született tanácsi. hatósági szervezési intézkedésekkel —, úgy tűnik — nem tart lé­pést a munkahely, sőt mi magunk, állampolgárok sem. 1 ehet, sokféle módszert kell kialakítani, ki­kísérletezni még, hogy ne mutassanak baljós képet a statisztikák. Tapasztalt, idő­sebb barátom kezdeménye­zése jut megint eszembe. Nem számolgatta, mit taka­rított meg munkaidőalapban, de tudta azt, hogy újszerű ötlete hasznos lehet. És el­sősorban nem is arra gon­dolt, mi ennek a konkrét nép- gazdasági haszna, hanem ar­ra, hogyan könnyíti meg ez­zel a gyári dolgozók hosszas utánjárását. Végül is valahonnan innen kell kiindulni... Zsély András Persze, nemcsak vita­körből áll az alapszerveze­ti élet. Múzeum- és szín­választja meg, mint eddig, hanem minden egyes KISZ- tag voksol. Addig, persze mé" hátra vannak az érté­kelő taggyűlések, a maga­sabb mércét állító tag* könyvmegújítások, és az első évesek tagfelvétele Az elsősökkel szemben is ma­— Az idén a szalagavató­val kimentünk a sportcsar­nokba — meséli a négyszáz , , végzős egyike. Dankó Csa- hazlatogatasrol, sportverse­ba eszergályostanuló, aki nye ^o , gya ogtur ro , a KISZ-ben ' alapszervezefi autóbuszos kirándulásról titkár. - Eddig osztályon- mese nek. Anesan Tamara­ként tartottuk, de most ék alapszervezete most ke- mindenki ott volt. szül a csillagvizsgálóba. Az iskolában az idejárok —, Vanfak olyan KISZ- ga£~bb követelményekéi tá­65 százaléka KISZ-tag. Az tagok’ akLk nem , v<fzlk m&sztanak. Elev;? nem le­osztásokra szerveződött Amolyan a mozgalmat ki- het KISZ-tag például az, alapszervezeteknek komoly huzzak magukat minden- aki tanulmányi kötele- gondot okoz, hogy megfele- bo1 ~ mondja az üvegest- zettségeinek nem tesz ele- .15 időpontot találjanak ősz- szólónak készülő kislány, get szejöveteleikre. Van olyan a 1 egye en a 1 — A rendezvények mel­közösség például, amely 20 sag u ur e e ose- lett a közeljövőben szeret­négy különböző szak- — A mi osztályunkban npnk felvenni a kapesola- mát tanuló csoportból elég jó KISZ-es közösség jQt az ifjúsági-művelődé- áll, persze más-más időbe- alakult ki — veszi át aszót sj házzal — mondja Si- osztással. Nehezíti a talál- Vojtkovszky Györgyi. — Az mon András. Azt ter- kozókat a magas óraszám, osztályfőnökünk nem csak vezzük, hogy ifjúsági klu- a sok bejáró buszhoz, vo- a miénk, két osztálya van, bot hozunk létre, ahol nathoz kötöttsége. A tag- így nem jut ideje mindig rendszeresen találkczhat- gyűlésekre így többnyire velünk foglalkozni. Ez nak a KISZ-esek és tar­marad a nyolcadik óra. egyébként nem ritka az is- talmas, vonzó programokat __ Ebben a tanévben ed- kólában. Rá voltunk hát szervezhetünk. d ig két vitakört tartottunk, szorítva, hogy magunknak Kovács Erika Egészségügyi szálló Balassagyarmaton iri' Kényelmes körülményeket biztosítanak az egészségügyi dolgozóknak Balassagyarmaton a városi kórház szállóján, ahol havi 120 forintért a központi fűtéses szobák mellett, főzési és mosási lehetőség is a lakók rendelkezésére áll. Az itt otthont talált orvosok és ápolónők között — képünkön — Hatvani Ildikó szülésznő is élt a lehetőségekkel. Mivel szülei Budapesten laknak, s a szálló híján csak albérlet­ben helyezkedhetett volna el, így az olcsóbb intézményi szoba mellett döntött. A 12 órás szolgálat után a saját íz­lése szerint berendezett környezetben zavartalanul tanul* hat, emellett a zenehallgatás, olvasás, tévénézés jelenti számára a kikapcsolódást.- kj ­/r Én akartam jegyet venni..." nozzuk is. Egy fiatalasszony karonülő gyermekével sza­ladt, hogy le ne maradjon a járatról. A dorgáló szó ugyan nem maradt ,el, de igazságta­lan lettem volna, ha „megp.ó* tozom”. Én adtam neki je­gyet — magyarázza a piros, pozsgás férfi. „NYERGESÉK, NYERGE­SÉK... Ja, az ellenőr! Visz- sza tetszik menni ezen az ol­dalon és lát majd egy olyan tornácosféle házat, fehér vas- tiszteletet parancsol velük Aztán jött a sorkatonai szol- nálunk. Olyan régen csiná­oszlopokkal. Régi épület volt, szemben. Se vége, se hossza gálát. 1959-ben leszerelt, majd lom, hogy bent csak „mamá­dé ügyesen kicsinosították. El azoknak a történeteknek, me- a Salgótarjáni Rendőr-főka- nak” szólítanak. Azok ko­sé lehet téveszteni” — nem- lyek bizonyítják, mennyire pitányság lett a kenyéradója, zé tartozom, akik betanítot­tatja az utat rögtönzött ide- veszélyes munkakört válasz- Tizenhat évvel ezelőtt a Vo- ták a fiatalokat a gyakorlat­genvezetőm Karancsalján, a tottak. lánnoz szegődött, azóta is itt ban tanulják meg igazán, mit Petőfi utcában. A takaros kis _ Tessék elképzelni, a teljesít szolgálatot,, leginkább kell csinálniuk. A kezdeti p orta kihaltnak tűnik, csak a múltkor egy középkorú ’ höl- a helyközi járatokon. 25-ből másodmagamrnal ma­kiszűrődő zeneszó árulja el, gyet kellett volna „megpó- — Az ittas emberek okoz- radtunk._ Nekünk, asszonyok- aztY temérdek"példáC amit hogy az ehenőr házaspárt a toznom”, s mikor már írtam -ak a legtöbo bajt. Gátlás- nak talán még nehezebb a néhány perc alatt csokorba kiskonyhában találom. Nyer- e jegyzőkönyvet váratlanul talanul szembeszállnak az el- mindennapi járőrködés, hiá- gyűjtenek. Az egyik sofőr ges Miklós éppen jegyző- teljes erejéből orrba vágott lenőrrel; több esetben-az ön- ba vagyok helyijáraton. Fő- trágyafuvarozás közben bu­könvveit rendezgeti, feleségét _ panaszolja Nyergesné — hentes rendőrök, vagy a mun- ként este a bányagépgyár, kott le, a másik a megspó­kávéfőzés közben éri a várat- & ami a legszomorúbb ’ az Csőrök védenek meg 'min- vagy Idegér környéke vészé- roit gázolajat „szívta” a busz lan látogatás. _ ...... utasok nem a mi pártunkon ket velük szemben. Fizeté- lyes. tartályából. Volt olyan eset, J ó helyen jár. kerüljön álltak. Még szerencse, hogy az senk sincs arányban azzal Sokan azt hiszik, hogy az el- amikor egy brigád min<i*n csak beljebb invitál a há- autóbusz vezetője mellettem a haszonnal, amit a vállalat- [enőr szemet huny a jegynél- tagja benne volt a „buliban” zigazda, eltolva az iratcso- tanúskodott. r,ak hozunk, pedig nélkülünk kbi utazó barátok, rokonok és egy építkezéshez feketén ..bezárhatnák a kaput . Nem b-,,r,ái+o,ír(,-c<j’ hordták a földet Ilyenkor HATÁSKÖRÜK KITERJED a teherjárművek ellenőrzé­sére is. Szinte írni se győzöm mót az asztal sarkába. —Hát az biztos, hogy nem népsze­rű foglalkozás a miénk — kezdd, a kérdést sem vár­va. — Tudja, Mihálygergé- ről kerültem ide és mivel itt — Olyan pasassal is talál- kaPut • alatt ”kivaltsa8°s’ helyzete miatt, koztam - veszi át a szót a ~ b°gy a 16 ^ alad — Tudja, a mi szakmánk- persze nem jo szemmel nézik ... _ .1« p ipnnrhn ma mar psak féri — aki hobbiból blic- ,38 e!!enörbő1 ma naar csak ban lehet ellenőrizgetni és a dolgát végző kolléga fél­ééit. Mikor már többször is ,tten vagyunk Toldi kollé- ellenőrizni. Más utast is meg- lépését. Mivel pénzből él az megbüntettem elárulta, hogy gamrr*jf ' , botránkoztatna, ha az isme- ember, gondolja, az egyik, =*■•*<■ neki ez még tnindig kifizető- T &n kilenc evvel ezelőtt rost nem büntetném meg a vagy a másik, így hát nem a faluban ritka név a Nyer- mjntba állandóan ven- vettem ,fei az ellenőri szala- szabálytalanságért. Terme- késik a csúszópénz felkínálá­ne jégvet. Visszatérve a fe- got — köze!ebb a felesé- szelesen kellemetlen az ilyen sa sem. ge. — Előtte kalauz voltam helyzet, de ezt kell tenni. Időnk azonban végére iár, Miklós ges, a foglalkozásomat job­ban meg tudták jegyezni a falusiak. Régi „bútordarabok” a szakmában. A férj 16, fele­sége 9 éve okoz „rémületet” a nem becsületes utazóknak. A bliccelők, a feketézők „mu­musai” ők. Azt hinnénk, az NŰGRÁD - 1986. február 1., szombat leségem esetére, azt mond- __. ,„ , .... ---- —...... „ t am. sajnos, a megveben utas- £ ?lc esztendon keresztül. Több kollégám ezért hagyta Nyerges Miklós készül a pártiak az emberek. A nem ,ba nem szégyelltem a mun- el a pályát. Másik nagy gon- délutáni műszakra. Elárulja; fizető, elcsípett utast védik kat’ pfdig hányszor megszól- dunk, hogy közel 50-féle je- hogy feleségét, véletlenül és ujjal * mutogatnak ránk tak már' arniért ezt csinálom, gyet, bérletet kell ismernünk, találtam itthon, mivel beteg- Nekem rosszallóan megje- Első . mu”kahf5yema' ka* Sokszor tényleg úgy vagyok állományban van. gvezték: ilven ..erős” férfi raneslfPultoi teesznel volt. A vele: mondogatom, hogy — Kértem az illető jegyét, miért nem megy’dolgozni a tehen«szetben dolgoztam 12 „Köszönöm, köszönöm”, Ha, de csak annyit mondott: „Én ellenőri karszalag felhúzása bánvába évig. Lányunk szintén a Vo- valaki üzleti blokkot mutat akartam jegyet venni..”, _________ ,______________ lánnál kapott munkát, az fel, megzavarja a munká- majd hirtelen mozdulattal N yerges Miklós vájártanu- anyagkönyvelésen. Unoka is mat. Az utasok javarészebe- fellökött... lóként került Oroszlányba, van, nagyon szeret itt lenni csületes és ezt mi viszo- T. Németh László \

Next

/
Oldalképek
Tartalom