Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETEK1 MSZMP NÓGRÁD. MEGYEI -B LZ O T T. S Á G A ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XUI. ÉVF., 39. SZÁM ARA: 2,20 FORINT 1986. FEBRUAR 15., SZOMBAT Megkezdődött a szakszervezetek XXV. kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában tegnap reggel megkezdte tanácskozását a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. A szervezett dolgozókat több mint 800 küldött képviseli. A tanácskozáson meghívott vendégként részt vesznek a termelőmunkában élen járó dolgozók, szocialista brigád vezetők, a művészeti és tudományos élet ismert személyiségei, a szakszervezeti mozgalom veteránjai, és ott vannak az állami és társadalmi élet képviselői. A kongresszuson jelen vannak a külföldi testvérszervezetek küldöttségei is. Az elnökségben helyet foglalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke; Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese; Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára; Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A kongresszust Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára nyitotta meg. Üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, köztük a külföldi testvérszervezetek, illetve nemzetközi szervezetek küldöttségeit. Ezután a tanácskozás részvevői egyperces felállással emlékeztek meg a magyar és a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak a legutóbbi kongresszus óta elhunyt, kiemelkedő harcosairól. Ezután a küldöttek egyhangúlag elfogadták a kongresszus napirendjét. Ennek értelmében értékelik a XXIV. kongresszus óta végzett munkát, megszabják a további feladatokat, döntenek az alapszabály módosításáról; megvitatják a számvizsgáló bizottság jelentését, s végül megválasztják a Szak- szervezetek Országos Tanácsát, s a szám- vizsgáló bizottságot. Egyhangúlag megválasztották a kongresszus munkabizottságait. Ügy határoztak, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának 217, a számvizsgáló bizottságnak 29, a SZOT elnökségének 35, titkárságának pedig 9 tagja legyen. Ezt követően, a kongresszus rátért az első napirendi pont tárgyalására. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke terjesztette elő a Szak- szervezetek Országos Tanácsának jelentését a XXIV. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszervezetek további feladatairól, illetve szóbeli kiegészítést fűzött a SZOT írásos beszámolójához, amit a küldöttek már korábban kézhez kaptak. Gáspár Sándor: Dinamikusabb fejlődés a cél A SZOT elnöke emlékezteti arra, hogy öt évvel ezelőtt a XXIV. kongresszus egy igen feszített cselekvési programot fogadott el. Ennek lényege az volt, hogy mozgósítani kell a dolgozók, a szakszervezetek minden erejét hazánkban a szocialista vívmányok és az életszínvonal védelmére, a gazdasági visszaesés megakadályozására, és egyben erőt kell gyűjteni egy későbbi fejlődéshez. Ismeretes — mondotta —, hogy e célokat lényegében teljesítettük, de nem valósítottuk meg teljes mértékben. Nem sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét, szinten tartani a reálbéreket. Ez nehéz helyzetet teremtett, amely természetesen rányomta a szak- szervezeti eredményekre is a bélyegét. Növekedést terveztünk Valamennyi konkrét célunkat nem értük el, de azt igen — és ez, figyelembe véve népgazdaságunk teljesítőképességét és gondjait, nagyon nagy dolog —, hogy a mostani kongresszuson már dinamikusabb fejlődést segítő cselekvési program kitűzéséről beszélhetünk. A XIII. pártkongreszszus döntése alapján a VII. ötéves tervben a gazdaság, az életszínvonal és társadalmi életünk fejlődésében ismét növekedést terveztünk. Ennek az eredménynek az elérésében a szakszervezeteknek is jelentős részük volt. Köszönet a dolgozóknak, különösen a nagyipari üzemieknek, akiknek áldozatos munkája döntő volt az eredményekben, akik ugyan fogyó türelemmel, de elviselték a szaporodó gondokat. A dolgozók javaslataira, bírálatára természetesen odafigyelünk. Nagyon fontos, hogy társadalmunk politikai intézményrendszerének valameny- nyi szereplője nyitott, türelmes és toleráns legyen a felelősen megfogalmazott vélemények irányában. A történelem megtanított bennünket arra, hogy senki nem lehet csalhatatlan. Pártunk ezt ismerte fel 1956 után. A mai napig politikájának egyik vezérfonala, hogy nem uralkodik, hanem vezet. Nem parancsol, hanem meggyőz. Nem diktál, hanem szolgál. Nagyon fontos, hogy ez a gyakorlat továbbra is érvényesüljön, sőt erősödjön. Azt is szenvedélyesen tette szóvá a tagság, hogy értékrendünkben zavarok keletkeztek. Nem egy felszólaló úgy fogalmazott, hogy nem jó, ha szocialista viszonyok között a hatalmat a funkció jelenti, a rangot pedig a pénz. Igazuk van. Ilyen torzulása is lehet a dolgoknak. A társadalmunk életében végbemenő mélyreható változások természetes módon együttjártak az erkölcsi értékek átrendeződésével. Ez az átrendeződés alapjában erősített bennünket, de kitermelte a maga „hordalékát”, életünk nem kívánatos, torz jelenségeit is. Ezek a jelenségek soha egy pillanatra nem kérdőjelezhetik meg a lényeget, a szocialista rendszer tartalmát, jellegét. Ezeket a morális, etikai torzulásokat közös erővel kell leküzdenünk, mert jelenlétük politikánk, szavaink és tetteink egységének hitelét veszélyeztetik. Az egyik legsúlyosabb, legtöbb negatív következménynyel járó gond a munkának és a hozzáértésnek, a tudásnak a tekintélyvesztettsége, becsületük alacsony színvonala. így minden erőfeszítés ellenére túlságosan kevés a különbség anyagiakban a tisztességes munkát végzők és a gondatlanok, a felelőtlenek között. A jól végzett minőségi és a rossz munka között. A fejlődés jelenlegi szakaszában sok az ellentmondás céljaink és a napi gyakorlat között. Rossz beidegződések, mozdíthatatlannak tűnő kövületek egyszerre vannak jelen történelmi léptékű eredményekkel, gondokkal. Bizonyos értékek teljes kibontakozásához még nincsenek meg a feltételek. Előre sietni pedig nem lehet. Adminisztratív módszerekkel erőltetni a fejlődést nem is szabad, de az értékek természetesen akkor is értékek maradnak, ha még nem tudnak tökéletesen érvényesülni. Társadalmi felemelkedés A szakszervezetek támogatják a gazdasági és társadalmi felemelkedést, a rendet, a fegyelmet, a hatékony munkát, a demokrácia érezhetőbb érvényesülését. Támogatják mindazt, ami hasznos a társadalomnak, ami szocialista fejlődésünket és az érte való cselekvést erősíti. De nem támogatják azt, ami ugyan divatos, de valójában csak nehezebbé teszi az előrehaladást. Határozottabban kívánunk fellépni az életünkben jelen levő negatív jelenségek ellen. Szorgalmazzuk, hogy a kormány határozottabban követelje meg az állami és gazdasági szervektől, vezetőiktől munkájuk gyökeres javítását. Az elvonó intézkedések kidolgozása — amire eddig javarészt szükség is volt — gyorsan és jól ment nálunk, de most a termelésben kell nagy következetességgel eredményt elérni. Amit a kormány célul tűz ki, amit meg akar valósítani, az legtöbbször világos és érthető. De ha helyenként az állami és gazdasági szervek gyakorlata torz, ilyenkor hiába ismételgetjük szavakban, hogy mit akarunk, csak imamalommá válik, ha a gyakorlat nem változik. Ezért javítani kell az állami és a gazdasági szervek munkáját is. A népgazdasági kérdésekről szólva Gáspár Sándor rámutatott: most a fő feladat minden erőnkkel elősegíteni hazánk gazdasági erejének növelését, az infláció csökkentését, a reálbérek csökkenésének megállítását, majd emelkedését, a nyugdíjak — különösen az alacsony nyugdíjak — értékének megőrzését. Segíteni kell mindazon célkitűTanácskozik a szakszervezeti kongresszus zések megvalósítását, amelyek a XIII. pártkongresszus nyomán a VII. ötéves tervben megfogalmazódtak. Az ötéves terv teljesítésén vagy nem teljesítésén múlik jelentős mértékben az ország, a dolgozók sorsa. Sorsforduló ez az öt esztendő. Ettől függ, milyen módon tudjuk gondjainkat enyhíteni, hogy tudunk előbbre jutni a gazdaságban. Ha teljesítjük a tervet szin-te minden területen egy kicsit előre tudunk menni. Ha lemaradunk a nemzeti jövedelem növelésében, akkor megint olyan gondokkal fogunk küszködni, amilyenekkel az elmúlt esztendőkben is kínlódtunk. A magyar szakszervezeti mozgalomnak is a VII. ötéves terv jelenti az öt esztendőre szóló akcióprogramját. A terv teljesítésiére kell mozgósítani saját eszközeinkkel, sajátos Lehetőségeinkkel. A népgazdasági tervezés feladata, hogy a gazdaságot olyan minőségű munkaerőver működtesse, amilyenre szükség van; annyi dolgozóra számítson, amennyi valóban rendelkezésre áR; oda irányítsa a munkaerőt, ahol szükség van rá, és ahol a letg- eredményesebben dolgozhat a népgazdaság és a maga javára. Ennek a követelménynek sajnos már jó néhány éve nem felelünk meg. A kialakult helyzetben a dolgozóknak az az érdekük, hogy olyan munkahelyre kerüljenek, ahol a termelőerők kevésbé fejlettek, a műszaki színvonal alacsonyabb, mert ilyen helyen többet kereshetnek. Egyre többen jutnak olyan jövedelemhez, amely nem arányos munkájuk társadalmi hasznosságával. Ha ezen nem változtatunk, a munkaerőhelyzet nem javul meg. A teljes foglalkoztatottságot a szocializmus egyik alapvető vívmányának tekintjük. Ezt egyesek igyekeznek valamiféle „idejét múlt szocializmuskép” tartozékának feltüntetni. Mi úgy véljük, hogy a gazdálkodás racionalitása szocialista viszonyok között nem valósítható meg a tőkésgazdaság eszközeivel. Kétségtelen, hogy a dolgozók gondjai az utóbbi esztendőkben megszaporodtak — hangsúlyozta a SZOT elnöke. Ez a tény azonban nem mond ellent annak, hogy a lakosság átlagos életszínvonala megfelel gazdasági fejlettségünknek. Annak sem mond ellent, hogy az elért fejlődés együtt jár az életszínvonal, az életmód minőségi átalakulásával is: teljes a foglalkoztatottság, ha lassabban is, mint kellene, de nő a modern lakások száma, csaknem minden családnak van rádiója, tévéje, alapvető háztartási gépe, és igen soknak személygépkocsija. Van néhány alván területe az életkörülményeknek, ahol a feszültségeket már hosszabb ideje nem tudtuk alapvetően enyhíteni. Ilyen például a 1®* kashoz jutás, az egészségügyi ellátás, a szolgáltatások fejlesztése. De feszültségeket okoznak a tehetség és az alkotókedv kibontakoztatása előtt álló akadályok is. A kiegészítő jövedelem megszerzésének lehetősége vagy hiánya önmagában egyenlőtlenségek forrásává vált. A végzett munkát, a hozzáértést, szorgalmat jobban elismerő, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását szorgalmazzuk, amely elősegíti, hogy a fő munkaidőben legyen érdemes mindenkinek tudása, teljesítménye maximumát nyújtani. Ez a folyamat, ha lassan isi de már megindult. De tapasztaljuk, hogy feszültséget is okoz. Sokan máris észrevételeik, hogy nagy a differencia a keresetek között és ezt ösz- szefüsgésbe hozzák egyesek anyagi gyarapodásával. Közelebb az üzemekhez A szakszervezeti munkát erősíteni szükséges mind _ az alapszervezetek, mind az ágazatok, az SZMT-k és a SZOT szintjén. Tevékenységüket közelebb kell vinni az üzemekhez, vállalatokhoz. Tovább kell társadalmasí- tani a szakszervezeti munkát, nagy számban szükséges bevonni fiatal aktivistákat. Javításra szorul az értelmiség és az ifjúság között végzett tevékenység, s ügyelni kell arra, hogy mindkét réteg megőrizze sajátos arculatát. Különösen fontos számunkra a szovjet szakszervezetek tapasztalata. A Szovjetunióban olyan nagy jelentőségű változások vannak folyamatban a társadalmi, gazdasági fejlődés gyorsítása érdekében, amelyek bizonyára a (Folytatás a 2 oldalon.) i Mai szániéi: Felelős számvetés előtt A’ludimir Firosik elvtárs jj^^ú-ása a 3. oldalon. Oktatástechnika — világszínvonalon (4. oldal) Mindenki mást csinál (5. oldal) »»Mas.aaaff/! ^-tiüTMlrTTI Farsangolás Herencsényben (7. oldal) atiasiis 100 éve született Kun Béla *8. oldal) Az eszményi Ádám (9. oldal)
