Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
KÖVES ISTVÁN: Matematikai csoda .. csak pontosan," Kettő több az egynél, Négy több a kettőnél, sőt Négy több a kettő meg egynél is, Hat több a négynél, és így tovább, und so veiter, i tak dalse. De Egy nagy nem több az egy kicsinél, Egy nagy nem több a két kicsinél. Egy nagy nem több a négy kicsinél sem, sőt Egy nagy nem több a sok kicsinél sem W Ám amikor a véletlenek, szükségszerű együttállása miatt egy pillanatra úgy tűnik föl, hogy a fenti törvényszerűségek valamelyikét, sőt az esetek nagy többségében mindet egyidejűleg, azaz magát a törvényszerűséget figyelmen kívül hagyjuk: elfelejtem, semmibe veszed, na bumm és akkor mi van mondja GERGELY SÁNDOR VERSEI: Vilt Tibor — Madonna, 1965 Még az ivek is szögletesek és a lendület is görcsbe fúl íme a szép Ha félni megtanult Tanya Vakbotf ehérje Napsziromsárgája Piros cserepek Moházott bizalma Páremberes magány Óbirodalma: Nap fény reményem. Szűkölő szívemnek Mielőtt alólam Jövőm kirogyna Mond még üzensz-e? Akkor Még hogy miért és hogyan, az ma még kutatásra vár — megvallom, még magam sem értem teljesen —, de egészen bizonyos vagyok benne, hiszem is, tudom is, a kettő elkezd sokkalta több lenni az egynél, a négy a kettőnél, a hat a négynél, és ettől a nagy elkezd kisebb is lenni, egyre kisebb, kisebb, még kisebb, míg végül egész piciny, pitty, petite, hio fu csje Pillantásodtól Fényem még Fellobban De kezem néha Már megremeg Mert délután van V isszavonhatatlanul A nap szemén Könnyben ázik a fény Kettős portré Koszfa Rozália festményei ' az Ernst Múzeumban Apám és Jean Kisfiú asztalnál Utca Ajtósfalván 3 NÓGRÁD — 1986. január 11., szombat Ifjúsági klubot terveznek A Magyar Kábel Művek Balassagyarmati Kábelgyára évente, mintegy 250—300 ezer forintot fordít kulturális tevékenységre. Az összeg háromnegyed részét azok a tanfolyamok. továbbképzések teszik ki, amelyekre a dolgozók saját, vagy vállalati kezdeményezésből kerülnek. A fennmaradó pénzt a helyi művelődési bizottság által irányított, koordinált kultúr- roumkára fordítják. Gazdag és változatos a kulturális tevékenység. Rendszeresek a budapesti színházlátogatások Tartalmas kiállítások rendezésére is vállalkoznak. Ilyen volt az elmúlt évben a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium, Derkovits galériájának anyagából összeállított tárlat. Gondot fordítottak arra, hogy bemutassák a megyében élő, alkotó, képző- és iparművészeket. A dolgozók többek között Lengyel Péter grafikus, Farkas András festőművész, Csemán Ilona iparművész és id. Szabó István Kossuth-díjas szobrász, érdemes művész alkotásaival ismerkedhettek meg. Irodalmunk ismert alakjai is megfordultak a balassagyarmati gyárban az elmúlt öt év során. Vendégük volt például Bárány Tamás, Sza- konyi Károly író. Jobbágy Károly balassagyarmati születésű költő. Fiatal muzsikusaink külföldi versenysikerei Magyar zeneművészek külföldi sikereiről, világszerte nagyra értékelt felkészültségéről, művészi rangjáról gyakran esik szó. A magyar zenei előadó-művészet e században olyan tekintélyt vívott ki magának, hogy néha már meg sem lepődünk, gyakran nem is figyelünk oda eléggé, ha muzsikusaink némelyike újabb kimagasló sikert ér el egy-egy versenyen vagy fesztiválon. Az elmúlt évben az Inter- koncert nyolcvan fiatal magyar művészt küldött a különböző külföldi zenei versenyekre. Sokan értek el figyelmet érdemlő helyezést. Közülük négy ifjú szólista, s egy együttes szerzett első dijat a vetélkedőkön. Az utóbbi, a négytagú Amadinda ütőegyüttes, amely csak nemrég, 1984 tavaszán alakult meg, a rotterdami Gaudeamus elnevezésű kortárszenei versenyről hozta haza az első helyezést, ami ékesen igazolja. hogy korunk zenéjének tolmácsolásában muzsikusaink ma mái a nemzetközi élvonalhoz tartoznak. Első díjjal tért haza Krausz Adrienne is az olasz- országi Senigalliaban rendezett ifjúsági versenyről. Krausz Adrienne, aki az 1985- ben díjat ' nyert magyar művészek között a legfiatalabb (18 éves), ie'pnleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora tanszakának I. éves növendéke. Ugyancsak főiskolás még Würtz Klára, negyedik évfolyamos, első díjat nyert Olaszországban a sereg- noi Ettore Pozzoli zongora- versenyen. És Itáliában szerezte meg az első díjat Velencei Tamás trombitaművész is. Ifi. Nagy Zoltán pedig. aki 1985-ben fejezte be tanulmányait az Állami Balettintézetben, a perui Trujillobán novemberben rendezett nemzetközi balettversenyen kapta meg az aranyérmet. Szép sikerrel szerepelt, és II. díjat szerzett Cardiffban, a Singer of the World énekversenyen Bokor Jutta, az Operaház énekművésze. Énekeseink közül egyébként többen is figyelemre méltó sikereket arattak a határainkon kívüli vetélkedőkön. Dénes Zsuzsa például, több korábbi nemzetközi énekverseny résztvevője, díjazottja, tavaly Rio de Janeiróban szerezte meg a III. díjat. A barcelonai Francis ;o Vinas énekversenyen pedig ketten is, Vere- bics Ibolya és Szendrényi Katalin kapott különdíjat. Mindketten sikerrel szerepeltek már néhány korábbi versenyen is: Szendrényi Katalin első díjat nyert a Karlovy Vary-i nemzetközi énekversenyen még másodéves főiskolás korában (1985. nyarán végzett az opera tanszakon), Verebics Ibolva pedig Helsinkiben, a Mirjam Helin nemzetközi énekversenyen kapta meg 1984-ben a zsűri különdíját. Díjazott résztvevőként tért haza Philadelphiából,, a Luciano Pavarotti ének versenyről Temesi Mária, többek közt az 1981-es, ugyancsak Rio de Janeiro-i verseny első díjazottja, és Kom- lósi Ildikó, az 1982-es Karlovy Vary-i verseny győztese. Az idei zwickaui Robert Schumann énekverseny sikeres szerepléséért diplomát kapott továbbá Ádám Zsuzsa. Hosszú idő után szép külföldi versenysiker született a híres magyar hegedűiskola neveltjeinek szereplése révén is. Szabadi Vilmos az igen rangos Jan Sibelius hegedű- verseny III. díját szerezte meg (a másodikat nem adták ki), Stuller Gyula pedig szintén III. díjasként a goriziai Rodolpho Lipizer hegedűversenyről tért haza. A genfi kürtversenyen főiskolánk utolsó éves hallgatója, Nagy Miklós (Friedrich Ádám növendéke) nyerte meg a harmadik díjat, az Állami Balettintézet utolsó évfolyamos növendéke pedig, Soly- mosi Zoltán Lausanne-ban került be a balettverseny New York-i döntőjébe. Együtteseink közül külön- díjjal tért haza Colmarból a kamarazenei versenyről az Aquincum együttes, illetve egy másik, párizsi kamarazenei versenyről a Hernáditrió. Említésre érdemes, hogy jazzművészeink is egyre jelentősebb sikereket aratnak külföldön. Az idén Dunker* que-ban rendezett jazzverse- nyen a III. díjat szerezte meg a modern kategóriában a Bop-Art együttes, Dés László pedig, az együttes tagja elnyerte a legjobb szólista díjat. Ha az említett eredményekhez hozzávesszük, hogy az őszi budapesti Pablo Casals- gordonkaversenyen a magyar Kertész Ottó nyerte a II. díjat, büszkén mondhatjuk, hogy 1985-ben tizenkilenc magyar fiatal zeneművész, és négy egviittes szerzett hírnevet a világban a magvar művészképzés és önmaga számára. Talán nem érdektelen, hogy az elmúlt tíz esztendő átlagában a magyar fiatalok a sikeres versenyszereplések, s az azokat követő újabb felkérések révén anyagilag közel tízszeresét „hozták visz- sza” országunknak. mint amennyibe a külföldi verse- nvekre való kiküldetésük került. És ez már nem csupán miivészi s erkölcsi, de gazdasági siker is. Szomory György I Újabb külföldi kiállítás Jugoszlávia népei A salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum az utóbbi években több jelentős külföldi gyűjteményt is bemutatott. A látogatók emlékezhetnek még például a Leningrádi Néprajzi Múzeum kincseire, a düsseldorfi milliós értékeket képviselő kerámiákra, a várnai grafikai biennálé alkotásaira. A nemzetközi kapcsolatok keretében utoljára késő őszszel volt kiállítás a múzeumban Hagyomány és jelenkor címmel. A Kujbisevi Szép- művészeti Múzeum. a moszkvai Tretyakov Képtár és a Szovjetunió Kulturális Minisztériumának gyűjteményéből származó válogatás lehetőséget teremtett a közönség számára, hogy bepillantson az orosz és a szovjet festészet értékeibe.' Az államközi kulturális csereegyezmények alapján újabb külföldi kiállítás nyílik a Nógrádi Sándor Múzeumban. A Jugoszlávia népei című néprajzi kiállítást először Budapesten, a Néprajzi Múzeumban mutatták be, maid a miskolci Herman Ottó Múzeumban, ahonnan Salgótarjánba vándorol az anyag. A gyűjtemény a soknemzetiségű délszláv ország népeinek — főként a szerbek, horvátok, szlovének, magyarok — életével, hétköznapjaival, kultúrájával igyekszik megismertetni a látogatókat. Láthatóak lesznek a népi élet hagyományos rekvizitumai: használati tárgyak, díszek, munkaeszközök, viseletek. Az élmény mellett lehetőség nyílik az összehasonlításra, az azonosságok és különbözőségek, a kölcsönhatások felmérésére. A kiállítást —, amelynek anyaga a Néprajzi Múzeum jóvoltából jut el Salgótarjánba — Villangó István, a Művelődési Minisztérium köz- gyűjteményi főosztályának vezetője nyitja meg január 14- én, kedden délután négy órakor. A Nógrádi Sándor Múzeum közönsége a tervek szerint március közepéig nézheti meg a néprajzi gyűjteményt. A műtét Ismeretterjesztő könyv a sebészetről Századunkat különféle jelzőkkel szokták jellemezni. Van, aki atomkorról beszél, mások a biológia, fizika stb. évszázadáról, de századunkra a sebészet hallatlan mértékű fejlődése is jellemző. Kétségtelen, hogy az orvostudományon belül e szakág aratta és aratja ma is a legtöbb babért. Elsősorban nem a néhány éve még igaz szenzációnak számító új hajtásra, a különféle szervátültetésekre gondolunk, hanem a mindennapok sebészetére. Nagy bizonsággal gyógyítják ma már — műtétekkel — a gyomor, a bélrendszer, a „kőtermel ő” szer-, vek, a tüdő, a szív különféle betegségeit, de a sebészkés bemerészkedik még a koponya zárt és sokáig oly misztikus világába is. Noha, hazánkban igen nagy számban jelentek meg egészségügyi felvilágosító könyvek, szinte érthetetlen, hogy a felszabadulás utáni negyven évben csak nemrég jelent meg az első, amely a sebészettel foglalkozik. Pedig kórházaink sebészeti osztályain, a rendelőintézetek sebészetén igencsak nagy a betegforgalom. Alig van ember, aki még nem vette igénybe valamilyen formában a sebészet „szolgáltatásait”, ha másért nem, de egy elmérgesedett furunku- lus kitisztításáért, egy háztartási balesetből eredő seb összekapcsolásáért. Persze a komolyabb sebészeti esetek is nagy számmal részesednek az egészségügyi statisztikában. Az érdeklődés tehát biztos és nagy e téma iránt. Dr. Takács Tibor, A műtét sikerült, című könyv szerzője hosszú ideig dolgozott egy budapesti kórház általános sebészeti osztályán. S nyugdíjba menvén felcserélte a szikét és a tűt a tollal, és elmondott csaknem mindent volt betegeinek, és a sebészeti osztályok leendő betegeinek, amit sem neki, sem más orvosnak nem volt, illetve nincs ideje elmondani teljes részletességgel a sokszor túlzsúfolt kórtermi ágy vagy a percre beosztott műtőasztal mellett. A tudás pedig eloszlatja a szorongást, tehát segíti a gvógyúlást. Könyvében leírja a sebészet történetét, a műtőt, a sebész eszközeit, a baj megállapítás módszereit, a fájdalomcsillapítás, az érzéstelenítés1, a sterilezés lehetőségeit, és a sebészet eredményeiben olyan nagy szerepet játszó antibiotikumok használatát, Sorra veszi a hasi sebészet fontosabb eseteit, (sérv, vakbél, bélátfúródás, bélcsavarodás. fekélyek, aranyér), illetve sebészi gyógyítását. Beszél a kövek, daganatok eltávolításáról, a mellkasi műtétekről, érműtétekről, az idegsebészetről, a szépítő sebészetről, a kézsebészetről, a többi orvosi szak i (nőgyógyászat, szülészet, urológia, fülészet, szemészet stb.) sebészeti vonatkozásairól. Végül a jövőbe mutató, de már ma is fontos szerv átültetésekről, illetve a jövő sebészeti lehetőségeiről esik szó. Nagy érdeme a könyvnek, hogy stílusa, megfogalmazásmódja egyszerű, tárgyilagos, őszinte. Nem riaszt, de nem is fest illúziókat. Mentes a nagy szavaktól, a hamis pátosztól, amelyek oly jellemzőek a giccses sebész- regényekre. Élvezettel és értéssel olvashatja az általános iskolát végzett olvasó, de újat nyújthat az értelmiséginek is, ezért ismeretterjesztő munka. A kiadót dicséret illeti a könyv kiadásáért, gondozásáért, ám szebb fedelet és főleg több magyarázó rajzot, esetleg fényképes illusztrációt, jobb papírt érdemelt volna ez a kitűnő könyv. (Gondolat Könyvkiadó) a zmí _
