Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
Nevelőszülőknél Három testvér találkozott Szorgalmas lány ez az Angi — mondom az anyukáinak, Domoszlai Józsefnénak. — Mióla betettük a lábunkat a házba, szinte egyfolytában sürgölődik. Az imént az állatokat etette, aztán a tűzhely körül forgolódott, most meg mái' a kávét tölti a váratlan vendégeknek. Látszik rajta, hogy munkára nevelték kicsi gverek kora óta. Zsuzsa asszony bólogat: — Amióta nálunk van. Kilencéves korában került hozzánk a szentem, a kisterenyei nevelőotthonból. Szerencsés találkozás A Domoszlai házaspárnak hosszú ideig nem volt gyereke. Csupán a remény élt a szívükben, hogy hátha egyszer, mégis. .. Egy szép napon a férj azzal állított haza: hallotta a munkahelyén, a kisterenyei ládaüzemben, hogy gyerekeket kínálnak patroná- lásra a nevelőotthoniban. „Hozzunk egyet karácsonyra!” ■— javasolta a feleségének. A nyolcéves Angéla úgy repült a karjaikba, mintha mindig is ismerte volna őket. — Idehaza meg el nem mozdult volna az uram mellől. Ha az csak egy percre is kiment, már kérdezte; hol van apucikám? Azonnal láttam, ez . a lány apás lesz — emlékezik Zsuzsa asszony, meg azt sem feledi, a kicsi lányt sírva vitték vissza az ünnepek után. — Akit a szívünkbe zárunk, azt kitörölni onnan nem lehet. Angi nyáron végleg beköltözött a zagyvapálfalvai családi házba. Addigi élete pillanatok alatt kiröppent a fejéből. Érthető, hiszen már van anyukája, apukája, külön szobája, saját szekrénye, meg mindene, ami csak az övé. És újabb karácsony jött, Angi pedig sírva fakadt: — „Mindenem van, de testvérem miért nincs?” A kis gyermeki ész nem gondolta, most ráhibázott. Akkor még a Domoszlai házaspár sem sejtette, hogy Angi mellé igazi, vér szerinti testvérek érkeznek majd. A gyermekvédő intézetben érte őket a hír — egy kicsit váratlanul —, Anginak két fiútestvére él a felsőpetényi gyermekotthonban. Így lelték meg az akkor még óvodás Zolit és Tamást. Egyiket, vagy -mindkettőt? Nem volt kérdéses. Az egykor gyermektelen házat három vidám lurkó népesítette be. Zsuzsa asz- szony sokszor elfigyelte őket. Hogy lehetnek ennyire különbözők? Zoli nem barátko- ‘zó természetű, nehezen oldódó. Tamás meg hízelgő cica, állandóan az apja ölében ül. Ám nem könnyen nevelhető kisfiú, nehezen fogadja el a szabályokat. Csiszolni kell őket. kifigyelni lelkűk rejtett titkait, a vágyaikat. Evek feliek el azóta A három testvér megtalálta a helyét, apu. anyu megtalálta a nekik való foglalatosságot, előbújtatta a bennük rejlő képessegeket. Angéla ma 18 éves. a Salgó étterem szakácsa. Tízéves korában mar két sütőben forgatta a palacsintát, folyton a főzés körül lábatlankodott. A srácok ötödikbe járnak, igaz, a tanulás mostanában bicegős egy kicsit, de! Tamás imádja az állatokat. Van kutyája, macskája, papagája, karácsonyra akváriumot kapott az apjától. Az ő feladata az állatok rendben tartása. Zoli imád barkácsolni, festeni, bizonyíték a mindenes szoba, ahol a barkácssarokban félig kész cifra vártól, szerszámosládáig minden található. Zoli emellett ezüstérmes futó, sport tagozatos osztályba jár, és hetente kétszer ed zésre a sportcsarnokba. Ház körüli feladata a tüzelő behordása. Zsuzsa asszony naphosszat köt, tele ‘ a szekrények pulóverrel, ilyen-olyan mellényekkel. Azt mondják, aranybánya legalábbis a közvélemény egy része szerint, nevelőszülőnek lenni. Ennyi-annyi pénz . egy- egy gyerekre, emelt családi pótlék... Domoszlainé szerint mindezt pénzért csinálni nem lehet, gyerekszeretet, pedagógiai érzék, sok-sok türelem, kitartás szükséges hozzá. És főleg szív. Nos, a pénz. A két fiúra személyenként 580 forintot, Angélára 900 forintot kap az anyuka. Ehhez jön a családi pótlék. S az évente kétszeri kiruház ás. Ezzel szemben, ahogyan Zsuzsa asszony meséli, csak karácsonyra hét kiló lisztből másfél kiló vajból több mint egy kiló mákból, dióból sütött az ünnepi asztalra. A hízott liba több mint hatszáz forintba került. Zoli akváriumija úgy ezer forint. Külön szoba kis tv-vel Anginak, külön szekrények. íróasztalok, emeletes ágy a két lurkónak. És akkor még az egyéni kívánságok. Igaz. Angélát, Zolit nem kell takarékosságra nevelni, de Tamásnak minden kellene, amit meglát... Az idei nyár ünnepnek számít majd. Közösen megy nyaralni az egész család. Mert anyuka volt már Angival kettesben, de úgy lesz az igazi, ha mindahányan együtt lesznek. És a további kilátások? Angit ugratják: menj már férjhez! Azt válaszolja: jó, de ide jövünk lakni a férjemmel együtt.. . Kiss Mária — a pénzérmék tükrében Történelem Ä kirgízdai numizmaták számára a Karahanidák középkori állama történetében eligazító útikalauzzá vált az az érmekincs, amelyet a közép-ázsiai köztársaság északi részén, egy őskori település ásatásainál találtak. A pénzérmék túlnyomó többsége alacsony fémjelzésű dirhem. A pénzérmék közepét ólomból vagy rézből készítették, a felületet pedig vékony ezüstréteggel vonták be. A tudósok vélemény« szerint ennek az volt az oka, hogy a XI. század közepén, az egész kiterjedt területet ellátó hagyományos ezüstlelőhelyek kimerültek. Éppen akkor a helyi kormányzók is kibocsátották az első ilye« alacsony fémjelzésű pénzeket, ameiyek nem saját értékük szerint szerepeltek a pénzforgalomban, hanem kierőltetett árfolyam szerint. Ez a történészeket arra a következtetésre juttatja, hogy a Karahanidák államának gazdasága abban az időben igen labilis és gyenge volt, emelik ki a leletet kommentáló szakemberek. A pénzérmék között igen ritka pénzérme, aranydinár is van. Sikerült elolvasni a pénzt kibocsátó kormányzó, Abdalah ibi Tahir nevét. A kaiifa a IX. század közepén kormányozta az ókori Irakot. A Bagdadból a Tien-Sanba vezető utat az aranydinár nyilvánvalóan a kereskedőkkel együtt tette meg a Nagy Sei vem úton. Háztartási porcelánok Kávés- és teáskészletek, csészék, kannák, tányérok, reggelizőedények, eíkészle- | tek. Megterített asztalok, viit- i rinekben sorakozó háztartási porcelánok a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyár edény,gyáregységének újdonságait bemutató kiállításán. Ez a gyár 1969 óta foglal- , kozik porcelán háztartási edények és vendéglátóipari I porcelánedények gyártásá- j val. Azóta termékei meghó- j dították a hazai és a külföl- : di piacot. Évente 3500 tonna j — 10 millió darab — edény I hagyja el a kemencéket. Szál- j lítanak francia, osztrák, ame- s rikai, olasz cégeknek. Belföldön az AMFORA, a VASEDÉNY, a Delta és a Ská- ' la Áruházak forgalmazzák { edényeiket. ! Most két étkészletet láthat j a közönség, sokféle dekor- választékkal az 1986-os kínálatból, a FIMCOOP Stúdió budapesti bemutatótermében. I Valamennyit a gyár neves iparművésze Németh Olga j tervezte. A 214-es Blanka 1 fantázianevű készlet 1982 óta van forgalomban (forma- , tervezési nívódíjas BNV-kö- ' zönségdíjas termék). A 220-as Berill készlet újdonság, 2 ' éves gyártmányfejlesztés eredménye, 1986-tól kerül az üz_ j letekbe. Mindkét készlet hagyom á- ! nyos stílusú edényekből áll, sokféle étkezésre, tálalásra alkalmas. A hozzájuk tartozó kiegészítőkkel egy-egv háztartásban felmerülő valamenv- nyd étkezés — reggeli, ebéd, uzsonna, vacsora, kávézás, í teázás, szendvicskínálás — kiszolgálására megfelel. Harmonikus, elegáns vonalú csészék, tálak, kiöntők. Az : egyik összeállítás hagyomá- j nvosabb, gömbölyű formákat őriz. A másik, keményebb, szögletesebb. A mértéktartó dekoráció — az Európa-szerte most diva- I tos — pasztell csíkok, szegé- | lyek a fehér edényeken — j jól harmonizálnak a szép vonalú edényekkel. Kár, hogy a Berill készlet nem készül dekoráció nélkül, fehérben. S i az is, hogy ezeknek az edé- i nyéknek a többsége csak I készletben, sokdarabos össze- ' állításban vásárolható. A 214-es Blanka készlet i része az OMFB, a Belkereske- í delmi Minisztérium, az Epí- i lési és Városfejlesztési Mi- | nisztérium által kezdeménye- j zett fejlesztési programnak, 1 K. M. A kiállítás részlete Az alkotás csendjében I gen, a vegyszer életünk olyan fontos tartozéka lett, hogy nem tudjuk nélkülözni. De az is igaz, hogy amilyen haszonnal jár az élő világban, olyan kárt is okozhat. Sőt emberi életet pusztít a vigyázatlanok kezében. Tudok olyan szomorú esetről, amikor az egyik faluban a disznóölés nagy zűrzavarában pálinka helyett hypót töltöttek a féldecis pohárba, amit a megkínált ember hirtele- nében felhajtott. A gyors orvosi beavatkozásnak köszönhető, hogy nem történt tragédia a könnyelműségből. De az orvos tudta, mi okozta a mérgezést. Pedig ártatlan hy- póról volt szó, csupán, amelynél sokkalta erősebb vegyszerek forognak kézen. És hiába minden elővigyázatosság, figyelmeztető halálfejek, vaspántokkal zárt raktárak, az áldozatát minden esztendőben megköveteli a méreg, nem ritkán a halálos tragédiát. Érthető tehát, hogy az alig néhány hónappal ezelőtt dr. Petrik János városi tanács végrehajtó bizottsága titkárának vendégeiként Balassagyarmaton járt KGST Városirányítási és Automatizálási Bizottság Szakértői Tanácsa és a Tudományos Tanácsa — ez a hivatalos elnevezésük —, egyik vezetője, Cserkaszov szovjet akadémikus, amikor mint avatott szakértő beletekintett a balassagyarmati kórház gyógyszertárának számítógépes rendszerébe, valósággal felkiáltott: „Ez zseniális. . Erre a látogatásra annak során került sor, hogy a balassagyarmati tanacs már évekkel ezelőtt áttért a számítórendszeres ügykezelésre, amelynek szinte megszállottja és szakértője a végrehajtó bizottság titkára. Ó tudott arról is, hogy a kórház gyógyszerésze dr. Márton Bálint hasonlóan számítógépreridsze- res feldolgozással kívánja végezni a kórházi gyógyszerellátást és ezen belül elsősorban a növényvédőszer-mér- gezett emberek gyors kórismerését. A magas szintű tudósküldöttség rendkívüli érdeklődést tanúsított a kutatás és a gyakorlat iránt is. Az egész világon foglalkoztatja a gyógyító embereket ezen modern világunkkal együttjáró, nem is csekély esetben az emberi életben kárt okozó, de mégis nélkülözhetetlen vegyi eszköz pusztításának megfékezése. Mindenütt, ahol az ember él, ott a vegyszer is jelen van még akkor is, ha azt közvetlenül nem is érzékeljük. Azt nem tehetjük meg, hogy kiiktatjuk az élő világ életéből, mert ez képtelenség volna. Marad tehát ennek ésszerű felhasználása és vele való okos foglalkozás. Ez már akár az egyszeregy, olyan begyakorolt az emberben. És ez így jó, mert nem félni kell a vegyi dolgoktól, hanem okosan felhasználni az ember javára. Minden elővigyázatosság ellenére mégis egymást követik az úgynevezett balesetek, mérgezések. Szerencsére nálunk nem olyan mértékben, mint volt az Int diában, de itt is léteznek ilyen balesetek, olykor halálosak is. Nem kell, csak egy ártatlannak tűnő gyü- mölcspermetezés, amikor elhanyagoljuk az előirt védekezést és megfordul a szél, a permetező ember beszívja a mérget, és máris kész a mérgezés. Hát ha még a fáradság után egy pohár szeszt is megkíván. Vagy véletlenek folytán kerüljön a testbe a méreg, olyan roncsolást végez, hogy a gyógyító orvos a legmegfeszítettebb munkával sem tud már segíteni. Itt jelentkezett dr. Márton Bálint kórházi főgyógyszerész munkája, ez keltette fel a tudósküldöttség érdeklődését, ez kapott a szaklapokban nagy publicitást, ezután érdeklődik ma úgyszólván az ország több gyógyintézete. Pedig, ahogyan ő mondja: nagyon egyszerű dologról van szó. Mi pedig tegyük ehhez hozza, éppen azért nagyszerű, mert egyszerű. Mert melyen emberi érzésből fakadó, az ember egészségének szolgálatába állítható. És sok-sok kitartó munkának eredménye. Nem különleges, s°m a sok töprengéstől meggyötört emberről van szó. Márton Bálintot a korához képest csak a teljesen őszbe fordult haja különbözteti meg a kortársaitól. Arcán meg a fiatal vonások uralkodnak. Amikor pedig a munkájáról beszél, színessé válik arca. hangja, megélénkülnek mozdulatai. Pontosan beleillik a gyógyszertár megillető csendjében alkotó emberek sorába. Kintről a városi gyógyszertárból jött ide, ahogyan mondani szokta, kórházi gyógyszerészetet művelni. Ami azt jelenti, hogy ott, rögtön, a beteg ember felépüléséért együtt a gyógyító orvosokkal megbeszélni a szükséges gyógyszert. Az életet mentőt. Az infúzió már megszerezte magának a megfelelő népi elnevezést: életvize. Mindenesetre, hogy eddig eljutott, az valahol ott búj- kál a vérében. Abban a viharsarki nyughatatlan emberi vérében. Onnan származik, Békésből. És, ahogyan visszaidézi az elmúltat, ábrándossá válik a tekintete. Mert nem gyógyszerész-, hanem katonai pályára irányították, miután volt napszámos, raktáros. De bárhová is sodorta, az apja utáni korai árvasága, a tudományok izgatták leginkább. Nem mondja a világért sem, de azért a szeméből kitűnik, hogy olyan igazi nyughatatlan ember ez a d:. Márton Bálint főgyógyszerész Ez a szóDan forgó alkotása is így született. Akkoriban még dr. Oppe Emil igazgatta a kórházat, amikor egy napon beállított a gyógyszerészhez, kezében a pécsi kórházi főgyógyszerész, Horváth Dezső barátjának levelével. Oppe Emil mindig nagy taktikus volt nem szeretett ajtóstul a házba rontani. Azt mondta Márton Bálintnak, hogy nézze meg azt a levelet. Abban az állott: a vegyszermérgezés olyan méreteket ölt, hogy - tenni kell valamit ellene. Méghozzá úgy, hogy a gyógyításhoz szükséges ellenméreg a lehető leggyorsabban az orvos rendelkezésére álljon. Azt mondta Márton Bálint: — Ez ismertette velem fel, hogy a gyógyszerésznek ki kell lépni a tára mögül... Ide tartozik, hogy a kutatói tevékenységében, és minden más törekvésében a mostani vezetéstől dr. Hatvani László igazgatótól, és vezető munkatársaitól az égvilágon minden segítséget megkap a gyógyszerész. És megkezdte, igaz az évekig tartó, de igen szívósan végzett kutatómunkát. Tanulmányozta a vegyszerek összetételét, használati módját. Konzultált az orvosokkal, munkatársaival. Igen szoros kapcsolatot épített ki a növényvédő állomás szakembereivel. Amikor mindez összeállóit, akkor kezdte meg az ismereteinek számítógépes kartonrendszerbe foglalását. A kórház megszerezte és számára is hozzáférhetővé tette a számítógéprendszert. Ma, ha valamilyen vegyszermérgezett beteget hoznak a kórházba, akkor még az éjszakai időben is igénybe veszik és ha szükséges az ellenanyagot a gyógyszertárban nyomban előállítják. E nnek a gyors beavatkozási lehetőségnek a tudományos igényű kidolgozása, annak várható sikeres alkalmazása, ez az, ami megragadta a tudósküldöttséget, mert tudniillik, ilyen számítógépes rendszerű védekezést még sehol Magyarországon, de tudomásunk szerint a szocialista országokban sem alkalmaztak eddig. A jövőben bizonyára elterjed, mert az emberi életért történik. És ezért a kitartó, nagyon szerényen és csendben végzett munkáért az alkotó megérdemel egy főhajtásnyl köszönetét. Bobál Gyűl» 4 NÓGRÁD — 1986. január 18.. szombat
