Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

Forrásnyik Jánosné A település egyik kenyéradója a kerámiagyár Varga Rafael tanácselnök K önnyű a romhányiaknak! Ott a gyár, az sok min­denben segíti őket. Most már a gázt is be tud­ják vezetni. — Hasonló ki­jelentések nemegyszer hang­zanak el, ha a megye vala­melyik más településén Rom­hány neve szóba kerül. Hogy is van ez valójában? Az vitathatatlan, hogy égy- egy gazdasági egység ered­ményes működése „személyi­ségjegyeket” ad a székhelye szerinti településnek. így van ez Romhányban is Máracse- répkályhagyár a felszabadu­lás előtt befolyással volt a község lakóira. Amikor a romhányi ember legjellemzőbb. a környező falvaktól eltérő jellemvoná­sáról érdeklődtem Újhelyi István általános iskolai igaz­gatótól, ő ezt így foglalta össze. — Romhány régóta ipari jellegű település, a húszas években már működött itt a cserépkályhagyár, s az itt élő emberek szervezett formában dolgoztak, ami eltérő volt a szabadabb életmódot adó pa­raszti munkától. Ez a szerve­zettség pozitívan hatott az emberekre. fegyelmezettebb magatartást adott számukra, s ez ma is látszik a romhá- nyiak közösségi érzésében, az együvétartozásukban. Az itt lakók szeretik ezt a telepü­lést. Varga Rafael tanácselnök sem sokáig váratott a válasz­szák — Mi jellemzi a romhányi embert? Az, hogy nagyon szeret dolgozni. A gyári mun­kások munkaidő után nyúl- tenyésztéssel, uborka-, málna- és feketeribizli-termesztéssel foglalkoznak. Mostanára az addig elhanyagolt, gazos te­rületek is meg vannak művel­ve, s tavaszi-őszi napokon benépesül a Kókhegy a föl­dön dolgozó emberekkel. Hűséges Romhány nagyközség 3700 lakójának valóban nem le­het oka panaszra. A . helyben lakók zömét foglalkoztató 1100 fős Romhányi Építési Kerá­miagyárban az utóbbi évek­ben a nagy értékű termelés mellé magas jövedelmek is párosultak. A múlt évi ered­mény 165 millió forint, ami az 1984. évit közel 30 millió­val haladja, meg. Jelentősen emelkedett a tőkésexport is: 54 millióról, 72 millió forin­tos értéket produkáltak ta­valy. És az 1984. évi 62 ezer forintos átlagkereset a múlt évben évi 72 ezer forint fölé emelkedett. — öt év alatt több mint negyven százalékkal növeke­dett az átlagbér — mondja Reznicsek lAszló, a kerámia- gyár személyzeti és munkaerő­gazdálkodási osztályának ve­zetője. — Az elmúlt évre nyolcszázalékos bérfejlesz­tést terveztünk, de összessé­gében eredményeink alapján tizenkét százalékos bérfejlesz­tést tudtunk megvalósítani. Ezekben az években a ma­gyar gazdaságban ezt a mér­tékű növekedést valójában látványosnak kell elfogadni. Nem is csoda, hogy még bu­dapestiek is dolgoznak a gyárban, s összesen hetven faluból járnak Romhányba. És helyben találnak munkát a romháayiak is. A nagyköz­ségből körülbelül csak har­mincán keresik kenyerüket a településen kívül eső munka­helyeken. A nagy múltú kerámiagyár dinasztiákat teremtett a fa­luban. Közülük való a Kiszt- ner család is. A harmincöt éves frittolvasztár Kisztner vállalkozások Romhánybao Károly egyszer már hűtlen lett a gyárhoz, most azonban ismét itt van a frittolvasz- tó dob mellett. — Tizenöt éves koromban, 1965-ben a gyárban kezdtem dolgozni, aztán első házassá­gom nyomán Piliscsabára ke­rültem. Hat évig voltam tá­vol a. kérámiagyártól, s 1980 óta ismét itt dolgozom. Eb­ben a gyárban keresi a ke­nyerét az egész család: a fe­leségem a szállítási osztályon adminisztrátor, az öcsém itt autókarosszéria-lakatos. In­nen ment nyugdíjba az édes- nvám, és negyvenhat éve dolgozik itt az apám, aki formázóként kezdte, most munkavédelmi előadó. Itt ke­reste a kenyerét a nagyapám is — mutatja be a gyári csalá­dot a fiatalember. — Szere­tem azt, amit csinálok, sokat kell dolgozni, de jó a fizetés. Három műszakba járok, és havonta nyolc és fél-ki- lenc ezer forintot megkere­sek. Munka mellett tanulok is, Budapesten, az anyagipa­ri technikumban most vég­zem az utolsó évet. Kétbodonyt ma már Rom­hánynak hívják. A hangula­tos, szép fekvésű faluból jó néhány évvel ezelőtt több asszonyt is felvettek a gyár­ba. A kétbodonyi házakhoz tartozó nagy telkek azonban akkor sem maradtak kihasz­nálatlanul, ha a feleségek nyolcórás munkaidőben a ke­rámiagyárban, a VIDENTA- nál vagy a híradásszövetke­zetnél tették a dolgukat. Nyolcadik éve dolgozik szitagépkezelő, gyártásközi minőségellenőri munkakör­ben betanított munkásként Romhány legnagyobb üzemé­ben a kétbodonyi Forrásnyik Jánosné. — Azelőtt otthon voltam, a háztartást vezettem, a gyere­keket neveltem. Ha nem lett volna itt ez a gyár, nem tu­dom, hogyan lett volna. Egy hónapban öt-hat ezer forintot keresek, a múlt hónapban. 6650 forint volt a keresetem, igaz két műszakra járok. Természetesen otthon is dol­gozunk, a házhoz majdnem egyholdas kert tartozik, ezen fekete ribizlit, málnát ter­mesztünk értékesítésre. Ha már megvan a kert, meg kell művelni. Csak a fiam mond­ta egyszer, minek nekünk ez a nagy kert, betonozzuk le in­kább ... De most már ő is ért a gépi kapához. Amikor Forrásnyikné elso­rolja, hogy a férje- s a lánya is a gyár dolgozója. Csala Dezső megbízott művezető meg is jegyzi. — Sok itt a családi vállal­kozás ... Erre aztán élő példát szol­gáltat ő is, hiszen feleségé­nek munkahelye sem más, mint az övé. S, mint kétbo- donyinak, az ő házukhoz is nagy telek tartozik, s azon is terem a fekete ribizli és a málna. A kapálásra pedig ta­vasszal nála is a gépi kerti kapa szolgál. Azt mondják, ha meghallják az első kapa zümmögését valahol, a többi kétbodonyi is rögvest szétte­kint a kertben, s aztán már szorgos zümmögés az egész környék. Nem csoda hát, hogy nem torpant meg az építkezési kedv az utóbbi időben Rom­hányban, de a társközség Szentén és Kisecseten sem. Egyszerű emberek kétszintes, négy-öt szobás házakat épí­tettek, és lakják is azt. élve­zik a lakást. — A hatodik ötéves ter­vünkben 150 lakás megépí­tése szerepelt, és összesen 156 új lakás épült meg — mond­ja Varga Ráfael tanácselnök. — Továbbra sincs azonban telekgondunk- a tanács negy­venezer forintért kétszáz négyszögöles telkeket tud ad­ni az építkezni szándékozók­nak. s úgy. hogy ehhez már az ivóvíz, a szennyvízcsatorna és a gáz bevezetésének lehe­tősége is hozzátartozik. A közműkiépítettség Rom­hányban meghaladja a községi szintet. Húsz kilométeres ivó­vízrendszer épült ki, bevezet­ték a vizet Kétbodor.yban is. Mára közel háromszáz csa­lád kötött rá a vízhálózatra. Enélkül kritikus helyzetbe ke­rültek volna a településen, mert egyre több helyen ekko­riban kiapadjak a kutak. Bő­vült a településen a gázvezeték is, előbb 2600 méteren építet­ték ki, majd tavaly ősszel újabb három kilométer épí­tését kezdték meg. amit na - pókkal ezelőtt töltöttek fel gázzal. A közintézményeken kívül jelenleg hatvan család fűtheti otthonát ezzel az ener­giával. — Jó működési feltételek között dolgozhatnak a kü­lönböző intézmények, az ál­talános iskola, az óvoda, a bölcsőde, és huszonöt idős em­bert fogad az öregek napközi otthona. Van a községnek egy körzeti orvosa és gyógyszertá­ra — sorolja a tanácselnök. — Hiányzik azonban egy színes programokat kínáló kultúr- ház, mert látjuk, hogy amikor a fiatal kijön a gyárból, nem találja a helyét. Meg is van már a helye a kultúrotthon- nak a kettes számú lakótele­pen, és terveink szerint 1988- ban indulna az építése. Ezenkívül is van tennivaló Romhányban. Az évi hatszáz forintos településfejlesztési hozzájárulás segítségével ra­vatalozót és óvodát kívánnak létesíteni. Gond a nagyköz­ségben, hogy nincsenek meg­felelő színvonalú, kulturált vendéglátóegységek. A sok be­járó bevásárlási gondját va­lamelyest enyhítette, hogy ta­valy decemberben 120 négy­zetméteres faházban ABC-t nyitottak. ☆ A zon a napon sáros, la­tyakos úton jártunk a nagyközségben. Nem adott a látvány komfortérzetet az em­bernek. (Avagy a komforttal — ivó-, szennyvíz-, gázveze­tékek lefektetése — természet­szerűen együttjár a rossz ál­lapotú út?) Némi reményre azonban okot adhat az, hogy az idei évre tervbe vették Romhányban az országos köz- úthálózat korszerűsítését. Az itt lakók mindennel együtt szeretik a településü­ket. Mutatják ezt a társadalmi munkában elért eredményeik is. Két éve a községek és nagyközségek településfejlesz­tést segítő társadalmi munka­versenyében a megyeiek kö­zött az első helyezést érték éli Emellett sokat mond az ér­telmiségiek letelepedése: a nagyközség 24 nevelője közül, akik mind szakképzett peda­gógusok. 19-nek Romhányban van saját háza. Szöveg: Zsély András Képek: Kulcsár József Az iskolában Tibay Gézáné vezeti a számítástechnikai szakkört. Kisztner Károly Csiszolószerszámok a WIDEN- Az áfész TA-ból üzemében Kis László az egyik sütőipari szakember.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom