Nógrád, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

Az SZKP XXVII. kongresszusa előtt Irta: Géczi János B szovjet társadalom fejlődése,- az egész nép jövője szempontjából fontos, ki­emelkedő eseményre készül testvér­pártunk tagsága, a Szovjetunió lakossága. Az SZKP közelgő XXVII. kongresszusa meg­határozza a szovjet társadalom politikai, gazdasági és szellemi fejlődésének legfőbb szakaszait a következő évezredig, s jóvá­hagyja a békés építőmunka meggyorsításá­nak programját. A felkészülés jegyében jelentős erőfeszíté­sek történnek a XXVI. kongresszus határo­zatainak sikeres megvalósítására, a XI. öt­éves terv minél eredményesebb befejezésé­re. Értékelik az elmúlt öt év munkáját, elemzik a szocialista építőmunka tapaszta­latait, tanulságait, értelmezik a teendőket. Már több hónappal ezelőtt közzétették a kongresszusi dokumentumokat: az SZKP új­jászerkesztett programjának, szervezeti sza­bályzatának és a Szovjetunió gazdasági, tár­sadalmi fejlesztési programjának tervezetét. E dokumentumok tanulmányozására termé­szetszerűen), elsősorban párton belül — be­számoló taggyűléseken, pártértekezleteken — fordítottak nagy figyelmet, de ennél szé­lesebb körű, társadalmi szintű, össznépi jel­legű eszmecsere, aktív politizálás bontako­zott ki. A felfokozott érdeklődést egyrészt a szocialista építés külső és belső feltételeiben bekövetkezett változások, másrészt a párt gyakorlatában, programjában fellelhető új vonások magyarázzák. A napirenden levő kérdések, a szovjet társadalom előtt álló újszerű feladatok teszik indokolttá, hogy a XXVII. kongresszust történelmi jelentősé­gűnek tekintik a Szovjetunióban és hatá­rain túl egyaránt. A helyzetelemzés azt mutatja, hogy a Szovjetunió — kommunista pártja vezetésé­vel — az elmúlt években — a bonyolultabb, kedvezőtlenebb nemzetközi és belső feltéte­lek között is — a lenini úton haladt tovább és jelentős eredményeket ért el a politikai, gazdasági ea szellemi életben, a XXVI. kongresszus határozatainak végrehajtásá­ban. Ezek nélkül ma neon tehetne megőriz­ni a békés egymás mellett éléshez nélkülöz­hetetlen katonai erőegyensúlyt, jóval nehe­zebb lenne érdemiben reagálni karunk ki­hívásaira, a növekvő követelményekre. Az eddig ismert dokumentumok ugyanak­kor dinamikus változásokat is előirányoz­nak a társadalmi élet valamennyi terüle­tén. Az elvi alapok folyamatossága és kö­vetkezetessége a marxizmus—feminizmus, a kommunizmus eszméihez való hűség mellett módosul az SZKP stratégiája. A szocialista építés jelenlegi koncepciójának lényege, hogy a Szovjetunióban egy történelmileg hosszú fejlődési szakasznak, a fejlett szóda, lizmus tökéletesítésének a folyamata kez­dődött el. Közvetlen céllá a szocialista tár­sadalom mindent átfogó, mindenoldalú kor­szerűsítése, előnyeinek mind hatékonyabb kihasználása válik. Ez azt jelenti, hogy fel kell tárni s körültekintően hasznosítani a szocializmus erőforrásait, e társadalmi rend­szerben rejlő lehetőségeket. „Az SZKP úgy véli, hogy a fejlődés je­lenlegi szakaszában a társadalom politikai rendszere fejlesztésének stratégiai vonala a szovjet demokrácia tökéletesítése, a nép szo­cialista önirányításának egyre teljesebb ér­ien tő« mértékű meggyorsítása. A népgazda­ság műszaki fejlesztése alapján alakítják át a társadalom anyagi és műszaki bázisát. Ja­vítják a természeti erőforrások, a nyers­anyagok, az energia felhasználását. A párt minden lehetséges módon előmozdítja a Szovjetunió tudományos-műszaki potenciál­jának további növelését és hatékony kiak­názását. Előtérbe helyezik a minőségi vál­tozásokat ígérő és megalapozó fejlesztése­ket, a világszínvonallal lépést tartó korsze­rű ágazatok, technológiák gyors és kiterjedt alkalmazását. A beruházási politikában a rekonstrukciók kerülnek előtérbe. Korszerű­sítik a műszaki fejlesztést szolgáló infra­struktúrát, növelik a kollektívák, az egyes szakemberek érdekeltségét a tudományos eredmények bevezetésében. Ügy ítélik meg, hogy sokoldalúan fejleszteni szükséges a KGST-tagállamokkal és más szocialista or­szágokkal való együttműködést, magasabb szintre kell emelni a szocialista gazdasági integrációt, fejleszteni kell a termelésszako­sítást és a termelési kooperáció új, hatékony formáit. E feladatok megvalósításához veze­tő út jelentős állomása volt a KGST 41., rendkívüli ülésszaka. Ezen fogadták el a tagországok tudományos-műszaki haladásá­nak 2000-ig szóló fejlesztési programját. Az együttműködő felek közös érdekeik figye­lembevételével új típusú technika és tech­nológia létrehozását és alkalmazását célzó akciókról állapodtak meg, erőiket az öt ki­emelt irányra — a népgazdaság elektroni­zálására; a komplex automatizálásra; az atomenergetikára; új anyagokra, gyártási és feldolgozási technológiákra; a biotechnoló­giára — összpontosítva. A szovjet gazdaságpolitika fontos eleme az irányítás tökéletesítése. 1983-ban orszá­gos kísérlet indult az új gazdaságirányítási módszerek bevezetésére. Ennek keretében csökkentették a tervmutatókat, a vállalatok nagyobb önállósághoz jutottak termelési profiljuk kialakításában, a munkabérek meg­állapításában. A kedvező tapasztalatok alap­ján ezt a rendszert most szélesebb körre terjesztik ki. Nem zárják ki az áru- és pénz- viszonyok alkalmazását, de a szabályozás­ban a központilag megállapított normatí­váknak kívánnak elsődleges szerepet bizto­sítani. Tovább haladnak a fokozatos decent­ralizálás, a vállalati önelszámolás, az anya­gi ösztönzés fejlesztésének útján. Az SZKP a gazdaságirányítás tökéletesítését célzó fo­lyamatban arra törekszik, hogy fejlessze a dolgozók kezdeményezőkészségét és mind teljesebben bevonja őket a termelés irányi- tásáft». Mint a társadalmi étiét minden területén — így a gazdaság fejlesztésében is — érvé­nyesül az a felismerés, hogy a legfontosabb termelési tényező maga az ember, a szocia­lizmus előrehaladásának legnagyobb tarta­lékai a fegyelmezett munkában, a dolgozók aktivitásában rejlenek. A párt különleges jelentőséget tulajdonít annak, hogy növelje a munka alkotó és kollektív jellegét, emel­je kultúráját, ösztönözze a magas fokú szak- képzettséget igénylő, nagy termelékenységű munkát. Az ország fejlődésének meggyorsí­tásához, a tömegek lendületének fokozásá­hoz átgondolt, következetes társadalompoli­tikára van szükség. Ezért a gazdasági po­tenciál elősegítése és a honvédelmi képesség szinten tartása mellett, folyamatosan növel­ni kell a szovjet nép jólétét, javítani élet- és munkakörülményeiket. Kiemelt feladat az alkotóképesség kibontakoztatása, a társa­dalmi igazságosság elvének mind teljesebb megvalósítása, az osztályok és rétegek egy­máshoz való közelítése, a szellemi és fizi­kai munka, a város és a falu közötti lénye­ges különbségek csökkentése, a nemzetiségi viszonyok tökéletesítése, az ország nemzetei és nemzetiségei közötti testvéri barátság erősítése. Mindez a szovjet emberek érde­keit szolgálja, a szocialista társadalom lé­nyegéből, humanizmusából fakadó teendő. Valamennyi politikai, gazdasági feladat megvalósításának alapvető feltétele a párt vezető szerepének erősítése, a pártirányítás hatékonyságának fokozása. Az SZKP, amely osztályjellegét és ideológiáját tekintve a mun­kásosztály pártja marad, az egész nép párt­ja lett. „A párt a népért van és a népet szolgálja. A párt a társadalmi-politikai szer­vezet legmagasabb formája, a politikai rendszer magva, a szovjet társadalom veze­tő és irányító ereje. A párt határozza meg az ország fejlesztésének fő irányát, bizto­sítja a nép alkotó tevékenységének tudomá­nyos irányítását és szervezett, tervszerű és céltudatos jelleget ad a végső cél eléréséért, a kommunizmus győzelméért folyó harcá­nak.” Munkájának alapja a pártélet lenini szabályainak, a demokratikus centralizmus és a kollektív vezetés elvének feltétlen be­tartása, a pártdemokráciának, a párttagság aktivitásának és öntevékenységének, a bí­rálatnak és önbírálatnak, a széles körű nyil­vánosságnak minden irányú fejlesztése. Ar­ra törekednek, hogy a kommunisták még szélesebb körben hatékonyabban vegyenek részt a politika formálásában, a döntések előkészítésében, a feladatok kialakításában és megvalósításában. A párt elvárja tagjaitól, hogy munkájukkal, közéleti tevékenységük­kel, életmódjukkal mutassanak példát kör­nyezetüknek, járjanak élen a rend megszi­lárdítására hozott intézkedések következetes megvalósításában, érzékenyen reagáljanak a legfontosabb kérdésekre, a társadalmi fejlő­dést akadályozó, visszahúzó jelenségekre, szolgálják tudatosabban a szocializmus, a közösség ügyét. A pórt nagy hangsúlyt helyez a személyi feltételek megteremtésére, a kádermunka ja­vítására. A folyamatosság mellett fontosnak tartják a vezetés, a testületek minőségi meg­újítását, Továbbra is támaszkodva a kipró­bált, nagy tapasztalattal rendelkező káde­rekre, jobban szorgalmazzák a fiatalok ide­jében történő előrelépését, vezető tisztségbe kerülését. Kiemelt figyelmet fordítanak az alapszervezetek jogkörének bővítésére, a mai követelményeknek megfelelő munka- módszerek megerősítésére, fejlesztésére. A politikai munka egészében nagyobb hang­súlyt kap a reális szemléletre alapozott ér­velés, a meggyőzés, a nevelés. Nyíltabb, köz­vetlenebb az emberekkel való érintkezés. Az ideológiai munkában fő feladatnak a tudo­mányos világnézet kialakítását, a kommu­nista erkölcs térhódítását, a munkára neve­vényesülése' annak alapján, hogy a dolgo­zók, kollektíváik és szervezeteik nap mint nap, aktívan és hatékonyan részt vesznek az állami és társadalmi élet kérdéseinek a megoldásában.” Olyan korszerű mechaniz­musok és módszerek kidolgozása vari folya­matban, amelyek lehetővé teszik ® társadal­mi érdekviszonyök pontosabb feltárását, az eltérő érdekek jobb összehangolását, bizto­sítva a közérdek elsőbbségét. A párt politi­kájának kulcskérdése, a szovjet szocialista állam fejlődése és megerősödése, demokra­tikus, össznépi jellegének mind teljesebb ki­bontakoztatása. Folytatva az elmúlt évek gyakorlatát, szorgalmazzák a tanácsok ön­állóságának és felelősségének növelését, a döntéshozatal demokratikus elemeinek bőví­tését. A párt nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy növekedjék az önkormányzati rendszer legfontosabb láncszemeinek, tár­sadalmi szervezeteknek a szerepe. Erősítik önállóságukat, bővítik tevékenvségi körüket s egyúttal növelik felelősségüket. A Szovjetunió — és az egész szocialista közösség — további előrehaladásának meg­gyorsítása szempontjából meghatározó je­lentőségű a gazdaság fejlesztése. Erőteljes fordulatra van szükség a termelés intenzi- vitásának, a munka termelékenységének fo­kozásában. A párt arra ösztönöz minden ágazatot és termelőegységet, hogy minél tel­jesebben használja ki a gazdasági növeke­dés minőségi tényezőit. Biztosítani kell az áttérést, a magasabb szervezettségű és ha­tékonyságú gazdaságra, amelynek sokolda­lúan fejlett termelőerőkkel, érett szocialista termelési viszonyokkal és a társadalom egész fejlődését ösztönző gazdasági mechanizmus­sal kell rendelkeznie. Már az ezredfordulóig tervezik elérni a termelési kapacitások meg­kétszereződését, mégpedig a termékek mű­szaki színvonalának gyökeres javítása mel­lett. Növelni szándékoznak a nemzeti jöve­delmet és a felhasználás arányát. A párt gazdasági stratégiájának alapvető kérdése a tudományos-műszak) haladás je. A megye egyik Iegdinamiknsabban fejlődő üzeme a balassagyarmati kábelgyár, ahol az idén is kétmilliárd fölötti árbevételre számítanak. ■ — kép: kj — lést, a hazafias és internacionalista, az ate- ista nevelést tekintik. Az eszmei nevelő mun­ka fontos alkotó része a szocializmus eszmé­itől idegen ideológia és erkölcs megnyilvá­nulásai elleni küzdelem. Az ideológiai tevé­kenységet közelebb kívánják hozni a napi feladatokhoz, a mindennapi élethez. Az SZKP társadalmi megújulást szolgáló gyakorlata és programja megfelel az egész emberiség alapvető érdekeinek. Nem irányul egyetlen nép, egyetlen állam ellen sem, bé­keszerető célokat tűz ki. Nincs magasabb- rendű és felelősségteljesebb küldetése mint a béke megőrzése és erősítése, az agresszió és a militarizmus erőinek megfékezése a most élő és a felnövekvő nemzedékek nevé­ben. A szocializmus eszméje a háborútól és a fegyverektől mentes világ. Az SZKP-nak a külpolitikai kérdésekkel kapcsolatos állás­pontja egyesíti magában a szovjet nép ér­dekeinek szilárd védelmét, az imperializmus agresszív politikájával való határozott szem- behelyezkedést és a párbeszédre, a nemzet­közi kérdések konstruktív megoldását célzó tárgyalásokra való készséget. A szovjet párt szilárd elvtársi kapcsolatok­ra és sokoldalú együttműködésre törekszik a Szovjetunió és a szocialista világrendszer minden állama között. Internacionalista fel­adatának tekinti, hogy a többi testvérpárt­tal együtt szilárdítsa egységét és befolyását, növelje a szocialista közösség erejét. Követ­kezetesen folytatja a felszabadult országok­kal kialakult baráti kapcsolatok szélesítésére szolgáló irányvonalát. A kapitalista orszá­gokkal való viszonyban abból indul ki, hogy a mai világ ellentétes társadalmi rendszerre oszlik, amelyek között a vitát békés úton le­het és kell megoldani. Határozottan és kö­vetkezetesen védelmezi a különböző társa­dalmi berendezkedésű államok békés egy­más mellett élésének lenini elvét. A Szov­jetunió és szövetségesei — a szófiai és a prágai állásfoglalás szellemében — arra tö­rekszenek, hogy megfékezzék a fegyverke­zési versenyt, meggátolják a világűr milita.f rizálását, elhárítsák az atomháború veszélyét,' folytatódjék a genfi csúcstalálkozóval elkez­dődött folyamat. Ezt igazolja a tömegpusztí­tó fegyverek megsemmisítésére irányuló — a napokban közzétett — új nagyszabású programjavaslat is. A Szovjetunió Kommunista Pártja a kong­resszusi felkészülést az új lehetőségek, fel­adatok feltárásának egyik fontos szakasza­ként értelmezi. Az átfogó elemzés, a hatá­rozathozatal a XXVII. kongresszusra vár, de már most látszik, körvonalazódik a vár­ható döntés. A párt szilárd álláspontja, hogy a kipróbált lenini úton kell továbbhaladni, felhasználva a saját és a többi szocialista ország tapasztalatait, s folyamatosan kell ke­resni a megújulás, a lendületes fejlődés to­vábbi módszereit, eszközeit. Erre utalnak Mihail Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának szavai is: „Nehéz, göröngyös út elején vagyunk. A továbblépés megköveteli az élet által elénk állított feladatok alkotó megközelítését, a céltudatosságot, a ma­gas fokú fegyelmet és az ön- feláldozást is. Hatalmas tartaléka­ink és lehetőségeink vannak és kemé­nyen kell dolgoznunk, hogy ezeket mozgás­ba hozzuk, teljes mértékben kihasználjuk.” Az SZKP politikáját, a kongresszus előké­születeit az egész világon, így hazánkban is, élénk érdeklődés kíséri. A közvélemény jól érzékeli, hogy a Szovjetunióban végbemenő változások közvetlenül és közvetve is jelen­tős hatást gyakorolnak a szocialista orszá­gok életének fejlődésére. A dolgozók nagy figyeiemmel tanulmányozzák a dokumentu­mokat, a társadalmi vitákról érkező infor­mációkat, egyáltalán a Szovjetunióval fog­lalkozó híradásokat, publikációkat. Elisme­rés kíséri a tapasztalt erőfeszítéseket, s az az általános vélemény, hogy az SZKP olyan cselekvési irányvonal kialakítására törek­szik, amely a reális helyzetből indul ki, öt­vözi a párt sok évtizedes tapasztalatait a tár­sadalom építésének céljaival. A közvélemény alapvető érdekünknek tartja, hogy saját fel­adataink kialakításában és megvalósításában hasznosítsuk az SZKP tapasztalatait, meg­újulási törekvéseit s lehetőségeinkhez mér­ten járuljunk hozzá az együttműködés, a ba­rátság további erősítéséhez. Nógrádban is érzékelni a Szovjetunió — s ezen belül testvérmegyénk, Kemerovo — iránti figyelmet, a növekvő érdeklődést. En­nek egyik konkrét megnyilvánulása a XXVII. kongresszus tiszteletére — helyi kez­deményezésre — indított munkaverseny-moz- galom, melynek keretében a szocialista bri­gádok eredményesen teljesítik vállalásaikat, hatékonyabb munkát végeznek, még jobb minőségben tesznek eleget a Szovjetunióból és a többi szocialista országból érkezett meg­rendeléseknek. A bizalom jellemzi a XXVII. kongresszus iránti várakozást. Az emberek újabb ösztön­zést kapnak feladataik igényesebb teljesíté­séhez, a társadalmi fejlődés ütemének meg­gyorsításához, színvonalának emeléséhez. Meggyőződésünk, hogy az SZKP soron kö­vetkező kongresszusa egyik fontos mérföld­köve lesz a kommunizmushoz vezető átme­netnek, s hosszú időn keresztül forrását, gazdag tárházát képezi történelmi optimiz­musunknak, szocialista építőmunkánknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom