Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-11 / 290. szám

Ifibb száz résztvevil Szovjet—amerikai üzleti megbeszélések Moszkvában Kedden Moszkvában meg­kezdődött az Amerikai—Szov­jet Kereskedelmi és Gazdasá­gi Tanács (ASZKGT) 9-dk, éves találkozójának első ple­náris ülése. Az értekezleten a szovjet minisztériumok . és külkereskedelmi vállalatod, valamint az amerikai üzleti élet több mint 400 képviselő­je — közöttük a legnagyobb amerikai vállalatok képviselői — vesznek részt. A tanácskozás résztvevőit Borisz Arisztov szovjet kül­kereskedelmi miniszter üdvö­zölte, s megnyitóbeszédében rámutatott arra, hogy az ASZKGT idei tanácskozására különleges időszakban került sor. A közelmúltban lezajlott genfi csúcstalálkozó megnyi­totta a szovjet—amerikai kap­csolatok javításának lehető­ségét. Ahhoz, hogy ezt a le­hetőséget megragadhassuk, valós tettekre van szükség a genfi találkozón kiadott közös nyilatkozat szellemében. A két ország közötti egyenjogú és kölcsönösen hasznos kapcso­latok fejlesztése számottevő módon elősegítené egymás megértését, a bizalom légkö­rének megteremtését — muta­tott rá Borisz Arisztov. "Malcolm Baldrige, amerikai kereskedelmi miniszter felol­vasta Reagan elnöknek a ta­nácskozás résztvevőihez inté­zett üzenetét. Az amerikai el­nök abban jelölte meg az ASZKGT fontosságát, hogy az „lehetőséget biztosít az Egye­sült Államok és a Szovjetunió kereskedelmi vezetőinek talál­kozására”. A továbbiakban ki­fejtett«, hogy Genfben Mihail Gorbacsovval elhatározták, hogy „az ehhez hasonló cse­rék és találkozók fontos ré­szei a két ország közötti szi­lárdabb kapcsolatok megte­remtésére irányuló hosszú távú erőfeszítéseknek”. A tanácskozáson az ASZKGT társelnökeinek, Vlagyimir Szuskovnak és Dwayne O. Andreasnak beszéde hangzott el. Mihail Gorbacsov ebéden fogadta az üzletembereket és beszédet mondott. (MTI) Shultz Londonban Washingtonból európai útjá­nak első állomására, London­ba érkezett kedden George Shultz amerikai külügymi­niszter. A nap folyamán ta­lálkozott Margaret Thatcher miniszterelnökkel és brit kollé­gájával, Sir Geoffrey Howe- val. A tervek szerint Shultz szerda reggel folytatja útját — nyolcnapos kőrútjának kö­vetkező állomására — Brüsz- szelbe. (MTI) Hegemlékezés az emberi jogok napjáról Az emberi jogok napjáról emlékeztek meg kedden a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának székházában, a Magyar ENSZ Társaság és a Magyar Jogász Szövetség kö­zös rendezvényén. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 11,48. december 10-én adta ki az 'emberi jo­gok egyetemes nyilatkozatát, amelyben megjelölte azokat a közös eszményeket, ame­lyeknek elérésére minden népnek és nemzetnek töreked­nie kell. 1950-ben döntöttek úgy, hogy minden év decem­ber 10-ét szerte a világon az emberi jogok napjaként ün­nepük meg. A magyarországi megemlé­kezésen Matolcsy Károly, a Magyar Nemzet főszerkesztő­helyettese mondott beszédet, majd a résztvevők az euró­pai. kulturális fórumról és az emberi jogokról közelmúltban rendezett ottawai szakértői értekezlet tapasztalatairól hall­gattak meg tájékoztatót. Kampány a korrupció ellen Kínában A Kínai Kommunista Párt és a kínai kormány a keddi pekingi lapokban kinyomta­tott körlevélben foglalt állást az egyes kormány- és párt­hivatalokban tapasztalható korrupció és egyéb visszás jelenségek ellen. A körlevél megemlítette például; hogy a kémén yvaluta-rendelkezéseket kijátszva nagy szómban vá­sárolnak hivatalok külföldi gépkocsikat, egyes vezető ká­derek egymással versenyezve cserélgetik a személygépko­csikat, állami pénzen feles­legesen sokan utaznak kül­földre, és állandóan túllépik a reprezentációs kereteket. Sem az említett jelenségek, sem a KKP és a kormány fel­lépése ellenük nem újdonság Kínában. Figyelemre méltó azonban a körlevél kibocsá­tásának időzítése. Ez ugyanis egybeesik a Japán-ellenes „de­cember 9. diákmozgalom” ötvenedik évfordulós ünnep­ségeivel. Az elmúlt hetekben a városlakókat, a diákokat —, akik egyelőre a kínai refor­moknak a terheit, például a megélhetési költségek megnö­vekedését tapasztalják — in­tenzíven foglalkoztatják a negatív kinövések, a bei- és külgazdasági politika. Éppen ezért az 50. évforduló ünnep­ségeinek is központi témája volt a fiatal nemzedék és a reformok kapcsolata. Li Peng miniszterelnök- helyettes. a KKP KB Politi­kai Bizottságának tágja hat­ezer diák előtt arra szólította fel az ország fiataljait, hogy tudással felvértezve készülje­nek a kínai modernizálás feladatainak végrehajtására. Ahogy ötven évvel ezelőtt a japánok elleni küzdelem volt a kor parancsa, most — a Kínai Kommunista Párt vezetésével — a reformok si­kerre vitele. Li Peng ugyan­akkor azt is hangsúlyozta, egy olyan nagy és eltérő fej­lettségű vidékekkel rendel­kező országban, mint amilyen Kína, elkerülhetetlenek a hibák és a hiányosságok. A párt és az állam azonban üdvözli a reformokkal kap­csolatos elképzeléseket, javas­latokat és bíráló észrevétele­ket. Magyarország és Ausztria: A jószomszédság példája Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának találkozója Ru­dolf Kirchschlägerrel, Auszt­ria államelnökével, a proto­kolláris külsőségektől mentes, szívélyes, kötetlen eszmecsere lesz- Mindkét fél úgy érzi, hogy a két ország jószomszé­di, baráti kapcsolatainak lég­körében misem természete­sebb, minthogy időszakon­ként a vezető politikusok kü­lönösebb formaságok nélkül, négyszemközt is tanácskozza­nak. Ausztria az első tőkésor­szág, amellyel Magyarország kapcsolatai ilyen szintet ér­tek el- Nincs olyan szakmi­niszter, országos intézmény vezetője, aki ne találkozna rendszeresen osztrák partne­rével, a két országot nem­csak a kereskedelemben, az idegenforgalomban fűzi össze egyezmények sora, hanem gvakorlatilag az élet minden területén, a bűnüldözéstől a környezetvédelemig, a jogse­gélytől a határmenti terület- rendezésig. Nincs hét, hogy ne járnának vezető politiku­sok, szákemberek a másik or­szágban, dolgozni a közös ter­vek megvalósításán., vagy ép­pen új közös elgondolásokról tárgyalni. Mindezt ma már természetesnek érezzük — akárcsak azt, hogy évente (immár régen vízum nélkül) 6záz- és százezrek lépik át (mindkét, oldalról a határt. A Budapesten turistáskodó, vagy a határmenti magyar váro­sokban szórakozó, vásárló osztrák polgár éppúgy meg­szokott látvány, mint magyar társa a bécsi üzletutcákon, vagy az alpesi sípályákon. Ez a tény már szinte közhely — pedig csak az utóbbi két évtized termése. Josef Klaus kancellár, a katolikus-konzer* vatív Osztrák Néppárt elnöke volt az első vezető osztrák politikus, aki a hatvanas évek derekán hivatalos mi­nőségben Budapestre látoga­tott — miután az előző évti­zedekben hűvös, néha fagyos volt Bécs és Budapest viszo­nya. Klaust és pártját 1970- ben a szociáldemokraták vál­tották a kormány élén. s ők irányítják máig az ország po­litikáját. Akkori vezetőjük, Bruno Kreisky kancellár kez­dettől nyomatékosan hangsú­lyozta: az elvi, világnézeti el­lentétektől függetlenül a sem­leges Ausztriának létérdeke, hogv minél jobb viszonyt, együttműködést alakítson ki szocialista szomszédaival is. Bruno Kreisky nevéhez fű­ződik az időszak, amelyben a két ország kapcsolatai — amint kölcsönösen emlegetik — job­bak. mint a sokszáz éves kö­zös történelemben bármikor A mindenkori bécsi kormá­nyok (a szocialisták , 1983-ig egyedül, azóta a szabadság- párttal koalícióban kormá­nyoznak) elvi kérdésnek te­kintik a Magyarországhoz fű­ződő jó viszonyt- Ezt hangsú­lyozza Kreisky utóda, Fred Sinowatz kancellár is, aki egyébként burgenlandi, máig is ott él és mint meséli, reg­gel első pillantása a soproni templomtoronyra esik — em­lékeztetvén a szomszédra. •. Az Osztrák Kommunista Párt természetesen eleve az együttműködés híve, s az osztrák—magyar viszony kér­désében teljes az egyetértés az ellenzékben levő Néppárt­tal is. Bécs és Budapest közös tö­rekvéseinek sikerei szemmel láthatóak gazdasági területen: az osztrák közreműködéssel épített szállók, a Ferihegyi reoülőíér a legismertebb pél­dák, de jelentős ipari-keres­kedelmi kooperációk százával vannak. Amint számunkra előnyös a közös munka, nem kevésbé az a másik fél szá­mára: a Nvugat-Európában ritkán versenyképes Ausztria ipara számára például a ma­gvar piac rendkívül fontos. A magvarországi építkezések például, a nagy gondokkal küzdő, jelentős részben ki­használatlan osztrák építőipar számára létfontosságúak. 2 NÓGRÁD - 1985. december 11.. szerda Maavar—iuaoszláv w r *>a0 tárgyalások (WoW-’+A* 92 1. oldalról) Lázár György röviddel megérkezése után felkereste a belgrádi emlékközpontot, ahol kegyeletét leróva virág­csokrot helyezett el "Joszip Broz Tito sírján, majd pedig beírt az emlékkönyvbe. Ezt követően Űj-Belgrád- ban a föderáció palotájában megkezdődtek a magyar és a jugoszláv kormány elnökének tárgyalásai. A Lázár György vezette magyar tárgyalóküldöttség tagjai: Hetényi István pénz­ügyminiszter, Horn Gyula külügyminisztériumi állam­titkár, Dunai Imre külkeres­kedelmi miniszterhelyettes, Gvörke Sándor, belgrádi nagy­követ. A Milka Planinc vezette jugoszláv tárgyalóküldöttség tagjai: Nedeljko Mandics, a szövetségi végrehajtó tanács tagja. Budimir Loncsar ügyminiszter-helyettes, di Szmolenszk külkereskedel* mi miniszterhelyettes, Milo- van Zidar, Jugoszlávia buda­pesti nagykövete. Milka Planinc, a jugoszláv kormány elnöke kedd este Belgrádban a föderáció palo­tájában díszvacsorát adott Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke tiszteletére. A vacso-. rán pohárköszöntők hangzót­kül- Meto- tak el. Milka Planinc pohárköszöntője A díszvacsorán Milka Pla­ninc pohárköszöntőt mondott. Ebben kiemelte: „Baráti or szágaink között a kapcsolatok jók és fejlettek, őszinte pár­beszédet folytatunk. együtt­működésünk szilárdan meg­alapozott. Ezt nagyra érté­keljük, s együttes erőfeszíté­seink pozitív eredményének tekintjük. Kapcsolataink a függetlenség, a szuverenitás, a területi egység tiszteletben tartásán, a belügyekbe való be nem avatkozás elvén ala­pulnak, valamint azon, hogy kölcsönösen tiszteletben tart­juk azt, hogy a szocialista építés útjai különbözőek. Ezt a szilárd alapot, amely lehe­tővé teszi számunkra, hogy barátságunkat és együttmű ködésünket szüntelenül erő­sítsük, Joszip Broz Tito és Kádár János találkozóin rak­ták le. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy együttműködésünk állandóan erősödik, kapcsola­taink felfelé ívelnek, egyre sokrétűbbek és gazdagabbak. Ez kétségkívül népeink érde­ke. Ezért eredményeinket jog­gal emlegetjük a szomszédos országok viszonyának pozitív példájaként. Készek vagyunk arra, hogy tovább keressük együttműködésünk fejlesztésé­nek újabb lehetőségeit. Megelégedéssel szeretném hangsúlyozni, hogy sikeres együttműködésünkhöz értéke­sen járul hozzá a magyaror­szági horvát, szerb és szlo­vén és a jugoszláviai magyar nemzetiség. Helyzetük , ked­vező alakulása szomszédos or­szágaink kapcsolatai erősítésé­nek jelentős tényezője. A jugoszláv—magyar gaz­dasági együttműködés sikere­sen fejlődik, ezt a kiegyensú­lyozott árucsere, a magas fo­kú ipari együttműködés. ' a szakosítás és a számottevő kishatárforgalom jellemzi- Re­méljük, hogy az elkövetkező időszakban az együttműködés más formái is jelentősebben bővülnek. Reméljük — folytatta Mil­ka Planinc —, hogy a legma­gasabb szintű szovjet—ameri­kai párbeszéd felújítása meg­teremti a vitás nemzetközi kérdések békés megoldásának feltételeit- A szocialista, el nem kötelezett Jugoszlávia tőle telhetőén te\'ékenyen hoz* zájárul a nemzetközi kapcso­latok pozitív folyamatainak erősítéséhez­A jövőben is mindent meg­teszünk annak érdekében, hogy kétoldalú együttműködé­sünket sokoldalúan tovább- fejlesszük. Biztosak vagyunk abban, hegy az önök országa is erre törekszik, s közös erő* feszítéssel újabb, sikeres lépé­seket teszünk. Ezzel nemcsak országaink népeinek jólétéhez járulunk hozzá, hanem az európai biztonság és együtt­működés erősítéséhez is” — fejezte be -a jugoszláv kor mány elnöke. Lázár György pohárköszöntője Milka Planinc pohárkö­szöntőjére Lázár György vá­laszolt. Bevezetőben kifejez­te köszönetét a meghívásért, majd a továbbiakban arról szólt, hogy a magyar nép is­meri és nagyra becsüli azo­kat az eredményeket, ame­lyeket Jugoszlávia népei a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének vezetésével ér­tek el az új társadalom épí­tésében. Kifejtette: délutáni megbeszélésünkön fő vonalak­ban megismerhettük azokat a rövldebb és hosszabb táv­ra szóló tervelgondolásokat, amelyek a további fejlődés megalapozását hivatottak szolgálni. Jó érzéssel állapíthatjuk meg — hangoztatta —, hogy azok az elvi alapok, amelye­ket Kádár János és .Toszip B>-oz Tito elvtársak fektet­tek le, időtállónak bizonyul­E részletkérdések mellett mindenesetre mindkét fél azt tartja a leglényegesebbnek, hogy Bécs és Budapest poli­tikai párbeszéde, egyetértése — az elvek fenntartásával — olyan fokot ért el, amilyenre még aligha volt példa a két világrendszer kapcsolataiban. S közös elégtétellel szemlélik, hogy e megértés talaján mi­lyen sokrétű együttműködés alakult ki a gyakorlatban, immár nemcsak az államok, vagy a gazdaság, hanem az emberek millióinak szándé­kát, személyes érdekeit is szolgálva. Ebben a szellemben jelké­pesnek is tekinthető Kádár János rövid látogatása a ma- gyár határtól néhány kilomé­terre fekvő burgenlandi, hely­ségekben, ahol még magyalok is élnek, s Raidingben (Do- borjánban), Liszt Ferenc szü­lőházában, ahol megint csak a közös múltat idézik az em­lékek. A találkozó végül egyfajta búcsúzás is lesz: Rudolf Kirchschläger, az egykori nemzetközi jogász, majd kül­ügyminiszter és államfő a jövő évben nyugalomba vo­nul. A párton kívüli katolikus politikus, aki a szociálde­mokraták jelöltjeként, került tisztjeibe, búcsúzik a szom­széd ország vezető kommu­nista politikusától, olyan si­keres közös munka után, olyan baráti légkörben, amilyenre még másutt Európában — sajnos — nincsen példa. An­nál is fontosabbnak tűnik a magyar—osztrák példa: lám, így is lehet­Heltai András tak. Kapqsolataink baráti­ak, és az élet minden terü­letére kiterjedve gyümöl­csözően fejlődnek. Ma ismét megerősítettük, kinyilvání­tottuk, azt a szándékunkat, hogy továbbra is ezen a ki­próbált úton haladunk, egy­más sajátosságainak tiszte­letben tartásával tovább erő­sítjük, még magasabb szint­re emeljük együttműködésün­két — rríondta. A miniszterelnök • utált arra, hogy a tárgyalásokon külön figyelmet szentelnek a gazdasági ögyüttműködés kérdéseire. Egyetértettünk abban —, mondotta, —, hogy ha jobban élünk az együttműködés^kor. szerű . formáival, akkor áz előirányzottnál is dinamiku- sabbá tehetjük az árucsere­forgalom bővítését. Érde­keltek vagyunk" abban, hogy, tovább fejlődjék a közvet­len együttműködés Jugoszlá­via köztársaságaival, széle­sedjenek a. határmenti terü­letek és városok kapcsolatai, növekedjék a kölcsönös tu­ristaforgalom. — Népeink barátságát, együttműködésünket jól szol­gálja az a fejlődés is, amely országaink kulturális, oktatá­si és tudományos kapcsolata­iban mutatható fel. Történel­mi múltunk haladó hagyo­mányainak ápolása a jelen­ben élő nemzedékek egymás iránti tiszteletét és bizalmát erősíti, ezért a magunk ré­széről arra törekszünk, hogy e téren is tovább gazdagítsuk, méginkább elmélyítsük együttműködésünket. Ügy vélem, külön is méltatást ér­demel az a kölcsönös figye­lem, amelyet az egymás or­szágaiban élő nemzetiségek kulturális és oktatási igé­nyeinek minél jobb kielégíté­sére, az anyanemzethez fű­ződő közvetlen kapcsolatok fejlesztésének elősegítésére fordítunk. Jó dolog és meg­győződésem, szériát k határain, kpn kívül, is elismerést vált ki, hogy a nemzetiségek lé­te közöttünk nem a viták for­rása, hanem a barátság és az együttműködés fontos ténye- zője. A Minisztertanács elnöke méltatta Mihail Gorbacsov és Ronald Reagen genfi találko­zójának jelentőségét, majd kifejtette. hogy a Magyar Népköztársaság szövetségese­ivel — a Varsói Szerződés or­szágaival — minden tőle tel­hetőt megtesz, hogy hozzájá­ruljon a béke védelméhez, az államok közötti egyenjogú kapcsolatok fejlesztése ügyé­nek előmozdításához. — Nem mulaszthatom el az alkalmat annak megerősíté­sére. hogy Magyarországon jól ismerjük és nagyra be­csüljük az el nem kötelezett szocialista Jugoszlávia aktív, az enyhülést szolgáló tevé­kenységét, amely meggyőző­désünk szerint a jövőben is számíthat a békeszerető és a haladó emberek támogatásá­ra — hangsúlyozta Lázár György. Vádak elejtése Dél-Áfrikában Elejtették a hazaárulás vád­ját Dél-Afrikában az Egye­sült Demokratikus Front (UDF) elnevezésű apartheid- ellenes szervezet 12 perbe fo­gott vezetője ellen, akiket ezután szabadon is bocsátot­tak. Ez év tavaszán a dél-afri­kai Pietcrmaritzburgban az elmúlt két évtized legnagyobb szabású kirakatpere kezdő­dött: 16 ellenzéki vezető el­len emeltek vádat májusban hazaárulás címén. Ezt a vá­dat Natal tartomány legfőbb ügyesze hétfőn váratlanul és minden indoklás nélkül el­ejtette az UDF, vezetőivel szemben. A négy másik vád­lott — mindannyian szak- szervezeti vezetők — perét azonban jövőre folytatják, fe­jük fölül még nem hárult el a halálos ítélet veszélye. Ellenzéki vélemények sze­rint a bíróság a nagyon is tá­gan értelmezhető biztonsági törvények ellenére képtelen volt kézzelfogható bizonyíté­kokkal alátámasztani a haza­árulás vádját. A szabadon engedett ellen­zéki vezetők között van as UDF két társelnöke, Archia Gumede és Albertina Sisulu. Az amerikai külügyminisz­térium még hétfőn ,,bátorító1* fejleménynek” minősítette a pietermaritzburgi bíróság dön­tését. Az UDF azonban minden jel szerint továbbra is a ha­tóságok céltáblája marad: Pretoriában hamarosan foly­tatódik a szervezet 22 bíróság elé állított aktivistájának pe­re.

Next

/
Oldalképek
Tartalom