Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

Lehetünk-e mormonok? Hónapok óta munkaviszonyban Képesítés nélküli népművelők között T: lelemény Alaposan felcsigázta érdek­lődésemet — remélem, sokakra hatott ily’ módon — a Ma­gyar Televízió és a hosszú nevű Bonneville Media Com­munications USA—Salt Lake City koprodukciója, az Utahi utak. A négyszer félórás do­kumentumfilm Szinetár Mik­lós rendezésében, Ráday Mi­hály operatőri remeklésével és Benda László okos isme­retterjesztő kiselőadásaival, találó riportjaival rácsodál- koztatott bennünket egy több százezer főt számláló vallási szekta — innen nézve — cso­dabogaraira. Bűvöletben A mormonok prófétájuktól, Mormonról kapták a nevüket, akinek fia, Moroni ismertette meg a vallásalapítóval, az egyszerű amerikai paraszt­polgár Joseph Smithszel az atya tanításainak könyvét. A keleti partvidéken gyorsan ter­jedt az új vallás, s a múlt század harmincas évtizedének utolsó évében — azaz kilenc év után — a híveknek már menekülniük kellett az erő­sebbnek bizonyuló ellenzők elől. Illinois állam is csak ide- ig-óráig adott nyugalmat. Smitht és testvérét letartóz­tatták hazaárulás vádjával, s a felbőszített tömeg a bör­tönben kegyetlenül meglin­cselte őket. Az új vezér, Brigham Young vezette a hí­veket az akkor még szinte ismeretlen és teljesen lakat­lan, kietlen tájra, a Nagy Sóstó vidékére, ahol 1847 de­rekán megalapították mai fővárosukat, Salt Lake Cityt. Rövidesen termővé tették a környéket, úgyhogy az Egye­sült Államok is szemet ve­tett Utahra, míg végül 1896- ban hivatalosan is az állam rangjára emelte. Ahhoz azonban le kellett mondaniuk a mormonoknak legtöbbet vitatott vallási téte­lükről, a többnejűségről. A ta­nítások között némelyik azon­ban ma is megdöbbenti az emberek többségét. Például a „kortárs szentek”-nek — aho­gyan magukat nevezik — ti­los dohányozni, szeszes italt, kávét és teát inni. Persze, ha valaki azt hinné, puritán val­lás, az téved. A mormonok ugyancsak életszeretők, rá­menősek, s egyik vezérelvük­nek a gazdagságot tartják. Gazdagodni egymás rovására is lehet, hiszen a vagyon tíz százaléka az egyházat illeti meg, így végső soron a pénz a közösség számára nem vész el, csak egyik zsebből a má­sikba vándorol. A beszélgetésekből kiderült, a mormonok komolyan ve­szik vallásukat és önmagu­kat. Nyilván ez még a hőskor­ba nyúlik vissza, amikor kemény küzdelmet kellett folytatniuk fennmaradásu­kért — más vallási, társadal­mi, politikai csoportokkal, meg a mostoha természeti, geoló­giai viszonyokkal. E küzdel­mekből vezethetők le a tanok is; hiszen a több feleség na­gyobb. szaporulatot jelent, az élvezeti cikkek tilalma pe­dig az egészséget, a munkaké­pességet védi. A mormon cse­rébe jólétet kap, és ezért meg­éri fegyelmezettnek lenni. Micsoda kápráztató szép­séggel és bűvöletben tudnak énekelni. Kórusuknak húsz évig lehet valaki a tagja. A leendő kórustagok sorban állnak a bebocsáttatásért, nincsenek utánpótlásgondjaik. Hej, ha mi is utánuk tud­nánk csinálni! A kórusmunkát — szélesebben véve az ama­tőr művészeti munkát — is, meg az ésszerűtlenségektől. a károsító szenvedélyektől való önmegtartóztatást. Mondjuk, ha mindig tudnánk, melyik az az utolsó pohár, amelyi­ket már nem szabad meginni senki barát unszolására, ked­vére. Már ez is valami volna. Azt ugyanis, hogy úgy igyunk, mint a mormonok, még csak javasolni sem merem. Egy az alkoholfogyasztásban élenjáró nemzetnek csak a mértéket szabad reális lehetőségként ajánlani. De azt mindenféle élvezetre kiterjedten, gondol­va tehát a bagózásra, a kávé­zásra is. Kolozsvári Grandpierre iróniája Kolozsvári Grandpierre Emil szatirikus írásaiból rendezett tévéfilmet „Búcsú a fegyverek­től”, azaz... címmel Mihályfy Sándor. A cím is sejteti, szó sincs itt búcsúról, legföljebb úgy látszik. A vén kecske is megnyalja a sót — tartja a közmondás. Az egyik jelenet­ben el is meséli a kalandot idős barátnőjének az ifjabb hölgy, de nem tud nagy él­ményről beszámolni, mert az öregnek már csak a legendája igazi, a teljesítménye megko­pott. Hát így búcsúzunk mi a fegyverektől — önként soha! A férfi és a nő viszonyáról rendkívül sokat tud az író, ezt regényeinek, novelláinak sokasága tárja elénk. Mihály­fy igyekezett hűséges lenni Kolozsvári Grandpierre szel­leméhez: gyengéd iróniával láttatja a két fél, a szerető el­lenség és az ellenséges szerető tünékeny, változó viszonyát. Az író tudja, a férfi és a nő állandó feszültségben él egy­másért, senki sincs birtokában szerelmi téren a bölcsek kö­vének. Gyakran az intuíció segít, máskor a szerencse áll az ember mellé, így koronáz­za siker szándékait. Ügy is fogalmazhatnánk: szép lehet az ember, de okos soha. Egészében tekintve szerény élményben részesít a tévéfilm. A képernyőre álmodott írá­sok arányai egészen szélsősé­gesek, az egypercestől a terje­delmes elbeszélésig. Nem érez­zük a válogatás megragadó gondolati, érzelmi, hangulati ívét. Talán a műsorszerkesz­tők sem bíztak benne eléggé, azért „dugták el” a második műsorban késő éjszakára. (ok) Nem jutott dinnyeföld? — ötlik fel bennem a köznapi tréfálkozás ismert mondata. Vajon miért vágnak szomo­rú képet ezek a fiatalok? Ké­sőbb kiderül: akkor kellett elbúcsúzniuk, amikor legjob­ban érezték magukat. Pályakezdő, képesítés nél­küli népművelők egyhetes tanfolyama zárult nemrégi­ben Salgótarjánban. Szolnok és Békés megyével közösen szervezi évek óta a József Attila Városi-Megyei Műve­lődési Központ ezt az alap- ismereti képzést. Mindig újak és újak jönnek — a legtöbb oktatási formának valóban ez az egyik jellemzője, de a népművelőknél a nagy fluk­tuáció miatt alakult így; az újak a pályát elhagyók he­lyére jönnek. Az SZMT Oktatási és Mű­velődési Központjának, „kék szalonjában” a zárónapon ültünk le egy kis beszélgetés­re. A többiek közben a szo­báikban, becsomagolt bőrönd­jeik mellett a tanfolyamról kialakult véleményüket fogal­mazzák meg. Tulajdonképpen a Tiszaíöldvárról érkezett Gombás Mária, a Békés me­gyei Kőrösladány közműve­lődését irányító Sipos Imre és a mátramindszenti Tajti Má­ria is ezt teszi. Mindhárman nyáron kezdtek, népművelői munkaviszonyuk nem tesz ki egy esztendőt összesen. — Hogyan kerültek a pá­lyára? — úgy érzem, ez fon­tos kérdés. Az indulás kö­rülményei meghatározóak le­hetnek a későbbiekben, a pá­lyakép kialakulásában. Gombás Mária: — Nekem a nagy álmom a színművészeti pálya. Szeret­nék adni valamit az embe­reknek — ezt a népművelés­ben is lehet, azért gondoltam erre. Hároméves szerződéssel kaptam meg az állást a mű­velődési központban. A szín- művészeti felvételihez még sokat kell tanulnom, fejlőd­nöm. Tajti Mária: — Én is idén érettségiz­tem, a kisterenyei Váci Mi­hály Gimnáziumban. Erede­tileg nem emberekkel akar tam foglalkozni, hanem a kertészetbe készültem. Aztán jött ez az állás... Sipos Imre: 1 — Négy évig voltam a te­lepülés KlSZ titkára, dolgoz­tam autószerelőként, anyag- beszerzőként, hegesztőként emellett. A hóhért akasztják — mondogatták, amikor meg­tudták, hogy elvállaltam a népművelői állást. A kultú­ra több területe is hozzám tartozik: a könyvtáros, a mo­ziüzemvezető is én vagyok, most járok üzemvezetői tan­folyamra. Korábban a köz- művelődés nagy kritikusának ismertek, most tőlem várják, mit tudok tenni, hogy jobb legyen a művelődési élet Kő- rösladányban. Ügy gondolom, hogy ez nem fellángolás, hosszú távon népművelő sze­retnék lenni, ehhez a képe­sítést megszerezni. Más-más a starthelyzet, kü­lönböznek a vágyak, az ér deklődési területek. Amit mégis azonosnak éreztem ben­nük. miközben egy kis nosz­talgiával a tanfolyam legked­vesebb, legemlékezetesebb programjait idézték föl — a tenni akarás jellemző rájuk. Vajon ebben mennyi szere­pe volt az egyhetes kurzus­nak? Mit adott a munkájuk­hoz mindaz, amit itt hallot­tak, láttak? A Szolnok megyei lány egymás után sorolja az elő­adásokat, az intézményláto­gatásokat, beszélgetéseket, vi­tákat. Amikor rákérdezek — mégis, melyik tetszett legin­kább? —, a válasz: , — Így, együtt az egész volt kerek. Kezdődött egy út­mutató, elméleti, társadalom- politikai háttért nyújtó elő­adással, majd egyegy terü­letet kibontottak a többiek, gyakorlati segítséget, taná­csokat adva. Sok olyan do­log szóba került, amiről egy népművelőnek tudnia kell. A várakozást felülmúlta a tanfolyam — ez a véleménye Tajti Máriának is. ö az ala­pozó jellegét emeli ki: ráve­zették őket arra, mihez nyúl­hatnak, ha többet akarnak tudni, tájékozódni szeretné­nek. Sipos Imre szerint szé­lesebb lett a látókörük, több területre rávilágítottak az előadók, amit eddig figyel­men kívül hagytak. Gombás Mária még egy tanulságot elmond: óvták a kapkodás­tól, a hűbelebalázs-módra szervezett nagyszabású prog­ramoktól. Olyan feladatokat kell maguk elé tűzni, amit teljesíteni tudnak, amihez partnereket szereztek. Ha ma­gukra maradnak, több az „esély” a kudarcra. A mát- ramindszenti lány bevallja, olyannyira pályakezdő, hogy még a költségvetésükről sem világosították föl a tanácson —, de a következő évit már együtt tervezik. Ehhez egy kis támogatást adott ez az egyhetes alapismereti képzés. Hogy mi volt a legsűrűb­ben felmerülő beszédté­ma? Mint sok helyen, itt is: kevés a pénz. Hálásak vol­tak az ötletekért, hogy le­het kis ráfordítással szervez­ni dolgokat. A másik: a „flúg”, a megszállottság, a népművelői hivatásérzet. Két­féle típust emlegettek: azt, aki úgy véli, nem szervez különösebb programokat, mert úgy sincs igény rá, a másik, aki szervez, hátha las­san kialakul az érdeklődés, nem vár a sült galambra. A tanfolyamvezető Bodonyi Anikó, a megyei művelődési központ főmunkatársa így szólt erről a kérdésről: — ők, a pálya legelején állók még igen lelkesek, a kudarcok, csalódások még előttük vannak. Az egy hét nagyon kevés ahhoz, hogy „felvértezzük őket” ezek el­len. De több a semminél. Azt próbáltuk elültetni bennük, hogy mindenki az otthon adott lehetőségeiből próbál­jon minél többet kihozni, ne adják föl! G. Kiss Magdolna Meghalt Gy. Szabó Béla Szombaton hosszú, súlyos betegség után Kolozsvárptt, nyolcvanéves korában el­hunyt Gy. szabó Béla gra­fikus- és festőművész, a ro­mániai magyar képzőművé­szet kimagasló egyénisége. Gy. Szabó Béla metszetei, raj­zai és pasztellképei nemzet­közi hírnévnek örvendenek, sajátos erdélyi látásmódot, gondolatvilágot tükröztetnek. A világ számos városában, így Bukarestben, Budapesten, New Yorkban, Moszkvában, Leningrádban, Mexikóváros­ban, Bécsben rendezett tár­latai nagy sikert és hírnevet szereztek neki. Gy. Szabó Béla 1905. au­gusztus 5-én Gyulafehérvárott született, nevében a Gy. be­tű szülővárosára utal. A bu­dapesti képzőművészeti fő­iskolán Varga Nándor Lajos tanítványa volt. 1948-ban a Felszabadulás című famet­szetéért a Magyar Népi Szö­vetség díját kapja meg, ké­sőbb romániai állami díjjal ismerik el művészetét. Érde­mes művész, legutóbb 1971- ben a Kulturális Érdemekért Érdemrend első fokozatával tüntették ki. Az SZMT Oktatási és Művelődési Intézményében Kisa György kiállítása tekinthető meg január közepéig. —bp— Nyugat-nógrádi helyzetkép Új technika az iskolákban A technika rohamos fej­lődésének hatása nem ke­rülheti el az iskolát. A tan­anyagnak törvényszerűen bővülnie kell a legkorsze­rűbb eredmények megismer­tetésével, ugyanakkor a leg­újabb technikák felhaszná­lásra kínálkoznak az oktató­nevelő munka hatékonyabbá tételében is- Rétságon és vonzáskörzetében vizsgálód­tunk. az oktatástechnikai eszközök ellátottságának helyzetéről. A körzet kilenc iskolájá­ban rendelkezésre állnak a legalapvetőbb eszközök: mintegy hatvan írásvetítő, ötven lemezjátszó, negyven- nyolc diafilmvetítő, húsz ka­zettás magnetofon, harminc­hat fekete-fehér televízió se­gíti az oktatást. A romhá- nyi, a nézsai, a tereskei, a nőtincsi és a diósjenői isko­lának 16 mm-es filmvetítője is van. Színes televízióval egyedül a nőtincsiek rendel­keznek. A legkorszerűbb eszközök, a számítógép és a video is kezd tért hódítani a körzet­ben. Az eszköz- és szakem­ber-ellátottságot figyelembe véve két bázisiskola kiala­kítása folyik- A számítás­technikában a diósjenői, a videotechnikában a nőtincsi iskola tölt be központi sze­repet. Diósjenőn egy PTK 1050, egy Primo, egy ZX—81 típusú számítógép, egy VS—3 képmagnó (videokazettákkal, tíz programmal) és három zseDszámolőgep jelenti a tárgyi feltételeket. A nőtin­csi iskola egy PTK 1050-es, egy Commodore 64-es számi-, tógéppel és hozzávaló sor­nyomtatóval, mágneses le­meztárral rendelkezik, van egy VS—3 képmagnójuk ti­zenöt videokazettával. A bá­zisiskolákon kívül Rétságon, a körzetben pedig Nógrádon, Nézsán. Tereskén, Romhány- ban, Drégelypalánkon és Nagyorosziban találtató egy­egy PTK 1050-es számító­gép. A technikai berendezések használatának elengedhetet­len feltétele: legyenek a ke­zelésre megfelelően képzett pedagógusok. A képzés és továbbképzés feladata a Nógrád Megyei Pedagógus Továbbképző Kabineté. A rétsági körzet minden isko­lájából részt vett legalább egy-egy nevelő az általuk szervezett oktatástechnikai és alapfokú számítástechni­kai tanfolyamokon. A bázis­iskolákból sokkal többen végezték el a tanfolyamo­kat. Nőtincsen is. Diósjenőn is vannak tanárok, akik már az emelt szintű kurzusnál tartanak. Az előbbi község­ben számítógépes szakkör, az utóbbiban — már két éve — fakultáció működik- A gyerekeknek a programozás még csak játék, de ez terem­ti meg azt az alapot, amely később az elmélyültebb is­meretek megszerzéséhez kell. A számítástechnika okta­tásában a rétsági körzetben a továbblépést a meglévő eszközpark jobb kihasználá­sa jelentheti- Kívánatos len­ne keresni a kap salat lehe­tőségeit a számítógéppel ren­delkező termelőüzemekkel, -szövetkezetekkel, s azokat is felhasználni az oktatásban. Persze ez csak akkor Tehet­séges, ha lesz a tanításra kellő számú jól képzett pe­dagógus szakember. KOSSUTH RADIO: 8.?0: Hogy tetszik lenni? 9.00: A hét zeneműve 9.30: A kilencedik elégia 9.40: Gyerm :<rr,dió 10.05: Nyrtnikék 10.35: Csajkovszkij: Vonósszerenád 11.05: Történelmi portré 11.25: Grabócz Miklós— Várnai Zseni: Világok mozgatója. Kantáta 11.38: Ádámcsutka XXI/19. rész. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Régen találkoztunk. . . 13.05: Magyar előadóművészek albuma 14.10: Holnap közvetítjük. 14.2«: Népzene Laoszból 14.37: A kalandos öregúr 14.55: Ede« anyanyelvűnk 15.00: Világablak 15.30: Kóruspódium 16.05: Eszkerék. Ismeretterjesztő magazin fiataloknak 17.00: Eco-mix 17.30: Kamarazene 18.02: Munkásutánpótláa. 1. rész 19.15: B. ű. é. k. — 1985! 4 NÓGRÁD - 1985. december 2., hétfő 21.49: Dobos Kálmán feldolgo­zása: Moldvai csángó dalok 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Halló, itt vagyok! 23.30: Haydn: B-dúr szimfónia, No. 98. 0.10: Himnusz O.lő: Éjfél után PETŐFI RADIO: 8.05: Nótacsokor 8.50: Délelőtti torna 9.05: Napközben 12.10: Az NDK néphadseregének központi zenekara játszik 12.25: Kis magyar néprajz 12.30: Lakatos Sándor népi zenekara játszik 13.05: S'.ágermúzeum 14.00: Kettőtől ötig. . . 17.05: Újdonságainkból 17.30: ötödik sebesség 18.30: TiDp-topn parádé 19.05: Népda’ok 19.30: Sportvi’.ág 20.05: Rockúj sag __ 21.05: Színész vagyok, énekelek. Zenés beszélgetés Váradi Hédivel 21.53: Radiószinház: Csak egy csap. Rákosy Gergely szatírája 22.30,: Szintetázátorvarázs 23.20: Nóták 23.40: Zenés játékokból 0.15: Éjfél után MISKOLCI STÜDIÓ: 17.00: Műsorismertetés. hírek, időjárás. 17.05: Hétről hétre, hét­főn este. Zenés magazin. Tele­fonügyelet: 35-510. Szerkesztő: Horváth Kálmán. (Közben: El szeretném mondaná. Paulovits Ágoston jegyzete. — Válasz ólunk hallgatóink leveleire. Karosai Na°v Éva összeá Hatása.) — Sport. 18.00; Észak-magyarországi kró­nika. 18.25—18.30: Szemle az É'zak-Magyarország. a Déli Hír­lap. a Heves Megyei Népújság, valamint a NtíGRAD keddi szá­mából. BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Csaknem isteni tévedés 21.45: Előttünk a tenger 23.00: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Esti hangversenyműsor 20.30: Hazai és külföldi sportesemények 21.30: időszerű események 21.56: Időjárás-jelentes 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Autók és emberek MOZIMŰSOR: nizárt olasz filmvígjáték. TIT: Bűvös vászon. Színes olasz film. — Kohász: Az elveszett frigylá­da fosztogatói (14). Színes ame­rikai kalanrlfilm. — IMH: Mesél a bécsi erdő (16). Osztrák—NSZK koprodukció. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6-tól: Ig- lói diákok. Magyar film. 8-tól: Házibuli!. Színes, szinkronizált francia film. ISKOLAMOZI: N vo- morultak I—II. — Pásztói Mátra: 6 és 8-tód: Átverés (16). Színes, szinkronizált USA-krimi. — Nagybátonyi Petőfi: Titokban Hongkongban. Színes, szinkroni­zált francia filmvígjáték. — Szé- osényi Rákóczi: A méhkas (14'. Színes. szí nk róná záLt spanydt film. — Rétság: Az élet muzsi­kája. Színes magyar—ezoviet koprodukció. — Karancslapuitfli Az álarcos lovas legendája. Szí­nes, szinkronizált amerikai wes­tern. - Kisterenyei Petőfi: Bom­bajó bokszoló (14). Színes, szink­ronizált olasz filmvígiáték — Érsekvadkert: A Jedi visszatér. Színes USA fantasztikus ka'anri- fiim. MESEMOZT: A baromfiud­var réme. — Nagylóc: ISKOLA­MOZI: Sókirályfi menyasszonya. — Jobbágyi: A bég csapdája* Színes szovjet kaiandfilm.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom