Nógrád, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

Hétfői magazin. Hétfői magazin .. Hétfői magazin. Ismerőstől ismerősig Az ügyes kéz aranyat ér Mindenki szeret szépen öl­tözködni, még a kicsi gyer­mek is örül a csinos ruha­darabnak. Érdekes azonban, hogy ha az új vonalú ruhák szóba kerülnek, mindenki azonnal a hölgyekre gondol. Pedig a nagy divatdiktátorok különös gondot fordítanak a fiúk, a férfiak öltözködésére is. A Salgótarjánban működő méretesszalonban dolgozó Kiss Lászlóné tizennyolc év­vel ezelőtt került a műhelybe tanulóként, azóta szabja-varr- ja az öltönyöket, pantallókat és olykor a különböző egyen­ruhákat. öreg varrógépek mellett beszélgettünk, olyan gépmatuzsálemek előtt, ame­lyeket ha nem látok műkö­désben el sem hiszem, hogy lehet velük dolgozni. — Az idős gépek, nem vén gé­pek — mondta mosolyogva Kiss Lászlóné — igazán szé­pen azokon lehet varrni! Meg­lehet, nem tud cakkozni, hí­mezni, gomblyukazni, de ez mind olyan dolog, ami szerin­tem kézi munka. Akármilyen fejlett lesz ebben a szakmá­ban is a gépesítés, maradnak olyan cérnaműveletek, amit kézzel kell elvégezni! — Az utóbbi években fel­ment a ruhák ára, különösen a kiskereskedőknél, ha valaki­nek ügyes keze van, úgy tart­ják „aranyat ér”. A varrónők sohasem vásárolnak készen ru­hát? — Férfiszabó vagyok, az én tudásom sokban különbö­zik a női holmikat készítő kollégákétól. Természetesen a sokéves gyakorlat alatt ki­tanultam egy-két egyszerűbb szoknya-, blúzvarrás fortélyát, de komplikáltabb női ruhákat nem tudok összehozni. Igaz, az én varrónőm saját magam vagyok, aminek sok előnye van. önkritikusan nézek a tükörbe és csak azt veszem fel, ami jól áll. Van rajtam némi súlyfelesleg, így az egye­nes vonalú sötét színű aljakat hordom szívesen, világosabb blúzokkal. Szeretem az apró díszítéseket is, ezek rendkívül „feldobják” öltözékünket. Aki nem tud bánni tűvel, cérná­val, az kis szalagokkal, kü­lönböző kiegészítőkkel teheti egyedivé ruhatárát. — A női szalonokban ren­geteg a külföldi és a magyar divatlap, amiből kiválaszthat­ja a neki tetsző modellt a vásárló. Itt viszont nem lá­tok egyet sem. — Nekünk is van, de leg­többször saját elképzeléseiket szeretnék elkészíttetni ügy­feleink. — Egy igazi varrónő soha­sem fércei, vsak gombostűz. Így van? — Nem — rázta meg a fe­jét és kezébe vette a tűtartót — itt csak varrótű van. A válltöméseket a zakóknál, szin­te lehetetlen tűvel rögzíteni. Rengeteget fércelünk, azt a legegyszerűbb kibontani, vagy beljebb venni, ha szükséges. — Van olyan munkája, amire szívesen emlékszik vissza? — A dorogi szénbányászok egyenöltönyét rendelték meg nálunk a közelmúltban. Cso­daszép fekete bársonyból, arany ujjadiszítéssel, sok jel­vénnyel. Több mint száz kész darab került ki a kezünk alól. El tudom képzelni milyen szép lehet egy-egy ünnepség, ahol egymás mellett sorakoz­nak a feketébe öltözött bá­nyászok. — A varrás intenzíven igénybe veszi a szemet, eb­ben a helyiségben viszont csak két szemüveges szabó van... — Csak a varrógépes mun­ka kívánja meg az erőtelje­sebb nézést. Mi sokszor va­salunk is, bár akkor a lábunk fárad el, sajnos, még nem ta­lálták fel az ülve vasalás tech­nikáját. Néha az is zavaró, hogy egyhangú, monoton a munkánk, de sikerélményben gazdag. A gyerekeimet is ar­ra tanítom, végezzenek minél több kézimunkát, ami ha el­készül örömmel tekintenek rá. A fiam modellezik, a kislá­nyom szépen köt. S ha most én is kérhetek egy riport­alanyt, egy ügyes bábkészítő­ről olvasnék szívesen. Vankó Magdolna Hullt a hó és hózott. • • A szombati havazás nem okozott gondot Nógrád me­gyében sem a közutak gon­dozóinak, sem az utasokat szállító autóbuszoknak és vo­natoknak. A közúti igazgatóság tájé­koztatása szerint a megye fő­útvonalai szombatról vasár­napra virradó éjjel is járha- tóak voltak. Forgalmazásuk szerint az „őrjáratos utak” különös figyelmet kapnak ilyenkor. A dombokra ka­paszkodó szakaszokon, a ve­szélyes kanyarokban, keresz­teződésekben. vasúti és gya­logátkelőknél. a forgalma­sabb és fontosabb utakon az egész megyében elvégez­ték a sózást az éjszaka. A mellékutakon vasárnap folyt a munka. Volán-bejelentés alapján vonultak például vizs- lási, salgói és Somlyói sza­kaszokra, hogy a rövid idő­re megnehezedett közlekedést felgyorsítsák. Így történt ez Katalin-pusztán is, ahová a balassagyarmati üzemmér­nökség küldött járművet. A mellékutakon a sárga lámpás gépkocsik érdesíte* nek, azaz salakot szórnak a letaposott hó felületére. Má­sutt — vasárnap egész nap és éjszaka is — a már meg- kásásodott havat tolták le az utak felületéről tolólapáttal fölszerelt munkagépeik. Nyo- matékkal hívják fel az autósok figyelmét arra. hogy szárazra nem tudják takarí­tani az utakat, a sózás és tisztítás ellenére is síkosak, Gondot nem okozbtt, annál több örömet szerzett a szom­bati hó a salgótarjániaknak és az idelátogatóknak. Ereszt' vényben sokan hódoltak a szánkózás szenvedélyének. A sízők bánkódtak csupán: ez a hó még nem alkalmas ar­ra, hogy e téli sport kedvelői is száguldozhassanak a lan­kákon. Fotó: Bábel csúszósak maradtak egyes út­szakaszok — az óvatos köz* , lekedés most sokkal fonto­sabb, mint egyébkor. A Volán és a MÁV ügye­leté azt közölte, hogy külö­nösebb gondot a havazás nem okozott. Néhány buszjárat öt­tíz percet késett,. vasárnapra délutánra már ez sem volt jellemző. A megyébe érkező és innen induló vonatok a menetrend szerint közleked­tek. Megnyílt a XIII. országos grafikai biennale Vasárnap a miskolci galé­riában Borsod megye és Mis­kolc város vezetői, a rendező és a díjalapító szervek képvi­selői, valamint nagyszámú kö­zönség jelenlétében ünnepé­lyesen megnyitották a XIII. országos grafikai biennálét. A galéria összes termében 112 művész 221 grafikai lapját láthatja a nagyközönség­Az ünnepélyes megnyitón átadták a biennálé díjait- Nóg­rád Megye Tanácsának díját Kéri Imre, Salgótarján Város Tanácsának díját Parádi Ta­más kapta. A XIII. országos grafikai biennálé valamennyi kiállítása december 31-ig tart nyitva. (MTI) Tisztújító kü Idolt köz gyűlés a Magyar Autóklubnál Szombaton tartotta orszá­gos küldöttközgyűlését a Ma­gyar Autóklub, a Budapest Kongresszusi Központban. Az ülésen megjelent Czinege La­jos miniszterelnök-helyettes, valamint Urbán Lajos közle­kedési miniszter. Megyénket a salgótarjáni és a balassa­gyarmati szervezetek képvi­selték. A délelőtti program­ban meghallgatták az elnök­ség jelentését az elmúlt öt év munkájáról, az időszak alatt közlekedési kultúránkban, a technikai színvonalban. a gépjárműállomány állagában bekövetkezett változásokról. 1985 re a klubtagság létszá­ma elérte a 430 ezret, meg­valósult 39 műszaki állomás és 100 fölött van a mini­állomások száma, s ez utób­biak közül Nógrádban két létesítmény valósult meg eo- ben az évben. Nőtt a klub szolgáltatásainak és színvona­lának mértéke, melyet a tag­ság igényelt és pozitívan fo­gadott. Dr. Csordás György főtitkár és Urbán Lajos egy­aránt azokról a gondokról beszélt, melyek az utóbbi években jelentősen megemel­kedett személyautók elörege­déséből következett be, de hangsúlyozták a javítóbázi­sok műszaki feltételeinek fo­kozatos javítását is. A felszólalók helyi nehéz­ségekről szóltak, és javaslato­kat tettek a klub munkájá­nak hatékonyabbá tételére. A délutáni ülésszakon az elnök­ség javaslatai alapján módo­sították a működési alapsza­bályt, majd a társadalmi ak­tívák kitüntetésére került sor. Ezután megválasztották a kö­vetkező időszak ügyvezető el­nökségét, valamint a szakbi­zottságok vezetőit. Az új el­nökség megtartotta első ülé­sét. s ezzel fejeződött be a küldöttközgyűlés egész napos munkája. A Kisemberrel esti szürkü­let hozott össze egy falusi út­elágazásnál a hídon. A Kis­ember határozottan ment az útjára, de amikor megszólítot­tam, feltűnő módon elbizony­talanodott. Estébe hajolva — gondoltam akkor —, lehet már spicces is, bár ennek ellent­mond, hogy nyilvánvalóan munkából érkezett a hídra. Az b fajta volt, az hiszem. aki nehezen fejezi ki magát, mi- Fözben belül ékesen szóló mo­nológokkal foglalkozik, mint egy Cicero• Mondtam aztán a Kisembernek, (a termete miatt Kisember, mert amúgy meg olyan nem létezik, hogy vala­ki kisember legyen, minden ember valódi nagyság), hogy mutatná meg —, hol lakik az, akit keresek- Megtörtént. Már el is felejtettem volna a találkozást, hiszen semmi nem indokolta, hogy örökké emlékezzek egy útkeresztező­désben váltott, néhány szóra, amikor társam elmondta —, mi. történt később, mialatt én bent beszélgettem, mit mon­dott a Kisember? — Jól ismeri maga ezt az újságírót? — kérdezte társa­iba t­— Azt hiszem, elég jól —. így a válasz. — Nem tudná valahogy el­intézni, hogy beírjon engem az újságba? — Miért kellene azt elintéz­ni... ? De, esetleg el tudnám. És akkor a Kisember egy valódi szép történetbe kezdett odakint a télibe forduló csil­lagos estében- Járt egyszer ná­luk a faluban egy vadászcsa­pat, több hírességgel a sorai­ban és volt közöttük egy író- féle is. Akkor is ő kísérte a társaságot a Mit-tudom-én- milyen dűlőbe, s arról az il­lető firkász (!) megemlékezett későbbi riportjában. Hosszú időre híres ember lett a Kis­ember, mindenki mondta még hónapok múltán is, hogy ... „a mi Józsink (vagy Pistánk) kísérte a vadászokat a dűlő' fejezve. S, hogy ilyen köny- nven veszem —, az annak a durvaságnak tulajdonítható egyes-egyedül, amivel (minden­féle érdeklődést mellőzve), a méltánytalanul háttérbe került illető nyílt levelezőlapon en­gem provokált. Mesmeg másvalaki azért sértődött meg. mert hosszú dolgozatát nem közölte a lap azonnal, s mert magam idéz­tem belőle néhány sort, mi­közben többszörösen leírtam a teljes nevét, felértékelve min­denféleképpen az idézett sze­mély emberi értékeit, - tiszte­letre méltó szenvedélyét és ku­tatási szándékait — részemről megígérve mindent, amit ő szeretett volna. Ritka szép kalaplengetés volt. Néhány kollégám szóvá is tette. „no-no, ez azért talán már túlzás is ” Elgondol­kodtam aztán a betűvetők sorsán- Hiába lengetünk kala­pot. Van, aki beleköt a kalap színébe. T. Pataki László Hagyományos szellemi viadal Országos bajnokság Balassa­gyarmaton Rangos szellemi viadal gaz­dagította a hét vége program­ját Balassagyarmaton. Szom­baton immár negyedik alka­lommal rendezte meg a Mik­száth Kálmán Városi Műve­lődési Központ és a Füles szerkesztősége a Balassa Kupa országos egyéni rejtvényfejtő­bajnokságot. A nyolcvanhét versenyző két kategóriában, haladó és mesterfokon mér­hette össze erejét. A megnyitóra összegyűlt vendégeket dr. Kecskeméthy Gyuláné, a művelődési köz­pont igazgatója köszöntötte, majd Gyolcsi Géza, a Füles munkatársa megnyitotta a versenyt. Egyperces néma fel­állással emlékeztek meg a barátok a közelmúltban 82 éves korában elhunyt rejt­vényfejtő társról. Korchmáms Lászlóról, a Budapest ME- DOSZ rejtvényfejtőklub tag­járól. A feladatok kiosztása után másfél órával már jelentkez­tek a leggyorsabb munkát végzett versenyzők. Egyikük így humorizált: — Könnyű volt annak, akinek nem volt nehéz! A végeredmény az alábbiak szerint alakult: mesterfokon — a 21 induló közül — első helyezett lett Bartha Gyula, a MEDOSZ versenyzője, a máso­dik Drelicska Attila Pécsről, a harmadik dr. Pátkai László Orosházáról. Haladó kategóriában — melyben 66-an versenyeztek — Takács Zoltán, a Budapesti Volán versenyzője végzett az első helyen, a másodikon dr. Szarka István Tatabánváról, a harmadikon Pap István, a MF.DOSZ színeiben. A hagyományosan jő színvo­nalú verseny díiáit a balassa­gyarmati művelődési központ és a Füles szerkesztősége kö­zösen ajánlotta fel. , Magyar művészek vendég- szereplései A magyar zene-, és színházművészet számos kép­viselőjét hívták meg külföldi vendégszereplésre december­re. Csehszlovákiában december 16—22. között rendezik meg a magyar kultúra napjait. E rendezvénysorozaton a Ma­gyar Rádió és Televízió szim­fonikus zenekara Prágában, Ostraván és Pozsonyban ad egy egy hangversenyt, a Győ­ri Balett Prágában és Po­zsonyban lép fel két-két elő­adáson, a Katona József Szín­ház négy alkalommal mutat­kozik be. Zempléni Mária Puccini Bohémélet, Kukely Júlia pedig Mozart Don Gio­vanni című operájában lép színpadra. Ugyancsak Csehszlovákiá­ban dolgozik Seregi László koreográfus, Kaszás Ildikó ba­lettasszisztens, Forray Gábor díszlettervező és Márk Tiva­dar jelmeztervező. Angliába, londoni hangver senyre várják Fellegi Adám zongoraművészt, Varsóba pe­dig Ránki Dezső zongoramű­vészt, aki a lengyel főváros­ban két koncertet ad. Belgi­umba, Puccini La Rondine című művének liége-i elő­adására Kelen Péter opera­énekest hívták meg; B. Nagy János operaénekes Ausztria fővárosában lép fel, Manrico szerepét énekli Verdi Truba­dúr című operájában. Csav- lek Etelka 6 alkalommal énekli a párizsi opera szín­padán Verdi Traviátájának Violettáját, Miller Lajos pe­dig tízszer lép színpadra ugyané mű Germont Győr gyének jelmezében. NÓGRÁD — 1985. december 2., héti# kalaplenaetö sorok be . ■. ” A Kisember akkor érezte talán életében először, hogy milyen nagy dolog hí­resnek lenni? Amikor beszél­nek az emberről. Hát, szóval ezért gondolta, hogy szóba hozza szerényen a dolgot, mert talán én nem is akarom őt megírni, hiszen csak kér­deztem valamit... Így utólag értettem meg a hídon tapasz­talt határozatlanságát- Akkor felvillant előtte újra a lehető­ség. hogy most „itt vannak megint, keresnek valakit, el­kísérem őket és bekerülhetek a félhavi halhatatolanságba”. Sajnálom most is, hogy tőle külön nem kérdeztem meg a nevét, de éppen a téma jelle­ge miatt, mindenkinek meg­hagytam az inkognitóját: csu­pán csak szociológiai kérdés­felelet lehetett akkor, és ott a megoldás. Mondtam aztán a társamnak, hogy „megkérdez­hetted volna a nevét.. ■ szíve­sen említettem volna névvel is, ha neki nem kellemetlen, sőt..." De az már veszett fejsze nye­le volt akkor —. nem emléke- í zett a névre. Nem marad más, i mint ez a kis kalaplengetés j „köszönet a segítségért, köszö­net a bizalomért, s talán talál- , kozunk is még ...” < Egy másvalakiről meg azt ; találtam írni egy balga per- ; cemben a minap, hogy azzal a ] foglalatossággal, ami közepette , néhány gyenge sorocskát ír , tam róla — egyedül van Ba- , lassagyarmaton (Cs.). Nosza ] kaptam a másiktól olyan „ked- , vés” sorokat, amit nem teszek . az ablakba- Nem más kérdés, , hogy valaki — összekeverve egy harmadikkal az illetőt — , éppen Balassagyarmaton újsá- golta nemrég, hogy ez a másik elköltözött! Ki gondolná, hogy . hárman is vannak (voltak) a ' városban, ebből a ritka fajtá- ' ból. amelyből más városoknak 1 egy sem jut?! Válaszoltam az­tán az udvariatlanság szabá­lyai szerint egyszeri levélvál­tással úgy. ahogy kell —. s ezzel az ügy a lovagiatlanság útján maradva, részemről be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom